| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Jókai Mór Akik kétszer halnak meg IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
Part, Chapter
16625 28| csak a gyávaságot nem. Nevezd azt angyali jóságnak, mégis 16626 2 | délelőtt…~– Megállj elébb! Mit nevezesz te délelőttnek?~– Azt az 16627 14| század egyik legnagyobb nevezetességét bírja az uradalma területén: 16628 18| csapatnál Baranecz Mathusalemnek neveztette magát, s a papot játszta. 16629 6 | hírhedett rablókat hősöknek neveztünk? Amikor a sötétség minden 16630 16| az, amit „parókastílnak” nevezünk. Milyen szép lehetett ez, 16631 4 | Ilyenformán jut ön is az Apátváry névhez. Persze; Opatovszky annyit 16632 7 | harmincháromezer! Az Opatovszky névnek akad más viselője. Tessék 16633 25| arc maga valóban az, ami névtársáé lehetett, a férfilegyőző 16634 6 | Ferdinánd grófot, felséges névtársának aranykulcsos, aranysarkantyús 16635 25| nevezték el a kertészek a mi nevünkről. Ősöm, don Guzman, aki Pizarróval 16636 25| arisztokraták vagyunk. Óh, kérem, ne nézegessen a családfa felé, amit don 16637 2 | rá a táncmester. Azután nézegessünk széjjel kritizálva, fitymálva. 16638 2 | s kárörvendő nevetéssel nézeget vissza lovagló társára, 16639 13| körül szemre-főre kezdtek nézegetni, úgy látszott, mintha semmi 16640 9 | asztalon heverő könyveket nézegette.~– No, de nézze ön ezt a 16641 7 | ide azt a fáklyát, hadd nézek a szeme közé!~Az egyik munkás 16642 8 | arcomra és mondja meg, úgy nézek-e én ki, mint akiről azt lehet 16643 6 | ha ezt a te szép fejedet nézem. S aztán arra gondolok, 16644 20| erőltette a csillagon keresztül nézésben.~„Most én téged szépen fejbe 16645 20| valaki; és nem tud megválni a nézésétől. Talán tudja is a hölgy, 16646 26| mondhatja. Nem is tud betelni a nézésével. Nem, ilyen hókebel, ilyen 16647 26| művésznő érzi az arcán ezt a nézést.~Most aztán következik az 16648 6 | köztük zsidó is. Az volt a nézet, hogy senkinek sem árt az 16649 6 | foglalkoztak.~De egészen ellenkező nézetben voltak maguk az elítéltek. 16650 17| Hiszed, hogy ezeket a te nézeteidet Illavay osztani fogja?~– 16651 17| embert hozzánk láncolni nincs nézetem ellen, aki, ha a szabadságharc 16652 13| van kalapja is.~– Osztom a nézetét – szólt Illavay, s azzal 16653 13| hozzá közel, hogy szemébe nézhessen. Gyanús pofa volt ez előtte.~ 16654 28| tanulmányozhatja őket. Ő nézhet az arcaikba a sűrűre vont 16655 20| anélkül is elég! Nem is nézheti tovább.~Jobb is neki, hogyha 16656 2 | volna, hogy azon keresztül nézhetnék.~Mint a kívánság oly véletlenül 16657 27| vendég, atyafi, leánynéző.~Ki nézne még rá?~Azt a gyönyörű szép 16658 24| nagyobb diadalérzettel a torna nézőin, mikor ellenfelüket a porba 16659 25| s nevetve int búcsút a nézőknek. Ez is csak játék volt.~– 16660 2 | kiáltozott tapsolva az előkelő nézőpár, míg a karzat veszett röhejben 16661 25| deszkához.~A vér meghűl a nézőseregben.~– Jézus Mária! – sikolt 16662 2 | rézsarkantyúk.~A tisztelt publikum a nézőtéren csak a második helyet és 16663 7 | az agyából, Diadém úrra néztében: „Mit gondolsz, kedves barátom; 16664 6 | is olyan csúf vagy már. Nézzed csak! Én ismertem egy grófot 16665 5 | nem nekik való tudomány. Nézzétek csak, milyen szép szivárvány 16666 6 | németnek a „Sie sollen ihn nicht haben”, a lengyelnek az „ 16667 10| a sèvres, a majolika, a niello: mind nem tied, az rosszabb, 16668 25| is ki van függesztve egy nielloművű ezüstrámában, amely alul 16669 17| tábornokok lettek, vagy nihilisták.~De annál kevésbé volt megnyugtató 16670 6 | valamiképp egy politikai hős nimbuszát ragyogtasd a süvege körül.~– 16671 6 | aztán mondja meg, hogy nincsen-e igazam.~– Elviszem, gróf 16672 19| Rokomozer) el kell menni Ninivébe, s a gadarénusokat átváltani 16673 26| leghitelesebben Atalantáról? Erényes nő-e, vagy sem?~Az igazi diplomata 16674 26| grófot, a Temetvényieknek nőágról való rokonát, az karon fogta, 16675 2 | én komisz ember. Mert ha nobel ember volnék, úgy tennék, 16676 12| a gúnyos élcelés.~– Par nobile fratrum.~– Ha már viszi 16677 20| lény; az úri dévajság, a noble föl sem vevés, a szúró tekintet: – 16678 25| sprechen deutsch! Ein Wort noch deutsch! Senki el nem tudta 16679 3 | kiáltá felförmedve Kornél.~– Nocsak kérem, ne nyilatkozzék ön 16680 20| Nem kíséri sem a miss, sem nőcseléd; Cousin tart a kezében egy 16681 25| főuraknak inast tartani, csak nőcselédet.) Figyelmezteté rá, hogy 16682 7 | cselekedjél aszerint. Keresd fel a nődet, kedves Kornél.~– Nem jönnél 16683 7 | megszabadulásodnak az egyedüli módját a nődtől fogod megtudni. Gondolj 16684 13| ebédet.