Part,  Chapter

 1 2 |          nagyot dobbant a szíve. Ismerős volt előtte még a papírja
 2 12|        megnyílt előttük a tájék.~Ismerős táj.~Szemközt csalitos halmok;
 3 17|         Pálma kap egy levelet az ismerős női kéztől: a szokott színű
 4 18| Illavaynak, hol és kinél. Nagyon ismerős név volt az előtte. „Jó”
 5 18|         név volt az előtte. „Jó” ismerős. – Ennyire csalódott volna
 6 19|         a vidéken minden faluban ismerős volt. Trieszttől Bécsig
 7 20|      Saját arcát látta benne. Az ismerős bírálóval volt szemközt.
 8 22|       hozzátart híven. Az utolsó ismerős – egy egész elvesztett,
 9 23|        elkáprázott szemei ezt az ismerős arcot megpillanták, akkor
10 23|         amint Pálma rákezdé az ő ismerős nótáját, egyszerre felugrott
11 25|        volnál ébren? – kiált egy ismerős hang, s beront az ajtón –
12 26| miniszter, s minden ötszázadik – ismerős. A nemzeti díszruhák s katonai
13 26|         vagy a külföldről, s nem ismerős még a helyi mendemondákkal;
14 26|  megragadja valaki a vállát. Egy ismerős arc. Koczur.~– Hát te itt
15 27|         amint azt meglátta. Régi ismerős volt. Gorombolyi.~– Ne ijedj
16 1 |        csapongva a kínai, japáni ismerős virágokon. Jó ismerősök
17 7 |        ahol a boltajtó előtt egy ismerős hang megszólítá~– Alázatos
18 9 |        camera charitatis egy-egy ismerős főúrnak bizalmasan megírni,