Part,  Chapter

 1 1 |              s mint egy örökké tartó álom, belerémlik az ébrenlétbe.~
 2 7 |            szerteszét oszolj, bolond álom!”~Az volna szép, ha egy
 3 11|            képtelen, hihetetlen, vad álom.~Akkor aztán az álomlátástól
 4 14|         grófné most álmodik.~– Akkor álom az egész életem! Egész hajadon
 5 14|       mondtam magamban, hisz ez csak álom! – Hát az is álom volt,
 6 14|            ez csak álom! – Hát az is álom volt, hogy egyszer elém
 7 14|              adni. Férfit. Hát ez is álom volt? Nem láttam-e őt itt –
 8 14|           szólt Pálma. – Ez nem volt álom. Hát „ő” nem árulta-e el
 9 14|             A szó hazugság, a beszéd álom, de a csók élő lény.~Vissza
10 16| felébresztette volna –, a kérdés egy álom folytatása volt.~– De hát
11 16|   csaholásukra mint egy félbeszakadt álom, tűnt el a kép. A szarvas
12 20|            egy van a világon.~De hát álom ez!~A gróf hevesen kutatott
13 23|       egyszerre kiment a szeméből az álom. Egészen más ember lett
14 25|              elfut a szobából.~– Nem álom volt ez? – kérdezi az ágyban
15 27|              Régen volt az!~Tán csak álom, mely azzal áltatja, hogy
16 27|              döng már a föld.~Dehogy álom! Dehogy álom! Nem ilyen
17 27|            föld.~Dehogy álom! Dehogy álom! Nem ilyen a fántom, nem
18 27|              násznagy.~– Az nem volt álom. Az úgy lesz. Hanem az volt
19 27|           úgy lesz. Hanem az volt az álom, amit én álmodtam. Jegyben
20 4 |        vadkörtefa alatt elnyomott az álom. Magam is ott voltam azok
21 4 |          agyamba. Én Istenem, milyen álom volt ez! De azután ébren
22 6 |             lehetett más, mint őrült álom, hogy volt egy idő, amikor
23 8 |        akarom. Az egész egy átkozott álom volt, semmi más. Én az vagyok,
24 8 |           önt, mint mondá, egy rossz álom eltérítette. Hogy én megbocsátottam