| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Akik kétszer halnak meg IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Part, Chapter
24134 5 | Illavay Ferenctől, egy doboz verpeléti mellett ülve.~– Azt, hogy „ 24135 1 | messze a „Kálvinista Nádor” vérpiros virágú gránátalmafái, mik 24136 5 | szólt Illavay csendes vérrel.~Gorombolyi elővette az 24137 24| mesékre.~– Ugyan mondja el.~– Vers is van róla. Igen szép ballada.~– 24138 4 | mindannál, amit valaha költők versbe szedtek. Csakhogy azt már 24139 12| harmadik olyan bolond lesz, aki versben tud beszélni; a negyedik, 24140 25| nagyokat a vak hárfás csintalan versein, s beledaloltak a „dullia”- 24141 9 | elsőbbség szomorú jogáért versengve: az, hogy mind a két uradalom, 24142 26| után menni. S még ez olimpi versenyében is a büszke szépségeknek, 24143 14| szavuknak álltak. Mintha versenyeznének, úgy bántak el a felhordott 24144 10| családnak a fejei folyvást versenyeztek egymással, majd lovag módra, 24145 25| vágtatni kezdett, mint egy versenyparipa, orrlyukaiból forró gőzt 24146 9 | parkokban, palotákban, versenyparipákban lelik kedvtelésüket: a kiadások 24147 2 | akinek a szamara nem akar versenyparipává nemesülni, akárhogy püföli 24148 26| jegyesem után kell mennem, és versenyre szállnom érte egy abelérával, 24149 10| mind a kettőt. Az egyik versenytárs, Opatovszky, kiállt. Tette 24150 1 | vele. Ez a rom Budavárának versenytársa, s Komáromnak és Visegrádnak 24151 25| pedig – talán Columbia. Versenytársak ők.~A férfi ismét a védő, 24152 6 | leghíresebb. Erről már a verseskönyvek is beszélnek, amiket a ponyvákon 24153 24| szívébe.~Mikor vége volt a versnek, mindenki tapsolt a szavalónak, 24154 25| megismerni. Te most hiába versz itt gyökeret a cirkusz öltözőszobái 24155 12| helyeselé Soma úrfi, vérszemet kapva azon, hogy meghátrálnak 24156 6 | homlokon; az a kegyetlen, vérszomjat eláruló száj. Csupa furfang, 24157 6 | cinkosa, Cousin, kannibáli vérszomjjal emelte föl kardját feje 24158 16| itt nem fér hozzájuk semmi vérszopó állat. Az anyák ott ülnek 24159 11| S nem maga a polgárőrség verte-e őket le?~– Bizony nem is 24160 25| Pelargoniónak az ősei hány szaracént vertek agyon, hanem min dolgozik 24161 13| volt egy nagy veres tócsa: vértengernek nevezhetné az ember, ha 24162 12| lehetetlenség most a sok vértescsapaton keresztül a magyar táborhoz 24163 7 | halálra ítélte a titkos vértörvényszék. Koczur kicsalta őt magával 24164 18| összevont szemöldökkel és vértől átfutott szemekkel bámult 24165 2 | érzület tiltakozásának.~– Veru bozse, az ilyenekre oda 24166 11| mert hívei között van, akik vérükkel is meg fogják védeni. Máshová 24167 25| érzi magát. Természetesen a vérvesztés miatt. És mégis egy nagy 24168 15| visszhangos termeket, csaták vérvilágával a hősi harc színhelyét, 24169 14| nagy sebén állította el a vérzést.~Késő este vetette őket 24170 7 | karcolás van, hogy azt vésnök utána nem tudja csinálni. 24171 25| fordulatoknál. A görög szobrászok vésője nem teremtett ennél szebb 24172 8 | kíváncsiság-gerjesztő az az ajánlat, hogy vessen az ember egy pillantást 24173 11| van a pénztára, gróf úr, vesszek el, ha egy húszas hiányzik 24174 2 | Rokomozer éppen az őrölt kávéval vessződött. A paraszt jobban szereti, 24175 12| Illavaynak a maga védencével vesszőt futni. Hangzott előtte, 24176 2 | kiált a leány, a birsalma vesszővel ostorozva a szamarat, hogy 24177 3 | segíteni nem lehet.~– Azért ne vesszünk össze.~Koczur folyvást nevetett.~– 24178 17| illetőségénél fogva a pesti vészbíróság elé tartozott az ügye, az 24179 17| jelentett, hogy „valami veszedelembe visz”. Hanem aztán szavazattöbbséggel 24180 9 | nagy gazdaságokban milyen veszedelemmel jár, azt ön a saját kárából 24181 3 | Hiszen ez a kulcsa az egész veszedelemnek. Temetvényi gróf, aki ennek 24182 7 | valami sejtelme arról a veszedelemről, amibe őt most idehozták. 24183 3 | szemére semmit.~– A legnagyobb veszedelme azonban az apátvári uradalomnak 24184 4 | szolgabíró vagyok, akihez veszedelmedre jöttél, s csak vendég vagyok 24185 2 | őszintén felvilágosított a veszedelmedről, amíg a nyakadba nem került 24186 9 | gondoskodnom, hogy a hadjárat veszedelmeibe bele ne romoljon.~– De hát 24187 11| hogy Illavay ilyen nehéz veszedelmeket fordított el a Temetvényiekről, 24188 16| átkarolta a nyakát.~Az út veszedelmese véget is ért már, talán 24189 26| érzéki gyöngeség nélkül. Veszedelmesebb azoknál, akik szépségüket 24190 20| volt, s az egyenes karddal veszedelmesen tudott bánni. Levette a 24191 17| nem nyomorúságunkat, nem veszedelmünket, hanem dicsőségünket megosztani 24192 3 | hogy folytatták volna a veszekedést, sőt nagyon is elcsendesültek, 24193 26| szeretett volna.~Az egész úton veszekedett a kalauzokkal, hogy minek 24194 19| ugye, igazságom van?~– Veszekedj meg az igazságoddal együtt, 24195 18| kockáztassa. A kijutás most veszéllyel jár: én tudom.