Part,  Chapter

501 1 |                 ami a világban történik, de magát meg nem mutatja.~Mikor
502 2 |              sárga aranyozott gombokkal, de amiket most mindenféle gyűjteménye
503 2 |           kihajtott inggallérja hímzett, de piszkos és gyűrődött, mind
504 2 |           szereznénk, s az elköltenők.~– De hogyan?~– Tudnék csak én
505 2 |                  a fán egy perc alatt.~– De már minek menjek én fel
506 2 |                  a fára.~– Könnyű neked, de engem nem védelmez meg Diadém
507 2 |                 gyáva, rakd a kalapodba. De vigyázz, hogy el ne szalaszd.
508 2 |               Tudom én jól? Tudja ő jól? De azt nem tudja ugye, a baronesz,
509 2 |              baronesz elnevette magát.~– De hát nem komiszság ez öntől,
510 2 |                 hagyta magát rászedetni! De ugye jól játszottam a szerepemet?
511 2 |             nagyon sokaknak megtetszett, de mind drágállották. Ilyet
512 2 |                Ambraser Sammlungban sem; de még a pozsonyi zálogházban
513 2 |                becserélem.~– Igen, igen; de mit fizet kend felül? Csak
514 2 |                   hogy elvesztettem.)~(– De hát ha ezt a brosst meglátja
515 2 |            fazonja, kiment a divatból.~– De csak az egyiknek. Szervusz,
516 2 |                 majd meghalok a táncért! De te élhetetlen, nem tudsz
517 2 |              amit te elmondtál.~– Ejnye, de kiállhatatlan vagy azzal
518 2 |             felelt az durcásan vissza.~– De annak még nem! – szólt Czenczi
519 2 |                 aratott.~– Brava, brava! De capo! – kiáltozott tapsolva
520 2 |           akrobatai mutatvány mint pièce de résistance. Azzal felkerekedtek,
521 2 |                  azt, hogy „sapristi!”~– De hátha, kérem alássan, nem
522 2 |  kisvihákoskodtad – mondá Arnold báró. – De hát az én traktám?~– Majd
523 2 |              Arnold báró még tétovázott; de Czenczi baronesz előretuszkolta.~–
524 2 |             Innál még, ha megtöltenék?~– De majd sok lesz.~– Sose sajnáld.
525 2 |                hogy „Kolokát Péter”. No, de itt a bor; húzz egyet belőle.~
526 2 |                 Én a vajdát nem bánom!”?~De, sőt inkább az volt a legforróbb
527 2 |                   Én a vajdát nem bánom,~De a lyányát sajnálom,~Piros
528 2 |        baronesznek, bár még kifejletlen, de szép csengő hangja volt,
529 2 |             tanulta ő soha ezt a tancot, de talentuma volt hozzá, s
530 2 |               betyárral a lacikonyhában! De már ezt megyek megmondani
531 2 |                 Nem kell több bor.~– No, de már az én kedvemért. (Nyilván
532 2 |               hát szép lassan elmehetsz, de ha nem mégy, hát annál hamarabb
533 2 |              népszínmű-énekesnőnek. Hej, de nagy kedvem volna hozzá.
534 2 |                 mindig szólja, szapulja, de ha összekerül, öleli, csókolja.~
535 2 |                szaladsz a kölnivízzel?”, de nem kapott tőle választ,
536 2 |                szörnyeteg írásjegyekről, de még inkább a pecsétről.
