| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Akik kétszer halnak meg IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Part, Chapter
15611 15| boldog legyen. A lelkem megvigasztalódik annál a gondolatnál, hogy 15612 2 | egy országgal. – Azonban megvigasztalta a leányát Mátyás úr.~– Látod, 15613 7 | másfelől a fáklyatűztől megvilágítva, ahogy Uriella szokott állni, 15614 3 | nappalra. Én a sok részlet megvizsgálásához úgysem igen értek: lesz 15615 9 | pedig az egész jövedelem megvolna, lehetne élni gond nélkül – 15616 6 | amennyit „kell”.~A két megye (Pozsony és Trencsén) törvényszékeiből 15617 24| lévén fejezve, az azt vezető megyefőnök megérinté a gondnoki fáradságért 15618 13| Minek? Hiszen nem megyünk ma megyegyűlésre.~– Hátha verekedni kell?~– 15619 6 | elöljáróságomtól, az alispántól és megyegyűléstől.~– De hát a kormánybiztos? 15620 17| Felső-Magyarország megszabadítóját, megyénk lumenét, a leendő főkormánybiztost, 15621 7 | ötleted, amivel a számítást megzavartad, azért volt ott a Koczur, 15622 7 | hagyta magát e jelenet által megzavartatni; éppen vajat kent a kenyérszeletkére.~– 15623 15| repülni kezd, a kőszobor megzendül, és ön hallani fog tőle 15624 25| dobütés vág közbe, s az arra megzendülő trombitaharsogás közé mély 15625 23| Pálma művészi ujjai alatt megzendült az Erardiszárny. Beethoven 15626 7 | hitelműveletekkel állítsa helyre a megzilált gazdasági viszonyokat, és 15627 20| hogy be van-e zárva? Azután megzörgette a kilincset.~– Monsieur?~ 15628 10| vette, a maga félretett, megzsugorgatott hozományából, móringpénzéből. 15629 25| Az, hogy most gyalog mehetünk haza.~– Ostoba vagy! Ő az 15630 11| aki, mikor Bécsben járt, a Mehlmarkton megállva, egy gyermeket 15631 13| brachiuma is: meglássuk, hogy mekkora?~Ha ő merte arra a szóra: „ 15632 2 | ugorj egyet. Hadd látom, mekkorát tudsz ugrani? Hozd tele 15633 16| úgy átcsapott a tavaszi melegbe, hogy a rohamos hóolvadás 15634 8 | különbséget. Nyáron nincs melegebb a szobáiban, mint télen, 15635 18| átszorítá mind a két karjával, melegen, őszintén.~– Ennyire rossznak 15636 12| drága ifjúra; magának elég meleget szerzett a lovat hajtani, 15637 16| talajban, a megrekedt nap melegétől magasra nőtt fű között bujálkodik 15638 7 | ember szinte azt hitte, hogy melegít. Lementek együtt sétálni 15639 12| akiket a keserű hazaszeretet melegített, amíg a kezük odafagyott 15640 25| Majd ott lesz a számlán.~Melegítette az oldalát az az egy millió. 15641 5 | kísértetet valami emberi melegség lehelte át.~Illavay utána 15642 15| kőarcok leghidegebbike át fog melegülni, fényt kap, megelevenül, 15643 7 | A nézősereg között egy melegvérű állat is van, a férj, az 15644 2 | aranyértéke öt forint, a mellcsat megért öt garast.)~– Elég 15645 2 | volnék becserélni a kend mellcsatjáért.~A szatócs megnézte nagyító 15646 2 | megállapodtak egy gyöngyház mellcsatnál, igazi talmi arany cserebogárral 15647 4 | szabadságért. Csak úgy döng a melle, mikor ráüt az öklével, 15648 4 | amivel azt az iratot a melléhez szorítá.~Mikor ismét fölnyitá 15649 6 | mindannyian verik öklükkel a melleiket, még a protestánsok is, 15650 4 | ember. Engem odarendeltek melléje mentornak, vagy mártírnak, 15651 26| bírnak sejtelemmel arról a mellékajtócskáról, melyen át a hölgyek eltávoztak 15652 6 | megint pénz kell.~– Ez mind mellékes ügy. A fődolog, ami hozzád 15653 20| sötét volt előtte, csak a mellékfolyosó-ága bekanyarodásnál vette észre, 15654 20| keblébe dugta a kést, s a mellékfolyosón eltávozott, maga előtt világítva 15655 13| Krivánszky.~– Ez igen szép harci melléknév. „Kriváni Sas!”, hanem én 15656 13| széttárták a szárnyajtókat; a mellékszobából előléptek a fő-fő uraságok: 15657 26| gobelinszőnyeggel bevont melléktermekig, valamennyi egy tarka hangyabolytól 15658 19| Gargó felé tér el, s egy mellékút a Kárpátok egy mély völgyébe 15659 19| erőszakolt gyors utazása, mellékutakon járása, titkolózása, elváltoztatott 15660 26| akkor öljön meg: itt a mellem, védetlenül. S megsúgta 15661 7 | a kormánybiztos úr által mellém rendelt kíséret.~Az utolsó 15662 7 | Illavay e szóknál maga is mellen ragadta a drótost.~– Semmi 15663 2 | arcát, s csak széles, erős mellének görcsös rángatózása árulta 15664 6 | ember velünk fog jönni. Állj mellénk. Ilyen ember kell nekünk, 15665 2 | leöntve ecettel vagy olajjal; mellénykéjére csipkefodor van varrva, 15666 2 | ezalatt hirtelen levetette a mellénykét meg a selyemszoknyát magáról, 15667 7 | Ha nem lehetek is ott melletted, nem engedem, hogy megrontsanak. 15668 3 | Ez a tied.