Part,  Chapter

  1 2 |            elég jókor, meg kell tennem ön előtt azon nyilatkozatot,
  2 2 |         holnapután megérkezem. Tartson ön készen számomra negyvenezer
  3 2 |               A vashámorokban öntessen ön hat és tizenkét fontos golyókat
  4 2 |            tökéletes karba helyeztesse ön, nehogy azok a nehéz ágyúim
  5 2 |         szigorú kötelességének ismerje ön. A legkisebb mulasztásért
  6 4 |               ütött a szabadság órája. Ön nekem nem zsarnokom többé.~–
  7 4 |                 Petrőcfalvi! Tudja meg ön. Ezentúl nem Prusznóc, hanem
  8 4 |                  Ahán! Ilyenformán jut ön is az Apátváry névhez. Persze;
  9 4 |            hátrafordult s ráförmedt:~– Ön meg ne röhögjön, mert levágom
 10 4 |              kilődörgött a szobából.~– Ön maradjon itt, Koczur! –
 11 4 |           követtek el önök? Így vigyáz ön a védencére?~A kis ember
 12 4 |                De hisz ez képtelenség! Ön ismeri ezt a fiút testileg-lelkileg.
 13 4 |                lehet katona! Nem tudta ön őt lebeszélni?~– Eleget
 14 4 |               mind a kettőt.~– Híja be ön azt a fiút!~Az ifjú úr visszajött,
 15 4 |              Nem. Számítottam rá, hogy ön ilyen állapotban fog hazaérkezni,
 16 4 |             legutoljára ekvipiroztatta ön magát.~Ez lefegyverezte
 17 4 |           Hanem elébb vizsgáltassa meg ön magát. Most már nem húzódott
 18 4 |                 Lássa, kedves Soma, az ön édesatyja tehette azt, hogy
 19 4 |           Fogok róla gondoskodni, hogy ön jól legyen felmentézve,
 20 5 |             úgy szokás.~– Megbocsásson ön – szólt Pálma grófnő, helyet
 21 5 |           atyámat meglátogatta. Ismeri ön az atyámat?~– Találkoztam
 22 5 |           Ilyenformát írt.~– No, lássa ön. Ez az ő régi szokása. Hogy
 23 5 |         segített. Azt ő eltitkolta. Ha ön aszerint szíveskednék eljárni,
 24 5 |        kormánybiztos (föltéve, hogy az ön szíves közbenjárása teljes
 25 5 |              nem vette azt észre.~– Ha ön ezt nem viheti keresztül:
 26 5 |             honleánykodást ne keressen ön szavaimban. Én nem rajongok
 27 5 |         jóindulattal viseltetni. Ennek ön maga az oka. Önről azt mondja
 28 5 |                legyen.~– Kérem, legyen ön még szíves leülni. Önhöz
 29 5 |          megint nagy baj lesz. Mert ha ön azzal a szóval reklamálja
 30 5 |              kérem önt, hogy beszéljen ön igen határozottan az atyámmal.
 31 5 |               a tartalmát. – Megbocsát ön, hogy ilyen őszintén fordultam
 32 6 |               mondta volna: „Tegye meg ön ezt, meg amazt, fordítsa
 33 6 |               álomlátás káprázata sem; ön tartozik ezzel, mivelhogy
 34 6 |              tartozik ezzel, mivelhogy ön azon szerencsétlen teremtések
 35 6 |               nálunk történik. Olvasta ön márr?~– Nem olvastam még.~
 36 6 |             Madame Rrroland! Urram. Ha ön is ismerrné őtet! Ha hallaná
 37 6 |       magunkforma táblabíró.~– Olvassa ön csak, hogy mit ír nekem?~–
 38 6 |         nekimegy.~– No, csak vigyázzon ön! Az ilyen idők kiforrgatják
 39 6 |                után nyomja oda.~– Hisz ön mindig a neve elé nyomta
 40 6 |      végrendeletét kellene megírnia.~– Ön tudja, hogy mi van abban
 41 6 |              Ezt a leányomtól hallotta ön?~– Igen.~Erre a gróf rögtön
 42 6 |              erdőbe vándorol.~– De hát ön el akar bennünket hagyni.
 43 6 |               vacsorára csak itt marad ön?~– Köszönöm. Arra sincs
 44 6 |               nem tudom, hova kerül az ön szekrénye? Ha a kulcsot
 45 7 |         Illavay:~– Ha még egy szót mer ön szólni, önt is odaköttetem
 46 7 |               a gróf címerével.~– Most ön mehet a gyapjúval a székvárosba.
 47 7 |                már szükség.~– Nincs.~– Ön pedig, vitéz úr, fel fog
 48 8 |              csapva. – Álljon meg ott! Ön a haditörvényszék elé fog
 49 8 |            nincs több.~– Ez nem ok! Az ön kötelessége azt előteremteni
 50 8 |          hazaereszted.~– De ne tartson ön nekem prelekciókat a stratégiából.~
 51 9 |              nézegette.~– No, de nézze ön ezt a solitaire-t. Ez a „
 52 9 |                tenger fenekén. – Vigye ön el magával. És a többi francia
 53 9 |          kocsijába.~– De csak nem akar ön most megint rögtön elhagyni
 54 9 |            bennünket – mondá a gróf. – Ön a múlt éjjelt az úton tölté.
 55 9 |                romoljon.~– De hát hisz ön azt holnap reggel is elvégezheti.
 56 9 |                te is!~– De csak menjen ön!~Ez volt Pálma mondása.~
 57 11|               ujja közé fogva.~– Látja ön ezt?~– Látom. Vasgyűrű.~–
 58 11|              gyűrűhistória.~– De tudja ön, hogy mit jelent ez a három
 59 11|               elájulni.~– De hát tudja ön, mit tesz ez? „A szláv szvornoszt
 60 11|               szvornoszt tagja”. Tudja ön, mi az a szvornoszt? Az
 61 12|              aztán majd vezessen útba; ön már tudja, hogy merre lehet
 62 12|          erőltetett, haragos hangon. – Ön engem halálosan megsértett.