537 2 |                 Óh, be nagy bohó vagy!~– De nem vagyok: egészen okos
538 2 |               jelenlétében vernek meg.~– De nem vernek meg. Diadém is
539 2 |            könnyebb valamit elhitetni.~– De én ki nem állhatom azt az
540 2 |             pedig nevezetes összegekkel; de aki a mi közbelépésünk nélkül
541 2 |               Diadém úr szivartüzénél.~– De majd nem tudsz beszélni,
542 2 |                hát az is a miénk volt.~– De a szakács nem azon a véleményen
543 2 |                azért állt, mert fölkelt. De ugyan, kérlek, mama, ne
544 2 |             hiszen csak egy forint volt! De Czenczi egy tekintettel
545 2 |            adósságokat nem csinálhatunk. De ne aggódjék ön, a pénzét
546 2 |                  előtte többé megőrizni.~De már itt Arnold csakugyan
547 2 |               bizonytalan keresetmóddal, de akinek azért mindig van
548 2 |               jártuk mi az egész vásárt, de nem találtunk mi se pandúrt,
549 2 |                Ha azt láttad volna! Ejh, de pompásan táncol. Csupa tűz,
550 3 |                  azért is megneheztelsz. De hisz azt mindenki tudja,
551 3 |        odanyomtatja utána a pecsétjét.~– De hát te hol szedted össze
552 3 |                azt kérdezte tőlem, hogy „De hát mit tudsz mégis valamit
553 3 |                   Régóta dolgozom rajta; de el szoktam dugni az ágy
554 3 |                ismered te azt így meg.~– De pedig ő az, mert nagyon
555 3 |          szeretném, ha más sietne előre.~De Arnold nem ügyelt rá, felvette
556 3 |              nemcsak saját két gyermeke, de akárki sem ismert volna
557 3 |                  nem tanítottak görögül, de az ő epochájában már tanítanak;
558 3 |                 A báróné közbevegyült.~– De hát legelébb is húzza fel
559 3 |                  ettem zsiványpecsenyét, de ma felfaltam volna, aki
560 3 |                 jobban vagyok értesülve. De hiszen ön Rokomozernak is
561 3 |           Opatovszky baronesz meghalhat, de nem engedi magát szembesíttetni –
562 3 |                  föl ne kacagjanak.~– No de, kedves barátom – mondá
563 3 |                  No – ami igaz, az igaz. De nem ma!~– No, hát akkor
564 3 |                van, ni. Azt sem tudja.~– De édes barátom – csitítá Diadém
565 3 |                 a báró ellen fordítsa.~– De uram, nem lehet ezt rossz
566 3 |          kacagjon. A báróné mérges volt, de mégis elragadt rá a nevetés.~
567 3 |          földesúr és a meghatalmazottja; de mindig azon végződött a
568 3 |              magam is szeretném tudni.~– De hát utoljára is valami jövedelme
569 3 |      legszánandóbb teremtése, nem én.)~– De hát utoljára is, én fumigálom
570 3 |               olaszországi útja alatt.~– De hát én arról mind számot
571 3 |                  meglátogattam, az igaz. De csak azért, hogy hát elmondhassam,
572 3 |             minden emberre nézve öregúr; de azért mégsem megy oda hozzá
573 3 |                annak a rossz útjairól.~– De hisz én nem csináltam Garibaldival
574 3 |               mindenestül hátravetett.~– De hisz az ostoba Koczur beszélt
575 3 |               báróné.~– Vacsorátlanul?~– De kaptak, amennyi elég volt
576 3 |         mindennap egész a verekedésig?~– De mikor ez azt olyan szépen
577 3 |               megválni vagy Koczurtól?~– De hisz önök olyan jóbarátok
578 3 |           embernek el kell önt hagyni!~– De hogyan lehessen az? Hiszen
579 3 |           bolondozik, míg megnevettet.~– De ha önnek tökéletesen elfogy
580 3 |                 engem is sokat bosszant; de csak nekem ne legyen benne
581 3 |                  A Koczur tud mindent.~– De hát mit tud a Koczur?~–
582 3 |               nem alkalmatlankodhatik. – De – az ajtót hallom nyílni. –
583 3 |                laktunk alatt megvettünk, de a aminek az árát kifizetni
584 3 |              lapogatva:~– Itt a fácit!~– De hisz ön ezzel mindannyiunk
585 3 |                őrültek házába kerülök!~– De az én rossz sikereimet publikálni!~
586 3 |            szólalt meg; halk, lenyomott, de indulatos hangon.~– Most
587 3 |              tisztességes foglalatosság; de a más számára zsarolni és
588 3 |     megismertetett borjúbőr pénztakarót.~De mielőtt annak a tartalmával
589 3 |                 olajat facsarok.~– Igen, de az Apátváry név tisztaságának
590 3 |                    a birtokán keresztül. De hát nem veszi azt észre
591 3 |                  bolond nélkül is tudom. De már megvan. Megnyertem szerencsésen.
