Part,  Chapter

  1 1 |           szívének” síremlékét árnyékozza most be: a magyar fejedelmi gazda
  2 1 |              gonosz bűvitalnak. És alatta most is ott áll még az öles átmérőjű
  3 1 |                dal hangzik végig a mezőn.~Most már vasút kanyarog át a
  4 2 |                   a processusok.~„No, már most hát azt hiszed, hogy ugyancsak
  5 2 |             Pan-szobor lett. Aztán te már most mégy jegyet váltani? Azt
  6 2 |                 találnád ezt a képet, ami most rád néz? No, nevess egyet,
  7 2 |                   a fésű.) Tudott biz az. Most meg az orrát nyújtotta meg
  8 2 |              okosabb neved volna. Ferenc! Most éppen divatja van a nevek
  9 2 |                    ahol halommal álltak a most érkezett kisebb-nagyobb
 10 2 |                 jegyesé. Akinek a számára most viszi a gyűrűt magával.
 11 2 |              küldte üdvözletét? Mit írhat most?~Nehéz kezében reszketett
 12 2 |                  állnia a tükör elé.~„No, most vagy még csak igazán szép
 13 2 |                senkinek sem kell. Hát már most mér dühösködöl? Mert az
 14 2 |            kevésbé fogsz csúf lenni, mint most vagy? Még meg kellene inkább
 15 3 |                  kellett volna érkezniök. Most értesül, hogy azokat a kormánybiztos
 16 3 |             mormogá magában Ferenc. – Már most hát csak az a kérdés, hogy
 17 3 |                  így megkeserült. Lám, ha most e levelek olvasása előtt
 18 3 |                  karokkal fogadtak volna, most semmi víz le nem mosná rólam,
 19 3 |                  neki ezúttal:~„No; lásd, most már tetszel nekem!”~
 20 4 |                 az ablakmélyedésbe.~– Hát most megint micsoda istentelen
 21 4 |            útiköpenyegeinket is, különben most is ott ülnénk. Útközben
 22 4 |                 hisz azért táplálnak, hát most ez azt hiszi, hogy nincs
 23 4 |                vizsgáltassa meg ön magát. Most már nem húzódott az operációtól;
 24 4 |        összeíróasztalhoz.~– Ihol van! Már most hát csak tessék szépen bepingálni:
 25 4 |               pénzkérő pianóba. – Hát már most adjon hamar pénzt.~– Tessék –
 26 4 |                  idétlenül kacagni.~– Hát most én ebből a három húszasból
 27 4 |       bandériumaikat vezették a háborúba, most én mint sereghajtó kullogok
 28 4 |                  Hanem hát beszéljünk már most komolyan. – Hát – kedves
 29 4 |            Illavay attól tartott, hogy ez most mindjárt sértegetni fog,
 30 5 |            tritonjának tülkéből nem ömlik most a víz. Látszik, hogy a grófi
 31 5 |            kitataroztatni. Egyéb baj volt most itt.~Illavay hintaját inas
 32 5 |                  vannak? Vegyük úgy, hogy most is azok vannak.~– Csakhogy
 33 5 |                   úton kíséri. Ez jelenti most, hogy a gyapjúszállítmány
 34 5 |              lefoglaltatott útközben. Már most azt tudatni fogja önnel
 35 5 |                Illavaynak, s az a kis kéz most már nem volt olyan hideg:
 36 6 |                   előtte egy kicsit, s az most nagyon rosszul esett volna
 37 6 |                   elnézzen a feje fölött. Most pedig úgy össze van esve.
 38 6 |                   kezdett szepegni. Ha ez most a felvett tárgy nyomán arra
 39 6 |               eszmecserkészet.~– Az ember most igazán nem tudja, hogy kirre
 40 6 |         Megbomlott a világ rrendje. Éppen most olvasom a girrondisták történetét
 41 6 |                 mennyire hasonlít ehhez a most történthez, meg ehhez a
 42 6 |                 mindaz egymás után itt és most, ami ott és akkor történt. –
 43 6 |                    Tessék! Akkorr Marrat, most pedig Madarrász. Pedig hát
 44 6 |                  a székvárosba, s akiknek most még csak kaszákat tudott
 45 6 |                     Ah! capisco! capisco! Most kezdem az urat érteni! Ha
 46 6 |        peremptorie! Minél erősebb hangon.~Most aztán már nem sántított
 47 6 |                      Már meg van írva. De most már a grófot kérem, hogy
 48 6 |                mégis adni a levelet.~– És most még egyet kérek.~– No?~–
 49 7 |                   Drága vadpecsenye volt! Most ahelyett fűrészmalmok dolgozzák
 50 7 |                   ki már a börtönből; no, most harmadszor, hogy a kezemre
 51 7 |                 iratokat.~– No, Zsiborák, most már csakugyan engedelmet
 52 7 |                 másik nyoszolyólyány. No, most jön már. Itt van a fehér
 53 7 |            udvarnagy a katonát taszította most oldalba:~– Protestáljon
 54 7 |                  történik a világon, hogy most ő először és utoljára életében
 55 7 |                  hogy ezért a lovaglásért most elvágott nyakkal nem fekszik
 56 7 |            pecsételve a gróf címerével.~– Most ön mehet a gyapjúval a székvárosba.
 57 8 |             lajhár! Tudom bizonyosan. Még most frizíroztatja a haját. Neki
 58 8 |               rapportot a fogai között, s most én várok őrá. Vasra veretem!