 63 12|            engem halálosan megsértett. Ön engem bolondnak nyilvánított
 64 12|               ezen szennyfoltot. Ezért ön meg fog velem verekedni
 65 12|            tehát az egészen igaz, hogy ön igen előkelő családból való,
 66 13|            nagy a bátorsága a hazáért. Ön mindig azt veti a szememre,
 67 13|                jól esnék a kezemre, ha ön is velem jönne vitéz bajtársával
 68 13|            beszélnek itt?~– Igen. Amit ön ebben a levélben írt hozzám.~–
 69 13|                Cousin. – Ha meg akarja ön ismerni, szíveskedjék velem
 70 13|           magát a háznagy. – Hallhatja ön, mit kiáltanak: „Halál a
 71 13|              szolgabíróra!” Ha kívánja ön, felhúzhatom előttük a vonóhidat.~–
 72 13|       csendesen:~– De hát honnan tudja ön, hogy én miért jöttem ide,
 73 13|         panaszok miatt, amiket előttem ön és társai ellen emeltek,
 74 13|        katonatiszti szokás ellenére.~– Ön bíráskodni akar a katonák
 75 13|               előtt azután megjelenünk ön is, én is, s elmondjuk,
 76 13|           szemébe lóg.~– Hát próbáljon ön ilyen vizsgálatot megejteni.~–
 77 13|            fordult a vezérhez.~– Uram! Ön a gyűrűmet lehúzta.~Orol
 78 13|            nevetett.~– Örök emlékül az ön bűbájos alakja közelében
 79 14|            szólt a grófhoz:~– Gróf úr! Ön a legveszélyesebb rablóbandát
 80 14|             Most a jobbágyai keltek az ön védelmére, azok szabadították
 81 14|              pincéjét, a szívét nyissa ön fel. Menjen le a néphez,
 82 14|           emberek kezét nem szorította ön meg.~– Megteszem, megteszem –
 83 14|             kérem önt, hogy tartsa meg ön ezt a gyűrűt.~Most aztán
 84 14|                 azért a gyűrűért, amit ön az órazsinórján visel.~Az
 85 14|             megtudta, hogy nem igaz.~– Ön fél, hogy ezt a gyűrűt még
 86 14|              mint egy gyermek.~– Haha! Ön „mindent” kérdezett: s most
 87 14|               hogy mi vagyok én! és mi ön?~– Ön egy férfi, és én egy
 88 14|              mi vagyok én! és mi ön?~– Ön egy férfi, és én egy leány. „
 89 14|         visszaadta neki a Stellával.~– Ön tehát nem adja nekem azt
 90 14|               szembe nézve.~– Látott-e ön valaha a világon nálamnál
 91 14|                velük.~– Nagyon helyes. Ön jól ismeri az embereket.
 92 14|             ismeri az embereket. Tehát ön meghívja a tisztelt – jó
 93 14|               hárman csak végignéztük: ön sem evett egy falatot sem.~–
 94 14|             evésre gondolni.~– Hogyan? Ön nem éhes? Pedig már három
 95 14|              orvosunk. Ugye, megengedi ön, hogy vele menjek és segítsek
 96 14|               Ferenc.~– Hát miért adta ön ki magát a szvornoszt vezérének?~
 97 14|           Opatovszky marad. Csak üljön ön az asztalhoz. Örülünk, hogy
 98 15|                megelevenül, s mikor az ön kedélyhangulata összetalálkozik
 99 15|               a kőszobor megzendül, és ön hallani fog tőle egy költeményt,
100 16|          nyújthassa a várva vártnak.~– Ön percre érkezett meg. Lássa,
101 16|         ablakon: tiszta-e az ég? Tudja ön, hogy én még sohasem voltam
102 16|                átnyújtá hozzá.~– Tudja ön, hogy én önt ma megismertem.~–
103 16|                volt az oka annak, hogy ön ma, mikor legnagyobb szükség
104 16|               az atyámnak, pedig éppen ön volt, aki annyi mindenféle
105 16|              Az így van, ugyebár? Amíg ön úgy tekinté ezt a birtokot,
106 16|            legmélyebben elrejtve tart. Ön nem hisz nekem, amíg olyan
107 16|             hogy egészen összeilljünk. Ön még mindig fél attól, hogy
108 16|                társuk dala az.~– Lássa ön, milyen hamar megtanultam
109 16|         félmillió forintja szegénység. Ön emlékezik még első találkozásunkra?
110 16|             miatt? Akkor még nem tudta ön, hogy ez az én szegénységem.
111 16|                az anyámnak. Hallja meg ön tőlem. Csak a vad erdő az,
112 16|           tündérarcot.~– Most már érti ön, hogy miért voltam úgy kétségbeesve,
113 16|            elvesztek? – Most már tudja ön, hogy mit hozott vissza
114 16|                 hogy mit hozott vissza ön nekem? – De most már azt
115 16|               De most már azt is tudja ön, hogy nem fogad ön el semmit
116 16|               tudja ön, hogy nem fogad ön el semmit mást, mint azt,
117 16|               tud egy nőt érdemelni. – Ön tudja, hogy én nem értek
118 16|            hangból. Még egyszer, mikor ön ismét ezen az úton fog lovagolni,
119 16|              azt, hogy arra semmi oka. Ön mindig úrnője marad a gargói
120 16|               uradalomnak.~– Azt hiszi ön? Gondolja tán, hogy engem
121 16|     pusztítható emléket odafenn. Nézze ön; ott amaz ablak alatt mered
122 16|             nem is temették be; de fél ön, hogy rám talál szakadni
123 16|            Pálma.~– Ezek nem voltak az ön ükei. Giskra rablóhadai
124 16|           voltak, akiket később épp az ön ősei pusztítottak ki innen.~–
125 16|               mégis az őseim lehettek: ön tudja, hogy anyai részről
126 16|              magát.~– Mindjárt. Menjen ön előre egy percre.~Pálma,
127 16|            énekelnek fölöttük.~– Ez az ön ősanyjának az utolsó virágbokra.
