Part,  Chapter

  1 1 |                 hatása az emberi kedélyre el nem tagadható, amiknek múltja
  2 1 |         leghatalmasabb összeesküvő főurak el akarták zárni Habsburgi
  3 1 |           vadászaton lepjék meg és fogják el a császárt, s úgy ragadják
  4 1 |             együtt az eocénben veszhetett el. – Mindennek változni kell
  5 1 |              fenyőnyi szálfa. Nem hordják el már az ágait szép leányok,
  6 1 |                még a levelét sem hullatja el télre.~És aztán megmaradt
  7 2 |                hátha magadban van a hiba? El ne pusztítsd ezt a tükröt.
  8 2 |                ezt a mogorva együgyűséget el nem űzheted róla. A legrosszabb
  9 2 |                 higgyen rossznak, s akkor el fog felejteni. Minden ámítás
 10 2 |                görcsös rángatózása árulta el, hogy sír.~„Minden ámítás
 11 2 |                nem megmondtam előre, hogy el vagy ámítva? Senki sem ámított,
 12 2 |              pofákat, hanem eredj, olvasd el a többi paksamétáidat.”~
 13 3 |                baj van itthon, nem hinnék el, azt mondanák: hűtelen,
 14 4 |           délelőtt unalmas dolgokkal telt el. Az élelmezés ügyét kellett
 15 4 |                   a lakosság alföldre jár el aratni, onnan hozza haza
 16 4 |                 délelőtt a kenyérrel tölt el, délután következett a hús.
 17 4 |                 halasztani?~– Még ma este el kell szállítanom az egész
 18 4 |           istentelen ostobaságot követtek el önök? Így vigyáz ön a védencére?~
 19 4 |                   Mondtam, hogy nem bírja el maga a puskát. Milyen vékonyak
 20 4 |                  Illavay.~– De nem szökik el! – kiálta pulykamérgesen
 21 4 |                  egy oroszlán! Nem szökik el, hanem visszatér egykor
 22 4 |                Csak gyerünk innen. Hozzon el egy marék szivart magával.~
 23 4 |                 elhozott szivarokat aztán el kellett helyezni. Az új
 24 5 |              Illavay késő délután készült el a rábízott feladatokkal.
 25 5 |               éjszakára csörömpölve zárja el a kaput, s a későn érkező
 26 5 |               bűbájával ma.~Alig távozott el a komornyik a várt vendéget
 27 5 |           kénytelen az ember, nem mondani el mindent, amit tud. Ez megszokás.
 28 5 |                hát jól van, ha nem láthat el a gróf négyezer embert,
 29 5 |                atyám retteg. Nem beteg ő: el bírna viselni akárminő testi
 30 5 |             mellett. Hiszen azért hagytuk el Bécset. Mikor a fellázadt
 31 5 |            hangoztatva: mi sietve hagytuk el a császárvárost, szökevényképpen,
 32 5 |                jön, s atyámat nem ijeszti el az a gondolat jobban, hogy
 33 5 |                 hogy egyáltalában kerülje el megtisztelő látogatásával
 34 5 |         ajkszeglete hideg mosolyra vonult el.~– Nagyon kérem önt, valami
 35 5 |                  a birtokát az bizonyosan el fogja kobozni. Nekem pedig
 36 5 |                helyéről. – Majd úgy járok el, hogy semmi baj ne legyen.~–
 37 6 |               leány. Ennek a megbízásában el lehet járni.~A folyosók,
 38 6 |                 nézve. Ugyan kérem, vigye el magával a Histoire des Girondins-t,
 39 6 |                   Girondins-t, és olvassa el, aztán mondja meg, hogy
 40 6 |              erdőbe vándorol.~– De hát ön el akar bennünket hagyni. Azt
 41 7 |                     Hahó! Ki az? – kiáltá el magát a fáklyavivő.~– Add
 42 7 |                   volna. Tartani kellett, el ne dőljön.~– Mit csinálsz
 43 7 |                  mintha emberek osonnának el a tar gally között.~– Mi
 44 7 |                 fogadom, hogy nem illansz el egykönnyen. – Illavay e
 45 7 |                 képű mérgesen. – Ki állja el az embernek az útját?~–
 46 7 |                fegyver sárkánya, úgy sült el. Amint aztán a lőkupak (
 47 7 |                 azt a bolondságot, amivel el lehetett őket sütni, sehol
 48 7 |                 zsákokat csak nem rabolja el senki a szekerünkről.~–
 49 7 |                    hogy annál egy levelet el lehessen olvasni.~– Itt
 50 7 |                   hogy a szolgabíró fogta el; aki rögtön meg fog érkezni.
 51 8 |                   a szolgabíró hogy vette el a generális úr passzusát
 52 8 |                   nagy nyugodtan:~– Hagyd el, pajtás; hiszen magam is
 53 8 |               corollariuma. Nesze, olvasd el, ha még nem kaptad.~Gorombolyi
 54 8 |                Gargóra menni.~– De igenis el fogok menni, szolgabíró
 55 8 |                   volt. Hanem azért mégis el fogok menni Gargóra, s a
 56 8 |           csatározásra, amíg lőfegyvereid el nem sülnek. A fő okot azonban,
 57 8 |              tábori kémemet minek fogatta el az úr? minek küldte vissza?