~– Legyen 24196 21| bűnperből, hogy őt minő veszélyből szabadítá meg Illavay, mint 24197 7 | fonalán kimenekülhet ön a veszélyek labirintjából, amibe beletévedt. 24198 8 | valami hízelgő rá nézve: ez a veszélyérzet még hevesebb dobogásra indította 24199 26| hogy ez a házasság erősen veszélyeztetve van Opatovszky szeszélyei 24200 2 | jutottál te ennek a nagy veszélynek a tudomásához?~– Igen véletlenül 24201 26| figyelmeztetve őt a nagy veszélyre, ami családját fenyegeti, 24202 26| tartozunk. Ő minket igen nagy veszélytől szabadított meg, ami különösen 24203 2 | bizonyára nem fogom itt hagyni veszendőben. – Erre a biztosítékra aztán 24204 20| bélyegzett tekintetében veszettséggé hatványozva. – Ez az arc 24205 18| kártyaasztal felterítésére a vészharanggal adni meg a jelt.~A gróf 24206 6 | viharzaj.~És közbe hangzott a vészharangkongás odakünn.~– Be vagyunk zárva! – 24207 6 | hivatalszobában meghallották az első vészharangszót, az újoncozó őrnagy azt 24208 1 | Nephitimekkel együtt az eocénben veszhetett el. – Mindennek változni 24209 14| invitálja be a nevemben. Azt a veszpillót ki ne hagyja. Hatalmas öreg. 24210 17| országban.~– S ha pedig veszt, akkor főbe lövetik, s nincs 24211 6 | ablakából kürtriadóval jelezte a vészt.~– A rabok fellázadtak! – 24212 18| rémület; de ő azért percig sem veszté el lélekjelenetét: hirtelen 24213 6 | az a másik áldozat, az a vesztébe dobott gyermek ehelyett 24214 5 | gyermek iránt.~– No, csak ne vesztegesd itt a nemes pátoszt! Tudod, 24215 7 | lesz semmi, egy szót sem vesztegetek a magam dolgairól; hanem 24216 24| Mármost ismer ön! Pedig ha ott vesztem volna: ön örökölt volna 24217 17| ráveszem, neki is el kell vesztenie a vagyonát. És élni fogunk 24218 25| háta a fövenyt megüti, az a vesztes.~A szép Achill megadja magát, 24219 27| gyémántomat, a szívét.~– Nem vesztetted el. Ő téged most is nagyon 24220 8 | Tudtam én azt! Én tudom, mit vesztettem akkor, mikor önt elvesztettem. 24221 2 | játékon nemcsak nyerhet, hanem veszthet is. Sok ember élte fogytáig 24222 16| Ilyenkor, midőn körös-körül a vésztörvény uralma parancsol. Pálma 24223 17| végzik. És szerencsére a vésztörvényszék elnöke humánus, törvénytudó 24224 8 | grófnő tán, hogy engem a vesztőhelyre vigyenek? Vagy legjobb esetben 24225 25| kedélyesség” megégett a rémnapok vésztüzében, s a hamujából egész más 24226 6 | folyosón, s elfojtották a vésztüzet, a kiszabadított fegyőrcsapat 24227 25| városában. S aki az ellen vét, azt Spanyolországban lenyakazzák, 24228 4 | legmagasabb tornyára, s onnan veted le magadat?~– Hogy mit teszek? 24229 14| virumque cano” költeményével vetekedett az, különösen egy tekintetben, 24230 25| őscsarnok, a királyokéval vetélkedő uradalom! Hogy a hengerített 24231 25| sokat futottam utána, s elég vetélytársam volt, s aki megelőzte a 24232 26| bemutasson neki mint eldobott vetélytársnéját, hogy éreztesse velem megvetését? 24233 26| az a másik, hogy ez az a vetélytársnő, aki az ő imádóját más oltárhoz 24234 26| odaintett egy búcsúparade-ot vetélytársnője páholya felé, s azzal kiszaladt 24235 28| Mivel büntetik őket, ha vétenek?~Az igazgató felvilágosítá 24236 1 | áll egy terebély hárs a vetés közepett, mely egy nagy 24237 7 | Opatovszkynak, csak a parasztok vetéseiben tett kártételek címe alatt, 24238 2 | a bakháton, keresztül a vetéseken, s onnan be az erdőbe.~Ott 24239 2 | kisétáltatok, és hová?~– A vetéseket megtekinteni. A tiszttartó 24240 1 | boglyarakta mezőiből, zöld vetésszalagjaiból, amiken jókedvű nép hangyamunkája 24241 16| keresztül-kasul szeldelve vetéstáblák, barna, sárga és mindenféle 24242 4 | itt lesz a szabó, mértéket vétetek neked egy szép „pepita” 24243 1 | kiskirályok a Felföldön. Itt vetették meg lábaikat a nemzeti fejedelmek, 24244 10| Az Orsolya-szüzek közé vétették föl. Ott azután tizenhat 24245 20| hogy ábrándoztál. Ha számot vetettél a jobbik eszeddel; neked 24246 25| igyekezett egy-egy pillantást vethetni a színi lepel alá, ha az 24247 7 | közül melyik elkövetett vétkére emlékezzék, amiért önt idehaza 24248 3 | lehúzni.~– Mit akar? Csak nem vetkőzik le?~– Dehogy vetkőzöm! Tudom 24249 3 | nem vetkőzik le?~– Dehogy vetkőzöm! Tudom én, hogy mi az illendőség. 24250 17| kellene feküdnöd! Mért nem vetkőzteted le magadat, s nem veszed 24251 3 | ott. Arra gondolt, hogy a vetkőztetés közben jó lesz valakinek 24252 9 | más afféle a hűs földbe vetne neki ágyat, hát akkor az 24253 18| okosabb lenne, ha keresztet vetnél Zsiborákra, meg a gyémántjaira, 24254 21| az első hónapban meg kell vetnie. Mi lesz ebből?~Illavay 24255 7 | bízva, a báró lőtávolába vetődni. – Amint megéhezett, betért 24256 20| egy csillagképlet oda is vetődött Illavay sötét szobájába.