128 16|          megkísértse és végrehajtsa.~– Ön tudja ezt a történetet?
129 16|              is ismerek egyet.~– Tudja ön könyv nélkül?~– Tudom.~–
130 16|               mégis bírni fogom. Tudja ön, hogyan? Ön szakról szakra
131 16|               fogom. Tudja ön, hogyan? Ön szakról szakra el fogja
132 16|              meg is értették.~– Akarja ön, hogy felmenjünk a „mátkaugró”-
133 16|      átnézhetetlen képre.~– Nem szédül ön még? – suttogá az ott a
134 16|            háta mögött.~– Hisz itt van ön – mondá Pálma, s aztán nagyot
135 16|                 Tizenkét percig tudott ön csaló lenni! Már amott letehetett
136 17|      meggyógyító írja az a tudat, hogy ön ezeket hazája szolgálatában
137 17|              hogy semmi sem vagyok. De ön egy tábornok. Azt megilleti
138 17|             világ így hívja. Azt hiszi ön, hogy nem zengi az egész
139 17|              juttatnom.~– Hol hallotta ön ezt? – szólt közbe merészen
140 17|          gondtalanul Gorombolyi.~– Ah, ön volt Dolnaváron?~Most már
141 17|             Gorombolyinak. – Emlékezik ön arra a muszka hadvezérre,
142 17|                beszéltek! Nagyon téved ön, ha azt hiszi, hogy Temetvényi
143 17|               a saját leánya volna is! Ön engem meg akar ajándékozni
144 17|             van az acélszekrény kulcs! Ön tudja, hol áll. Vigye magával.~–
145 17|             Gyámja is vagyok önnek. Az ön kincse kezemhez letett hitbizomány.
146 17|           kezemhez letett hitbizomány. Ön árva. Az anyja rám bízta
147 17|              szükség látniok.~– Tartsa ön a kezében, míg felnyitom.
148 17| szemrehányással mondá:~– Győződjék meg ön róla, hogy gyémántjai mind
149 18|               egy harmadik is tudta?~– Ön monsieur Cousinre gondol?
150 18|            kiállt jellem. Gondolja meg ön: Bécsben, a proletárlázadás
151 18|            hogy ne tudassa azt vele.~– Ön tán vadászni akar az eltűnt
152 18|             azokat kézre keríthetem.~– Ön elvállalna ily nehéz feladatot?~–
153 18|             tekintettek egymásra.~– És ön magára vállalná ezt a nehéz
154 18|               a felelettel.~– Eszerint ön rögtön útra kelne? – kérdé
155 18|                a gróftól és tőle is.~– Ön egy kérdésemre adós maradt.
156 18|               minden csillagáért, hogy ön az életét kockáztassa. A
157 18|                jár: én tudom.~– Legyen ön nyugodt. Angol útlevelem
158 19|              köszöntést Illavay. – Hát ön sem ismer rám, Rokomozer?~
159 19|           válla között.~– De megtalált ön ijedni a szavamra, polgártárs.~
160 19|              minden ember csalatkozik, ön pedig legjobban, polgártárs;
161 19|             világban van.~– Nem ismert ön valami Baranecz nevű embert?~
162 19|             még négy nap mához. Nyissa ön fel a kemencét.~– Hogyan
163 19|         lovainak a dobaját nem hallom. Ön pedig szintén ott fog ülni
164 19|            szoktak házasodni.~– Hallja ön, Rokomozer, ez egy olyan
165 20|                Mi azt hittük már, hogy ön elveszett.~– Íme, megkerültem –
166 20|      visszakerült. Mi nagyon aggódtunk ön miatt. A gyémántok egy részét,
167 20|             gyémántok egy részét, amit ön még Londonban fedezett föl,
168 20|             önről semmi hírt. Hol járt ön?~– Amerikában. A gyémántok
169 20|               oda volt.~– Hagyta volna ön veszni. Kár volt fáradnia
170 20|                új Pitaval krónikájára. Ön valódi talentum ezen a téren.
171 20|              válnék. – No, de csakhogy ön maga megérkezett, ennek
172 20|          örülök legjobban. Nem képzeli ön, mennyit emlegettem magamban!
173 20|             kell maradnia énmellettem. Ön mintha teremtve volna annak,
174 20|           felelni.~– Nos! Hát mit szól ön hozzá?~– Köszönöm a megtisztelő
175 20|             pedig nagyon rosszul teszi ön. Az olyan nagy tehetségnek,
176 20|              Nem! Nem! Az alól fel van ön már mentve. Ön azt persze
177 20|            alól fel van ön már mentve. Ön azt persze még nem is tudja.
178 20|                 Barátom. Ne hamarkodja ön el az ítéletét. Már akadt
179 20|             ilyen leány. Legyen szíves ön megtekinteni az ifjú jegyesek
180 20|         kebellel Ferenc.~– Keresse föl ön. Szobájában fogja találni.