 58 8 |            legnagyobb bolondságot követte el.~– Micsoda bolondságot?~–
 59 8 |               ablakhoz rohant. – Fogjátok el azt a gézengúzt! Hozzátok
 60 8 |              sincsen.~– Hát nem vettem én el azt, amit az állam lefoglalt:
 61 8 |                    látni sem akarom. Vidd el a grófnak. Ne szepegjen
 62 8 |                Vigasztald meg, nem viszem el magammal a becses személyét
 63 9 |                attól rettegve, hogy hátha el találja őt árulni. Le sem
 64 9 |                   az udvaron, akkor aztán el a világba!~Még a jövő éjjel
 65 9 |            szerencsés véget ért, a grófnő el akart távozni a szobából,
 66 9 |                tenger fenekén. – Vigye ön el magával. És a többi francia
 67 9 |                pihennie. Mi nem eresztjük el ma.~– Nagyon örömest itt
 68 9 |           legyenek rá tekintettel: nézzék el a hóbortjait, ha valami
 69 9 |                  ha valami kihágást követ el (azt pedig megteszi az első
 70 10|              birtoka: hogy enyészhetik ez el? Azt is elmondom neked.
 71 10|     restaurációnál százezreket pazaroltak el. A Temetvényiek családfeje
 72 10|               rendelte. Íme, te foglaltad el a helyét. A te dolgod könnyebb
 73 10|                legyeződdel ne játsszál, s el ne felejtsd, amiket most
 74 10|       legyezőjével, óh, dehogy felejtette el, amiket hallott, hisz egy
 75 11|                   veszedelmeket fordított el a Temetvényiekről, azok
 76 11|        megátalkodott szivarozást követtek el, s Pálma grófné azt mondta,
 77 11|                  a „csekélységet” intézte el nála Illavay. Neki persze
 78 11|                 rettenetest álmodott, azt el ne mondja, ha hallgatókra
 79 11|                  akiket akkor fognak csak el, ha látják, hogy futni akarnak.~–
 80 11|                pénztára, gróf úr, vesszek el, ha egy húszas hiányzik
 81 11|                   jutalmazni; nem fogadta el: arra kért, hogy adj neki
 82 11|                   hogy „Azért nem jöttünk el, mert féltünk”, a leánya
 83 11|                  többség a német, de várd el csak, hogy mi lesz belőle,
 84 11|                   a zászlójától, ez a nép el nem árulja hazáját és eddigi
 85 11|                   nyerünk mi azzal, ha ez el van is határozva, s aztán
 86 11|                 értesülés után. Nem aludt el már beszéd közben minden
 87 12|            Illavayt a gróf.~– Mikor jöhet el megint? – Két nap múlva?
 88 12|             belelőnek. Nem bánom, lőjenek el mellette jobbrul is, balrul
 89 12|            forspontos gazdát, hogy jöjjön el a szomszéd határig fuvarba.
 90 12|                  a gránátok ott pukkantak el a sűrű bozótban.~– Odamegyünk!
 91 12|                 azt is lóháton eresztette el Illavay.~– Hát ti megettétek
 92 12|                amit még neked nem mondtak el. Hát a drágalátos öcséd
 93 12|            kevésbé kár érte. Hadd vesszen el. Azt mondják, óriási birtok
 94 12|               Illavaynak. Hadd pusztuljon el a bolond: lesz egy derék,
 95 12|                tétova repeséssel kezdenek el ragyogni az ajka összecsücsörödik:
 96 12|           alakokat itt mind, hogy ragadna el a harapásától azokra is
 97 12|                   másik balandat is vigye el magával az úr mondá az őrnagy
 98 12|                négy helyett szalad. Vigye el mind a kettőt.~De nem adták
 99 12|             Nemhogy hozna, hanem még visz el innen.~– Ne bántsátok az
100 12|           született. Nem is képzeli, hogy el tudna sütni egy puskát egy
101 12|          Opatovszky-Apátváry név nem tűri el ezen szennyfoltot. Ezért
102 12|               magával összeveszni!”~S úgy el tudott kacagni Ákis királyon
103 12|      honvédatillákban, majd nem hiszik ám el, hogy csak tréfálunk, s
104 12|                hevenyében bevágott bortól el is aludt azonnal.~Illavay
105 13|              hátát; ha meg lóháton indult el valaha, vagy a ló jött haza
106 13|               újévkor se kicsiny, se nagy el nem mulasztá ajándékaival
107 13|              ember osztott. Sohasem tűrte el, hogy mikor ő az atyjával
108 13|                egy társalkodónőt sem tűrt el maga körül soha. Próbálta,
109 13|                egyszerre a skálákat kezdi el játszani. Nincs egyéb rendes
110 13|            celebritás e szakmában, s azok el is játszanak szívesen délutáni
111 13|                ettől meg mr. Cousin vette el a kedvét, folyvást ijesztgetve
112 13|                 elhagyni, a téli hadjárat el volt határozva, neki előre
113 13|                   érkezett a mentőcsapat, el is helyezkedett részint
114 13|             tartott, amíg a gargói határt el nem érték. Itt a sűrű erdő
115 13|                lépni. Az írás szándékosan el volt változtatva. – A levélíró
116 13|            általános népriadalban veszett el, amelyből az hangzott ki
117 13|                 korridor szélső ablakából el lehetett látni a piacra
118 13|                hogy készülnének.~– Higgye el nekem. Különben étlen fognak
119 13|                  fehér cipót fogyasszanak el, s nyugtalanul várták az
120 13|              ideges rángatózásokkal árulá el lelke szorongattatásait. –
121 13|              szorongattatásait. – Illavay el tudta azokat képzelni. A
122 13|                   elhurcolni, s nemsokára el fog távozni: engedjétek
123 13|                 édes atyámfiai, mondjátok el, hány kacsát, hány libát
124 13|                  hány libát sikkasztottak el tőletek a vitézeim? Megtérítem
125 13|                 birkát, malacot is vittek el? Ej, a gonosztevők! Mért
126 13|                   fennakadva, nem találta el a menekülőt.~Azzal Illavay,
127 14|                   mint amennyit egymásnak el kell mondani. A délelőtti
128 14|                   puska, a dorong nem sül el.~– Hát csak gyűljenek össze,
129 14|              utánanézhet, nem esett-e ott el?~– Nem úgy, gróf úr! (Illavay
130 14|                álom. Hát „ő” nem árulta-e el magát? A férfi. Hisz mi
131 14|             dolgom a kérés, hogy felejtse el emberen kívüli származásomat,
132 14|               kezem között; mindannyiszor el tudott menekülni. Veszedelmes
133 14|        műkincseinek a híre a külföldön is el van terjedve, mégpedig olyan
134 14|               valami ideiglenes ápolással el kell látnom.~– Önnek ez
135 14|              Miattunk vérzenek mások! Tán el is vérzenek? S nekünk nincs
136 14|             szívének nagy sebén állította el a vérzést.~Késő este vetette
137 14|                versenyeznének, úgy bántak el a felhordott ételekkel.
