| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Akik kétszer halnak meg IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Part, Chapter
3515 24| vésett billikomoknak: – a díszfegyverek és páncélok, a hímzett lótakarók 3516 2 | viaszosvászonra festett képek díszítették. Kelet-indiai vadállatok, 3517 16| vadsóska dárdás levelei díszítik a falakat; a szögletekben 3518 25| bérházába, s az ő szobáit díszítse fel velük, azalatt, míg 3519 6 | népharag áldozata) összetépett díszköntösének foszlányával, azóta nem 3520 13| látványnak pompás, gyönyörű díszkötésű fóliánsaival, de valóban 3521 17| vonultak előtte végig.~A díszlakoma közmegelégedésre végződött. 3522 11| a címeres erkélyéig, a díszlépcsőzetéig, egész a küszöbéig! A nagy 3523 23| ünnepélyesen a várhegyre a díszmenet.~Odáig azonban egészen más 3524 25| egy-egy bútorkereskedésbe, egy díszműárusraktárba, egy porcelántárlatba ezzel 3525 8 | szalmakomisszárius? (Ez volt a díszneve az élelmezési biztosnak.)~ 3526 7 | nevetve:~– Hát bizonyosan disznók… – s rögtön talált is egy 3527 3 | báró úr. – Egy becsületes disznót nem kellene így megfüröszteni 3528 26| főnemesek sujtásos, bogláros díszöltönyeivel. Hanem azért, hogy olyan 3529 16| volt a nagy dinastának a díszpalotája, ahol tizennégy napig tartott 3530 17| hogy vajon teljes mágnási díszpompában rukkoljon-e ki, vagy nagyobb 3531 13| azonnal útra keljünk, és diszpozíciói szerint vegyünk részt egy 3532 3 | a kérdést. Nekem ezzel a diszpozíciómra bízott összeggel, ott ahol, 3533 24| öltözetben mind, az inasok díszruhában; maga a gróf a legújabb 3534 26| ötszázadik – ismerős. A nemzeti díszruhák s katonai egyenruhák, rendjelmezek, 3535 25| egy mozdulatával sem lesz dísztelen soha; mintha csak a török 3536 3 | márványkandallókat is a hajdani dísztermekből, s néha egy hétig élt a 3537 5 | bizony sohasem látta e híres dísztermeket. A vidékieknek az a szokásuk, 3538 14| azalatt bizonyosan latin disztichonokat fog készíteni, azokat majd 3539 24| tekintettel ki tudta venni a disztichonokból, hogy azoknak a kezdőbetűiből 3540 20| kriminel inkvizisen szinzesóz diteljeiből egy kis rikepicsulésnt bocsát 3541 7 | éjszakán; az is igaz, hogy a „diurnum” neve „napidíj” – ha éjjel 3542 7 | kellene érte szolgálni, akkor diurnum-nocturnum volna; csak magára vette 3543 7 | férgeinek.~Az megint felugrott a díványról, s nagy lépésekkel járta 3544 25| szabadalma megjelenhetni. A divatarszlánok mindegyike bejáratos volt 3545 2 | menyasszony volt. Akkor kezdtek divatba jönni az olyan összecsukható, 3546 2 | tetszik a fazonja, kiment a divatból.~– De csak az egyiknek. 3547 2 | volna. Ferenc! Most éppen divatja van a nevek megmagyarosításának. 3548 7 | többieké; ez nem változik a divattal. Hosszú, összecsapzott haja 3549 13| vegyünk részt egy fontos diverzióban a Felföldön. Semmi haladék! 3550 3 | vannak a részvénytársaságok dividendái, amiknek alapítója lettem? 3551 18| jól ismerte az újvilágban dívó szokásokat. Kifogást tett 3552 19| amíg a csendőrök lovainak a dobaját nem hallom. Ön pedig szintén 3553 5 | határon, úgy, hogy még meg is dobálja kövekkel a felállított határőröket. 3554 20| idő alatt a gallérja közé dobálni az ételt, s aztán elfelejteni, 3555 7 | képzeli magát, azt hiszi hogy dobálózni tud az emberekkel. Ez az 3556 13| Csak mindjárt az ablakon át dobálták le őket. Illavay utánok 3557 10| már, mint a rosta. Ki ne dobassa ön ezt a szemétre. Ön és 3558 8 | dobathat ki innen. – De ne dobasson ki, igazán mondom: meg fogom 3559 8 | nem haragszik érte? Ön nem dobat ki? Nem karmolja ki a szememet?~ 3560 8 | ön a cselédeit, s azokkal dobathat ki innen. – De ne dobasson 3561 10| semita ivadék-e? Csak egyszer dobban nagyot a szíve, mikor egy 3562 2 | De ennek láttára nagyot dobbant a szíve. Ismerős volt előtte 3563 23| a kezében, ez fogott el. Dobj neki egy húszast.~Koczur 3564 9 | nem kérdem, az út szélére dobják-e ki a koporsómat, hogy őseim 3565 7 | Tegyétek farkasgúzsba, aztán dobjátok fel a szekérbe.~Zsiborák 3566 7 | Micsoda? Te!~– Tűzbe dobjuk.~– Ezt a levelet, ami az 3567 8 | meg egy ilyen szolgabírót dobnak az utamba, akit éppen most 3568 27| fog-e már ezentúl sebes dobogásoddal felverni álmomból; nem veszed 3569 8 | veszélyérzet még hevesebb dobogásra indította szívét; – de az 3570 26| bálban, ami annyi sebes dobogást okoz olyan szíveknek, amikben 3571 16| vágtatott be a gargóvári dobogó hídon, akiben az erkélyablakon 3572 14| kirohant az egész horda a dobogóhídon, átkozódva, káromkodva – 3573 7 | a leomlott híd megmaradt dobogójára, olyan közel a vadászles-kalyibához, 3574 18| sikernek.~A gróf csendesen dobolgatott az ujjaival azon a sandalfa 3575 2 | mondá a fiú.