| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Akik kétszer halnak meg IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Part, Chapter
13595 7 | jelezte, hogy reáakadt. Lehajolt érte, fölhúzta az ujjára.~ 13596 16| elragadtatását. Odafutott a kúthoz, s lehajolva annak mély ürege fölé, lekiáltá 13597 7 | hogy nem lesz a fejét hová lehajtania. Tehát előre gondoskodott 13598 3 | első emeleti lépcsőn is lehalad: az istállók felé megy. 13599 4 | gyermekekre nézve olyan lehangoló, s akinek a gondnoksága 13600 20| itt lakó népnek. Egészen lehangolta a kedélyét, amit megtudott. 13601 14| Az igaz. A leány egy lehanyatló család utolsó elátkozott 13602 6 | hogy ha valakinek az orrát leharapják, azt megint helyreilleszti, 13603 6 | csavarszorító?~– Ha akarjátok, leharapom – mondá a cigány.~– No hát, 13604 2 | egyet a havannák közül, leharapta a végét, s rágyújtott a 13605 3 | dobbantott a lábával.~– Ez már léhaság! Mi szükség lett volna önnek 13606 25| fülébe sugdosott, az orrába lehelt, a mén mozdulatlan lett. 13607 5 | kísértetet valami emberi melegség lehelte át.~Illavay utána nézett 13608 12| rémséges dolgokat, hogy milyen lehetetlenség most a sok vértescsapaton 13609 25| kéz odáig tudja vonni a lehetetlenségig, egy férfinak az ajkáig, 13610 5 | hiszek, és nem mozdítom elő. Lehetetlenségnek tartom, s nem is gondolkozom 13611 6 | elrontott, tegye lehetővé a lehetetlent – az én szép szemeimért!”. 13612 7 | egészségednek.~– Oh, bár lehetnék halálos beteggé, hogy a 13613 13| tartott, s minden rosszat lehetőnek hitt. Egyetlenegy embere 13614 26| alapjául; de az sincs kizárva a lehetőségből, hogy szándékos malícia 13615 3 | gondolj rá vissza, vajon nem lehetséges-e, hogy te egyszer valamikor 13616 7 | kísérő honvéd pedig azalatt leheveredett az útfélen a fűbe, az üres 13617 2 | teleszedték a kalapjaikat, s leheveredtek a fűbe egymás mellé – ebédelni.~– 13618 2 | Majd ha az apátok megjön, lehívatlak a vacsorához.~– No, hát 13619 3 | belefulladok a sárba. Az orromról lehorzsolok három krajcár ára bőrt. 13620 2 | arra a fára?~– Azért, hogy lehozd azokat a szajkófiúkat a 13621 2 | azokkal a szajkófiókokkal, ha lehoztam?~– Látod, milyen oktondi 13622 1 | felhő alakban, köd alakban, lehull a fáról a levéllel, s újra 13623 14| aki ott áll, s a kezeiről lehullottak a kötelek, rákezdte nyomorúságos, 13624 19| már ennek az esztendőnek.~Lehullt már minden levél a fákról, 13625 20| találják meg! Ettől majd lehűlök én; örökké égő vércsepp! 13626 4 | adni. Az egyik szemének a lehunyorítása még egy kis ravaszságot 13627 22| megelégedés jele: a szemeit lehúnyta álmosan. De azért ne higgyen 13628 15| furcsa a férfi!~„Nagyon lehűti a tiszteletét a nő iránt, 13629 3 | meg szokták nyomni, hogy a lehúzás közben engedjen. A báró 13630 7 | A gyűrű azonban nem volt lehúzható az ujjáról.~A bolondoknak 13631 3 | magam gyalog. A kutyák majd lehúztak ebben az útban, azt gondoltak, 13632 2 | vele egyet táncolni! Minket leigézve tartott az a gondolat, hogy, 13633 7 | Nem lehetett róla többet leimádkozni.~Atalanta kicsinyben múlt, 13634 20| sohasem hallott; hanem a leírás egészen Cousin személyére 13635 18| árjegyzékei szerint megvan a leírása az eltűnt ékszereknek, és 13636 18| Azután az ellopott gyémántok leírását kellett még neki átadni, 13637 5 | Talán rá is ismersz a leírásból?~– Ismerem – szólt Illavay 13638 8 | rábírhassa, hogy ezt elismerje, leírja, aláírja, megpecsételje, 13639 8 | hagytam magam beszélni, hogy leírjam azt az okiratot, amiben 13640 6 | bolond, amikor ilyen álmokat leírok, s hogy vajon találok-e 13641 14| a szép szót.~A veszpilló leírta az egész hősi ütközetet, 13642 4 | amilyennek az otthoniak leírtak?~– Igenis.~A szürke fő most 13643 3 | őrültek házába csukassa magát, leírtam a báróné kellemetlen állapotát, 13644 23| az, mint amilyeneket most leírunk.~Az apátvári uradalom ifjú 13645 2 | másik dolog nem sikerült. A leitatás. Hiába hozattam neki egész 13646 2 | ezt az embert lefőzöm és leitatom” – mondtam én. „Én pedig 13647 2 | betyárral. Az pedig előbb leitatta őket, azután kidobálta a 13648 2 | komédiás képéről kezdett leizzadni a festék a nagy dicsőségtől.)~– 13649 24| hogy az tudja legjobban a lejárást a romok között? Vagy talán 13650 6 | fegyőr még védte a lépcső lejáratát a lázadók ellen, kik az 13651 7 | aztán, amint a tehetségök lejjebb száll, mindig kevesebbet, 13652 7 | olajozza ön meg az ujját, akkor lejön róla a gyűrű.~Kornél kapott 13653 7 | mint Atalanta.)~Diadém úr lejött eléjök, s az ilyen okos, 13654 11| szövetségek között. Mikor Bécsbe lejöttek a prágai szvornoszt-tagok, 13655 2 | a keblébe az inge alá. A lejövetel annyival volt nehezebb, 13656 26| bájú szemekről. Kevélyen lejtett odább, a csípőit himbálva.