 59 8 |              dobnak az utamba, akit éppen most hagy a faképnél a mátkája,
 60 8 |                  faképnél a mátkája, s ez most azt a nemét az öngyilkosságnak
 61 8 |                  fog tárgyaltatni – mondá most már csendes hangon, de azért
 62 8 |              vagyok madzagolva egészen.~– Most már hát a kaszásaidat hazaeresztheted,
 63 8 |                   hiányzó gyutacsokat még most készíti a **-i gyógyszerész,
 64 8 |                    ha csatlakozni akarsz, most arra felé kell fordítanod
 65 8 |           késedelmet? – kiálta Illavay, s most már felugrott ám a helyéből,
 66 8 |              bolondságot?~– Azt, hogy már most nemcsak én tudom, hogy micsoda
 67 8 |                  tudni fogja.~A két férfi most már, egymáshoz értetve az
 68 8 |            oroszlán, ordított egymásra, s most már mind a kettő megurazta
 69 8 |                 nem volt található sehol.~Most aztán elkeseredetten jött
 70 8 |            Gorombolyi.~– No, barátom (!), most már hát te veress engem
 71 8 |                 nem akarom őket látni”.~– Most kaptalak rajta az első hazugságon!
 72 8 |            maradunk. Ha nem te volnál te, most már lógnál! – Szervusz öreg! –
 73 8 |                 amit én tudok. No, eredj. Most olyan idő jár, amikor jó
 74 8 |                   mindazokról, amiket itt most beszéltünk, egy szót sem
 75 9 |                   együtt menekülhessenek. Most, azután, hogy a megoldás
 76 9 |               ebből a töprengésből.~– Már most hát én is kérek a gróftól
 77 9 |          kocsijába.~– De csak nem akar ön most megint rögtön elhagyni bennünket –
 78 9 |                    Az is őrült volt.~– Ez most beállt honvédhuszárnak.
 79 9 |                  a szolgabíróé lenne, aki most gyámja a fiúnak; s úgy fut
 80 9 |                  az – valamikor.~– Nem; – most az!~
 81 10|                    pompát, gazdagságot, s most már tudta, hogy ez mind
 82 10|          édesanyát nem találta meg többé.~Most is csak a mostoha volt otthon.
 83 10|                  te szegénységed!”. Megér most fél milliót. Ennél az életnél,
 84 10|                  s el ne felejtsd, amiket most tőlem hallottál.~Óh, dehogy
 85 10|               véghetetlen gazdag ember! – Most az!”~*~Alig egy év múlva
 86 10|                fele jövedelmére leszállt. Most aztán már csak a moratorium
 87 11|            menazseriával volt körülrakva. Most éppen egy kis házinyúl került
 88 11|               bámultak egymás szeme közé. Most aztán se pénz, se posztó!
 89 11|                   az arcán az a hit, hogy most igen nagy dolgot mondott.~
 90 11|                 aminek az útját egyengeti most.~Pálma meg az ő arcáról
 91 11|       felmagasodni. Kíváncsivá volt téve.~Most azután felhozatta Ferenc
 92 12|                   a tüzes szekeret! Éppen most jövök a táborból, s a tekintetes
 93 12|                 mind elvesztette a pénzt. Most már igazán agyonlövi magát,
 94 12|                   a világnak. Könnyű volt most. A szánnak nem kell országút,
 95 12|                 hogy milyen lehetetlenség most a sok vértescsapaton keresztül
 96 12|                   ágyúzás volt.~– No, hát most csak arrafelé hajtsunk.~
 97 12|                 elcsapta magától az úrfi. Most aztán keresheti őt, akár
 98 12|          Koczurhoz:~– Mi a kedvenc nótája most a fiúnak? (Mert mindig szokott
 99 12|                  látszik az arcán, hogy ő most semmit sem tud arról, hogy
100 12|                   őrá van bízva, s aki ha most itt nyomorultul elpusztult
101 12|                  adok ám. Mi fizetése van most a tútorságért?~– Semmi.~–
102 13|                   a mestere. De hát ráért most. Tél volt az idő, útcsináltatás,
103 13|              elszállásolva.~Ferenc kezdte most már érteni a dolgot. Pálma
104 13|               kiegészíteni az életrendet; most az mind eltűnt. Nincs se
105 13|                   a „Bettelrainnál”, mint most minálunk. Hát a Hans Müller
106 13|                micsoda garázda nép került most közéjük, ki tudja, honnan
107 13|                    úgy mutatta, hogy fél. Most aztán szeretné a „fölvett
108 13|                  másnapi úthoz készült –, most van ám itt az alkalom megmutatni
109 13|              Miért kellett már neki éppen most megsántulni. Haragjában
110 13|               hídtól félt, hanem a lovas.~Most már nem ferencbácsizott
111 13|                más, mint a gróf háznagya.~Most már eggyel többet tudott
112 13|               Illavay észrevette, hogy ez most azt akarja kipróbálni, hogy
113 13|                   gyönyörű képet mutatott most az a várudvar! Mikor Illavay
114 13|           cirógatja őket. Mi fog történni most, mikor egy olyan ember került
115 13|             Háromszor. – Tetszik hallani! Most már vivátra fordult a kiabálás! –
116 13|            társasághoz a vezér. (Az ugyan most is csak olyan lárma volt,
117 13|                   békével, ő nem jött ide most porciót behajtani, sem fiaitokat
118 13|          engedelmével.~Illavay felkelt, s most már ő lépett ki a rondella
119 13|               Pálmának, hogy jó lesz neki most innen eltávozni. A grófnő
120 13|                nem jelentették fel nekem?~Most már kettő is felelt rá.~–
121 13|                 ügy ilyetén folyamatában.~Most mindjárt kipattan valami!