138 14|               kezelés közben: hogy bántak el a futó ellenséggel! Ezeket
139 14|                   Ez jó fogás, ha ezúttal el tudták fogni Zsiborákot;
140 14|                   A Kornél úrfi. Oldjátok el mindjárt a kezeit!~No, ez
141 14|                   szobában. Pálma nevette el magát. Nem lehetett azt
142 14|                  terhére voltak a háznak, el lehetett csavarogtatni egy-egy
143 14|               normális állapot.~Ide hozta el Soma úrfit, asseclástul
144 15|            szemközt; hanem ha egy poharat el talált törni, azt eltagadja
145 15|                   megenni. Hallal, rákkal el lehet őt kergetni az asztaltól.
146 15|            gazdasági gépeket szaporítanók el az országban, s igen sok
147 15|               amiket egy nő megfigyelhet, el is mellőzhet; ha tetszik,
148 15|               hall. A cseléd azért mondta el ezt nekem, hogy vigyázzak
149 16|               útja volt, lóhátról intézte el.~Ferencnek arra volt jó
150 16|                 szép arcon.~Aztán, mintha el akarná verni azt a borút
151 16|                  ideges nevetésével kapta el Ferenc karját.~– Siessünk
152 16|                  tenni? Csak annyit ismer el, hogy mióta közénk keveredett,
153 16|                    Igaz-e?~– Tagadhatok-e el valamit az előtt, aki keresztüllát
154 16|               azért még mindig nem mondta el a legvalódibb okot. Amit
155 16|         szegénységem. Ezt a titkot mondta el nekem az anyám; most következik
156 16|                titok, amit én nem mondtam el az anyámnak. Hallja meg
157 16|                   a vad erdő az, ahol ezt el lehet mondani. Nem! Ez az
158 16|               tudja ön, hogy nem fogad ön el semmit mást, mint azt, aminek
159 16|                 amiktől az én arcom pirul el előbb. De a nő alakja mellett,
160 16|                  még most is tartogat egy el nem pusztítható emléket
161 16|              részletei, a talapzat mélyen el van temetve a törmelék alá.
162 16|                 érti a kövek beszédét, az el tudja mondani, meddig tartanak
163 16|                   egy hiszekegyet mondott el. Ferencnek nem volt szükség
164 16|                    Tudom.~– Kérem. Mondja el nekem!~Olyan szépen tudott
165 16|            rokonszenves gondolatot: Pálma el volt tőle ragadtatva. A
166 16|                 hogyan? Ön szakról szakra el fogja azt annyiszor mondani
167 16|               bírni, és senki más.~Ferenc el volt bűvölve ettől a kívánságtól.
168 16|                   keskeny párkányzaton át el lehetett jutni a hajdani
169 16|             fenyőóriások sudarai takarnak el.~Pálma kiszökött e gyámkőre,
170 16|                   Olyan nehezen határozta el rá magát.~Most azután igazán
171 16|                   félbeszakadt álom, tűnt el a kép. A szarvas nem állt
172 17|                   délben rohammal foglalt el egy várost, amit ágyúkkal,
173 17|                   útiköpenyegben búcsúzva el Pálmától rögtön vágtatott
174 17|                   ismerőse.~Alig távozott el a jegyese, Pálma kap egy
175 17|                  aztán szavazattöbbséggel el lett döntve, hogy ez a mai
176 17|                  baja volt a grófnak, azt el tudta titkolni, mikor már
177 17|                   bágyadt hangon beszélte el, hogyan történt ez az eset,
178 17|                 önt. Ezt sem mulasztandom el mindazokkal tudatni, kiknek
179 17|                   fontos ágyúgolyó hordta el a lábát. Jó lesz ezzel alábbhagyni.”)~–
180 17|                 volt a beszédben, annyira el volt foglalva saját magával,
181 17|                   Még csak azt sem árulja el, hogy angolul tud, a kisujjában
182 17|                 kifejezni.~– Ne felejtsük el, excellencia, hogy az Opatovszky
183 17|                még borravalónak sem veszi el a pincér sem az osztrák
184 17|               példányomat.~S nem fogadott el semmi egyenértéket.~– De
185 17|                   hátha e pár hónap alatt el találják veszíteni az értéküket? –
186 17|             világon. Gargóvárra se jöttem el. Minek kompromittáljam a
187 17|              tósztot a házigazda robbantá el; rá visszaröppentyűzött
188 17|                nyitott teraszon költötték el; ott jobban lehetett szivarozni.