~– Hallod, hogy dobolnak? Komédia van a vásárban. 3576 27| elkezdett a két öklével dobolni az asztalon.~Mégis igaz 3577 5 | Illavay Ferenctől, egy doboz verpeléti mellett ülve.~– 3578 12| Illavay továbbment.~Az első dobpördülés jelt adott, hogy a haditörvényszék 3579 7 | Hej szvinya, szvinya! Dobre varuj doma! („Hej disznó, 3580 26| nagyobb”.~ ~Künn az utcán dobriadó támadt: a generalmarschot 3581 27| kell tudatnunk, hogy mi dobtuk el őt, nem ő minket! A tegnapi 3582 25| elólét?~Most egyszerre egy dobütés vág közbe, s az arra megzendülő 3583 25| kijáratot leste.~Az első dobütésre a zenekarnak aztán előlépdelt 3584 6 | ami el van temetve, kútba dobva, malomkő a tetejében, hogy 3585 13| kerülni kell a részegséget és dobzódást, de különösen a káromkodást, 3586 27| Kívánhatsz-e még valamit? Hiszen dobzódhatol most… Így járnak, akik engem 3587 7 | Az csak nem lehet ott – Döblingben?~– Őróla igen jól gondoskodtam.~– 3588 3 | sült kappant , aztán egy döbön liptai túrót meg egy fehér 3589 19| amabból a lelket, mosolyogva döcögé:~– Nohát, ugye, igazságom 3590 4 | szivardobozból, s azzal dölyfösen oda döcögteté a szolgabírónak a végső 3591 3 | Koczur valami nevetésformát döcögtetett előre.~– Hogyne! Azt mondták, 3592 26| hogy mit tettem? Ezzel a döféssel megszűntem komédiásné lenni! 3593 4 | az ellenségének a szívébe döfhet egyenesen. Pörbe foghatja, 3594 25| alatt: a szarvak a levegőbe döfnek, s az állat a korlátfalnak 3595 2 | támadt volna meg, a gyomrába döftem volna ezt a tollkést. Infámis, 3596 24| szoktak lenni, s a megsértett dölyf egy perc alatt elfeledtet 3597 10| elégtétel volt megalázott dölyfének, hogy mások is ki lesznek 3598 4 | szivardobozból, s azzal dölyfösen oda döcögteté a szolgabírónak 3599 24| szóra. A gyöngeelméjűek dölyfösök szoktak lenni, s a megsértett 3600 6 | Hanem az nem engedett a döngetésnek, nagyon jól volt csinálva; 3601 6 | súlyos kemenceállvánnyal döngetve a vastáblát, az meg sem 3602 25| karjait, a térdén keresztül dönté azt, úgy, hogy a nagy herkulesi 3603 17| ilyen elhatározással úgy döntenéd össze azt az egész alkotványt, 3604 7 | sziklamorzsolók, akik várakat döntöttek le vállaikkal? Hol vannak 3605 20| feleségévé tenni, megtalálhat. – Döntse el ön a kérdést. Én mehetek – 3606 25| kolossz, akit az meg ne döntsön.~Most aztán általános tapsvihar 3607 6 | nagy vasajtó becsapásának dördülése volt az. Végzetes hang az 3608 20| van itt? Arra az előbbeni dördülésre minden élőlénynek föl kellett 3609 20| érzékzsibbasztó csendet egyszerre egy dördülő csattanás riasztá fel. ( 3610 6 | Koronkint egy-egy lövés dördült el, amint vagy egy fegyőrnek, 3611 20| elszabadult nehéz kapu nagyot dördülve csapódott be utánuk.~Azután 3612 17| az már hallott valamit a dörgésből: ő éltette a távollevőt, 3613 1 | döntő csatáikat. Ágyúik dörgése áthangzott a határon. Váraik 3614 4 | rámeredve förmedt reá mélyen dörgő szóval.~– No, hát halj meg, 3615 13| a vidékről.~Villámlott, dörgött a Tisza, Duna partján: az 3616 6 | hatszáz emberajk csendes dörmögéséből eggyé vegyülve, akkor ez 3617 19| oldozni, kötözni, s aközben dörmögve mondogatott ilyeneket Illavaynak:~– 3618 6 | hangját csak a lánccsörömpölés dörögte túl. A bosszúüvöltés s a 3619 21| hogy kelletlen vendégek dörömböznek a pincében. Azokat aztán 3620 6 | tűzszerszáma! A kannibálok dörzsgyufája ez! Mindenkinek szabadalma 3621 27| gyönyörködve végig. – A tenyerével dörzsölgette a mellét ott a szíve fölött. 3622 25| s a nyakát a vállamhoz dörzsöli, odatartva széles homlokát, 3623 6 | nyoszolya élén sebesen kezdék dörzsölni: ilyen a szigetlakó emberek 3624 6 | vad embereknek az izzóvá dörzsölt két darab fával meggyújtani 3625 11| hogy ő nagyon szereti a dohányfüstöt. Maga azonban nem vett részt 3626 9 | jöttment sehonnai idegenek, dohos parasztok, – még talán zsidók 3627 24| ünnepélyhez egy fél combig érő dókát, ami valami igen nagy kockájú 3628 26| talpát, s azzal vége lesz a doktori hókuszpókusznak.~– Oh, ébredj 3629 7 | fűzfagallyakból, olyan a dokumentuma, mintha hét különböző íródiák 3630 25| verekednünk. Ha agyonlövöm, dugába dől az egész ráépített tervünk, 3631 7 | dolgairól; hanem egyenesen a te dolgaidra térek. Te a legnagyobb veszedelemben 3632 5 | leckét azért, hogy az ő dolgaikba beavatkoztál?~– Tehát nem 3633 14| elvigye, ahol még a viselt dolgainak hírét nem hallották. Az 3634 3 | beszéljünk nyugodtan a mi rendes dolgainkról. A gyermekekről majd beszélhetünk 3635 7 | sem vesztegetek a magam dolgairól; hanem egyenesen a te dolgaidra 3636 12| helyéből, s kényszeríté az ő dolgára felelni. Mi lesz Apátváry 3637 8 | hanem értekezzünk a magunk dolgáról komolyan. – Önnek a házassága 3638 8 | Hanem maradjunk csak a te dolgodnál. Te nem gondolhatsz addig 3639 25| palota.