~Azzal az ágy melletti széken heverő levetett bekecs 15669 12| féktelen jó kedvükben voltak, a mellettük elhaladó három gyászvitézt 15670 17| dolgunk felől. Egész Európa mellettünk áll. – A kormánytól hozom 15671 4 | találta, hogy nagyon szűk a mellkasa, akárhogyan feszítgeti kifelé, 15672 25| rájuk ismerni. Don Manuel mellőz minden színpadi spanyolkodást; 15673 16| bizarr szeszély, a szándékos mellőzése minden szimmetriának, ez 15674 15| egy nő megfigyelhet, el is mellőzhet; ha tetszik, simogathatja, 15675 6 | kérem, hogy a védelmezésben mellőzz minden politikát.~– Azt 15676 9 | adott – teszem föl – egy melltű, brilliánt rózsával: megér 15677 7 | egy kerékkötő, s gyémántos melltűket a nyakravalójában. Nagyon 15678 4 | s nincs köztük se szűk mellű, se görvélyes. Aztán örömest 15679 26| S azzal fél kezét a híd mellvédére téve, egy gimnasztikai szökéssel 15680 20| kapott előlegül oly összeget, mellyel legsúlyosabb terheit letörlesztheti, 15681 7 | ünnepélyes csendjét, két külön melódiára énekelve ugyanazt a nótát, 15682 20| kezdett rá egy kísértetes melódiát a „Fekete asszony”-ból. 15683 13| hogy bosszankodik rá, és méltán.~A vendégsereg ezalatt oly 15684 9 | Egy vagyonára és nevére méltatlan fiatal embernek a tönkrejuttatása. 15685 8 | zokogással panaszlá, hogy micsoda méltatlanság történt vele; a szolgabíró 15686 3 | háztulajdonosnak, hogy a Koczur méltatlanul rágalmazta őket azzal, hogy 15687 16| Olyan csendes, nyugodt méltósággal nézett arra a másik kettőre, 15688 24| Jól van.~– Ne segítsek méltóságodnak az öltözésnél? – kérdezé 15689 16| honnan a világi és egyházi méltóságok s a deli úrhölgyek nézték 15690 8 | fölemelkedett térdéről, s méltóságteljes állásba vágta magát.~– Báró 15691 2 | gordonkahangon: „Tudják már méltóságtok, hogy a méltóságos báró 15692 27| írjon alája? E címerhez méltót.~A toll kiesett kezéből.~– 15693 2 | hatva e szerencse által.~– Méltóztassanak, főméltóságtok, excellenciátok 15694 4 | írni, mikor még Atalanta méltsám nem tette őt boldog apává.~– 15695 2 | sohase láttam ékszert. A méltsás mamának olyanok vannak, 15696 24| repült a bástyatetőről a mélybe alá.~Ezt nem várta senki.~ 15697 20| nyusztprémes palástban, melyből félválla kifehérlik, mint 15698 16| börtön falát, lefelé, a föld mélye felé keresztül. A huszonnégy 15699 10| tovább. Itthon a házunk mind mélyebbre süllyedt, s még folyvást 15700 6 | hátravonultak a folyosó mélyébe, s azzal fejezték ki semlegességüket, 15701 20| emlékezem rá: magam a Bükk-erdők mélyében laktam akkor.) A park vadgesztenyefái 15702 13| érték. Itt a sűrű erdő közé mélyedt az út, s abban nem tudhatja 15703 10| életre, hisz egész a szíve mélyéig meg volt fagyasztva.~A tízezer 15704 14| Cousin! – mondá a gróf.~Melyikre hallgasson a megszólított.~– 15705 13| válogathatott benne, hogy melyiktől féljen inkább: a lázadóktól-e, 15706 24| hivatalos ténykedés végbemegy, melynél csak a delegált személyeknek 15707 1 | bolond. Ott látszik az orom, melyről a vén Stibor vajda alábukott, 15708 16| omladék tövéig hat ölnyi mélység és azután a meredeken aláhanyatló 15709 16| a sziklával, száz ölnyi mélységben, ott döng éjszakánkint nehéz 15710 18| tanúbizonyságnak a szív mélységéből küldve.~Mikor Pálma visszatért 15711 16| egy napon felfakad a kövek mélységeiből a keresett forrás. Omár 15712 13| mulasztá ajándékaival kifejezni mélységes rokonszenvét iránta.~Egyedül 15713 11| asztalbontáskor egész kis menazseriával volt körülrakva. Most éppen 15714 15| táncvigalmak, párbajok, mendemondák úgy leperegnek körülötte, 15715 26| nem ismerős még a helyi mendemondákkal; lehet, hogy csak azért 15716 7 | ezt a „tréfát” is csak a mendikánscsínyek közé fogják számítani neki, 15717 28| nagyon beteg. Egy igen jó menedékem volt, amíg azt hittem, hogy 15718 7 | ezüstcsillámú vízikígyó menedékének nézi patyolatruhája redőit, 15719 24| ároknak a túlsó oldalon menedékes partja van, azon ki lehetett 15720 4 | az embernél bizonyosan jó menedékre kell találni. Akit azok 15721 7 | szintén ezt a helyet választá menedékül? Egy szellemóriás volt! 15722 7 | szobáján.~– Ez az ön egyedüli menekülési módja, Kornél. Ennek az 15723 19| rókalyukat ne találjon a menekülésre.~Ki hitte volna erről az 15724 10| véletlen megakadályozta a gyors menekülést. Egy nagy zivatar jött, 15725 6 | rágyújtotta a házat; s hogy ki ne menekülhessen az égő házból, kivülről 15726 9 | hogy adandó esetben együtt menekülhessenek. Most, azután, hogy a megoldás 15727 7 | bolondokházának a kapujára, menekülj be azon. Ismerd el magad, 15728 7 | zörej, mintha öt-hat ember menekülne a bozótba. Oda utánuk menni 15729 28| vissza. Most már nincs hová menekülnöm többé. Körös-körül betölti 15730 13| fennakadva, nem találta el a menekülőt.~Azzal Illavay, egyszerre 15731 25| indiánt mutatta be, aki a vad ménes közül egy szilaj csikót 15732 2 | te már a magad komédiába meneteled kisvihákoskodtad – mondá 15733 2 | No, meg a te komédiába menetelednek is – felelt az durcásan 15734 9 | hitbizományi tőke annak a menhely igazgatóságának kiszolgáltatva; 15735 20| érdekelné a legjobban.