122 13|                  a patrónus úr előtt, aki most már maga is kezdi igazán
123 13|                  Orol Krivánszkynak, amit most hozott egy lovas futár.
124 13|                 van, ni! Bajtársak! Éppen most írja a főparancsnok, hogy
125 13|              melyik markomban van.~A gróf most már kezdte tudni, hogy micsoda
126 13|                két bajusza az ajka fölül.~Most már egészen „ő” volt.~A
127 13|                   gróf bénultan hebegé:~– Most megölnek bennünket!~Amint
128 14|          Cserebogarak!” Oda se néz nekik. Most ő is jelt adat a hosszú
129 14|               visszhangzó jel felel: „No, most aztán hajrá!”. Az erdőkben
130 14|              iránti tekintet tartóztatta.~Most aztán a gróf is rájött,
131 14|                  veszély semmivé törpült; most már csak az volna az aggodalma,
132 14|                  amazoktól várt védelmet. Most a jobbágyai keltek az ön
133 14|                Nem úgy, gróf úr! (Illavay most parancsol a háznál.) Ne
134 14|               tartsa meg ön ezt a gyűrűt.~Most aztán eltűnt a mosoly Ferenc
135 14|                sért meg engem?~– A grófné most álmodik.~– Akkor álom az
136 14|              gyönyörteljes tüneményt, ami most is betölti egész lelkemet,
137 14|               szabad elárulni soha.~Pálma most kacagni kezdett, dévajon,
138 14|                 Ön „mindent” kérdezett: s most azt akarja, hogy ne válaszoljanak
139 14|               fogom azt szolgálni.~Ferenc most egyszerre egész arcával
140 14|                   Illavaynak legjobb volt most a gróf után sietni le az
141 14|                szónoklatot tartani. Ha az most abban a könnyű öltözetben
142 14|           palotában, az mind odalenn volt most bámulni; Illavaynak nem
143 14|                   azon járt az esze, hogy most neki ettől a megerőltetéstől
144 14|               szekeresnapszámoknak. – Már most melyiknek van igaza?~– De
145 14|                  mártani. Azonban énnekem most még nincs időm az evésre
146 14|                   hagyta a patikáját, azt most én hordom magammal, mint
147 14|                   is megvallotta, hogy de most már igazán és komolyan megéhezett.
148 14|                amit a veszpilló készített most hevenyén, latin hexameterekben
149 14|                Opatovszky Kornél nevet. S most vigyázzon aztán már urambátyám
150 14|             hazaárulót, majd felköttetjük most, mint rebellist.~– Bolond
151 16|               grófnak, tudatva vele, hogy most itt jár, meg ott jár; de
152 16|                 csináltatta azokat meg, s most az én jegyesem nem tud hozzám
153 16|                   bizalmas közlenivalója. Most itt járt le egy váltó, most
154 16|               Most itt járt le egy váltó, most meg amott. Mindenféle váltó.
155 16|               tiszttartókat, számtartókat most számadoltatják, mennyivel
156 16|               szerződéskötése következik, most teszi le a nagy birtok ura
157 16|                  szekundát kap.~– No, jaj most a mi szegény fejünknek –
158 16|              tekintetes úrnak, hogy éppen most fog hozzá az uradalom költségvetéséhez,
159 16|                 attól a gondolattól, hogy most már maga is érdekelve van,
160 16|             grófnak sincsen tudomása, azt most mind átadta, mintha egy
161 16|                 mondta el nekem az anyám; most következik az a titok, amit
162 16|               átragyogta e tündérarcot.~– Most már érti ön, hogy miért
163 16|                 gyémántjaink elvesztek? – Most már tudja ön, hogy mit hozott
164 16|              hozott vissza ön nekem? – De most már azt is tudja ön, hogy
165 16|                  láng. Hiszen azzal, amit most mondott, az életét, a fejét
166 16|         kapubejárat fölött emelkedik, még most is tartogat egy el nem pusztítható
167 16|       ornamentikával volt alkalmazva. Még most is van itt-ott nyoma. A
168 16|                gránitdíszítmény volt, még most is látszik egy-egy maradványa.
169 16|              találták. Nő volt. Az odúban most vércsék vijjongnak. A tágas
170 16|                 harcba.~– Vajon nem lakik most is vagy egy medve ottan?~–
171 16|                   a hajdani kaszabörtönt; most már betemették az omlatag
172 16|            félpárkánya le volt törve: azt most, mint a dagadó párna, úgy
173 16|            Aranyba, bársonyba öltöztetik. Most már nemcsak a szabadságot
174 16|                  csak e nevet hangoztatja most is: Laila. Ez volt jajkiáltásának
175 16|             fölvágtatott a bástyára, amit most is „mátkaugrónak” neveznek,
176 16|              vércsék, baglyok tartják itt most lakomáikat. A terem túlsó
177 16|                  homlokzaton végigfutott; most már csak egy gyámkő áll
178 16|                  karjai közé.~– Ah, ha én most repülni tudnék!~És aztán
179 16|            nehezen határozta el rá magát.~Most azután igazán jó lett volna
180 16|                    Mégis az ölében vitte. Most már csak apró kövek voltak
181 16|                   akivel az ősromok közt (most már közös otthon) a véletlen
182 17|                   lesz holnap! Nem őrnagy most, hanem tábornok. Csodákkal
183 17|                   termett az Debrecenben. Most is emlékezem még reá, mikor
184 17|                előttem a tűzlángarcaik, a most már ősz, még akkor koromfekete
185 17|             bírákat, hanem a kormány.~Még most is borsódzik bele a hátam,
186 17|                   baja sincs.~Azonban még most is rajta volt a duplaujjas
187 17|          Vezessétek egyenesen ide hozzám.~Most már egészen értette Pálma.
