Part,  Chapter

  1 1 |             kerti kőpad, melyen aludt, mikor a vipera szemeit kimarta.~
  2 1 |               az egész fényes álomnak, mikor már annak kilenctized része
  3 1 |           vasút kanyarog át a völgyön. Mikor a vágtató vonatról az elragadó
  4 2 |           tükre~Illavay Ferenc uramat, mikor életünkben először találkozunk
  5 2 |                 a vásárban: ajándékul, mikor menyasszony volt. Akkor
  6 2 |           mennyire rászedte az üveges, mikor a leánya belenézett a tükörbe,
  7 2 |            nyakravalója csokorkötését, mikor a jegyváltásra készül, mert
  8 2 |           magával. De hát miért ír ma? Mikor néhány óra múlva úgyis találkozni
  9 4 |                 Csak úgy döng a melle, mikor ráüt az öklével, s azt mondja: „
 10 4 |              jönnek hozzá beíratkozni, mikor a tilóguson átestek, s ott
 11 4 |               azt hiszi az ember, hogy mikor legjobban fenyegetőzik,
 12 4 |             Opatovszky annyit tesz. De mikor lett önből Samu?~– Nem Samu,
 13 4 |                uram, ne vicceljen itt, mikor ily szent elhatározásról
 14 4 |           hatot:~– Hát, majd utoljára, mikor a sok parasztnak vége lesz,
 15 4 |              másik szobába felöltözni. Mikor visszajött, egészen dandy
 16 4 |            másik hazaárulóval odabenn; mikor pedig azt találta neki mondani
 17 4 |                 hát legyen „alkalmas”.~Mikor aztán kezében volt az orvosi
 18 4 |           felemelte szemeit a magasba. Mikor úgy felnézett a semmibe,
 19 5 |                Nem tesz az semmit. Hát mikor vadászatok vannak? Vegyük
 20 5 |              mélyen elrejtve bennük. S mikor ez a piros ajk megnyílik,
 21 5 |     szoborszerűbbé.~Egy szép kísértet, mikor előlép a félhomályból.~Maga
 22 5 |              Találkoztam vele egyszer, mikor birtokára megérkezett, s
 23 5 |               azért hagytuk el Bécset. Mikor a fellázadt nép magához
 24 5 |            magához ragadta az uralmat, mikor ablakaink alatt végigrohantak
 25 5 |               nem hozhattuk magunkkal, mikor Bécsből menekültünk, mert
 26 5 |               könnyebben érezné magát, mikor már nem áll vele szemközt,
 27 5 |             már nem áll vele szemközt, mikor nem hallja azt az álomországból
 28 6 |           kurta otthonkáját.~Hát, mert mikor már fölvette a fekete frakkot,
 29 6 |               elé nyomta a pecsétet.~– Mikor mint szolgabíró tettem;
 30 7 |        megteszi azt a tót, hogy dalol, mikor jól be van pálinkázva, hanem
 31 7 |               cifraság, hogy zörögjön, mikor az ember táncol. Tót embernek
 32 7 |              ez – dörmögé János hajdú, mikor újra megindultak.~– Valami
 33 7 |            felém tartani azt a puskát, mikor tudod, hogy nincs rajta
 34 7 |             úgy hítták, hogy „Zünder”. Mikor a kovás szerszám helyébe
 35 7 |         holnapután megint megkaphatja.~Mikor a szekrénykére rátaláltak:
 36 8 |         tűzbe-vízbe mennek vele; hanem mikor kiabál, akkor rettegnek
 37 8 |              találkozunk még egyszer – mikor én tábornok leszek, te meg
 38 9 |           Temetvényi gróf a leányához, mikor Illavay eltávozott –; hogy
 39 10|             meg mindenki, hogy lement, mikor már egészen sötét van. Akkor
 40 11|                lehet akadályozni, hogy mikor valaki rettenetest álmodott,
 41 11|              hát lehet-e azt csodálni? Mikor maga az ébrenlét is csak
 42 11|           Legutóbb a Hunyadi-gőzössel, mikor legtöbb magyar ismerősünk
 43 11|              mi történt?~– Ahán! Ahán! Mikor az a nagy kőtorlasz állt
 44 11|               állt a pénztárunk előtt, mikor harmadnap visszatértünk; –
 45 11|           birtok ellen volt támasztva; mikor a proletárok vitriolba mártott
 46 11|                nem lehetett már bízni. Mikor a „Verestoronynál” építették
 47 11|        találtam a bécsi forradalomban. Mikor az elfogott spicliket a
 48 11|          szállították végig a városon, mikor a fehér galambok repkedtek
 49 11|          fáklyászene lángfénye között, mikor a csemegepiac királyát detronizálták; –
 50 11|              tőle többé tanácsot, sőt, mikor már az udvar is eltávozott
 51 11|           nagyon sok esze van; kivált, mikor teszi magát, hogy nincs.
