Part,  Chapter

 1 12|       De alig ült le Ferenc az asztalhoz, s alig mártotta bele a
 2 13|      ábrázattal tért vissza az asztalhoz; mikor leült a székre a
 3 14| elöljárókat, s ültesse őket az asztalhoz.~– Én is erre gondoltam.
 4 14|    jelmezben csak nem ülhet az asztalhoz! – dörmögé a nagybátya.~
 5 14|        marad. Csak üljön ön az asztalhoz. Örülünk, hogy szerencsénk
 6 18|        még mindig ott állt, az asztalhoz támaszkodva, s összevont
 7 23|   leüljön még egyszer ehhez az asztalhoz, arra a helyre, ahonnan
 8 2 |       aztán telepedjetek le az asztalhoz: én vagyok az az úr, aki
 9 2 |        csendesen visszamegy az asztalhoz, s rákönyököl a fokosára,
10 2 |      táncosnéját, s odament az asztalhoz.~– No, öcsém, hát készen
11 3 |     értette, hogy visszaült az asztalhoz, s elkezdte a felszeletelt
12 6 |      előtt? Addig le nem ül az asztalhoz? Bújja a könyvtárt, s hajnal
13 7 |        egy karszékbe, s azt az asztalhoz gördítette. Első dolog volt
14 7 |    báró, odacsapta a tollat az asztalhoz, s azt mondá kedves életepárjának:~–