188 17|                   Szent Péter apostolnál! Most másodszor is ki akarja szabadítani
189 17|                  bolondot.~– Ejh, grófnő, most mindnyájan bolondok vagyunk.
190 17|                  az államra esett vissza. Most már nem örökség, hanem donáció
191 17|                   arcvonalába sorozta. Ha most idejövök, nem nyomorúságunkat,
192 17|                   Ah, ön volt Dolnaváron?~Most már tudta egészen Pálma,
193 17|            veszélyes zúzódást szenvedett. Most már arra is képesnek érzé
194 17|                  annak teljesítésében. És most kérem excellenciádat, szíveskedjék
195 17|                hogy ezt megakadályozd. Én most eldughatom ezt a levelet,
196 17|           személyesen keresni, s átadja e most eltitkolt megbízást.~– Ez
197 17|                  oszlopok kellenek hozzá. Most itt van egy. Talán hitte
198 18|                neki száraz fahangon:~– Te most azt hiszed, hogy én az anyád
199 18|                Meg fogjuk azt tudni. Légy most nyugodt. A gyémántjaink
200 18|                  ki hozzájuk.~– Játszani? Most? Mikor a fejem tele van
201 18|      tanulmányoztam a rendőri eljárást; s most hasznát fogom venni. Aki
202 18|                   sem ment vele; mert ott most nincs arisztokrácia; Párizsban
203 18|                 percét felhasználni.~– De most innen kijutni is nehéz.~–
204 18|             életét kockáztassa. A kijutás most veszéllyel jár: én tudom.~–
205 18|                meg vagy-e elégedve velem? Most már nem lesz belőle se kormánybiztos,
206 18|                  adnád oda egy millióért. Most már félért is odaadod. Na,
207 18|                  neki a csúf tükör.~– No, most már tökéletes gorilla vagy!~
208 18|                 sem jött Magyarországból, most is ott van elrejtve. Elmondta
209 18|                   róla győződnie, hogy az most valót mond.~Nevezetes fölfedezés
210 18|                 nézve, hogy nem kénytelen most sem a harcok kimenetelének,
211 18|               narancsot árultak a piacon, most meg szőlőt.~Még mindig olyan
212 19|                     értjük mink azt.~– Én most olyan dologban járok, amiben
213 19|              minden irányban. Illavay még most sem értett semmit. Nem sejtette,
214 19|                  azt hitték, hogy Illavay most jön a külföldről, a népfölkelést
215 19|                van, megtorolni a muszkát. Most kezdődik el az igazi. Ami
216 19|                semmit. Csak pálinkát. Azt most főzik odahátul, érzik a
217 19|                   itt van önnél elrejtve.~Most már el kezdett kacagni Rokomozer.
218 19|                    s összetette a kezeit. Most már szomorú arcot igyekezett
219 19|            akartam vele társaságba lépni, most ezért akar engem belekeverni
220 19|                  a kemence padkáját.~– Az most lehetetlen, tekintetes úr;
221 19|                  ami az ünnepre kell; azt most nem lehet kibontani.~– Ezzel
222 19|               parancsolom.~Rokomozer arca most furcsa vicsorgásra torzult.~–
223 19|              tekintetes úr. Látszik, hogy most jön Amerikából: nem tud
224 19|             pandúr. A főispán helyett van most „Districtscommissär”, az
225 19|                  megakadályozni. – Én már most itt ülök és nem mozdulok
226 19|               parasztok közbe nem vágnak. Most újra hozzá akarnak látni.
227 19|                   Éjjel az erdőkből, ahol most már el vannak rejtőzve,
228 19|               lehet eljutni. A várban van most tizenkét zsandár, aki a
229 19|                   Arra való mese, hogy én most egyszerre ugorjam fel innen,
230 19|           kívánság!~– De csak meg van már most velem elégedve?~Felelet
231 19|               volna! Hát miért?~Ferencnek most még egyszer kedve támadt
232 19|                 ezt a tekintetes úr, csak most siessen Gargóvárra. Mert
233 20|                lóhalálában Gargóvár felé.~Most már mindenütt szóba állt
234 20|              századot haladt – hátrafelé. Most aztán úgy érezte magát,
235 20|                 hogy Temetvényi Ferdinánd most az új korszak egyik vezérnagysága
236 20|                   kívántam önt vissza! De most már nem is eresztjük önt
237 20|            elrendelt örökös gyámság alól. Most ő átveszi birtokát, s bárói
238 20|               ennek a másiknak a nyakára.~Most értette már meg, hogy mit
239 20|               leveléből megtudta, hogy az most a park felőli szárnyban
240 20|                pödörni a bajuszán. Ferenc most vette észre, hogy ő ettől
241 20|            vigasztól meg van fosztva. Még most is az amerikai fizimiskáját
242 20|                  magamagának sem tetszik. Most igazán rútnak találja magát.