 52 11|        Elígérkeztek mind a két félnek. Mikor aztán szavazásra került
 53 11|               akkor meg ők buknak meg. Mikor meg aztán a feudálisok ellenindítványa
 54 11|                 játszottak a tűzzel. S mikor aztán lángba volt borulva
 55 11|             titkos szövetségek között. Mikor Bécsbe lejöttek a prágai
 56 11|            csakugyan rettenetes állat, mikor eleven, hanem arról is világos
 57 11|           bizonyos nagy hazafira, aki, mikor Bécsben járt, a Mehlmarkton
 58 12|         elereszteni Illavayt a gróf.~– Mikor jöhet el megint? – Két nap
 59 12|       megtiltottam már elégszer?~– Hát mikor olyan szépen tudott sírni.
 60 12|               Hiszen nem vagyok kőből! Mikor olyan szépen tud sírni.
 61 12|               Csak akkor pihennek meg, mikor a nap lemegy, s a hold még
 62 12|           fölkeresni. Késő éjjel volt, mikor rátalált. – Szerencsére
 63 12|       drágalátos öcséd azt tette, hogy mikor főbelövéssel biztatták,
 64 12|               fiú nem beszámításképes. Mikor ül össze a haditörvényszék?~–
 65 12|        megmentője volt. Egyet morgott, mikor elment mellette.~– Aztán
 66 12|            Megszaporodott a mulatsága, mikor Koczur is odakerült hozzájok
 67 12|            mégsem tartotta szégyennek, mikor észrevette, hogy Ákis király
 68 13|              igen kellemesen hangzott, mikor a gróf így szólt hozzá: „
 69 13|                 Sohasem tűrte el, hogy mikor ő az atyjával beszélni akar,
 70 13|             zongorajátéka; – de az is, mikor atyját közelítni látja,
 71 13|             otthagyta. – „Padra vele”, mikor kontrát izennek; „fogom
 72 13|              izennek; „fogom a fülit”, mikor a királyt elütik; „mint
 73 13|                 mint a kijáró kutyát!” mikor felülütnek; minden kártyának
 74 13|            grófné nagyon bosszús volt, mikor ezt meghallotta. Azért írta
 75 13|               számuk valami háromszáz.~Mikor Illavay visszatért, nemsokára
 76 13|               henyélő úröccsének este, mikor a másnapi úthoz készült –,
 77 13|    jobbra-balra.~– Ferenc bácsi!~(Jaj, mikor már a katona azt kezdi mondani,
 78 13|              valami félelmes érzés az, mikor az ember a saját hangját
 79 13|          később kellett utána indulni.~Mikor a helység közelébe ért,
 80 13|               ne hallják a közeledtét, mikor a faluba behajtat.~A kocsma
 81 13|             különösen a káromkodást, s mikor a szolgabíró közelebb ért,
 82 13|           mutatott most az a várudvar! Mikor Illavay behajtatott a szánjával,
 83 13|             onnan a rondellából nézte, mikor megérkezett a fellázított
 84 13|               bocsátottak a világba. – Mikor aztán beszédbe eredt velük (
 85 13|            őket. Mi fog történni most, mikor egy olyan ember került a
 86 13|            egyenruha mindent jóvátesz. Mikor pedig egy végrehajtott hőstettet
 87 13|              tért vissza az asztalhoz; mikor leült a székre a feketekávéhoz,
 88 13|                sem a prosodia ellen, s mikor elvégezte szónoklatát, visszalépett
 89 13|                 Kérdezi is azt valaki, mikor a katonák masíroznak.~Orol
 90 13|             kézmegrázáson végződött, s mikor annak vége volt, Pálma ijedten
 91 14|          fénypont, mint aminő volt az, mikor Kapisztrán rongyos emberei
 92 14|             torzképpé fintorítva; mint mikor a gyermek valami ronda tárgyba
 93 14|              jól tette, hogy kimondta, mikor megtudta, hogy nem igaz.~–
 94 14|               soha ne lássak férfit; s mikor aztán egyszerre betaszítottak
 95 14|              káprázat: szerelem. Aztán mikor lemegy a nap, az aranyozás
 96 14|         sarjadéka; akinek azt mondják, mikor a gyémántjait a hajába tűzik: „
 97 14|            megijedve a szerencséjétől, mikor a gyűrűjét visszakapta,
 98 14|             nyári és őszi munka alatt, mikor a robot megszűntével sok
 99 14|                ingyen, fizetés nélkül, mikor már nem tartoztak vele.