592 3 |               helyére lett szolgáltatva. De hát ezt én a báróné előtt
593 3 |               Hát hisz én is azt mondom. De még azonkívül azt is megígérte
594 3 |             termete, mint más valakié.~– De éppen az a más valaki. Hiszen
595 3 |              oroszlán”-nak Pozsonyban.~– De te oktondi! A te mendikáns
596 3 |                  anyjuk családi nevét.~– De hát van ilyen „elválasztó
597 3 |                mint Opatovszky Kornél. – De hát honnan jön akkor ez
598 4 |                még szőlő, lágy kenyér! – De hát te még ezt mind nem
599 4 |                nem tudta, hogy mit tesz; de most már fel van világosítva
600 4 |                  nem kapott, mint eddig, de sokkal rosszabb dolga volt,
601 4 |            bedugta volt a fejét Czenczi, de aztán megint visszahúzódott,
602 4 |               oda; az nem is olvasta el; de azért legjobban tudta, hogy
603 4 |                  mikor társaságban van!)~De Czenczi baronesz még annyira
604 4 |                  szép „pepita” ruhára.~– De „schottisch” volantokkal? –
605 4 |              hazulról hoztam magammal.~– De az én házamnál az ám az
606 4 |            gondolatja.~– No, felelj hát! De igazat mondj.~– Nem tudok.~–
607 4 |                 urambátyámnak elmondjak, de nem merek velük előállni.~–
608 4 |               akkor is elhallgathatom.~– De hát kezdd a fődolgon!~A
609 4 |             ajkát harapdálta kínjában.~– De mikor az az én hibám! Az
610 4 |           másokra hárítani.~– Nem hibát, de bűnt követtem el, amiért
611 4 |                is, mint rokonodnak is.~– De ha nagyon hatalmas ember
612 4 |               nehéz helyzet volna ugyan; de nem tenne semmit lehetetlenné.~–
613 4 |                  abból meg lehet élni?~– De úri módon. Csakhogy sokat
614 4 |    javítóintézetet szab meg a törvény.~– De mégis fogság? Mégis gyalázat?~
615 4 |            Istenem, milyen álom volt ez! De azután ébren is tovább folytattam,
616 4 |                 lehetne hatni valakinek, de hogy Opatovszky Kornél báró
617 4 |               észtől és szívtől kitelik, de a bírák feladata nem a kegyelemosztás.
618 4 |                 másvilág?~– Az bizony. – De minthogy a másvilágon is
619 4 |          paradicsomban isznak bizonnyal.~De még amellett sem felejtette
620 4 |                 megitta, rögtön elaludt. De a keze még álmában is őrizte
621 5 |                  szeretnők látni.~– Hja, de az nem megy, hacsak nem
622 5 |             tiszteljük?~– Avec des coups de fusil! (Ez meg franciául
623 5 |                     Ez is mind cölönk. – De hát még ezektől talán mind
624 5 |                   Tudom én azt mind jól! De hát az ilyen emberekre van
625 5 |               igaz, hogy hitvány jellem. De arra, amire használni akarom,
626 5 |                 szándékozik készíteni.~– De hátha azt maga Diadém úr
627 5 |             vasak elrejtésére pénz kell: de nagyon sok; mert a titoktartás
628 5 |                  szűz kézre van szükség. De éppen itt a bökkenő, mert
629 5 |              porkoláb cibereleveséből.~– De hisz ez kegyetlenség!~–
630 5 |               sötéttel kereket oldott.~– De hát mi terve volt ezzel
631 5 |                  ezt helyesled?~– Ejnye, de furcsa kérdés! Hát ahol