~– Férjhez menjek-e máshoz azért, hogy önt tíz 15736 8 | a te hadcsapatodnak.~– Menkűt! Hát Jézus Krisztus vagyok 15737 7 | ellen kegyelmed!~– Mi a ménkűt csináljak?~– Emeljen szót.~– 15738 7 | Gorombolyi kormánybiztostól volt menlevele Zsiboráknak, ki azt mint 15739 3 | ön ezzel az emberrel? Nem mennek-e mindennap egész a verekedésig?~– 15740 26| Pálma! Nekünk fel kell mennünk Bécsbe; mégpedig hosszabb 15741 20| hogy boldog lesz-e az ő mennybeli vőlegényével? Ne nevettessük 15742 27| sors! Eggyel adósom voltál, mennybéli Isten! Aki oda hagytál dobatni 15743 7 | csinálják a villámlást és mennydörgést.~Lefektették az árvát.~Atalanta 15744 25| császári székvárosba együtt.~A mennyegző jövő farsangutoljára lett 15745 13| utána küldött, a rondella mennyezetéről lecsüggő függönyben fennakadva, 15746 25| jön: alkudni kezd, hogy mennyiért engedi magát felpofoztatni. 15747 5 | hamisított neki egyet.~– Mennykőt is! – kiálta fel Illavay. – 15748 6 | hogy mire. Bizony nem a mennyország kapuinak kinyitására. A 15749 25| odavonta a pányvánál fogva a mént magához. Az már ki volt 15750 23| mindenki előtt kénytelen magát mentegetni, hogy miért nincs fekete 15751 11| szamovárt.~Ilyenkor aztán mentegette magát vendége előtt.~– Lássa, 15752 20| amilyen bolond vagy, te mentél volna legmélyebben bele 15753 4 | tolvaj, s követte a patak mentén a gyalogösvényt. Tudta, 15754 7 | bajtól tesszük magunkat mentessé, hanem még érdemeket is 15755 5 | a pisztránggazdag patak mentét követve, hatalmas bástyakapukon 15756 1 | aztán még távolabb, a folyam mentével szemben, amint a szulyói 15757 4 | jutni ebbe az állapotba menthetetlenül. S mert nagyon rettegett 15758 8 | gyámoltalanságában abba a mentő gondolatba, hogy régi menyasszonyát 15759 13| azalatt meg is érkezett a mentőcsapat, el is helyezkedett részint 15760 3 | stentori kegyességgel…~– Talán mentori kegyességgel…~– Az mindegy! 15761 4 | Engem odarendeltek melléje mentornak, vagy mártírnak, vagy inasnak, 15762 7 | lakására, amíg a két orvos mentőszerekért lótott-futott, a szegény 15763 7 | hogy rágalom. Ne előttem mentsd magadat. Hanem hát Diadém 15764 23| erősek voltak a borok.~Ez a mentsége a számára.~– Jól áll ez 15765 26| Opatovszkyra; az pedig ösztönszerű mentségül a köpenyzsebébe nyúlt, csak 15766 4 | védelmezzen a bírám előtt, hogy mentsenek fel?~– Megtennék mindent, 15767 20| komornyik felhozta Illavaynak a menüt. Az a jó szokás uralkodott 15768 26| kellett!~Amint beleszeretett a menyasszonyába, úgy kiszeretett abból a 15769 8 | érzéssel, hogy mindez a menyasszonyának hozománya. A költők sokat 15770 24| kísértetektől? – kérdé Kornél menyasszonyától.~– Szeretem őket:~– Pedig 15771 24| megtartatni. Akkor elmegy a menyasszonyával Olaszhonba, s mire visszajön, 15772 24| Ferenc bácsi, a kezét! Az én menyasszonyomét. Híja őtet is majd úgy, 15773 8 | tündéri gyönyörről, amit a menyasszonytól anticipando még a menyegző 15774 13| Gargó-vidéki leányok és menyecskék igen szépek, s a férjek 15775 25| kendővel bekötött fejű kackiás menyecskével egy dreischrittest eljárni; 15776 27| tizedik napjára van kitűzve menyegzőnk. Az a holnap!~– Igen, a 15777 24| mind ígérkeztek lejönni a menyegzőre, ami a télen fog megtartatni. 15778 2 | senkinek sem kell. Hát már most mér dühösködöl? Mert az mást 15779 2 | azt mondja-e erre, hogy „merci bien!”, vagy azt, hogy „ 15780 16| ön; ott amaz ablak alatt mered ki egy gyűmkő (Kragstein) 15781 16| ölnyi mélység és azután a meredeken aláhanyatló sziklaoldal, 15782 24| hempergette alá a testét a bástya meredekén az udvarra, ordítozva a 15783 17| elrémüléstől, szemei üvegfénnyel meredtek ki üregeikből; arcvonásait 15784 8 | engemet dühbe hozni! Ha én méregbe jövök, török, zúzok, mindent, 15785 27| megkaptátok ti is: ennek a méregbefolyása alatt lett írva a levél.~ 15786 27| Úgy kelt az útra.~Ilyen méregittas eszméket hányt-vetett a 15787 7 | volna.~– Azt hiszi, hogy nem merem megtenni? – kiálta elvörösödve 15788 24| grófnő – rezzenté őt fel merengéséből Kornél –, hol van az a bástya, 15789 24| Pálma a keleti nyíláson merengett a végtelen hegyváltozatok 15790 2 | politikába.~Arnold báró csak úgy merengette szemeit, hogy micsoda nagy 15791 2 | lőszervásárlásból valami gonosz merénylet kerül ki a méltóságos papa 15792 6 | a közrokonszenv kísérte, merényleteiket megénekelte a költő, eltakargatta 15793 9 | s aki ezt egy nevetséges merénylettel a világ köztudomásává tette. 15794 6 | fogad közé erősen. Aztán mereszd meg a nyakadat, a derekadat 15795 8 | tavasszal előjönnek a föld alól, merészkednek jelenteni, hogy kezdődik 15796 13| ajkaihoz emelje.~Az ilyen merészségért legfeljebb Illavay uram 15797 27| Gorombolyi nagy szemeket mereszte a kérdezőre.