~A lárma pedig egyre növekedett odakünn az udvaron; a gróf 16685 9 | egyre szaporodnak: az adó növekedik, s abban az arányban száll 16686 16| mindenképpen. Hanem ez az újon növelt szakáll azt mondta meg neki, 16687 7 | hordani szokta, áthúzta azt a „növendék” ujjára. Az meg nagyon vastag 16688 7 | le ne húztam volna soha a növendékujjamról! Hisz így is lehetett volna 16689 1 | mégis tele van az virággal, növénnyel: csinált virággal, műnövényekkel. 16690 7 | mímelik eléje. A tófenék növényei egyenesen álló erdőt képeznek, 16691 24| agavékből, meg mindenféle keleti növényekből, amiket az üvegházból hoztak 16692 1 | készítették, amelyben a növényeket: a furfangos géppillangókat.~ 16693 20| sorba volt szedve minden, a növényországból és a hüllők seregéből mindaz, 16694 10| állatot, szabad eget, zöld növényt nem lát maga körül, aki 16695 2 | és fél. Mind a kettő erős növésben volt; mert a harmadévi ruháikból 16696 18| bécsi rendőrség cabinet noir-jának a fiókjában, sőt talán össze 16697 10| ördögeit. A nyomor neveli a hű nőket, a jó családapákat. Hadd 16698 15| szögletén egy gyászfecskével. Nőkéz írása volt. A tartalma különben 16699 15| találta a grófnő a kérdést. A nőknek a csekélységekben van az 16700 25| lakomáink, egyszerűbbek a nomádokénál.~– Óh, én tudom, tudom! – 16701 27| hogy én mit szeretek egy nőnél, és mit gyűlölök; mit tegyen, 16702 2 | patvarkodék a tót honoráciorok nőnemű képviselője a második hely 16703 3 | olyan halomra kellett már nőni, hogy ha az napfényre kerül, 16704 7 | Nem tudok semmit!” Signore Nonmiricordo. De azt csak tudja ön, hogy 16705 25| szokott. Itthon, közelből, nőruhában oly szelíd és okos tekintete 16706 15| Emlékezünk a másodszor nősült férj adomájára, kinek az 16707 4 | Majd megérted, ha nagyobbra nősz. – Most az az ember, akinek 16708 7 | felcsapta az égót”. Ha te nota infidelitatisban találtatol, 16709 10| vadaskerteiken rendeztek, a világ notabilitásai szoktak részt venni. Majd 16710 24| amik többet érnek Petőfi nótáinál. Ezeres banknóták. Ezer 16711 2 | azután muzsikáltatom a nótáinkat, amíg mi vendégeskedünk.~ 16712 12| Oh du lieber Augustin” nótájával. Azt is tűrni kellett.~Pedig 16713 23| én ezt! – Még szilajabb nótákat ver. – A kedélyes vőlegény 16714 2 | senki sem ügyelt rá.~A nótának rendesen tánc a vége. A 16715 2 | Czenczi baronesznek ez még a nótánál is jobban tetszett. Olyan 16716 5 | láthatáron”.~– Volt egy nótánk, ami ezen kezdődött, hogy „ 16717 22| plébánosnál vannak, hanem a nótárusnál.~Megtalálta aztán Illavay 16718 15| viselnek. Azért fél az olyan nőtől, akit erősnek, uralkodó 16719 6 | az undorító élelem miatt nőttön-nőtt, a raboknak ugyan nem volt 16720 19| mese, hogy sokat érne egy novellaírónak.~– Mese? A tekintetes úr 16721 4 | keressen.~Csak a kis bűntárs, a nővér, az szerette valamiképpen. 16722 2 | aztán meg gyutacsot és nro 3 göbecset.~– Minek magának, 16723 24| nyakába, s úgy vitte à la nubien hazáig.~Hanem azért a bengáli 16724 2 | Vesz kend madarat, Sámsi?~– Nü! Már micsoda madarat? Kácsa 16725 24| hét alatt; megtanulta azon nyafogó beszédmódot, amivel az elegáns 16726 25| az „Ustedes”-eket, minden nyájaskodást csírájában elfojtva, s tisztává 16727 24| díszére – szólt Pálma úri nyájassággal. – Ha tetszik önöknek, én 16728 20| balszegletén, a görnyedve hordott nyak, beszéd közben az sz-t s-nek 16729 17| teheti azt, hogy az asszonyai nyakából leszedje a gyémántrivière-t, 16730 2 | leányféle? Alig van valami nyakad. Micsoda homlok! Faltörő 16731 2 | a veszedelmedről, amíg a nyakadba nem került a gúzs. – Hiszen 16732 7 | küldjem tovább?~– Hisz a te nyakadról is van…~– Természetesen. 16733 24| magát, akkor megfordul, a nyakam közé szed a lovagkorbácsával, 16734 3 | Egy nagy követ kötni a nyakamba, s aztán a Vágba ugrani 16735 25| mozdulatlan lett. Leoldotta a ló nyakáról a pányvát, s aztán a derekát 16736 7 | útfélen, s hogy azt a levágott nyakat holnap vagy holnapután megint 16737 25| legyőzött ifjakat le szokta nyakazni.) A győztes amazon pedig 16738 26| karddal, oly tökéletesen a nyakcsigolyáján találva azt, mint akármely 16739 10| estre kiválasztott azon nyakék is, mely huszonnégy solitaireből 16740 18| azonban még hiányzottak. Egy nyakfüzér magányos gyémántokból, értékben 16741 25| egyszerűséggel van öltözve, nyakig érő izabellaszín kasmirruhát 16742 7 | lovaglásért most elvágott nyakkal nem fekszik az útfélen, 16743 2 | is megteszi, meg a fekete nyakkendő. Hanem azért a fekete nyakravalóért 16744 6 | fonalait akarja a betyár nyakkendőjéből kihúzogatni; annak pedig 16745 4 | kardot, s elkezdett ide-oda nyakló karral malomvágásokat tenni 16746 14| szvornoszt vezére; aztán nyakon csípték, megkötözték, idehozták; 16747 24| fekete frakkba és fehér nyakravalóba vetette magát, s azzal ismét 16748 23| fekete frakkban és fehér nyakravalóban egyezett meg. Akkor aztán 16749 2 | nyakkendő. Hanem azért a fekete nyakravalóért még egyszer oda kell állnia 16750 7 | s gyémántos melltűket a nyakravalójában. Nagyon természetes, hogy 16751 2 | szép újdonatúj tarka selyem nyakravalót, s ez nagy munka egy olyan 16752 25| s azok között egy karcsú nyakú japánedény, egy szál pompás, 16753 5 | hínárba, mert én ülök az ő nyakukon, nem ők az enyimen.