632 5 |                víz.~– Nem értem egészen, de sejtek már valamit. Azonban
633 5 |                 megint az apai házhoz.~– De iszen szökhetik már az a
634 5 |                  cserében nálam marad.~– De hisz akkor teneked kell
635 5 |               nem is gondolkozom róla.~– De hisz ezzel az egy tetteddel
636 5 |                 a fiakban ezer íziglen”, de hogy megbüntesse a nagybátyákat
637 6 |                majd megteszem én.”~– Ej, de meg vagy töltve prókátorok
638 6 |                Azt úgyis tettem volna.~– De majd a közvádló ellenkező
639 6 |                  még egyszer azt izeni!” De ez a „Ha még egyszer” másodszor
640 6 |               nem voltak rablók? Rablók, de még „en gros”, míg ezek
641 6 |             kacagott volna erre a szóra. De Illavay előtt meghajtotta
642 6 |                  akkoriban foglalkoztak.~De egészen ellenkező nézetben
643 6 |          folyvást azt danolta, hogy „Jaj de furcsa a német”, s mikor
644 6 |                 aki az álmait elbeszéli, de még nagyobb bolond, aki
645 6 |       kiábránduláson ment már keresztül, de tartozott az előtt meghajolni.~
646 6 |            vasvesszőt, amely ha sújtott, de védelmezett is.~E kínos
647 6 |           találták ki azt a nem humánus, de patriotikus tant, hogy nem
648 6 |                 történetét megörökíteni.~De Illavaynak volt róla tudósítása.~
649 6 |               franciának „Allons enfants de la patrie”, a németnek a „
650 6 |                 A rabok ötszázan voltak: de lánccal a lábaikon, a fegyőrök
651 6 |          lábaikon, a fegyőrök harmincan: de fegyverrel a kezükben.~Hanem
652 6 |                nem volt semmi kijárás.~– De nincs tüzünk.~– Mindjárt
653 6 |             elmenekülhetett volna rajta, de nem akarta küzdő társait
654 6 |          előhúzta a kis vasajtó kulcsát. De ahelyett, hogy az Kolokátnak
655 6 |              hangzott minden oldalról.~– De mivel?~– Itt van a vaskályha!
656 6 |               kívül kinyitni az ajtót?~– De ismerjük azt a mesterséget –
657 6 |                  Ez bizony nagy akadály.~De nem elháríthatlan.~– Eh,
658 6 |                   maradt még másik lába; de nekem csak egy orrom van,
659 6 |   templomfolyosón is kellett azt érezni.~De egyidejűleg a nehéz füstszaggal
660 6 |            hangzott a felriadó válasz.~– De hol vesznek ezek fegyvert? –
661 6 |             zárkáikból kiszabadulhattak; de ezeknek is fogytán voltak
662 6 |     legválságosabb percben érkezett meg. De vajon „kinek” lesz felmentő?~
663 6 |                 szólni akart a rabokhoz. De Cousin megelőzte.~– Ne hagyjátok
664 6 |                kitörési terv intézőjére. De Kolokát maga nem vallott
665 6 |             Minie-puskákat oly hirtelen? De többet semmi emberi tudománnyal
666 7 |            Tökéletes fiaskó volt biz ez.~De hát hogy is ne lett volna
667 7 |               ötvenezer forint adóssága. De az nem úgy volt, mint más
668 7 |           galíciai ládáink útban vannak. De ha a fuvarosnak rögtön nem
669 7 |                  a maga részére nézve.~– De kérlek, barrátom! Ez tiszta
670 7 |                 te magad és senki más.~– De hiszen ők nem is… (most
671 7 |               nem is tudhatnak semmit)…, de hátha mégis? Nem ment a