~ 13657 7 | másikon egy szédületes lejtő, telenőve bozóttal; galagonya, 13658 6 | láncviselők, az első emeletre lejutva, hirtelen összeszedte magát, 13659 3 | híresen jó országútjáról lekanyarodott a saját birtokán átvivő 13660 6 | rábízni magát. Hát Isten neki.~Lekapcsolta óraláncáról a kis acélkulcsot, 13661 6 | német”, s mikor vége volt, lekapcsolták a vaspántokat róla, felugrott, 13662 12| volna zárni az ajtót vagy lekenyerezni szép szóval az otthon maradásra. 13663 10| Majd meglátod, ha egyszer lekerülsz Gargóvárra, hogy ott van 13664 4 | teremtette. Ő aztán jó messze lekerült az útról, hogy az apjával 13665 16| lehajolva annak mély ürege fölé, lekiáltá abba:~– Laila! Omár! – s 13666 24| lépett ki az erkélyre, s lekiáltott a vároldali romok közt tanyázó 13667 20| vett észre Ferenc: annyira leköté a figyelmét az a másik.~ 13668 2 | össze e napra, fölöttébb lekötelezne vele. A honoráriumot bízza 13669 20| visszahelyezve és bárósítva, előre lekötve magát Pálma grófnő jövendőbeli 13670 14| Eszébe jutott, hogy a grófot leküldte az udvarra a parasztoknak 13671 6 | az óriási mérvű éhhalál leküzdésére.~S azok közül, akik ebben 13672 6 | ki semlegességüket, hogy lekuporodtak a földre. A vakmerők csoportja 13673 5 | mintha magad a hét főbűnben léledzettél volna. Hát nem volt még 13674 23| s amint kiszabadulhat, lélegzet nélkül esik egy karszékbe. 13675 21| önhöz adnám.~Ferenc nagyot lélegzett. Tehát mégis az apa hazudott, 13676 11| akik meg abban a hitben lélegzettek, hogy fel kell ugyan szabadítani 13677 7 | sietéstől felszított heves lélegzetvételét hallja.~Aztán egyszerre 13678 25| rövid idő alatt testben, lélekben és vagyonban tönkre legyen 13679 28| mennyi tanulmány van egy lélekbúvárra nézve! Minő rendkívüli meghasonlások 13680 23| meghatja az érző szívet. Az is lélekemelő látvány, mikor a kapubejárat 13681 7 | csóválta a fejét. Egy makulányi lélekereje sem volt, hogy ennek a tervnek 13682 21| erénnyé, s tán akkor érzett lélekfurdalást, ha egyszer megesett rajta, 13683 20| második megszólalásánál a lélekharangnak, azoknak is minden oldalról 13684 20| idegeit. Az a balsejtelmes lélekharangszó kizavarta önző elégültségéből, 13685 18| azért percig sem veszté el lélekjelenetét: hirtelen becsukta az üres 13686 25| iparkodtam bennük az állati párát lélekké, értelmes szellemmé nemesíteni. 13687 11| csak azt ragadta ki, ami lélekkínzó, ami jóslatterhes.~– Hihette 13688 14| az elfojtott férfikeserv léleklobbanása. Ebben bűbáj van, mely magához 13689 16| fel kell hozzá emelkedni a léleknek, felhangolódni minden érzéknek, 13690 18| proletárlázadás napján, mikor lélekvesztve futottunk el mind a háztul, 13691 3 | halmaz pogácsát. – Örvendetes lelemény egy olyan sovány vacsora 13692 11| Ferenc a tenyerébe vette a leletet, s megforgatta egykedvűen, 13693 2 | valamit, vagy csak képzelete leli meg hazudás közben a igazat?~– „ 13694 9 | palotákban, versenyparipákban lelik kedvtelésüket: a kiadások 13695 28| akkor le kell rontania lelkében azt a látványt, amit egy 13696 2 | köze van?~– A szakácsnak, lelkecském. Én átadtam neki a két hétre 13697 20| akarja az emlékét tépni a lelkedből egészen; hogy ne viseld 13698 4 | testet – hadd tépem ki a lelkedet belőle, s átadom egy másik 13699 14| vad alakján belül rejtőző lelkéért? vagy talán tündércsók volt 13700 16| bokorlakó kis madárkáktól, lelkeikre kötve, hogy a kicsinyeiket 13701 20| kiáltja az éji őr: az a lelkek órája. A kutyák is elhallgattak.~ 13702 16| előtt, aki keresztüllát a lelkemen?~– Jó! Így kell tőle egy-egy 13703 3 | komámasszony egyenesen a lelkemre kötötte, hogy ezt őnekik 13704 13| mellől feléje szaladt nagy lelkendezve egy némber alak. Ismerte 13705 26| hogy egy hét óta Pálma lelkének a kisugárzása alatt áll. 13706 16| akarná verni azt a borút a lelkéről, egyet suhintott lovagvesszejével.~– 13707 2 | míg egyszer a nagy művészi lelkesedésben egy hatalmas hanyatteséssel 13708 1 | művészi ügyességgel, virtuóz lelkesedéssel, hanem a dallamot senki 13709 16| rabszolgát eladnak testestől, lelkestől, örök birtokául a megvevőnek. 13710 6 | engedelmes, alázatos. A fogházi lelkésznek annyira megnyerte a pártfogását, 13711 6 | No, lőjjetek! Ha van lelketek hozzá – kiáltá Kolokát. 13712 3 | Neked hiába is mondom. Te lelketlen pénzember vagy. Nem tudod, 13713 7 | idő alatt a nemes bárót lelkiismerete mardosó férgeinek.~Az megint 13714 6 | is szabad a prókátornak lelkiismeretének lenni! Az egyszeri oláh 13715 20| se ezen, se a más világon lelkiismeretet. Engednéd, hogy ezt a nőt 13716 5 | amellett hűtelen, perfid, lelkiismeretlen jellem, senkinek sem híve 13717 7 | gondviselésadta feje, mily lelkiismerettel viselje.