181 20|                Már tudattam vele, hogy ön itt van. – Még egyszer köszönöm,
182 20|             Még egyszer köszönöm, hogy ön annyi fáradságot tett a
183 20|              színes haraszfonalakat. – Ön volt már az atyámnál, s
184 20|                A festő remekelt rajta. Ön a nő arcképéből is megtudott
185 20|          mindent. Ez nem az a nő, akit ön itt hagyott.~– Nem.~– Hallgasson
186 20|             mikor én nevetek, nevessen ön is.~– Megpróbálom.~– Azt
187 20|            előre megmondom önnek, hogy ön éppen olyan ura a helyzetnek
188 20|               búcsúvételünkkor, s amit ön fog mondani, azok után,
189 20|              úgy fog történni. Meg van ön nyugodva?~– Meg.~– No, hát
190 20|                a világ megváltozott: – ön tudja már, hogy nagyon megváltozott –
191 20|               nagyon megváltozott – az ön barátjai elmúltak a földről;
192 20|        hímzéshez –, mármost határozzon ön, hogy mit tegyek?~Eközben
193 20|           rajta. – Ha pedig azt mondja ön, hogy „Én nem adom vissza
194 20|                hát én arra is ráállok. Ön beül tíz évre, viseli a
195 20|       leteltéig, s ha akkor kiszabadul ön, s lesz még kedve egy idegbajokban
196 20|               megtalálhat. – Döntse el ön a kérdést. Én mehetek –
197 20|          töprengését.~– Ne válaszoljon ön rögtön – mondá neki hímzésére
198 20|   mondanivalója hozzá.~– Ne hamarkodja ön el a válaszát. Tartson elébb
199 20|                azt mondja: szabadítson ön meg a barátainktól? Nem
200 20|               Pálma maga mondá: „Mikor ön távol van, nem hall engem
201 20|               Ki nem jöhetnek.~– Látta ön Cousint?~– Tőle jövök.~–
202 20|         Bizonyosan tudom. Mikor azt az ön hűséges emberét egészen
203 21|               majd ha otthon leszek.~– Ön téved, uram. Ön engem félreismer.
204 21|              leszek.~– Ön téved, uram. Ön engem félreismer. Én híve
205 21|                kormány főbiztosa volt? Ön soha nem kapta meg e kinevezést.
206 21|        áthatott hangon:~– Uram! Legyen ön meggyőződve afelől, hogy
207 21|               az apja házánál nem volt ön jobban szeretve, mint az
208 21|          segélyével majd békóba verik. Ön a csendőrfőnököt meg fogja
209 21|           felőle, hogy úgy lesz, ahogy ön kívánta.~Most már mégiscsak
210 23|           volna.~– Nagyon örülök, hogy ön is itt van – mondá Ferencnek,
211 23|        viszonzá rá~– Mindenütt meg fog ön találni, ahol szüksége lesz
212 23|      kiszabadítani a bajból.~– Egyedül ön találta el a korrekt öltözetet.
213 24|                hogy „húgocskám!” Ugye, ön sokszor meg fog bennünket
214 24|        közelebbi ismeretségbe jönni.~– Ön még nem is látta, ugyebár,
215 24|             tőle halkan Pálma:~– Tehát ön csakugyan násznagy akar
216 24|      eljegyzést.~– Itt leszek.~– Tudja ön, micsoda ötletem van? Nem
217 24|             idő lesz hozzá. Mit gondol ön?~– Azt hiszem, hogy jó idő
218 24|               lett erre a napra, ahogy ön megjósolta”.~Az ám. Szebb
219 24|         indulásról volt szó.~– Elhozta ön a lovát? – kérdé tőle.~–
220 24|                van-e az ünnepélyhez?~– Ön nagyon jó.~S hagyták menni;
221 24|          vissza a kastélyba.~– Nem fél ön a kísértetektől? – kérdé
222 24|                 Igen szép ballada.~– S ön tudja azt? Ugyan, kérem,
223 24|               meg.~– Ha meg nem mondja ön – unszoló Kornél –, én is
224 24|               magamnak egy ellenséget, ön pedig megint nem fogja elhinni
225 24|     gránitpillér előtt mondom, amin az ön címere van még töredékben,
226 24|              Kornélnak.~– Ha megmondja ön, ki írta azt a másikat?~–
227 24|         szemekkel meredt rá.~– Hogyan? Ön is el akar ugrani a mátkájától?~–
228 24|        leugratok arról a bástyáról, ha ön meg nem mondja azt a nevet.~
229 24|               is.~– Azt csak nem fogja ön tenni? – szólt a gróf elállva
230 24|          bátorsággal. – Most meg fogja ön ismerni, hogy ki vagyok.
231 24|         Petőfié; szebbek mint az, amit ön elszavalt, s aminek a szerzőjét
232 24|            volt; de nagyon halavány.~– Ön nagyon megijesztett – szólt
233 24|               a hölgy.~– Mármost ismer ön! Pedig ha ott vesztem volna:
234 24|            Pedig ha ott vesztem volna: ön örökölt volna utánam. Nem
235 24|             tovább.~Pálma nem tette.~– Ön azt mondta, hogy a nótái
236 25|              nyelveket tanulok, amiket ön megért. Mentül tovább tanulom,
237 25|          nyelvhez folyamodom hát, amit ön is megért: a virágnyelvhez.
238 25|             meg érte. De ha azt akarja ön, hogy még többet is mondjak
239 25|              önnek: akkor tanuljon meg ön németül, ahogy én is tudok.~
240 25|                a szót donna Atalanta – ön nekem egy levelet írt, ami
241 25|        maradékot is nekem ajánlja fel. Ön pedig elém áll, és nem kínál,
242 25|           schön deutsch.~– S higgye el ön, hogy ez a legnagyobb áldozat,
243 25|            göngyöltetem magamat – mint ön.~– Ön nagyon őszinte volt
244 25|      göngyöltetem magamat – mint ön.~– Ön nagyon őszinte volt hozzám.
245 25|               jött, pedig ez művészet. Ön kívánt megismerni, ismerjen
246 25|                a szilaj bika, amellyel ön küzdeni látott. Mikor vége
247 25|    megvakarhassam a homlokát?~– Teheti ön, csak ennivalót ne adjon
248 25|                csak ennivalót ne adjon ön neki, mert akkor öklel.