243 20|                   De a csók édességét még most is érezem”. Érdemei, hűsége,
244 20|              jövevényt.~– Mister Illavay.~Most aztán az is kezét nyújtá
245 20|            legszebb darabokat pedig éppen most hozta el magával. Hanem,
246 20|                ifjú a kezemet megkérte. – Most szabad nevetni!~– Tessék.~–
247 20|            felnyitni, ha nem leskelődik-e most is utána valaki?~A kacajhang
248 20|               nevetés újra felhangzott, s most már oly dévaj módon, hogy
249 20|            embernőstény.~– Hát te kacagsz most, édes bálványom? – dühöngött
250 20|                  lesz ám a nevetés! Ha én most, nem várva holnapot, egyenesen
251 20|                      de hát ez itt belül? Most ők a te adósaid: ha bosszút
252 20|                  De a csók édességét, Még most is érezem”.~„Maradok. Megmentem
253 20|                 Akkor elvehetted volna, s most azután futhatnál vele a
254 20|                    S ennek köszönöd, hogy most élsz. – Mert ha itthon maradsz,
255 20|                    Neki köszönheted, hogy most fejjel állsz az ég felé. –
256 20|                   úr a háznál. – Vágysz-e most e szolgaság után? – Szereted? –
257 20|                  neki, hogy ő szeret. – S most aztán jogot tartasz hozzá.
258 20|                Hanem a csók édességét még most is érezem!)~Mire vége volt
259 20|             kedves vendég; éppen úgy akar most mulatni rajta, hogy töri
260 20|             Illavay sötét szobájába.~Csak most vette észre; eddig sohasem
261 20|                    Az igazi képe látszott most ennek az embernek. Az elszabadult
262 20|                   nézzék. Szivarra gyújt. Most aztán egy fénybogárral több
263 20|              csendőr számára, aki azonban most az szép holdvilágnál, karjára
264 20|                Idáig készen van minden. – Most mi következik?~Illavay visszament
265 20|                aláhajtá. Mit gondolhatott most?~Azután visszahúzódott az
266 20|                   én… Megvédelek.)~      ~Most aztán az előszobában foglalta
267 20|            csillagon keresztül nézésben.~„Most én téged szépen fejbe lőhetnélek –
268 20|               világítva a tolvajlámpával.~Most aztán Ferenc kijött a szobájából,
269 20|                  haditerve szétfoszlik, s most a magyar hadvezér diktálja
270 20|            Sancy-gyémántokról van is szó.~Most már aztán az idő és az elszokás
271 20|               lehető volt félév előtt, az most már képtelenség. Ha az ujján
272 20|                   napóleoni haditerveket.~Most is ahhoz folyamodott, s
273 20|                  hallani a táblázat közt.~Most az érzékzsibbasztó csendet
274 20|                   égni a nagy függőlámpa. Most mély sötétség fogadta ott
275 20|                Pálma ezeket szívta, akkor most ő is kábultan alszik. Temetvényi
276 20|            mindegyiken rajta volt.~Az már most világos volt előtte, hogy
277 20|                 nép az, hűséges és bátor.~Most következett azután, hogy
278 20|                  hogy „az isten hozta önt most ide”.~Erre a szóra Ferenc
279 20|                  mi sors várt önökre itt. Most már legyen nyugodtan. A
280 21|                   szolgálatokért?~Illavay most már elővette a kezét, azért,
281 21|                dühbe hozó kérdésre.~– Hát most – jutalmul – kegyelmes uram,
282 21|         élet-halálos bajvívásra hívta ki: most is ott lóg mind a két kard,
283 21|            kínálkozó.~A kinevezési okmány most is ott volt a fiókjában;
284 21|                  a rémeseményből, ami itt most végbement, Pálma grófnő
285 21|               semmit.~– Hogyan? Uram!~– Ő most alszik; amíg fölébred, addig
286 21|                   lesz, ahogy ön kívánta.~Most már mégiscsak el tudta fogni
287 21|                   A gróf elbámult. Mi ez?~Most aztán Illavay ragadta meg
288 22|               mind ugarnak vannak hagyva, most sem szánt rajtuk senki,
289 22|                   amiben vackoltak, s ami most áldott jó tanyája valamennyi
290 22|                senki, de érez mindenki. – Most nem találta az imáját.~Óh,
291 23|              sikerül az, mint amilyeneket most leírunk.~Az apátvári uradalom
292 23|                öltözött kisleány, aki itt most virágot szór a kocsimba.
293 23|                   úr is megszeppent, hogy most mindjárt az ő capuciumára
294 23|            orációjával.~Kornél úrfi pedig most már kacagott egész kedve
295 23|               mondta magában: „Ez a leány most nem szép. Lehet, hogy a
296 23|                fel a sakkpartit. Csakhogy most mind a kettő úgy játssza
297 23|               abba.~Csak azért sem.~Pálma most már a friss magyart kezdte
298 24|                   olez!” (írva: „Alles”).~Most azután mind a két fiatalúr
299 24|              súlyegyenbe lett hozva, hogy most már a konszolidált adósságok
300 24|                    mihelyt emberré felnő. Most aztán nem győzte simogatni
301 24|               bácsikájának” nevezte.~– És most következik a fődolog – mondá
302 24|                   ez a hóbortos ember itt most indítványoz, az Ferencnek
303 24|             valami olyan emberrel, akivel most kezd közelebbi ismeretségbe
304 24|               Napóleon nem rendelkezik.~– Most nyitva vannak a termek,
305 24|                   őt szerette, aki őt még most is szereti, azzal, hogy
306 24|                volt már.~– Minek öltözzem most? – kérdezé bosszúsan.~–
307 24|            pantallon, arany paszománttal.~Most fogják Apátvár ifjú urának
308 24|                   kőszáli vadkecske, amit most lőtt, de már nem volt kedve
309 24|               tarka bonzsurt.~– De hiszen most nem megyünk vadászni! Ünnepélyes
310 24|            Ünnepélyes jelenetről van szó. Most akarom önnek átadni a lovagi
311 24|                  Illavay úr!~Így köszönté most már Ferenc bácsit, amint
312 24|                   elégedve a fordulattal.~Most már csak nem jön ide vissza
313 24|                   akit magával is hozott. Most már ez még kedvesebb barátja,
314 24|              kezdve és takarékoskodva. De most már új éra kezdődik a gazdaságban.