~– Hát te, angyalom, 13718 4 | üldözött, kóborló suhanc rossz lelkiismeretű arcához.~Mikor odaért a 13719 8 | voltam a gyilkosa! Oh, mennyi lelkimardosást kellett nekem ezért kiállanom! 13720 13| hősnője, az ifjú ember egész lelkületére megnemesítő fordulatot fog 13721 15| költeményt, mely átringatja lelkünket a napsugaras múltba, odabűvöl 13722 6 | ezért a korpakenyérért, lélöttyért zúgolódni! – Ez volt a bérlő 13723 25| Gyönyörű andalúzi állat, lelógó kövér tokával, előreálló 13724 6 | tompa, rekedt hangon.~– Lelőlek, mint a kutyát, ha felakasztanak 13725 25| egyik lábának; de azzal lelte meg a végveszedelmét, mert 13726 23| vége volt: az egyenruha lemaradt róla: cum honore lépett 13727 8 | ilyen iratot saját kezével lemásoljon? Pedig ez az egész rejtélynek 13728 7 | az eleibe tett formulárét lemásolta Kornél báró, odacsapta a 13729 24| kockáztatta a nyakát a falon lemászással. S amint a katasztrófa színhelyére 13730 14| emberek. Hűséges jobbágyok. Lemegyek közéjük.~És ment. De Illavay 13731 3 | et kimondani, majd meg lemélyíti a hangját, mintha a föld 13732 7 | azt hitte, hogy melegít. Lementek együtt sétálni a kertbe. 13733 8 | neve, és a jövendőre nézve lemondani a magányról, társalgót, 13734 9 | figyelmeztesse, hogy előzze meg a lemondásával ily modorban való elbocsáttatását. 13735 17| uradalmi tisztségnek, amióta lemondott a számadásvizsgálás alávaló 13736 27| értékét felismerni, mert lemondtam a hiú ábrándról, amiért 13737 20| kedves dolog, ha ez a teher lemúlik rólam, de azt kétségtelennek 13738 20| arc, közepén egy fekete lencse. A Temetvényiek családi 13739 24| az indítvánnyal költé új lendületre a társaságot a grófnő, hogy 13740 24| odaléptet a párkányig, lenéz a mélységbe, meggondolja 13741 7 | azonnal meghalni?~Aztán lenézett onnan a szédítő magasból. ( 13742 6 | talán azért, mert rabtársait lenézte, s hogy együtt ne legyen 13743 5 | csendőr tollbokrétájának a lengésétől megfutamodik, s cserbenhágy 13744 25| látja. Most ezt a leány lengeti előtte. Másik kezében tartja 13745 6 | sollen ihn nicht haben”, a lengyelnek az „estye polszke nye zginyéla”! – 13746 19| szállingózott össze innen-onnan, ki Lengyelországból, ki Németországból, mind 13747 8 | bizonyos, hogy az ön javára lenne-e egészen fordítva. Látja 13748 4 | rémtetteket tudnék elkövetni? Hogy lennék olyan híres emberré, akinek 13749 4 | szabad becsületes embernek lennem, azzá kell lenni, aminek 13750 24| személyeknek kell jelen lenniök.~Illavay jött beszámolni.~ 13751 26| tiszteknek, mind jelen kell lennünk.~S ez valóban olyan okos 13752 1 | káposztáskertjeik, kender- és lentáblácskáik, az ő piros virágú paszullyal, 13753 25| vét, azt Spanyolországban lenyakazzák, Bécsben pedig ő lövi agyon. 13754 9 | ellenségeit.~Diadém egyenesen a lényegen kezdte. – Van egy hatalmas 13755 19| andorrai köztársaság: azzal a lényeges különbséggel, hogy amilyen 13756 3 | Nézd! Meg sem rágja, amit lenyel. Ez képes volna az apját 13757 22| ahhoz a megfoghatatlan lényhez, akit nem ismer senki, de 13758 24| annak a látása a lelkét lenyomja, elkedvetleníti: a hajdani 13759 25| volt Illavaynak.~Diadém lenyomta a tehetségeivel Zsiborák 13760 3 | darutollas kalap a szemöldökére lenyomva, a két bajusza hegyesen 13761 4 | a fogalmat ez ismeretlen lényről. – Olyanformát is hallott 13762 8 | egyedül van egy minden emberi lénytől távoleső szobában bezárva 13763 7 | tudnak. Mikor a csokoládéval leöntött rizskásafölfújtat fölhoztak, 13764 2 | zöld, ahol tudniillik nincs leöntve ecettel vagy olajjal; mellénykéjére 13765 25| a mén mozdulatlan lett. Leoldotta a ló nyakáról a pányvát, 13766 3 | államkötvényeimről a szelvényeket leollózni; amíg most…~– …Amíg most – 13767 2 | magadban van a hiba? – felére leolvadnának a háborúk, egy negyedrészre 13768 5 | a két szemöldököm közül leolvasni. Hat az eddig elsorolt társasághoz, 13769 10| ezt a gondolatot mindazok leolvassák az ő fehér arcáról, akik 13770 8 | hajából kihúzza a fésűt, s leomló hosszú szőke hajfonadékai 13771 7 | nő kijön, büszkén eléje lép, s sértett kevélységgel 13772 7 | mert az egyik kerekünkről lepattant a keréktalp, s amíg azt 13773 20| kandalábertartó, a bronzszerecsen a lépcsőfeljáratnál. Továbbment. Az ő lakosztályához 13774 8 | csendesen felballagott az öt lépcsőfokon a tornácra.~– Szolgabíró 13775 6 | Csak egy-egy lövéssel a lépcsőgádorból akadályozta a rablók munkáját, 13776 6 | bútoraival torlaszolták el a lépcsőgádort a földszintre. Egynek sem 13777 10| No lám. – Megérkeztünk a lépcsőhöz. Ránk került a sor. A legyeződdel 13778 10| egyesével eljut a Batthyány lépcsőig, olyan szépen egymás mellett 13779 11| s alá a császári várlak lépcsőin, s mi, akik otthon voltunk 13780 7 | kastélyba.