249 25|                   Ezentúl hát eljárhat ön a próbáinkra. Bepillanthat
250 25|               igen jó barátok leszünk. Ön megtartja, amin kezdte;
251 25|          mindenki fölött előnyt adtam. Ön elfogad tőlem minden szívességet;
252 25|            gyakorlom a nagylelkűséget, ön pedig elfogadja azt.~– Nem,
253 25|                állok. Én nem akarok az ön házikoldusa lenni. Egyáltalában
254 25|             kedvem a koldus szerephez. Ön végtelen gazdag: azt tudom.
255 25|             kínálhatok. Egyszer talán. Ön felfedezte, hogy nekem lelkem
256 25|               Úgy látszik, nem értette ön meg az igazi értelmét a
257 25|               őt még meg kell találni. Ön eszes ember. Érti, hogy
258 25|                hintónak az ajtajára az ön címerét festessem?~A hölgy
259 25|          csengetni.~– Majd elfeledtem. Ön hivassa ide rögtön a kocsigyárost,
260 25|            megszólítással:~– Hogy meri ön a gomblyukában viselni ezt
261 25|           látja.~– Furfangos egy fickó ön, Koczur.~Úgy történt, ahogy
262 25|            együtt beszélünk. Hahaha!~– Ön nevet?~– Hogy a patvarba
263 25|            Aggódik miatta.~– Mikor fog ön föllépni? – kérdi tőle a
264 25|               lovag.~– Addig nem, amíg ön fel nem gyógyult! – viszonz
265 26|                gondoskodásért, melyben ön házunkat részesíti. Az ifjú
266 26|         Temetvényi-palotát nem ismerné ön Bécsben?~– Úgy? Igaz! Pardon.
267 26|                   De hát, édes Kornél, ön még nem tudná – hogy ezzel
268 26|                odahaza minálunk. Verje ön ki a fejéből azt a kis kellemetlenséget.
269 26|            hercegre emlékeztet, akiről ön olyan szép verset szavalt.
270 26|               Azt nagyon rosszul tenné ön. Neki mi nagyon sokkal tartozunk.
271 26|           visszaszerezze. És különösen ön nagyon sokkal tartozik neki.
272 26|        tartotta fel a pallost, mely az ön feje fölé volt emelve. Pedig
273 26|           mozdulnia, s most ő volna az ön birtokainak örököse. Illavay
274 26|               Igaza van, kedves Pálma. Ön az én jó angyalom. Lássa,
275 26|             nem vagyok én rossz ember. Ön engem egészen jóvá fog tenni,
276 26|             tenni, meglássa. Megengedi ön nekem, hogy én önt nagyon,
277 26|        egyenesen odaszólt hozzá:~– Hát ön, comtesse Pálma, látta már
278 26|           Kornéltól, azt mondá neki: – Ön is eljön a páholyunkba?~–
279 26|           észre méltóságod, hogy ez az ön jutalomjátéka volt?~– Te.
280 26|                karon.~– Mit keresztezi ön az utamat? – kérdé tőle
281 26|              királyágast” állok! Látta ön, hogy mit tettem?~– Madonna!
282 26|            szót ki ne mondja többet! – ön nem érti, hogy mit tettem?
283 26|                hozzám, senor?~– Tegyen ön velem, amit akar. Ura nem
284 26|            kellett a haladást.~– Tehát ön azt hiszi, hogy azt az egyik
285 26|              bolondom. Ura másnak akar ön lenni: no, hát nekem legyen
286 26|            lenni: no, hát nekem legyen ön bolondom.~Nem értették.~–
287 26|               ha az én pártámat akarja ön megkapni, azt nem adom,
288 26|      csörgősipkáért cserébe. Amely nap ön a cirkuszban az én kedvemért
289 26|                Bullt és fiát, aznap az ön szeretője leszek. Ha uram
290 26|           velem, azt megölném, de mert ön tette, hát magamat ölöm
291 26|            Pelargonio családból. Ez az ön műve.~S azzal behurcolta
292 26|             ide hozzám. Ha ő él, akkor ön meghal. Valga me Dios! Azért,
293 26|             Valga me Dios! Azért, amit ön látott, meg szokás halni.
294 26|            leányát meglátta így, ahogy ön látta donna Atalanta di
295 26|               nem tréfálunk. Válasszon ön. Itt a kardok! Ön is lovag,
296 26|            Válasszon ön. Itt a kardok! Ön is lovag, én is az vagyok.
297 26|            hidalgó fülébe. – Bocsásson ön vissza donna Atalantához.
298 27|             kéz támaszthat föl még, az ön keze. Tud-e ön egyszerre
299 27|             föl még, az ön keze. Tud-e ön egyszerre emlékezni és felejteni?
300 27|            jobban fájt az, mint önnek. Ön csak tűrte, de én tettem.
301 27|            engedelmességet. El fogja-e ön nekem hinni valaha, hogy
302 27|                Válaszát, kérem, küldje ön Gargóvárra: ott várom be
303 27|        véghetetlenül nyomorultnak tart ön engem? – Milyen szépen kikerekített
304 27|             mint amilyen szépeket mond ön nekem!~Levélpapírt keresett.~
305 27|                 Bizonyosan tudom, hogy ön kedve ellenére írta ezt
306 27|              levelem keltéből láthatja ön, én már megtaláltam boldogságomat
307 27|    boldogságomat s kívánom önnek, hogy ön is találja meg e boldogságot
308 27|           violaszín levélkéket, amiket ön egykor innen Dolnavárról
309 2 |          hallgathatok!~– Rokomozer úr! Ön ismeri családunk körülményeit.~–
310 2 |            maga a méltóságos család.~– Ön tudni fogja, hogy vannak
311 2 |              Arnold az elfogadó. Írhat ön bele tetszés szerinti összeget.~–
312 2 |            fele is való annak, amit az ön programja ígér, akkor ön
313 2 |               ön programja ígér, akkor ön megérdemli a magas pártfogást,
314 2 |          festék a nagy dicsőségtől.)~– Ön ennek a műintézetnek a direktora –
315 2 |             saját színházunk benne. Ha ön egy érdekes programot állítana
316 2 |             vele. A honoráriumot bízza ön a mi nagylelkűségünkre.~
317 2 |  vendégszereplési tiszteletdíjat bízza ön a mi munificenciánkra. Úgy
318 2 |              Úgy hiszem, hogy meg lesz ön vele elégedve.~– Eh, eh,
319 2 |           csinálhatunk. De ne aggódjék ön, a pénzét megkapja holnap:
320 3 |                 Micsoda állapotban van ön?~– Micsoda állapotban! –
321 3 |                egy huszonnégy órára.~– Ön felfordult talán?~– Talán?
