Part,  Chapter

  1 1 |                mintha csak azt kérdené: „Hát mit tettem én, rózsákat
  2 1 |                   rózsavízben fürdöttem: hát vétek az?”~Amott hajlik
  3 2 |           megborotválkozik belőle.~Hanem hát ez a tükör: ereklye.~Ferenc
  4 2 |               processusok.~„No, már most hát azt hiszed, hogy ugyancsak
  5 2 |                vőlegénynek való ábrázat! Hát hiszed, hogy ekkora nagy
  6 2 |               rád néz? No, nevess egyet, hát akkor milyen vagy?”~E néma
  7 2 |               sürgős levelek érkeztek.~– Hát csak tegye le az asztalomra
  8 2 |                  mert ott hagyták.~– No, hát lássuk azokat a névnapi
  9 2 |           borítékja is annak a levélnek! Hát még az írás a címzeten!
 10 2 |               viszi a gyűrűt magával. De hát miért ír ma? Mikor néhány
 11 2 |       boldogságának – mind csak ámítás!”~Hát ilyen az asszony? No hát
 12 2 |                 Hát ilyen az asszony? No hát legyen ilyen az asszony!
 13 2 |              Szívem már nem szabad”; no, hát lássuk azt, aki elrabolta!
 14 2 |            megyünk kézfogóra Dolnavárra, hát menjünk ökölcsapásra! Ide,
 15 2 |                  az emberevő agyarkodás. Hát nem megmondtam előre, hogy
 16 2 |                 magad ámítottad magadat. Hát van rajtad mit szeretni
 17 2 |                másnak senkinek sem kell. Hát már most mér dühösködöl?
 18 2 |                 aki bizonyosan szép fiú. Hát aztán, ha azt a szép fiút
 19 3 |                 dörmögé magában Ferenc.)~Hát a harmadik levél?~Azt a
 20 3 |               magában Ferenc. – Már most hát csak az a kérdés, hogy hogyan
 21 3 |                  isteni gondviselés volt hát, hogy ez az örömnap így
 22 3 |               minden jól, ahogy van. No, hát lássunk a dolgunk után.
 23 3 |                dolgunk után. Nem megyünk hát Dolnavárra, se kézfogóra,
 24 4 |                madzagra kötött fapeckek.~Hát ez a két alak jobbra-balra
 25 4 |                  a tollát az asztalra.~– Hát ez már megint micsoda bolondság?~
 26 4 |              szemeivel aztán megfogta.~– Hát mi vagyok én?~Amíg a szemeibe
 27 4 |         tartózkodjék!~– Jól van, jól. De hát volt-e már a lelkes fiatalság
 28 4 |       megvizsgáltatni?~– Mire való az?~– Hát hogy meggyőződjünk róla,
 29 4 |                  nekem ez az utasításom. Hát tessék előbb kimenni, és
 30 4 |            tenyerével az asztalra.~– No, hát azért is! – kiálta a nyúlánk
 31 4 |              magát; s visszalódult: „No, hát azért sem!” Tekintete eközben
 32 4 |              kivett belőle vagy hatot:~– Hát, majd utoljára, mikor a
 33 4 |                ezt az ablakmélyedésbe.~– Hát most megint micsoda istentelen
 34 4 |                  csak mosolyogni kell.~– Hát tehetek én róla? Én sem
 35 4 |           rendkívüliséget elkövetnie. De hát már arról ki tehet, hogy
 36 4 |             azóta önök mindig utaznak?~– Hát persze. Először elindultunk
 37 4 |              Hisz ez a túlparton járt!~– Hát nem lehet az innenső partra
 38 4 |            vitézségét rajtam kipróbálni, hát csak hagyjam magamat, hisz
 39 4 |           magamat, hisz azért táplálnak, hát most ez azt hiszi, hogy
 40 4 |               mintha köszörűt hajtana.~– Hát legelébb is fogja a szekrényem
 41 4 |                  áll rajta az öltözet.~– Hát hisz emiatt nem sokáig lesz
 42 4 |             éppen fölgerjedt:~– Micsoda? Hát nem tudok én száz moulinét
 43 4 |              vitézségi mániában szenved, hát legyen „alkalmas”.~Mikor
 44 4 |  összeíróasztalhoz.~– Ihol van! Már most hát csak tessék szépen bepingálni:
 45 4 |                császár osztogatja.~– No, hát a becsületrend keresztjével.~–
 46 4 |        legcsendesebb pénzkérő pianóba. – Hát már most adjon hamar pénzt.~–
 47 4 |                 eléje a három húszast.~– Hát ez micsoda?~– Három húszas.~–
 48 4 |         megtanítottak a kollégiumban: De hát ferblizni akar az úr velem,
 49 4 |           elkezdett idétlenül kacagni.~– Hát most én ebből a három húszasból
 50 4 |                    Egészen bolond. Hanem hát beszéljünk már most komolyan. –
 51 4 |          beszéljünk már most komolyan. – Hát – kedves urambátyám.~– Jól
 52 4 |                hogy komolyan beszéljünk, hát engedjen engem beszélni.
 53 4 |              gondoskodni fog.~– Micsoda? Hát nem meri az én kezembe adni?
 54 4 |                 meri az én kezembe adni? Hát nem tart engem becsületes
 55 5 |      tisztelkedni.~– Nem tesz az semmit. Hát mikor vadászatok vannak?
 56 5 |                 kergeti a vadászt. – No, hát vezessen oda, ahol a comtesse-re
 57 5 |                 mesterek kézvonásait; de hát mindezekhez Illavaynál hiányzott
 58 5 |                eljárni, ahogy ő kívánta, hát abból csak az lenne, hogy
 59 5 |              nála) azt mondaná, hogy no, hát jól van, ha nem láthat el
 60 5 |                  a gróf négyezer embert, hát megyünk hozzá csak négyszázan.
