Part,  Chapter

  1 1 |                 vizével az új ivadék, s ő is elmegy arra, amerre a
  2 1 |        kuporodva. A nép azt hiszi, hogy ő maga az, a szent, kővé válva
  3 1 |              tótok népe. Hanem azért az ő apáik harcoltak Rákóczival
  4 1 |                csatái alkonyatáig, s az ő fiaik ostromolták meg 1848-
  5 1 |                országa”.~Tájképünket az ő krumpli- és pohánkaföldeik,
  6 1 |          krumpli- és pohánkaföldeik, az ő szilvásaik, káposztáskertjeik,
  7 1 |           kender- és lentáblácskáik, az ő piros virágú paszullyal,
  8 2 |                 ember” számára az, hogy ő ezen a mai napon éppen vőlegény.
  9 2 |          történt, Opatovszky Borbála az ő férjével, Illavay János
 10 2 |           gyöngyszem alakú betűk! Ez az ő írása. A szép jegyesé. Akinek
 11 3 |                 a kegyelmes úrnak, hogy ő, mint a gorgói nemzetőrség
 12 3 |            készen tartsa, hogy azzal az ő megérkeztekor azonnal a
 13 4 |           magára maradt az egész dolog. Ő maga írta be az újoncokat
 14 4 |                 nincs olyan ember, akit ő meg ne verjen.~– A testi
 15 4 |           tehetek egyebet, mint hogy ha ő beáll katonának, én is beállok,
 16 5 |                 is őrá magára. Jól volt ő lakva úgy az asszonyi képpel,
 17 5 |                 nagyon kevesen ismerik. Ő nagyon zárkózott és túl
 18 5 |                  Azt írta ugyebár, hogy ő nem képes a kormánybiztos
 19 5 |              írt.~– No, lássa ön. Ez az ő régi szokása. Hogy a bajának
 20 5 |                részén nem segített. Azt ő eltitkolta. Ha ön aszerint
 21 5 |             szíveskednék eljárni, ahogy ő kívánta, hát abból csak
 22 5 |                 atyám retteg. Nem beteg ő: el bírna viselni akárminő
 23 5 |                  Nem lehet neki. És ezt ő nem fogja önnek megmondani
 24 5 |             önnek megmondani soha. Hogy ő nem akar részt venni ebben
 25 5 |                önt, ne nyugodjék meg az ő levelében, tegyen többet
 26 5 |               érte, mint amennyit abban ő maga kért: vegye rá a kormánybiztos
 27 5 |              pedig nem akarom azt, hogy ő ahhoz a táborhoz álljon,
 28 5 |           többit elmondja élőszóval. De ő itt megint nem fog önnek
 29 6 |                hogyan teszik meg, az az ő gondjuk. Ha megteszik, az
 30 7 |          keresztútnál; azt izente, hogy ő se nem bagoly, se nem denevér,
 31 7 |           elriasztottunk, bizonyosan az ő cinkosai voltak.~A hold
 32 7 |                  szép alak. Ejh, ez nem ő; ez csak a nyoszolyólyány.
 33 7 |                meg még szebb. De az sem ő; az meg a másik nyoszolyólyány.
 34 7 |          lefoglalt az állam számára. Az ő parancsára kell azt a székvárosba
 35 7 |             harazsákok leemelgetésénél; ő maga mutatta meg, hogy melyik
 36 7 |           történik a világon, hogy most ő először és utoljára életében
 37 8 |             ahová Illavayt odarendelte. Ő érkezett meg hamarább: ami
 38 8 |              igaz, járandó pénz volt az ő szava, csakhogy előbb devalválni
 39 8 |                   De úgy beszél, mintha ő volna a főhadvezér.~– Egészen
 40 9 |                 valaki azt higgye, hogy ő meg akar köszönni valamit.~–
 41 9 |              azoknak ragyogó tartalmát. Ő azalatt az asztalon heverő
 42 9 |                   Azonnal! Azonnal! – S ő maga sietett összenyalábolni
 43 10|               bálványimádó édesanyának. Ő volt a bálvány. Hatesztendős
 44 10|                 szegénység? S miért az „ő” szegénysége?~A grófné készen
 45 10|                ki, s azon volt, hogy az ő bandéristáinak a kacagánya
 46 10|          várában már ez nincs meg; – az ő holdjuk jobban sietett lemenni.
 47 10|               hogy a hendikepnél mindig ő maradt a győztes, s a Temetvényiek
 48 10|                ellenkező utat választá. Ő az udvarnál maradt, s igyekezett
 49 10|           tudományát tanulni. S íme, az ő elsüllyedt váruk kezd ismét
 50 10|       gondolatot mindazok leolvassák az ő fehér arcáról, akik csak
 51 11|                 grófné azt mondta, hogy ő nagyon szereti a dohányfüstöt.
 52 11|           kijött; olyan szárazon került ő abból elő, mint aki boszorkányliszttel
 53 11|                 Mit tudhatta azt Pálma? Ő éppen csak az irtózatos
 54 11|                egyszerre a lelke elé, s ő azokból csak azt ragadta
 55 11|              megrémülve látták, hogy az ő keresztes vitézeik: a parasztképviselők,
 56 11|           akarták fizettetni, de nem az ő ellenindítványuk került
 57 11|             hogy siessen: nagy baj van. Ő már akkor az orvosságát
 58 11|            neheztelést mutatott. Mintha ő volna az ijedősebb fél!~
 59 11|            egyengeti most.~Pálma meg az ő arcáról olvasta le ezt a
 60 11|              engedhette Ferenc, hogy az ő tótjait bántsák.~– Legyen
 61 12|                nagy kórónak; mert akkor ő kezébe kapja a birtokát,
 62 12|            úrfit lehetne készen venni. (Ő nyilván csak annyira becsülte
 63 12|              ellenkező véleményen volt, ő nem száll le a szánkóból;
 64 12|                tapodtat sem megy odább. Ő maga is cserépből van, mint
 65 12|             lábuk van, neki csak kettő: ő olyan helyre, ahol vasedénnyel
 66 12|                 a huszárezred, amelynél ő szépen beassentálta, felequipálta
 67 12|               öcsém?~– Megszolgálta, de ő nem kapta meg, hanem én.
