Part,  Chapter

  1 2 |               Feszítsd azt a lapátot, te gyerek! Csak ezt a követ
  2 5 |            felelte rá odabenn:~- Amit te most mívelsz, az bizony
  3 5 |                az õ érdeke parancsol. Te átadod a pénzt, s olyan
  4 5 |              a vizsgálókat Trikalisz? Te nem tudod. Dugáruval van-e
  5 5 |              szórja a pénzt? Az nem a te gondod. Hanem ha egyetlenegy
  6 7 |         kínálta a gyümölccsel.~- Ejh, te ügyetlen leány! - kiálta
  7 7 |             kínálnod a ruhád aljából! Te balga, te!~Erre aztán a
  8 7 |              ruhád aljából! Te balga, te!~Erre aztán a leány lángrózsává
  9 8 |           elkapta az arcát.~- No, hát te kis menyasszonyom, még mindig
 10 8 |              Aztán ne haragudjál rám, te ostoba! - Hát emlékezik
 11 8 |                  No még ez is a tied, te fekete fenevad.~Egyszer
 12 8 |             tudnám, mit. Nekem adnád. Te nem gondolsz énrám soha.
 13 8 |       fizethetsz ki aszalt szilvával. Te rossz anya vagy. Nem gondolsz
 14 8 |               a leányod boldogságára. Te nem segítesz engem elõre,
 15 8 |            vagy téve!~- Halkan szólj, te szerencsétlen!~- No ugye,
 16 8 |             Teréza mama, vess ágyat a te kedves jövendõbeli vejecskédnek,
 17 8 |           jövendõbeli vejecskédnek, a te drága kis Tódorkádnak, hadd
 18 8 |         hárságy, aludjál azon.~- Ejh, te kegyetlen, rossz szívû Teréza!
 19 8 |        kegyetlen, rossz szívû Teréza! Te a kemény hárságyra számûzöd
 20 8 |           kemény hárságyra számûzöd a te kedves egyetlen jövendõbeli
 21 8 |              láncra kötve, csak mikor te a szigeten vagy.~Teréza
 22 8 |               de szép kis kutya vagy. Te csúf dög. Hau, hau! Szakítsd
 23 9 |            érett. Uram, Istenem, ez a te terített asztalod! És a
 24 9 |               Almirának azt mondtam: „Te itt maradsz, és õrt állsz
 25 9 |       kebléhez törlészkedve.~- Eredj, te hûtelen! hát így szeretsz
 26 9 |             hûtelen! hát így szeretsz te engem? Hát el kellett pártolnod
 27 10|              szólj közbe. Annak, amit te mondasz nekem, én már egy
 28 10|           utóbb khazniár Sztambulban. Te tudod, mi történik most
 29 10|               senki ki nem kerülheti. Te sejtetted már, hogy én menekülõ
 30 10|            Azért fogadd meg énnekem a te hitedre és becsületszavadra,
 31 10|            hagytam asztalomon, melyet te tégy el; mert abban bizonyítom
 32 10|               nem ajándékozok semmit. Te a magad jó szívébõl cselekszel,
 33 10|             azért megjutalmaz téged a te Istened. Jobb adósnak nem
 34 11|         árnyai így susogtak:~Nézd! Ha te most nem teszed azt, ami
 35 11|             szökevény Csorbadzsit; ha te megelõznéd, s Pancsova helyett
 36 11|              apa meghalt, a leány, ha te fel nem ébreszted, alszik
 37 11|          Téged hagynálak én meghalni, te gyönyörû alak? Hát ha igazgyöngyökkel
 38 11|               mind az enyim lenne, ha te meghalnál, mégsem engedném,
 39 11|             örömestebb lássak, mint a te két szemedet, mikor az fel
 40 11|             közt saját magának: „Nem, te nem loptál még életedben
 41 12|                amit ír.~- No, fess rá te is egy betût, míg én dolgom
 42 12|            meg vele. - Derék fiú vagy te is. Mi a neved?~- Berkics
 43 12|             sem tudott írni.~- Hiszen te, Berkics meg te, Jaksics,
 44 12|                Hiszen te, Berkics meg te, Jaksics, még segítettetek
 45 14|            volna is, de olyan gazdag; te pedig szegény ördög vagy.