100 14|             akkor jön le maga közéjök, mikor már részt vettek a jóból,
101 14|              szolgabírót doktor úrnak? Mikor aztán megtudta, hogy sebesültekről
102 14|              mindhármuknak a bámulása, mikor a lámpafény elé hurcolt
103 14|               megeszik. Egyszer aztán, mikor meggyőződött róla, hogy
104 14|              az a fehér alabástromarc.~Mikor ily hamzsolva evett, akkor
105 14|         lehetett, amit ott tanítottak. Mikor az összes törvénykönyv darabokra
106 15|           grófnő mosolygott is eleget, mikor a titkos utasításoknak ezt
107 15|              fényt kap, megelevenül, s mikor az ön kedélyhangulata összetalálkozik
108 15|               a titkát, hogy olyankor, mikor így be van zárkózva szobájába,
109 16|           Ferenc hogy volt meglepetve, mikor őt meglátta, abban a gyöngeviolaszínű
110 16|               remegés a gargói várban, mikor Illavay kocsija a négyes
111 16|            odanézett Cousin úr arcára, mikor neki felelt, hanem Pálmáéra,
112 16|            utánuk sakantyúzza a lovát.~Mikor egyedül voltak, Pálma egészen
113 16|              az oka annak, hogy ön ma, mikor legnagyobb szükség lett
114 16|               pellengérre hurcolják, s mikor a képtárt árverezik, apjuk,
115 16|               voltam úgy kétségbeesve, mikor azt mondták, hogy gyémántjaink
116 16|                a hangból. Még egyszer, mikor ön ismét ezen az úton fog
117 16|               Milyen szép lehetett ez, mikor egész pompájában fennállt.~–
118 16|              vőfélyei élén a vőlegény. Mikor kiértek a föllobogózott
119 16|             kutat fúrt a sziklájába, s mikor ez a leányát kínálta neki,
120 17|     mitgefangen, mitgetrunken” – hanem mikor a traktába került a sor,
121 17|             Most is emlékezem még reá, mikor egy zúzmarás februári reggel
122 17|                borsódzik bele a hátam, mikor visszagondolok arra a paragrafusra,
123 17|           Csakugyan az is lett belőle. Mikor már korán reggel készen
124 17|         véletlen baleset történt, hogy mikor már a lóra fel akart ülni,
125 17|                 azt el tudta titkolni, mikor már ő elkezdett hangosan
126 17|               furcsa volt szegény fiú, mikor abban a kifordított piros
127 17|          Gorombolyi felől tehette. Az, mikor benne volt a beszédben,
128 17|             nem szokott vele kérkedni. Mikor a fiatal óriások hencegnek,
129 17|             végig. Úgy fázik az ember, mikor valakit, akit szeret, úgy
130 17|                villogás Illavay arcán, mikor hasonló kérdésre csaknem
131 17|               Illavay régi jó barátom. Mikor a veszedelmes napjaink voltak,
132 17|          kompromittáljam a gróf házát, mikor aztán nem tudom megvédelmezni.
133 17|           számára való olvasmány volt. Mikor végeszakadt, türelmetlenül
134 17|       megöletni, se mást megölni.~– De mikor ezek olyan bolondok, hogy
135 18|             kitalálhatatlan rejtélybe. Mikor Pálma visszajött hozzá,
136 18|            hozzájuk.~– Játszani? Most? Mikor a fejem tele van rémalakokkal.~–
137 18|              tudhatta meg, hol állnak; mikor kettőnkön kívül a rejtekről
138 18|                proletárlázadás napján, mikor lélekvesztve futottunk el
139 18|              volt-e az ő kezére bízva, mikor Bécsből menekültünk? Nem
140 18|          viselője utánament Ferencnek, mikor az már búcsút vett a gróftól
141 18|               szív mélységéből küldve.~Mikor Pálma visszatért atyjához,
142 18|             ismerjék benne az idegent.~Mikor nekifente a borotváját ennek
143 18|             találjuk a Sámson-erőnket.~Mikor aztán készen volt vele,
144 18|          összetartva, álcákba bújva, s mikor a rablókaland sikerült,
145 18|              már vele – a szaktudósok.~Mikor Triesztben kiszállt Ferenc,
146 19|            pálinka beszél a legényből.~Mikor készen volt a szekere, továbbhajtatott.~
147 19|          ijednék meg, tekintetes uram, mikor meglátom a két szememmel?
148 19|                zsidók a Messiást, hogy mikor jön már Angliából azzal
149 19|                Hát hogyne ijednék meg, mikor itt látom, zsidónak öltözve:
150 19|                is megmondom az okát. – Mikor ezek az osztrák zsandárok
151 19|          hátulsó szobába valamennyien!~Mikor egyedül maradtak a konyhában,
152 19|           legyen minden a lakodalomra, mikor a mammut megérkezik. (Mammut
153 19|              kulcsai. Este a jó barát, mikor kiadja a cherubimok számára
154 19|                 Micsoda vitézség volt, mikor a lövöldözés közepébe berohant
155 20|        Legnehezebben esett a szívének, mikor azt megtudta, hogy Temetvényi
156 20|                kerül ki hamarább, mint mikor a grófnak felviszik róla
157 20|         tartotta még a szóbeszédet is, mikor a tények, a valóság oly
158 20| továbbutazással is végződhetik.~      ~Mikor a magyar embert valami kriminális
159 20|           ajkait a finom zsebkendővel, mikor Soma úrfit eléje hozták,
160 20|              angol nyelvgyakorlatot, s mikor kezdte észrevenni a miss
161 20|                 Tehát kérem, hogy majd mikor én nevetek, nevessen ön
162 20|              van az a bolondsága, hogy mikor magában van, fennhangon
163 20|               volt. Pálma maga mondá: „Mikor ön távol van, nem hall engem
164 20|                 aki a tükrével beszél, mikor magában van. Ez annyira
165 20|           vagy-e hibás? – Félév előtt, mikor itt hagytad ezt a leányt,
166 20|               Ferenc magában nevetett, mikor végignézte a címeket. Mintha
167 20|                töri ki azt a nyavalya, mikor meglátja a békacombot úszni
168 20|           virágos volantokkal. Hajdan, mikor az ő kedveért öltözködött,
169 20|               hogy mit hazudik valaki, mikor a szíve fáj, hogy mije fáj?~
170 20|        revolverében.~Közel éjfél volt, mikor a lélekharang másodszor
171 20|      vasajtóhoz valót megkeresi rajta.~Mikor már ott volt a kezében,
172 20|               a főrangú kisasszonytól, mikor beadják a kolostorba, mikor
173 20|            mikor beadják a kolostorba, mikor fölvétetik vele a fátyolt,
174 20|              arról emlékezetes-e, hogy mikor a szép nő a rút férjet meg
175 20|               Mégsem hagyják el?~Aztán mikor már elhagyták is, még mindig
176 20|               későn szokott fekünni. S mikor nagyon fel voltak az idegei
177 20|               vissza a saját termeibe. Mikor a szobájába ért, s hirtelen
178 20|            felfokozódva e gondolattal. Mikor a szarvasbika megfordul,
179 20|              alszik. Bizonyosan tudom. Mikor azt az ön hűséges emberét
180 21|            nagyon meg kell őt csalnia.~Mikor Illavay mindent elmondott,
181 21|               maga a szép „Szulamith”, mikor már egyszer asszony lesz. –
182 21|       szállíták még az nap Lipótvárra.~Mikor este későn Pálma felöltözött,
183 22|                kérdezé magában Ferenc, mikor „bevégzett munka” után,
184 22|            Ferenc rögtön indult értök. Mikor a kapuhoz ért, a Matykó
185 22|       igazolnia magát, hogy hol járt, „mikor az ég zörgött!”, mert az
186 22|                megüti az embert a bűz, mikor belép.~Első dolga volt kinyitni
187 22|                 Milyen derék dolog az, mikor az ember nem szorul senkire.