315 24|                 aki a lovamat rekvirálta. Most valahol Olaszországban jár
316 24|                   A magadét loptad meg!”, most nevetgélve, enyelegve álljon
317 24|                  gondolta magában, „Ha én most csak egyszerre megbolondulnék,
318 24|                  a mély kutat ásta, amibe most a törött poharainkat belehajigáljuk.~
319 24|                   szabadította meg.)~– És most már elmehetnék az utamra,
320 24|               kitől tanulta azt a verset?~Most már megmondhatta volna a
321 24|                  volt itt, nem nézett rá. Most már nem mondta meg.~Vállat
322 24|                   hát tartsa meg magának.~Most aztán azzal az indítvánnyal
323 24|           kaputoronyba lehetett felmenni. Most már biztos feljárás volt
324 24|                neki szeles bátorsággal. – Most meg fogja ön ismerni, hogy
325 24|                   a kanyargó ösvényen még most is látható volt a távozó
326 24|              Olyan kicsinynek látszik már most. – Az nem csinálja ezt utánad. –
327 25|                venni, jó voltam lónak én: most aztán urakká lettünk, pusztulj
328 25|                 hatosos hazárdjátékban! S most egyszerre egy millió jutott
329 25|                   költők azt hitték, hogy most már örökre el kell hallgatni,
330 25|                  A zene megint szünetelt. Most jön ő.~A hidalgó vezeti.~
331 25|                   közönségen: a rózsa még most is ott van a fogai között.
332 25|               vele arcáról az izzadságot; most láthatják, hogy nincs kifestve.~
333 25|                 figyelme feszül. Atalanta most óvatosan, mint a bengáli
334 25|                 is féloldalt torpan felé. Most a nőalak új rohamot próbál,
335 25|              nőalak új rohamot próbál, de most már a Herkules jobban vigyáz,
336 25|              folytatni fogja.~A rózsa még most is a szájában van.~A Herkules
337 25|                  szájában van.~A Herkules most már komolyan fel van ingerülve.
338 25|                össze kellett törni. De az most is csak talpra esett, mint
339 25|                 ruganyossággal hátrafelé.~Most aztán szikráztak a szemei,
340 25|                   akit az meg ne döntsön.~Most aztán általános tapsvihar
341 25|                   meg akar vele mérkőzni.~Most lett aztán még csak az igazi
342 25|                   városát útba ne ejtsék.~Most is itt volt a Krautsuppen
343 25|                azalatt a diadalmas hősnő, most már az összes nézősereg
344 25|                  lankaszt, megismerni. Te most hiába versz itt gyökeret
345 25|            istennőd elő nem jön, mert azt most rögtön hidegvizes pokrócba
346 25|            fordulatokban látott, hogy no, most ez jön! Most kell odanézni!
347 25|             látott, hogy no, most ez jön! Most kell odanézni! Ez lesz a
348 25|                 elszörnyedve kiálta fel: „Most mindjárt leesik!” A ló vágtatni
349 25|         kapaszkodik, a ló oldalán nyargal most. Amint a másik kezével a
350 25|             hajtogatja, délcegen bókolva. Most a lovag ismét a hátára veti
351 25|           táncolni vagy tán éppen elólét?~Most egyszerre egy dobütés vág
352 25|           korlátfalnak rohan vak dühében.~Most lekapja a válláról a veres
353 25|               csak a vörös posztót látja. Most ezt a leány lengeti előtte.
354 25|               Opatovszky volt bizonyosan. Most a bika rekedt bömböléssel
355 25|                  Érti, hogy mit mondtam.~(Most sem értette biz az. Azaz
356 25|                  Érted, mi az?~– Az, hogy most gyalog mehetünk haza.~–
357 25|          visszaszaladt az utcaszegletről. Most már zárva volt a kapu, a
358 25|              kettőre. Itt a másik százas.~Most már aztán mindenről volt
359 25|                  kegyetlenül a tarokkban.~Most aztán már egészen megfelelő
360 25|                 Szerencséjére nem talált.~Most aztán ő fogta fel a pisztolyt.
361 25|                   fölrepeszté az arcán.~– Most már szaladjunk, mert jön
362 25|                 Itt ült az ágyamon, ahogy most te! Így csókoltam meg a
363 25|              csókoltam meg a kezét, ahogy most a te arcodat. Így! Így!~
364 25|           Csendesen, kedves barátom! Légy most nyugodtan. Ne bocsássanak
365 25|                 nyugodtan. Ne bocsássanak most többé hozzá senkit!~Az orvosok,
366 26|              megtagadni a régi hajlamait. Most ügyvédi gyakorlatot folytatott.
367 26|                ezt a választ elolvasta. – Most ezek azt hiszik, hogy te
368 26|               időt itt töltöttük falun, s most a tavaszi időkre megyünk
369 26|              nekem valami dolgom?~– Lesz. Most írt nekem valaki, hogy ez
370 26|            Miattam mulathat a vőlegényem, most és ezentúl, ahogy akar.~–
371 26|            Atalanta.~– S ezért kell nekem most fölmennem Bécsbe?~– Ezért.~
372 26|                   nem hivém. Hogy énnekem most a jegyesem után kell mennem,
373 26|                 Koczur, mint major domus.~Most azután a grófon volt a sor
374 26|               tulajdonos visszavette azt. Most már nem az öné.~– De hisz
375 26|             kellett magát jelentenie. No, most innen megugrom, gondolta
376 26|                  pedig azt gondolta, hogy most itt az alkalom egy kis összekocódást
377 26|                  szép verset szavalt. Még most sem mondja meg, hogy ki
378 26|             helyéből meg nem mozdulnia, s most ő volna az ön birtokainak
379 26|                  valaki olyan kezdte, aki most érkezett valahonnan a provinciáról
380 26|               oltárhoz térítette el, s ez most eljött ide a jegyesével
381 26|           tisztességes visszavonulást. De most már ki volt híva! Észrevette
382 26|               környező tündéralakoknál, s most már dicsekedni akart diadalával.