~ 24257 2 | kölcsön. Nem biz én! Nem azért vetődtem be ide, hanem megláttam 24258 6 | engedd valami politikai vétségbe belekeverni. Hadd süljön 24259 4 | Foscari, velencei dózsé, aki a vétségben talált fiát saját maga szolgáltatta 24260 4 | nem hiszi, hogy ezért a vétségemért ki lehet menteni, akkor 24261 6 | fogsággá: amit ugyan politikai vétségért is megkaphatna. A különbség 24262 21| diplomámat, s azt mondanám: „Vettess fogságra engem! Én azt az 24263 14| szabadcsapatjába volontérnak, vissza is vettük a régi Opatovszky Kornél 24264 2 | erőiről; egy pillantást vetünk szét, egypár számot végignézünk, 24265 2 | ember: nézzünk be hozzá. Mit vétünk vele a rangunk ellen? És 24266 27| levél is megteszi. Térti vevénnyel akarom feladni, azért hoztam 24267 27| tajtékpipáját, s fidibuszt csinálta vevényből.~ ~Szegény leány! 24268 27| nagy könyvet forgatta, s a vevények közt keresgélt: Illavaynak 24269 1 | el nem fogadottakat meg a vevényeket. Levelek, amik Temetvényi 24270 20| dévajság, a noble föl sem vevés, a szúró tekintet: – ez 24271 2 | komédiabódé közelében, a vevőire leskelődve.~Odabenn ezalatt 24272 10| szerződést aláírják, az eladó és vevők, két példányban. Azután 24273 2 | nyomva, úgy osztogatja a vevőknek. – Az öreg csaplárosnak 24274 2 | visszaadja. Csak még sok ilyen vevőt kaphatnék!~Az úri testvérpár 24275 10| hantocskát, kezébe adja azt a vevőtársaság meghatalmazottjának.~Consummatum 24276 9 | hercegséggel felér, keressünk egy vevőtársaságot hozzá, s aztán csinálunk 24277 6 | Illavaynak, hogy a pántolózárt (Vexierschloss) micsoda mesterséggel kell 24278 8 | nemzetőri zászlóaljat a gróf vezénylete alatt magamhoz kell vennem.~– 24279 26| elvitte magával a carrousel vezénylőjéhez, beiratta, lovat választott 24280 13| oroszlánordítása hangzott ki, mint vezényszó. A tót paraszt nekifordult 24281 16| egyedül ő.~Hát nem igaz-e? Vezércsillag, amit nem lát senki más 24282 15| másnak látni, csak annak, aki vezércsillagául választotta magának.~Ez 24283 6 | mellé, s cserbenhagyták a vezéreiket.~Kolokát, az elkövetett 24284 11| árulja hazáját és eddigi vezéreit soha. Itt és csak itt, nyugton 24285 17| táblabírák, a hadnagyokból lett vezérek visszatértek, mint győztes 24286 18| No, hát eredj, Isten vezéreljen! – suttogá alig hallható 24287 13| grófon is, a szabadcsapat vezérén is, meg a generálison is, 24288 13| Azzal bosszúsan fordult a vezérhez.~– Uram! Ön a gyűrűmet lehúzta.~ 24289 20| most az új korszak egyik vezérnagysága ezen a vidéken, ő a kerületi 24290 14| a megbajusztalanodott vezérrel az élén – nyomában a csépelő 24291 14| beküldött csapatjánál a vezérszerepet, s befészkelték magukat 24292 23| kalapjaikat levették. A vezérszónok jószágigazgatónak rózsaszínű 24293 17| tisztelgő deputáció honorácior vezértagjai: igen nagy asztal volt.~ 24294 14| közelebbről tisztelhetni. A vezérük háromszor volt a kezem között; 24295 24| lovászokhoz.~– Hej, Louis! Vezesd elő a lovamat.~– Gyönyörű 24296 5 | gargóvári nemzetőrök zászlóalját vezesse, mert sohasem volt katona, 24297 6 | kormánybiztosnak? Hogy én vezessek egy paraszt nemzetőrökből 24298 23| gróf int az inasainak, hogy vezessék föl az úrfit a szobájába.~– 24299 27| van itt velem. Jer, hadd vezesselek hozzá. Ha tudnád, mennyit 24300 17| megérkezik. Hogy elfogadhasd. Vezessétek egyenesen ide hozzám.~Most 24301 19| sehol. Azt sem tudni, hogy vezet-e valaki a lakosairól matrikulát. 24302 12| nagybátyának, s ez a nyakára vezeté a hű Sancho Panzát. Megkerült 24303 1 | keresztneve van: „Podhrágy”, a vezetéknevet a vár adta hozzá. Lednitz, 24304 7 | Koczur nagy óvatossággal vezetgeté Gorombolyit a romváros tömkelege 24305 6 | Kétnyúl utcai gyár munkásai vezetik ezt a dolgot, kiterjed az 24306 6 | Aztán jöttök, ahová én vezetlek.~– Megyünk! – hangzott a 24307 3 | róla tenni. Igen jó utak vezetnek ki a dominiumból mindenfelé. – 24308 16| veszedelmes üregbe utánabujkált vezetőjének, s hallgatta nagy kegyelettel 24309 13| ültesse fel rá, s aztán vezettesse Gargóvárra.~Szégyenlette 24310 19| némber által a belső szobába vezetve, a gazda előtt megállt, 24311 4 | orvos, hogy a karjai nagyon véznák, arra éppen fölgerjedt:~– 24312 17| kebléből a visszafojtott Vezuvius!~– No, ha még azt is megengedné 24313 25| látott. Mikor vége van a viadalnak, megnyalja a tenyeremet, 24314 25| Ilyen harcnál mindig a nép viadoráé a karzat rokonszenve.~A 24315 25| segít dühíteni vadállatot és viadort. Az már türelmetlen volna, 24316 8 | neki meg van hidegvére. Ha viaskodásra kerül a sor, Rozgonyi Cicelle 24317 8 | Kornélnak első dolga volt a viaszgyertyácskát meggyújtani, s aztán körülnézni 24318 13| beülhetett volna bátran a viaszkabinetbe, ahol a hírhedett rablógyilkosokat 24319 3 | egymástól szétszórva.