~– Ki 16754 7 | napot késedelmezem, a mi nyakunkra kerül a hurok, – így a Koczur 16755 17| markolgatni; ő maga csak nyalábol – ha hozzájut.~Íme, milyen 16756 7 | annak csak játék lesz ezt nyalábra kapni, beledobni a vízbe, 16757 26| Tündérországban nem szokás enni, csak nyalánkodni. Itt nem azok a tündérek 16758 4 | utánozva, a fűszerárusnál nyalánkságokat rendelek meg, vagy mikor 16759 2 | élveznivaló volt ott: a nyalka betyárlegény, az új nóta, 16760 7 | gondolattól megőrülök, hogy én, ha nyár, ha tél, soha egy asszonyi 16761 25| kapaszkodik, a ló oldalán nyargal most. Amint a másik kezével 16762 2 | egyszer nekiszánja magát a nyargalásnak, akkor meg szügyibe vágja 16763 25| banderillo repülve talált a nyargalászó bika oldalába, s beleakadva, 16764 10| gyorsan csak a postalovak nyargalhatnak! Könnyű lesz az utazása, 16765 26| kezdődött. Lovas trombitások nyargalóztak végig, harsogtatva az ébresztőt. 16766 14| emlékezhetik rá a gróf, hogy a múlt nyári és őszi munka alatt, mikor 16767 23| állásban tartja, mintha nyársat nyelt volna.~Kornél nagyon 16768 4 | osztogatni. Az már neki nyavalyája, hogy szabónak, csizmadiának, 16769 6 | lengyelnek az „estye polszke nye zginyéla”! – a nemzeti zsoltár 16770 8 | Hogyan? Kérem. – nyöszörgé nyefegő hangon.~– Igen egyszerű 16771 25| akárhányszor, hogy holmi dicsekedő, nyegle, olasz akrobatákat, akik 16772 19| hogy szék és ember nagyot nyekkent.~Hanem az ember azért nagyra 16773 7 | el. Azt kezébe ragadja a nyelénél fogva, s leviszi a vízfenékre. 16774 6 | nem védte magát a vasvilla nyelével a kutya ellen? „Igen bizony, 16775 4 | másforma volt az.~Arnold mohón nyelte a levest. Ilyen levest csak 16776 13| állt, vasvillákkal, hosszú nyelű baltákkal és egyenesre ütött 16777 1 | saját országuk úrnak való nyelvéből is. Igenis, ez a tótok népe. 16778 3 | esztendeig.~– Óh, milyen gonosz nyelved van.~– Van biz énnekem még 16779 7 | Megválogasd a szót, mert a nyelvedbe találsz harapni.~– Hogy 16780 17| vesszük annak. A gonosz nyelvek ugyan azt beszélik, hogy 16781 25| kínzom magamat azzal, hogy nyelveket tanulok, amiket ön megért. 16782 25| a magyar főurat Adelung nyelvének ily elsajátítása. A szép 16783 20| megunta az erőszakolt angol nyelvgyakorlatot, s mikor kezdte észrevenni 16784 25| kevesebbet tudok. Ahhoz a nyelvhez folyamodom hát, amit ön 16785 25| levelet aztán lefordíttatták a nyelvmesterrel spanyolra. Akkor aztán elmentek 16786 6 | nevelést kapott; három európai nyelvre tanították. Amit ott az 16787 7 | legnépszerűbb indigena a magyar nyelvszótárban. Dacára Ballaginak és Fogarasinak, 16788 25| ketten Koczurral a kasztíliai nyelvtannak, úgy magolták fennhangon, 16789 3 | Nagyon jó lesz. Hát aztán mit nyer vele?~– Hát azt, hogy ő 16790 17| álltak a hintók, a bandérium nyeregben ült, a huszonnégy szűz felállítva 16791 12| Koczurnak a kezében egy pár nyeregpisztoly.~Ott megállt Soma úrfi a 16792 11| nincsen kádencia.~Ennyi volt a nyerendő országos kárpótlás úrbérválság 16793 3 | kerül, hogy nem marad rajta nyereség, kereskedő meg tájékunkra 16794 12| együtt önnek is az egész nyeresége a flanellrekliken.~– Ejnye, 16795 2 | krajcárt. Azonban azzal a nyereséggel nem volt megelégedve, sőt 16796 4 | húszasból vegyek magamnak lovat, nyerget, lószerszámot, egyenruhát, 16797 2 | ember a játékon nemcsak nyerhet, hanem veszthet is. Sok 16798 25| elkezdett szökellni, ágaskodni, nyerített, rúgott, kapált, a nyakát 16799 17| rajta, hogy melyik város nyerje meg vendégének egész dandárával 16800 20| húzódott tőle. Azt hitte, ez a nyers, durva ember szenvedélyesen 16801 25| magának a szakácsával olyan nyersen hagyott beefsteaket, amilyennek 16802 28| világtárlat kitüntetést nyert bűnökből. Laktanyája a szörnyetegek 16803 25| fiákermester volt, első nyertes a kocogóversenyen, a legizmosabb 16804 5 | lenni. Diadém is meg van nyerve az ügynek, meg Atalanta 16805 26| minden szó egy mérgezett nyíl hegyét szakítja a szívébe.~ 16806 19| kelepelnek, s egy elhagyott kalló nyilai kótognak egyhangúan. Az 16807 4 | mozdulatnál az az ötlet nyilallt Arnold fejébe, hogy eltagadja 16808 6 | egész folyosón. Ennek a nyílásnak az ajtócskáját könnyű volt 16809 24| gyönyörködni. Pálma a keleti nyíláson merengett a végtelen hegyváltozatok 16810 6 | Odaillesztette a száját a nyílásra, s kikiáltott hozzájuk.