 61 5 |             őszintén fordultam önhöz. De hát azok, akiknek bajuk van,
 62 6 |          kegyeskednék befáradni.~Illavay hát bement hozzá. Észrevehető
 63 6 |            felvette a kurta otthonkáját.~Hát, mert mikor már fölvette
 64 6 |                  arra fog áttérni, hogy „hát az urat ki borotválja meg
 65 6 |              most pedig Madarrász. Pedig hát mit vétettek a girrondisták?
 66 6 |                  és megyegyűléstől.~– De hát a kormánybiztos? Hisz az
 67 6 |          sztrecnói erdőbe vándorol.~– De hát ön el akar bennünket hagyni.
 68 6 |                 kénytelen rábízni magát. Hát Isten neki.~Lekapcsolta
 69 6 |             pedig elmosolyodott rá.~– De hát mi baja volna neki a mi
 70 7 |                  fejét, mondá nevetve:~– Hát bizonyosan disznók… – s
 71 7 |               Mire való ez a nagy kés?~– Hát csak bizony szalonnát enni.~
 72 7 |               egy csomó tolvajkulcsot.~– Hát ezekkel mit szoktál enni?~–
 73 7 |             felmetszette az öreg késsel. Hát abból meg előkerült egy
 74 7 |               bestecket hord ez magával! Hát ez meg tán kenyérenni való?
 75 7 |                 fölvetette a fejét.~– No hát: – Zsiborák!~– Te vagy az,
 76 7 |                  Lesz nektek nemulass.~– Hát hiszen éppen oda készülünk
 77 7 |            Mindenki szívesen üdvözli. De hát a menyasszony hol van? Azt
 78 7 |             hienc lónak a zabláját.~– No hát, mi az? – kiálta akkor a
 79 7 |              hogy nincs rajta gyutacs?~– Hát már azt hogy tudja az úr? –
 80 7 |        feltalálták a vegytani gyutacsot, hát akkor ennek az alakja olyan
 81 7 |               jegyzetéből olvasta.~– No, hát kik önök? Mi járatban vannak?
 82 7 |                azt. Nem tetszett neki.~– Hát mit tetszik akarni?~– Ott
 83 7 |                  hozzá mer nyúlni.~– No, hát én éppen annak a fia vagyok,
 84 7 |              boldog végével talán?~– No, hát én protestálok! Ez itt mind
 85 8 |     rendkívüliség egy hadvezetőtől. – De hát mi sem mondtuk sehol, hogy
 86 8 |                  alig mert előkerülni.~– Hát meghozták a kenyeret? Mennyit?
 87 8 |             Mennyit? Négyezer részletet! Hát a többi? Hogy nincs több?
 88 8 |     Harminchatezer darabra rágom legott. Hát azok a parasztok mit hoznak
 89 8 |               megkötözve hoztak eléje.~– Hát ezt ki küldte vissza nekem,
 90 8 |                előre, hogy ez kísérte.~– Hát te hogy kerülsz vissza?
 91 8 |                megakasztá az őrnagyot. – Hát persze. Tudod, éppen indulóban
 92 8 |                  bevenni.~– No, jól van, hát tessék bejönni velem a szobába,
 93 8 |                hadcsapatodnak.~– Menkűt! Hát Jézus Krisztus vagyok én,
 94 8 |               Ejh, de akkurátusan tudja! Hát a négyezer nemzetőr: az
 95 8 |           madzagolva egészen.~– Most már hát a kaszásaidat hazaeresztheted,
 96 8 |             között patikáriusnak.)~– No, hát ebben igazad van. Akarom
 97 8 |                szolgabíró úrnak. Prófunt hát nem kell több, mint amennyit
 98 8 |            tegnap éjjel írtam evégett.~– Hát te azt hogy tudod, hogy
 99 8 |                 pamlag kartámlányáról.~– Hát már ennek a szolgabírónak
100 8 |                  mindenben igaza legyen? Hát a tábori kémemet minek fogatta
101 8 |                  egy országos zsivány.~– Hát talán azt hiszi az úr, hogy
102 8 |                No, barátom (!), most már hát te veress engem vasra és
103 8 |                  hogy gályánk sincsen.~– Hát nem vettem én el azt, amit
104 8 |             Bánja ördög! – No, ölelj meg hát szépen. – Mégiscsak jó pajtások
105 8 |               lógnál! – Szervusz öreg! – Hát aztán igazán azt írta a
106 9 |           stellával neked adom.~– Minek? Hát a többi, ha a tied, nem
107 9 |                  fel; azt is elküldöm.~– Hát ráérünk arra. Bocsáss. Majd
108 9 |       odatekintett a szép kísértetarcra; hát csakugyan beszélnek a fakó
109 9 |                 töprengésből.~– Már most hát én is kérek a gróftól tett
110 9 |     veszedelmeibe bele ne romoljon.~– De hát hisz ön azt holnap reggel
111 9 |                 földbe vetne neki ágyat, hát akkor az a nagy uradalom,
112 11|               valakivel valami jót tesz, hát annak örök időre adósa marad.
113 11|              fölött ébren őrködjék.~– De hát lehet-e azt csodálni? Mikor
114 11|              macska-boszorkányszombat!~– Hát mi is kaptunk belőle, s
115 11|                  rémületes felkiáltást: „Hát már itt is vannak?”~– S
116 11|                 sem akart elájulni.~– De hát tudja ön, mit tesz ez? „
117 11|                 hangulatba csapott át:~– Hát hiszen hozza ide az ujját
118 11|                  Én „több” leszek. Hanem hát, ha megengedi a gróf, térjünk
119 11|                  vaskarika? No, ennél én hát sokkal komolyabb dolgot
120 12|               vármegye.~– No, Rokomozer, hát mért örül olyan nagyon az
121 12|               imádkozom az egész úton.~– Hát mit keresett a táborban?~–
122 12|                  köpenyegje sincs.~– No, hát jó kelete volt a flanellingnek.