~A viaszkmécs ezalatt úgy megtöltötte 24320 3 | darabot, azt keresztül húzom a viaszkon bél gyanánt, azt meggyújtjuk, 24321 3 | Tudok valahol egy darab viaszkot, amivel nagy parádé idején 24322 4 | ami az ajkak fölött kemény viaszkpedrővel van hegybe facsarítva, sohasem 24323 8 | íróasztalához ment, s visszatért viasztekerccsel, egy szál aranyos spanyolviasszal 24324 8 | suttogá a grófnő. (Veni, vidi, vici! – mondá magában a golyhó, 24325 7 | lesz az ára az apátvári vicinális útnak. Valamit megtudtak 24326 19| Rokomozer arca most furcsa vicsorgásra torzult.~– Parancsolja a 24327 2 | Ivánt, Albertből Bélát, Victorból Gézát, Juliusból Gyulát, 24328 4 | kénytelen voltam a magam victoriadolmányát ráadni; nyakravaló helyett 24329 2 | más letelepedni. Mert ez a vidékbeli legénység nagyon békeszerető. 24330 1 | Ennek a mi történetünknek a vidéke azonban úgy össze van nőve 24331 1 | befolyást gyakorol rá.~Vannak vidékek, amiknek igéző hatása az 24332 3 | fumigálni. Nálunk a Balaton vidékén úgy híják, hogy magyar ananász.~ 24333 5 | e híres dísztermeket. A vidékieknek az a szokásuk, hogy a helyükben 24334 7 | legelhagyatottabb helye a vidéknek. Senkinek semmi keresete 24335 11| tengerré válik is, ez a mi vidékünk megmarad szigetnek; s ha 24336 3 | kerül, csakhogy elátkozott vidékünket körülhajókázhassa. Emiatt 24337 2 | csőcselék kóborol itt ezen a mi vidékünkön. – Amióta a zsandárokat 24338 11| lesz belőle, ha ide, a mi vidékünkre bekap a szvornoszt, ahol 24339 8 | suttogá a grófnő. (Veni, vidi, vici! – mondá magában a 24340 19| megnőtt szakállal, a fején vidrabőr süveg: termete idegen szabású 24341 25| fölvilágosítja a bőkezű vigadót, hogy sokkal jutányosabb 24342 7 | És minden apróság nagy vigalomra adott nála okot. Minden 24343 10| tönkre fog menni, s ezek a vígan pezsgőző urak mind egytül 24344 23| ötlött, hogy van itten egy viganó is: s se kérd, se hall, 24345 2 | foglalta el sárga kurta viganóban, zöld pruszlikban, kék ingvállban 24346 16| kővé vált kísértet. S e vigasztalan omladvány közepett két földbástya 24347 2 | honpolgár végkimerülésben. Vigasztalanul hevert ott, s egyetlen neje 24348 12| biztatták, papot kért utolsó vigasztalásul. Van itt velünk egy baranyai 24349 8 | grófnak. Ne szepegjen miattuk. Vigasztald meg, nem viszem el magammal 24350 20| ezt a mandarint. A grófnő vigasztalhatatlan. Rögtön beküldött egy futárt 24351 20| semmi zajra.~– A gróf úr vigasztalhatlan lesz. Mára sok vendéget 24352 20| vette észre, hogy ő ettől a vigasztól meg van fosztva. Még most 24353 7 | tetszett neki az az egész vígjáték-terv, aminek kidolgozását Koczur 24354 14| tisztelt vendégek jókedve már vígsággá nőtt meg, egy soktagú küldöttség 24355 4 | honvéd altiszt biztatja vígságra az anélkül is ujjongó fiatalságot, 24356 7 | keverjen.~– Hogy tud ön ilyen vigyázatlan lenni! – förmedt látszólagos 24357 26| rá. A megtámadott azt a vigyázatlanságot követte el, hogy Atalantát 24358 9 | a fiatal vállalatok nem vigyáznak az egészségükre, hát meghalnak, 24359 7 | tessék besétálni. Majd én vigyázok azalatt idekinn a boltajtóban. 24360 25| a balettbe, s aztán arra vigyázott, hogy melyik bankár páholyának 24361 15| mondta el ezt nekem, hogy vigyázzak rá: ez egy neme a bolondságnak, 24362 24| látom, elkiáltsam magamat: vigyázzatok magatokra! Tehát azt mondom 24363 26| pompát, minő jelmezeket vigyek magammal? Megértettem a 24364 13| bajusznak, egy sajátszerű vigyorgás lepte meg az ajkait, ami 24365 8 | Kornél, s az arca sajátszerű vigyorgásra torzult.~– Ugyebár különös 24366 7 | észrevették e holdkóros vigyorgást, s nagyot villantak rá, 24367 3 | mint mindig. Ez a világra vigyorgó pofa nem is tudna mást kifejezni, 24368 3 | meg ezért? Te, Koczur! – vigyorintá Kornél báró, olyanforma 24369 7 | tartja minden ember.~Hogy vigyorognak a gyermekek az útszélen, 24370 7 | egy csomó szuronyos puskát vigyünk be ketten a városba, s ott 24371 7 | félrehúzódol oda, amíg a vihar elvonul fejünk fölül. Csak 24372 10| aztán meg lesznek edzve vihartól, szenvedéstől: akkor hadd 24373 6 | fel rá, amit elnyomott a viharzaj.~És közbe hangzott a vészharangkongás 24374 4 | számomra.~– Hiszen te még sokra viheted ezen az úton. Lehetne belőled 24375 5 | Engem az én embereim nem vihetnek bele a hínárba, mert én 24376 16| Az odúban most vércsék vijjongnak. A tágas udvart telenőtte 24377 25| kézzel. S azzal, mint a vijjongó sas, tépésre görbített körmökkel 24378 4 | piros hajtókás ólompitykés viktóriadolmányt, ami eredetileg nem rá volt 24379 14| szerencsétlenné tedd élte világáig! Én is mondtam magamban, 24380 7 | kígyóvéred a kezemet. – Az Isten világának minden népe késsel számolna 24381 3 | cseréptányérba, s annak a világánál folytatta Arnold a rajzolását. 24382 1 | Flammarion könyve a bujdosók világáról. Az ő mindennapi olvasmánya. 24383 25| van borotválva, s a mai világbeli spanyolok pitykés dolmányát 24384 9 | visszatérjek, ahonnan jöttem?~– Világért sem. Ön itthon van. Tegye 24385 9 | mint gazdag ember, mint világfi, mint apa. Ez: ez fáj legjobban. 24386 10| azt sértett büszkeségnek, világgyűlöletnek nevezni. Szeretett gyönyörködni 24387 20| nyílt.