 68 12|                az úrfi azt mondta, hogy ő beteg: hát az ő porcióját
 69 12|            mondta, hogy ő beteg: hát az ő porcióját is nekem fizették
 70 12|              helyéből, s kényszeríté az ő dolgára felelni. Mi lesz
 71 12|                 kálvinista pap, mert az ő anyja pápista volt, apja
 72 12|                pedig reverzálist adott; ő csak visszaélés folytán
 73 12|             lett kálvinistának nevelve. Ő meg akar gyónni. Hát aztán
 74 12|            ellenség táboráig, hát akkor ő pápistává lesz, beáll szerzetesnek,
 75 12|                 vidékről való, ahol az „o” betűt nem ismerik. Nagyon
 76 12|              ganasztevő mandhatná, hogy ő habartas. Hát ki fagja azt
 77 12|         amellett látszik az arcán, hogy ő most semmit sem tud arról,
 78 12|                harapásától azokra is az ő nagy baja, amiért úgy nevetnek
 79 12|                 suttyongatás volt, mert ő bizony elbírna egy mangalétát,
 80 12|                 ennek a keserűségét; az ő Sámson testében egy gyermek
 81 12|                 egy gyermek szíve volt. Ő csak az afölötti örömével
 82 12|                hát azt a fickót, aki az ő kedves rokona, akinek a
 83 12|           várossal odább. Azalatt, amíg ő felszerszámozni segített,
 84 12|              tízszer annyit adok!~S ezt ő nem élcből mondta. Komolyan
 85 13|               ló jött haza sántán, vagy ő maga. A képe mindig össze
 86 13|               azok meggyújtanak, azt az ő dolga eloltani.~Hamar kitalálta
 87 13|            Sohasem tűrte el, hogy mikor ő az atyjával beszélni akar,
 88 13|           különcségeihez tartozik; hisz ő még csak egy társalkodónőt
 89 13|        ellenszenve Cousin iránt csak az ő kedélyének alapszíne volt.~
 90 13|              jöjjön addig hozzájuk, míg ő nem fogja hívni.~Amíg Illavay
 91 13|             annyival inkább, hogy azért ő nem vette tréfára a dolgot,
 92 13|             meglássuk, hogy mekkora?~Ha ő merte arra a szóra: „a szvornoszt
 93 13|                 fordulatot fog képezni.~Ő tehát a tréfás indítványban
 94 13|            respektust szerzett magának. Ő ugyan ezt nem a III. zászlóaljnál
 95 13|                 haditervet megcsinálni; ő ezt már mind tudja hosszú
 96 13|           előhozták a lovát, mire aztán ő büszkén előrenyargalt, s
 97 13|           parasztok előtt.~Azok mind az ő derék tótjai voltak, köztük
 98 13|                de az a reverenda nem az ő hórihorgas termetére volt
 99 13|                hidegen viselte magát az ő szabadcsapatja iránt, ma
100 13|               azt is tudta már, hogy az ő jelenléte az oka annak a
101 13|              urat is hagyjátok békével, ő nem jött ide most porciót
102 13|               attól az embertől, akiről ő azt írta neki, hogy szabadítsa
103 13|                 kard markolatára ütött; ő és társai mind odavitték
104 13|             Illavay felkelt, s most már ő lépett ki a rondella ablakába.
105 13|               tele vannak fegyverrel. S ő hitte azt, hogy annak sikerülni
106 13|             sötét éjjel elkövettek – az ő meghívott barátai: oly undok
107 13|          tündökölt; más elpirult volna, ő még fehérebb lett. Az egész
108 13|                fölül.~Most már egészen „ő” volt.~A grófnő ajkain egy
109 13|          facsarintásra kard és gyűrű az ő kezében volt: mire a lefegyverzett
110 13|               csatakiáltás, amelyből az ő oroszlánordítása hangzott
111 14|            kastélyba, úgy, hogy csak az ő híveik voltak a várban,
112 14|                  Oda se néz nekik. Most ő is jelt adat a hosszú pásztorkürttel,
113 14|                félelmet, a veszedelmet; ő csak gyönyörködött. A donjon
114 14|             ugye? Pálma sóhajtása is az ő hálaimájuk közé vegyül. –
115 14|                 sehonnaiakat innen, azt ő maga is megtehette volna:
116 14|               Mindenki eltávozott, csak ő maradt Pálmával egyedül.
117 14|                  Ez nem volt álom. Hát „ő” nem árulta-e el magát?
118 14|          beszélt. A leánynak hitt; csak ő maga magának tudott volna
119 14|              gyűrűjét visszakapta, mint ő. Eszébe jutott, hogy a grófot
120 14|                a leánya. S ez megint az ő lelkét terheli.~Cseléd nem
121 14|              mindig azt hallgatja, hogy ő micsoda válogatott szónoklatokat
122 14|                  azt majd ad a leányom. Ő tudja, honnan kell azt venni.