383 26|                  izgatottan tesz mindent. Most következik a jelenet a karddal
384 26|            Kornélnak, hogy hallgasson el: most kell odanézni, s arra ő
385 26|               érzi az arcán ezt a nézést.~Most aztán következik az mindjárt,
386 26|                   az előadáson?~– Sőt még most is itt vagyok rajta. Még
387 26|                  ugyanannyi kéztől, ahány most előretol.~Atalanta úgy vette
388 26|                kérdezé tőle.~– Nem tudom. Most jött a doktor. Kérdezze
389 26|                  arra kérte, hogy hagyjon most neki békét. Azután odaborult
390 26|                hozására szokás elkövetni.~Most az egyik orvosnak az arca
391 27|                  utána Prágába?~– Ne légy most keserű. Én az vagyok helyetted
392 27|                akarok még sokáig élni. De most meg kell előznünk azt a
393 27|                Nem vesztetted el. Ő téged most is nagyon szeret, és sohasem
394 27|                   rád gondolni.~– S ezért most én becsüljem meg azzal a
395 27|                  tudom. – Köszönöm. – Már most erről majd tudom folytatni.
396 27|                azt ne kérdezze, hogy amit most teszek, hát az nem komédia-e?
397 27|              valaha, hogy a gyalázat, ami most engem ért, nekem nem fáj,
398 27|             életpályáról beszéltem.~– Még most sem ismered te azt az embert? –
399 27|       kecsegtetést fényes életpályával.~– Most még egy utóiratot: „Válaszát,
400 27|               valamit? Hiszen dobzódhatol most… Így járnak, akik engem
401 27|                  akik engem megkínoztak!… Most még csak azt tudnám, hogy
402 27|              hozott? – Előfogat kell? Van most éppen négy jó lovam itthon;
403 27|                gondoltam, magad mégy oda. Most egyedül van Gargón. Megismertem
404 27|                   világ lesz.~– Pedig ott most nagyon mosolygó arccal fogadnának.~–
405 27|                  felőle kérdezősködni. De most szeretném tudni, hogy kihez
406 27|                  kétszer.~Hogy gyűlöli ez most az egész világot! Melyben
407 27|                  örök tél.~Fű, fa azonban most is csak kizöldül. Azoknak
408 27|              utolsó levélhullás?” S aztán most az egész világa ez a kert.~
409 27|                   indulatban voltam, amit most, lelkem örömében, vissza
410 27|               képzelni többé. Úgy látszik most nekem, mintha mámor lett
411 28|                amit valahová félredobtak: most is zöldül még a szegény
412 28|                   várni! Mert azoknak ott most más dolguk van, mint levelet
413 28|                   a fegyvert. Büntetésből most is magánbörtönben ül, s
414 28|              mindig márványarcú kísértet, most két arca úgy ég, mint az
415 28|              előtt térdre roskadt.~– Mert most már ebbe meg kell halnom.
416 28|                 már ebbe meg kell halnom. Most már könyörögnöm kell Tehozzád,
417 28|                   ha hozzám visszatér. És most imádkozom érte, hogy jöjjön
418 28|                 érte, hogy jöjjön vissza. Most már nincs hová menekülnöm
419 1 | búzakalászszín-szőke haj milyen ezüstszín most! Az a fehér lánggal égő
420 1 |                   a fehér lánggal égő arc most már olyan, mint a márvány,
421 2 |               bársonyzeke, valaha fekete, most már fakó, eredetileg sárga
422 2 |           aranyozott gombokkal, de amiket most mindenféle gyűjteménye a
423 2 |              nagyon jól illett oda.~– No, most gyerünk a zsidóhoz, hozd
424 2 |                   Gyalog?~– Ki kergetőzne most a szamarakkal? Nem fogod
425 2 |           beszélnek már, hogy nagyon sok; most még a madarak is beszéljenek?
426 2 |                   hold erdeje lett volna, most én nem mátyásokat szednék
427 2 |              csóválta: vajon hová akar ez most kivergődni?~Előhozta az
428 2 |                   leány.~– Mit csináljunk most? – mondá a fiú.~– Hallod,
429 2 |             felragasztani.~– Apropó! (Ezt most már Arnoldhoz intézte Czenczi
430 2 |              Czenczi baronesz.) Te, talán most megtekinthetnők néhány percre
431 2 |                 hely egészen üres volt, a most érkezett uraságok tehát
432 2 |              látta, akkor is csúnya volt, most még fertelmesebben ugrál.
433 2 |         feleségedet, meg ne nézze! Mi fog most jönni, komédiás úr? Az ostromló
434 2 |                 az egész asztalt. – Éppen most dobta ki onnan a betyár
435 2 |              Kirúgom az oldalát!” No, hát most! Ki a legény a csárdában?~
436 2 |                   a penicilus. Újdonatúj, most vettem: ezt is neked adom.