~Mikor a veranda lépcsőjén felhaladtak, Kornél báró 13781 3 | ütött a fűzfadoronggal a lépcsőkre meg a falra: csak úgy csattogott.~ 13782 25| Kornél megvárta Koczurt a lépcsőrácsozatnál. Ő már elfelejtette, hogy 13783 16| lépjen rá Pálma, mint egy lépcsőre. Hanem a leszállásnál nagyon 13784 16| kezét tartva. A veszélyes lépcsőzet meg lett hódítva diadalmasan; 13785 25| vér.~A hősnő atyja karján lépdel előre. Termetét sarkig takarja 13786 25| pedig mogorva majestással lépdeli körül a cirkuszt, gyönyörű 13787 8 | ide.~– No, jól van, hát lepecsételem ezt az írást a gyűrűmmel; 13788 9 | borítékba teszik, a két végén lepecsételik, s ráírják veres betűkkel 13789 8 | már írva; de a gyűrűvel is lepecsételjem? Kívánja ígéretemet, grófnő?~– 13790 25| komornája ismét bepólálja vizes lepedőbe, pokrócba s úgy alszik. 13791 2 | aki annak az öntudatával lépeget, hogy háromrőfös sleppet 13792 2 | Tanulj szépen, elegáns módon lépegetni, no! Hiszen tanított rá 13793 16| itt-ott kiálló kövekre lépegetve, s fél kézzel a falba gyökerezett 13794 25| pillantást vethetni a színi lepel alá, ha az ajtó megnyílt; 13795 15| párbajok, mendemondák úgy leperegnek körülötte, hogy ha kérdi 13796 13| dolgon. Az ember nincs csupa lépes mézből. Még a messiásokról 13797 7 | hát legyen ebből a három lépésből harmincháromezer! Az Opatovszky 13798 25| s csak egy megtántorodó lépése a Herkulesnek tanúsítja, 13799 7 | felugrott a díványról, s nagy lépésekkel járta végig az étkezőt, 13800 18| kémkedőkkel, akik minden lépésemet őriznék. – Nekem van annál 13801 25| elkezd lassúdni, futása lépéssé változik; prüszköl, megrázkodik, 13802 2 | hazaérkezik?” – Mi meg voltunk lepetve: nem tudtunk róla semmit. „ 13803 9 | a küszöbön csak esedezve léphet be valaki, s aki nekem kellemetlen, 13804 6 | ha az most egy truppban léphetne föl, az volna a sensations-drama! 13805 27| csendes kis hivatal!~Nem lephette azokat már meg ez a bombasztikus 13806 7 | ismeri, csak a páni rémület lepi meg, mikor már a veszély 13807 6 | száz meg száz fegyencutód lépi át (most már nem lánccsörömpölő 13808 9 | olyan készségre kelljen lepihennie, amelyen valaki más feküdt 13809 2 | büszke, önérzetes képet; lépj föl biztosan. Aztán majd 13810 19| az eszében, hogy hogyan lepje meg a maga emberét gyanítatlanul 13811 1 | a terv, hogy vadászaton lepjék meg és fogják el a császárt, 13812 16| másikat megfeszíté, hogy arra lépjen rá Pálma, mint egy lépcsőre. 13813 8 | szemközt a pamlagon.~– Tehát lépjünk mindjárt in medias res, 13814 14| enni rendesen, mint az esti lepke. S szavuknak álltak. Mintha 13815 1 | kihúzni. A földre hulló kínai lepkéket újra fölcsavarja, s repülésnek 13816 16| És távol, az átlátszó köd leplében, két sötét erdő közé, mint 13817 25| közönség számára el vannak leplezve. El lesz fogadva a mi arisztokratikus 13818 3 | Az én saját gyermekeim lépnek fel ellenem hamis tanúnak? 13819 4 | a háztetőn.~– Meg akarom lepni vele az apát, azért maradtam 13820 5 | veszedelmes vállalatban lépre kerül, akkor téged vonnak 13821 16| fal, ha meghallja az „én” lépteimet?~– Találunk annál érdekesebb 13822 20| levetette a csizmáit, hogy a lépteinek hangja el ne árulja. Valaki 13823 14| maga a hős hozzá, nehézkes lépteivel, amikért azzal szokták gúnyolni, 13824 20| utáni zaj múltával halk léptek közeledtek Ferenc ajtaja 13825 20| feje fölött levő szobában lépteket vélt hallani; pedig ott 13826 4 | semmit! Akikkel szövetségre léptél, azok nem hagynak elveszni. 13827 16| a zárt könyvből olvasni! Léptessünk csendesen. Elmondok önnek 13828 13| Soma barátunk csendesebben léptetni, s aztán a szánkó mellett 13829 14| előadásának, a maga lassú, leptető modorában, kikapta szájából 13830 3 | a látogatásával, egyszer leptetve beszél, másszor sebesen 13831 3 | csizmahúzónak hívnak, s az minden léptével nagyot csattant a padozaton. 13832 20| Odament, s még jobban meg volt lepve, amint az udvart is sötétnek 13833 4 | Azt fogadtam neki, hogy lerajzolom a kastélyunkat. A munka 13834 3 | neki. A szívéhez beszéltem. Lerajzoltam előtte principálisom szorult 13835 13| pofáját felfújta, a homlokát leráncolá, s beszéd közben a száját 13836 3 | más választása, mint vagy lerázni őt magáról végképpen, vagy 13837 3 | régi hírét növelni fogja, s lerázza magáról a férges gyümölcsöket, 13838 2 | önt. – Júlia.”~Ferenc csak lerogyott a székébe.~Eltakarta nagy 13839 7 | szolgál, hogy a bércek közül lerohanó záporáradatot keresztülbocsássa. 13840 17| hódolatom adóját egy kézcsókban lerójam?~Megengedte, de nagyot bámult.~– 13841 1 | másik: a többinél még jobban lerombolva. Minden fala szét van döntve. 