123 14|                beleegyezését; annak már ő parancsolt. Az első csókkal
124 14|         pólyával, amit körülcsavart, az ő lelkét kötözte meg jobban,
125 14|                kötözte meg jobban, s az ő szívének nagy sebén állította
126 14|              vissza. Odaült az ebédhez, ő az asztalfőn, a túlsó végén
127 14|                  Hát minek mondta, hogy ő a szvornoszt vezére? – mondá
128 14|              utoljára a fogoly maga is: ő is beszélt, az elfogói is
129 14|        messziről kiáltozott nekik, hogy ő is a szvornoszt vezére;
130 14|                azután is elég idő lesz: ő bizony megfogadta a jobbik
131 14|               hogy mosolyog-e nagyon az ő ágrólszakadt alakján az
132 15|                igazabban mint én, hogy ,ő’ boldog legyen. A lelkem
133 15|       csekélységekben van az erejük. Az ő tanulmányuk az, hogy milyen
134 15|               grófnő, tapasztalataimat.~Ő egész lelkével átadja magát
135 15|              viseleten. Az öltönyökben ,ő’ a kék színt szereti, annak
136 15|       költeményt nem fog mondani. Pedig ő az, maga: aki szégyenli
137 15|                 van zárkózva szobájába, ő magával szokott beszélni.
138 15|            aztán vitatkoznak egymással. Ő azt is elmondja, amit a
139 15|                 neme a bolondságnak, az ő anyja is Opatovszky leány
140 16|        járás-kelése volt amiatt, ami az ő rendelkezései folytán történt.
141 16|                fegyveres embert, aki az ő zászlóit bitorolta, miért
142 16|             jobb szerette volna azt, ha ő maga jött volna már egyszer.
143 16|                meg neki, hogy Ferenc az ő utolsó szavát elhitte: azóta
144 16|            ettől a bolondság démonától: ő hisz, ő bízik: a hölgyben
145 16|            bolondság démonától: ő hisz, ő bízik: a hölgyben és saját
146 16|        kedvkereséséből, hogy itthon van ő már. A megváltozott egyszerű
147 16|                arról beszéltek, hogy az ő kedvtelése itt mindenkinek
148 16|                extra algebrája szerint; ő Pálmához sietett.~Gyönyörű
149 16|                 grófnak, hogy bizony az ő praesumptiv veje érdekesebbnek
150 16|             tartotta szükségesnek, hogy ő is utánuk sakantyúzza a
151 16|              férfi úgy odaadta magát az ő hatalmába, ahogy egy rabszolgát
152 16|      nászajándék azért a másikért, amit ő adott neki?~„Mersz-e szeretni,
153 16|         Visszaadja neki szabadságát, ha ő és társai itt e vár sziláján
154 16|               Omár maga egyedül maradt. Ő küzd tovább a sziklával,
155 16|              olvassa senki más, egyedül ő.~Hát nem igaz-e? Vezércsillag,
156 16|              Ámde hisz ott volt Ferenc: ő ment elöl, kiszámítva minden
157 16|             feleségeiktől kapják. Az az ő címerkoronájuk: minden évben
158 17|                az ész, az erő; és mégis ő vigyázzon rá, a megtestesült
159 17|                 szerencséltet”? Mert az ő ifjú korában ez a szó annyit
160 17|               tudta titkolni, mikor már ő elkezdett hangosan nyögni,
161 17|         büszkébb arcot, mint amilyennel ő beköszöntött a gargói kastélyba.
162 17|         személyesen e magas elismerést, ő kénytelen volt hirtelen
163 17|                 Pozsonytól Wiesbadenig, ő csak meghúzza magát és hallgat.
164 17|                 sem gondolná róla, hogy ő már fiatal korában egy évig
165 17|               félteni legyen kénytelen. Ő már tudta a titkot, hogy
166 17|             sorsban levő embernek, mint ő.~– Hogyan? Középszerű sorsú!
167 17|                Gorombolyi hidegen.~– De ő még él – erősködék Pálma.~–
168 17|                s a jégtartó vederben az ő sérült lábára való borítékok
169 17|            hallott valamit a dörgésből: ő éltette a távollevőt, mint
170 17|     Magyarország respublica lesz is, az ő kedveért legalább ezt a
171 17|             elhomályosítani Gorombolyi: ő még nagyobbat lódított rajta:
172 17|            végre elszakítá a kötőfékét: ő poharát a távollevőért akképp
173 17|        nagyobbakat” engedi markolgatni; ő maga csak nyalábol – ha
174 17|              Illavay egészségeért; amíg ő maga valahol egy útféli
175 17|        szarvasbőr vánkost megigazítani. Ő is ott fog már maradni.~
176 17|            fontos államokmányt, mely az ő személye iránti elismerésen
177 17|                gróf. – Te feltörted az „ő” levelét.~– Fel bizony.
