Part,  Chapter

 1 8 |       drágalátos megbízottad. Ebből tudtam meg én is, hány igazi katonád,
 2 11|        egyet lépett hátra.~– Én nem tudtam félni egész az utolsó napig
 3 12|         flanellinget vittem utánuk. Tudtam, hogy szükségük lesz rá.
 4 17|              az unokaöccse miatt.~– Tudtam! Ez az ember keresztyénebb
 5 27|         megtudod a valót.~– Óh, bár tudtam volna meg hamarább! – Mennyi
 6 2 |        Pompás leány! Én még sohasem tudtam annyira vinni, hogy meg
 7 4 | szégyenlettél megtenni?~– Akkor nem tudtam, hogy az olyan rossz. Nem
 8 5 |       Poétázás az egész!~Hát hiszen tudtam előre, hogy nem hiszik el.~      ~
 9 7 |             egy elfogott levelükből tudtam meg, amihez éppen azon az
10 7 |              mint egy lúd! S én azt tudtam, – többet mondok: magam
11 8 |             S ezt én mind csak most tudtam meg, tizennégy esztendő
12 8 |       szerencsém, hogy a gyűrűt nem tudtam lehúzni az ujjamról, hogy
13 8 |             ide betörtem úgy, ahogy tudtam. Itt vagyok. S innen el
14 8 |             Azt hittem, hogy jól el tudtam azt titkolni. Tudják sokan,
15 8 |             Ön nemes szívű, grófnő! Tudtam én azt! Én tudom, mit vesztettem