~De hát minek az ilyen dolgokért megítélni a fiatal embert? 3640 13| nevetett magában ezen a dolgon. Az ember nincs csupa lépes 3641 8 | igyátok meg, aztán menjetek dolgotokra.~ 3642 22| sem irtózott úgy, mint a dolgozástól, s hátbaütés nélkül el nem 3643 8 | Hiszen még addig sokat dolgozhatnak – szólt fél mosolygó arccal 3644 25| dolgozik a leánya? Lovon dolgozik-e vagy kötélen, vízben-e vagy 3645 28| sütő-, főzőkonyhákon, a dolgozó-, a hálószobákon, a kórházon 3646 9 | Ferdinánd gróf visszatévedt a dolgozószobájába maga sem tudta, hogyan, 3647 9 | éjt.~Ott hagyta Diadémot a dolgozószobájában, és eltávozott.~A bankár 3648 4 | Dolgoztam valami munkán.~– Te! Dolgoztál?~– Ne gondolja, urambátyám, 3649 4 | voltál fenn éjfél után?~– Dolgoztam valami munkán.~– Te! Dolgoztál?~– 3650 7 | Most ahelyett fűrészmalmok dolgozzák fel az erdőt, hamuzsírfőző 3651 7 | de azért eligazították a dolgukat szépen. Mind a kettő a másikat 3652 14| Azután volt rajta egy piros dolmány. De hol vette ezt a piros 3653 25| arcszínű úrnak a pitykés dolmányába ütötte az orrát, aki ezzel 3654 25| világbeli spanyolok pitykés dolmányát viseli. Inkább hasonlít 3655 14| De hol vette ezt a piros dolmányt? Hát úgy szerezte, hogy 3656 3 | leült az asztal mellé, s a dolmányzsebéből egy feketeretket vett elő, 3657 17| közbe merészen Pálma.~– Dolnavárott – felelt gondtalanul Gorombolyi.~– 3658 27| amiket ön egykor innen Dolnavárról kapott, mert azok az „én” 3659 20| Hát az nem köztudomású dolog-e, hogy ez a ragyogó, piros 3660 3 | szellőztetni: nincs ehhez a dologhoz a szebbik nemnek semmiféle 3661 5 | kellene neki tudni, ellenben a dolognak, meg a könyvnek nagy „komája”. 3662 5 | valami. Az embernek ilyen dolognál kockáztatni kell. Koczur, 3663 3 | mármost beszéljünk valami okos dologról.~Azzal leült az asztal mellé, 3664 27| leányának, ~DONNA ATALANTA MÁRIA~DOLORES ANNUNZIATÁNAK~BÁRÓ APÁTVÁRY 3665 10| elmentek lefeküdni. Utánuk dőltek a nagyok. A Temetvényi-Opatovszky 3666 7 | Ez a jogalap a csalás. (Dolus.) Impedimentum dirimens. 3667 16| bársonykerevetre; félkönyökére dőlve rajta. Igen: egy hajdani 3668 7 | szvinya, szvinya! Dobre varuj doma! („Hej disznó, disznó! Jóra 3669 6 | szemöldökcsont, azok a kiülő dombok a homlokon; az a kegyetlen, 3670 9 | mindenfelé a messzelátó dombokra, hogy amint meglátják, hogy 3671 9 | papírszeletre, amelynek domborveretű üres háta már elárulja a 3672 2 | aztán felmenni a Kálvária dombra, s onnan apróbb-nagyobb 3673 16| futnak össze, ahol egy magas dombtetőn emelkedik ki az újabb kori 3674 20| megbántott arcot vágott, ő nem domestique, aki táskát hord fel a szekérről.) 3675 13| sermót: „Bonum mane praecor domine perillustrissime”.~Illavay 3676 1 | palakő asztal, melyre a dominium utolsó előtti urának a mostani 3677 17| rakjon kazalt a földesúr dominiumából: a földesúr aztán kanyarítson 3678 11| rendbeszedésének” neveznek. A gróf domíniumainak mindenféle ügye a legnagyobb 3679 5 | ha egyszer az apjának a dominiumát elárverezik: az pedig nemsoká 3680 3 | Igen jó utak vezetnek ki a dominiumból mindenfelé. – A báró úrnak 3681 3 | volt ennek a rengeteg nagy dominiumnak?~– Igenis. Negatív jövedelme.~– 3682 9 | összeköttetéseinél fogva régóta tudta.~Domíniumokat akarnak vásárolni, megszorult, 3683 17| kanyarítson magának egész dominiumot: ott az ország, az elég 3684 2 | megélünk valahogy saját nagy dominiumunkban.” És úgy történt. Óh, ha 3685 17| Most már nem örökség, hanem donáció útján fogja azokat megkapni 3686 10| osztotta; egyik fele jutott donatióba a Temetvényieknek, másik 3687 14| alattuk a föld.~Pálma kijött a donjonból, s azt mondá atyjának:~– 3688 25| Útját állta a visszatérő donnának. A hidalgó keresztbe tette 3689 6 | észak-amerikainak a „Yankee doodle”, a franciának „Allons enfants 3690 13| mert a kastélyban olyan dorbézolást visznek véghez, hogy nincsen 3691 2 | betyár ott táncolt, danolt, dorbézolt aztán egyedül, magában a 3692 25| nem ismerte ezt a közönség Doré remek rajzai után: egészen 3693 2 | dobot püfölt, a másikkal dorombot pengetett a szájában, az 3694 22| Ferenc ölébe, s elkezdett dorombozni, ami a macskánál nagy lelki 3695 13| némelyik fegyverrel, mások csak dorongokkal ellátva; hogy idegenek is 3696 28| nem restellné a gyapjútépő doroszológépet megnézni: ott hajtja az 3697 27| Flamingo-rend nagykeresztese! Dos-à-dos.~És aztán egy nagyot fohászkodott.