~– 16811 14| veszti, s fut, amerre még nyílást lát, eldobál fegyvert, kalapot, 16812 20| át. (Ez már megtisztelő nyilatkozat volt. Mr. Cousin átvállalta 16813 2 | foglaltam el, lekötelező nyilatkozatokkal művészi remeklései iránt, 16814 25| volt rám nézve. Én sokféle nyilatkozatoknak vagyok kitéve, nem kerülhetem 16815 2 | kell tennem ön előtt azon nyilatkozatot, hogy szívem már nem szabad. 16816 3 | a bárónémamának. – Akkor nyilatkozni fogok.~Czenczi nem várta 16817 7 | megmásíthatatlan. Diadém már nyilatkozott, s a leánynak tele van vele 16818 3 | Kornél.~– Nocsak kérem, ne nyilatkozzék ön ily elhamarkodva felőle. 16819 5 | évenkint egyszer vagy kétszer nyílnak meg külföldről összehívott 16820 10| finom érzésből? Hol kell nyilvánítani a tudatlan ártatlanságot? 16821 12| megsértett. Ön engem bolondnak nyilvánított a haditörvényszék előtt. 16822 2 | baronesz annál hangosabban nyilvánította magas tetszését, biztatva 16823 26| mellett jelenik meg mindezen nyilvános ünnepélyeken, aki Innsbruckban 16824 15| csupán választottja előtt nyilvánuló; nem az egész világ számára 16825 16| levegő ittas volt a fakadó nyírfarügyek balzsamillatától. Odalenn 16826 19| Hogyan mondja, kérem – hogy nyissam fel.~– Én parancsolom.~Rokomozer 16827 6 | Verjétek le a porkolábot. Nyissátok ki az ajtót. Mi jó barátok 16828 16| burjánzó sombokrot, hogy utat nyisson Pálmának. A folyosó sötét 16829 19| lúddá téve. No, menjünk oda, nyissuk fel a kemence padkáját.~– 16830 1 | postalegény csengetésére a kapus nyit ki a kis ajtón egy négyszöglábnyi 16831 17| mahagóni táblázat közé: annak a nyitját kevesen ismerték. A gróf 16832 9 | gróf úr, ha jelenlétemben nyitná fel a szekrényt, miután 16833 25| még egynehány vasrácsajtót nyitogatva föl előttük, furfangos ugrózárak 16834 20| minden udvaron. Egyszer ki is nyitotta az ablak tábláit, megnézni, 16835 3 | aztán egyszerre hárman is nyitották, bontották –: aztán nem 16836 12| bele se csont, se kerék; a Nyitrán és a Garamon át pedig mindenütt 16837 9 | átköltözött a vendégfogadóba, ott nyittatott magának „egy” szobát, s 16838 3 | Hát miért hazudtad azt? – nyögé Kornél, még mindég a fájós 16839 17| már ő elkezdett hangosan nyögni, akkor csaknem bizonyos 16840 8 | fejébe.~– Hogyan? Kérem. – nyöszörgé nyefegő hangon.~– Igen egyszerű 16841 25| falragaszok, hogy „Ő” jön. A világ nyolcadik csodája: egy más csillagzat 16842 2 | házastársi civódások, egy nyolcadrészre a párbajok s tizenhatod 16843 24| Eszterházy aklábul vettem. Nyolcezer forinton.~– Kár érte.~A 16844 9 | brilliánt rózsával: megér nyolcszáz forintot. Hisz a szolgabírák 16845 6 | mert nekem még az éjjel nyomába kell jönnöm a gróf társzekerének, 16846 4 | merényletek támadnak ennek nyomain? A neveiket sem képes még 16847 7 | akik szerettek volna a nyomara jutni, hogy mi módon kerültek 16848 20| feszíteni, hogy a zárkészülék nyomását visszatartsa, amíg a kulcscsomagot 16849 3 | szidalmazá őt a báró, nagyobb nyomatékkal megragadva Koczur torkát 16850 17| Temetvényinek azt az ezüstszürkével nyomatott, ropogós papírlapot, amit 16851 9 | Excellenc”!~(Akik valaha nyomdai helyiségekben, szerkesztőségi 16852 6 | hanem a pecsétet a neve után nyomja oda.~– Hisz ön mindig a 16853 5 | olyan áron, hogy ugyanannyit nyomó aranyat vehetnél rajta.~ 16854 7 | bolond a vármegye, hogy a te nyomodon rám ne találjon. Hanem azért 16855 18| rávezet. Lehet, hogy ezek a nyomok Amerikáig is elcsalják az 16856 3 | cselédek a padlóról a sáros nyomokat. Ezzel következetesen a 16857 10| a hűtelenség ördögeit. A nyomor neveli a hű nőket, a jó 16858 10| a nagy úr, a maga óriási nyomorában, hol talál elég nagy bazilikát, 16859 3 | piacon szerencsétlenkedő nyomoréknál.~– Ugyan mi lehet ez a nagy 16860 19| sincs a faluban, csak a nyomorékok. Mind kinn vannak a „fogáson”. 16861 7 | aztán te igazán őrültté nyomorítva, az ingyenosztály beteglevesére 16862 10| családapákat. Hadd küzdjenek, hadd nyomorogjanak, amíg fiatalok. Az ifjúságnak 16863 25| engem dobni az ajtón? Amíg nyomorogni kellett, nem bántátok, hadd 16864 17| újjászülessek, egy másik, még nyomorultabb életre, ahhoz az én akaratom 16865 12| bízva, s aki ha most itt nyomorultul elpusztult volna, s aztán 16866 10| mi a szegény embernek a nyomorúsága a gazdag ember ínségéhez 16867 3 | a báró, hogy mindennek a nyomorúságnak, ennek az üldöztetésnek 16868 3 | rágalmazta őket azzal, hogy nyomorúságosan meg vannak szorulva: nekik 16869 17| sorozta. Ha most idejövök, nem nyomorúságunkat, nem veszedelmünket, hanem 16870 18| Egész szenvedélyem az ilyen nyomozás. Angol-, Frank-, Némethonban 16871 18| neszt fogott a gyémántok nyomozásáról, rögtön abbahagyta a további 16872 18| azt az egész megindítandó nyomozást titokban tartani.