13842 11| katonának; egy céljuk van csak: lerontani mindent, ami fennáll; kiirtani 13843 7 | felhőtlen kék eget. Prédára les ilyenkor. Egyszer aztán 13844 23| érzékenyülve. Már a hintóból lesegítő komornyikkal kezet szorított, 13845 10| dicsőségéből. Egy csipet homok. – Lesepri azt is onnan, s elfújja 13846 28| ember ébren maradt: rám lesett, utánam jött, mikor a pinceajtót 13847 13| szeretné a „fölvett talont leskártolni”. Így mondják azt a tarokkjátékban. 13848 15| tud valamit, hogy utána leskelődik, attól elfordul örökre. 13849 20| sietett, azt felnyitni, ha nem leskelődik-e most is utána valaki?~A 13850 7 | dühbe jön, és bosszút áll a leskelődőn. Hiszen annak csak játék 13851 7 | tekintete, hogy a vadászgóréban leskelődőnek egyszerre porba esett minden 13852 2 | komédiabódé közelében, a vevőire leskelődve.~Odabenn ezalatt folyt az 13853 7 | földszinti közönség ott a leskunyhóban már kezd türelmetlen lenni. 13854 7 | fel valaki a tóparton egy leskunyhót fenyőgallyakból. Valaha 13855 20| kaucsuk süveget: azután lesrófolni a kupakot, ami egyúttal 13856 27| Ő ojtotta azokat. Együtt lesték rajta az első virág kinyílását.~ 13857 8 | amivel ezt a gonosztevőt lesújthatja. – Hogy merted azt a szentségtörést 13858 17| ennivaló volt, s közben lesunyt fővel kacagott a saját bolondságán. 13859 21| amikor azt hittem, hogy te lész a nagy ember; kiadok rajtad, 13860 16| kőpárkány omlatag.~Pálma leszakított egy repkényágat a kőről, 13861 5 | komornyik még a hintóból leszállás alatt elmondá neki, hogy 13862 16| mint egy lépcsőre. Hanem a leszállásnál nagyon ügyetlen volt a leány. 13863 4 | mint a büntetés mértékének leszállítását.~– Az pedig énnekem azután 13864 3 | tönkrementek, mert a kormány leszállította a külföldi vasra vetett 13865 2 | onnan be az erdőbe.~Ott leszállnak a szamaraikról. A két csacsi 13866 12| fel Rokomozer. – Akkor én leszállok a szánkóból.~A fazekas éppen 13867 6 | barátai.~Fennmaradtak – a jók leszálltával – az illavai kétségbeesettek. 13868 7 | van hozzá – szólt Illavay, leszállva a csézából s a társzekérhez 13869 7 | két tenyerén előre – e leszámolás után.~– És most hordd az 13870 7 | csizmám sarkával végzem a leszámolást.~S úgy tett. – A drága barátom 13871 27| ezért az árulásért majd leszámolok veled, kegyetlen! Óh, azt, 13872 17| Szerencsére ezt az egyet leszavazták. Mert ha ez érvényben volna, 13873 17| hogy az asszonyai nyakából leszedje a gyémántrivière-t, s lejárt 13874 2 | szabad több énekesmadarat leszedni a fáról; aki egy énekesmadarat 13875 20| csütörtököt adott. Amint leszedte róluk az elcsattant gyutacsokat, 13876 19| felmálházott szekerekről leszedték a rongytelt zsákokat, s 13877 4 | erősen megsózta-paprikázta a leszelt szalonnáját. – Elutazott 13878 25| Az már a lovakat kezdte leszerszámozni.~– Gyere ide. A lovaknak 13879 3 | Koczurt elébb mindig jól leszidják, a feje hátuljára ütögetnek, 13880 2 | nyereg, csak egy kötéllel leszorított pokróc.~A kis báró lehetett 13881 2 | Ezalatt fölvette megint a leszórt felöltönyeit, az egyik elvesztett 13882 20| mindenre – mondá Pálma, leszórva öléből a színes haraszfonalakat. – 13883 26| mikor eléje ért: egyszerre leszúrta azt a karddal, oly tökéletesen 13884 26| látta, hogy mit tettem! Leszúrtam Kalifát. Kincsemet! Büszkeségemet! 13885 4 | ráncokba szedve: ernyővel letakart olajlámpánál dolgozott egy 13886 24| minden lábat és szoknyát letaposó kamasz lett belőle egyszerre.~ 13887 16| ön csaló lenni! Már amott letehetett volna…~Ferenc folyvást térden 13888 7 | Itt vannak.~Gorombolyi letekintett a sötét boltüregbe, s láthatá 13889 16| őrangyal a kezét a mélységbe letekintő gyermek feje fölött.~A látvány 13890 4 | nem várva senki másra) letelepedék a maga helyére, s erősen 13891 2 | rézfokosáé. Oda senki sem mer más letelepedni. Mert ez a vidékbeli legénység 13892 25| gondolt még; a műlovarrá lételre még kevésbé: hanem az járt 13893 12| beteg.~Hamarább, mint a hét letelt, Pálma grófnőtől kapott 13894 20| kérőn, várok a tíz esztendő leteltéig, s ha akkor kiszabadul ön, 13895 28| mélyen az oldalába, s ő letepert és megkötözött. A grófnő 13896 20| magát a csillagot akarja letépni.~A rémület a düh magasságára 13897 26| hölgy, ázott ruhái mind letépve róla, haja szétbomolva: 13898 10| koldulni? – A nyomorult letérdelhet akármelyik útféli keresztfa 13899 25| nekirohan, öklelés helyett letérdeljen előttem.~– Ah, a kedves 13900 17| velük? Hisz ahová már én leteszem a lábamat, ott még borravalónak 13901 28| pozsonyi takarékpénztárba leteszesz az én számomra egy oly összeget, 13902 28| kiált, s azzal mindenki leteszi a munkát a kezéből, s feláll, 13903 18| felügyelete alatt bírói kézbe letéteményezni. A legszebb gyémántékszerek 13904 7 | szűnt meg élni, akinek a létezését már mai nap nem is hiszi 13905 9 | elkövettem, hogy önökre nézve a létezést lehetetlenné tegyem itt 13906 8 | vennem.