 46 14|              egy ilyen fickónak, mint te vagy, egy olyan gazdag úrleány
 47 14|            mégis megfordítva volna, s te volnál olyan gazdag, mint
 48 14|             mintha mondaná:~- Hát már te is a víz alá mégy elõlem?~
 49 1 |             szobába. Nézd, csak nézd, te Athalie, miket hozott a
 50 1 |         ingerülten Athalie.~- No, nem te vagy benne; hanem az, hogy
 51 1 |              csak ezer arany? Mihály, te elloptad a többit!~Timár
 52 1 |                 Micsoda? Mit beszélsz te? Mihály! Te?~- A hajó tõkére
 53 1 |              Mit beszélsz te? Mihály! Te?~- A hajó tõkére ment, és
 54 1 |           kezeit, úgy bámult rajta.~- Te még sohasem láttál ilyet?~
 55 2 |               én már azt hittem, hogy te régen el is vetted Athalie
 56 2 |            lovat? Beszéljünk inkább a te dolgodról.~Hiszen csak láthatott
 57 2 |            alá. Jól van. Megkísérlem. Te most meglehetõsen kellemetlen
 58 2 |         bízott hajó elsüllyedt; nem a te hibád, de a te szerencsétlenséged,
 59 2 |      elsüllyedt; nem a te hibád, de a te szerencsétlenséged, mert
 60 2 |               Hát mibõl élnénk? Tudod te azt jól.~- Tudom. De magam
 61 2 |              Hát hisz ez a bolondság. Te másnak a kedvéért feketíted
 62 2 |            már az útját tudod. Adj be te most egy offertet, amelyben
 63 2 |           kezére téve. - Hol tanultad te ezt a tudományt?~- Hm! -
 64 2 |              nevetnék én is? - Nevess te is! - Vagy jobb szereted
 65 2 |          szólt Timár elgondolkozva.~- Te! Lásd, azzal a szegény leánnyal
 66 3 |              a hold is.~Mit kísértesz te engem? - mondá magában Timár,
 67 3 |            Amit megvettél, az a tied. Te jóhiszemûleg árvereztél.
 68 3 |              jóhiszemûleg árvereztél. Te nem tudhattad, hogy mit
 69 3 |        haldokló a vörös félholdról, s te találgattad, mi az; magad
 70 3 |           tieid.”~„Csak olyan jogon a te kincseid, mint a szultáné,
 71 3 |               Mi lenne abból, ha most te ezt a kincset, ahogy megtaláltad,
 72 3 |               meg sem fog látni soha; te pedig maradsz szegény, kopott
 73 3 |             megfordítva lesz a dolog. Te fogsz gazdag ember lenni,
 74 3 |                 No hát így történt.”~„Te hoztad a hajó útjába a veszedelmes
 75 3 |               Nem.”~„Rosszat akarsz-e te Timéával?”~„Nem!”~„Hiszen
 76 3 |              Nem!”~„Hiszen nem akarod te megtartani a kincseket magadnak,
 77 3 |                  Hát rosszat akarsz-e te ezzel?”~„Csak azért akarsz
 78 4 |           nagy mulat­ságosan.~- Ugyan te, Miska, csak mondd meg igaz
 79 4 |            között, hanem ennyit, mint te, mégsem tudtam nyerni soha.
 80 4 |             tanulok vénségemre tõled! Te Miska! De hát aztán nem
 81 4 |                jól van; hanem mármost te se beszélj ám; mert még
 82 4 |              nem a kormány keresteti. Te akarod magad elcsípni. Egy
 83 4 |           kormány arról valamit, hogy te vagy a világon, meg hogy
 84 4 |              mondd meg, hogy jutottál te ilyen excellenciás úrnak
 85 4 |              tudtam én, hogy nem vagy te olyan bolond ember, mint
 86 4 |        kedvéért, azt ne hidd, hanem a te jó képedért; meg hogy a
 87 4 |            gráciát õexcellenciájának. Te is eljössz velem, ugye?
 88 4 |             ugye? elviszesz odáig? No te kívül maradsz a pitvarban.
 89 4 |           karlócai ürmös bort? No azt te is megkóstolod mindjárt.~
 90 5 |         csínyen kapott gyermek. - Hát te, Miska, nem jössz egyszer
 91 5 |         csészét feladni, felfordítva? Te bárgyú! Még most sem ismered
 92 5 | cukorsüteménybõl ki torkoskodott? Nem te? Csak próbálj nyalánkodni!