178 17|           gondom lesz, hogy mit mondjon ő rá.~– De hát mi van abban
179 17|           emberek nagy tömegének, ahová ő vezeti. S ha győzni fog
180 18|             végignyilallt a rémület; de ő azért percig sem veszté
181 18|                  Már kipihente magát. – Ő nagyon szeret tarokkozni.~–
182 18|       istenségeknek. Semmi kétség, hogy ő nyomukba jő. Szedd össze
183 18|                odaült az atyja mellé, s ő dirigálta, hogy mint játsszék,
184 18|                a pénztár mellé, hogy az ő köpönyegük alatt valami „
185 18|           gyémántszekrény nem volt-e az ő kezére bízva, mikor Bécsből
186 18|               el az útját.)~– Aztán, ha ő is ezekkel a rablókkal játszott
187 18|              sem mondta el.~– Nem tudja ő még, hogy a gyémántok eltűnése
188 18|             készletben tartott magánál. Ő majd ki fogja azt tölteni
189 18|              gyémántom meg lesz mentve: ő maga.~És ezt igazán szíve
190 18|            vámosok elhiggyék neki, hogy ő angol; de még inkább, hogy
191 18|                 a goromba tükör ellen.~„Ő azt mondta, hogy ezek a
192 18|                megtudja, mi történik az ő vármegyéjében; a járása
193 19|           került gyalog. Természetesen, ő a rövidebb ösvényen vágott
194 19|                amibe nagyon beillett az ő erőszakolt gyors utazása,
195 19|             újoncozást kikerülni? Az az ő államtitkuk.~Van a falu
196 19|                Toulonban. A Zsiborák az ő régi cinkostársa. A gyémántrablást
197 19|                 a juhászbunda. És akkor ő maga fel fogja nyitni a
198 19|               guinée-k) tíz százalék az ő osztaléka, húsz az Orolé,
199 19|              van, távol a cselédségtől; ő nem fog semmi neszt észrevenni.
200 19|               volt a diadalával; mintha ő rázta volna ki amabból a
201 19|            jegyesem? – Nem tudtad, hogy ő az enyém? – Nem tudtad ezt
202 19|            becsületes ember volt, hanem ő még nagyobb huncfut, gazember,
203 20|           vezérnagysága ezen a vidéken, ő a kerületi biztos. – Minő
204 20|               angolul. Azt mondta, hogy ő ezt az írást nem érti, hanem
205 20|            mégis tudatták Cousinnal, az ő kérése ellenére.~– Igenis,
206 20|                megbántott arcot vágott, ő nem domestique, aki táskát
207 20|                nyújtja az érkező elé, s ő kezdi a beszédet.~– Nagyon
208 20|               örökös gyámság alól. Most ő átveszi birtokát, s bárói
209 20|                 kimondva, hogy Pálma az ő menyasszonya? S aztán rájött,
210 20|              aztán rájött, hogy valóban ő, forma szerint a gróftól
211 20|           Ferenc most vette észre, hogy ő ettől a vigasztól meg van
212 20|           találja magát. No, de hiszen „ő” azt mondta neki: „Te szép
213 20|                 látni is, hallgatni is. Ő csak azt látta, hogy Pálma
214 20|                ott: kinek?) – s csak az ő hallgatását hallotta.~Annyira,
215 20|    kikalkulálhatta Illavay, hogy biz az ő nevét a távolléte alatt
216 20|                 baj van ez idő szerint. Ő meg van jegyezve a forradalomban
217 20|       forradalomban való részvét miatt, ő kiváló szerepet játszott,
218 20|              hogy „Te magad tudod, hogy ő éppen minket szabadított
219 20|             volt az, mondák erre; de az ő barátai ott Debrecenben
220 20|                De hiszen te tudod, hogy ő ezt a kinevezést sohasem
221 20|              kapta meg” – mondám én. – „Ő nem kapta azt meg, de ellenben
222 20|                De hiszen te tudod, hogy ő elment a külföldre, idebenn
223 20|                te legjobban tudod, hogy ő a mi ellopott gyémántjainkat
224 20|             daliás? Beszélő majom mind. Ő lássa, hová lesz velem.
225 20|              Pálma elárulta magát, hogy ő Ferenc torztükrének a titkát
226 20|                jól ismert szobájába. Az ő számára volt az egészen
227 20|             maga? Nem tudná talán, hogy ő maga írta azt a levelében,
228 20|               kormánybiztosi kinevezést ő soha a kezébe sem kapta,
229 20|                 ez útlevél birtokosa és ő, ugyanazon személy, azt
230 20|                 hangzott az, s olyankor ő mindig jelen volt. Pálma
231 20|                újra zengett, s ismét az ő ablaka alatt. Úgy tetszék,
232 20|             egymásba nézett.~„Hátha nem ő a hibás? Tüntetőleg elkövet
233 20|               millióját; te nem vagy az ő szolgájuk többé. Keressék
234 20|               állsz rajtuk, te léssz az ő örök adósuk. És még minő
235 20|              fejjel állsz az ég felé. – Ő pedig azalatt ismét gazdag
236 20|                Csak elhitted neki, hogy ő szeret. – S most aztán jogot
237 20|              futtatott a városba. Tudja ő jól, hogy mi baja monsieur-nek.
238 20|           volantokkal. Hajdan, mikor az ő kedveért öltözködött, az
239 20|               egy kétágú gyertyatartót, ő pedig óvatosan tartja az
240 20|       lépcsőfeljáratnál. Továbbment. Az ő lakosztályához a folyosó
241 20|           világít; az a piros szikra az ő ajkai közt. Ejh, hogy gyűlöli
242 20|              eszére tér. Hisz nem az az ő feladata itt, hogy a park
243 20|               az elhallgat, akkorra tán ő is elalszik. Milyen álma
244 20|           korridort végigtekintheté.~Az ő haditerve tökéletesen összevágott
245 20|        csengetése készülőt jelentett az ő embereinek is, akik a malomnál
246 20|               elmondhatta magáról, hogy ő a legboldogabb ember a világon.
247 20|           magával.~Komolyan hitte, hogy ő a lefolyt eseményekben tettleges
248 20|                magával hitetni, hogy az ő érdemeit minden lélek olyan
249 20|              ott maradt és kínálkozott. Ő azonban mindenből kapitálist
250 20|            zsigárdi ütközetből, ahol az ő megjelenése döntötte el
251 20|                 Maga is hitte már, hogy ő nyerte meg a hadjáratot.