672 7 |            Temetvényi gróf itt a basa. – De igen jó eszköz lenne azt
673 7 |               csak tréfálsz, barrátom.~– De nem tréfálok.~– Akkor elfelejted
674 7 |               erőszak vagy fortély kell. De, hogy elsikkasszak egy levelet,
675 7 |                  levél menni fog Bécsbe. De mire odaér, már akkor, amit
676 7 |                  óra hosszat Gorombolyi, de nem jött föl arra egy lélek
677 7 |                  még egyszer kürtölni.~– De pedig jó lesz, ha nem kürtölsz
678 7 |                 volt. Itt az ezer puska. De azt is látod, hogy egymagad
679 7 |                 sem kapnak meg nálunk.~– De, engemuccse, azt meg fogják
680 7 |                az udvari kancelláriához.~De biz a tárcáját is kivette
681 7 |                biztosabb helyre eltenni, de már akkor egy harmadik beavatkozott.~
682 7 |          elfoglalni a báróné csészéjét. (De hátha kijön még?) Ne tessék
683 7 |           szobájából, amíg ön itt van.~– De hát már mit vétettem én
684 7 |        szerkezetű francia puskák voltak.~De már erre a szóra csakugyan
685 7 |            puskák?~– Hát mit bánom én?~– De bánja Koczur. Mert ő okos
686 7 |                    Signore Nonmiricordo. De azt csak tudja ön, hogy
687 7 |          céljának lenni.~– Azt én tudom, de nem mondhatom meg.~– Talán
688 7 |               szokott: kedve ellenére.~– De hát mit tud rólam a haditörvényszék?~–
689 7 |                  komplicitás vádja alól. De amidőn mi jelentjük fel
690 7 |             étteremben.~– Bölcs belátás? De hát hol vegye azt az ember,
691 7 |              minden ki van magyarázva. – De hátha nem akarják majd elhinni?
692 7 |         grófnétól, a hajdani jegyesétől. De hogy jut annak a színe elé
693 7 |                az a kenyérre kent vaj. – De hát aztán mi lesz, ha ezt
694 7 |              cinkosának kellett lenni.~– De hát miért ölték meg Gorombolyit?~–
695 7 |               illavai fegyenclázadással, de egyúttal annak a leveretésével
696 7 |                 esze nincs is a grófnak, de fantáziája sok van. Önre
697 7 |                  jó tanáccsal szolgálni, de nem teszem azt. Nem azért,
698 7 |              bemenekülni a rókalyukba.~– De hát, én Istenem! Kihez forduljak
699 7 |                   Ugyan, hogy ne tudnám! De ne hozza most nekem a gyermekeket
700 7 |                  azt kiáltá az arcába:~– De mi jutott önnek az eszébe,
701 7 |                 A kedélyek gyógyhelye.~– De köszönöm, oda nem megyek.
702 7 |                  szabad lesz eljönnöd.~– De, kérlek, addig én olyan
703 7 |                 ellenbűvszert használni; de mivel védje meg magát a
704 7 |         mézeshetei!~Nagyon ingadozott.~– De hát csakugyan képes volnál
705 7 |                 csókolta Kornél arcát.~– De hát a leányoddal mi lenne
706 7 |                 mint a tied, kedvesem.~– De hát a leány mit szól hozzá?~–
707 7 |                 el a Diadém feleségül!”, de ez mégiscsak meggondolandó
708 7 |                    enyelgett Atalanta –, de mégsem olyan nehéz, mintha
709 7 |           Apátváry Opatovszky Kornél”?~– De úgy is jó lesz.~– Aztán
710 7 |               Baron C. S. von Opatovszky de Apátvár”. Én így is szoktam.~–
711 7 |                kölcsönöket diák korában. De sokszor megcsaltak egymást!