188 22|               csak akkor tért magához, mikor a „Káró!” kiáltásra nem
189 22|         karosszéke támaszkodóján ülni, mikor vacsorált, s az ágyában
190 22|  megfoghatatlan nagy világszellemnek.~„Mikor annyian szenvednek (és miket
191 23|        általvenni. Ez olyan eset, mint mikor Napóleon és Sándor cár összetalálkoztak:
192 23|               szór a kocsimba. Bezzeg, mikor a kifordított atillában
193 23|       diadalkapura azt, hogy „Halunk”? Mikor ez németül azt teszi, hogy „
194 23|              annál komolyabban mondta. Mikor aztán nagyon vastagon ment
195 23|              Az is lélekemelő látvány, mikor a kapubejárat előtt huszonnégy
196 23|            annyira felfokozódott, hogy mikor a gróf elé lépett, megragadta
197 23|              vendéget: Illavay Ferenc.~Mikor Kornélnak a sok idegen pofán
198 23|                 Ő úgy okoskodott, hogy mikor egy magyar főúr megy leánynézőbe
199 23|                rojtos nyakravalóval, s mikor aztán belép a terembe, akkor
200 23|             nem csinál okosabb embert.~Mikor asztalt bontottak, akkor
201 24|             éreztetett Koczur hátával, mikor gondnoka nem akart neki
202 24|         szenvedett az a leány, mint ő, mikor mindazt kigondolta, amivel
203 24|     megtapogatott, megszagolt, s aztán mikor valami nagyon megtetszett
204 24|         egyszer aztán valamit gondolt. Mikor egyszer megint azzal került
205 24|         diadalérzettel a torna nézőin, mikor ellenfelüket a porba verve,
206 24|               kik voltak a násznagyok.~Mikor Pálmával találkozik, a szép
207 24|                az érdemet mindenkinél. Mikor Opatovszky báró bemutatja
208 24|            nőtt szemlátomást a taraja, mikor ezeket hallotta. Az apátvári
209 24|           észrevette egyszer Illavayt, mikor az indulásról volt szó.~–
210 24|                fakírérzéketlenségével, mikor lassan a szívébe szúrnak
211 24|             restelkednék; hanem aztán, mikor nagyon sokan kérték, hogy
212 24|              hegye beletört a szívébe.~Mikor vége volt a versnek, mindenki
213 24|             azt a rossz hajlamot, hogy mikor valami nagy veszedelem közeledtét
214 24|           vőlegényre és menyasszonyra.~Mikor elolvasta, átnyújtotta azt
215 24|                egy cirkuszi produkció, mikor a clown lovagolja az „iskolát”.