~A gróf 16873 7 | megjegyezhessék, s azoknak az útait nyomozhassák. Ennek a tervnek összefüggése 16874 18| mennék, ahelyett hogy én nyomoznám a magam embereit, magam 16875 20| az? Lássuk csak nyomról nyomra. A lázadás és a forradalmi 16876 20| nem mese az? Lássuk csak nyomról nyomra. A lázadás és a forradalmi 16877 6 | cinkosok türelmetlenül, s nyomták egymást előre. Igazi rabtempó. 16878 27| Mikor ezt az aranybetűkkel nyomtatott meghívót, pompás borítékba 16879 9 | másodszor is belenézett a nyomtatványba, csakugyan nem látta azt 16880 9 | kihúzott onnan egy darabka nyomtatványt, s azt sokrétűleg összehajtogatott 16881 18| istenségeknek. Semmi kétség, hogy ő nyomukba jő. Szedd össze kedélynyugalmadat. 16882 13| határozva, neki előre kellett nyomulni, hanem azt mondta, hogy 16883 28| ütközője volt, s egyszerre nyomult mind a négy a vaspántos 16884 8 | egy úgynevezett dandárral nyomultál előre a hegyek közül. Emiatt 16885 6 | széttört palánkot, s azt egy nyoszolya élén sebesen kezdék dörzsölni: 16886 6 | lakszobába menekültek, s ott nyoszolyákat széttörve, azoknak a darabjaival 16887 2 | deszkán,~Nem leszek többet~Nyoszolyóleány;~Nem ülök többet~A vőfély 16888 2 | diktálja azt a láb alá, a nyoszolyónóta, amit parasztlakodalmon 16889 7 | amíg a fűzfavessző el nem nyüvik rajta!~A harmadik perc vége 16890 26| egy tarka hangyabolytól nyüzsög, egy cifra élő mozaik az, 16891 17| helyet foglaljon. Az egész nyugágyat kivitték a szenvedővel együtt 16892 17| atyja szobájába. Azt már a nyugágyon fekve találta; a sebész 16893 17| ismét visszatérve büszke nyugalmához Gorombolyi –: „Nec portae 16894 19| voltak.~Aztán összeszedte nyugalmát, eltette a leveleket a zsebébe, 16895 17| hazának, az egész emberiségnek nyűge, még azonfelül is végzetszerű 16896 6 | besúgja, hogy a paraszt nyughatatlankodik, az elásott kincseket máshová 16897 7 | imádságuknak?~– Most már nyugodjál csendesen, angyalom – szólt 16898 5 | ünnepélyen. Azért kérem önt, ne nyugodjék meg az ő levelében, tegyen 16899 3 | nem ma!~– No, hát akkor nyugodjunk meg a dologban. S minthogy 16900 26| kezét hozzá, s ott hagyta nyugodni a fején.~ ~Mégiscsak 16901 16| nemzetét egyesítve hozta a nyugot ellen, foglyul esett Omár 16902 28| Illaván”~Pálmának nem volt nyugta, amióta azt a levelet elküldé. 16903 7 | elcsípik, s nála találják a nyugtáinkat, soha tisztára nem mossuk 16904 7 | fegyvereket, mert önnek a nyugtája Koczur kezében van, és mert 16905 3 | hozta mind a kettő a maga nyugtáját.~– Hohó, barátom! Az nem 16906 4 | hajatövéig elpiruló; két nyugtalan, igen világos kék szeme 16907 6 | elintézzem, amik a grófot nyugtalanítják-a saját felelősségemre.~– 16908 2 | melyben tudósít róla, hogy ne nyugtalankodjam: az az ügy, mely oly égetővé 16909 2 | magukat határozni. Nem kell nyugtalankodni.~– Addio, direktor úr! – 16910 16| ami önt nagyon meg fogja nyugtatni.~S a csendes poroszkálás 16911 12| terpesztve, a másikat a csípőjére nyugtatva.~– Uram! – kezdé erőltetett, 16912 3 | hej! Én elhoztam a magam nyugtatványát a háromezer forintról… Itt 16913 3 | enyim. Helyébe teszem a nyugtatványodat. Ez a tied.~Azzal az ágy 16914 7 | citromszaga volt a bankóknak. S a nyugtatványok csak arra valók, hogy az 16915 3 | megveregeté a hátat. – Elhoztuk a nyugtatványokat, amiket mondott. Tudja?~– 16916 25| pofont nem lehet egyszerűen nyugtatványozni s aztán elkönyvelni.~A többi 16917 22| S addig nem hagyott neki nyugtot, míg a kezét ki nem nyújtá 16918 5 | meghívott vendége üdvözlésére nyújt, oly hideg.~De lehetett 16919 16| jobbot azon életmelegen nyújthassa a várva vártnak.~– Ön percre 16920 13| vele. Temetvényi gróf nem nyújthatta a kezét annak az embernek, 16921 5 | segíteni.~Ezzel ismét kezét nyújtó Illavaynak, s az a kis kéz 16922 2 | képedet így meg lehetne nyújtogatni, mint ahogy én teszem. – 16923 19| alatt nehéz társzekerek nyújtózkodnak; iszonyú sártócsán keresztül 16924 7 | Illavay Ferenc. Így csak a nyúl szokott az agár elől bemenekülni 16925 14| Futottak a fickók, mint a nyulak. Hiszen gyáva had ez! Cousin 16926 17| augusztus tizenhatodikán a nyulakra a mezőn! – Mert a márciális 16927 3 | korcsmárosné, az ott nem a nyúlbőrös Iczig, s amaz meg nem a 16928 18| alatt valami „tolvaj” ne nyúlhasson bele!)~– Hát ez az egész 16929 17| másképpen ismertem, mint te, ne nyúljak hozzá az olyan levélhez, 16930 14| érkeznek, az ételhez ne nyúljon. Végre megjöttek. Pálma 16931 4 | megpillantásánál s ennél a zsebbe nyúló mozdulatnál az az ötlet 16932 14| magának felkeresni a gróf nyusztbéléses kaftánját, s levinni utána 16933 20| hölgy teszi ott, abban a nyusztprémes palástban, melyből félválla 16934 18| beérni azzal, amit eddig nyúzott az áldozatán. Ezért ugyan 16935 20| fel a csillagos égre.