712 7 |               küszöbén álltak egymással; de azért eligazították a dolgukat
713 7 |              vagy a kertben megláthatom.~De még egyéb is volt a levél
714 7 |               borítékjára írva kívülről, de latinul. Hogy a címzett
715 7 |                 báró urat el nem árulom, de az utolsó csepp véremmel
716 7 |                több mint a kétszeresére; de azt fel nem vehetik ők anélkül,
717 7 |                  fittyet hányok nekik. – De nincsen is tárgyuk, amiért
718 7 |               azokból a német nem eszik. De ha megtalálná is valaki
719 7 |         óvilágban semmi keresetem többé. De meg akarom az emlékezetemet
720 7 |           lovartársulat-tulajdonos volt, de abba belebukott. Ő vette
721 7 |             megismertettünk Atalantával. De sok bolondot elkövettél
722 7 |                 én eszem révén jutottál. De legszebb volt azután az
723 7 |               donnával meg a hidalgóval. De hát, hogy lehetett volna
724 7 |               Rokomozerre. Nem kiáltott, de ordított.~– Jézus Mária! –
725 7 |              azért a torkomat szorítani!~De addig nem eresztették el
726 7 |        szatócsnak a szakállába:~– Ejnye, de furcsán reszket ez a maga
727 7 |              maga bőrsapkája, hihhahu!~– De hiszen harminc esztendő
728 7 |             rajtam nevetni?~– Nem magán; de megcsiklandozta a tenyeremet.~–
729 7 |                     Igazi: – sötétben.~– De a gyűrű nem arany?~– Ha
730 7 |                   mindjárt arany lesz.~– De ez is nagyon tág a kisujjamra.~–
731 7 |                visszaajándékozta neki.~– De nekem most nincs ám pénzem.~–
732 7 |                nem ad ő már a bárónénak, de csak egy font kávét sem
733 7 |                 végzek. Holnap inkább.~– De az ön érdekében kell a sietés.
734 7 |            megokosodás útján járt, most, de hát ezt nem sejthette senki.~
735 7 |                  halastó volt valamikor; de biz abból a potykákat mind
736 7 |                  hogy a híd összedőlt.~– De itt egy csónak. Emlékezel
737 7 |            basszust. (Kappanhangja volt, de ő azt hitte, hogy azzal
738 7 |                 tudsz.~– Én sem tudok.~– De nekem azt a gyűrűt minden
739 7 |                kihalásszuk a gyűrűdet.~– De hátha addig elnyeli valami
740 7 |                    Az meg nem él vele.~– De reggelig elsüllyedhet az
741 7 |             tudott Kornél nyugodt lenni. De e perctől fogva egészen
742 7 |                  magamnak ezt a tavat.~– De mi a gutának jegyeznéd el
743 7 |             Atalantához, s fülébe súgta, de olyan hangosan, hogy Kornél
744 7 |               nem beszéltem Koczurról.~– De igen, igen! Én jól hallottam.
745 7 |                  a teáját a szobájába.~– De hátha az éjjel értem jönnek? –
746 7 |            Kornélé, akárki tud csinálni, de a gyűrűt nem lehet utánozni,
747 7 |                 tólevegőnek tulajdonítá, de meglehet, hogy az állati
748 7 |                 egész a hattyúkalyibáig.~De az is megint valami ördöngös
749 7 |                akkor egyszerre alámerül; de vele együtt a fáklya is.
750 7 |               mit fog neki majd mondani. De levág egy szívós fűzfavesszőt
751 8 |               betölti. Olvasmány, munka. De minő olvasmány. Csupa matematikai
752 8 |                Pálma megijedt valamitől. De nem attól, ami más nőt az
753 8 |            helyen. És ebben a jelmezben. De nemcsak magam akarom ezt
754 8 |               magam akarom ezt megtudni, de az egész világgal tudatni,
755 8 |               otthon nem volt maradásom. De hisz ön ezt mind nagyon
756 8 |                  kerültem a hálójukba!). De én magam a saját szemeimmel
757 8 |                  történetet a grófnőnek. De hogy is kezdjek hozzá? Úgy?
758 8 |        szemérmetes kedélyét megsérteném, de igenis megajándékozott két
759 8 |              egyike fiú, a másika leány; de akik azért vetekednek egymással
760 8 |              tőle ilyesmi?~– Elhiszem!~– De az okát nem találja ki,
761 8 |                 írást már elkészítettem. De nem adtam a kezébe. Itt
762 8 |                 azok boldog idők voltak. De igen szépen kérem, olvassa
763 8 |               Ugye, hogy nagyon különös? De amit ön soha ki nem fog
764 8 |               ami a világban történik.~– De már ezt az egyet csak lehetetlen,
765 8 |               koporsófödelet belülről!~– De édes Istenem! Én csak azért
766 8 |              ideges kacagásba ment át.~– De nem nevetni való ez, grófnő.