~– 3698 25| nem hagyom. A Herkules úr douceurt kapott a mamzelltől azért, 3699 26| akkor, mikor a zászlójukba Dózsa pórhada törülte a bocskorát! – 3700 6 | még sok elveszteni való drágájuk van, lelkük egész meggyőződésével 3701 24| ami arany és ezüst, meg drágakő és cifra hímzet: mindent 3702 24| a hímzett lótakarók és a drágaköves ereklyetartók, órák – aztán 3703 9 | hozzá, gróf úr; én csak egy drágakövet ismerek: a malomkövet.~A 3704 12| Illavayt.~– Na, itt van a drágalátas uraöccse. Elteheti ecetbe, 3705 7 | hogy mind neked, mind a te drágalátosaidnak bőségesen visszafizettem 3706 2 | sokaknak megtetszett, de mind drágállották. Ilyet csak Metternich hercegnő 3707 24| adva.~– Hát miért? Annyi drágaság! Olyan fényes drágaságok! 3708 27| kapott, mert azok az „én” drágaságaim. – Isten önnel!~Illavay.”~ 3709 20| rabolják el a kastély minden drágaságát, de azt az egy kincset nem 3710 24| Azokat a műkincsekkel, drágaságokkal rakott termeket, amiknek 3711 6 | nem ölte Szigligetit, a drámaírót, aki történetesen az ablakából 3712 25| kackiás menyecskével egy dreischrittest eljárni; nevettek nagyokat 3713 25| chansonnette-dalárnők, s a dreischrittet a kánkán. – Ez volt az általános 3714 7 | ott? Felelj! – kiálta a drótosra a szolgabíró. Arra az abbahagyta 3715 7 | maga is mellen ragadta a drótost.~– Semmi zsivány! semmi 3716 7 | találtunk itt.~– Hozzátok fel!~Drótostót vala. Öles, izmos férfi. 3717 18| a tradíció szerint „nagy Drucker”. Pálma odaült az atyja 3718 25| felváltotta a chignon, a „dudler”-eket a chansonnette-dalárnők, 3719 13| úrfira mindjárt ráért a dúdolási kedve, s utoljára is azzal 3720 12| a nótát, azután magában dúdolja a dallamot, utoljára, mintha 3721 12| mindig szokott valami nótát dúdolni magában.)~– Az, hogy „Boldog 3722 21| tompa morajával, s hallja dübörögni a nehéz vasajtót, az ablakok 3723 4 | Olyanformát is hallott egyszer egy dühbejött embertől (alighanem az anyjától), 3724 13| szállt a megszorított fenevad dühe, s ádáz hördülést taszítva 3725 25| emberi erőnek a vadállati düherőszak fölött! Némelykor olyan 3726 6 | meglátták, a kétségbeesés dühével rohantak tömegestől az oltár 3727 25| s biztató szavával segít dühíteni vadállatot és viadort. Az 3728 2 | azt is elfelejtetted nagy dühödben, hogy főszolgabíró vagy. 3729 26| járókelők, akik ezt látták, dühödten rohantak Opatovszkyra; az 3730 23| karszékbe. A zene tovább dühöng. Kornélnak minden esze keringel 3731 20| most, édes bálványom? – dühöngött magában, elfutva az ablaktól. – 3732 2 | sem kell. Hát már most mér dühösködöl? Mert az mást szeret, aki 3733 3 | háznál: Diadém úr elállta a dühösködőnek az útját.~– No, nono! Mi 3734 24| alatt élt. Elfeledte azt a dühöt, amit annyiszor éreztetett 3735 19| Rokomozer pedig ezzel a második dührohammal még jobban meg volt elégedve.~– 3736 16| fogadja a belépőket. Érthetlen düledékhalmaz a laikus előtt, csak arra 3737 16| fél attól, hogy ha ez a düledező várkastély valahogy újra 3738 25| verekednünk. Ha agyonlövöm, dugába dől az egész ráépített tervünk, 3739 2 | kandallóhoz Diadém mellé, s dugd te is a két kezedet a hátulsó 3740 5 | szamárhátara mindig. Csak te dugdosd a meleg kebeledbe a fagyva 3741 7 | Lássuk a medvét!” Nem dugdossuk el tovább fegyvereinket 3742 7 | méltóságos úrnak, amit a zsebébe dughat.~– Mi lehet az, Sámsi?~– 3743 1 | aztán megint szárnya alá dugja az orrát, s tovább alszik. 3744 5 | egy tetteddel olyan mélyen dugod bele a nyakadat a hurokba, 3745 25| amit a szép kezek maguk dugtak a gomblyukába.~– Hogy hívják 3746 7 | szorítva a robbanó anyag, azt dugták bele a puska lyukába, arra 3747 18| Megállj! Hiszen én magam dugtam azokat máshová. Tudom már! 3748 14| én hordom magammal, mint Dulcamara, s holmi goromba bajnál 3749 2 | Fogjatok meg, hogy el ne dűljek! – kiálta a szatócs. – Magamnak 3750 16| taszításra várna, hogy utána dűljön a többinek, még én láttam 3751 25| versein, s beledaloltak a „dullia”-ba; a forradalom után a 3752 3 | elővigyázata, hogy ahol dűlős út következett, ott előre 3753 7 | vitték, s az ő országútjából dűlőút lett, a szó teljes értelmében. 3754 3 | kifordultam belőle. Háromszor dűltünk föl ebben az átkozott útban. 3755 13| Villámlott, dörgött a Tisza, Duna partján: az nem látszott, 3756 9 | hadjárat más folyamok mellé; a Dunát, Tiszát fogja megfesteni 3757 25| a támadó a jobb lábával dupla lépést tesz, kívül és belül. 3758 7 | elvörösödve Kornél báró, s azzal a duplapuska csővégét a szájába kapta. 3759 7 | fegyverrel, neki magának is volt duplapuskája.~A kőhídnál leszálltak. 3760 17| még most is rajta volt a duplaujjas bársony Zrínyi-dolmány.~– 3761 7 | délután, s veszti – nem a maga durosait, hanem a te piculáidat. 