Part,  Chapter

  1 1 |       históriai falak teleírva, vésve már az újabb kor látogató Kiselakjainak
  2 1 |           Lietava, Hricsó: holt nevek már.~Ez a romokban gazdag vidék
  3 1 |           egész fényes álomnak, mikor már annak kilenctized része
  4 1 |          elzárja a láthatárt, ott meg már mintha a titánok építkeztek
  5 1 |       fenyőnyi szálfa. Nem hordják el már az ágait szép leányok, vén
  6 1 |              ki. Tengeri és szőlő ott már nem tenyész; délnövényeket
  7 1 |              tiszta búzát nem aratnak már. Azért mégis víg dal hangzik
  8 1 |           hangzik végig a mezőn.~Most már vasút kanyarog át a völgyön.
  9 2 |                Vőlegény korában pedig már csak minden férfiembernek
 10 2 |           megijedt a maga képétől. De már a vásár megvolt, a tükröt
 11 2 |            részre a processusok.~„No, már most hát azt hiszed, hogy
 12 2 |             Pan-szobor lett. Aztán te már most mégy jegyet váltani?
 13 2 |         hozzád a sok gratuláció. Csak már valami okosabb neved volna.
 14 2 |              regényes hangzású nevet. Már a keresztvízzel a fejedre
 15 2 |          tartalmuk.~„Tisztelt uram!” (Már maga a megszólítás.)~„Későn
 16 2 |            nyilatkozatot, hogy szívem már nem szabad. Ha önnek ezzel
 17 2 |               van! Azt írják: „Szívem már nem szabad”; no, hát lássuk
 18 2 |             csak olyan után láss, aki már másnak senkinek sem kell.
 19 2 |         másnak senkinek sem kell. Hát már most mér dühösködöl? Mert
 20 2 |          leveleket átolvasni.~Azokról már nem vágta ollóval, csak
 21 3 |            újoncilletményt, ami rátok már a múlt héten ki lett vetve,
 22 3 |       negyedik levél is volt; de erre már elfelejtették ráírni a címet.
 23 3 |        szekerei vannak útban, amiknek már több nap előtt meg kellett
 24 3 |             mormogá magában Ferenc. – Már most hát csak az a kérdés,
 25 3 |              ezúttal:~„No; lásd, most már tetszel nekem!”~
 26 4 |             felcsapott legénytől, aki már nemzetiszín rózsás csákóval
 27 4 |            helyett csomóra kötött; de már nagyon zsíros veres szalagot,
 28 4 |         húsz-huszonkét éves lehet, de már ennek az ábrázatja úgy be
 29 4 |          tollát az asztalra.~– Hát ez már megint micsoda bolondság?~
 30 4 |               van, jól. De hát volt-e már a lelkes fiatalság a felcsernél
 31 4 |    rendkívüliséget elkövetnie. De hát már arról ki tehet, hogy egyszer
 32 4 |              vert, s minthogy énnekem már gyerekkoromtól fogva az
 33 4 |       vizsgáltassa meg ön magát. Most már nem húzódott az operációtól;
 34 4 |        összeíróasztalhoz.~– Ihol van! Már most hát csak tessék szépen
 35 4 |               pénzkérő pianóba. – Hát már most adjon hamar pénzt.~–
 36 4 |          bolond. Hanem hát beszéljünk már most komolyan. – Hát – kedves
 37 4 |         fülébe súgva:~– Hiszen kapunk már kölcsön. Csak gyerünk innen.
 38 5 |            fel a várba. A sáncárokban már nincs víz, az be van nőve
 39 5 |              lefoglaltatott útközben. Már most azt tudatni fogja önnel
 40 5 |              okvetlenül szükséges. De már azt, hogy mi van abban a
 41 5 |            meg neki, hogy mindent tud már. Követeljen tőle teljhatalmú
 42 5 |       Illavaynak, s az a kis kéz most már nem volt olyan hideg: a
 43 5 |        könnyebben érezné magát, mikor már nem áll vele szemközt, mikor
 44 6 |          érdem; ha nem teszik meg, az már gorombaság. Más leány legalább
 45 6 |          otthonkáját.~Hát, mert mikor már fölvette a fekete frakkot,
 46 6 |            össze van esve. Három hete már, hogy nem borotválkozott.
 47 6 |              comtesse-szel egyébiránt már volt szerencsém találkozni
 48 6 |            erősebb hangon.~Most aztán már nem sántított a főúr, a
 49 6 |       határozott rendelete folytán.~– Már meg van írva. De most már
 50 6 |             Már meg van írva. De most már a grófot kérem, hogy kegyeskedjék
 51 6 |         igénybe, mert holnap reggelre már Laknón kell találkoznom
 52 6 |            akkor azt mondja, hogy „De már azok velem jönnek, hátha
 53 6 |            Hisz az én szürke fejemért már nem kár. Érett gyümölcs.
 54 7 |           gondnoksága alatt változtak már meg ekképp.~Az országút
 55 7 |            meg kellett vizsgálni. Itt már nem volt több embere Illavaynak
 56 7 |        zsivány! aki kétszer törtél ki már a börtönből; no, most harmadszor,
 57 7 |         hajdúnak nagy gyakorlata volt már ebben. A magyarországi proletár
 58 7 |        iratokat.~– No, Zsiborák, most már csakugyan engedelmet kell
 59 7 |           hold tele fényben ragyogott már az erdős hegyhátak fölött,
 60 7 |         benyílóban, öltözik. Szeretné már látni. Nyílik az ajtó, s
 61 7 |          nyoszolyólyány. No, most jön már. Itt van a fehér ruhás menyasszony.