322 3 |         főispánnak!~– Ellenben siessen ön hamar a szobájába; s igyekezzék
323 3 |                a hintóban.~– Elfeledte ön már, hogy itthon van. Hálóköntösét,
324 3 |            pénzét biztonságba helyezte ön?~Ez volt a bárónénak a legfőbb
325 3 |         krajcár.~– Az lehetetlen, hisz ön írta hozzám, a ma érkezett
326 3 |            vagyok értesülve. De hiszen ön Rokomozernak is írt arról,
327 3 |             levele határozottan szólt. Ön tudja azt jól, hogy miről
328 3 |              egész.~– Négy napja, hogy ön azt megkapta.~– Mennyi lyuka
329 3 |        hallottam.~– No, hát hova tette ön a kapott pénzt három nap
330 3 |             derültséget.~– Parancsolja ön a gyermekeit a szobáikba! –
331 3 |          folytatása.~– Hát lesz szíves ön felvilágosítást adni a négy
332 3 |              fülig sárosan hazaérkezik ön egyedül, itt várja a hideg
333 3 |            vele? Ugye, hogy ezt akarta ön mondani?~– Nagyon jól be
334 3 |           mondani?~– Nagyon jól be van ön avatva, báróné. Csókolom
335 3 |                bárónő.)~– Persze, hogy ön! Mert ha én ön helyett Temetvényi
336 3 |            Persze, hogy ön! Mert ha én ön helyett Temetvényi Pálma
337 3 |              dolog?~– Azt hiszem, hogy ön erre a tapasztalat után
338 3 |            rájöhetett volna. Nem vette ön észre, hogy amint ön ennek
339 3 |             vette ön észre, hogy amint ön ennek a megyének a híresen
340 3 |            lehetne talán…~– Mit gondol ön, hogy mit lehetne tenni?~–
341 3 |          Nocsak kérem, ne nyilatkozzék ön ily elhamarkodva felőle.
342 3 |               Én?~– Senki se más, mint ön maga. Kegyeskedjék csak
343 3 |                Hát Caprerában nem volt ön? – Az is útba esett, ugye?~–
344 3 |                felőle győződve, hogyha ön ott lett volna is a vitéz
345 3 |                Kornél báró.~– Juttassa ön inkább az akasztófára a
346 3 |         Anélkül én nem vagyok képes az ön ügyeit rendbe hozni. Még
347 3 |        magyaráztassa ezt magának. Hisz ön maga legjobban tudja azt.
348 3 |                nem mindennap összevész ön ezzel az emberrel? Nem mennek-e
349 3 |              éppen azt mondja el, hogy ön nem tud semmit. A Koczur
350 3 |             mások, akik ehhez értenek. Ön ezáltal rehabilitálja magát
351 3 |             pört mindenesetre el fogja ön veszíteni.~– Szóról szóra.
352 3 |       lakmározó oroszlánra:~– Mit tett ön? Megbolondult, Koczur? Hogy
353 3 |                 Itt a fácit!~– De hisz ön ezzel mindannyiunk hitelét,
354 3 |          hangon.~– Most már átláthatja ön, hogy ilyen embert nem tarthat
355 3 |               ilyen embert nem tarthat ön maga körül tovább.~Igaza
356 3 |         barátom! Az nem úgy megy, hogy ön maga zsebelje el az egészet! –
357 3 |               láttára.~– Au contraire! Ön áruló az én irányomban,
358 4 |               méltó Koczur volt.~– Ah! Ön kelt föl leghamarább, kedves
359 4 |    utánaküldeni Arnoldnak?~– Az nem az ön gondja! Majd hazajön, ha
360 4 |           vagyok felőle győződve, hogy ön jól tudja, hová lett a báró?~–
361 4 |            adjak a védelmedre?~– Tehát ön meg fog engem védelmezni?~–
362 4 |              erre a szóra.~– Haragszik ön rám?~– Dehogy terád! – monda
363 4 |               belőled építész.~– Hiszi ön? S abból meg lehet élni?~–
364 4 |               ő ezt?~– Azt ne kérdezze ön tőlem, az másnak a titka.
365 4 |        megbélyegzett iránt! Óh, mondja ön: nem ez a sors vár-e reám,
366 4 |              Valóban ez.~– S nem hiszi ön, hogy valamiképpen ki lehetne
367 4 |               van. Édes urambátyám. Ha ön nem hiszi, hogy ezért a
368 4 |      eliszonyodva?~– Azt majd megtudja ön! – felelt a fiú dacosan.~
369 5 |          pajtásom a kerek földön, mint ön. – Önnek sem nálamnál igazabb
370 6 |            rablóbanda kitörése. Legyen ön nyugodt. Le fogjuk azt verni.~–
371 6 |              volt.~– Uram! Szabadítson ön meg! Ne öljenek meg. – Én
372 7 |               az ki a szobájából, amíg ön itt van.~– De hát már mit
373 7 |                jah! Kedves báró! Mikor ön úgy sporadice feltűnik ennél
374 7 |       kelet-indiai utazó, hát olyankor ön maga sem tudja, hogy a sok
375 7 |           Ezúttal azonban sohase tegye ön magát, mintha nem jutna
376 7 |                Csalódik, ha azt hiszi. Ön nagyon sokat tett, ön hordta
377 7 |           hiszi. Ön nagyon sokat tett, ön hordta magával Koczurt mindenüvé.