216 25|              felrúgott kő volt Koczur.~Mikor már Kornél a lovagi címmel
217 25|               keresné az ellenfelét, s mikor meglátja azt, egy rózsa
218 25|            abban kell neki maradnia, s mikor abból kikel, beleugrik egy
219 25|          Zseniál! – ordíta föl Koczur, mikor ezt a levelet elolvasta. –
220 25|               földre, talpon maradt, s mikor az felugrott, már ismét
221 25|                szoktak a vad indiánok, mikor a bölényt üldözik: az egyik
222 25|           lábatlankodott a manége-ben, mikor donna Atalantára került
223 25|                viselt félvállra vetve.~Mikor Opatovszky mellett elhaladt
224 25|                ahhoz volt szokva, hogy mikor donna Atalanta szerepe következik,
225 25|        borzadály fut végig a szíveken, mikor a bika egyszerre meglátja
226 25|               emelve, várja áldozatát. Mikor aztán az már csak egy ugrásnyira
227 25|              ne rohanjon a kijárathoz, mikor Atalantát leemelik a bika
228 25|              is jössz te ide is velem, mikor én légyottra jövök egy szép
229 25|            amellyel ön küzdeni látott. Mikor vége van a viadalnak, megnyalja
230 25|                 Megtehetném vele, hogy mikor a veres posztónak nekirohan,
231 25|             látogasson meg ezentúl is, mikor üres napom van. Azt megtudhatja
232 25|             mozdulataiban, mint Diana, mikor Acteont szarvasállattá változtatja.~
233 25|       százforintost a komorna markába, mikor a kabátját feladta. (Úgy
234 25|           odanyújtotta azt neki, aztán mikor az át akarta venni, jól
235 25|                  Mit mondott az orvos, mikor meglátta, hogy a seben már
236 25|          egészségét. Aggódik miatta.~– Mikor fog ön föllépni? – kérdi
237 26|                 mondá magának Illavay, mikor ezt a választ elolvasta. –
238 26|            Temetvényiek címerét akkor, mikor a zászlójukba Dózsa pórhada
239 26|                 Tessék megparancsolni, mikor menjünk! Minő pompát, minő
240 26|               kellett jelentenie, hogy mikor indul. Még ma az esti vonattal.~
241 26|                szállhat ki elébb, mint mikor a hintó a nagy ódon kapuboltozat
242 26|              értünk valódi hősi módon. Mikor gyémántjaimat elrabolták,
243 26|          közepett. Ez a szép kísértet, mikor körülragyogja minden özöne
244 26|            eszményibb jelenet ez, mint mikor ugyanilyen lovagjátékot
245 26|                álhercegasszonyokkal.~S mikor egyszer aztán benne voltak
246 26|         legyezővel eltakarni az arcát, mikor a komédiásné a végjelenetben
247 26|              őket rövid beszélgetésre. Mikor az utolsó látvány következett,
248 26|            szarvait ragadta volna meg, mikor eléje ért: egyszerre leszúrta
249 26|         Atalantával?~– Szokás szerint, mikor gyalog hazamegy; egész hazáig.~–
250 26|      megvetését? Hogy kacagjon rajtam, mikor bukfenceket hányok, s eltakarja
251 26|                azt a szégyen vörhenye, mikor én „királyágast” állok!
252 26|        kalappal jártak a király előtt, mikor még az övéi lótejet ittak
253 27|                és barátai meghívatnak.~Mikor ezt az aranybetűkkel nyomtatott
254 27|           szerzett már Ferdinánd gróf, mikor a kapott levéllel átment
255 27|                asszonyok szoktak írni, mikor akarják, hogy érezzenek.~–
256 27|            igaz. – Ámításon kezdjem-e, mikor igazat akarok mondani?~–
257 27|            kellett ide-oda kocsikázni.~Mikor a Pálma grófnő levele megérkezett,
258 27|                ki a tollat a kezemből, mikor össze-összeszorulsz? Kívánhatsz-e
259 27|            eszébe.~– Te! Emlékezel rá, mikor annál a nevezetes expedíciónál
260 27|           érezték, hogy mi van bennük, mikor össze meg összecsókolgatták.
261 27|          érdemesebb.~Hogy örült rajta, mikor meghallá, hogy már el vannak
262 27|       szemlélője örömeiknek.~És azután mikor megtudta, hogy ködkép volt
263 27|                  Megint egy új tavasz! Mikor jön már az utolsó levélhullás?”
264 27|        segített „ő” ültetni, rendezni, mikor egymáséi voltak, és boldogok.
265 27|           szörnyű tenyerével, s aztán, mikor jól kisírta magát, azt zokogja
266 27|            eldobott mindent a kezéből, mikor meglátta őket ölelkezve
267 27|              akartam, hogy könnyezzen, mikor levelem olvassa! Már nem
268 27|  levélpapírokból. Ferenc leült és írt.~Mikor készen volt: azt is megmutatta
269 28|            tudják, hová. Sem azt, hogy mikor tér vissza.~És így valószínű,
270 28|               sértheti meg az ő arcát.~Mikor egy-egy terembe a látogató
271 28|               elmondanak mindent, mint mikor az audiencián az udvaroncok
272 28|               hölgy.~– Egyetlen ember! Mikor én már mindenkit elaltattam
273 28|               rám lesett, utánam jött, mikor a pinceajtót ki akartam
274 28|           jártál? – kérdezé elbámulva, mikor eléje lépett ez a máskor
275 28|                halálra sértettem! Hogy mikor én beszegődtem az ő üldöző
276 1 |             csinált fa, csinált virág. Mikor az úrnő kijön a kertbe,
277 1 |              furfangos géppillangókat.~Mikor reggelenkint leszáll ebbe
278 1 |          azokat ismétli újra meg újra.~Mikor ebbe belefárad, felnyitja
279 1 |              de magát meg nem mutatja.~Mikor a déli harangszó visszaszólítja
280 2 |          akárhogy püföli is a lovagja; mikor meg aztán egyszer nekiszánja
281 2 |              Rokomozerhez a madarakat, mikor a szatócs elé értek, s megálltak
282 2 |            ezüstpénzt.~(Akkor volt az, mikor híre kerekedett, hogy a
283 2 |            bárónak Czenczi baronesz. – Mikor a mama is ilyen figurákat
284 2 |           Hallja, azt előre megmondja, mikor lőnek, hogy én akkor bedughassam