 62 7 |                 mondá a vitéz –, mert már elkezdtem lűni.~Illavay
 63 7 |            nincs rajta gyutacs?~– Hát már azt hogy tudja az úr? –
 64 7 |              e világon nem fabrikálta már senki. Ilyen fegyverekkel
 65 7 |              éjszakára?~Ez a vallatás már kezdte bosszantani azt az
 66 7 |             van ezekben, mint gyapjú?~Már erre a kérdésre, mint a
 67 7 |               Katonai kíséretre nincs már szükség.~– Nincs.~– Ön pedig,
 68 8 |               ha kacag. Aztán volt az már minden, ami magyar emberből
 69 8 |              esprit”.~A megérkezéskor már azért is dühös, hogy még
 70 8 |              levelet, hogy nem kellek már, van már másik, mehetek
 71 8 |              hogy nem kellek már, van már másik, mehetek már zabot
 72 8 |                van már másik, mehetek már zabot hegyezni Liptóba!
 73 8 |             egy sodrófával egyenesre. Már látott az aztékek óta valaki
 74 8 |            óta valaki ilyen infámiát! Már meg egy ilyen szolgabírót
 75 8 |             tárgyaltatni – mondá most már csendes hangon, de azért
 76 8 |     gyöngítette vele a derékhadát. Ez már megtörtént. A te manővered
 77 8 |            madzagolva egészen.~– Most már hát a kaszásaidat hazaeresztheted,
 78 8 |      kénytelen rajta nevetni. Illavay már csak utána nevetett.~– Először
 79 8 |               az ellenfél előcsapatja már elállta az utadat Pozsony
 80 8 |          pamlag kartámlányáról.~– Hát már ennek a szolgabírónak mindenben
 81 8 |                kiálta Illavay, s most már felugrott ám a helyéből,
 82 8 |              bolondságot?~– Azt, hogy már most nemcsak én tudom, hogy
 83 8 |               fogja.~A két férfi most már, egymáshoz értetve az orrát,
 84 8 |             ordított egymásra, s most már mind a kettő megurazta egymást,
 85 8 |       zsibenyica!~De biz a zsibenyica már nem volt található sehol.~
 86 8 |                 No, barátom (!), most már hát te veress engem vasra
 87 8 |             Ha nem te volnál te, most már lógnál! – Szervusz öreg! –
 88 8 |             hogy maradj magadnak; van már más! – eredeti dolog. –
 89 8 |                A mellékszobában pedig már végigülte a hosszú asztalt
 90 9 |      szekrényke is megkerült. Ott áll már a gróf asztalán.~Pálma grófnő
 91 9 |               ebből a töprengésből.~– Már most hát én is kérek a gróftól
 92 9 |           úgyis félig-meddig megígért már: a girondisták történetét.~
 93 10|               mostohagyermek lett. Ez már életében meghalt, s látta
 94 10|       beküldték egy kolostorba.~Ekkor már megtudott annyit, hogy neki
 95 10|           pompát, gazdagságot, s most már tudta, hogy ez mind az övé
 96 10|     szegénysége?~A grófné készen volt már a toalettjével, csak a brilliant
 97 10|          mindenki, hogy lement, mikor már egészen sötét van. Akkor
 98 10|         Opatovszkyak Podhrágy várában már ez nincs meg; – az ő holdjuk
 99 10|               jobban sietett lemenni. Már a század elején úgy meg
100 10|              hogy a francia háborúban már csak gyalogezredet tudtak
101 10|              csak a tornyai látszanak már ki. Kötelezettségeinknek
102 10|      jövedelmére leszállt. Most aztán már csak a moratorium tartotta
103 11|             rajtam; ma is nap van: ma már tartozol azt folytatni.”
104 11|              a katonában nem lehetett már bízni. Mikor a „Verestoronynál”
105 11|            forradalmi Bécsben, amikor már minden más magyar arisztokrata
106 11|     szerteszét, amerre látott; amikor már Ferdinánd grófnak minden
107 11|            többé tanácsot, sőt, mikor már az udvar is eltávozott onnan.~
108 11|           Illavay. Természetében volt már az – inquirálás.~Megtudta,
109 11|              siessen: nagy baj van. Ő már akkor az orvosságát is tudta
110 11|           rémületes felkiáltást: „Hát már itt is vannak?”~– S ezt
111 11|              hasonlót nem láttam! – S már itt vannak a közelünkben.
112 11|        Bécsben is ez embereknek.~Erre már éppen indulatba kellett
113 11|           lakják az egész vidéket.~De már ezt nem engedhette Ferenc,
114 11|          értesülés után. Nem aludt el már beszéd közben minden óranegyed
115 12|         várhatta azt Illavay. Ki volt már gyógyítva a beteg.~Hamarább,
116 12|             kölcsön. Nem megtiltottam már elégszer?~– Hát mikor olyan
117 12|             elvesztette a pénzt. Most már igazán agyonlövi magát,
118 12|          aztán majd vezessen útba; ön már tudja, hogy merre lehet
119 12|        határig fuvarba. A Garamon túl már az utolsó hajtásra alig
120 12|        ütközet volt.~– Itthon vagyunk már – sóhajta fel Illavay.~–
121 12|             lőnek?~Illavay nem felelt már senkinek semmit; egy elbúsult
122 12|              oda. Hagyja elveszni, ha már veszni indult. Nem kár érte.