123 12|             kelete volt a flanellingnek. Hát az én öcsémet nem látta-e?~–
124 12|          kitalálja a tekintetes úr.~– De hát minek adott neki kölcsön.
125 12|             megtiltottam már elégszer?~– Hát mikor olyan szépen tudott
126 12|                   elül-hátul megvasalva. Hát elhittem neki. Odaadtam,
127 12|                  többit is oda nem adom. Hát mit csináljon az ember?
128 12|            teszik.~– Jól van, Rokomozer, hát csak üljön föl ide énmellém,
129 12|                  kis ágyúzás volt.~– No, hát most csak arrafelé hajtsunk.~
130 12|               nem megy.~– Hogy adja kend hát a lógós lovát? – kérdé Illavay.
131 12|                 eresztette el Illavay.~– Hát ti megettétek a lovaitokat?~–
132 12| felavandzsíroztatott privatdienerének.~– Hát ott aztán jobb dolga volt
133 12|                azt mondta, hogy ő beteg: hát az ő porcióját is nekem
134 12|                 lesz Apátváry Somával?~– Hát annak már cupász. Azon még
135 12|                még neked nem mondtak el. Hát a drágalátos öcséd azt tette,
136 12|              nevelve. Ő meg akar gyónni. Hát aztán odaküldtük neki a
137 12|          megszökni az ellenség táboráig, hát akkor ő pápistává lesz,
138 12|                  végül azt mondta neki: „Hát biz az, barátam, meghal
139 12|              mandhatná, hogy ő habartas. Hát ki fagja azt mast megvizsgálni?
140 12|               elbírna egy mangalétát, de hát nem tehet róla, ha katonai
141 12|               hogy íme, megszabadíthatta hát azt a fickót, aki az ő kedves
142 12|                 már micsoda perfídia ez? Hát illik a szekundánsnak az
143 12|                   Aztán folyjon a vér.~– Hát, lássa, kedves Opatovszky-Apátváry
144 12|                  is hitte, hogy igaz:)~– Hát ha én megkapom a nagykorúságot,
145 12|              tútorságért?~– Semmi.~– No, hát én tízszer annyit adok!~
146 12|                 summa jön ki ebből.~– De hát akkor aztán Koczur barátunkból
147 12|            bizony jó hivatal lesz. Hanem hát mármost erősítsük meg magunkat
148 13|                  se mérnök, se prókátor, hát minek tanuljam én ezeket?”~
149 13|                  tanuljam én ezeket?”~De hát igazi úr sem akart belőle
150 13|              uraöccse volt a mestere. De hát ráért most. Tél volt az
151 13|          társaskörökbe – hol vannak azok hát! A környékbeli apró földesurak
152 13|             alatt a parasztok harcoltak: hát itt nem minden ember viseli-e
153 13|      Bettelrainnál”, mint most minálunk. Hát a Hans Müller 12 artikulusa!
154 13|                Ha megfogta őket magának, hát mármost mulassa magát velük. –
155 13|              felelni: „Én több leszek!”, hát mármost váltsa be a szavát.~–
156 13|                önt a dicsőség mezejéről; hát mármost gyerünk vissza,
157 13|                 lovagi hőstetteinket. De hát én tartok tőle, hogy majd
158 13|              népnek.~– Jó lesz biz az.~– Hát maga nem hoz magával kardot?~–
159 13|                  mindig csak bolondozik. Hát még kijön velünk?~– A János.~–
160 13|                 sem kérdezte volna tőle, hát az úr hogy került ide? Az
161 13|                 vállalatba.~Ez az udvar; hát még odabenn a kastélyban
162 13|          beszélni. Ájtatosságát végzi.~– Hát a grófnő?~– Azzal sem lehet.
163 13|             lehet. A toalettjét végzi.~– Hát önnel lehet beszélni, mr.
164 13|               csinálni a tréfához.~– No, hát én írtam.~– Köszönöm. Én
165 13|                 én írtam.~– Köszönöm. Én hát szeretném megismerni azt
166 13|                 majd segítek neki benne. Hát a grófnő?~– Toalettjét végzi.~–
167 13|                   Ha ezek katonatisztek, hát csak olyanok, akiket egyenkint
168 13|                  a leánya idézte ide. De hát mit tehet ez egymaga annyi
169 13|            tekintettel nézett Illavayra. Hát az engedi magát védelmeztetni?
170 13|                  Illavay csendesen:~– De hát honnan tudja ön, hogy én
171 13|               meddig maradok itt?~– Nos? Hát a népnek csak kell valamit
172 13|                  a haja a szemébe lóg.~– Hát próbáljon ön ilyen vizsgálatot
173 13|               egyszerre elnémult. Melyik hát a nagyobb hatalom, az-e,
174 13|              magát. Csupa tréfa lesz az. Hát mit? A vitézeim egy pár
175 13|                   vagy ha hozzákezdenek; hát a gróf az első esetnél kikergeti
176 13|          válaszolt az egyik öreg.~– Nos, hát birkát, malacot is vittek
177 13|              jöttünk volna panaszolni!~– Hát mit bántottak még egyebet? –
178 13|                  anyám talizmánja.~– No, hát visszaadom önnek, ha kiváltja
179 13|            átlátszóvá lett a haragtól.~– Hát egy „ilyenért” nem adod
180 13|                kardot, rivallá:~– Ki van hát még idebenn?~De már akkor
181 14|                   a dorong nem sül el.~– Hát csak gyűljenek össze, annál
182 14|                aggodalma, hogy hová lett hát a Stella? Kinek a kezében
183 14|           magamban, hisz ez csak álom! – Hát az is álom volt, hogy egyszer
184 14|                  más nevet adni. Férfit. Hát ez is álom volt? Nem láttam-e
185 14|               Pálma. – Ez nem volt álom. Hát „ő” nem árulta-e el magát?