~– Hát te nem 15798 6 | sensations-drama! No, mit meresztesz rám olyan nagy szemeket? 15799 22| erősen, s nagy szemeket meresztett rá.~– Hát éd akkor bit eszeb?~ 15800 19| szemeit lefelé is, felfelé is meresztgette, s szétterpesztett tenyereit 15801 7 | maradt, szemeit maga elé meresztve, mindaddig, amíg ijedtéből 15802 17| megrémülés márványkeménysége merevíté meg a vonásokat; az ajk 15803 7 | Koczur felocsúdva rémülete merevségéből, lassankint megtalálta azt 15804 10| Hajtóvadászataikon, amiket mérföldnyi területű vadaskerteiken 15805 9 | Tart tőle, hogy itt meg is mérgezhetnék?~– Óh, kérem…~– Csak ki 15806 7 | ugyanazt a bolondot egy másik mérgező olyan indulatba hozza, hogy 15807 20| hogy vajon nem Illavay mérgezte-e meg bosszúból az egész házat? 15808 14| orgazda. De ide azok nem merik tenni a lábukat: magától 15809 4 | politesszel töltögeté a mokkát, s meríté a tejszínt a csészékbe.~ 15810 25| az, aki még meg akar vele mérkőzni.~Most lett aztán még csak 15811 6 | az enyhítő körülményeket mérlegbe téve, „csak” tizenkét esztendőre 15812 9 | összeállít csalfa vagyoni mérlegeket, felbecsülve fekvő birtokait 15813 6 | egy pehely nyomta alá a mérleget, hogy ugyanarra az oldalra 15814 12| ki nem békülhetne. Hogy merne még valaha az elé a tükör 15815 16| bécsi udvaronc leányának merni e titkos gondolatot elárulni! 15816 13| belőlem se pap, se doktor, se mérnök, se prókátor, hát minek 15817 2 | négyezer adag szénát, ezer mérő zabot, ötven akó pálinkát. 15818 7 | karjait, s úgy nézett vissza merően a tóra.~– Vajon nem a sors 15819 6 | hogy mi módon, hogyan, merről, kik által fog ekkor meg 15820 9 | a gazdaságuk után, s így mérsékelt részletfizetés mellett önálló 15821 20| fog kárt tenni. Hanem hát mérsékelte magát. Hiszen van neki esze. 15822 27| kérdezősködni senki. Talán – el mersz magamban ereszteni haza? 15823 8 | professzor. A számtan, a mértan a gondolatok jegec világa. – 15824 8 | csillagászszámítás, gyökkeresés, mértani ábrák! Megölő a fantáziának 15825 25| akrobatákat, akik Herkulesnek merték magukat nevezni, fogadásból 15826 4 | nekem ruhát varratni az én mértékem nélkül? Azt gondolja, hogy 15827 4 | ki mást, mint a büntetés mértékének leszállítását.~– Az pedig 15828 8 | nagyobb baj az, hogy négy mértföldnyi kerületben föleszi körülötted, 15829 10| mely mintha a tengerből merülne föl, azért tárul eléje, 15830 20| Szerencsére a miss igen el volt merülve egy érdekfeszítő jelenetébe 15831 6 | ínségbizottságok működtek az óriási mérvű éhhalál leküzdésére.~S azok 15832 5 | igazán rekruta. – Azt tudod a mesékből, hogy mikor valami kincset 15833 24| volt, mint egy gyermek, a mesékre.~– Ugyan mondja el.~– Vers 15834 9 | pletykakörökben és változatokat mesélni a krajcáros lapokban; nevet 15835 7 | úrnak meg az inasnak azt mesélte, hogy medvét látott. Az 15836 4 | zendülés, aminőről a cselédek meséltek neki, hogy volt már egyszer, 15837 8 | ember egy pillantást abba a mesemondta könyvtárba, ahol csupa ezeres, 15838 16| elfogójának, mesés díjat. Az még mesésebb árt kívánt tőle. Visszaadja 15839 5 | beszélgetett Illavayval, a mesevilágbóli kormánybiztossal, hogy ha 15840 13| poénjét, csakhogy olyan mesquine modoruk van a játszásnál, 15841 13| csupa lépes mézből. Még a messiásokról is vannak olyan legendák, 15842 16| nyoma. A márvány a tűzben mésszé égett, hanem ahol gránitdíszítmény 15843 9 | hatalma tetőpontján. Egy messzeágazó összeesküvés az ő hatalomköre 15844 24| romok között? Vagy talán messzebb tájat világított be nála 15845 9 | voltak állítva mindenfelé a messzelátó dombokra, hogy amint meglátják, 15846 24| ragyogványban tündökölt nagy messzeségre.~Egy magányos vándor botjára 15847 10| emelnek, aminek homlokzatán messzevirító bazsarózsákból rakják ki 15848 13| aminek az uraöccse volt a mestere. De hát ráért most. Tél 15849 5 | egyszerű rajzokban világhírű mesterek kézvonásait; de hát mindezekhez 15850 25| hogy ez mind nem betanult mesterfogás, hanem ötletszerű vadonat 15851 1 | egész délutánokon át: nehéz mesterműveket, Beethoven, Schubert, Chopin 15852 7 | amazonod csak a megszokott mesterségéből tartott neked egy ingyenprodukciót. 15853 7 | szalonnát enni.~Azután a mesterségéhez való mindenféle szerszámok 15854 8 | az úr, hogy a tábori kém mesterségére az esztergomi kanonokok 15855 24| szőnyegekből. Az ókút fölé mesterséges szökőkút volt alkalmazva. – 15856 17| jönnek, vagy kitalálom a mesterségét, amivel az asszonyok ki 15857 6 | Vexierschloss) micsoda mesterséggel kell vele felnyitni. Azzal 15858 1 | felől. Reggel a péklegény, a mészároslegény, a halárusnő, a zöldségkofa 15859 3 | esztendős árjegyzéke nőtt fel a mészárosnál, a fűszeresnél, s a cselédei 15860 19| félajtó jelzi, hogy ott mészárszék is van: a nehéz illat is 15861 19| visz el, amiben szén- és mészégetők kunyhói vannak itt-ott elszórva. 