378 7 |              veszedelmes embert, s ezt ön nekem és a nejének ünnepélyesen
379 7 |     ünnepélyesen meg is fogadta, akkor ön ahelyett, hogy adott szavát
380 7 |               titkát.)~– Hanem honnan? Ön jobban tudja tán?~– Nem.
381 7 |        Nonmiricordo. De azt csak tudja ön, hogy Koczurnak soha életében
382 7 |                bárónénak felfedezhetné ön.~– No, hisz az kellene még! (
383 7 |   haditörvényszék?~– Csak annyit, hogy ön pénzt vett föl Koczurtól
384 7 |       ijedtében felugrott a székről.~– Ön megírta? Hát minek írta
385 7 |              végveszélytől megmentsem. Ön védheti magát majdan, ahogy
386 7 |                Miért?~– Mert Koczur az ön embere. Mert Koczurt ön
387 7 |                ön embere. Mert Koczurt ön hordta magával. Mert Koczur
388 7 |                magával. Mert Koczur az ön birtokán rejtette el a csempészett
389 7 |               abba, édes báró! Úgy néz ön ki most, mint az egyszeri
390 7 |         Beszéljünk egymással okosan.~– Ön megbocsát nekem?~– Százegyedikszer
391 7 |                suttogva~– Hiszen tudja ön, hogy ön gyermekeimnek az
392 7 |                  Hiszen tudja ön, hogy ön gyermekeimnek az anyja?~–
393 7 |               a gyermekeket elő. Tudja ön, hogy a fia megszökött a
394 7 |                Istenért! Atalanta! Hát ön is azt hiszi felőlem?~–
395 7 |                   Azt nem hiszem, hogy ön vakmerő bátorságból állt
396 7 |            mindenben vétkes. Mivé tett ön bennünket? Földönfutókká
397 7 |             nevemet; mert azt elhiheti ön, hogy én és leányom egy
398 7 |              végig a szobáján.~– Ez az ön egyedüli menekülési módja,
399 7 |        eszmének a fonalán kimenekülhet ön a veszélyek labirintjából,
400 7 |               is?~– Nem. Mert ennek az ön saját kézvonásával kell
401 7 |              Semmi. Csak az, hogy írja ön alá a nevét.~– A saját nevemet?~–
402 7 |             így is szoktam.~– Hát írja ön, ahogy legjobban tetszik.~
403 7 |          átugrani.~– Ejh. Hát olajozza ön meg az ujját, akkor lejön
404 7 |                 Holnap inkább.~– De az ön érdekében kell a sietés.
405 7 |                   Stt! Lassabban súgja ön! – inté Atalanta.~Késő volt
406 7 |             bajba keverjen.~– Hogy tud ön ilyen vigyázatlan lenni! –
407 7 |              Kornél. – No, ne aggódjék ön azért! Elég időnk van az
408 7 |             gyűrű. Most jerünk teázni, ön meghűtötte magát, átfázott,
409 7 |            régen, hogy „Mezítláb fogja ön elhagyni ősei kastélyát
410 7 |                majd szemére: „Loreley, Ön engem megcsalt! Ön tud úszni!
411 7 |            Loreley, Ön engem megcsalt! Ön tud úszni! Ön tud a víz
412 7 |                megcsalt! Ön tud úszni! Ön tud a víz fenekén élve maradni.
413 8 |              rémülettől.~– Ne kiáltson ön, madame – suttogja tompa
414 8 |           szoktak beszélni.~– Mit akar ön? – kérdi a hölgy, hidegvért
415 8 |                azt mondta neki: Akarja ön, hogy leugrassak lovastól
416 8 |            lovagkosztümben sikerült az ön színe elé kerülnöm. Nem
417 8 |             lángészcsínyre elszánja?~– Ön lángészcsínynek nevezi ezt
418 8 |     lángészcsínynek nevezi ezt grófnő? Ön tehát nem haragszik érte?
419 8 |              tehát nem haragszik érte? Ön nem dobat ki? Nem karmolja
420 8 |            koromcsóknyomot.~– Üljön le ön. Ide a karszékbe.~– Haha!
421 8 |               itt ezen a helyen akarja ön megtudni?~– Itt! Ezen a
422 8 |            kérdésnek az eldöntésére?~– Ön határoz ebben egyesegyedül,
423 8 |               Temetvényi Pálma grófnő. Ön emlékezni fog rá, hogy volt
424 8 |              nekem ezért kiállanom! Ha ön az én keblembe láthatna!
425 8 |               Óh nem! Nem így mondtam. Ön nagyon szép most is, grófnő,
426 8 |                volt maradásom. De hisz ön ezt mind nagyon jól tudja.~–
427 8 |             szükség a nevét kimondanom ön előtt, grófnő?~Pálma összehúzta
428 8 |               feleségem! Hát azt hiszi ön, hogy az a bizonyos némber
429 8 |        emberfölötti gonosztettekkel.~– Ön túl szigorú gyermekei iránt.
430 8 |             titok. A mi közös titkunk. Ön egy angyal. Még az angyaloknál
431 8 |          angyaloknál is jobb teremtés. Ön félrevonulva az egész világtól,
432 8 |       megbántották.~– Nem értem önt.~– Ön nagylelkű. Ön el akarja
433 8 |             értem önt.~– Ön nagylelkű. Ön el akarja titkolni jótetteit.