186 14|        jelenetnek szemtanúja mert lenni! Hát „mi” jogosította őt fel
187 14|           embertől, sem sorstól soha. De hát hisz azért vagyok én a kérő;
188 14|              Pálma szomorúan. – Jól van! Hát tartsa meg addig, amíg érdemes
189 14|              kellene körülhordani! Hanem hát rendkívüli időket élünk!~
190 14|              vette ezt a piros dolmányt? Hát úgy szerezte, hogy kifordította
191 14|            Temetvényi család előtt.~– De hát minek kötöztétek meg, ti
192 14|            kötöztétek meg, ti ostobák?~– Hát minek mondta, hogy ő a szvornoszt
193 14|                 úrfira förmedt Ferenc.~– Hát miért adta ön ki magát a
194 15|                 megmondta volna neki, de hát nem kérdezte.~Ennek a nagyon
195 15|                adják, hogy szeretve van.~Hát legelőször is kezdjük a
196 15|            jutott volna bele.~Hanem ezek hát mind csak ízlési bizarrságok,
197 15|              meleg, kölcsönzött láng; de hát az már a láng természete,
198 16|               neki: ez belülről jött.~De hát még Ferenc hogy volt meglepetve,
199 16|                Ferenc karját.~– Siessünk hát!~Senki sem örült ennek jobban,
200 16|                ráragadtak nemes bűneink. Hát azt nem vallaná meg, hogy
201 16|                 rábocsátják a másikat.~– Hát akkor mi is fel fogunk kelni
202 16|                  birtokául a megvevőnek. Hát nem volt-e ez egyenértékű
203 16|            ezüsttányért, amiről evett.~– Hát ez a sötét üreg itt a kapu
204 16|               álom folytatása volt.~– De hát az a tömérdek ember hol
205 16|            olvassa senki más, egyedül ő.~Hát nem igaz-e? Vezércsillag,
206 16|                   Az az öné?~– Nem az.~– Hát kié?~– A „mienk”.~E szóra
207 17|                 oxidált ezüsttokja volt, hát akkor az a véletlen baleset
208 17|           egymást polgártársnak nevezni, hát nem bánom, excellenciázzuk
209 17|                 a gargói hősnő címhez?~– Hát hisz önt az egész világ
210 17|             mindnyájan bolondok vagyunk. Hát én nem vagyok bolond, aki
211 17|             papirost valaki összetépett. Hát az a honvéd, aki fél lábbal
212 17|                  egy hét nem telik bele, hát Illavay éppen olyan hatalmas
213 17|               sok adósság fekszik rajta? Hát aztán kap egy millió úrbéri
214 17|                az egy millió?~– Hol van? Hát ott van a debreceni városházának
215 17|                megengedné az öreg Isten, hát akkor felrontunk egyenesen
216 17|       természetes!~– De ez államtitok.~– Hát annyival inkább. Nekem csak
217 17|            indulatosan.~– Hogy hogy nem? Hát miért nem?~– Én nem akarom,
218 17|                nem akarom, hogy átadd.~– Hát mit tegyek vele?~– Elzárod
219 17|              hogy mit mondjon ő rá.~– De hát mi van abban az írásban? –
220 17|                  az a fejével játszik.~– Hát aztán? Ezt könyv nélkül
221 17|                  világon még ráadásul.~– Hát akkor nem tudom, hogy kezdesz
222 17|           Szabadságért ontják a vérüket? Hát minek azért vért ontani?
223 17|                kis haza is kell nekik.~– Hát hisz ott is találnak helyet,
224 17|                   s attól idvezülnek. De hát hagyjuk azt! – Hiszed, hogy
225 17|                látom-e ezt?~– Jól.~– No, hát ehhez én nem leszek elég
226 18|           hiszed-e a leányodat?~– Hm! De hát hova lettek? Ott kell nekik
227 18|               Hova lehettek? Mit hiszesz hát?~– Azt, hogy ellopták őket.~–
228 18|                 Ez még félveszély.~– No, hát idehaza meg egész veszély
229 18|                   ne nyúlhasson bele!)~– Hát ez az egész gyémántszekrény
230 18|                     Mihelyt lehet.~– No, hát eredj, Isten vezéreljen! –
231 18|                 a gróf azt mondá neki:~– Hát meg vagy-e elégedve velem?
232 18|                  szépség sincsen rajtad. Hát ér annyit a világ minden
233 18|                 szép ragyogó szemért. De hát olyan bizonyos vagy a dolgod
234 18|                 sem tartott meg magának. Hát mi lesz, ha nem lesz? Egy
235 18|                 ellopatta a gyémántjait, hát küldje utánuk monsieur Cousint,
236 19|                  a köszöntést Illavay. – Hát ön sem ismer rám, Rokomozer?~
237 19|            Énértem ijed meg, polgártárs? Hát mi félelmes van rajtam?~–
238 19|                kezdődni a ribilliónak? – Hát hogyne ijednék meg, mikor
239 19|                öltözve: bajusza sincs.~– Hát abban minden ember csalatkozik,
240 19|                  az senkit magától.~– De hát minek az embernek ilyen
241 19|                  úr elhiszi ezt énrólam? Hát ilyen ember a Rokomozer?
242 19|                 ilyen ember a Rokomozer? Hát nem küldött a tekintetes
243 19|             életemet is rá merném bízni. Hát valóságnak hiheti azt, amit
244 19|                  fenekén gyémántbánya.~– Hát hiszen arról mindjárt meggyőződhetünk,
245 19|          Parancsolja a tekintetes úr? De hát a tekintetes úr még azt
246 19|                 itt ezen a földön.~– No, hát az sem nekem a nagyobb baj,
247 19|               semmi nyomot nem találnak. Hát ezt akartam megakadályozni. –
248 19|           kiáltással is jelt talál adni, hát akkor ez a pisztoly elsül,
249 19|         keservesen jajgatni.~– Nem bánom hát, lőjjön ide az úr! Úgyis
250 19|                  érzékenységgel mondá:~– Hát ilyen hazugnak hisz engemet
251 19|               Nem beszélek többet. Hanem hát adjon engedelmet arra, hogy
252 19|              lobogott a megrakott tűz.~– Hát ti ökröt akartok sütni,
253 19|                  se tudom, minek hívják? Hát ez mind gyémánt? Én azt
254 19|                  a szobába Illavay.~– No hát, tekintetes úr – mondja
255 19|           elintéznivaló volt még Z…án.~– Hát azzal sincs megelégedve
256 19|           könyökölt.~– Nem hiszi el? No, hát majd mindjárt elhiszi.~Erre
257 19|             haragja emberevő kedvében:~– Hát te, irtóztató gazember!