252 20|              fényt visszaszerezheti. Az ő ajánlatára lett az ifjú
253 20|          fátyolt, hogy boldog lesz-e az ő mennybeli vőlegényével?
254 20|               egész este be nem jött se ő, se az inas, se a hajdú
255 20|                nem akarta elhinni, hogy ő nincs itt.~Ekkor véletlenül
256 20|               olyan névre szól, amelyet ő sohasem hallott; hanem a
257 20|             Cousin személyére illik, az ő sasorra, a fekete haja,
258 20|                 sz-t s-nek selypíti. Ez ő. Utazik feleségestül. Hát
259 20|               az a szeszélye jött, hogy ő szivarozni akar. Atyjának
260 20|               ezeket szívta, akkor most ő is kábultan alszik. Temetvényi
261 20|              eszébe jutott, hogy valaha ő híres tőrvívó volt, s az
262 21|               melynek zsákmánycélját az ő várkastélya képezte.~Temetvényi
263 21|          hírlapon át fog henteregni. Az ő leányának a neve egy gályarab
264 21|                éppen Belzázár? Talán az ő kastélyfalára van felírva
265 21|               semmit.~– Hogyan? Uram!~– Ő most alszik; amíg fölébred,
266 21|            aztán Illavay ragadta meg az ő kezét.~– Azt kívánom, gróf
267 22|            gondoskodva szépen; nem éhes ő. A fejét odadörzsölte a
268 23|                 okosan jegyzé meg, hogy ő nem szent Dávid, hogy egy
269 23| jószágigazgatóval (aki egyúttal majd az ő jószágigazgatója is lesz)
270 23|      megszeppent, hogy most mindjárt az ő capuciumára kerül a sor,
271 23|       választotta számára az öltözéket. Ő úgy okoskodott, hogy mikor
272 23|              tehetség veszett el benne.~Ő félreértette Illavayt egészen.~
273 23|                 játszottak, annak, hogy ő ide ismét visszajöjjön,
274 23|                 azt is elvállalja, hogy ő legyen a násznagya az új
275 23|               arcának új kifejezésével.~Ő volt a tréfakezdő, a mulatságos,
276 23|                bort töltögetnek. Azokat ő teletöltve nem hagyja maga
277 23|       szolgáltassák fel a teremben. Ott ő maga leült a zongorához,
278 23|                S amint Pálma rákezdé az ő ismerős nótáját, egyszerre
279 23|                nem tudja táncolni, mint ő, s elrikkantva magát, a
280 24|                szegényt.~Mind a ketten: ő is, Pálma is, olyan nagyon
281 24|            szobákból, amikben egykor az ő szívének választottja, lelke
282 24|                bácsinak, kérem, grófnő. Ő a „mi” vendégünk. Nyújtsa
283 24|             Hogy van egy tudomány, amit ő soha nem képes megtanulni.
284 24|             szenvedett az a leány, mint ő, mikor mindazt kigondolta,
285 24|              Pálma előadására. Bánta is ő, milyen tálakat csinált
286 24|            Palissy-e az a füles kancsó; ő csak azután szaladt, ami
287 24|               úrfinak ez nem volt elég: ő még azt is akarta tudni,
288 24|             ünnepélyről beszélt, amiből ő azt következtette, hogy
289 24|                 van készülőben, s ehhez ő ezt a kosztümöt találta
290 24|       Rothschildéknek antagonistája: az ő Bécsben, ami Párizsban Pereire
291 24|          birtokokat kezelni, mint ahogy ő tette. Mindent kicsiben
292 24|             csoportosult, s mindenki az ő neveiket kiáltá a visszhangnak.~
293 24|                tapsolt a szavalónak, de ő nem.~– Ki írta ezt a verset? –
294 24|           között, sok kijárását ismerte ő annak. Senkivel sem közölte,
295 24|                meg legjobban önuralmát. Ő onnan a torony magasából
296 24|                 Koczur volt elsősorban. Ő kockáztatta a nyakát a falon
297 25|          bolondot fog tartani a háznál. Ő kettőt is sokallt egy háznál,
298 25|               az egy ember volt, aki az ő bolondságainak megfelelt,
299 25|           eltörik a fésű foga. Nem ment ő a börzére bankárt keresni;
300 25|             Diadém úr az egész tervvel. Ő egészen szükséges embernek
301 25|                végére.~De nem erre volt ő kiszemelve.~Hiszen annál
302 25|                  ott marad nekik meg az ő cimboráiknak az egész palota.~
303 25|          hírlapok és falragaszok, hogy „Ő” jön. A világ nyolcadik
304 25|                levegőben? Egyikben sem. Ő a porond hősnője. Egy női
305 25|              megint szünetelt. Most jön ő.~A hidalgó vezeti.~Ez nem
306 25|                oldallökést kapott: mire ő is féloldalt torpan felé.
307 25|          komolyan fel van ingerülve. Az ő hazája Pennsylvania, a leányé
308 25|               hullott a hősnő lábaihoz. Ő egyet sem vett föl. Éles
309 25|                kiabál torkaszakadtából. Ő maga ment oda hozzá, s látszott
310 25|               hát én is rúgok!” s azzal ő is hasznát akarta venni
311 25|                Atalanta bérházába, s az ő szobáit díszítse fel velük,
312 25|                a ló nyakára könyökölve. Ő is ki van fáradva, pihen.