~– Ez azonban nem létezik. Mert én tegnap a gróf egész 13907 9 | minden passziváit, ahol csak léteznek, átvállalja, az ingó vagyont 13908 3 | volt semmi adósság, mindent letisztázott a gyámom. Ellenben egy kerek 13909 8 | sorba a kürtőket, a kormot letisztítani.~Ennek a kaparása, söprése 13910 24| tartozással, amit nem lehet letörleszteni.~Sietett is legalább a kamatokat 13911 20| mellyel legsúlyosabb terheit letörlesztheti, s a régi családi fényt 13912 25| zsebkendőjét nyújtja neki. Atalanta letörli vele arcáról az izzadságot; 13913 6 | egész lázadó tömeg nem bírta letörni.~– Eresszetek engem oda! – 13914 3 | csizmahúzóval, másikban a letolómankóval fordult Diadém barátjához, 13915 24| homlokát a szaladás közben. „Létrát! Kötelet!” – „Ezer forintot 13916 3 | nagyszerű beruházások, amiket létrehozatott az én költségemre, amikre 13917 5 | azt mondanám, hogy gyáva lettél.~– Abban is lehet valami. 13918 10| az utolsó fényszikrája is letűnt a láthatár alá. Halottak 13919 16| tört amfora talapja. Arra leülhetett a hölgy lábaihoz.~Aztán 13920 6 | hogy itt az íróasztalhoz leüljek, s nehány szükséges rendeletet 13921 7 | elkezdett „negyediknek” leülögetni a „nagy partik”-nál, s csak 13922 2 | mondtam én. „Én pedig leütöm, ha az neked nem sikerül!” – 13923 7 | volna, a fejszéje fokával leütötte az egyik ládáról a lakatot, 13924 6 | merényletet ne kezdett volna; leütötték őket a nehéz vízhordó rúddal, 13925 7 | volt.)~– Ha én most innen leugranám. (Bizonyosan kificamítaná 13926 8 | mondta neki: Akarja ön, hogy leugrassak lovastól együtt innen a 13927 24| hercegnek volt bátorsága leugratni lóháton arról a bástyáról, 13928 24| ahonnan az a török herceg leugratott, amit úgy hívnak, hogy mátkaugró?~ 13929 7 | Pelargonio, hanem valóságos Leutomischlben született parasztleány; 13930 6 | roppanása, amit a lépcsőn leűzött fegyőrök intéztek megtámadóik 13931 7 | fog neki majd mondani. De levág egy szívós fűzfavesszőt 13932 6 | lesz. Akkor aztán mindjárt levághatod a fejemet is, s csinálhatsz 13933 6 | leszek nektek kulcs, ha levágjátok az orromat! – fenyegetődték 13934 3 | alsó szoknyám kötőjéből levágok egy darabot, azt keresztül 13935 4 | Ön meg ne röhögjön, mert levágom a fülét!~Szerencsére – nem 13936 19| szolgabírónak a bajusza levágva. Ez azt jelenti: hogy Anglia 13937 7 | ki teával. A tavaszi est levegője hűs, még megárt az egészségednek.~– 13938 7 | lélegzetet venni az Isten levegőjéből; még a harmadik percet is 13939 18| kedves jó emberét porrá, levegővé, párázattá. A meghatalmazást 13940 8 | hitelezőjének még az előszobájában levegye a kalapját, még akkor is 13941 20| vádját egy ember egy szavával leveheti rólad. Temetvényi gróf. – 13942 2 | olvasott ki az átlátszóvá tett levélből: „Ma éjjel megérkezem. Lesz 13943 27| hogy maga írja rá a címet a levélborítékra. – Illavaynak már arról 13944 27| Olvasd el még egyszer a leveledet. Te magad nem fogsz magadra 13945 21| kalandor őt Belzázárnak nevezi leveleiben. Miért éppen Belzázár? Talán 13946 18| kikötött Triesztnél.~Pálma leveleiből egyet sem kapott meg, amikből 13947 25| családfa, melynek egyes leveleire ily nevek vannak aranybetűkkel 13948 3 | eltagadta magát előle, s a leveleit fölbontatlan küldték vissza: 13949 18| társas együttlétben a Ferenc leveleivel.~És ez nagy szerencse – 13950 25| van hányva függőpecsétes levelekkel; a szögletben egy vasember 13951 26| egész halmazát a mindenféle leveleknek, amiket számára leendő ipa 13952 19| ütögetett a kezében tartogatott levelekre. Azok nagyon is élő bizonyságok 13953 9 | mindenféle mesék megmérgezett levelekről, amikkel nagy potentátokat 13954 7 | találkozunk. Ezzel a mostani levelemmel, úgy hiszem, hogy mind neked, 13955 3 | lövetlek stb. stb.”~Az alispán levelének utóirata is volt. „Beteg 13956 27| aláírni, úgyhogy minden levélért kétszer kellett ide-oda 13957 3 | egyetlenegy emberrel áll levelezésben: az ügyészével.~– Ez az 13958 8 | lásd Arachne –, de maga nem levelezett.) Tehát Pálma grófnő írt, 13959 1 | senkinek. A halottak nem leveleznek. Megtudnak ők mindent, de 13960 26| is sűrűn fognak egymással levelezni. Azt bizonyosan meg is tartották. 13961 20| Temetvényiek, akik e címen leveleztek vele. Tehát semmi oka sem 13962 27| az írást? Ne tagadd! Te leveleztél ezzel a nővel. Te voltál 13963 7 | bizony nem tudom. Valami levélforma.~Kornél arca örömre derült, 13964 17| ne nyúljak hozzá az olyan levélhez, ami nem nekem van címezve.~– 13965 27| Mikor jön már az utolsó levélhullás?” S aztán most az egész 13966 8 | kegyetlen tündérnő bevégezte a levélírást csendesen; le is pecsételte 13967 27| volt, óh, mi édes lett a levélke egyszerre!