258 19|       ólombunkóval.~– No, az szép volna! Hát miért?~Ferencnek most még
259 19|                   s a képébe ordítani:~– Hát nem tudtad, te gazember,
260 19|                 siessen Gargóvárra. Mert hát bolond a világ: rosszak
261 19|         Rokomozer, én terád haragszom!”, hát leveszem a sipkámat a fejemről,
262 19|               között sincs hűség. – Mert hát ilyen a világ! – Bolond
263 20|               ráncolta össze a homlokát. Hát mégis tudatták Cousinnal,
264 20|          fáradnia miattuk.~(Itt vagyunk? Hát már egypár százezer forint
265 20|          akaródzott neki felelni.~– Nos! Hát mit szól ön hozzá?~– Köszönöm
266 20|                is akarják őt házasítani? Hát volna a világon olyan szerencsétlen
267 20|                  kérdi tőle, hogy: „Nos, hát nem jó ember a Rokomozer?”.
268 20|              világ! Rosszak az emberek!”~Hát ugyan mit bánta azt a Rokomozer,
269 20|                ön nyugodva?~– Meg.~– No, hát nevessen egy kicsit. – Úgy. –
270 20|              szabad nevetni!~– Tessék.~– Hát arra az atyám azt mondta,
271 20|                  alakot kihasználhat. De hát nekem már ez a szerencsés
272 20|                meg, ahogy én megtartom”; hát én arra is ráállok. Ön beül
273 20|                 a huncutkák a homlokon – hát még ez a változás; ennyi
274 20|                Miről tanakodjék magában? Hát lehet itt valami kétség
275 20|               hall engem nevetni senki”.~Hát hiszen közel volt.~Bizonyosan
276 20|               hanem csak embernőstény.~– Hát te kacagsz most, édes bálványom? –
277 20|                hogy ne viseld örökké. De hát miért teszi ezt? Hiszi azt
278 20|             cseppnek a gerje alatt.~„No, hát akkor teljesüljön be rajta
279 20|                sem vádolhat miatta: – de hát ez itt belül? Most ők a
280 20|                tragikus hangulatot.~– De hát tulajdonképpen miért jöttél
281 20|                 egyforma szűrben járnak. Hát a magasban mért lenne másképp?
282 20|             Mégis boldogul éltek együtt. Hát ennek a szép halavány asszonynak
283 20|                  derék házaspár volt az! Hát az nem köztudomású dolog-e,
284 20|            magának fog kárt tenni. Hanem hát mérsékelte magát. Hiszen
285 20|          fehércselédek hova lettek mind?~Hát Cousin?~Hát a vendég?~Egy
286 20|                 lettek mind?~Hát Cousin?~Hát a vendég?~Egy percre az
287 20|                  ő. Utazik feleségestül. Hát az ki lehet? Sárgaszőke
288 20|               csak egy van a világon.~De hát álom ez!~A gróf hevesen
289 21|                 a dühbe hozó kérdésre.~– Hát most – jutalmul – kegyelmes
290 21|                  meg magában, hogy vajon hát a kettő közül melyik hazudik:
291 21|                mindent keserűnek érez.~– Hát kérek öntől egy jutalmat,
292 21|                 kívánságát könnyen lehet hát tejesíteni.~– Biztosíthatom
293 22|                                          Hát még otthon~Mi vár rám otthon? –
294 22|                el nem indult valahová.~– Hát hol vannak a cselédek, Matykó?~–
295 22|                  használt.)~– Nem tudod? Hát hol a gazdasszony, aki a
296 22|         bizonyosan jobb dolga is lesz.~– Hát az ifjú úr, az ispán, hová
297 22|              nincs kitől számon kérni.~– Hát a János, a hajdú?~– Beállt
298 22|               meg a legtermészetesebb.~– Hát a kocsisok meg a béresek
299 22|          forgatva, mondá tutma hangon:~– Hát bidek a kocsis, beg a béres,
300 22|                  didcs se ökör, se ló.~– Hát ki vitte el az ökröt meg
301 22|                  az ökröt meg a lovat?~– Hát a pléhgalléros úr. Ott vad
302 22|                  egészen tiszta munka.~– Hát a Káró kutyám hol van?~–
303 22|              mondá Ferenc a Matykónak:~– Hát ugyan már miért nem hagytál
304 22|                kutyáját nagyon sajnálta. Hát már a kutya sem tartja meg
305 22|                szemeket meresztett rá.~– Hát éd akkor bit eszeb?~Volt
306 22|            magának lakomát csapni.~– No, hát csak gondoskodjál magadról,
307 22|               ablakát karmolázta valaki. Hát ott ki akar bejönni?~A biz
308 22|                  aludt, a lábánál fekve.~Hát ez nem keresett más gazdát?~
309 22|            szokott helyét a támlányon.~– Hát te még emlékezel a régire?~
310 23|              taszigálják érte egymást.~– Hát ez a sok fehérbe öltözött
311 23|                 S dúlt szívében valami. „Hát ezt az embert nem lehet
312 23|               egy ősi birtok átvételére, hát ez olyan ünnepély, amihez
313 23|             adják (a sors kényszere ez), hát legalább kövessen el mindent,
314 23|       tökéletesen szerencsétlenné.~Hanem hát nehéz azt elhinni, hogy
315 23|               ide, hogy ezt lássa! – No, hát látta.”~