123 12|         Apátváry Somával?~– Hát annak már cupász. Azon még a négy
124 12|              haditörvényszék egybeült már. Előhozták a delikvenst,
125 12|            még szeret az élet, s akik már szeretik a halált. – És
126 12|              Par nobile fratrum.~– Ha már viszi a majmát, mért nem
127 12|        Koczurra kegyetlenül.~– Ejnye, már micsoda perfídia ez? Hát
128 12|            előkelő családból való, de már megengedjen, szent Dávid
129 12|          két-három embernek elmondta, már maga is hitte, hogy igaz:)~–
130 12|           bolondot fogok tartani. Ezt már én kigondoltam szépen. Az
131 13|     elszállásolva.~Ferenc kezdte most már érteni a dolgot. Pálma grófnő
132 13|               bizalmát bírta.~Egyszer már találkoztunk vele: ez a
133 13|              félt.~Azt gondolta, hogy már a nyakán van a „stauromachia.”~
134 13|       tarthatja a testétől.~Cousin úr már a bevégzett ténnyel jött
135 13|               embernek. Miért kellett már neki éppen most megsántulni.
136 13|              piros sipka megteszi: az már akkor nagy respektust szerzett
137 13|                Bizonyosan előreküldte már a fegyveres népet. Csak
138 13|         haditervet megcsinálni; ő ezt már mind tudja hosszú tapasztalásból.
139 13|             Ferenc bácsi!~(Jaj, mikor már a katona azt kezdi mondani,
140 13|              A Gargóvár ormai kezdtek már az erdős hegyhát fölött
141 13|            hegyi patakhoz értek, mely már Gargóvár alól jön, s négykerekű
142 13|             félt, hanem a lovas.~Most már nem ferencbácsizott többet:
143 13|            mint a gróf háznagya.~Most már eggyel többet tudott Illavay.
144 13|         Cousin. „Jó” ismerősök voltak már.~– Odabenn van a gróf?~–
145 13|           hadd jöjjenek be. Láttam én már ilyen színdarabot.~A közeledő
146 13|      szokottnál. Illavay azt is tudta már, hogy az ő jelenléte az
147 13|              első székre, amire pedig már megszokás szerint Mathusalem
148 13|        társadalmi szabályon túltették már magukat, s akik csak addig
149 13|         türelmes? Azt is hírül hozták már neki, hogy a nép fel van
150 13|               A nevedre is rátaláltam már, de nem a katonai schematismusban.”)~
151 13|                 Tetszik hallani! Most már vivátra fordult a kiabálás! –
152 13|               Illavay felkelt, s most már ő lépett ki a rondella ablakába.
153 13|           jelentették fel nekem?~Most már kettő is felelt rá.~– Nem
154 13|           patrónus úr előtt, aki most már maga is kezdi igazán nem
155 13|         kirendelendő forspontokról.~– Már gondoskodtam – felelt rá
156 13|            markomban van.~A gróf most már kezdte tudni, hogy micsoda
157 13|           bajusza az ajka fölül.~Most már egészen „ő” volt.~A grófnő
158 13|          kapva; hanem a másik percben már helyébe szállt a megszorított
159 13|               van hát még idebenn?~De már akkor senki sem volt odabenn.~
160 14|   Pan-torzóból Achilles-szobor! Nincs már az arcon egy rút vonás sem;
161 14|         veszély semmivé törpült; most már csak az volna az aggodalma,
162 14|             egész szenvedéllyel, mely már a haraggal ittasult; átölelte
163 14|           Több tagját volt szerencsém már közelebbről tisztelhetni.
164 14|             grófnak régen meg akartam már mondani, hogy palotája műkincseinek
165 14|            orgazda; hanem túl a Vágon már egész falvak vannak, amiknek
166 14|         ingyen, fizetés nélkül, mikor már nem tartoztak vele. Emlékezzék
167 14|               szekeresnapszámoknak. – Már most melyiknek van igaza?~–
168 14|            jön le maga közéjök, mikor már részt vettek a jóból, s
169 14|            Hogyan? Ön nem éhes? Pedig már három óra.~– De előbbre
170 14|           kérnie beleegyezését; annak már ő parancsolt. Az első csókkal
171 14|            kocsis meg a hajdú, akinél már fel volt jegyezve minden
172 14|             megvallotta, hogy de most már igazán és komolyan megéhezett.