285 2 |              parasztokat nézni, kivált mikor összeverekednek. Az még
286 2 |                falusi nimfa. Utoljára, mikor már a parasztlegény abbahagyta
287 2 |          betyár fél szemmel odaügyelt.~Mikor látta, hogy a munka készen
288 2 |               betanult csárdai dalt; s mikor odaért, hogy „Piros bársony
289 2 |                a háztetőkre oda alant, mikor aztán ezért a parasztok
290 2 |               föl biztosan. Aztán majd mikor én beszélek, alkalmazd az
291 2 |             mutass elszánt bátorságot; mikor meg engem sírni látsz, törölgesd
292 2 |             férfiú! Te gyáva! Legalább mikor más is lát.~– Hiszen éppen
293 2 |                hétre való konyhapénzt, mikor elutaztam, s ti kicsaltátok
294 3 |            farka. – Ez meg akkor volt, mikor el akartak válni a mamával
295 3 |              van, jó barátom?~– Tudod: mikor tavaly ilyenkor a papa itthon
296 3 |               tenni.~– Tisztába tenni! Mikor minden ruhám ott maradt
297 3 |              tudod, a mi nemesség? Hát mikor én egész atyai jósággal
298 3 |               föl:~– Óh, az borzasztó, mikor ilyen elvetemedett gyermekei
299 3 |                 barátom! Az irtózatos, mikor egy apának ilyen gyermekei
300 3 |          kiegészíteni maga a báróné –, mikor fülig sárosan hazaérkezik
301 3 |            dolgot ád feljegyezni, hogy mikor, hol és kinél jár le önnek
302 3 |              jár le önnek egy váltója, mikor, hol és kitől lehet új kölcsönt
303 3 |          kormánynál.~– Tán nem tettük? Mikor az egyik kancellárt kapacitáltuk,
304 3 |              maga legjobban tudja azt. Mikor valaki egy brutális, semmihez
305 3 |              egész a verekedésig?~– De mikor ez azt olyan szépen eltűri.~–
306 3 |              velencei tükör árából, és mikor nagyon megszorult, összevásárolta
307 3 |              mindezt olybá vette, mint mikor a csínyt tett diákot szidják
308 3 |              neki, hogy „édes Koczur”. Mikor aztán a zsebükben volt a
309 3 |       felejtkezett meg róla legjobban, mikor menyasszonya volt.~– Hát
310 3 |                Akármennyi idő múlva.~– Mikor már két nagy gyermek származott
311 3 |               a jellemébe ez a szökés! Mikor a neje azt követeli tőle,
312 4 |              is emlékezett, hogy néha, mikor az erdőkön kóborolva meglátott
313 4 |                olyanformát, hogy „Hej, mikor mi a báróval hajdanában
314 4 |               uraság.~Atalanta báróné, mikor az öltözőszobájából kijött,
315 4 |           leánynak könnyeket hullatni, mikor társaságban van!)~De Czenczi
316 4 |                  Jer ide hozzám.~Aztán mikor ott volt mellette, azt súgta
317 4 |               mindig így szokott írni, mikor még Atalanta méltsám nem
318 4 |           rossz lelkiismeretű arcához.~Mikor odaért a ház ajtajához,
319 4 |        ajtónyitásra föltekintve. Aztán mikor meglátta a belépő alakot,
320 4 |                arra a gondolatra, hogy mikor hazulról megszököl, éppen
321 4 |               milyen nagy ellenségünk, mikor el kellett szöknöm az otthon
322 4 |              harapdálta kínjában.~– De mikor az az én hibám! Az én igen
323 4 |                teszek rosszabbat, mint mikor az apám írását utánozva,
324 4 |      nyalánkságokat rendelek meg, vagy mikor a tanító lajstromából azt,
325 4 |            írom be, hogy „dicséretes”. Mikor kisül, jól megvernek; nem
326 4 |              éjjel azután, éjfél után, mikor még fenn voltam…~– Miért
327 4 |      készítetted?~– Tanultam rajzolni, mikor még rajzmestert is tartottak
328 4 |            valamit. Az olyan jó lehet! Mikor az embernek valami munkájára
329 4 |                 hogy „nagyon jól van”; mikor az ember valami pénzt kap,
330 4 |            Belőlem nem lesz már semmi. Mikor már csaknem készen voltam
331 4 |            gondoltam-e, vagy álmodtam, mikor egy vadkörtefa alatt elnyomott
332 4 |             nem féltél saját magadtól, mikor az erdőből kijutottál?~–
333 4 |           egészen más érzés fogott el. Mikor megláttam a völgyön keresztül
334 4 |             iratot a melléhez szorítá.~Mikor ismét fölnyitá a szemeit,
335 5 |               tudni?~– Már tudja is!~– Mikor tudta meg? – kiálta fel
336 5 |             Azt tudod a mesékből, hogy mikor valami kincset akarunk felvenni,
337 5 |              tudja. Ő még tegnap este, mikor a bolond báró tengelytörött
338 5 |              zsebébe az útlevelet.~– S mikor fogod ezt nekem visszahozni?~– „
339 6 |                ha el nem fogták volna, mikor a bolond minden vásárba
340 6 |             pedig eltűnik egy időre, s mikor a pénze elfogy, majd újra
341 6 |                 Ismered azt az adomát, mikor a parasztot megtámadta a
342 6 |          árulom. Hanem közelmaradok, s mikor ki akar törni, akkor ott
343 6 |           ponyvákon árulnak a vásáron. Mikor behozták, azzal köszöntötte
344 6 |              Jaj de furcsa a német”, s mikor vége volt, lekapcsolták
345 6 |           korában bankót hamisított, s mikor ezért a saját édesapja feladta,
346 6 |           sodronnyal az ajtókilincset.~Mikor átadták az elítéltet a fegyházigazgatónak,
347 6 |                a legnagyobb képmutató.~Mikor Arnold esete tudomására
348 6 |             volt az a futó gondolatja, mikor utoljára elfújta a gyertyát
349 6 |              vigyázzanak rá legjobban, mikor imádkozik.”~És nagyon jó
350 6 |            elítélteknek a bíráik fölé!~Mikor az a sima arcú gyermek a
351 6 |     csengettyűt háromszor megkondítja, mikor a pap felemeli a szentséget
352 6 |              szentséget a két kezével, mikor az a hatszáz rab egyszerre
353 6 |                 rettentő zsoltárzene!) mikor mindannyian verik öklükkel
354 6 |            eltakargatta a közönség. És mikor ennek mind így kellett lenni.