~Egy nagy függőlámpa világítá be az egész tornácot.~Az 24388 10| tízezer gyertyafény nem világította be jobban az előtte megnyíló 24389 20| mint elszórt gyémántok, világlottak elő a fénybogarak. Üde virágillat 24390 6 | gondolataiknak a távírója: ez a világnyelv, amin a tudósok hiába törték 24391 17| gödrösülni, arcán valami kéjérzet világolt. Ott bizonyosan „őt” magasztalták; 24392 4 | tesz; de most már fel van világosítva róla. Azt, hogy ő egy megrögzött, 24393 7 | azután a két szögletablak világosodik meg. Az meg ott Diadém úr 24394 8 | Pálma előtt most kezdett mar világosodni! Azt hitte, hogy most már 24395 14| a néger fekete arcát is világossá teszi: az elfojtott férfikeserv 24396 24| az önöké többé. – Isten világossága legyen önökkel!~Azzal otthagyta 24397 8 | megijedt.~Megint visszament a világosságadó rácshoz, kitekintett rajta. 24398 7 | második pohár chartreuse világosságot terjesztett az agy homályában. 24399 7 | lehetett volna ahhoz olyan világraszóló nagy eseményeket kötni, 24400 6 | képes lesz egy ország, egy világrész minden álló rendjét felfordítani, 24401 10| esztendős koráig szoktatták a világról lemondás égi gyönyöreihez. 24402 22| meghálálni a megfoghatatlan nagy világszellemnek.~„Mikor annyian szenvednek ( 24403 17| csetepaté? Uram! Az egy világtörténeti momentum volt! Amit mi többiek 24404 10| kincseket. Akkor aztán éljék világukat!… Hanem odáig még nagy idő 24405 20| meg kellett tudnom, hogy a világváltozásnak az én sorsomra is alakító 24406 26| Como tó partján, ahol az a villa áll, amelyben ők a tavaszt 24407 3 | közbe Koczur, a kése és villája hegyével capfenstrájkot 24408 6 | volt a mozdulat, mint a villám. Akik látták, még rá sem 24409 24| világított be nála a rémület villáma. Ha Opatovszky a nyakát 24410 8 | Az észhomálynak szoktak villámai lenni. Ha ez a vasajtó arra 24411 8 | levelet letette az asztalra, a villamcsengettyű gombját megnyomta, és maga 24412 25| Atalanta kisasszony a szemei villámfényével elkábítani, mint a szép 24413 7 | hogy mivel csinálják a villámlást és mennydörgést.~Lefektették 24414 2 | honoráciornővel, mert rettenetesen villámló szemekkel tekinte a gyermekek 24415 13| küzdelem nem tartott egy villámlobbanásig. Illavay mind a két öklét 24416 26| keblekből és vállakból, villámlobogás szép szemekből, szivárvány 24417 13| fergeteg elvonult a vidékről.~Villámlott, dörgött a Tisza, Duna partján: 24418 7 | holdkóros vigyorgást, s nagyot villantak rá, odatette a kezét férje 24419 3 | unalomból, ni, hogy fel lettek villanyozva egy ilyen szerény ötezer 24420 7 | mozgásba hozta az ötletek villanyszikráinak elektrika masináját.~Abban 24421 20| lélekharang.~E harangra mintha villanyütés rándította volna meg Temetvényi 24422 2 | zsírjában, megforgatva a kétágú villával, aztán egy kétfelé vágott 24423 14| férfinak a lelkét kicsalja? a villi csókja, aki szép kísértetalakját 24424 4 | bozóttal, hogy csak a két szeme villog ki belőle; ez az arc azonban 24425 17| ilyen volt az a láng, az a villogás Illavay arcán, mikor hasonló 24426 19| zavart szemek veszedelmes villogással néztek a kelletlen vendégre.~– 24427 8 | lángolt, felnyílt ajkai között villogott az összeszorított fogsor, 24428 23| fejét fölkapta, a szemei villogtak. Füttyöt vetett az ujjaival 24429 3 | várja a hideg sonka, savanyú vinkóval, a gyermekei rongyosan, 24430 9 | keverni magát. Mielőtt odább vinnék, okvetlenül beszélnem kell 24431 15| kapta a választ.~Gyönge violaszínű volt a papír, amelyre az 24432 1 | kőpad, melyen aludt, mikor a vipera szemeit kimarta.~Aztán közeledik 24433 5 | kebeledbe a fagyva talált viperákat, csak te hordd haza az árván 24434 25| az bizony Montezuma szent virága. Egyenesen rámegy, s azt 24435 1 | bádogból, megfestve; a virágágyakban japán és az ind szigetek 24436 27| keresztültör rózsabokron, virágágyon! Ember ez, pedig igazi. 24437 16| kezeivel szedte le a levendula virágát, s főzte belőle azt a királynévizet, 24438 16| tavaszi kígyójácint zafir virágbimbói kandikáltak elő. Ez volt 24439 14| azért mosolyognak, hogy virágbimbókat csaljanak megnyílásra vele.~– 24440 16| elmélázva állt meg az óriás virágbokor előtt, s elnézte álmodozva 24441 16| ön ősanyjának az utolsó virágbokra. Talán saját kezével ültette. 24442 25| nagyon megbecsülve, drága virágedényekbe vannak elhelyezve. Azt már 24443 20| csoport amerikai liliom bíbor virágfürteivel olyan volt, mint egy lángoló 24444 1 | gyökerező növény, díszbokor, virághagyma. És mégis tele van az virággal, 24445 20| világlottak elő a fénybogarak. Üde virágillat balzsamától volt átfűlve 24446 7 | elhírhedett családnevét a kedvenc virágja számára, hanem inkább ő 24447 26| s elkezdtek beszélni a virágkiállításról; de magában mindenik azt 24448 1 | följegyzi magának, melyik virágnak múlt el már az ideje, minek 24449 25| a mindennapi pelargonium virágnál. Azt naponkint maga tűzte 24450 25| hát, amit ön is megért: a virágnyelvhez. Ezek a virágok mondják 24451 24| vállravett rudakon, ami erdei virágokból és gyümölcsökből volt készítve, 24452 26| vannak díszítve az egzotikus virágoknak, a csupa gobelinszőnyeggel 24453 1 | a kínai, japáni ismerős virágokon. Jó ismerősök lehetnek; 24454 27| a másik. Végiglépdelni a virágoskert hosszú útján, megint vissza. 