173 14|             tisztelt vendégek jókedve már vígsággá nőtt meg, egy soktagú
174 14|              szvornosztok vezérét!~De már ez olyan szó, amiért meg
175 14|              szabadcsapat csatárai, s már messziről kiáltozott nekik,
176 14|           törvénykönyv darabokra volt már tépve. Hanem azért az öreg
177 14|                S most vigyázzon aztán már urambátyám a nyakára, hogy
178 14|              bolondoknak áll a világ.~Már ide nem mehetett utána,
179 14|              félig-meddig bolond volt már. Egy pár szép méla szemnek
180 15|           kölcsönzött láng; de hát az már a láng természete, hogy
181 16|             azt, ha ő maga jött volna már egyszer. Végre annak az
182 16|            arcától. Szép volt az neki már mindenképpen. Hanem ez az
183 16|                Bizony az övé volt itt már minden, nem is csináltak
184 16|    kedvkereséséből, hogy itthon van ő már. A megváltozott egyszerű
185 16|             kollekciója. S kívánhat-e már egy kandidátus fiamuram
186 16|      valahányszor Illavay jött, tudta már, hogy annak, az üdvözlő
187 16|              atyjához sietni, mert az már várja valami meggyónni való
188 16|           hölgynyereggel.~Pálma várta már Ferencet. Fekete lovagköntös
189 16|            van a lábán.~– Úgy örültem már ennek a napnak, mint egy
190 16|               neki.~A két agár futott már előre, egymás nyakába ugrálva,
191 16|              a gondolattól, hogy most már maga is érdekelve van, elvesztette
192 16|              mióta közénk keveredett, már hozzánk fajult; ráragadtak
193 16|      átragyogta e tündérarcot.~– Most már érti ön, hogy miért voltam
194 16|        gyémántjaink elvesztek? – Most már tudja ön, hogy mit hozott
195 16|            vissza ön nekem? – De most már azt is tudja ön, hogy nem
196 16|          rajta járni, úgy benőtte azt már a cserje, olyan keveset
197 16|          cserje, olyan keveset járták már azt az ösvényt, hadak útját
198 16|             úton haladtak tovább. Itt már tele volt a pázsit sárga
199 16|            toronyszerű tömör épületet már önnek az őse építtette a
200 16|                ami felülről szélesebb már, mint alulról, s úgy hajlik
201 16|            hajdani kaszabörtönt; most már betemették az omlatag kövek.~–
202 16|          hanem az egész kertből nincs már meg egyéb, mint egy levendulabokor.~
203 16|            bokor öles átmérőjűvé nőtt már meg. S embermagasságnyira
204 16|            bársonyba öltöztetik. Most már nemcsak a szabadságot kínálják
205 16|         elmeszesült márványát benőtte már a fű. A hajdani fegyverdísz
206 16|         homlokzaton végigfutott; most már csak egy gyámkő áll ki belőle:
207 16|          aztán nagyot sóhajtott. – Ha már attól a gondolattól nem
208 16|             veszedelmese véget is ért már, talán a maga lábán is tovább
209 16|          lábán is tovább tudott volna már menni a leány, de még csak
210 16|           Mégis az ölében vitte. Most már csak apró kövek voltak az
211 16|                 Hét-nyolc-kilenc.”~De már a tövisből is kifogyott:
212 16|         percig tudott ön csaló lenni! Már amott letehetett volna…~
213 16|          akivel az ősromok közt (most már közös otthon) a véletlen
214 16|          gargóvári kastélyba, az urak már minden számadással tisztában
215 17|              főváros jobb parti része már akkor magyar kézben volt.~
216 17|               a tűzlángarcaik, a most már ősz, még akkor koromfekete
217 17|               a dicső ember! Nem volt már senki megrémülve a közeledtétől:
218 17|              az is lett belőle. Mikor már korán reggel készen álltak
219 17|            óvár parkján meg a piacon; már a gróf is felvette a polgárias
220 17|           baleset történt, hogy mikor már a lóra fel akart ülni, a
221 17|               az atyja szobájába. Azt már a nyugágyon fekve találta;
222 17|              el tudta titkolni, mikor már ő elkezdett hangosan nyögni,
223 17|            egyenesen ide hozzám.~Most már egészen értette Pálma. A
224 17|         minden asszonyfélét meghódít.~Már hírül adták neki útközben
225 17|               a hír Debrecenbe eljut, már akkorra tizenkét fontos
226 17|             sem gondolná róla, hogy ő már fiatal korában egy évig
227 17|           félteni legyen kénytelen. Ő már tudta a titkot, hogy Ferencnek
228 17|               meggyújtja őket! Kezdte már sejteni, hogy mit tesz az
229 17|              ellenvetését.~– Az nincs már – szólt Gorombolyi hidegen.~–
230 17|            államra esett vissza. Most már nem örökség, hanem donáció
231 17|              lornyonján keresztül.~Ez már tény! Egy százforintos bankjegy.
232 17|    százforintos bankjegy. Amely állam már százforintos bankjegyeket
233 17|      bankjegyeket mer kibocsátani, az már nemcsak maga bízik a jövendőben,
234 17|              is bíznia kell benne. Ez már egészen más tünemény, mint
235 17|           csinálnék velük? Hisz ahová már én leteszem a lábamat, ott
236 17|        rosszra fordulhatna minden.~De már e szóra kitört Gorombolyi
237 17|              indulatja az égre.~Tudta már, hogy mire kell őrködnie.~–
238 17|            jövök önök közé. Nem félek már azoknak, akiket szeretek,
239 17|              ön volt Dolnaváron?~Most már tudta egészen Pálma, hogy
240 17|             zúzódást szenvedett. Most már arra is képesnek érzé magát,
241 17|           nagy asztal volt.~S mint ez már nálunk ősi jó szokás, hogy
242 17|             lutheránus pap mondá). De már a plébános magasabbra emelte
243 17|               őt a poharával; mert az már hallott valamit a dörgésből:
244 17|             Ferit „tót királynak”. De már ily nagy mondásokkal nem
245 17|               az egész útja hosszában már öt nap óta gyalog- és lovasdandárok
246 17|              végződött. A feketekávét már a nyitott teraszon költötték
247 17|         muszka!”~A gróf csontzúzódása már akkorra annyira megjavult,
248 17|            megigazítani. Ő is ott fog már maradni.~Amint a grófot
249 17|          Furcsa nóta volt az: mai nap már azt hiszik, hogy népdal:~„
250 17|              szőke”? Ejh! hadd legyen már mind elfelejtve.~Künn folyt
251 17|         felszökött helyéből, nem volt már semmi fájdalom, amit e szóra
252 18|     rendeznének itt a játszóteremben. Már kipihente magát. – Ő nagyon
253 18|          dugtam azokat máshová. Tudom már! A családi okiratok szekrényébe.