316 24|                  úszó a kötél nélkül. De hát nélkülöznie kellett arra
317 24|                 bácsi. – Mit adjon neki?~Hát éppen szembetalálta a korridoron
318 24|           hajában gyémántrezgők.~Azonban hát az urak is elég grande tenue-ben
319 24|                 is akarta tudni, hogy:~– Hát hová lettek?~– El lettek
320 24|              lettek?~– El lettek adva.~– Hát miért? Annyi drágaság! Olyan
321 24|                     kérdezé bosszúsan.~– Hát a „lovagság” ünnepélyéhez.~–
322 24|                  váratott magára nagyon, hát meg is lepte megjelenésével
323 24|                 végén csontfütyülő volt.~Hát őneki a komornyik „lovagsági”
324 24|               önnek, hogy öltözzék át.~– Hát hiszen átöltöztem – felelt
325 24|                 a megkínzottnak a szíve, hát vasból van.~Kornél báró
326 24|                  kerületi főnök előtt.~– Hát majd rendelek önnek egyet
327 24|              tudom, nincs kinyomtatva.~– Hát ki tanította önnek?~Ekkor
328 24|                írta azt a másikat?~– No, hát tartsa meg magának.~Most
329 24|                  kérdé Ferdinánd gróf.~– Hát majd én megmutatom, hogy
330 24|              pedig eresztik, hogy menjen hát, tegye meg: akkor majd fellovagol
331 24|                  van bolondnak is lenni, hát ha a reciprocitás is áll?~
332 24|                 őket a nyavalya. Azonban hát általános volt az öröm,
333 25|               mondva:~– Ohó, nagy uraim! Hát ti ki akartok engem dobni
334 25|                  verni a bolondot? – No, hát lássuk, hogy melyikünk a
335 25|                  a zsenije nélkül.~Hanem hát azért divat maradt az elegáns
336 25|         cimboráiknak az egész palota.~De hát minek az ilyen dolgokért
337 25|              szaracénokkal harcoltak.~De hát nem elég az hozzá, hogy
338 25|               decentia szabályait.~Hanem hát az volt a híre, hogy az
339 25|               int a kezével, hogy hozzák hát ide! Ki az a Currer?~Az
340 25|                  középen, várva, hogy ki hát az a Currer?~Az pedig senki
341 25|               ellenfelét, hogy mint akar hát belékötni.~A zene újra megharsan,
342 25|                  és szétnézett, hogy no, hát ki az, aki még meg akar
343 25|                  jött: „No, ha te rúgsz, hát én is rúgok!” s azzal ő
344 25|                neked való az.~– Micsoda? Hát koldus vagyok-e én?~– Nem
345 25|                 a másikat egy lófejjel – hát azé maradt a lófej; – de
346 25|              Ahhoz a nyelvhez folyamodom hát, amit ön is megért: a virágnyelvhez.
347 25|                   mint szinésznőt. Hanem hát a közönség mégis mást várt
348 25|              leányhoz? – kérdi a báró.~– Hát én azalatt, amíg a nemes
349 25|             spanyolul.~– Hogy ne tudnék? Hát nem vettem belőle hét leckét?
350 25|               metamorfózisára.~– Ezentúl hát eljárhat ön a próbáinkra.
351 25|                 másként is lehet.)~– No, hát csak látogasson meg ezentúl
352 25|                 udvarnál volt a divat.~– Hát a hintóm?~– Jó ízlésre mutat?~–
353 25|                  hölgynek az „udvarára”, hát négy lóval mi nem lehet
354 25|                  dicsőségnek tartotta.~– Hát a donna mit adott érte?~–
355 25|                 van – mondá Koczur. – Ez hát „foglaló”. De hát mit kaptunk
356 25|                     Ez hát „foglaló”. De hát mit kaptunk érte?~– Szintén
357 25|              Van-e itt istálló?~– Van.~– Hát kocsiszín?~– Az is van.~–
358 25|            kocsiszín?~– Az is van.~– No, hát ki kell nyitni a kaput,
359 25|                  vaktöltéssel lőjjünk.~– Hát hiszen nem lesz az vaktöltés.
360 25|                  Csakugyan visszatért.~– Hát mi történt?~– Gyerünk a
361 26|      figyelmeztetéseért, maradunk stb.”~„Hát kellett ez neked? – mondá
362 26|                dőljön el, hogy melyikünk hát a nagyobb komédiásné: az-e,
363 26|                  már őrá is szükség van. Hát csak felvette ismét a dzsidás
364 26|           maradok. Hol vannak szállva?~– Hát a saját palotánkban. – A
365 26|                 a kezeit dörzsölte.~– De hát, édes Kornél, ön még nem
366 26|                jó kedély volt ezúttal.~– Hát miért ne mondanám meg? Önnek
367 26|                 benn élőnek is nehéz az, hát még egy odavetődött egynapi
368 26|                mézes hónap. Itt maradhat hát Bécsben. Meg volt neki engedve,
369 26|              egyenesen odaszólt hozzá:~– Hát ön, comtesse Pálma, látta
370 26|               Egy ismerős arc. Koczur.~– Hát te itt vagy?~– Kegyes engedelmével.
371 26|                 rajta. Még nincs vége.~– Hát mi van még hátra?~– Megköszönni
372 26|                 Megköszönni az előadást. Hát nem veszi észre méltóságod,
373 26|            teszek, kárpótolok mindent.~– Hát nem látta, hogy mit tettem!