313 25|           hajszáláról csepeg a veríték. Ő izzadt meg jobban az előadás
314 25|              bírják visszatartani, hogy ő is oda ne rohanjon a bika
315 25|                 vissza. Igazán, csak az ő feje van a helyén, a többieké
316 25|       Magánkívül volt ettől a szótól:~– Ő beszél németül! – Ő megtanult
317 25|           szótól:~– Ő beszél németül! – Ő megtanult németül! Hallották
318 25|                 mir.~      ~Ezzel aztán ő volt ledöfve, nem a bika.~
319 25|              ugrózárak segítségével. Az ő kezéből aztán egy gyanús
320 25|   megtanulhatatlan nevű virágok, amiket ő a műkertésznél összevásált,
321 25|              elfeledte, hogy ezeknek is ő adta meg az árát: vagy tán
322 25|               megnyíló oldalajtón kilép ő maga: – ahogy spanyol grandhoz
323 25|               bocsátva leányát.~Idehaza ő is szokott divat szerint
324 25|          Idegentől nem fogad el semmit. Ő is büszke, mert művész.~–
325 25|                 aki vagy azzá tesz, ami ő maga, vagy azzá lesz, ami
326 25|               Koczur a pálcáját keresi: ő megtalálta, s odanyújtotta
327 25|            Koczurt a lépcsőrácsozatnál. Ő már elfelejtette, hogy miképp
328 25|               mondá neki nagy örömmel – ő elfogadta az ekvipázsomat!
329 25|           mehetünk haza.~– Ostoba vagy! Ő az én fogatomon fog járni,
330 25|          mindenki azt fogja hinni, hogy ő az én szeretőm.~Kornél ezt
331 25|     bosszantotta.~– Ez a Pelargonia! Az ő családi viráguk. Ott van
332 25|               dolga a cirkuszban; azért ő sem ment oda, hanem a jockey-klubba
333 25|              lenyakazzák, Bécsben pedig ő lövi agyon. Örömében vesztett
334 25|                 nyitva a bolondságának. Ő volt az első mindig a cirkusz
335 25|                  a végjelenetnél.~Hanem ő még mindig nem kapott viszonzásul
336 25|               ha pedig nem lövöm agyon, ő teszi meg nekem, kitelik
337 25|          Opatovszky különösen követelt. Ő ölni vagy halni akar.~Valósággal
338 25|    Szerencséjére nem talált.~Most aztán ő fogta fel a pisztolyt. Opatovszky
339 25|           küszöbén be? Maga az istennő, ő az: Atalanta. Fátyolát hátravetette
340 25|           beszéljen. Sebe fölszakadhat. Ő sem szól semmit, csak egyre
341 25|            csókolta elragadtatásában. – Ő itt volt! Itt ült az ágyamon,
342 26|               bécsi kalandjairól, amire ő még egyszer rászánta magát,
343 26|                s eljöttél rágalmazni az ő választottjukat! Megkaptad
344 26|                 várták.~De nem az, akit ő óhajtott; hanem valaki,
345 26|           rendbe szedte a meghívásokat, ő is készen volt az átöltözésével;
346 26|               az volt a kívánsága, hogy ő szaracén lovag legyen. Pálma
347 26|                 aki engedett. Így tehát ő is török kadinának fog öltözni.~
348 26|                mogorva prózai ember! És ő verseket írt. És ő verseket
349 26|            ember! És ő verseket írt. És ő verseket tanított be önnek.
350 26|                 önnek. Vallja meg, hogy ő szerelmes volt önbe!~– Mi
351 26|                nagyon sokkal tartozunk. Ő minket igen nagy veszélytől
352 26|               gyémántjaimat elrabolták, ő átment az óceánon, hogy
353 26|                 magam tanúja voltam: az ő keze tartotta fel a pallost,
354 26|               meg nem mozdulnia, s most ő volna az ön birtokainak
355 26|                 kellett hinnie, hogy az ő menyasszonya a legbájosabb
356 26|           vissza! – Nagy munkát végzett ő mindennap. Nem volt ideje
357 26|              elbámuló tekintet, hogy az ő választottja a legragyogóbb
358 26|            vágta ki magát a kelepcéből, ő tudja, hogy se nem erényes
359 26|               az a vetélytársnő, aki az ő imádóját más oltárhoz térítette
360 26|                a magasból megbírálni az ő nyaktörő művészetét, dicsekedni
361 26|             falrengető tapstól fogadva. Ő még csak egy fejbólintással
362 26|               az egész előadásra. Látta ő ezt már eleget!~Komédia,
363 26|              most kell odanézni, s arra ő is veszi a látcsövét, szeméhez
364 26|            következik az mindjárt, hogy ő a bika szarvait megragadva,
365 26|                 Csak olyan grófnő, mint ő, akinek az ősei föltett
366 26|           hazáig az elendbasteii házba.~Ő is utánahajtatott a kocsijával.~
367 26|          Elszökjék-e, s eltagadja, hogy ő volt az, aki ezt okozta?
368 26|                Ráismert a bérkocsijára. Ő éppen a házból jött ki.~–
369 26|               annál is nagyobb történt. Ő a rettenet befolyása alatt
370 26|                mit cselekedett? Itt van ő! Halottan! Mereven. Egyetlen
371 26|                 családom büszkesége.~És ő is elkezdett ordítani.~Érütés
372 26|          felnyílnak.~Kornél felordít:~– Ő él! – s oda akar hozzá rohanni.~
373 26|              uram! Hanem ide hozzám. Ha ő él, akkor ön meghal. Valga
374 26|             szót mondok neki. Aztán, ha ő meg nem bocsát, akkor öljön
375 26|                 fején.~      ~Mégiscsak ő volt a „nagyobb”.~      ~
376 27|               hogy mi dobtuk el őt, nem ő minket! A tegnapi botrány
377 27|            szívét.~– Nem vesztetted el. Ő téged most is nagyon szeret,
378 27|                 a saját gondnokommá. De ő nekem mindezt nem fogja
379 27|                azt tudom, hogy neked az ő karján kell megjelenned
380 27|                írok Illavaynak. – És ha ő erre a levelemre visszatér,
381 27|               Ferdinánd gróf. Mit bánta ő azt, hogy agyonkínozza-e
382 27|           egykori jegyeséhez? Csináltat ő abból is bárót. Neki csak
383 27|           igazat akarok mondani?~– Hisz ő nem tudja még.~– De én tudom. –
384 27|           komédia-e? Atyám tudtával, az ő kértére írom ezt a levelet.