254 18|          volna arra, hogy miután azok már a gyémántokat elrabolták,
255 18|             zsákmányukkal menni, amit már Hamburgban vagy valamelyik
256 18|             beszélni. Hiszen övé volt már a Stella, a viselőjével
257 18|         utánament Ferencnek, mikor az már búcsút vett a gróftól és
258 18|           vagy-e elégedve velem? Most már nem lesz belőle se kormánybiztos,
259 18|               oda egy millióért. Most már félért is odaadod. Na, meg
260 18|              a csúf tükör.~– No, most már tökéletes gorilla vagy!~
261 18|              az elrabolt félmilliónak már visszavadászta, a másik
262 18| félkézkalmároké.~Baranecznek nem volt már szüksége a szövetségükre,
263 18|             elég bőven megismertettek már vele – a szaktudósok.~Mikor
264 18|               bajuszt. Négyötöd része már itt van biztos zár alatt
265 19|          helyébe, pihent fogattal.~De már ez az első fuvaros is felismerte
266 19|     füttyenteni… Vártuk a pánt régen… Már megint itt járnak… Majd
267 19|          kötni. – A második állomáson már öt-hat parasztot talált
268 19|            völgyébe vezet le Z… felé, már egész csapat földrészt talált
269 19|               Késő őszi napjai voltak már ennek az esztendőnek.~Lehullt
270 19|               az esztendőnek.~Lehullt már minden levél a fákról, csak
271 19|           nekik akárki, hogy vége van már mindennek, jobban tudták
272 19|         anglus meg a francia, a török már itt is van, megtorolni a
273 19|               a szavamra, polgártárs.~Már ekkorra rendbe szedte magát
274 19|              Messiást, hogy mikor jön már Angliából azzal az izenettel,
275 19|              Amerikáig? Hisz az talán már a másik világban van.~–
276 19|               ne csíptem volna.~– No, már ahhoz gratulálok. Felakasztották?~–
277 19|             diadém?~– A többi itt van már nálam.~Illavay elkezdte
278 19|              van önnél elrejtve.~Most már el kezdett kacagni Rokomozer.
279 19|             összetette a kezeit. Most már szomorú arcot igyekezett
280 19|            ellenem kigondolt? Ismerem már jól. Csaló volt, tolvaj
281 19|         többet. Hiszen nem szolgabíró már itt a tekintetes úr. Látszik,
282 19|               semmit. Hiszen vége van már a régi világnak. Nincs már
283 19|            már a régi világnak. Nincs már se főispán, se szolgabíró,
284 19|               tekintetes úr parancsol már itt ezen a földön.~– No,
285 19|               rongyok között is, amik már harazsákokba vannak tömve.
286 19|               Z…a felé, a ti kémeitek már egy órával elébb hírt adnak
287 19|          akartam megakadályozni. – Én már most itt ülök és nem mozdulok
288 19|               Úgyis holt ember vagyok már.~– Ne ordíts! Idecsődíted
289 19|          Éjjel az erdőkből, ahol most már el vannak rejtőzve, árkokban,
290 19|               vezető ajtót, ott pedig már együtt lesz az egész banda,
291 19|           kívánság!~– De csak meg van már most velem elégedve?~Felelet
292 19|              következő levélben aztán már az alkudozások kezdődnek
293 19|               levél volt hátra. Abban már az egész megrohanási terv
294 19|            részletezve volt.~A mammut már megérkezett. Nem kell késedelmezni,
295 19|             késedelmezni, mert másnap már itt lesznek a filiszteusok (
296 19|               szobához való álkulcsok már készen vannak…”~Tovább nem
297 19|    megszorongatta neki a nyakát, hogy már annak a szemei kezdtek kidüledezni;
298 19|              az ólombunkóval.~Illavay már nem tudott a dühtől mit
299 20|       lóhalálában Gargóvár felé.~Most már mindenütt szóba állt azokkal
300 20|             Illavay a várba. A piacon már gyülekeztek a vásárosok
301 20|         arccal a titkár (neki is volt már egy csillag a gallérján). –
302 20|            Hozta Isten! Mi azt hittük már, hogy ön elveszett.~– Íme,
303 20|         biztos kéznek adhatom át. (Ez már megtisztelő nyilatkozat
304 20|             hiszen Illavay sem a régi már.~Ám azért a régi szívélyesség
305 20|            miattuk.~(Itt vagyunk? Hát már egypár százezer forint számba
306 20|          kívántam önt vissza! De most már nem is eresztjük önt el
307 20|               Nem! Az alól fel van ön már mentve. Ön azt persze még
308 20|             újjá alakítandja. De erre már egészen felháborodott Illavay.~–