189 17|                mondták, hogy „így fogyjon el a muszka!”~A gróf csontzúzódása
190 17|             létezett rám nézve! – utasítá el a kérdést magától Gorombolyi. –
191 17|                   hangjai alig révedeztek el a gróf hálószobájának szőnyegektől,
192 17|           hagyjanak élni, vagy temessenek el.~– Frázisok!~– Érthetők.
193 17|               díszíti; az hadd süllyedjen el, ha akar, az utolsó kormányossal
194 17|                 Soha, de soha nem mehetek el olyan távolba, hogy mindennap
195 17|                   amire ráveszem, neki is el kell vesztenie a vagyonát.
196 17|              semmi fájdalom, amit e szóra el ne felejtett volna.~– Hohó!
197 17|              férjhez megy. Itt van. Vigye el!~– Én nem kívántam.~– De
198 17|               faliszekrény ajtaja ügyesen el volt rejtve a szoba falait
199 17|                amit egykor Illavay hozott el a gyapjús szekérről.~Annak
200 17|               galvanikus vonaglás torzítá el; egy kezével a torkához
201 17|           valamibe, a puszta légben, hogy el ne essék…~A láda üres volt…~
202 18|                   azért percig sem veszté el lélekjelenetét: hirtelen
203 18|              mikor lélekvesztve futottunk el mind a háztul, őrá bíztam
204 18|               mert történetesen én álltam el az útját.)~– Aztán, ha ő
205 18|             gondolatja, de azt sem mondta el.~– Nem tudja ő még, hogy
206 18|               bízni!~– Önnek hosszú időre el kellene innen távoznia.~–
207 18|                  megtudni, hogy hová tűnt el?~– Valóban: a titoktartás
208 18|                rejtekből; amitől aztán az el fog felejteni mindent, ami
209 18|                   azért bizony nem veszti el becsületét, kivált ha az
210 18|                  nagy pátoszt vesztegetni el a kérdésre. – No, dobd el
211 18|                 el a kérdésre. – No, dobd el azt a borotvát! S aztán
212 18|                gonosztevő, nehéz volt őt „el” is fogni. Nagyon jól ismerte
213 18|    krimináltörténetek közt. Csak az vette el a hírét, hogy ugyanaz évben
214 18|                  év előtt.~Tavasszal ment el, ősszel került vissza.~Nem
215 19|           visszakapta; azalatt sem hagyta el a vendéglőt, őriznie kellett
216 19|             elszigeteltség által azt érte el, hogy tökéletesen ismeretlen
217 19|             készen vagyunk… Puska is van… El nem tudta gondolni, hogy
218 19|                   országút Gargó felé tér el, s egy mellékút a Kárpátok
219 19|                  a muszkát. Most kezdődik el az igazi. Ami eddig volt,
220 19|          mindenütt sűrű erdők között visz el, amiben szén- és mészégetők
221 19|              ostoba kincs, kicsiny helyre el lehet dugni.~– Bizony messze
222 19|              azonban mégsem volt, hogy én el ne csíptem volna.~– No,
223 19|         gyémántokat ide az én asztalomra. El talál egy gurulni, beleesik
224 19|             Amerikai találmány.~– Jaj, ha el talál sülni.~– Nem kell
225 19|                  önnél elrejtve.~Most már el kezdett kacagni Rokomozer.
226 19|                   akkor egyszerre mindent el fogtok takarítani az útból:
227 19|                   erdőkből, ahol most már el vannak rejtőzve, árkokban,
228 19|                  Cousin úr szerelmes: azt el akarja magával vinni a fekete
229 19|                  a grófkisasszonyt viszik el élve magukkal.~– Az hóbortos
230 19|           asztalra könyökölt.~– Nem hiszi el? No, hát majd mindjárt elhiszi.~
231 19|            Eliézernek (ez volt Rokomozer) el kell menni Ninivébe, s a
232 19|                   Az elihudok rejtőzzenek el nappal a közel erdőkben.
233 19|             Belzázár parittyái nem dobják el a követ. A Szulamith hálószobája
234 20|                 elvetett szót kaphassanak el tőle. Minden faluvégen azt
235 20|                  már nem is eresztjük önt el magunktól, itt kell maradnia.~
236 20|                    amit én keresek. Önnek el kell vállalnia az alattam
237 20|                 Barátom. Ne hamarkodja ön el az ítéletét. Már akadt ilyen
238 20|           kacagott fel akkor, így takarta el hirtelen ajkait a finom
239 20|                  gyémántok hogyan vesztek el, hogyan indult el azokat
240 20|                 vesztek el, hogyan indult el azokat nyomozni valaki,
241 20|          darabokat pedig éppen most hozta el magával. Hanem, hogy „kicsoda
242 20|                 ki. Nehéz dolgokat mondok el; de tegyünk úgy, mintha
243 20|                   kínálkozik; mert én már el vagyok jegyezve, s a jövendőbelim
244 20|           atyámnak arról, hogy ők egymást el akarják venni. Nem is tett
245 20|              tenni, megtalálhat. – Döntse el ön a kérdést. Én mehetek –
246 20|                   Szerencsére a miss igen el volt merülve egy érdekfeszítő
247 20|                 hozzá.~– Ne hamarkodja ön el a válaszát. Tartson elébb
248 20|                   oly gyorsasággal hagyta el a szobát, mely a közönséges
249 20|                   kedélyére, hogy egészen el volt kábulva bele. Az az
250 20|            alakjában. Ugyan hogy hihetted el, hogy tégedet szeretnek?
