Part,  Chapter

 1 12|         azzal fölvetette magát a ló hátára.~– No, tekintetes
 2 13|         indult el valaha, vagy a ló jött haza sántán, vagy ő
 3 13|  visszafordulva.~– Nem akar ez a ló a hídra rámenni.~– Dehogynem
 4 13|     fejére, ha visszahőköl.~De a ló csak nem akart sehogy sem
 5 13|    hőslovagnak; alig fogta meg a ló zabláját, az mindjárt szelíd
 6 13|    jókedvűn prüszkölve. Nem is a ló volt az, aki a hídtól félt,
 7 22|      béres, ha didcs se ökör, se ló.~– Hát ki vitte el az ökröt
 8 22|         igaz, hogyha se ökör, se ló nem maradt, akkor a cselédeknek
 9 24|         annyit! Hadd figyelek! A ló bizonyosan nyakát törte,
10 24|         közé lebukott: a szegény ló rést tört azok között a
11 25| reszketett, akkor megcirógatta a ló fejét, a fülébe sugdosott,
12 25|    mozdulatlan lett. Leoldotta a ló nyakáról a pányvát, s aztán
13 25|    kötőfékkel felszerszámozta. A ló engedte a kötélhurkot a
14 25|          kiáltással felszökött a ló hátára, s megragadta azt
15 25|      csak a térdei szorították a ló oldalát, nem ült rajta,
16 25|         Most mindjárt leesik!” A ló vágtatni kezdett, mint egy
17 25|       lábszárával tartja magát a ló hátán, s az egyik kezével
18 25|         sörényébe kapaszkodik, a ló oldalán nyargal most. Amint
19 25|       magát, fekve, féloldalt, a ló nyakára könyökölve. Ő is
20 25|    szépség. Egészen nő már. Ha a ló egyet szökik, maga alá fogja
21 25|          az útból az udvarlót, s ló és lovas eltűnnek előle.~      ~–
22 8 |      nyomta a markába.~Ha a négy ló meg a milliók nem húzták
23 9 |         előfogattal jött, minden ló nyakán csengővel, a hintó