~– Fogasd be rögtön 13968 4 | bátyjának a felbontott levélkéjével a kezében. Azt egyenesen 13969 24| kalandoroknak. A fecskehordó levélkék utasítása az volt, hogy 13970 15| levén szánva, hogy azt a levélolvasó úgysem fogja az elefántcsont 13971 27| halvány violaszín, fecskehordó levélpapírokból. Ferenc leült és írt.~Mikor 13972 27| szépeket mond ön nekem!~Levélpapírt keresett.~A torz tükör ott 13973 7 | feljelentik a röptiben elfogott levelükben, hogy én pénzeket adtam 13974 7 | egyszerűen egy elfogott levelükből tudtam meg, amihez éppen 13975 13| elrendezni a dolgát, amikor levélvivőnek a néma koldusleányt választotta 13976 16| saját kezeivel szedte le a levendula virágát, s főzte belőle 13977 16| már meg egyéb, mint egy levendulabokor.~Hanem az megemlítésre méltó. 13978 16| Pálma egy ágacskát tört le a levendulabokorból, s azt a süvegje mellé tűzte. 13979 24| a nagy parasztvirágot, a levendulabozótot kivágták tőből, s helyébe 13980 23| kell a zongora tetejéről levenni Koczurnak. Egészen sápadt, 13981 6 | törni, akkor ott leszek – és leverem!~Gorombolyi más akárkinek 13982 9 | kitörés az ön hibája volt, a leverés pedig másnak az érdeme: 13983 8 | hogy a nép, amely a rablók leverésére sietett, holmi rejtélyes 13984 7 | fegyenclázadással, de egyúttal annak a leveretésével is. A rejtélyt a beavatott 13985 9 | rémséges lázadás kitört és leveretett, a kitörés az ön hibája 13986 6 | eszméért, hanem amint a láncait leverhette a lábáról, amint a fegyvert 13987 5 | magasabb parasztlegényeknek, s leveri őket: amit maga kap a verekedésben, 13988 6 | kitörünk már. Társaink odabenn leverik azt az egynehány katonát, 13989 21| elővette a kezét, azért, hogy leverje a kabátjárói a port, ami 13990 8 | haramiákat a nép segítségével leverte.~– Ne beszéljen ön nekem 13991 6 | történt odabenn. A fegyőröket leverték. Lehet, hogy némelyik még 13992 25| végigpróbálta, hogy lovagját levesse magáról! Körülforgott, felrugdalt, 13993 4 | a készen tartott csésze levessel.~Annyi idős lehetett ez 13994 19| én terád haragszom!”, hát leveszem a sipkámat a fejemről, s 13995 14| kik körüle csoportosulnak, leveszik kalapjaikat. Istenhez szólnak, 13996 23| a legbelső szobájába, s leveté magát a kerevetre. Szégyellt 13997 3 | fotográf volna itt, hogy levetethetném magamat, s aztán megmutathatnám 13998 13| vett intésre; hanem inkább levétette a csörgőket a lovairól, 13999 7 | hallja.~Aztán egyszerre leveti magáról a burnuszt, éppen 14000 3 | nyugalommal kezdett hozzá a levetkőzéshez. Nem volt szüksége inas 14001 4 | tessék előbb kimenni, és levetkőzni a felcser előtt.~– Mit? 14002 20| kandallóban, s segítsen levetkőznie. Senki sem jött.~Újra és 14003 9 | felkereste a vetett ágyat, levetkőzött, és lefeküdt.~Az Temetvényi 14004 4 | Mit? Hogy egy nemes ember levetkőzzék a parasztok előtt?~– Kérem, 14005 2 | erős vagy: a szamár sem tud levetni a hátáról soha. No, hát 14006 5 | szelindekek, a talpaikról levett sugárágyúk, török háborúk 14007 10| felkeresték cellájában, levettették vele a fátyolt, s visszavitték 14008 26| után. Kornél alig tudta őt levezetni az előcsarnokig, s karján 14009 7 | Loreleyről írt a cimbora, leviheti őt magával a tó fenekére, 14010 14| nyusztbéléses kaftánját, s levinni utána az udvarra. A gróf 14011 7 | vesz tíz-tizenkét puskát, levisszük magunkkal; ott lesz, aki 14012 7 | ragadja a nyelénél fogva, s leviszi a vízfenékre. A fáklya most 14013 12| itt velünk egy baranyai lévita; odaküldtük hozzá. Akkor 14014 16| elfogdostak, amíg otthon levőik ki nem váltották őket nehéz 14015 5 | végkimenetelnél? Az ellenpárton levőknek a birtokát az bizonyosan 14016 4 | kellett szöknöm az otthon levőktől, arra gondoltam, hogy ide 14017 20| börtönbe juthat. S a kérdésben levőnek van ilyen dolga. – Pálma 14018 25| sok nem mondott dolgot, s levonva belőle a tökéletes diadalra 14019 8 | házhoz, az a ház minden benne levővel együtt az ön igazi sajátja 14020 7 | sietett az ablakredőnyöket lezárni, s az ágyfüggönyöket összehúzni. – 14021 10| hivatalnokai laktak. A gróf a lezárt redőnyök mögül keserű kedvteléssel 14022 25| pecsétes könyv voltak előtte lezárva. Vége a tilalomnak! Minden 14023 17| útban többé; kereshetünk más liaisont.~– Egészen így gondoltam.~– 14024 1 | folyondár, a virágzó gobéák, liánok, clematisok egész az üvegtetőzetig 14025 2 | madarat? Kácsa madarat? Liba madarat? Csirke madarat?~– 14026 13| forspontok voltak.)~Arról, hogy a libákban, malacokban – és egyebekben – 14027 16| hatalmába. Otthon a szép Libanon völgyén fiatal mátka epedett 14028 13| árát.~– Ha csak kacsáról, libáról volna a szó – válaszolt 14029 13| mondjátok el, hány kacsát, hány libát sikkasztottak el tőletek 14030 2 | pipacsvirággal. Az alól szétszórva libeg alá hosszú fésületlen szénfekete 14031 11| határozatképes. Akkor aztán a liberálisok és a feudálisok bámultak 14032 17| tünemény, mint a Rákóczi-féle „libertás” rézforint.