24455 25| nevünk származik ettől a virágtól, hanem ezt nevezték el a 24456 25| Pelargonia! Az ő családi viráguk. Ott van a címerükben. Az 24457 1 | virággal, műnövényekkel. Nagy virágvedrekben kaktuszok, áloék, kádakban 24458 1 | repkény, a folyondár, a virágzó gobéák, liánok, clematisok 24459 20| vadgesztenyefái másodszor virágzottak, mint megannyi százágú kandaláber, 24460 20| amikor jólesnék reggelig fenn virasztani, a nyitott ablakba kihajolva, 24461 14| ami ma e helyen lefolyt. Virgilius „Arma, virumque cano” költeményével 24462 10| szertartáson.~Vártak már a virginiai borókafa pagonyában.~Ez 24463 7 | mellett, a magasra felnőtt virnánc és páfrány bizonyítja, hogy 24464 4 | tövisen, ciheren keresztül.~Virradni is kezdett, mire a hegyhátra 24465 11| Az éjszakát a várlakban virrasztottuk át együtt.~– Na és, látod, 24466 9 | életfogytiglan ugyanazt a virtuális jövedelmet, amit jelenleg 24467 1 | billentyűkön, művészi ügyességgel, virtuóz lelkesedéssel, hanem a dallamot 24468 14| lefolyt. Virgilius „Arma, virumque cano” költeményével vetekedett 24469 1 | versenytársa, s Komáromnak és Visegrádnak fennura volt valaha.~Jön 24470 25| fogod szolgálni. Ha jól viseled magad, megjutalmazlak.~Be 24471 20| láncait, én pedig itt maradok, viselem az én láncaimat; kiadok 24472 2 | szerteszét a földre. Ide a fakó viselet is megteszi, meg a fekete 24473 17| egyszerű polgári magyar viseletben, kerek, fekete strucctollas 24474 7 | vala. Öles, izmos férfi. Viselete olyan, mint a többieké; 24475 2 | difinyós betyárlegény. Egész viseletéből látszik, hogy nem erről 24476 2 | ahol csak a híres verekedők viselhetik a structollat, akiket senki 24477 13| hát itt nem minden ember viseli-e ezt a szimbólumot? Nem valóságos „ 24478 3 | Az anyjuknak maradnak, s viselik az anyjuk családi nevét.~– 24479 26| el a fehér arcú szentet. Viseljék egymás koronáját. Hanem, 24480 3 | rajta, mintha krokodilusbőrt viselne; a kalapjának nem volt semmi 24481 18| övé volt már a Stella, a viselőjével együtt.~A Stella viselője 24482 5 | semmi oka sincs jóindulattal viseltetni. Ennek ön maga az oka. Önről 24483 2 | egészen okos vagyok. Ma úgy viseltük magunkat, hogy azzal dicsekedni 24484 23| értettek, hogy mármost ők is visítsanak.~Ilyen vidáman végződött 24485 1 | jár ott, mint az árnyék. Vissza-visszatér a vízmedencéhez, s belebámul, 24486 1 | vannak címezve, egyszerűen visszaadatnak e szóval: „nem ismertetik”. 24487 8 | hogy őt az életnek újra visszaadjam.~Vette észre a grófnő arcvonásain, 24488 25| venné azt az ember számba, visszaadná neki, s ki volna egyenlítve 24489 2 | megvolt, a tükröt nem lehetett visszaadni, mert az üveges odább ment 24490 7 | zsebébe a gyűrűt, a tokját visszaajándékozta neki.~– De nekem most nincs 24491 20| neki magának kellene azt visszaajánlani. Vannak nagy változások, 24492 26| már más – dörmögé ez, s visszaakasztá a falra a két kardot; pedig 24493 8 | alkotott. Ne kívánja ön, hogy visszaalakítsam magamat az elhagyott emberré. 24494 7 | Bevádoltak engem? No, majd visszaárulja őket Koczur; majd visszaárulom 24495 7 | visszaárulja őket Koczur; majd visszaárulom én! Majd megmutatom én kendteknek, 24496 28| kocsiját az első állomásról visszabocsátotta s azután postafogattal utazott 24497 7 | magában. – Akit megcsalt más, visszacsal egy harmadikat. Az új nemzedék 24498 3 | én megcsináltam, azt mind visszacsinálták, s többet tudni sem akartak 24499 8 | fölvette azt, megnézte s visszadobta a földre.~Azután kiment 24500 2 | orrát, a szemeit, s megint visszadugta a mama zsebébe, ahogy szokás.~– 24501 16| volt, aki annyi mindenféle visszaélést fölfedezett, ami jövedelmeinket 24502 7 | idők voltak!”~Ez andalgó visszaemlékezések közben eljutott a sétáló 24503 18| szemébe néztek egy pillanatig. Visszaemlékeztek arra a bizalmas beszélgetésre 24504 24| talál itt, ami valamire visszaemlékezteti.~Kegyetlen gondolat volt 24505 7 | voltam, s nem szeretem, ha visszaemlékeztetnek rá. Beszéljünk egymással 24506 26| kiutasítottak.~– Hanem aztán visszaeresztettek, Diadém úr közbenjártára.~– 24507 20| kézzel; felemelte; – az visszaesett megint, s tovább aludt.~ 24508 24| romok közül is kikergetni a visszafájó emlékezetet! Kipróbálni 24509 12| hozzánk.”~Furcsa levél! – Visszafelé invitálás!~Ott valaminek 24510 20| tükörből szemközt néző kép visszafelelt rá.