309 20|         hamarkodja ön el az ítéletét. Már akadt ilyen apa és ilyen
310 20|               a nyakára.~Most értette már meg, hogy mit tesz az? „
311 20|              oly szorosan összefűzték már őket.~– Jól van-e eltalálva? –
312 20|               Nem tudom. Régen láttam már – szólt elszoruló kebellel
313 20|             Szobájában fogja találni. Már tudattam vele, hogy ön itt
314 20|             fáradsága, mind nem értek már egy batkát sem, hanem a
315 20|             voltak. A grófnő nem volt már egyedül, egy angol miss
316 20|               egészen informálva volt már arról, hogy a nagybecsű
317 20|            haraszfonalakat. – Ön volt már az atyámnál, s látta azt
318 20|              megváltozott: – ön tudja már, hogy nagyon megváltozott –
319 20|            kihasználhat. De hát nekem már ez a szerencsés esély elkésve
320 20|           elkésve kínálkozik; mert én már el vagyok jegyezve, s a
321 20|              az én fajtámból. Nevetek már rajta. – Ha pedig azt mondja
322 20|              a kis aranykarikát, amit már egyszer annyi keserű csalódás
323 20|              újra felhangzott, s most már oly dévaj módon, hogy a
324 20|                Két nap óta nem voltak már használatban.~A borotválkozáshoz
325 20|       spenótmocsárban! Nevette ez azt már! Régen volt az! Aki az Óceánon
326 20|              az újvilágot, az nem fél már sem a békától, sem a spenóttól,
327 20|                Köszönöm. Foglalkoztam már ilyennel.~Illavay minden
328 20|                Semmi kétsége sem volt már.~Azután levetette a csizmáit,
329 20|             grófnőnek, hogy alszik az már.~Pálma bosszúsan szorítja
330 20|               bátorságával.~Este volt már, az újhold karéja gyönge
331 20|              vártorony órája tizet üt már. Az őr ásítozik, a szempilláit
332 20|               feltámogatni. Itt volna már az ideje, hogy felváltsák;
333 20|          szájában, ki tudja, hányadik már? Egyszer aztán az éji hallgatás
334 20|          jelenteni, hogy a martalócok már a pincében vannak, s cinkostársuk
335 20|               alakot, akitől nem félt már senki.~Azzal a pinceajtóhoz
336 20|               az emberét.~Az meglelte már a kulcsot, s a fél kapuszárnyat
337 20|          valót megkeresi rajta.~Mikor már ott volt a kezében, akkor
338 20|          tábornokoknak. Maga is hitte már, hogy ő nyerte meg a hadjáratot.
339 20|             korukban keltek össze. Ez már csak nem volt ifjúkori ábránd.
340 20|   Sancy-gyémántokról van is szó.~Most már aztán az idő és az elszokás
341 20|             volt félév előtt, az most már képtelenség. Ha az ujján
342 20|     képtelenség. Ha az ujján volna is már a jegygyűrű, neki magának
343 20|              grófnő azt meg is mondta már neki, s annyira magába szállóvá
344 20|               hagyják el?~Aztán mikor már elhagyták is, még mindig
345 20|          szobájába.~Annak az asztalán már fogytig leégett a gyertya,
346 20|            találta, be sem volt téve.~Már az előszobában meglepte
347 20|            mindegyiken rajta volt.~Az már most világos volt előtte,
348 20|               faluban mély csend volt már. A tizenkét órát nem kiáltja
349 20|             megkapni?~Ugyanazok, akik már egyszer itt voltak; akik
350 20|            sors várt önökre itt. Most már legyen nyugodtan. A banda
351 21|       szolgálatok jutalma~Hajnalodott már, mire Illavay előadása véget
352 21|              Zsiboráknak, miután azok már a gyémántokat ellopták?”.
353 21|             egy Deus ex machina, s ha már akkor férjnél talál lenni:
354 21|              lenni: egy férjnél, akit már az első hónapban meg kell
355 21|               tartalmukra alig ügyelt már. Bosszantá, hogy a kalandor
356 21|          szolgálatokért?~Illavay most már elővette a kezét, azért,
357 21|              jogom volt rá”, akkor ez már hűtlenség, árulás. – Ha
358 21|        utálatos levelek ott hamvadnak már a lángtól felragadva a kürtőbe.
359 21|               szép „Szulamith”, mikor már egyszer asszony lesz. –
360 21|                ahogy ön kívánta.~Most már mégiscsak el tudta fogni
361 21|             cselédek is életre térnek már.~– Tehát a viszontlátásra,
362 22|          miénk”.~Amint a határba ért, már körülbelül megkapta a kóstolót
363 22|             meg a béresek hol vannak?~Már erre elkezdett a kretén
364 22|              róla bidd a bíródál.~Ezt már egészen értette Illavay.