15862 9 | ócska márvány emlékkőből meszet égethetnek. Betelepíthetik 15863 7 | ládákban nem volt egyéb, mint mészkő. A fegyvereket már eltakarították 15864 7 | hogy Minié-puskákkal vagy mészkövekkel megterhelve vándoroljanak-e 15865 7 | aki minden pszichológia, metafizika, etika és logika ellenére 15866 25| ragadtatva e célzás által Daphne metamorfózisára.~– Ezentúl hát eljárhat 15867 14| kettő?” – A csók.~Ferenc metamorfózison ment keresztül.~A torztükör 15868 6 | zárda volt, falai másfél méternyi vastagságúak, s ablakain 15869 7 | prédikált neki, mint egy metodista concionator. Emlékezzél 15870 10| olvas, amiben sajátszerű metódust követ: amint egy lapot elolvasott, 15871 2 | kis meglepetést szerezni a métsás mamának a születése napjára. 15872 17| mennyi önuralkodásába kerül metsző fájdalmait leküzdeni.~– 15873 20| intézők jöttek, s ebben az új mexikói napórában jelentékeny hierogliffé 15874 13| ember nincs csupa lépes mézből. Még a messiásokról is vannak 15875 14| gazdatisztjei a tavalyi mezei munkák fejében ama nevezetes 15876 7 | fehér paripáját a holtak mezején korbácsolva száguldtatja 15877 13| elhurcoltam önt a dicsőség mezejéről; hát mármost gyerünk vissza, 15878 26| menyegző napja is beleesik, s a mézes hónap. Itt maradhat hát 15879 7 | Kornél vérét. Az őrjöngés mézeshetei!~Nagyon ingadozott.~– De 15880 8 | ragályos betegeket ápolna, és mezítlábos emberek számára csizmát 15881 20| búzakalászt tartó medve egy mezőbe kerülnek. Szebb összepárosítást 15882 19| alig látszik valami nyoma a mezőgazdaságnak. A falu házai hosszan vannak 15883 1 | bontakoznék azalatt boglyarakta mezőiből, zöld vetésszalagjaiból, 15884 12| honvéd éppen akkor jött be a mezőről, ahol derekasan összeverekedtek 15885 25| kezével ezt előrerántani, miáltal a szép Achilles térde a 15886 21| elosztja szívéből a veszély miatti félelmet; tudja, hogy az 15887 14| kicsordult szeméből.~– Istenem! Miattunk vérzenek mások! Tán el is 15888 6 | kapuinak kinyitására. A miatyánknak az első felét a pap szokta 15889 10| impregnálva volna a keleti pestis miazmái által; – az egyetlen, amit 15890 12| csak nem állhatunk neki micrascapiummal a két szemének, hagy ki 15891 2 | Lopta a majd megmondom micsodád! Huszonkétezer hold erdeje 15892 9 | aminek határa mindenütt a mienket kíséri végtül végig, mind 15893 7 | érdeke azonosítva lesz a mienkkel, s meglátod, hogy amikor 15894 9 | Rosszak az utak arra mifelénk, kegyelmes uram, az ember 15895 4 | Ettem az úton.~– Hol és mifélét?~– Mindenfélét, amit hazulról 15896 20| egy idegbajokban képzelgő, migrénekkel, vapeurökkel megszállt, 15897 21| még egyszer akkora volt a migrénje. Estig az ágyban maradtak. 15898 22| kellett magokról. Szent Mihály napja elmúlt, más gazda 15899 7 | háló egyes fonalai egész mihozzánk elérnek, s némelyikünknek 15900 7 | thagu”-ja-e, vagy a japáni mikádó névaláírása.~Maga is elnevette 15901 16| átszelve zöld völgyszalagoktól, miken fehér patakok kígyóznak 15902 28| sohasem kérdezte, hová lett? Mikoriban közelében látta, akkor sem 15903 1 | cselédek rendbe hozták, s mikorra ő visszatér, már sietnek 15904 2 | Frigyest, Maximiliánból Miksát, csak a tiedből nem lehet 15905 13| tiszttartó „ugrik be”; „non fuit militum”, ha a jobb talont otthagyta. – „ 15906 25| szó. Aztán abból az egy millióból még sok megvan. Valamikor 15907 18| hogy nem adnád oda egy millióért. Most már félért is odaadod. 15908 9 | tőkepénzesek keresnek heverő millióik számára elhelyezésre való 15909 27| ráér – számlálni a percek millióit, amik még hátra vannak a 15910 8 | markába.~Ha a négy ló meg a milliók nem húzták eléggé oda, úgy 15911 8 | lehet ottan? Az emberek milliókról beszélnek.~Pálma grófnő 15912 3 | világítva az útjába.~– Ezer milliom kutyalélek! – rikácsolá 15913 2 | utasítá rendre a kezdő milliomost Czenczi baronesz. S azzal 15914 16| álomjárójává tett annak az egy milliónak, amivel szegény atyámat 15915 25| elmondta akár a Fiakker Millynek, akár a Warzen Kathlnak, 15916 6 | arcnak a majomgrimászokat mímelő száz meg százféle torzulatai, 15917 7 | téged? Mondd meg! Mert ha mindannak a pereputtynak, aki miatt 15918 4 | szónoklatot, hogy az szebb volt mindannál, amit valaha költők versbe 15919 6 | lábaival) azt a helyet, s mindannyinak elmond a kő annyit, amennyit „ 15920 3 | amit „ez az ember” kúrált mindannyink számára.~– El kell őt távolítania 15921 6 | elhallgattatá; hanem volt, aki mindannyival ékesen beszélt: a penészes 15922 19| város legmagasabb tornya mindazoknak a hegyeknek a tetejéről 15923 8 | Hanem aztán, szolgabíró úr, mindazokról, amiket itt most beszéltünk, 15924 3 | azt? – nyögé Kornél, még mindég a fájós lábát puhogatva 15925 23| pohár van eléje rakva, s mindegyikbe más bort töltögetnek. Azokat 15926 7 | Gorombolyi.