~– És azután? Meg léssz 24511 7 | drágalátosaidnak bőségesen visszafizettem minden jót és rosszat vegyest, 24512 4 | hogy jön Schlick, erre mi visszaflankenbewegungoztunk Tokajra. Onnan lekerültünk 24513 1 | mederrel, amit hol elhagy, hol visszafoglal; két oldalán erdőpalásttal 24514 3 | mindig csúfot űzött. Újra visszafoglalja azt a helyét a társaságban, 24515 25| A közönség lélegzetét is visszafojtá. Ah, nem így szokott a látványban 24516 14| fogai közé, hogy a nevetését visszafojtsa.~– Kérem, háznagy úr – szólt 24517 7 | vízbe. Kornél lélegzetét visszafojtva néz utána.~Úgy úszik, mint 24518 8 | nyílni, ha azt a kulcsot visszafordítják. Odarohant, hanem aztán 24519 26| tovább jöhet velem, ha nemet, visszafordulhat. „Si non, non!” Hát én nem 24520 6 | része, száz ember, hirtelen visszafordult egész tömegestől fegyveres 24521 2 | Arnoldot a szobájába, maga meg visszafutott az előtornácba.~A vén kapus 24522 17| borsódzik bele a hátam, mikor visszagondolok arra a paragrafusra, hogy 24523 20| alul fölmentve, birtokaiba visszahelyezve és bárósítva, előre lekötve 24524 7 | Opatovszkyt!’ Odamentél, s visszahíttad őt az életre. Ő le hagyta 24525 16| aki attól fél, hogy még visszahívják. Pedig meg lehetett felőle 24526 26| átadó kedélyével csendesen visszahódítá hóbortos vőlegényét. Iparkodott 24527 13| nyelvével. Vágjon a fejére, ha visszahőköl.~De a ló csak nem akart 24528 27| találta a postamestert.~Visszahőkölt, amint azt meglátta. Régi 24529 20| ellenére.~– Igenis, mind visszahoztam – szólt, odanyújtva az útitáskáját.~– 24530 14| nem mehetett utána, hogy visszahozza. Engedte futni a futóbolondot.~ 24531 28| kanyargó ösvényen innen! Visszajönni tán nehezebb.~Talán annak, 24532 7 | senki sem volt idebenn; mire visszajöttem, már itt feküdt az asztalon. 24533 8 | szobáimba, s holnap megint visszajövök a kérdést ismételni.~– Ez 24534 7 | hogy amikor ismét együtt visszajövünk ide, egy paradicsomot fogunk 24535 8 | grófnő ugyan örült, mikor visszakaphatta megint kezét.~– És lássa 24536 25| hajlamát, hogy ha egyszer visszakapja az uraságát, hétféle udvari 24537 7 | nézve.~– Hát hiszen majd visszakapjuk, a tó vizét le lehet ereszteni, 24538 28| megsértett férfinak, hogy visszakérezkedő hajdani jegyese levelét 24539 2 | hagyja az egész komédiát, visszakéri a pénzét! Czenczi baronesz 24540 14| esküt; de a csókot nem lehet visszakérni.~A csók a szfinx talánya, 24541 20| Nagyon szép öntől, hogy visszakerült. Mi nagyon aggódtunk ön 24542 7 | lehetett volna vele pecsételni visszakézzel.~– No, már megvan. Ezen 24543 22| a kapuhoz ért, a Matykó visszakiáltotta.~– Didi! Gyüjjön csak vissza! 24544 16| zúzta magát; megmenekült, visszakiáltva az utána bámulókra: Laila!~ 24545 19| is megállna.~Rokomozert visszakísérte a szobába Illavay.~– No 24546 28| a csomagot, amiben az ő visszakívánt drágaságai voltak: a gyászjelentés 24547 7 | mindenkivel komédiázni. Visszakomédiázni mindazokat, akik őtet annyi 24548 17| jónak látom; – vagy pedig – visszaküldesz a kolostorba.~– Más szavakkal, 24549 27| nyugtalanságot ne érezzen miatta, visszaküldöm azt önnek. Mint levelem 24550 9 | magának „egy” szobát, s visszaküldte a hajdúját is: a korcsmáros 24551 7 | tartják meg egy hétig. Vagy visszaküldték, vagy maga szökött el. Ő 24552 22| plébádosdál.~Aztán még egyszer visszakurjantotta az utcáról; megint más jutott 24553 13| mikor elvégezte szónoklatát, visszalépett társai közé.~– Mit tetszik 24554 4 | megint meggondolta magát; s visszalódult: „No, hát azért sem!” Tekintete 24555 7 | tudom, hogy mit cselekszem. Visszamegyek a cirkuszba, s folytatom, 24556 25| Tónival; aztán akkor tessék visszamenni a spanyolviaszkországba 24557 2 | Rokomozerhez. Te is gyere be velem.~Visszamentek a szatócsboltba.~Rokomozer 24558 6 | hullája előtt, s annak a visszanyakló fejét emelgette ölébe, minden 24559 20| önkénytelen derültséget egyszerre visszaparancsolva arcán (ami a belépőnek olyan 24560 5 | alatta. Megkapnám a kezét, visszarántanám. Ez egy férfi kötelessége 24561 24| Ott azután egy pillanatra visszarántotta a lovát. Odafordult az erkély 24562 20| pengéje az ütött sebből visszarántva, azt szigonyával halálosan 24563 4 | innenső partra átlőni? Innen visszaretiráltunk megint Pestre, s akkor állt 24564 20| föl egyszerre, hogy Pálma visszarettent tőle. Tűz-láng gyulladt 24565 6 | a megtámadókra, s azzal visszariasztotta őket.~A rabok a lakszobába 24566 17| házigazda robbantá el; rá visszaröppentyűzött Gorombolyi, éltetve a grófot, 24567 4 | magát satellese kezéből, visszarohant a hivatalszobába, s minden 24568 2 | különben képes lett volna visszarontani, s összeverekedni a betyárral. 24569 20| Itt valami nagy baj van! Visszasietett az olvasószobájába, s a 24570 25| Koczur kapta el a pálcát, s visszasózott egyet a hidalgó hátára. 