355 6 |                mind így kellett lenni. Mikor az iszonyú nem volt iszonyú,
356 6 |         párosával átlépdel a küszöbön. Mikor a legutóbb érkezett rabok
357 6 |              minket is felszabadítani!~Mikor egyszerre száz lánc csörömpöl
358 6 |       legényekkel, akik mind beváltak.~Mikor a hivatalszobában meghallották
359 6 |     kimagyarázhatlanul történt mindez.~Mikor az őrnagy visszatért a szobába,
360 6 |                templomfolyosó ajtaját.~Mikor a zendülők a kulcsnyikorgást
361 6 |               a cimborák érkeztek meg. Mikor aztán felnyílt a nehéz vasajtó,
362 6 |         ismerte se azelőtt, se azután.~Mikor Illavay az esemény után
363 7 |            hogy is ne lett volna az? – Mikor olyan ember volt beleavatva,
364 7 |          szeleljen.~Korán reggel volt, mikor egy beponyvázott tót szekérből,
365 7 |           igyekezett azt elpalástolni. Mikor egyedül voltak, ő fenekedett
366 7 |               alkalmasabb időkre. Majd mikor minden elcsendesedik. Én
367 7 |              mészkövek és semmi egyéb.~Mikor azt meglátta Gorombolyi,
368 7 |               olyanforma ez csak, mint mikor a bennlakó diákok egymásnak
369 7 |                megszokták a Koczurtól. Mikor kisül, megkergetik, meg
370 7 |           karszékéből Atalanta báróné, mikor báró Opatovszky Kornél útiöltözetében
371 7 |                 Hja, jah! Kedves báró! Mikor ön úgy sporadice feltűnik
372 7 |             magával Koczurt mindenüvé. Mikor mi kérve kértük önt, hogy
373 7 |                hol vegye azt az ember, mikor senki sincs idebenn, aki
374 7 |           aztán beszédessé is lesznek, mikor senki sem hallja.~Fölkelt,
375 7 |            annak a színe elé az ember, mikor az senkit sem bocsát be
376 7 |     felfrissíttessék.~Egy szép reggel, mikor megint a vállára vette a
377 7 |                 Te csak nevetni tudsz, mikor nagy baj van, – adj hát
378 7 |                 ha igaz barátom vagy.~(Mikor nagy bajban volt, akkor
379 7 |                 Hogyan beszéljek vele, mikor azt mondja, hogy három lépésre
380 7 |               nagyobb veszedelem, mint mikor az embernek a saját felesége
381 7 |               betűk, másiknál hanyatt. Mikor megunja a gömbölyű babszembetűket,
382 7 |         akaratáról.~Hanem azért mégis, mikor ezt az eleibe tett formulárét
383 7 |              láthatáron éppen alámegy.~Mikor nem nézett azokba a fekete
384 7 |               a gyermekek az útszélen, mikor meglátják.~S most még azt
385 7 |                emlék még ott kezdődik, mikor az apjának a tajtékpipáit
386 7 |             valamennyi szentekre, hogy mikor elmarnak tőled, akkor én
387 7 |           tettem ezt? Azt is elmondom. Mikor te el akartad venni Temetvényi
388 7 |           ingyen neked sokba került. – Mikor a vízből kihúzták élettelenül,
389 7 |                meg; mert én már akkor, mikor te ezt a levelet olvasod,
390 7 |               nagyon csóválta a fejét, mikor azt hallotta, hogy Kornél
391 7 |                a nevetésvágy, hogy még mikor kijött a szobából, akkor
392 7 |          büszkén fenn hordta az orrát, mikor innen kilépett. Hangosan
393 7 |          báróné szeme elé üres kézzel, mikor Kornél báró, sőt valamivel
394 7 |           utolsó vacsorája”.~Különösen mikor az átellenében ülő Diadém
395 7 |            amit csak ők ketten tudnak. Mikor a csokoládéval leöntött
396 7 |              mind eladták mázsaszámra, mikor rájuk került a sor, s most
397 7 |        Atalanta megtette a kívánságát.~Mikor közel értek, hogy be lehetett
398 7 |    elkeseredett kedélybe talált jönni. Mikor kiszálltak a partra, összefonta
399 7 |           menjenek vissza a kastélyba.~Mikor a veranda lépcsőjén felhaladtak,
400 7 |           partnál elkezdeni az úszást.~Mikor azzal készen volt, akkor
401 7 |                a hideg vízbe Atalanta, mikor holnap reggel egy gereblyével
402 7 |               a páni rémület lepi meg, mikor már a veszély előtte áll.