374 26|            Kornélt okosan gondolkozni.~– Hát akkor mi mondanivalója van
375 26|               nem mondtak neki ellent.~– Hát álljunk meg itt. Mondok
376 26|                másnak akar ön lenni: no, hát nekem legyen ön bolondom.~
377 26|          visszafordulhat. „Si non, non!” Hát én nem bánom, vegye el a
378 26|              megölném, de mert ön tette, hát magamat ölöm meg. S azzal
379 27|                  azzal vége mindennek.~– Hát nem futunk utána Prágába?~–
380 27|              övékét.~– Az én esküvőmnek? Hát tán rendeljek magamnak frissen
381 27|             eljön megkérni ezt a kezet – hát én akkor ezt az embert megvetem,
382 27|                   hogy amit most teszek, hát az nem komédia-e? Atyám
383 27|           kacagott; a lábával tombolt.~– Hát a te neved is itt van, Temetvényi
384 27|                gróf. „Olvastam”. – Gyere hát, olvasd el a magad levelét
385 27|           gúnyhahotája a búcsúztatóm.” – Hát fényes életpálya nyílik
386 27|                  az asztalon.~Mégis igaz hát? Az ó-kasztíliai és guadalaxarai
387 27|              levelet megírni énhozzám? – Hát annyira véghetetlenül nyomorultnak
388 27|                még csak azt tudnám, hogy hát az a másik, hogy éli világát?…
389 27|             alatt. Postamester vagyok.~– Hát hogy kerültél ebbe az állapotba?~–
390 27|            hivatal. Lóval kell bánni. De hát gyere be. Látom, ide tartasz. –
391 27|                reggel küldtem ki hozzád. Hát miért nem mégy inkább személyesen
392 27|             asszonyi mosolygással.~– No, hát menjünk be, hadd írom be
393 27|                  mereszte a kérdezőre.~– Hát te nem tudsz felőle semmit?~–
394 27|                 a szóra.~– Mit szólsz? – Hát azért írta azt nekem, hogy
395 27|               szeret, mást választott?~– Hát persze, hogy azért. Tudta,
396 27|               Aztán merre? Dolnavárra?~– Hát hová máshová, mint Dolnavárra!~–
397 27|                 kisafára hurkolni.~– No, hát azt a Temetvényi grófnő
398 27|              ugrott fel a csézába.~– Te! Hát a Temetvényi Pálma levelét!
399 27|              meghalni az élet örömeinek, hát még kétszer.~Hogy gyűlöli
400 27|               jól az arcába láthasson. – Hát van ilyen szép száj, ilyen
401 27|                 megszabadulhattam volna. Hát bátyád?~– Elesett a harcban.~–
402 27|            lelkem egész keserűségével.~– Hát ismered te a bosszúállást?
403 27|           ismered te a bosszúállást? Te? Hát van a világon valami, amivel
404 28|           halálraítélt várja, hogy jön-e hát vagy a kegyelem, vagy a
405 28|                  intézni a látogatóhoz: „Hát önt mi hozta ide?”.~Egy-egy
406 2 |                baronesz.~– Ugyan hová?~– Hát amerre világ van. Ahol Diadém
407 2 |                  mit csinálnánk ottan?~– Hát akármit. Pénzt szereznénk,
408 2 |               becsukják az embert.~– No, hát valami mást.~– Ugyan mit?~–
409 2 |              levetni a hátáról soha. No, hát hadd látom, hogy termesz
410 2 |                úgyis elég rongyos.~– No, hát majd szaggatom én az enyémet;
411 2 |            magamat! – monda a fiú.~– No, hát add ide, majd beviszem én –
412 2 |                   Alázatos szolgája! No, hát mi tetszik a baronesznek?~–
413 2 |           Mátyást.”~– Uram s én Istenem! Hát miféle Mátyást? Hiszen az
414 2 |       bolonduljon kend! Szajkómadarat.~– Hát aztán mit csináljak én a
415 2 |                  madarak is beszéljenek? Hát aztán milyen az a mátyásmadár?~–
416 2 |                 bankókra pingálva.~– No, hát mondja kend szaporán, hogy
417 2 |                 a szatócs fejéhez: – No, hát nesze, edd meg az apáddal
418 2 |                  kis baronesz.~– Mármost hát mit csináljunk? – kérdé
419 2 |           baronesz elnevette magát.~– De hát nem komiszság ez öntől,
420 2 |                  Persze, hogy komiszság. Hát ’sz azért vagyok én komisz
421 2 |            Pompás ember maga, Rokomozer. Hát hiszen láthatta, hogy csak
422 2 |                 magában Rokomozer.~– No, hát adok érte ötven krajcárt.~–
423 2 |               Magamnak két annyiban van. Hát a nagy árendát miből fizessem?
424 2 |             többet tíz krajcárnál.~– No, hát csináljunk más alkut, Rokomozer.
425 2 |              hogy az igazi arany.~– Nos, hát hogy lesz a becserélés,
426 2 |                 becserélés, Rokomozer?~– Hát én nem bánom. Ha már úgy
427 2 |                pozsonyi zálogházban sem. Hát én becserélem.~– Igen, igen;
428 2 |               drágasága meg békateknő.~– Hát az arany cserebogár?~– Rézből.~(–
429 2 |                hogy elvesztettem.)~(– De hát ha ezt a brosst meglátja
430 2 |          végződik, s előtte egy „B” áll. Hát mit fizessek felül? (Egy
431 2 |                   Azzal indult kifelé.~– Hát a párját annak a függőnek? –
432 2 |                 egyik függőmet adtam el. Hát beszéltem én két függőről?~–
433 2 |        tanulhatsz tőle, Rokomozer!~Hanem hát jó helyen volt már a három
434 2 |                azzal a te számításoddal! Hát aztán, ha nem futja ki,
435 2 |                  juthatott eszébe, hogy „Hát ha ott vesz a pénzünk.”)~–
436 2 |                utánuk akart tolakodni.~– Hát te mit akarsz? – rivallt
437 2 |                  mondá Arnold báró. – De hát az én traktám?~– Majd ennek
438 2 |               odament a betyárhoz.~– No, hát mit tetszik?~– Hát szereted-e,
439 2 |                   No, hát mit tetszik?~– Hát szereted-e, szógám, a cigánypecsenyét?~
440 2 |                Csiklandós kérdés volt.~– Hát miért ne szeretném?~– Hát
441 2 |                Hát miért ne szeretném?~– Hát egy karafina bort be tudnál-e
442 2 |                     Az sem lehetetlen.~– Hát az a leánycseléd kicsoda
443 2 |                 meg a kis baronesz is.~– Hát te még élcelni is tudsz? –
444 2 |                 Kirúgom az oldalát!” No, hát most! Ki a legény a csárdában?~
445 2 |         csendesen szól Arnold báróhoz:~– Hát kis öcsém, van-e neked szép
446 2 |                írásod?~– Hogyne volna?~– Hát jó volt-e a bor?~– Ahol
447 2 |           csendesen mormogá Arnoldnak:~– Hát ahhoz értesz-e, gyöngyöm,
448 2 |                    Ahhoz is értek.~– No, hát nézd, édes tubám – szólt
449 2 |                 a mindennapi föladata.~– Hát aztán megtudnád-e ezt tenni,
450 2 |              Hogy ne tudnám? Ide vele.~– Hát akkor nesze ez a penicilus.