385 27|             kértére írom ezt a levelet. Ő felhatalmazott, hogy írjak
386 27|               az egy baja volt, hogy az ő falujában nem volt postaállomás:
387 27|              még azt is megtudnám, hogy ő is nyomorulttá lett, hogy
388 27|                 recepisséd!~Nem hallott ő már erre a névre. A négylovas
389 27|                  amik voltak hajdan.~És ő maga tudja azt jól.~Mégsem
390 27|            keserű lehet annak az élete! Ő volt az, aki ama fecskehordó
391 27|                leveleket írta Pálmának.~Ő tudatta vele azokat az apró
392 27|                  hogy legyen boldog. Ha ő nem tehette azzá, tegye
393 27|                ez a kert.~Ezt segített „ő” ültetni, rendezni, mikor
394 27|           tévedezőt: „Emlékezel-e rá?”. Ő ojtotta azokat. Együtt lesték
395 27|            előveszi a sakktáblát, amit „ő” hozott neki ajándékba,
396 27|                  az viszi a háztartást. Ő maga ráér – számlálni a
397 27|             esküszünk. Jer anyánkhoz!~– Ő rég meghalt.~– S te nekem
398 27|         számolok le. Olvasd el, mit írt ő nekem mai nap, s azután
399 27|              egyik levelet.~– Azt, amit ő írt tehozzád, nekem elolvasni
400 28|              ölöm meg, ha visszautasít, ő öl meg engem. – Vagy ölök,
401 28|            Tudatá vele, hogy a napokban ő is megérkezik. Úgy látszik,
402 28|        megérkezik. Úgy látszik, hogy az ő jelenléte is szükségesebb
403 28|               És így valószínű, hogy az ő levelét nem kapta. Várni
404 28|        Gorombolyi eljön násznagynak, az ő falujában sem lesz posta.
405 28|               bizarr ötlete támad, hogy ő ezt a házat megnézi belül.~
406 28|            Pálma tanulmányozhatja őket. Ő nézhet az arcaikba a sűrűre
407 28|              nézete nem sértheti meg az ő arcát.~Mikor egy-egy terembe
408 28|              elég mélyen az oldalába, s ő letepert és megkötözött.
409 28|                 mikor én beszegődtem az ő üldöző démonának, ő még
410 28|      beszegődtem az ő üldöző démonának, ő még akkor is védelmező őrangyalom
411 28|               őrizni, ha elítélteted!~– Ő maga kívánta azt tőlem,
412 28|            mondjam ezt el neked soha.~– Ő maga kívánta, hogy ne tudjam
413 28|             vagyok.~– Bízzál szavamban. Ő a tied lesz.~– Imádkozom
414 28|                Még ezt is elvette tőle „ő”.~„Még csak azt sem engedi
415 28|               azt a csomagot, amiben az ő visszakívánt drágaságai
416 1 |               forint, annak a kamatjait ő minden évnegyedben fölveszi
417 1 |                rendbe hozták, s mikorra ő visszatér, már sietnek eltűnni,
418 1 |                a bujdosók világáról. Az ő mindennapi olvasmánya. A
419 1 |          szaporodott az a kincs, aminek ő a föld alatti őre. Kinek
420 1 |            kérdésére választ kapjon. De ő nem szokott felelni senkinek.
421 1 |              nem adnak választ semmire. Ő lát mindent, ami a világban
422 1 |            senki sem hallja, egyedül az ő lelke.~S ha leszáll azt
423 2 |            értük?~– Tudom én jól? Tudja ő jól? De azt nem tudja ugye,
424 2 |                 szavára, akinek a neve „O” betűn kezdődik, „y”-psilonon
425 2 |                 csoéto to kutykuruty!”; ő már ezt egyszer látta, akkor
426 2 |               még fertelmesebben ugrál. Ő itt hagyja az egész komédiát,
427 2 |               az interpellációkra, mert ő egészen le volt foglalva
428 2 |          megragadjuk, megforgatjuk, hát ő is úgy tett a kis baronesszel,
429 2 |                tett kézzel. Nem tanulta ő soha ezt a tancot, de talentuma
430 2 |               haragudni. Hanem amint az ő borzas fejét megpillantotta,
431 2 |          fiskálistól jön” stb., ismerte ő azokat már a borítékjaikról.
432 2 |               levelet illatszerrel.~Ezt ő anyjának egy hajdani komornájától
433 2 |                bárópapa.~– Ah!~– Igenis ő az, aki ma éjjel haza fog
434 2 |             hátulsó zsebedbe, úgy, mint ő.)~– S szabad kérdeznem,
435 2 |             azon a véleményen van, mert ő is veletek koplalt, s már
436 2 |               mely oly égetővé vált, az ő mai hazaérkezése után azonnal
437 2 |             azonnal ki lesz egyenlítve. Ő meg fog felelni a kötelezettségének.”~
438 3 |                 emeletbe. Ott voltak az ő szobáik: együtt a nevelőikével,
439 3 |              Látod, a szegény bárópapa, ő mind a kettőben olyan ügyetlen, –
440 3 |            magával hordja?~– Már mint – ő a papát. Úgy látom, hogy
441 3 |               aki őneki szót fogad, meg ő is annak.~– Ki nem állhatom
442 3 |                neki megfelelni, – aztán ő sem tudta megmondani, hogyan
443 3 |                 azt így meg.~– De pedig ő az, mert nagyon káromkodik.