3762 23| kastélyban és az óvárban durrogtak a mozsarak. Ez meghatja 3763 15| mennyit tud beszélni ez a durvának látszó arc! Aki annak a 3764 6 | Munka csak egyféle volt, durvapokróc-csinálás: gyapjút tépni, fonni, megszőni, 3765 24| utazott szaktudósnak, vagy egy dúsgazdag arisztokratának. Még gazdagnak 3766 8 | szívnek. – Dolgozzanak! Majd, dúskálkodni! Dolgozzanak!~– Hiszen még 3767 16| is. Nincs itt semmiféle dúvad: róka legfeljebb. – Itt 3768 7 | óvatosság, ilyen helyeken dúvadak is tartózkodnak.~– Hahó! 3769 24| Ott van Koczur.~S azzal duzmadtan előrement; azt sem bánta, 3770 2 | gazellaszemekkel, piros duzzadt ajkakkal, egész termete 3771 4 | Felvetett ajkain örökös duzzogás, panasz és élvezetvágy egyesült 3772 3 | fölvenni… Mit sem bánom. Hadd duzzogjanak… Csak az enyémet add ide.~ 3773 14| szvornoszt vezére? – mondá duzzogva a kísérő legény.~Akkor meg 3774 24| Pálma tudott magyarázni.~A dzsentrihez tartozó embert ez erősen 3775 1 | eggyé vannak forrva azzal a dzsentrivel, mely kezdettől mostanáig 3776 20| volna. Egy délceg alak, dzsidás-tiszti egyenruhában. A festő remekelt 3777 16| gránitból, annak a bunkóján egy dzsinnfő van faragva, haja akantuszlevelekben, 3778 16| hosszú gránitdarab, csodás dzsinnfőben végződő: csak olyan széles, 3779 18| kétötödét sem hagyhatta ebadóba. – „Pálma becsülete” volt 3780 7 | könyörögted vissza az életre, s ebbeli rémületedben otthagytad 3781 7 | eltitkolják. Pincérnek az ebéddel, játszótársaknak a kartyaveszteséggel, 3782 20| nevezik; hanem itt akkor ebédelnek.~A komornyik felhozta Illavaynak 3783 2 | leheveredtek a fűbe egymás mellé – ebédelni.~– Te, minekünk el kellene 3784 20| hogy jobb lesz erről az ebédről a vendégnek elmaradni.~( 3785 16| Azok meg vissza őrá.~Az ebek előrohantak a bozótból, 3786 20| s ha elalszom, fel nem ébredek semmi zajra.~– A gróf úr 3787 20| Milyen álma lesz? És milyen ébredése?~ ~(Aludjál csendesen!… 3788 3 | odavágva a falhoz, mégiscsak ébredésre bírta valahogy.~Ekkor kezdett 3789 20| Monsieur! – ismétlé a hívást. – Ébredjen föl! Baj van.~Hogy hívására 3790 17| amikben a Vág-vidéken arra ébredtek az emberek, hogy „jön Gorombolyi!” 3791 11| csodálni? Mikor maga az ébrenlét is csak egy képtelen, hihetetlen, 3792 1 | tartó álom, belerémlik az ébrenlétbe.~Pozsonytól fölfelé haladva, 3793 26| nyargalóztak végig, harsogtatva az ébresztőt. Fegyverre! Fegyverre!~Dejszen 3794 3 | elmenetelnek. Nem kell engem ebrúdon kidobatni. Elmegyek úgy, 3795 17| értékét megismerjük. Az pedig ecclatanter megtörtént ama hírhedett 3796 12| drágalátas uraöccse. Elteheti ecetbe, alajba vagy a Vörös taranyba, 3797 2 | tudniillik nincs leöntve ecettel vagy olajjal; mellénykéjére 3798 1 | kelyheit megannyi külön ecsettel bekenegeti. Hadd illatozzanak! 3799 24| hogy menjen addig le az écurie-be a lovászmesterrel, s mutogattassa 3800 24| equipázs! Minden lesz! Écurie-t tarthatok. Gazdag vagyok. 3801 22| szemeket meresztett rá.~– Hát éd akkor bit eszeb?~Volt ugyanis 3802 10| gyöngédséget, a becézést, az éd-neveket, a csókokat, hogy egyéb 3803 2 | fejéhez: – No, hát nesze, edd meg az apáddal meg a szolgabíróddal 3804 16| számadásokat!~Azt tapasztalhatták eddigelé is, hogy amióta a gróf itt 3805 3 | szempontból előnyösebbet az eddiginél, s amint ez az új országút 3806 7 | kell látni a jó példát az édesanyában. Légy te ezentúl is gyermekeimnek 3807 4 | parasztnak, hogy följelentette az édesanyádnak, hogy micsoda tréfába ártottad 3808 10| leánya egy bálványimádó édesanyának. Ő volt a bálvány. Hatesztendős 3809 10| mind az övé lesz.~Hanem az édesanyát nem találta meg többé.~Most 3810 2 | ereklye.~Ferenc úrra az édesanyjáról maradt az, akinek viszont 3811 15| aki rábízza a sorsát, mint édesapa egyetlen gyermekén.~Nehéz 3812 4 | természetesen azonnal sietett ezt az édesapáddal közölni.~– Hát hiba volt 3813 6 | hamisított, s mikor ezért a saját édesapja feladta, bosszúból rágyújtotta 3814 17| megérdemelve.~– Óh, nem, édesatyám! Soha, de soha nem mehetek 3815 2 | Mintha csak a méltóságos édesatyját hallanám beszélni!~– Ily 3816 17| sikerült. A gróf maga is édesdeden mosolygott, és megbocsátott 3817 27| van egyéb gondja a nőnek: édesebb gond.~Azóta is minden délután 3818 8 | golyhó, s megcsókolva az édesen erőszakoló kezet, oda hagyta 3819 4 | Czenczi! – szólt ekkor édeskésen az anyja. – Jer ide hozzám.~ 3820 2 | Gyulát, Áugustból Ágostot, Edmundból Ödönt, Eugenből Jenőt, Benjaminból 3821 25| folytatni, ami az izmokat edzi, a főt tisztán tartja, a 3822 10| Majd ha aztán meg lesznek edzve vihartól, szenvedéstől: 3823 12| annyira becsülte az úrfi effektív értékét, amennyivel az őneki 3824 2 | fanyelű bicsakot s más efféle népies luxuscikkeket árult. 3825 24| egy Opatovszkyt, aki az effélét kegyeskedik elfogadni.