451 2 |            írásnak, mint a másiknak. No, hát csak csináld meg szép csendesen.
452 2 |                  útját nagy dévánkodva: „Hát te, gyönyörűséges kis porcelán
453 2 |                 a nótát eltanulja.~– No, hát dalold utánam, te kis éretlen
454 2 |               megragadjuk, megforgatjuk, hát ő is úgy tett a kis baronesszel,
455 2 |                  asztalhoz.~– No, öcsém, hát készen vagyunk? Mi?~– Itt
456 2 |                Mi?~– Itt van.~– Jól van. Hát már most igyunk még egyet
457 2 |                 nekem nem tetszik.~– No, hát akkor, édes szógám, kotródj
458 2 |                   Mert ha mindjárt mégy, hát szép lassan elmehetsz, de
459 2 |               elmehetsz, de ha nem mégy, hát annál hamarabb kinn leszesz.~
460 2 |                 tudnék bolondulni. – No, hát gyere. Meglátod, hogy ma
461 2 |              belépett „in medias res”.~– Hát akarod, mama, hogy elbeszéljek
462 2 |               már ezt is kifütyörészték? Hát már ehhez kinek mi köze
463 2 |                Csak én magam csaltam ki! Hát ez meg így volt. Itt a palotánk
464 2 |            mondom tovább. Ha koplaltunk, hát az is a miénk volt.~– De
465 2 |              szökni a háztól.~– A gyáva! Hát nem tudott magán segíteni?~–
466 2 |             tudott magán segíteni?~– No, hát jól van. Délelőtt volt,
467 2 |            fontos arckifejezéssel.~– No, hát aztán? Elfagyott a rozs,
468 2 |                  alapos okunk.~– Azután! Hát azután?~– Azután visszatérünk
469 2 |               Most mondtad, hogy állt.~– Hát hiszen éppen azért állt,
470 2 |            ezeket nem akarod meghallani, hát itt hagyunk, aztán csinálj
471 2 |                  akarsz.~– Jól van, jól. Hát csak beszélj, mit mondott
472 2 |                ártatlan képet csinált.~– Hát tudom is én, hogy miről
473 2 |                  bárópapa iránt. – „Mert hát látja, báró úr – ezt már
474 2 |                   egyébre nincs gondjuk; hát azóta bizony azt sem csodálnám,
475 2 |           ellopnák a fejem fölül!” – No, hát azt az Arnold érti, én nem
476 2 |              őbelőle egyszerre!~– „Pedig hát a méltóságos bárópapa rendesen
477 2 |                embert valami veszedelem. Hát nézze csak a baronesz –
478 2 |                   a szemei azt mondták: „Hát rabatt nélkül hazudjam én
479 2 |           szájtátó legénységet, hogy no, hát ki áll ki vele egy szál
480 2 |              kezdett jókedvre derülni.~– Hát azután az lett belőle, hogy
481 2 |          föllépése által. – (Dicsekedjél hát magad is egy kicsit, no!)~–
482 2 |           lehívatlak a vacsorához.~– No, hát ugye, hogy megjön a papa?
483 3 |              fejem. Le akarok feküdni.~– Hát feküdjél.~– Eredj te is
484 3 |              ruhám egyszerre soha.~– No, hát csak eredj innen mégis,
485 3 |                  Óh, milyen kedves vagy! Hát nem arra tanítottak bennünket,
486 3 |               ahol oda lehet neki vágni? hát látod, az énnekem éppen
487 3 |                 Már úgymint a hazudás?~– Hát persze. Te az egyikben vagy
488 3 |             kettőt.~– Ugyan ne szóld meg hát az apánkat!~– No, nézd!
489 3 |               Jámbor tízparancsolat-evő! Hát beszéljünk a bárópapáról
490 3 |                  utána a pecsétjét.~– De hát te hol szedted össze mindezt?~–
491 3 |                 szedted össze mindezt?~– Hát a mamának volt egy kedvenc
492 3 |                 kérdezte tőlem, hogy „De hát mit tudsz mégis valamit
493 3 |               térképeket csinálni. – „No hát rajzold le nekem ezt a mi
494 3 |                  tönkre rekedt hangon. – Hát jön-e már valaki elém a
495 3 |                     Úgy, igaz, köszönöm. Hát nyújtsa a kezét, hadd csókoljam
496 3 |                Mi történt? Mi baj van?~– Hát látott valaha a világ ilyen
497 3 |             akasztófa ennek a számára!~– Hát ugyan mivel sértett meg?~–
498 3 |                Nem tudod, a mi nemesség? Hát mikor én egész atyai jósággal
499 3 |            mindegy! Azt kérdem tőle: no, hát édes fiacskám, mondd meg
500 3 |              nekem: „Én nem tudom, papa; hát mondd meg, hogy hívják?”.~–