Part,  Chapter

 1 8 |              Illavay már csak utána nevetett.~– Először is azért nem
 2 13|             indulat, hogy előbb jót nevetett magában ezen a dolgon. Az
 3 13|          Orol Krivánszky kedélyesen nevetett.~– Örök emlékül az ön bűbájos
 4 20| legrosszabbak.~Illavay olyan nagyon nevetett, hogy még a szemeit is meg
 5 20|   bekövetkezendőkön.~Ferenc magában nevetett, mikor végignézte a címeket.
 6 22|          kelletteb sedkidek.~Igazán nevetett rajta Ferenc. Mégis van
 7 22|           maga volt.~Illavay nagyot nevetett rajta. Amerikát látott ember
 8 23|            lovakról beszélt vele, s nevetett az ötletein.~Illavay ezalatt
 9 24|             már ilyen dolog valaha.~Nevetett hozzá. Kezét nyújtá Illavaynak,
10 24|         derék lesz. Nagyon derék! – nevetett Kornél. – Vegye a karját
11 24|              Hahaha! Az én nótáim – nevetett Kornél.~– Hogyan? Önnek
12 25|           jó szándékát.~Koczur csak nevetett, és a fogait csikorgatta
13 26|               Ezért.~Pálma keserűen nevetett; aztán lecsüggeszté a fejét,
14 27|        Meggyógyultál? Megelégedtél?~Nevetett, kacagott; a lábával tombolt.~–
15 2 |       Czenczi baronesz aztán nagyot nevetett a bátyja szomorú ábrázatjának.~–
16 2 |         pikós.)~Czenczi erre nagyot nevetett, s félreugrott.~– Elle a
17 3 |     vesszünk össze.~Koczur folyvást nevetett.~– No, hiszen gondoltam,
18 3 |        malomkő közül.~Koczur nagyot nevetett magában. Erre is készen
19 4 |              A szürke fej csendesen nevetett rá.~– S aztán te éppen olyan
20 7 |          csak úgy becsukott szájjal nevetett, s aztán egyet szürcsölt
21 7 |         kijött a szobából, akkor is nevetett, nem tudta visszatartani.
22 7 |      érkezett vissza a kastélyba. S nevetett hozzá magában. Azt természetesen