~– Ó, bizony nagyon jókor jut 16936 18| tenger alatti távíró az ó- és újvilág között. Az amerikai 16937 5 | székeken a legbecsesebb ó-mór bőrműveket, s az egyszerű 16938 17| miniszter. Akkor vele együtt őáltala a mi alkotványunk is újra 16939 1 | rémtornáccá; tornyok, piramidok, obeliszkek egymás mellé rakva, meg 16940 19| mit néznek ezek az emberek őbenne?~Késő őszi napjai voltak 16941 16| között, mint Bécsből tudott. „Occasio facit furem.” (Alkalom csinálja 16942 17| atillán, a pléhgallérban az ócskaság teszi meg a pompát. Mellén 16943 7 | határon ez alatt a cím alatt: „ócskavas”, s felhasználták az énáltalam 16944 7 | több rendbeli ládákat, tele ócskavassal. Ő előre tudja, hogy nagy 16945 16| közéjük az, „qui habet centum oculos”, annak ha száz szeme van 16946 18| millióért. Most már félért is odaadod. Na, meg aztán ráadásul 16947 8 | hátha én most azt az írást odaadom a grófnőnek, meddig fog 16948 7 | percek múltak el. A búvárnő odaalant úgy jár-kel a nem emberi 16949 19| megenni a tekintetes urat, odaállnék elejbe, azt mondanám, egyél 16950 2 | S még egészen vakmerően odaállt eléje, s azt kérdezé tőle:~– 16951 4 | csak vadászkutyát; az pedig odabent alszik a kanapén. Egy szolgáló 16952 15| lelkünket a napsugaras múltba, odabűvöl egy újra felelevenült ismeretlen 16953 27| felültetni a magas lóra! Odacsalni magukhoz, s aztán nagyot 16954 7 | formulárét lemásolta Kornél báró, odacsapta a tollat az asztalhoz, s 16955 24| vendégsereg apraja-nagyja odacsődült a lovag köré, kérlelték, 16956 7 | oda gömbölyű karjaihoz, odacsődülve a tűzfényre, a pióca kacskaringós 16957 19| dugva; a kabát jobb ujjába odacsúsztatva azt a csinos kis eszközt, 16958 4 | a fiú dacosan.~E szókra odadobbant eléje Illavay, s megragadva 16959 21| tisztelsz, becsülsz, szeretsz, odadobnám a miniszter lábaihoz a diplomámat, 16960 16| megátkozzák, meggyalázzák, hanem odadobom nekik azt, ami az enyim, 16961 2 | büszkén a kis baronesz; odadobva az egyik ezüstpénzt.~(Akkor 16962 19| s még a pitvarajtóban is odadörmögte a fülébe:~– Csak azt mondom, 16963 19| el-elsomfordáltak mellette, s odadörmögték a fülébe:~– Itt vagyunk 16964 22| szépen; nem éhes ő. A fejét odadörzsölte a felé nyújtott kézhez, 16965 3 | kihúzta a csizmája fenekére odadugott bankjegycsomagot.~– Ez az 16966 27| a szomszéd faluban volt.~Odadugta mind a két levelet az oldalzsebébe: 16967 24| csatlakozom. Így hamarább odaérek. Majd széttekinthetek, hogy 16968 7 | felé, mely azalatt szintén odaérkezett, úgy, hogy a három kocsi 16969 24| Zsiborák bandája, Cousint is odaértve, s ha ezt el nem űzik önök 16970 13| házibarát, aki egy napon odaescamotírozta a kis könyvtárba a nagyból 16971 12| melegített, amíg a kezük odafagyott a puskához, ifjak, akiket 16972 22| is, balrul is, s azután odafeküdt a lábához a takaró fölé, 16973 6 | kísértetről. Ha valaki ilyenkor odafigyelt volna, hogy az a két minisztráns 16974 3 | hivatalszobából a másikba odafönn Bécsben, míg csakugyan találtam 16975 12| megsebesítené, bizonyosan odafutna hozzá a sebét bekötni.~Megszaporodott 16976 6 | végezte.~A másik percben már odahajítá az élettelen alakot egykori 16977 6 | tudta, hogy mit kell az odahajított kulccsal tenni. Felvette 16978 6 | szomorúan ingatta a fejét, odahajolva leánya fölé, a könnycsepp 16979 20| csendesen, s aztán szépen odahajtva a sisakos fejét a faköpenyeg 16980 28| grófnőt, hogy a nagy köveket odahordatja a füves romudvarra, ötöt-hatot 16981 22| hogy megfogta az egeret.~Odahozta az ura lába elé. Nem azért, 16982 10| növény.) Egy piros virág odahull róla éppen a keze alá. Valami 16983 6 | támadt a faajtó előtt.~Az odahúzódott félénkebb csoport kezdett 16984 6 | behívta magához Arnoldot.~Odahúzta a fiút a térdei közé, két 16985 6 | ismerte, olaszok voltak. Odaillesztette a száját a nyílásra, s kikiáltott 16986 25| összezavarták. Don Manuel odainte egy zsemlyesárga csődörre, 16987 26| Pálmával, kinek eltávozta után odainti magához Kornélt a grófnő; 16988 26| olvasni: s ha a toll hegye odaírja a levél végére az ezer meg 16989 7 | Nem tesz semmit. Majd odaírjuk a többihez. Inkább még adok 16990 13| fogja hívni.~Amíg Illavay odajárt az unokaöccsét visszavinni 16991 1 | a zöldségkofa egyenkint odajönnek a legszélső szögletablakhoz. 16992 24| beszélnek?… Az csak nem fog odajönni újra.~ ~– Tehát mához 16993 7 | folytán egyszer okvetlenül odajut, hogy nem lesz a fejét hová 16994 10| szedik ki, hogy neveiket odakacskaringózzák. Bizonyosan ismerősökre 16995 27| aztán játszik egymagában. Odaképzeli őt a másiknak, s hagyja 16996 16| ennek a nagy várnak, s tán odaképzelte magát annak az ősanyának, 16997 24| hajjal, s a lovászoknak odakiáltott:~– Hol van Illavay? Keressék 16998 7 | azon. Ismerd el magad, hogy odakívánkozol. – Töltsd be vele apád végrendeletének 16999 4 | kalapomról a veres szalagot odakölcsönözni; valaki a kávéházban megszánta, 17000 7 | szót mer ön szólni, önt is odaköttetem a mellé másik ember mellé.