~Nem 3826 11| hogy a constituante-nak efölötti harcát igyekezett kedvezően 3827 24| keres a föld sarából fel az égbe. Ez volt az első illúzió, 3828 1 | Oda megyünk!”~Aztán az égborulat eltakarta előlük a csalképet; 3829 22| nélkül.~Az ablakokban az egerek csináltak maguknak kényelmes 3830 22| mormogása, hogy megfogta az egeret.~Odahozta az ura lába elé. 3831 8 | odasegíté: a veszedelmes egérfogóba.~– Hiszen e perctől fogva 3832 20| szóra, mint a szaglászó egérkéé. A lehető legnagyobb „shocking”, 3833 19| egy gurulni, beleesik az egérlyukba, örök időkre holt ember 3834 26| inkább a pénzhez kapva, egérutat engedtek neki, kimenekült 3835 12| hiszen láthatjátok ebből az egészből, hogy bolond.~– Annál kevésbé 3836 13| tud, s a partit ki lehet egészíteni a tiszttartóval, aki szintén 3837 1 | befuttatott zsúpfödelű házikóik egészítik ki. Tengeri és szőlő ott 3838 7 | levegője hűs, még megárt az egészségednek.~– Oh, bár lehetnék halálos 3839 10| mindazt, ami egy halottnak egészségére válik. Itt nem üldözi senki, 3840 25| neki, hogy kímélje drága egészségét. Aggódik miatta.~– Mikor 3841 9 | sem, hogy „hajlott kora és egészségi állapota iránti tekintetből”, – 3842 9 | vállalatok nem vigyáznak az egészségükre, hát meghalnak, ez az ő 3843 14| bozontos fejet, s egy csókot égetett az ajakára, egy valódi, 3844 9 | márvány emlékkőből meszet égethetnek. Betelepíthetik az egész 3845 1 | fejedelmi gazda hamvait ott égeti a verőfény a Pontus partján. 3846 20| Mintha nem volna abban égető anélkül is elég! Nem is 3847 2 | nyugtalankodjam: az az ügy, mely oly égetővé vált, az ő mai hazaérkezése 3848 20| nagyon jókor jut eszedbe az éghez fohászkodás, szép halavány 3849 10| szoktatták a világról lemondás égi gyönyöreihez. Akkor egy 3850 9 | szeme világított, mintha tűz égne zöld tenger fenekén. – Vigye 3851 7 | elnyomásánál erősen „felcsapta az égót”. Ha te nota infidelitatisban 3852 17| gargói hősnők nevét, ahogy az egri hősnőkét örökre fenntartá; 3853 23| s a feketekávé mellé még egy-két pohár curacaot is elköltött – 3854 16| leány számlálta magában: „egy-kettő-három”.~Mégis az ölében vitte. 3855 24| veszhet el, s jó-rossz évben egyaránt meghozza a maga jövedelmét. 3856 2 | gomb-spéciesnek helyettesít, – ahol egyátaljában szükséges a jelenléte a 3857 9 | nézve, aki ezt mindenünnen egybegyűjtve összeállította. Hogy mélyen 3858 24| hol az úri társaság volt egybegyűlve.~Mielőtt az ajtót kinyitotta 3859 7 | bolondjai valaha? És aztán, hogy egybehangozzék velünk, nem csináltuk-e 3860 27| urával~Folyó hó 16-án leendő egybekelését.~Az egyházi szertartás a 3861 12| hogy a haditörvényszék egybeült már. Előhozták a delikvenst, 3862 14| mathesist. Mi az: „Egyet az egyből ha kiveszünk = lesz kettő?” – 3863 20| nagyon okosan tette, hogy az egycsillagos úrra bízta az útitáskáját; 3864 16| szeme van is, nem telik be egyébbel, mint a maga Pálmájával.~ 3865 10| szegénység. Ha nem marad egyebed, mint ez, akkor ez csak 3866 13| libákban, malacokban – és egyebekben – emelt kárt ki téríti meg, 3867 13| még hidegebbé tette, mint egyébkor. Szemeit fel sem ütve, senkit 3868 25| Már nem is lehetett vele egyébről beszélni.~Büszke volt rá, 3869 1 | csendes, emberhangtalan egyedüllétben, oda heveredik le a kandallója 3870 14| falát megkentük hájjal, hogy egyék meg a kutyák, magunk pedig 3871 19| odaállnék elejbe, azt mondanám, egyél meg előbb engem. Micsoda 3872 17| S nem fogadott el semmi egyenértéket.~– De hátha e pár hónap 3873 16| megvevőnek. Hát nem volt-e ez egyenértékű nászajándék azért a másikért, 3874 11| távoli célja, aminek az útját egyengeti most.~Pálma meg az ő arcáról 3875 8 | egy okos és helyes eszű egyéniség?~– S ezt itt ezen a helyen 3876 9 | nem jó. Én már sok fiatal egyéniséget láttam magam előtt a gyászszekéren 3877 8 | görög P rejtélyeit.~Magasabb egyenletek, logaritmusok, infinitézimál 3878 2 | aki minket mindnyájunkat egyenlően érdekel, sőt mondhatnám: 3879 9 | levegő! – Ez a harc nagyon egyenlőtlen volt!~– Kiegyenlítheti a 3880 20| délceg alak, dzsidás-tiszti egyenruhában. A festő remekelt rajta. 3881 6 | milyen színe legyen az egyenruhájának. Petőfi írjon a számára 3882 26| nemzeti díszruhák s katonai egyenruhák, rendjelmezek, paszomántos 3883 13| levő primipilusok tiszti egyenruhákban siettek le a nép elé, s 3884 10| is járnak néha, hímzett egyenruhás kísértetekül, senki sem 3885 26| mint foglalkozás nélküli egyént.~Kornél agyonlőtt embernek 3886 2 | érte a zsidótól?~– Csak ad egyért-egyért egy kutyanyelvet, ha lelke 3887 9 | nagy úri birtok, az éppen egyértelmű a tökéletes ruinával. Ebben 3888 8 | eldöntésére?~– Ön határoz ebben egyesegyedül, grófnő. Senki más, mint 3889 9 | Bercsényi-uradalmat, aminek egyesítése volt egész életem álma, 3890 9 | üzletet.