251 20|            csalódás árán vásárolt vissza, el tudta magát áltatni, hogy
252 20|              özvegyet; itt vagyok, fogass el, te tudod, mit vétettem,
253 20|                  be, öless meg, temettess el, de én nem mondok le!”,
254 20|              nevetés… Hahaha!~Mit mondott el magában, mit fennhangon
255 20|                  mellére ütve. – Ne hagyj el, édes eszem. Ne hagyj el!
256 20|                  el, édes eszem. Ne hagyj el! Bíró vagy, s csak a vádlót
257 20|                  hogy a tied nem lehet!~– El tudnád felejteni annak az „
258 20|                 vagyonát a gyémántjait is el hagyta lopni. Akkor elvehetted
259 20|                  kezdened, hogy felejtsük el, comtesse Pálma, ami közöttünk
260 20|                Köszönöm, monsieur Cousin. El vagyok bájolva a grófnő
261 20|                   ahány belekóstolt, mind el is hullott tőle.~Illavay
262 20|                   hogy a lépteinek hangja el ne árulja. Valaki hallgatózhatik
263 20|                  volantját, hogy suhogása el ne árulja.~Cousin ismételve
264 20|                   Ferenc undorral fordult el tőle. A vére felháborodott
265 20|               alak márványszobra foglalta el. Az ablakból a kapubejáratig
266 20|         vízvezeték ciszternáját foglalják el. A második lélekharang azt
267 20|                   az előszobában foglalta el az őrhelyet, ahonnan mind
268 20|                akkor azok egész bandástól el vannak fogva. Ez a banda
269 20|               legerősebb zárt ajtókkal is el tud bánni. A Németalföldön
270 20|           elevenen a cimboráid közé, hogy el ne tagadhasd a dolgodat!”~
271 20|         őrkunyhóig lopózott, s abba rejté el magát. A csendőr horkolt
272 20|                   lába előtt. Onnan nézte el csendesen az emberét.~Az
273 20|           legirigylésreméltóbb ember, aki el tudja magával hitetni, hogy
274 20|                 az ő megjelenése döntötte el a csata sorsát, ezáltal
275 20|                 valami olyan dolgot követ el, amiért börtönbe juthat.
276 20|                  át, okosan tette. Szépen el fog tűnni innen, s aztán
277 20|               csengettyűt! Mégsem hagyják el?~Aztán mikor már elhagyták
278 20|                 ott a kilépőt. Ki oltotta el ezt a lámpát? Ezek a cselédek,
279 20|                 előtte, hogy minden ember el van altatva itt a kastélyban.
280 20|                  a mandarinnal kábították el bizonyosan.~Temetvényi felszakította
281 20|                   a föld alól, s rabolják el a kastély minden drágaságát,
282 21|                  kegyelmes uram, fogasson el mint forradalmi kormánybiztost,
283 21|                   ártatlan vagyok; fogass el, és szolgáltass ki a vádlóimnak!”~
284 21|                   értettem, hogy fogasson el kegyelmességed – majd ha
285 21|                 parancsolnák, hogy fogass el egy embert, akit tisztelsz,
286 21|          kenetteljes hangulatra határozta el magát, oly áhítatos arcot
287 21|              ismét az oldalzsebekben tűnt el, a karját fogta meg – és
288 21|               fogait összeszorítani, hogy el ne érzékenyüljön. Legtitkosabb
289 21|                  lesz. – Nagylelkű ember! El akar enyészni egészen hajdani
290 21|               kívánta.~Most már mégiscsak el tudta fogni az egyik kezét
291 21|         megszorongassa.~– Még nem mondtam el minden kívánságomat.~A gróf
292 22|           dolgozástól, s hátbaütés nélkül el nem indult valahová.~– Hát
293 22|               ökör, se ló.~– Hát ki vitte el az ökröt meg a lovat?~–
294 22|            klenódiuma, amit nem lophatnak el tőle, mert nem kell senkinek. –
295 22|           legénnyel; utoljára megvetette, el hagyta futni. Ez is megemlegeti
296 22|                Egy éjjelt az úton töltött el a szekéren bóbiskolva; a
297 23|           vőlegény~Mi, magyarok – azt már el kell rólunk ismerni a világnak,
298 23|               tartja a kezében, ez fogott el. Dobj neki egy húszast.~
299 23|             gazfickó”. Hahaha! Hahaha! De el ne nevesd magadat! Én egészen
300 23|                nyelt volna.~Kornél nagyon el volt érzékenyülve. Már a
301 23|              bajból.~– Egyedül ön találta el a korrekt öltözetet. Ez
302 23|                  Ez az igazi. Mi hibáztuk el valamennyien.~Ezzel a kisegítő
303 23|               színésznői tehetség veszett el benne.~Ő félreértette Illavayt
304 23|                sem jó. Mert azt nem hiszi el neki a leány, akárhogyan
305 23|             semmit e szenvedésből. Más is el tudja titkolni azt, amitől
306 23|                Ferenc lelkét nem foglalta el más gondolat, mint az, hogy
307 23|                     hát legalább kövessen el mindent, ami tehetségében
308 24|                   ezeket a papírokat soha el ne adja. A földbirtokosra
309 24|             tőkepénz, ami sohasem veszhet el, s jó-rossz évben egyaránt
310 24|              egymásnak, legyünk egymásnak el is temetve; – jobban eltemetve,
311 24|                  jótéteményeivel halmozza el annak a jövendő férjét,
312 24|             boldog vőlegény pedig egészen el volt ragadtatva a pompa
313 24|               voltak”, azt a kérdést ejté el egész hidegen:~– Megvannak
314 24|                hogy:~– Hát hová lettek?~– El lettek adva.~– Hát miért?