~– 17001 22| magától a húsfalatot. Azután odakuporodott Ferenc ölébe, s elkezdett 17002 24| elnyelték, s nem mozdult semmi odalent, mintha mind a ketten szörnyet 17003 7 | fekete rémalak mit csinál?~Odalép a leomlott híd megmaradt 17004 24| majd fellovagol a bástyára, odaléptet a párkányig, lenéz a mélységbe, 17005 4 | meg újjászületni.~Azzal odalódította őt az íróasztalához, s annak 17006 22| paródiája a tigrisnek, s odamászott hozzá óvatos léptekkel, 17007 12| pukkantak el a sűrű bozótban.~– Odamegyünk! Jajt kiáltok! – ordíta 17008 8 | Ez százezer ok, hogy odamenjek! A maroknyi hadammal is, 17009 8 | Először is azért nem fogsz odamenni, mert nincs neked ott semmi 17010 7 | Hozza ide most Opatovszkyt!’ Odamentél, s visszahíttad őt az életre. 17011 1 | ormairól szép, derült időben odamutogattak a várurak a láthatáron kimagasló 17012 16| gargói váron.~Ferenc nem is odanézett Cousin úr arcára, mikor 17013 25| nem bántátok, hadd legyek odanőve az úrfihoz; amíg csak ütlegeket 17014 25| tribünfalának, hogy ezt egyenesen odanyársalhassa a deszkához.~A vér meghűl 17015 3 | amit mindig az ujján hord, odanyomtatja utána a pecsétjét.~– De 17016 3 | én egész atyai jósággal odanyújtom neki a lábamat, hogy húzza 17017 22| még emlékezel a régire?~Odanyújtott neki maradék ételéből egy 17018 27| elolvasta azt. Minden mondatnál odapillantott az aranybetűs bolondságra. 17019 25| nép üdvriadalától fogadva) odaplántálja magát a porond közepébe 17020 25| találta a barátunkat.~– S odaragadt?~– Az ám. Jó, hogy a kezével 17021 9 | nagylelkű volt egyenkint odarakni eléje az asztalra a felnyitott 17022 20| a lőfegyvereket mind, s odarakta sorba az asztalra. Megvizsgálta 17023 5 | vinni a csávába, okvetlenül odarántaná a saját princét is, s ezzel 17024 8 | Bardócra, ahová Illavayt odarendelte. Ő érkezett meg hamarább: 17025 4 | nagyon okos ember. Engem odarendeltek melléje mentornak, vagy 17026 2 | utánapenderíté úgy, hogy az egyenesen odarepült a bátyja keblére.~– Semmirekellő 17027 27| reggelt, se napot; csak odarohan, s egy perc múlva eltűnik 17028 7 | korbácsolni; – hanem hogy odarohanjon hozzája, és lábai elé boruljon, 17029 25| élettelenül. Segédei és az orvos odarohantak hozzá. – E katasztrófára 17030 8 | ez a kézszorítás egészen odasegíté: a veszedelmes egérfogóba.~– 17031 17| gondolat! A vendégek mindegyike odasietett őhozzá, poharát az övéhez 17032 7 | a nála szokott helyüket.~Odasompolygott a földön fekvőhöz. Az arccal 17033 3 | Atalanta eltávoztában valamit odasúgott Kornélnak, amire az hátramaradt, 17034 25| Valósággal dühös volt. Egyenesen odaszaladt a barriére-re, s húsz lépésről 17035 4 | Tessék – szólt Illavay, odaszámlálva eléje a három húszast.~– 17036 26| látcsövét, szeméhez igazítja, s odaszegezi Atalantára.~A művésznő érzi 17037 27| öntözi könnyével, fejét odaszorítja kebléhez szörnyű tenyerével, 17038 4 | másik ifjú eltávoztával odaszorította ezt az ablakmélyedésbe.~– 17039 6 | volt a neve, másodmagával odaszorult az oltáremelvény és a hátulsó 17040 1 | helyettesíteni, a mellé odaszúrja a jelző karót, az utódjának 17041 12| Megtalálni! Megtalálni! De odatalálni! – sopánkodott a hosszú 17042 3 | Arnold a rajzolását. Czenczi odatámaszkodott a háta mögé, s igazgatta, 17043 4 | ein armer Reisender”, s odatartsa a kalapját az alamizsna 17044 25| nyakát a vállamhoz dörzsöli, odatartva széles homlokát, hogy vakarjam 17045 9 | meg a szót Pálma.~Illavay odatekintett a szép kísértetarcra; hát 17046 8 | üljenek ott hiába, Gorombolyi odatett eléjük egy szép zöldmázas 17047 6 | oltár mögötti oldalajtót, s odatódultak a főajtóhoz.~A rémséges 17048 2 | hamisítást.~A betyár fél szemmel odaügyelt.~Mikor látta, hogy a munka 17049 26| hanem ha Opatovszky is odaül mellé a páholyülésbe, s 17050 17| visszahanyatlott a kerevetre. Pálma odaugrott hozzá ösztönszerű vonzalommal. 17051 2 | madárfiókokat, s egyenkint odavagdalta azokat a szatócs fejéhez: – 17052 3 | vele bánni, s egypárszor odavágva a falhoz, mégiscsak ébredésre 17053 7 | manupropriát, mert az úgy volt odavakarintva, hogy azt senki meg nem 17054 17| ellenben a veszpilló latin ódával fogja őt megtisztelni. Sőt 17055 6 | azt megint helyreilleszti, odavarrja.~– Igazán? – most már kezdett 17056 7 | senki sem hallja.~Fölkelt, s odaveté magát egy karszékbe, s azt 17057 2 | asztal előtt ült, előtte az odavetett lovagvessző; a bankár pedig 17058 25| redői közül az espádát – s odaveti mind a kettőt – donna Atalantának. 17059 17| speciális bálvány; akik odavetik magukat a „Krisna” szekér 17060 26| is nehéz az, hát még egy odavetődött egynapi bámulónak!