~– Egészen úgy van.~– Egyesítsük a két ruinált uradalmat: 3891 17| apátvári uradalmak ismét egyesülendők lesznek! S a merész tószt 3892 6 | Talpra magyar, hí a haza! Egyesüljünk a szabadság kivívására. 3893 9 | egymás után büszkesége egész egyetemét, ennél az embernél kezdődött.~ 3894 6 | fordulva. – Ezek az újoncok egyetértenek a lázadókkal, mindez összefügg 3895 8 | vásottságot.~Kornél báró egyetértően hunyorgatott. Jó nyomon 3896 23| frakkban és fehér nyakravalóban egyezett meg. Akkor aztán úgy érzi 3897 9 | nélkül, s a föltételek fölött egyezkedik.~– Nem bánom, uram.~– Tehát 3898 10| mint aki elveivel össze nem egyeztethetőnek tartja diplomáciai küldetését, 3899 9 | Hanem mielőtt hozzáfognánk, egyezzünk meg egy dologban. Ön olyan 3900 20| Pedig azok csak parasztok, s egyforma szűrben járnak. Hát a magasban 3901 4 | olyan munkára, amit utálok. Egyformává tesznek más száz meg száz 3902 22| Amerikát látott ember nem jön egyhamar zavarba. Vele voltak mindenféle 3903 24| részletes kimutatások után, egyhangú magasztalásokban törtek 3904 19| elhagyott kalló nyilai kótognak egyhangúan. Az ember önkénytelen azt 3905 20| Amerikában. A gyémántok egyharmada még oda volt.~– Hagyta volna 3906 20| egyszerű bútorokkal berendezve.~Egyhirtelen nem tudott magához jönni. 3907 10| pezsgőző urak mind egytül egyig vagy főbe lövik magukat, 3908 25| minden művésznőbe, egy nap az egyikbe, másnap a másikba. S voltak 3909 25| aki a földszinti karszékek egyikére felugorva, onnan kiabál 3910 7 | sor, annyiféle karakter. Egyiknél hasra esnek a betűk, másiknál 3911 3 | megkínálást, először, mivelhogy egyikük sem szerette – az ananászt; 3912 3 | ananászt; másodszor, mivelhogy egyiküknek sem volt a zsebében ötezer 3913 9 | megfulladunk, vagy engedjünk egyikünknek, aki úszni tud, hogy kimeneküljön 3914 11| a leletet, s megforgatta egykedvűen, mintha mondaná, hogy biz 3915 18| rablókkal játszott volna egykézre, ugyan mi oka lett volna 3916 7 | fogadom, hogy nem illansz el egykönnyen. – Illavay e szóknál maga 3917 6 | Hallgathatta, aki akarta. Az egykorú hírlapokban mindössze annyit 3918 7 | puska. De azt is látod, hogy egymagad vagy hozzá. Magad csak nem 3919 2 | kárt a gazdának azzal, hogy egymagának lefoglalta az egész asztalt. – 3920 7 | is kellett.~A férj és nő egymáséba kulcsolták kezeiket, s úgy 3921 3 | akartak válni a mamával egymástul; aztán azon civakodtak, 3922 4 | barazdolásnál, hogy még egynehányszor ki ne tálalja a sár közepébe 3923 7 | túrta a földet. Felfordult egynéhányszor. S hogy pénzt nem hordott 3924 1 | rengeteg birtokok, amik közül egynek-egynek a határát a névadó vár ormáról 3925 3 | el tudott vele bánni, s egypárszor odavágva a falhoz, mégiscsak 3926 2 | tizenkét fontos golyókat egyre-másra. A kémeket és izgatókat 3927 18| nevű úrhoz címezve, amikben egyrészt Pálma közölte az itthon 3928 6 | tettek ártalmatlanná.~Hanem egyről elfeledkeztek Zsiborák cinkosai 3929 12| torony irányában járható; ha egyszer-kétszer bedőlnek is az árokba, mulatság 3930 4 | Beszéltek otthon felőlem egyszer-másszor, ugyebár? – Azt mondták, 3931 6 | kerek summát – váltságdíjul egyszer-mindenkorra a közpénztár oltárára letenni. 3932 25| való óránk, s a lakomáink, egyszerűbbek a nomádokénál.~– Óh, én 3933 5 | maga mindenben a rideg egyszerűséget szerette; hiányzott nála 3934 25| Atalanta a legszerényebb egyszerűséggel van öltözve, nyakig érő 3935 10| Mennyire kell menni az egyszerűségnek, hogy az affektáltnak ne 3936 10| vígan pezsgőző urak mind egytül egyig vagy főbe lövik magukat, 3937 25| Hiszen annál semmi sem együgyűbb mesterség, mint egy hóbortos 3938 2 | kifejezést: ezt a mogorva együgyűséget el nem űzheted róla. A legrosszabb 3939 3 | Mind a hárman egyenkint és együttesen visszautasították a szíves 3940 2 | napsütötte ligetben, a bizalmas együttlét ezer bohó tréfái, az örömrepdeső 3941 18| is kerültek boldog társas együttlétben a Ferenc leveleivel.~És 3942 8 | nem igényper alatt levő egzekúció-tárgy.~Opatovszky feltolta a fejéről 3943 6 | sorakozottan kell nézni az ilyen egzekúciót. Ettől fogva aztán valamennyinek 3944 2 | oda urak, akik csak adót egzekválnak, egyébre nincs gondjuk; 3945 2 | vert. Azért, akinek valami éhe, szomja van, csak nagy hirtelen 3946 25| egyebet ez napközben nem ehetik. Valóságos remeteélet ez. 3947 20| lakik vele, s többet nem éhezik senki földjére: téged pedig 3948 3 | kellemetlen állapotát, a gyermekek éheznek, rongyban járnak; előadtam 3949 20| álarcát. Ez a sóvárgása az éhező bűnnek, ez a visszafojtott 3950 4 | leghamarább, kedves Koczur?~– Én éheztem meg leghamarább, kedves 3951 7 | felé fordítva, megtekintse.