~– Kilenc láda. Mindegyikben százhúsz fegyvernek kell 15927 15| volt, s azoknak az ereiben mindegyiknél van egy csepp az őrült Stibor 15928 7 | tovább. Fölnyitunk egy ládát; mindegyikünk a vállára vesz tíz-tizenkét 15929 3 | azt megkapja, beleegyezett mindenbe, aláírt mindent, amit eléje 15930 7 | föltételét. Hagyd itt nekik mindenedet. Ez az ő tervük. – Légy 15931 3 | Diadémmal megosztanom? – Hát mindenekelőtt én nem kaptam azt a pénzt 15932 7 | gazdasági viszonyokat, és hogy mindenekfelett azt a nagy és nemes hivatást, 15933 7 | a vádlott és elítélt! És mindenekfölött az egyik egy Apátváry Opatovszky 15934 3 | indulatosan a báróné.~– Mindenét el fogja veszteni a Koczur 15935 12| éppen csak úgy küldi elém a Mindenható a tekintetes urat, mint 15936 25| amit a tornában viseltek. Mindeniken ugyanaz a nemesi címer. 15937 5 | Tizennégy év nagy idő. Mindenikünk vénebb lett annyival. Hanyatlottunk 15938 23| jókedvében van az ifjú úr. Mindenkire mosolyog, mindennek nevet, 15939 3 | bárónénak” szólítja. Aztán mindenkiről rosszat beszél.~– Én szeretem, 15940 5 | Illavay. – Nálam pedig csaknem mindennapos vendég a szolgabíró.~– A 15941 6 | összeesküvést terveztek.~Minderről egy szó sem olvasható azokban 15942 7 | helyén birkanyáj legelész. Mindezek Illavay Ferenc gondnoksága 15943 3 | asztalra rakták, s midőn mindezekkel félig-meddig elkészültek, 15944 3 | amiknek alapítója lettem? Mindezeknek, úgy hiszem, olyan halomra 15945 8 | hogyan?~Hanem amihez még mindezeknél is jobban értett, az volt 15946 26| vezetése mellett jelenik meg mindezen nyilvános ünnepélyeken, 15947 3 | úr rossz sikereit.~Erre mindhárman egyszerre rásivítottak, 15948 14| milyen nagy volt azután mindhármuknak a bámulása, mikor a lámpafény 15949 3 | zsidó mindkettőnek, a doktor mindháromnak, a fiskális mind a négynek 15950 16| itt beszívunk. Érezték azt mindketten.~Pálma sohasem látta még 15951 3 | ispán a zsidónak, a zsidó mindkettőnek, a doktor mindháromnak, 15952 9 | tart egymáshoz kötve, s mindkettőnknek érdekében áll ezt a gubancot 15953 9 | ismer engemet, mint én önt. Mindkettőnkre nézve tökéletesen idővesztegetés 15954 17| egymást egy más plánétára. Mindnyájunk között azonban az én Illavay 15955 2 | haláláról van szó, aki minket mindnyájunkat egyenlően érdekel, sőt mondhatnám: 15956 6 | Ha még egyszer azt izeni, mindnyájunknak el kell menni”. Ez a legszebb 15957 8 | levelet írt. (Mint tudjuk, Minerva, az írás istenasszonya, 15958 6 | újoncok honnan vették azokat a Minie-puskákat oly hirtelen? De többet 15959 6 | kívülről hozott fiúval együtt ministrálnak szép rendben. A vallásos 15960 6 | fülébe: „mához egy hétre!”.~A ministráló fiatal fegyenc megcsókolja 15961 6 | ártatlan arcú gyermek a ministráns zubbonyban, s megrántotta 15962 6 | bántsátok! – szólt közbe a ministráns-fiú azzal az ártatlan arccal. – 15963 6 | alatt őtet öltözteti fel a ministránsfersingbe, s a kívülről hozott fiúval 15964 6 | elmondani a sekrestyéssel meg a ministránsokkal együtt; a másik felénél 15965 28| Közönséges látogatónak előbb miniszteri engedélyt kell hozni, hogy 15966 8 | megengedi.~– Hogy megtudja a minisztérium, megtudja a császár, megtudja 15967 6 | szokta fodorrítani, s minden miniszterrnek az álla alá nyúlt. A barrikádon 15968 6 | odafigyelt volna, hogy az a két minisztráns gyermek ott az oltár zsámolya 15969 19| beszélünk, pán; – értjük mink azt.~– Én most olyan dologban 15970 26| azzal kell beszélni, hogy minőhöz van kedve, mert az összetartozó 15971 1 | körülöttük csodaszép parkok, minőket csak nagyúri bőkezűség alkothatott 15972 2 | házánál, s az igen kellemetes minőség egy olyan férfinál, mint 15973 17| felsőháznak superintendensi minőségben a római prelátusokkal egy 15974 17| öltözetet még polgárias minőségében is kiegészítő kardot is 15975 6 | csoporton, mely egy Spartacus mintájának bevált volna. – Nem volt 15976 6 | is segít kiegészíteni a mintát. Ki keresné benne a tegnapelőtti 15977 6 | összegyúrja az ujjai között valami mintázó anyagnak, s aztán csinál 15978 4 | a kocsizörgést: ebben a minutában ment el.~Mindez olyan valószínűnek 15979 25| Morgen – fünf Uhr – bei mir.~ ~Ezzel aztán ő volt 15980 6 | vasárnaponkint, a szent mise alatt őtet öltözteti fel 15981 6 | vánszorogni, ahol a pap misemondóruhái hevertek, ott lefeküdt, 15982 13| várkápolnában meghallgatni a misét páter Kiripolszkytól, akinek 15983 6 | osztályonként kellett fölvonulni a misézőhelyre. Nem kérdezték tőlük, hogy 15984 6 | népdalok hőse volt, mint Bogár Miska, vagy ha éppen mint nemesi 15985 4 | Tisza-Fürednek, s megint nekivágtunk Miskolc felé. Miskolcon azzal excipiáltak 15986 4 | nekivágtunk Miskolc felé. Miskolcon azzal excipiáltak bennünket, 15987 22| gulyáshúst, olyan birkából, ami a Missisippi partján legelt. Kétszersültje 15988 20| jöttem ide, grófnő, ugye?