315 24|              rubint vagy zafirt foghatott el nevének, ennek már egy egész
316 24|                  a lovát? – kérdé tőle.~– El ám. Itt van a zsebemben.~
317 24|                 előtte. Azok a nagy kövek el voltak hárítva az útból,
318 24|                   mesékre.~– Ugyan mondja el.~– Vers is van róla. Igen
319 24|                    Ugyan, kérem, szavalja el.~Pálma Illavayra nézett.
320 24|                 sokan kérték, hogy mondja el azt a verset, hozzáfogott
321 24|                kiszökött belőlük a könny. El tudta titkolni. A tövis
322 24|             Cousint is odaértve, s ha ezt el nem űzik önök innen, húsz
323 24|                 Jól tette.~– Ezt te űzted el innen.~– Én.~– Gondoltam.~
324 24|                meredt rá.~– Hogyan? Ön is el akar ugrani a mátkájától?~–
325 24|               Akkor aztán Diadém úr fogta el.~– Hagyja őt! – súgá Koczur
326 24|                uradalmat gazdástól együtt el nem vitte az ördög.~Csoda
327 25|             rábeszélni, hogy választassák el magukat egymástól. – Ők
328 25|                Illavay Ferenc tanítványa! El kell verni a bolondot? –
329 25|                 bolond? Melyikünk kergeti el a másikat?~A legelső következés
330 25|                   Az első találkozás után el volt készülve Diadém úr
331 25|              hitték, hogy most már örökre el kell hallgatni, s a színigazgatók
332 25|                  amellett; Párizs, London el volt ragadtatva általa:
333 25|              rúdja lökné meg az embert. S el nem mozdult arról a helyről
334 25|            mondaná: „Itt van! Tied ez! Ha el tudod venni!”~A felharsanó
335 25|                  s ezzel a küzdelem sorsa el van döntve; – akinek a térde
336 25|         félelemgerjesztő izomerőt árultak el, s aztán a korláton keresztül
337 25|                   nagyon jól vigyáz. Hidd el nekem, hogy a mai kor legszigorúbb
338 25|             pályadíjat senki se hozta még el.~– Én elhozom. No, ne nevess.
339 25|                kontrázott Koczur.~– Eredj el, tudd meg, melyik kertésznél
340 25|            virágját, amint van, szállítsa el Atalanta bérházába, s az
341 25|                   A hidalgó csak nem jött el, két meztelen kardot hozva
342 25|                 hegyes tőr, s nem fogadta el a burnótot; pedig a szelencét
343 25|                 minden tekintetében, hogy el lehetett volna őt így nézni,
344 25|                  karját, oldalt hajlik, s el hagyja a bikát futni a hóna
345 25|                    Már azt mégsem engedte el magának, hogy oda ne rohanjon
346 25|                  Wort noch deutsch! Senki el nem tudta gondolni, mint
347 25|               tűnik fel, semmi sem árulja el a rendkívüli testerőt. Alig
348 25|           rendkívüli testerőt. Alig hinné el az ember, hogy ez az alak
349 25|             bikával. A szemei sem árulják el azt a szilaj tüzet, mely
350 25|                 schön deutsch.~– S higgye el ön, hogy ez a legnagyobb
351 25|                öklel. Idegentől nem fogad el semmit. Ő is büszke, mert
352 25|                 ha Apolló kergeti.~Kornél el volt ragadtatva e célzás
353 25|                   amik a közönség számára el vannak leplezve. El lesz
354 25|               számára el vannak leplezve. El lesz fogadva a mi arisztokratikus
355 25|              embert meg lehet venni; csak el kell találni az árát. „Még
356 25|              virágtól, hanem ezt nevezték el a kertészek a mi nevünkről.
357 25|                   Tlenochtitlanban, hozta el ezt legelébb Spanyolhonba
358 25|               vele. Arra meg Koczur kapta el a pálcát, s visszasózott
359 25|              hazáig lihegő hangon beszélt el mindent, ami társalgásuk
360 25|           Atalanta senki mástól nem fogad el ajándékokat, csupán őtőle.
361 25|      asszisztensei egy percre sem hagyták el az ágyát, s figyelmeztetnek
362 25|                   nagy merényletre szánja el magát. Megkíséri a kezében
363 26|           színésznőbe, s azokkal foglalja el magát! S ez sérti „őt”?
364 26|                  tanultam. – Aztán dőljön el, hogy melyikünk hát a nagyobb
365 26|               egyenruhát: ebben búcsúzott el Atalantától. Ez alkalommal
366 26|                    mert azt újra meg újra el lehet olvasni: s ha a toll
367 26|             szomjúságot csak fölkelti, de el nem oltja.~Kornél ezrede
368 26|                hanem valaki, akiről régen el is felejtkezett már, hogy
369 26|                 kigondolva.~Alig foglalta el a lakosztályát, mely három
370 26|               némi ízetlenkedéssel váltak el az eljegyzés napján egymástól.