~Ehh! Hogy változott egyszerre 3952 6 | működtek az óriási mérvű éhhalál leküzdésére.~S azok közül, 3953 5 | s karlsbadi vizet iszunk éhomra. Reményeink röptét letörte 3954 8 | szemekben bizonyos neme az éhségnek volt kifejezve, ami olyanformát 3955 4 | gyorsan azt a levest. Az éhségtől ájult el szegény fiú.~Az 3956 3 | befogat a postacsézába, s éjben-ködben megszökik a saját palotájából.~ 3957 16| szabadságért küzd napon és éjen át, iszonyatos esztendőkön 3958 1 | parazsat, hogy válik hamuvá, éjfélig; éjfél után szendereg, míg 3959 2 | fel is magasztalta érte.~– Ejha! Húgám! Hiszen te olyan 3960 20| Az estikéken rajzott az éjlepkék tábora, s a bokrok sötétjéből, 3961 4 | idehozott fele útról, s éjnek éjszakáján bevitette magát 3962 4 | idehozott fele útról, s éjnek éjszakáján bevitette magát a székvárosba. 3963 11| volt az! Minő napok! Minő éjszakák! Milyen volt minden egyes 3964 16| ölnyi mélységben, ott döng éjszakánkint nehéz pörölyütése. Esténkint 3965 26| arcához, mintha tűzsebet ejtettek volna rajta.~– Uram! – lihegé 3966 26| vethet egy pillantást, nem ejthet ki egy szót, amiről tudomást 3967 8 | amiért nem fogod Gargót útba ejthetni, hanem a karannói völgyön 3968 5 | az, ami atyámat kétségbe ejti, de amit kimondani nincs 3969 2 | Majd ennek is módját ejtjük, csak ne essél mindjárt 3970 25| soha Bécs városát útba ne ejtsék.~Most is itt volt a Krautsuppen 3971 8 | szenvedélyének martalékául van ejtve, még volt valami hízelgő 3972 18| hogy a külföldi „baldower”-ek száz lépésről meg ne ismerjék 3973 13| eloquentius. (Seneca sem szólt ékesebben.)~A pap se tudott deákul. 3974 17| ragyogni, jóleső hízelgésnek ékeskedni, lelkesedés superlativusának 3975 6 | törvényszék előtt. Az ő ékesszólásának köszönheti, hogy az enyhítő 3976 19| sem szállt a szekérből, az ekhó alól.~– Palkó… Ne sokat 3977 19| fogadott meg, jó négylovas ekhós szekérrel. Korán hajnalban 3978 1 | egy nagy családnak címerét ékíti, s predikátumául szolgál, 3979 4 | ember kimondja a valót. Ekkoráig még sohase próbálta. Meg 3980 19| szavamra, polgártárs.~Már ekkorra rendbe szedte magát a gazda. 3981 8 | világgal tudatni, még pedig oly eklatáns módon, hogy afelől senkinek 3982 19| Isten a világon! Gyémánt ékszer? Énnálam? Aki csak rongyokban 3983 3 | Atalanta bárónénak minden ékszere a zálogházban volt már: 3984 18| megvan a leírása az eltűnt ékszereknek, és ennek a nyomán hiszem, 3985 2 | fehérneműs sürgető levele, ez az ékszerész fenyegető levele, ez a fiskálistól 3986 18| magára találni. Önöknél az ékszerészek árjegyzékei szerint megvan 3987 10| címere, neve van fölvésve, az ékszertokokon a joaillier címe, akinek 3988 25| gondolni, mint hozza ilyen nagy eksztázisba ezt a magyar főurat Adelung 3989 26| térdeit, kiáltá őrjöngő eksztázissal:~– Urad akarok lenni! Igen! 3990 24| megértettek. Tele volt az éktelen magasztalásokkal a vőlegényre 3991 25| örömmel – ő elfogadta az ekvipázsomat! Érted, mi az?~– Az, hogy 3992 4 | Formanektől, akinél legutoljára ekvipiroztatta ön magát.~Ez lefegyverezte 3993 26| bemenjen megtudakolni, hogy él-e még a tündérnő, vagy meghalt?~ 3994 26| Atalanta is őket nézi. Úgy el-elbámul, hogy ügyetlenségek történnek 3995 19| mélyen a szemükbe húzva el-elsomfordáltak mellette, s odadörmögték 3996 26| szépségüket eladják. Ez nem elád, ez vesz. Közel van hozzá, 3997 9 | tovább. Az apátvári uradalom eladását rendbe hozni az én gondom. 3998 9 | Ha pedig kényszerített eladásra kerül egy nagy úri birtok, 3999 3 | ruhát kapunk, a régit rögtön eladjuk a handlénak. Nincs énnekem 4000 2 | lenni, csak azért is!~– Eladnád még a párját is a függődnek, 4001 16| hatalmába, ahogy egy rabszolgát eladnak testestől, lelkestől, örök 4002 9 | vásárolni, megszorult, jól eladósodott magyar főuraktól.~Diadém 4003 9 | megbízottját. Engedelmes eladót fognak találni bennem.~– 4004 3 | a boltokban – hitelbe, s eladta fele áron a zsibárusoknak. 4005 7 | biz abból a potykákat mind eladták mázsaszámra, mikor rájuk 4006 6 | mindenképpen egy messze elágazó konspiráció fonalait akarja 4007 11| Illavay még erre sem akart elájulni.~– De hát tudja ön, mit 4008 4 | sárban rekedt utas szokta eláldogatni sorba azt, aki ezt az urat 4009 24| hogy az még egy hétig is eláll. Tapasztalhatá, amint egy 4010 25| mindenünnen siettek az útját elállani az öltözőkig, s egy tekintetét 4011 4 | az egész testét és lelkét elálló titkos borzadály, hogy mindennek 4012 8 | kacskaringós útjában a kátyúkkal elállt úton végig a bolondságokat 4013 14| fegyveresek százankint, s a piacot elállták egész tömegben: szuronyt 4014 20| s bezárom az ajtót, s ha elalszom, fel nem ébredek semmi zajra.~–