365 22|              a Matykónak:~– Hát ugyan már miért nem hagytál te is
366 22|         kutyáját nagyon sajnálta. Hát már a kutya sem tartja meg a
367 22|              terem, s a másik percben már jelenti fenyegető mormogása,
368 23|           vőlegény~Mi, magyarok – azt már el kell rólunk ismerni a
369 23|         furcsa ötletén nevetni.~Pedig már itt volt a komoly pillanat,
370 23|            aztán nagyon vastagon ment már a magasztalás, Kornél nem
371 23|                Kornél úrfi pedig most már kacagott egész kedve szerint,
372 23|          nagyon el volt érzékenyülve. Már a hintóból lesegítő komornyikkal
373 23|             hogy a katonai karriernek már vége volt: az egyenruha
374 23|            gondolat, mint az, hogy ha már azt a nőt, akit szeretett,
375 23|               egymást!”~Illavay tudta már, hogy mi lesz ebből. Onnan
376 23|            Csak azért sem.~Pálma most már a friss magyart kezdte verni.~
377 23|        Kornélnak minden esze keringel már. A miss elfutott. Meglátja
378 24|     súlyegyenbe lett hozva, hogy most már a konszolidált adósságok
379 24|             tetszik. Talán történt is már ilyen dolog valaha.~Nevetett
380 24|         esküvőnknél az én násznagyom. Már megígérte.~Pálma aztán Ferenc
381 24|               látszott, hogy szeretné már a következő ajtónál azt
382 24|      indítványt tenni, hogy elég volt már ebből; mind szép és dicső
383 24|            megoldása a talánynak.~„Ha már meghaltunk egymásnak, legyünk
384 24|             bácsi között. Lehetett az már százszor jóltevője egész
385 24|             ront, ki mindenütt keresi már az uraságokat; a többi urak
386 24|           nagyon házsártos kedvű volt már.~– Minek öltözzem most? –
387 24|              előtt.~Mindenki ott volt már nagy várakozásban.~Roppant
388 24|             lőtt az öltözködésével ez már valódi kőszáli vadkecske,
389 24|         vadkecske, amit most lőtt, de már nem volt kedve meghátrálni.
390 24|       rendjelét!~Dejszen nem lehetett már ezzel beszélni! Az Opatovszkyak
391 24|         Illavay úr!~Így köszönté most már Ferenc bácsit, amint mellette
392 24|          elégedve a fordulattal.~Most már csak nem jön ide vissza
393 24|            képtelen nagy idő. Nem tud már arról senki ennél a háznál
394 24|               magával is hozott. Most már ez még kedvesebb barátja,
395 24|           foghatott el nevének, ennek már egy egész diadém kellett.~
396 24|               Illavayt az iránt, hogy már van szerencséje őt nagyon
397 24|               takarékoskodva. De most már új éra kezdődik a gazdaságban.
398 24|                sem nemet. – Nincs itt már kivel beszélni.~Hajdani
399 24|              előkelő családdal kötött már ismeretséget, azok mind
400 24|             társaság mind együtt volt már, s készült az induláshoz,
401 24|         jelölő „terminus”-ok eltűntek már. A fülkéhez való feljárás
402 24|          szabadította meg.)~– És most már elmehetnék az utamra, anélkül,
403 24|          elhinni azt, amit mondok. De már nem tudom magamban leküzdeni
404 24|               Gondoltam.~Kornél pedig már egyszer a fejébe vette,
405 24|            tanulta azt a verset?~Most már megmondhatta volna a nevét,
406 24|      megmondhatta volna a nevét, mert már nem volt itt, nem nézett
407 24|              itt, nem nézett rá. Most már nem mondta meg.~Vállat vont
408 24|               lehetett felmenni. Most már biztos feljárás volt odáig;
409 24|              Milyen messze eltávozott már! Milyen jól kellett neki
410 24|            mély sáncárok, amit benőtt már a mindenféle bozót.~– A
411 24|          Pálma elnevette magát.~Pedig már akkor az ifjúnak az arca
412 24|              a hős előkerült, akkorra már a násznép is mind kitódult
413 24|              Olyan kicsinynek látszik már most. – Az nem csinálja
414 25|        Temetvényi Ferdinánd azt hitte már, hogy befejezte a nagy sisyphusi
415 25|           Minden kövét felhengergette már a tetőre az egykori nagyságnak.
416 25|       felrúgott kő volt Koczur.~Mikor már Kornél a lovagi címmel egész
417 25|           szabad, és minden megvehető már!~Az idő is hozzá való.~A
418 25|               Bécset senki se keresse már.~A hírhedt „Gemütlichkeit” –
419 25|          költők azt hitték, hogy most már örökre el kell hallgatni,
420 25|          menyasszonyt is túlragyogja.~Már hetekkel elébb hirdették
421 25|               hogy magához ölelje, de már az akkor kisiklott alóla,
422 25|               rohamot próbál, de most már a Herkules jobban vigyáz,
423 25|         szájában van.~A Herkules most már komolyan fel van ingerülve.
424 25|         rokonszenve.~A páholyok pedig már kizárólag mind Atalantának
425 25|         feléje közeledő kolosszra. Ez már csak játék volt rá nézve.
426 25|               a diadalmas hősnő, most már az összes nézősereg eget
427 25|           nézve. Emiatt a leány miatt már sok ember elvesztette az
428 25|               Ha te olyan jól ismered már a szokásait, akkor már ismeretségben
429 25|        ismered már a szokásait, akkor már ismeretségben kell vele
430 25|         érteted meg vele magadat? Azt már mondtam, hogy az univerzál
431 25|           valami!~Harmadnapra azonban már beleszakadt a fejszéje ebbe
432 25|              fogva a mént magához. Az már ki volt fáradva, reszketett,
433 25|         maradt, s mikor az felugrott, már ismét hátán volt. – Egyszer
434 25|         lefelé csügg; semmi erő sincs már benne: annál több a szépség.
435 25|            több a szépség. Egészen nő már. Ha a ló egyet szökik, maga
436 25|          eltűnnek előle.~      ~– Te! Már ismer! – mondja hazatértében
437 25|             vadállatot és viadort. Az már türelmetlen volna, hogy
438 25|             áldozatát. Mikor aztán az már csak egy ugrásnyira van
439 25|            annyira, mint Opatovszkyé.~Már azt mégsem engedte el magának,
440 25|               spanyol, az apádat! (Ez már magyarul volt.) Mert megeszlek!