437 2 |                   van.~– Jól van. Hát már most igyunk még egyet egymás
438 2 |                 adtam volna a pisztolyom, most agyonlőném a gazembert.~–
439 2 |                 utcán pacsirtahangjával a most betanult csárdai dalt; s
440 2 |                 mondá Arnold a húgának. – Most beszéli az inas, hogy a
441 2 |              kínaezüst tálcára.~– Várjon. Most nincs itt se inas, se szobaleány,
442 2 |                 semmit. Te csak hallgass. Most add a karodat, s csinálj
443 2 |        karszékéből is felkelt előttünk.~– Most mondtad, hogy állt.~– Hát
444 2 |            gyutacs meg göbecs? Nem szabad most őzekre vadászni, vadászati
445 2 |                  akinél a pénztárunk áll, most nincs idehaza. Szükségünk
446 2 |                  van pénze elég. Az pedig most ott iszik és mulat a lacikonyhában. –
447 2 |                  Ekkor Arnold így szólt: „Most már rajtam a sor: férfi
448 2 |              báróné. – Elmehettek előlem. Most aztán aludjátok ki a mámort.
449 3 |           rátekintésre meglátják, hogy az most hazudott, hanem úgy kell
450 3 |                  Ezzel hagyott el.~– S te most akarsz ehhez hozzáfogni?~–
451 3 |                 kellett hozzá.~– Ezzel én most elkészülnék, mire a papa
452 3 |           cselédség sohasem lakott abban, most pedig alig csengett-bongott
453 3 |        pocsolyában meghentergett benne, s most ez a szikkadt agyagréteg
454 3 |                    prikulics vagyok. Csak most egy fotográf volna itt,
455 3 |        alkalmasint a kabátjába dugva hord most is.~A báróné és Czenczi
456 3 |                 hiszen csak az jött volna most elém. Még nem ettem zsiványpecsenyét,
457 3 |                  Az én szavam a hazugság!~Most közbelépett Czenczi baronesz.
458 3 |                   ejtette.~– Itt van, ni! Most meg már egész nagylelkűen
459 3 |            nagylelkűt játssza ellenemben. Most már aztán mindenki azt fogja
460 3 |           bizonyos volt felőle, hogy amit most fog elsütni, az olyan puska
461 3 |              szelvényeket leollózni; amíg most…~– …Amíg most – segített
462 3 |             leollózni; amíg most…~– …Amíg most – segített neki az eszmekört
463 3 |                aztán csak azon volt, hogy most hirtelenében kerítsenek
464 3 |                   hát akkor…~– (Hát akkor most ez volna a világ legszánandóbb
465 3 |            megharagítsa. Az eredményt már most tetszik látni. Az utunkra,
466 3 |                tizenöt-húszezer forintba, most pedig, annyi éves elhanyagolás
467 3 |                  mögött marja önt meg. Én most határozottan fölteszem önnek
468 3 |             nyílni. – Ne beszéljünk erről most többet.~Az előszobaajtón
469 3 |                  új pénzforrást nyitni.~S most egyszerre itt van előttük
470 3 |              tudtomra esett, hogy Bécsben most a nagy Ringstrassét akarják
471 3 |                  igényeinket fönntartani. Most tehát, amint megtudtam,
472 3 |                    de indulatos hangon.~– Most már átláthatja ön, hogy
473 3 |                   s megértette vele, hogy most nem az „ürgés” csárdában
474 3 |               komolyan mondom.~– Én pedig most is csak azt felelem rá,
475 3 |                   Ha azt vettem volna el, most milyen gazdag ember volnék!
476 3 |                 sok pénzének kell lenni? (Most már megint egyszerre más
477 3 |                   te azt hiszed, hogy még most is szeret engem?~– Hm! Csak
478 3 |               báró, hogy Pálma grófnő még most is szereti önt.~– Igazán
479 3 |                  Van.~– Micsoda?~– Azt én most nem mondom meg. Ez nekem
480 3 |               Erre is készen volt őkelme. Most már fölöltözött egészen.
481 4 |                    Az apádnak pedig éppen most nincsenek meg azok a gyönge
482 4 |            megérted, ha nagyobbra nősz. – Most az az ember, akinek azt
483 4 |                nem gondoló gyermeki lélek most egyszerre arra a tudatra
484 4 |              egyet érzett: azt, hogy neki most futnia kell. Hová? Azt nem
485 4 |                  tudta, hogy mit tesz; de most már fel van világosítva
486 4 |                alig egypár esztendővel. – Most már arra is emlékezett,
487 4 |               gerillák tanyáznak. Kezdett most már némi sejtelme támadni,
488 4 |                  este nem költötte el, az most jó lesz útravalónak. Meddig?
489 4 |                  tisztelhetni. Én azonban most megyek a fiút keresni, hogy
490 4 |                vagyok ennél a háznál?~No, most mit feleljen rá? Megakadt
491 4 |            leírtak?~– Igenis.~A szürke fő most már hangos hahotára fakadt.~–
492 4 |                hogy valamikor rabló volt, most pedig valami országos veszedelem
493 4 |                  kerültél ezzel össze?~No most! Itt már nehéz megállni
494 4 |                gondolja, urambátyám, hogy most egyszerre megint elkezdek
495 4 |            félbemaradt, nem gondoltam rá. Most aztán sietni akartam vele,
496 4 |              világon. – Halva vagy már! – Most jer: tanulj meg újjászületni.~
497 5 |                hát az ilyen emberekre van most éppen szükség. Nem telik
498 5 |                  rab, azután egy poltron, most meg egy lunatikus. Gyönyörű
499 5 |                becsületes titulust hozzá. Most kezdetnek mindjárt (ez pedig
500 5 |                    az apja is megtudta, s most az maga akarja őt feladni