403 7 |          látszik a bosszús meglepetés, mikor észreveszi, hogy a csónak
404 7 |             azért mégis sebesen halad.~Mikor odaér a hattyúházhoz, akkor
405 7 |      ábrándképe lehet csak ilyen ádáz, mikor fehér paripáját a holtak
406 8 |           Hátha két halott összekerül?~Mikor Opatovszky Kornél báró késő
407 8 |            eldöntése” Möbius nyomán, s mikor az ember előtt ez az olvasmány
408 8 |                azon veszi észre magát, mikor megszólal valaki a háta
409 8 |              beszélni. Gondolt ő arra, mikor ezt a házat örök temetőjeül
410 8 |              wertheimszekrény képezte. Mikor aztán ennek a szekrénynek
411 8 |           egyszer Pálma grófnő. Akkor, mikor a vőlegénye azt mondta neki:
412 8 |             hogy akkor meg nem mondta, mikor még nem kerültem a hálójukba!).
413 8 |              Pálma grófnő ugyan örült, mikor visszakaphatta megint kezét.~–
414 8 |             fölkelés organizálására. S mikor a puccsnak vége volt, az
415 8 |           tudom, mit vesztettem akkor, mikor önt elvesztettem. Ha akkor
416 8 |              részét uradalmainak, hogy mikor egy rangjához méltó új asszonyt
417 8 |          fölöslegessé nem tette magát.~Mikor aztán az alsó zárban elfordította
418 8 |           valami tréfa. – Hanem aztán, mikor ahhoz a szűk rácsozathoz
419 8 |          amikor diadalmaskodik; Mária, mikor a kígyó fejére tapos; Juno,
420 8 |              kígyó fejére tapos; Juno, mikor Ixion ölébe dobja a felhőt,
421 9 |              felbont, gyászjelentés. – Mikor felrakja az érdemrendeit
422 9 |               hogy még mindig jól áll. Mikor azonban egy-egy szorongató
423 9 |            összetépni valók. Kincs az, mikor veszik; – szemét, mikor
424 9 |                mikor veszik; – szemét, mikor eladják. Azt is tapasztalta,
425 9 |             ősvárait döntötte halomba.~Mikor ezt az esetet Ferdinánd
426 9 |              hahotával az egész világ.~Mikor eszméletéhez térve végiggondolt
427 9 |           szomorú dolog; még akkor is, mikor az ember itt hagyja ezt
428 9 |               hát még az a temetkezés, mikor az ember eltemeti az egész
429 9 |         menjünk haza, temessük el azt!~Mikor Ferdinánd gróf visszatévedt
430 9 |           ugyan alaposan megcsalódott, mikor azt hitte, hogy ha ő Diadém
431 9 |            lépett föl nálam tényezőül, mikor a spekuláció el lett hibázva.
432 9 |               és esznek.~Szédült bele, mikor a végösszeget meglátta.~–
433 9 |                a füstöt a plafon felé.~Mikor a gróf kidühöngte magát,
434 9 |           Vajon ott áll még a papíron? Mikor másodszor is belenézett
435 9 |              az igazat.~Nagy dolog az, mikor egy férfi könnyezik egy
436 9 |              összeesküvés vezérének, s mikor a rémséges lázadás kitört
437 9 |             együtt pikétezett önnel, s mikor a terv nem sikerült, akkor
438 9 |              amíg fáradságát kipiheni. Mikor hívni akar valakit, a csengettyűvel
439 9 |               reggelig is aludt rajta.~Mikor fölébredve csöngetett a
440 10|              Olyan lesz a bukása, mint mikor a félezred éves szálfa kidől
441 10|                annak vissza a tengert?~Mikor kezdik hát már rá azt a
442 10|            sírást? Kórusban, ensemble! Mikor kezdik el a kivándorlást?
443 10|               csak siratni sem fogják, mikor elmúlik erről a földről.
444 10|            erről a földről. Elfeledik, mikor semmivé lesz. Semmivel sem
445 10|             egy szív nem marad üresen, mikor ő eltávozik belőle. A „Willkommen!”
446 10|      Rendelkezésükre állok.~Azt pedig, mikor azok megérkeztek, megtudhatta
447 10|          ismerősökre találna közöttük.~Mikor a szerződésre mind alá vannak
448 10|         egyszer dobban nagyot a szíve, mikor egy eléje tolt írás alatt
449 10|              ott maguknál, és azt majd mikor évek múlva (mert mi sokáig
450 10|              lesz már semmim a földön, mikor ez az úri társaság, amely
451 10|               a legcifrább két halott. Mikor egy életet elkoptatnak,