371 26|                 volna is, saját szemeinek el kellett hinnie, hogy az
372 26|          kedélyállapotára, hogy egész nap el van foglalva.~A demokrata
373 26|                   titkos sóhajtás hangzik el a „büfé” után. Sok sarkantyús
374 26|                  vigyázatlanságot követte el, hogy Atalantát erényes
375 26|                   hanem fiú. Ezért hagyta el Szentpétervárt, mert kitudták
376 26|             fogják tölteni: és nem árulni el egy arcvonásával sem, hogy
377 26|           imádóját más oltárhoz térítette el, s ez most eljött ide a
378 26|                   oda Kornélhoz.~– Hiszen el lehet arról a felolvasásról
379 26|                 az előkelő világ foglalta el, a legpompásabb toalettekben,
380 26|                Kornélnak, hogy hallgasson el: most kell odanézni, s arra
381 26|                  meg, Atalanta; ne fusson el előlem. Esküszöm önnek,
382 26|                  azt a láncot elszakítom, el vagyok taszítva ugyanannyi
383 26|                   Hát én nem bánom, vegye el a fehér arcú szentet. Viseljék
384 26|              onnan a kocsi mélyéből nézte el, hogy indulnak csónakokkal
385 26|               mint tudjuk, csodákat követ el. Sok eset van följegyezve,
386 26|                 Ezeket a lábakat halmozta el csókjaival, s átölelve az
387 27|                 tudatnunk, hogy mi dobtuk el őt, nem ő minket! A tegnapi
388 27|                  szívét.~– Nem vesztetted el. Ő téged most is nagyon
389 27|             kalickája. Gyere ide, foglald el!”.~– Ne érts félre. Én komolyan
390 27|                   hogy ez igaz!~– S nekem el fogja hinni?~– Ti nők jobban
391 27|                vagyok az a férfi, akit ma el lehet dobni, holnap megint
392 27|                  vissza, s a közelmúlttól el. Rút játék volt, amit önnel
393 27|              szeretetet, engedelmességet. El fogja-e ön nekem hinni valaha,
394 27|              kérdezősködni senki. Talán – el mersz magamban ereszteni
395 27|                  elintézése végett küldte el a segédét, s egyedül maradt
396 27|               lefogta a két kezével, hogy el ne fusson előle, úgy olvasta
397 27|            Olvastam”. – Gyere hát, olvasd el a magad levelét is, amit
398 27|              akarom feladni, azért hoztam el magam.~Ferenc kivette a
399 27|                  mikor meghallá, hogy már el vannak jegyezve! Mennyit
400 27|                leánynak az arca elé, hogy el ne süsse a nap.~Úgy vezette
401 27|                  tettek velem?~– Ne mondd el, ha rossz.~– De megverte
402 27|          megszeressem, mit kerüljön, hogy el ne vadítson? Valld meg,
403 27|                    megveszem rajtad mind, el nem engedem! Hanem előbb „
404 27|                ővele” számolok le. Olvasd el, mit írt ő nekem mai nap,
405 27|                  mai nap, s azután olvasd el, hogy mit válaszoltam én
406 27|                 lehetne ingerelni? Olvasd el még egyszer a leveledet.
407 27|                   azt kérem öntől: küldje el nekem azokat a violaszín
408 28| boldog-boldogtalannak, s azzal aztán a nő el van temetve. A magasan álló
409 28|             cselédeket vitt magával. Azok el nem tudták gondolni, miféle
410 28|           oszlopos házzal. Milyen gyorsan el tudott az az ember futni
411 28|                   is magánbörtönben ül, s el van tőle véve minden munka
412 28|                  a szavával.~Hogy engedné el magának, hogy egy ilyen
413 28|                 modorban.~– Miért ítélték el itt?~– Zsiborák rablóbandájával
414 28|            jutalmául, hogy ne mondjam ezt el neked soha.~– Ő maga kívánta,
415 28|                 És ezt a szívet dobtam én el magamtól. És ezt a szívet
416 28|                   enyém volt. S én dobtam el őt.~Még az atyja is megszánta
417 28|              esztendősek voltak: – én még el akarom őket hagyni. Olyan
418 28|                  kész vagyok. Te határozd el, hogy hová?…~Azzal magára
419 1 |           leveleket, s visszaadja neki az el nem fogadottakat meg a vevényeket.
420 1 |              házból ki nem jár, és senkit el nem fogad. Van egy ügyvivője,
421 1 |          egyszerre minden élő teremtésnek el kell tisztulni onnan: Semmi
422 1 |             magának, melyik virágnak múlt el már az ideje, minek kellene
423 2 |                  ebédelni.~– Te, minekünk el kellene szöknünk valamerre –
424 2 |              lakik, Bécsbe. Oda gyalog is el lehet menni.~– Aztán mit
425 2 |               kalapodba. De vigyázz, hogy el ne szalaszd. Ha én nem volnék,
426 2 |          szamarakkal? Nem fogod azokat ma el. Majd bekíséri az erdőkerülő.
427 2 |            krajcárt.~– Fogjatok meg, hogy el ne dűljek! – kiálta a szatócs. –
428 2 |                   az egyik függőmet adtam el. Hát beszéltem én két függőről?~–
429 2 |               előbb az én kedvemért gyere el a komédiába. No, még palacsintát
430 2 |                   Az igaz, hogy nagyon is el kellett fajulni Arnold úrfiban
431 2 |                  oktondi! Azért nem adjuk el a másik függőt. Vannak más
432 2 |                öltözött táncosnő foglalta el sárga kurta viganóban, zöld
433 2 |  nagylelkűségünkre.~A direktor úr egészen el lett bódítva ily fényes
434 2 |               Ugyan jó, hogy a gyerekeket el nem hoztam. No, lássuk már
435 2 |            szerint fizetnek, a kilépéskor el fogják magukat határozni.
436 2 |          karafinával. Te meg Ragyás, verd el a nótámat.~Minden parancsolat
437 2 |          elfelejteni a megbántást.~– Csak el ne adtam volna a pisztolyom,
438 2 |                  kedvem volna hozzá. Hogy el tudnám dalolni: „Én a vajdát
439 2 |                 végére kerülni, úgy jutni el a künn fekvő kastélyba.