441 25|        városszépítésnek; nem is látni már olyan házakat többé Bécsben,
442 25|             narancssárga. Ismerte azt már minden ember Bécsben.~–
443 25| virágedényekbe vannak elhelyezve. Azt már elfeledte, hogy ezeknek
444 25|              járt az eszében, hogy ha már két lóval be lehet hajtani
445 25|               Hét lecke után lehet is már az embernek jól hallgatni
446 25|        Koczurt a lépcsőrácsozatnál. Ő már elfelejtette, hogy miképp
447 25|            helyen, ahol megütötte. Ez már bevett szokás volt.~Amíg
448 25|              próbáin megjelenni.~– Ez már valami.~A házmestertől aztán
449 25|              kaput.~– Héj, kocsis!~Az már a lovakat kezdte leszerszámozni.~–
450 25|               az utcaszegletről. Most már zárva volt a kapu, a házmesternek
451 25|              Itt a másik százas.~Most már aztán mindenről volt gondoskodva.
452 25|               a tarokkban.~Most aztán már egészen megfelelő tér volt
453 25|        bolondja lett e fantáziájának. Már nem is lehetett vele egyébről
454 25|             Ezt a „Muskátlit”?~Pátts! Már akkor ott volt az ábrázatján
455 25|          mikor meglátta, hogy a seben már flastrom is van?~– Azt mondta,
456 25|          fölrepeszté az arcán.~– Most már szaladjunk, mert jön a rendőrség.~
457 25|              kacagás miatt. Koczurnak már az állkapcsába állt a görcs
458 26|               lehet a hadseregnél, ha már őrá is szükség van. Hát
459 26|          alszik.~Az utolsó fél órának már minden percét számlálta:
460 26|              régen el is felejtkezett már, hogy van a világon: a kedves
461 26|      tulajdonos visszavette azt. Most már nem az öné.~– De hisz én
462 26|            magát, mint ezúttal! Adieu már donna Atalanta! Megfogta
463 26|               hozzá a komornyik, akit már olyan jól ismert Gargóvárról,
464 26|    átöltözésével; a gróf egyik fogata már ott várt rá: ez volt a mozgó
465 26|          választott a számára. Dámája már van: Pálma grófnő. De a
466 26|          Cifraságról levén szó, ebben már Kornél is örömét találta.
467 26|              kigyógyulás. Nem kellett már őrizni, kísérgetni: megjött
468 26|             sarkantyús vitéz szeretne már otthon lenni, s a csizmáitól
469 26|              is lehet hallani: de azt már kevesen élvezik, az ezernyi
470 26|                hogy milyen szép lehet már ilyenkor a Como tó partján,
471 26|             ön, comtesse Pálma, látta már azt a fenomenális alakot.~–
472 26|               visszavonulást. De most már ki volt híva! Észrevette
473 26|               tündéralakoknál, s most már dicsekedni akart diadalával.
474 26|          egész előadásra. Látta ő ezt már eleget!~Komédia, komédia!
475 26|        Angyalom! Mindenem!~– Sírhatsz már! Förösztheted könnyeidben!
476 26|      hidalgónak azt az egy szót.~– Az már más – dörmögé ez, s visszaakasztá
477 26|            rohant vissza Atalantához. Már akkor az szemérmesen be
478 26|          Fegyverre!~Dejszen veretheti már azt a dobot valamennyi tambourmajor
479 27|          hivatal!~Nem lephette azokat már meg ez a bombasztikus értesítés.
480 27|              Korán reggel ott találta már az asztalán Pálma grófnő
481 27|              meglepetést sem szerzett már Ferdinánd gróf, mikor a
482 27|               én tudom. – Köszönöm. – Már most erről majd tudom folytatni.
483 27|          levélborítékra. – Illavaynak már arról meg kell azt tudni,
484 27|              édes szívem. Jóllaktál-e már keserűséggel. Telidestele
485 27|      keserűséggel. Telidestele vagy-e már? – Nem fog-e már ezentúl
486 27|               vagy-e már? – Nem fog-e már ezentúl sebes dobogásoddal
487 27|           átkozta azt magában!~Hozták már a lovakat. Nem volt türelme,
488 27|             recepisséd!~Nem hallott ő már erre a névre. A négylovas
489 27|           Szegény leány! Két éve múlt már annak, hogy azt a szomorú
490 27|           rajta, mikor meghallá, hogy már el vannak jegyezve! Mennyit
491 27|              egy új tavasz! Mikor jön már az utolsó levélhullás?”
492 27|                amiktől messziről döng már a föld.~Dehogy álom! Dehogy
493 27|               látsz?~– Hiszen mondtam már, hogy szentséges szép vagy!~
494 27|                mikor levelem olvassa! Már nem tudom, miért akartam.~–
495 27|            levelet, s azóta, megbánta már, hogy nekem elküldte. Azért,
496 27|              keltéből láthatja ön, én már megtaláltam boldogságomat
497 28|              Nem bír odahaza maradni. Már korán reggel befogat, s
498 28|              jól viseli magát. De oda már nem vezették.~Mindent meg
499 28|              nemegyszer megkísértette már az őrt álló katona kezéből
500 28|              Egyetlen ember! Mikor én már mindenkit elaltattam álomitallal,