~A missnak az orra fölfelé mozdult 15989 5 | csak azért követi el, mert missziója van hozzá. Kitör belőle 15990 20| külföldön is forradalmi misszióval járt.” – „De te legjobban 15991 26| katonatisztek figyelmeztetnek, miszerint a legközelebbi hét nap alatt 15992 17| elvihessem magammal. Hogy ott mít teszek, nem tudom, de azt 15993 26| gondolkozott rajta, hogy mitévő legyen. Elszökjék-e, s eltagadja, 15994 17| esetben azt a jelszót, hogy „mitgefangen, mitgetrunken” – hanem mikor 15995 17| jelszót, hogy „mitgefangen, mitgetrunken” – hanem mikor a traktába 15996 13| kötött a saját talpára, mitől reggelre olyan hólyag támadt 15997 8 | keresztyén, sem a pogány mitológiában; neki csak az „ezeregyéjszaka” 15998 26| korából, s hogy az minő mitológiai jelenetet ábrázol.~A szomszédnéja 15999 7 | mégis mindenben vétkes. Mivé tett ön bennünket? Földönfutókká 16000 16| itthon maradtunk földet mívelni! S ha arra kerül a sor, 16001 13| veszi magát ily magas fokú míveltség egy közönséges parasztnál, 16002 12| tekintetes úr, hogy szidja, mocskolja a tekintetes urat a gézengúz! – 16003 9 | pedig új szivarra gyújtott a moderateurlámpánál, s megint visszaült a hintaszékbe, 16004 2 | tükörből. Pedig lett volna módjában akár Velencéből hozatni 16005 21| Illavay pedig, igaz jenki módjára, mind a két kezét eldugta 16006 7 | ugye, hogy teneked jogod és módod van rá, hogy Atalanta asszonytól, 16007 13| ábrázatok. Ez a társalgási modor! Ha ezek katonatisztek, 16008 14| előadásának, a maga lassú, leptető modorában, kikapta szájából a szót, 16009 4 | állhatott hideg, szarkasztikus modoráért, ami gyermekekre nézve olyan 16010 24| Megdicsérte azt a patriarkális modort, amivel az Opatovszkyak 16011 13| csakhogy olyan mesquine modoruk van a játszásnál, bizonyos 16012 13| tájszólással beszélt. A társalgási modorukból, sunnyogó félreszólásaikból, 16013 20| settenkedtek, keresve a módot, hogy egy elvetett szót 16014 2 | másik függőt. Vannak más módszereink! – Gombold be szépen a kabátodat, 16015 18| Nekem van annál jobb módszerem.~– Hogyan? – szólt Pálma.~ 16016 18| Válogathatott benne, hogy miféle módszerrel változtassa át ezt a kedves 16017 8 | kúpszelet nemének eldöntése” Möbius nyomán, s mikor az ember 16018 18| rémalakokkal.~– Majd én ott leszek mögötted, és segítek. Nem szabad 16019 6 | most otthagyták az oltár mögötti oldalajtót, s odatódultak 16020 13| karján; mint egy szép fantom. Mögöttük az Orol Krivánszky.~Hanem 16021 6 | tizenöt font vasat, s a mogyoróhajtás sem azért nőtt akkor az 16022 16| egy szökéssel leugrott. Mohamednek minden prófétája, Jézusnak 16023 4 | elfáradt, ott lefeküdt, a mohos gyep igen jó ágy; ebédet 16024 24| toalettben volt. Két színt játszó moire antique ruha volt rajta, 16025 4 | Hát te, fiacskám, mit mókherolsz ilyen késő éjszaka? Csak 16026 4 | politesszel töltögeté a mokkát, s meríté a tejszínt a csészékbe.~ 16027 7 | megvendégeltette magát, udvarolt a molnár leányának, s ígért neki 16028 16| dolga a padláson? bérlők, molnárok, bálisok új szerződéskötése 16029 13| malomig, s ott rábízni a molnárra, hogy ha megkerül valahonnan 16030 17| Uram! Az egy világtörténeti momentum volt! Amit mi többiek tettünk, 16031 13| a gróf így szólt hozzá: „mon cher Cousin”, azt hitte 16032 3 | vonatkozása.~– Hát micsoda? Monacót érti talán?~– Óh, nem nem. 16033 26| kétségbeejtő látvány! – Ami egy monarchiában féltve őrzött szépség és 16034 10| töviseinket. Képviseltük a monarchiát fényes küludvaroknál. Egyszer 16035 20| Igaz, hogy nem volt az, mondák erre; de az ő barátai ott 16036 18| hajókázni a földet. Ugyan mit mondanál az olyan emberre, aki így 16037 21| szerepének, igazat kell mondania: „Elfogadtalak, jól tudva, 16038 2 | gondolatokat. „Menjünk oda hozzá!” mondánk csaknem egyszerre. „Én ezt 16039 4 | üldözni.~– Akkor éppen el kell mondanod a legkisebb részletekig 16040 24| még egy szót kell önnek mondanom. Rosszul teszem ugyan, hogy 16041 9 | menjen ön!~Ez volt Pálma mondása.~És ezért kezdte őt nagyon 16042 17| királynak”. De már ily nagy mondásokkal nem engedheté magát elhomályosítani 16043 13| keveréke volt az istenes mondásoknak s a lázító szitkozódásoknak; 16044 9 | Kommerzienrat!~E kevély mondásra Diadém úr a zsebébe nyúlt, 16045 6 | Márton József) azon goromba mondata, hogy „Mind bolond az, aki 16046 7 | sorsodat. – Hát ebben a mondatban, ahány szó van, annyi az 16047 3 | levelét, míg a konfúzus mondathalmazból kiokoskodhatta az ember, 16048 27| is elolvasta azt. Minden mondatnál odapillantott az aranybetűs 16049 3 | kezdett s franciául bevégzett mondatoktól, amikből mind az derült 16050 17| elmarad a menetele, azt mondhassa: „Ej, milyen nagyon sajnálom! 