440 2 |              hajdani komornájától tanulta el.~Az illatszertől az egész
441 2 |                    azután meg érzékenyülj el; majd megint szedd össze
442 2 |              magáé ki tudja, hogy veszett el?), megtörölte vele az orrát,
443 2 |                 is veletek koplalt, s már el akart szökni a háztól.~–
444 2 |                  a rozs, vagy nem fagyott el?~– Ez csak a későbbi fejlődés
445 2 |                kaftánja két ujjába dugta. El nem tudom képzelni, mi kétsége
446 2 |                 impresszárióját foglaltam el, lekötelező nyilatkozatokkal
447 2 |                      No, csak ne piruljon el, édesem, nem kell begyeskedni!
448 2 |       cselekednünk. Mit tegyünk? Fogassuk el, azt a gyanús embert! Keressük
449 3 |                  azt elvitte a macska! ha el akartak hallgattatni: jön
450 3 |                  azt akarta, hogy higgyük el neki, a másik még nagyobbakat
451 3 |                 meguntad, kedveském. Hidd el nekem, hogy olyan jó az,
452 3 |                  Ez meg akkor volt, mikor el akartak válni a mamával
453 3 |               aláírását csak úgy fogadják el hitelesnek, ha a címeres
454 3 |                   szokták”. Ezzel hagyott el.~– S te most akarsz ehhez
455 3 |                 Régóta dolgozom rajta; de el szoktam dugni az ágy fenekére,
456 3 |                 híja, hogy a kezem, lábam el nem törött. – Még „talán!” –
457 3 |              dühösen ordított.~– Fogjátok el a gazembert, hadd üssem
458 3 |                   plebejusszal! Ítéljetek el: én nem szólok többet.~Opatovszky
459 3 |                  hogy hivatalból kergetik el, s ezzel megszűnik az inkvizíció.
460 3 |                 miénk pedig már öt év óta el van hagyva.~– Remonstrálni
461 3 |                  biztatásokkal bocsátotta el őket magától.~– Ezt az ostoba
462 3 |              megrontó ördöge!~– Önnek rég el kellett volna űzni magától
463 3 |          indulatosan a báróné.~– Mindenét el fogja veszteni a Koczur
464 3 |             eltávozta után.~Alig hangzott el az ajtócsukás a szomszéd
465 3 |             kúrált mindannyink számára.~– El kell őt távolítania magától
466 3 |                 ellene. Énnek az embernek el kell önt hagyni!~– De hogyan
467 3 |                  mondom neki, hogy menjen el, nem teszi meg, nagyot nevet
468 3 |         tökéletesen elfogy a pénze, akkor el fog öntől maradni.~– Óh,
469 3 |               maradni.~– Óh, dehogy marad el. Mindegy ennek, akár gazdaság,
470 3 |                   a miniszternél. Mondjon el neki őszintén mindent.~–
471 3 |                  No, hát éppen azt mondja el, hogy ön nem tud semmit.
472 3 |                  szájának egy ráfújásával el tudta röpíteni a tenyeréről,
473 3 |            beváltása végett kit szédítsen el a holnapi napon. Neki minden
474 3 |                   pénzcsomag felé, mintha el akarná azt kapni. Hanem
475 3 |                 Én akkor nem mulasztottam el az ellen forma szerint protestálni
476 3 |               tessék, a pört mindenesetre el fogja ön veszíteni.~– Szóról
477 3 |               megy, hogy ön maga zsebelje el az egészet! – kiáltá Diadém.~–
478 3 |                  hajdani atlétanő könnyen el tudott vele bánni, s egypárszor
479 3 |         wertheimkassza! Innen nem veszhet el a pénz. Régen praktizálom.
480 3 |               több, mint valószínű. Azért el lettek azok fogadva. Aki
481 3 |              Kíváncsi vagyok rá.~– Nekünk el kell válnunk.~– „Magna ingenia
482 3 |              beszélek okosan. Hadd mondom el, hogy honnan kaptam én azt
483 3 |               volt.~– Ha azt vettem volna el, most milyen gazdag ember
484 3 |                 előtt csak nem árulhattam el, ami egyébiránt nekem határozottan
485 3 |              eszébe, hogy aki ennyi pénzt el tud ajándékozni, az nem
486 3 |                   beszédemet, hogy váljék el a bárónőtől.~– Hogy lehetne
487 3 |              házastársakat nem választják el oly módon, hogy azok ismét
488 3 |                   katolikus házastársakat el nem választják, hanem azt
489 3 |                 hogy a báró úr távolítson el engem a házától, hanem hát
490 3 |                  hogy a cimboráját csapja el, s erre igen jó okai vannak,
491 3 |                   hogy a feleségét csapja el, s ennek is igen jó okai
492 4 |              akarta bírni, hogy hallgassa el az egész dolgot. A csivasz
493 4 |                    ebben a minutában ment el.~Mindez olyan valószínűnek
494 4 |                  úton? Ki mondhatta volna el neki ezt az esetet, holott
495 4 |               nagy bűnt követtem volna én el? Én nem tudom. Hiszen én
496 4 |                   Semmi hibát se követtél el. Ellenkezőleg! Nagyon hasznos
497 4 |                   egy olyan bűnt követett el, amit az ország törvényei
498 4 |                 Azt nem tudta. Csak innen el.~Nem lehetett semmi kétsége.
499 4 |                   nélkül egy nap sem múlt el, neki mint főbenjáró bűnök
500 4 |                 ez a főispán rendelte azt el, hogy az ő és testvére gondnokául