~A gróf konkrét 14033 8 | Muskatlinek Hanna vagy Panna, vagy Libussa, vagy nem tudom én, hogy 14034 12| és kísérje őket az „Oh du lieber Augustin” nótájával. Azt 14035 1 | hozzá. Lednitz, Sztrecsény, Lietava, Hricsó: holt nevek már.~ 14036 11| volt Bécsben egy feudális liga, mely az országgyűlésen 14037 3 | Opatovszky! Hogy köti a ligát Garibaldival! Ott azután 14038 2 | ábrándteljes séták a napsütötte ligetben, a bizalmas együttlét ezer 14039 11| kofákat s az átöltözött ligurianusokat, meg Nestroyt és Scholzot 14040 25| Koczur után, akinek hazáig lihegő hangon beszélt el mindent, 14041 26| tetszett.~– Senor! – súgá lihegve a hidalgó fülébe. – Bocsásson 14042 2 | meg volt a világon, s nem likvidált.~– Kérem, ez a kukkinzlok 14043 23| rózsaszínű haja volt, és lila színű parókája hozzá. Valószínűleg 14044 7 | varázsecsetjétől sárgára, pirosra, lilaszínre festve, közte a rikító zöld 14045 23| bolond! – S azzal lekapta a lilaszínű parókát a szónok fejéről, 14046 20| közepén; egy csoport amerikai liliom bíbor virágfürteivel olyan 14047 14| azután elfutott onnan; a liliomarc piros volt, mint a rózsa.~ 14048 7 | sötét sugárszemöldökkel, liliomfehér arccal; szemei kékek-e vagy 14049 7 | württembergi akrobata, valami Limuschnigg Henrik, aki valamikor lovartársulat-tulajdonos 14050 8 | dolgozik, tollal, cirkalommal, líniával, mappákat is készít – egyszer 14051 27| OPATOVSZKY KORNÉL ÚRRAL~A dicső Lipót-rend nagykeresztesével, ulánus 14052 23| megkapnia Temetvényi kezéből a Lipót-rendet s az azzal járó birodalmi 14053 1 | akarták zárni Habsburgi I. Lipótot. Az volt a terv, hogy vadászaton 14054 26| amelyen át kellett jönni a Lipótvárosból a belvárosba. Még akkor 14055 21| mellett szállíták még az nap Lipótvárra.~Mikor este későn Pálma 14056 3 | kappant , aztán egy döbön liptai túrót meg egy fehér cipót, 14057 8 | mehetek már zabot hegyezni Liptóba! Akkor jön a te leveled, 14058 3 | az, ami tőle kikerült.~– Lirum-lárum az egész – folytatá, a bicska 14059 25| látványban részt venni a lissaboni corridák közönsége! Az közbekiabál, 14060 3 | lehet az? A vörös herceg? – Liszt Ferenc? – Renan? – Antonelli 14061 6 | Rokomozer pedig a mostani lisztárak szerint a fővállalkozónak 14062 20| társalgott, mint amazokkal, akik livrée-t hordanak. Pedig a titkár 14063 16| egy-egy maradványa. Ott egy lizénának a párkányzata, amott egy 14064 7 | maga elé húzza? Valami tűz lobbanik fel, s egyszerre csak egy 14065 16| meg csak ez a lélek, neki lobbant csak fel ez a láng. Hiszen 14066 17| indulatok, amiket lángra lehet lobbantani. Ha valaki meggyújtja őket! 14067 1 | szendereg, míg a tűz ébren lobog, s fölébred, ha a tűz aludni 14068 4 | erdők mélyén tüzet látott lobogni, amit az éjszakai csalódásban 14069 23| Temetvényiek zöld-veres lobogóival; az út végig fűvel és virággal 14070 23| hősének lenni. A vár fel volt lobogózva a kétfejű sasos sárga-fekete 14071 24| mind a négy oldalon zászlók lobogtak alá. Mind a négy ablakból 14072 25| ajkai közül; a veres posztót lobogtatva, s a kardot magasra emelve, 14073 7 | szemeit verik ki. A hínár, a lócsagaz belekapaszkodnak lábszáraiba. 14074 12| úrfi azt mondta, hogy neki lőcslába lesz, ha soká lovon ül, 14075 5 | a hiányát pótolja, ahol lőcslábú generáció lakik.~Ekkor jutott 14076 20| a szökőkút vízsugarainak locsogása.~Egészen olyan éj, amikor 14077 4 | takarja a deficitet.~– Ne locsogjon – izé.~– Úgy vagyunk, bizony, 14078 17| Gorombolyi: ő még nagyobbat lódított rajta: éltette barátját, 14079 6 | kiáltának a tömeg közül.~– Lökjétek idébb!~Egy kis fekete képű, 14080 25| mintha egy gőzgép rúdja lökné meg az embert. S el nem 14081 5 | hogy gallérjánál fogva nem lökte ki a házból az ő egyetlen 14082 12| sistergő ívekben röpíté a lövegeit azon csalit felé, ahonnan 14083 17| csaknem hasonló kitöréssel lövellt fel minden indulatja az 14084 6 | folytonosan hangzottak egyes lövések odabenn a fegyházban. Az 14085 14| súlyos sebesültek, többnyire lövésseb, amit ideiglenes vérelállító 14086 6 | eltorlaszolt folyosón. Csak egy-egy lövéssel a lépcsőgádorból akadályozta 14087 8 | kihallgatás nélkül főbe lövesselek.~– Az az én dolgom. Arról 14088 2 | állíttatom önt, és főbe lövetem.”~ 14089 3 | elé állíttatlak és főbe lövetlek stb. stb.”~Az alispán levelének 14090 12| aztán ahelyett, hogy főbe lövetnénk, felakasztjuk.~– De hiszen 14091 8 | amiben azt ígéred, hogy főbe lövetsz. De olyan jót nevettem rajta, 14092 17| alkotmány kedveért sántává lövette magát. Mi is bolondok vagyunk, 14093 14| valódi, édes lángú, szívig lövő csókot – s azután elfutott 14094 9 | Én kezdjem?~– Nem. Én lövök előbb. – Én vagyok a kihívó.