16051 13| Pub”-okat kapott. Erre mondhatná páter Kiripolszky, hogy „ 16052 7 | hogy megátkozzam – hát nem mondhatnék neki egyebet, mint, hogy „ 16053 5 | saját ösztönéből tette, mondhatni ártatlan kézzel: azt sem 16054 10| amit bizonyosan magadénak mondhatsz, a gyémántjaink. Ez mindig 16055 2 | direktor, nem tudva, hogy azt mondja-e erre, hogy „merci bien!”, 16056 13| Nohát, édes atyámfiai, mondjátok el, hány kacsát, hány libát 16057 17| Akkor főbe lövik.~– Te mondod!~– No, ez természetes. Mais, 16058 20| varázstükre, mely a szemébe mondogassa, hogy bizony te, édes barátom, 16059 3 | mert nagyon káromkodik. Azt mondogatja, hogy „ezermilliom kutyalélek!”.~– 16060 19| kötözni, s aközben dörmögve mondogatott ilyeneket Illavaynak:~– 16061 2 | dalol a lacikonyhában! – mondogatták egymásnak nénémasszonyék, 16062 4 | a szürke fejű.~– No, hát mondsza, édes kis öcsém, miért szöktél 16063 27| ölelkezve jönni.~– No, nem mondtam-e mindig? Mindennap kivetettem 16064 9 | és a financier-t, s nem mondunk egymásnak egyebet, mint 16065 3 | fél szeme elé csíptetve a monocle. How do you do, sir? Tako, 16066 1 | szabadban tenyésznek – a római Monte Marión nem látni hatalmasabb 16067 3 | birtokát, velünk együtt. A nagy Montechi és Capuletti harcban kölcsönösen 16068 17| erdélyi hadjárata? Mit Perczel Mór bánáti harcai? Mit ennek 16069 20| fogja őt ölni.~Sietett. Az a moraj odalenn egyre fenyegetőbbé 16070 21| alatt, emberi ordítás tompa morajával, s hallja dübörögni a nehéz 16071 6 | elszörnyedés lázdidergő hangja morajlott végig az egész termen. Katonák 16072 6 | megszabaduljon a teher alól. A morál ugyanaz: a többi a kétszerkettő 16073 10| leszállt. Most aztán már csak a moratorium tartotta még össze a vár 16074 25| szavait, ezt súgá neki:~– Morgen – fünf Uhr – bei mir.~ ~ 16075 12| a megmentője volt. Egyet morgott, mikor elment mellette.~– 16076 7 | jegyesének, s olyanforma, mintha móringlevél volna, felhatalmazással 16077 10| megzsugorgatott hozományából, móringpénzéből. Az asszonynak megsúgta 16078 6 | amikor az a halk, ünnepélyes mormogás végigzümmög hatszáz emberajk 16079 22| percben már jelenti fenyegető mormogása, hogy megfogta az egeret.~ 16080 25| közönség zaja várakozásteljes mormogásra csillapult le. Minden lornyon 16081 6 | sokaság kap bele, s sietve mormogja el fennhangon az áhítatos 16082 3 | s mind a kettő egyszerre mormogta ezt a szót: „Koczur!”. Ennyi 16083 20| gördülő karszékét, s valamit mormolva a „turkish spoken”-ról, 16084 4 | tavasszal a bibicek fészkelnek a morotva között, s azoknak a tojása 16085 4 | fölégetni. Kergetőzni erdőkön, morotvákon keresztül, s ha körülfognak, 16086 24| örököse! S akkor „le roi est mort: vive le roi”! – Vagy talán 16087 25| miatt! – Ez még a szaltó mortálénál is nagyobb valami!~Harmadnapra 16088 3 | megszabadulnánk az örök mortifikáló ellenségünktől. Ha pedig 16089 13| meghívhatja a kastélyba a morva határszélen portyázó szabadcsapat 16090 11| senki. – Ferdinánd grófnak Morvában is nagy birtokai voltak 16091 11| magát, hogy nincs. Ezek morvák, csehek, rutének, illírek 16092 28| Bocsáss meg, add vissza a morzsáit az elvesztett szerelemnek! 16093 9 | felossza ezer darabra, s árulja morzsánkint a világ minden rongyhadának! 16094 2 | Kivágom én magunkat. Eredj, mosdjál meg, s igyál sok vizet. 16095 14| hogy szükségét érezte a mosdó szekrényéhez menekülni háromszáz 16096 22| talpacskáit, a fülén felül mosdott, utoljára elkezdte a körmeivel 16097 19| odahátul, érzik a kiöntött moslék bűze. A korcsma elején egy 16098 3 | volna, most semmi víz le nem mosná rólam, hogy elszöktem a 16099 25| kivillog a fehér fogsor; mosolyában gödröcskék támadnak az arcán. 16100 26| a finom, félszájra vont mosolygásokat, azokat az összekacsintó 16101 13| ugyanazok az emberek nyájas mosolygásokkal siettek Illavayval kezet 16102 20| hogy azáltal a fél arca mosolygóvá, a másik fél fanyalgóvá 16103 26| biztatásra engedtek helyt a mosolynak, hogy a távolból is sűrűn 16104 14| nem törődve vele, hogy mosolyog-e nagyon az ő ágrólszakadt 16105 14| mosoly volt az, akik azért mosolyognak, hogy virágbimbókat csaljanak 16106 25| arca sem hagyta félbe a mosolyt. Egyszer aztán a Krautsuppen 16107 25| eljártak a fiákerbálba s a mosónék táncvigalmába, s nem sajnáltak 16108 7 | nyugtáinkat, soha tisztára nem mossuk magunkat a komplicitás vádja 16109 2 | Rokomozer, hanem az Arnoldnak – mostanában nagyon sok veszedelmes csőcselék 16110 10| háznál, a leányból egyszerre mostohagyermek lett. Ez már életében meghalt, 16111 27| A gonosz idő, az volt a mostohája.~A dolnavári lakház minden 16112 15| ismer, mint a gyermek a mostohájától; de egész valójával csügg 16113 1 | s javítnak vele a sors mostohaságán. A nagyvilágban szerteszét 16114 10| Hatesztendős korában kapott egy mostohát, aki annak a másiknak egészen