~Háromezer 17061 2 | édes mama! – szólt Czenczi, odavetve magát anyja keblére, s átölelve 17062 24| jó ötlet volt Pálmától, odavezetni még egyszer Illavayt azokra 17063 24| hívnak, hogy mátkaugró?~Pálma odavezette őt az északi ablaknyíláshoz, 17064 24| forinton.~– Kár érte.~A lovat odavezették a várudvarra.~– Mi lesz 17065 4 | hordta fel, fél szemmel odavigyázott, s megtudta, hogy mit csinálok. – 17066 7 | szeme közé!~Az egyik munkás odavilágított a drótos arcába a fáklyával. 17067 7 | lenne, ha lefeküdnék. Én odaviszem önnek a teáját a szobájába.~– 17068 13| ütött; ő és társai mind odavitték magukkal a kardot az ebédhez, 17069 25| mint egy démon. Lassankint odavonta a pányvánál fogva a mént 17070 16| egyedül voltak, Pálma egészen odazárt a lovával kísérőjéhez, s 17071 7 | törte a fejét, hogy mivel odázza el most azt a pecsétodanyomást 17072 16| csontvázat találták. Nő volt. Az odúban most vércsék vijjongnak. 17073 8 | csendesen tartsa magát. Ebből az odúból erőszakkal ki nem szabadulhat 17074 7 | pipaszárat, annak a szűk kaliberű odújából előhúzott egy vékony összepedert 17075 7 | míg végre rátalált arra az odúra, ahol hajdan a várurak a 17076 3 | Kiegészíté a collatiót egy öblös kulacs, tele jóféle bakatorral.~– 17077 10| venni a fátyolt, azért, hogy öccse mellett ne lássák. Pedig 17078 10| látta az örökségét a kis öccsére átszállni: eleinte csak 17079 12| táborban híre futamodott az öccsét kereső nagybátyának, s ez 17080 5 | hatossal is fordulhat felül. Az öcsédből még hírhedett hős lehet. 17081 21| rajtad, s kicseréllek az öcséddel, aki valóban az lett, ami 17082 12| szemébe: „Veszni hagytad az öcsédet; azért, hogy a vagyonát 17083 10| Ezt örökölted te a megholt öcsédtől. Ővele még akadt egy reményszál 17084 12| flanellingnek. Hát az én öcsémet nem látta-e?~– Jaj, dehogynem 17085 14| adasson más öltözetet az öcsémre – szólt Illavay.~– Tétessen 17086 20| ahhoz nem adták, mert az öcsnek csak apanázs járt; a majorescóé 17087 2 | Áugustból Ágostot, Edmundból Ödönt, Eugenből Jenőt, Benjaminból 17088 3 | összegnek a hovafordításáról.~– Öhöm – vakkantá az rá, teletömött 17089 6 | azoknak a darabjaival az ökleikben tértek vissza a harcot folytatni 17090 6 | annyian ragadva meg karjaikat, ökleikkel fojtogatva, fogaikkal harapva 17091 25| adjon ön neki, mert akkor öklel. Idegentől nem fogad el 17092 25| veres posztónak nekirohan, öklelés helyett letérdeljen előttem.~– 17093 26| félrerántani, hogy a bika fel ne öklelje. Kedvetlenül, izgatottan 17094 13| fölemelt karját, összeszorított öklökkel.~– Találja ki, melyik markomban 17095 12| kézvonásaival, amibe csak ennyi volt öklözve:~„Pátrónus uram! Siessen, 17096 6 | mikor mindannyian verik öklükkel a melleiket, még a protestánsok 17097 2 | vőlegényi átillát.~Igaz! Az ökölcsapáshoz nem kell se ezüstgombos 17098 14| hogy e csók helyett egy ökölcsapást adjon – egy katonának! egy 17099 3 | tájékunkra sem jön, mert hat ökörrel sem tudja kivontatni a szekerét. 17100 3 | gúnynyilaival, s hordhatja utána az ölebecskéjét. Aztán futhat egyik országból 17101 8 | körül: holott eddig egy ölebet sem akart a szobájában tartani. 17102 20| mondá Pálma, leszórva öléből a színes haraszfonalakat. – 17103 7 | napszámot. Egy hosszú sor ölekbe rakott keményfa áll, mint 17104 1 | a szárnyas nemtő, Hymen ölel össze, a megrepedt boltozat 17105 14| hozzátapasztja a férfihoz, míg ölelésével halálra szédíti.~De ez igaz 17106 2 | szapulja, de ha összekerül, öleli, csókolja.~A csókok júdáscsókok 17107 8 | apja. Bánja ördög! – No, ölelj meg hát szépen. – Mégiscsak 17108 25| Egyetlen, igazi barátom. Hadd öleljelek meg! – S összevissza csókolta 17109 27| kezéből, mikor meglátta őket ölelkezve jönni.~– No, nem mondtam-e 17110 12| szépen tudott sírni. Meg is ölelt, meg is csókolt, amikor 17111 20| mit vétettem, vádolj be, öless meg, temettess el, de én 17112 12| hogy Ákis király meg akarja öletni, bolondnak tettetni magát.~ 17113 7 | puskája egyik csövét az ölfák felé: arra aztán sebes rohanássá 17114 25| kimozdíthatnak: talán meg is ölik az embert, ha dühbe jönnek; – 17115 6 | Szabadítson ön meg! Ne öljenek meg. – Én mindent tudok. – 17116 28| ő öl meg engem. – Vagy ölök, vagy halok.~Ha visszatér 17117 20| nézett. Olyan tárgy volt őelőtte, mint az a kandalábertartó, 17118 23| plébánost, azon is szoknya van, ölre kapja, táncba viszi, megforgatja, 17119 3 | következett e szavakra.~– Kit öltél meg ezért? Te, Koczur! – 17120 4 | imitt-amott elmaradozott egy-egy öltönydarab. Az utolsó stáción kénytelen 17121 2 | Ledobálta magáról a parádés öltönydarabokat szerteszét a földre. Ide 17122 4 | eszkábált?~– Pestről hozattam az öltönyeit: Formanektől, akinél legutoljára 17123 15| kezdjük a viseleten. Az öltönyökben ,ő’ a kék színt szereti, 17124 2 | Várjon, a mama éppen öltönyt vált – mondá Czenczi a kapusnak.