767 8 |        bolondságot elkövettem életemben; de erre az egyre nem gondoltam
768 8 |                  az ön nemes motívumait; de ezúttal most már életről
769 8 |     hatalmasságok olyan igen kíváncsiak; de csak belenyugodott a különös
770 8 |                 már hallottam egyszer.~– De csak olvassa el még egy
771 8 |            Patrik”, s azzal főbe lövi. – De, hogy legjobban megértse
772 8 |          elkeseredéssel a kéményseprő. – De van gondviselés az égben!
773 8 |                csak a szavakat hallotta, de értelmükre nem hallgatott.
774 8 |                azóta egy kis idő elmúlt, de becsületemre mondom, hogy
775 8 |            Hallgasson ön, és hagyjon el!~De ez nem volt olyan egyszerű „
776 8 |            dobogásra indította szívét; – de az a tudat, hogy egy tönkrejutott
777 8 |         feleségem, elkergettem magamtól. De még üldözni is fogom törvény
778 8 |             többet tud, mint én akartam. De hát az atyám? Hogy fog ön
779 8 |             mehetnek önnek a tartozásai, de azt hiszem, hogy az én tőkepénzeim
780 8 |              négylovas hintó” tette meg! De régen nem volt már Kornél
781 8 |                 egész arca torzkép volt; de gyönyörű, az asszonyindulat
782 8 |              dobja a felhőt, ilyen volt.~De Kornélnak nem ezek a magas
783 8 |                 büszke – lásd Arachne –, de maga nem levelezett.) Tehát
784 8 |             azokkal dobathat ki innen. – De ne dobasson ki, igazán mondom:
785 8 |               Azazhogy alá van már írva; de a gyűrűvel is lepecsételjem?
786 8 |                ezt az írást a gyűrűmmel; de hát idebenn nincs mivel.~–
787 8 |                 sötétben.~– No, jól van. De hátha én most azt az írást
788 8 |                 nagybátyja megérkezik.~– De hisz az soká fog tartani.~–
789 8 |             holnap ilyenkor itt lehet.~– De hátha nincs éppen otthon.~–
790 8 |            semmit, s mégis itt vagyok.~– De én nem próbáltam még tizenhat
791 8 |                  ördöngösöket tartják.~– De én máris éhes vagyok!~–
792 9 |              édes, nyugodalmas gondolat! De eltemettetni, s azután is
793 9 |               apa. Ez: ez fáj legjobban. De még el akarja tagadni magától.
794 9 |              mert még kezében a hatalom. De azt már sejti, hogy egészen
795 9 |                rosszabb a koldusnál. No, de most már jobb idők következnek! (
796 9 |          apátvári uradalmat rájuk sózni, de a tőkepénzesek furfangos
797 9 |            Temetvényi nem sokáig viheti; de én is a feneket értem már,
798 9 |                   azt eddig is sejtette, de hogy ennyire, a szája széléig
799 9 |               rettenetes koponyapyramid; de nem levágott fejekből, hanem
800 9 |       gazdájuknak, alá is út, fel is út! De mégiscsak szükség van az
801 9 |             egyesítve egy közös ruinává: de nem szétdarabolva ezer parcellára:
802 9 |                 ameddig a büszkeségem. – De amíg élek, az fogok maradni,
803 9 |         törkölyöskádjainak helye legyen? De amíg lélegzetet tudok venni,
804 10|                  még inkább zárt szívet; de mégis tudná, hogy kívánnak
805 10|                  nem érte kevély lelkét; de amióta őt magát oly kegyelet
806 10|              hangya. Egy fűszál kimenti. De a nagy ember ínsége partra
807 10|                 egy pótszerződés is van; de azt már hosszú idővesztegetés
808 10|              neki valamennyit ajándékba; de a bukott embernek nem szabad
809 10|                poklot viselt a szívében.~De még ezt is olyan csendesen,
810 10|                Talán szép, talán nem az: de bizonyosan jó. A két gyermek