24571 20| s a régi családi fényt visszaszerezheti. Az ő ajánlatára lett az 24572 20| ellopott gyémántjainkat visszaszerezni futkosta be a félvilágot, 24573 26| az óceánon, hogy azokat visszaszerezze. És különösen ön nagyon 24574 19| szekérből, a ládikót, amiben a visszaszerzett gyémántok voltak, a prémes 24575 1 | Mikor a déli harangszó visszaszólítja ebbe a poros világba, akkor 24576 13| hagyta neki, akkor aztán visszaszorította neki a kezét úgy, hogy az 24577 4 | szemeinek a fogságából, s visszatalált velük a tintásüvegre, megint 24578 16| kiáltanak-e vissza?~Ferenc visszatartá őt kezénél fogva.~– Vigyázzon, 24579 25| Mert megeszlek! S nem volt visszatartható donna Atalantától: – Sie 24580 25| az amazonra. Ez azonban visszatartja azt. Valamit észrevett: 24581 6 | lépett hátra, s kezével visszatartólag intett a mögötte levő fegyveresek 24582 4 | hanem a lelkes ifjúság visszatartóztatásától tartózkodjék!~– Jól van, 24583 20| hogy a zárkészülék nyomását visszatartsa, amíg a kulcscsomagot kihúzza 24584 13| meg az ajkait, ami éppen visszataszító volt.~A grófnő szemei pedig 24585 23| Attól még az eszménykép is visszataszítóvá lesz.”~Úgy tettek, mintha 24586 4 | civilistának semmi gondja. Mindegy. Visszatérek! S akkor ezeket a hazaárulókat 24587 16| őt rá, hogy ideje lesz a visszatérésre gondolni. Olyan nehezen 24588 16| lejönni nagy mesterség.~Visszatérett Ferencnek kellett elöl menni. 24589 8 | semmisítve: ez bizonyos. Akkor ön visszatérhet oda, ahonnan önt, mint mondá, 24590 9 | gróf, hogy most azonnal visszatérjek, ahonnan jöttem?~– Világért 24591 13| esze ágában sem volt, hogy visszatérjen a vett intésre; hanem inkább 24592 27| azzal áltatja, hogy ismét visszatérnek ezek a lépések, amiktől 24593 25| piros szivet. Útját állta a visszatérő donnának. A hidalgó keresztbe 24594 17| hadnagyokból lett vezérek visszatértek, mint győztes hősök. Hihetetlen 24595 18| elszökhetett volna vele. Visszatértemkor hiány nélkül találtam a 24596 11| pénztárunk előtt, mikor harmadnap visszatértünk; – a császár nevenapja volt 24597 16| aláugratott? – kérdé a leány.~– Visszatértünkben oda kerülhetünk.~Pálma egy 24598 2 | Azután! Hát azután?~– Azután visszatérünk a székvárosba. (Falu volt 24599 17| megnyugtatva a gróf – szólt ismét visszatérve büszke nyugalmához Gorombolyi –: „ 24600 2 | Neki is elég volt ennyi.~Visszatette a levelet a többiek közé 24601 9 | azt!~Mikor Ferdinánd gróf visszatévedt a dolgozószobájába maga 24602 1 | hosszasan, s elnézi benne visszatükrözött alakját. Az egykor búzakalászszín-szőke 24603 28| gyökeréhez tapadt. Azt megint visszaültetteti a hajdani helyére. Ki kereskednék 24604 25| sőt, mint a kaucsuklabda, visszaugrott egész ruganyossággal hátrafelé.~ 24605 28| visszatér, én ölöm meg, ha visszautasít, ő öl meg engem. – Vagy 24606 28| bizonyos volt felőle, hogy visszautasítás lesz benne.~A fegyházban 24607 28| érte. – Ha pedig büszkén visszautasítja a férfi a meghívást, akkor 24608 14| órazsinórján visel.~Az volt a visszautasító menyasszony jegygyűrűje. 24609 3 | egyenkint és együttesen visszautasították a szíves megkínálást, először, 24610 18| elrabolt félmilliónak már visszavadászta, a másik kétötödét sem hagyhatta 24611 24| megint „hű-hopp”, megfordult, visszavágtatott a vendégcsoport közé, s 24612 27| önnek olyan rútat tudnék visszaválaszolni, mint amilyen szépeket mond 24613 20| meglepett gályarabnak, hogy visszaváltoztassa azzá, ami igazán volt. Rablók, 24614 3 | mint tudja azt a Koczurtól visszavasalni.~S ezzel úgy tett, mintha 24615 14| egyszer ilyen áron fogja visszavásárolni?~– Tudom azt.~– Miért sért 24616 26| a lelkemet, s nem tudom visszavenni. De ettől a házasságtól 24617 7 | csinálok kötéltáncosnőt, s visszaveszem a leánykori tisztességes 24618 26| határidő után a volt tulajdonos visszavette azt. Most már nem az öné.~– 24619 26| nézni – mondá Pálma, s azzal visszavéve legyezőjét Kornéltól, azt 24620 13| Illavay odajárt az unokaöccsét visszavinni a végveszély torkából, azalatt 24621 7 | rá, hogy meg ne szökjék, visszaviszi őt a táborba, az őrnagy 24622 10| levettették vele a fátyolt, s visszavitték a családi palotába, ahol 24623 12| tűt a szalmakazalban.~A visszavonulás folytonos csatározás közben 24624 26| Kornélnak azt a tisztességes visszavonulást. De most már ki volt híva! 24625 20| betölteni. Szándékom egy időre visszavonulni a magánéletbe.~– Azt pedig 24626 12| magyar tábort. Az éppen visszavonulóban volt. Ilyenkor mindenki 24627 2 | tündér bevégzett munkája után visszavonult, s sikerült neki azt, nemes 24628 20| konzervatív mágnások mind visszavonultak a közpályáról, az ország 24629 7 | Abban az ő kürtszavára más visszhang felelt, mint az erdőké. 24630 24| mindenki az ő neveiket kiáltá a visszhangnak.~Illavay ott volt a közelükben, 24631 14| közül három-négy helyről visszhangzó jel felel: „No, most aztán 24632 20| kacajt egész kitörő erejében visszhangzotta a terem.~E hangra magához 24633 25| odább viszi a sátorát, úgy visszük mi odább a palotánkat. Hozzászoktunk