434 8 |               jótetteit. Hisz ez is az ön jellemvonása. Ön nagyobb
435 8 |              ez is az ön jellemvonása. Ön nagyobb szellem a zsidók
436 8 |          szellem a zsidók Jehovájánal. Ön nem azt mondta: megbüntetem
437 8 |            apák álnokságait a fiakban, ön az apa bűneiért jótéteményekkel
438 8 |                  Miattam meg ne fossza ön az oltárt az istenektől,
439 8 |               eltemettetésemről. Tudja ön, hogy mit akart velem tenni
440 8 |                bolondokházába. Elhiszi ön, hogy kitelik tőle ilyesmi?~–
441 8 |              van a zsebemben. El tudja ön olvasni az én írásomat,
442 8 |                nagyon különös? De amit ön soha ki nem fog találni,
443 8 |                leverte.~– Ne beszéljen ön nekem róla! – rivallt föl
444 8 |           titkolózásnak! Én ismerem az ön nemes motívumait; de ezúttal
445 8 |           kezét megragadja.~– Mit akar ön?~– Azt akarom önnek megmondani,
446 8 |            tizenöt év előtt voltam, az ön vőlegénye és ön az én menyasszonyom.~
447 8 |             voltam, az ön vőlegénye és ön az én menyasszonyom.~Pálma
448 8 |               őt magától:~– Hallgasson ön, és hagyjon el!~De ez nem
449 8 |                milyen úton jöttem ide, ön maga idézte elő.~– Hogyan?
450 8 |             másikaknak kézbesítse? Nem ön volt-e az, grófnő?~Pálma
451 8 |       szándékozott a hatást.~– Grófnő! Ön elárulta a szívét. Elárulta,
452 8 |           emberré alkotott. Ne kívánja ön, hogy visszaalakítsam magamat
453 8 |              anélkül, hogy célt érjek. Ön összehívhatja az embereit,
454 8 |           tudott uralkodni kedélyén.~– Ön tehát mindent tud – suttogá
455 8 |             hogy ezekre a könyvekre az ön gyermekeinek a neve van
456 8 |              volna azokra pazarolni az ön jótéteményeit – protestált
457 8 |             iránt, aki őt eltemette.~– Ön nemes szívű, grófnő! Tudtam
458 8 |         semmisítve: ez bizonyos. Akkor ön visszatérhet oda, ahonnan
459 8 |        megbocsátottam önnek, arról már ön többet tud, mint én akartam.
460 8 |              De hát az atyám? Hogy fog ön azzal kibékülni?~– Ah! Az
461 8 |                benne levővel együtt az ön igazi sajátja legyen, nem
462 8 |              kezdett ettől a szótól.~– Ön átvesz tőlem most annyit,
463 8 |                világ tudni fogja, hogy ön vett el engem; nem én vettem
464 8 |               önt. Nos, uram, el fogja ön ereszteni hajtekercsemet?~–
465 8 |         ereszteni hajtekercsemet?~– Ha ön a kezét adja érte cserébe.~–
466 8 |              cserébe.~– Előbb feleljen ön. Elfogadja-e az én ajánlatomat?~–
467 8 |         Micsoda ajánlatát?~– Azt, hogy ön most rögtön átveszi tőlem
468 8 |              bántani. Hiszen behíhatja ön a cselédeit, s azokkal dobathat
469 8 |        kinyitni ezt az ördöngös ajtót. Ön ezalatt kifuthat a mellékszobába,
470 8 |              odament a csapóajtóhoz.~– Ön szólt hozzám? – kérdezte
471 8 |             vége a tréfának. Bocsásson ön ki innen a ketrecből.~–
472 8 |           innen a ketrecből.~– Ki lesz ön bocsájtva, mihelyt megígéri
473 8 |            bocsájtva, mihelyt megígéri ön, hogy megtartja azt a szavát,
474 8 |               grófnő.~– Nekem nem tett ön semmi ígéretet; mert azt
475 8 |               amit a feleségének ígért ön.~– Micsoda?~– Hogy be fog
476 8 |              Lunatic-Asylba.~– Hogyan? Ön is gyilkosomnak akar kiadni?~–
477 8 |              kiadni?~– Nem úgy van. Az ön feleségének igaza van. Ha
478 8 |              feleségének igaza van. Ha ön ismeretlen eredetű pénzösszeget
479 8 |             egy olyan embertől, akinek ön eddig csak alamizsnát szokott
480 8 |            önnek erről tudomása, akkor ön áruló; börtönben a helye.
481 8 |          küldtem önnek semmi összeget. Ön választhat a börtön és tébolyda
482 8 |           amelyiknek akarja.~– Grófnő. Ön igazán kegyetlen. Ha ön
483 8 |                Ön igazán kegyetlen. Ha ön engemet annak az asszonynak
484 8 |            Mihelyt itt lesz, ővele fog ön értekezni a további teendőkről.
485 8 |            elintézni az ügyet, hogy az ön atyja által e célra hagyományozott
486 8 |          kedélykórok menedékében, ahol ön igen jól fogja találni magát,
487 8 |              egészen bizonyos, hogy az ön javára lenne-e egészen fordítva.
488 8 |                egészen fordítva. Látja ön, mennyire javát akarom.~–
489 8 |          grófnő nagyon kegyes. – Tehát ön is azt kívánja, hogy megígérjem,
490 8 |               ígéretemet, grófnő?~– Az ön ígéretei értéktelenek. Én
491 8 |              fogság tartani?~– Amíg az ön nagybátyja megérkezik.~–
492 8 |           addig?~– Azt én nem tudom.~– Ön engem itt éhen akar megölni!~–
493 8 |              akar megölni!~– Ne féljen ön. Az ember nem hal meg olyan
494 8 |        bútorokat idebenn, s ideégek az ön takarékpénztári könyveivel
495 8 |          erőszakkal ki nem szabadulhat ön. A falak mind vasból vannak.
496 8 |             lehet. Dörömbölést csaphat ön, amilyen nagyot akar, s
497 8 |                vagyok!~– Akkor engedje ön a gyomrát és az eszét egymással
498 9 |            erre a bazaltra csapva~– Ha ön ezt az embert, ezt a Diadémot,
499 9 |            egyezzünk meg egy dologban. Ön olyan jól ismer engemet,
500 9 |               titkos tanácsosa, akinek ön éppen nem kommerzienratja.