444 3 |       ezermilliom kutyalélek!”.~– Akkor ő az! Ez az ő szavajárása.~–
445 3 |       kutyalélek!”.~– Akkor ő az! Ez az ő szavajárása.~– Siessünk
446 3 |               nem engedett. Hadd legyen ő is ott. Arra gondolt, hogy
447 3 |                hogyan semmisítse meg az ő szülőapját! Nincs elég magas
448 3 |               tanítottak görögül, de az ő epochájában már tanítanak;
449 3 |          epochájában már tanítanak; hát ő tartozik azt tudni.~A báróné
450 3 |               azt értettem alatta, hogy ő fog pénzt hozni.~Diadém
451 3 |                 fogyasztani; ez volt az ő dolgának a folytatása.~–
452 3 |                nevet, ha szembeszidják.~Ő nem jelenik meg olyan sárosan,
453 3 |               hogy miképp svihákoskodta ő ki az útban eső postamestertől
454 3 |          tányérról.~Az inas eltávozott, ő maga ott maradt; s azalatt,
455 3 |             vesz a társalgás odabenn az ő eltávozta után.~Alig hangzott
456 3 |                 kedves Diadém barátom? (Ő tegezni szokta a bankárt,
457 3 |            diákot szidják a társai, míg ő maga meg van felőle győződve,
458 3 |              szüksége inas segítségére: ő csizmástól szokott lefeküdni.
459 3 |               megalázó zsarolt pénzt, s ő jön ide legelébb! – panaszolá
460 3 |              hogy feketeretket eszem az ő szeme láttára.~– Au contraire!
461 3 |                 feje búbját, hozzá volt ő már ahhoz szokva.~– Hát
462 3 |            érintkezik, azt tartva, hogy ő már halott.~– Tudom, nekem
463 3 |               gentlemanhoz nem illik.~– Ő küldte volna ezt? – rebegé
464 3 |         elszorult torokkal.~– Bizonyára ő és senki más. – Ezért kellett
465 3 |              nyer vele?~– Hát azt, hogy ő is megtudja, hogy én is
466 3 |               okai vannak erre: s aztán ő mind a kettőnek megígérte,
467 4 |              neki ezt az esetet, holott ő akkor útban volt, s egy
468 4 |                tudatra ébredt fel, hogy ő egy olyan bűnt követett
469 4 |               borzadály, hogy mindennek ő lesz az oka.~Nem volt kihez
470 4 |             világosítva róla. Azt, hogy ő egy megrögzött, börtönbe,
471 4 |              legtöbbször hallotta, hogy ő olyan elvetemedett gonosztevő,
472 4 |              milyen esküdt ellensége az ő egész családjának. A húgával
473 4 |                rendelte azt el, hogy az ő és testvére gondnokául egy
474 4 |              kinevezve: egy ember, akit ő ki nem állhatott hideg,
475 4 |        veszedelem is lesz ebből, amihez ő segédkezet nyújtott. Valami
476 4 |               hogy volt már egyszer, az ő születése előtt alig egypár
477 4 |                 Az éjjel lefekvés előtt ő is jól hallotta az eltávozó
478 4 |                  hanem azért megértette ő azt. A hangból kitalálta,
479 4 |             hagyjon el engemet magától; ő tehát maga elutazott; engemet
480 4 |                nem lehet befejezni – az ő aláírása nélkül.~– Sőt az
481 4 |               aláírása nélkül.~– Sőt az ő pecsétnyomó gyűrűje nélkül,
482 4 |            gyűrűje nélkül, mert maga az ő aláírása még igen kétséges
483 4 |                 megrendeléseket tesz az ő nevében, az írását utánozva;
484 4 |               el innen olyan hamar? Azt ő nekem nem mondta, hanem
485 4 |            ezeket a lovakat teremtette. Ő aztán jó messze lekerült
486 4 |               oszloptornácos ház, az az ő nagybátyjáé.~Jó is volt
487 4 |                Hogyan?~– Éhes voltam, s ő behítt a csárdába, s adott
488 4 |                a jó barát? Honnan tudja ő ezt?~– Azt ne kérdezze ön
489 4 |              inge alá dugva. Hisz ez az ő útlevele abba a másvilágba.~–
490 5 |              Gorombolyi postamester, az ő régi jó kenyeres pajtásától,
491 5 |           minden berket az Alföldön. Az ő dolga behozni a behozandókat,
492 5 |             történt interjúkhoz csatol. Ő az európai rossz calembourok
493 5 |                hínárba, mert én ülök az ő nyakukon, nem ők az enyimen.~–
494 5 |              szerezni a világon, mintha ő egyszer egy Opatovszkyt
495 5 |            keserű leckét azért, hogy az ő dolgaikba beavatkoztál?~–
496 5 |              itt Koczur, az beszélte.~– Ő talán az okát is tudja,
497 5 |             fiút?~– Persze, hogy tudja. Ő még tegnap este, mikor a
498 5 |               hínárba akarnak vinni, az ő szájukat éri előbb a víz.~–
499 5 |                nem lökte ki a házból az ő egyetlen és legkedvesebb
500 6 |                az egyedüli mulattatója. Ő ezt összegyúrja az ujjai