 93 5 |            ennek az ibriknek a fülét? Te, ugye? Csak azért mondod
 94 5 |              mindig azzal a leánnyal! Te úgy bánsz vele, mintha cseléd
 95 5 |         bevágta az útját: „Most ennek te vagy az oka! minek kiáltottál
 96 5 |          alkalmat adni nekünk. Timéa, te velünk ozsonnázol; ide ülsz
 97 5 |           mikor aludni akart menni:~- Te Timéa, tégedet a kapitány
 98 7 |            azután megtódítsa.~- Hjaj, te Timéa - kezdé mesemondó
 99 7 |            templomból: „Kimégy innen, te török leány!” Én aztán elszaladtam.~-
100 7 |       tisztára mosni.~- Mit csinálsz, te leány? - sikoltozott rá
101 7 |               súgá Athalie-nak:~- Óh! te nagyon szép vagy! Igen szép
102 7 |             az, aki az esküvõre megy, te pedig még járhatsz iskolába,
103 7 |             menyasszony fejét.~- Ejh, te ügyetlen! - kiáltott izgatott
104 8 |             No, no! Majd megemlegetsz te még minket, csak várj! Majd
105 8 |              csak várj! Majd megbánod te még azt. Majd megbánod te
106 8 |             te még azt. Majd megbánod te még azt egytül egyig.~Timéa
107 8 |               téged pártul? Mi lesz a te szép fehér kezeidbõl?~-
108 1 |         leánynak a vagyona volt, amit te bitorolsz. Szerencsés ember
109 1 |          suttogással. - Tudod-e, hogy te az én nõm vagy?~Timéa szemébe
110 1 |               tudja magyarázni.~- Óh, te gyermek! - sóhajta Timár,
111 2 |                mely azt mondja: „csak te eredj!”~Mihály magával vitte
112 3 |         Mihály karját. - Jöjj, Noémi, te is.~- Mindjárt, a kosaramat
113 3 |              ágyban egyszer aludni.~- Te bohó ! - feddé õt Teréza -,
114 3 |        szemrehányást tett neki.~- Hát te meg akarnál halni? Hát te
115 3 |             te meg akarnál halni? Hát te itt hagynál engem, te rossz
116 3 |             Hát te itt hagynál engem, te rossz leány!~Akkor aztán
117 3 |         csókolá, kérlelé.~- Nem, nem, te drágám, te szerelmem. Nem
118 3 |                  Nem, nem, te drágám, te szerelmem. Nem téged soha.
119 3 |            szerelmem. Nem téged soha. Te egyetlenem!~- No hát minek
120 3 |         szépnek találja.~- No mármost te maradj itten, és õrizd a
121 3 |                ugyan mi dolgot tudnál te adni Timár úrnak, te bohó? -
122 3 |           tudnál te adni Timár úrnak, te bohó? - szólt nevetve Teréza
123 3 |            konyhára is, a kazánra is, te pedig, Noémi, addig vezesd
124 3 |            szigorral feddé a lyánt.~- Te tudod, hogy a madarat nem
125 3 |          nekünk idõt fog jóslani. Óh! te kedves, óh! te kedves kis
126 3 |           jóslani. Óh! te kedves, óh! te kedves kis jószágom!~S gyöngéden
127 3 |                kérdezé Noémi.~- Tudod te azt jól.~Tudta azt Timár
128 3 |                 monda Noémi.~- Miért? te kis bohó.~Noémi arca egy
129 3 |              mondják egész éjjel. Óh, te kedves! Óh, te édes!~És
130 3 |             éjjel. Óh, te kedves! Óh, te édes!~És ugyanannyiszor
131 4 |               zárta le ajkait.~- Nem, te! Nem, te kedves! Ne szólj
132 4 |               ajkait.~- Nem, te! Nem, te kedves! Ne szólj úgy! Ne
133 4 |       csókjaitól.~- Ne félj! ne félj, te kis bohó! - szólt fejét
134 4 |  megparancsolta Teréza asszony, hogy „te itthon maradsz addig, s
135 4 |          fogakkal rendelkezik.~- Ejh, te bolond. Csak meg ne harapj.
136 4 |              a rózsahalmaz közül.~- A te kedves egyetlen võlegényed
137 4 |               megleptelek benneteket! Te kedves Teréza mama. Szerelmes,
138 4 |              drága jó mama. Itt van a te vejecskéd. Hahaha! Mint
139 4 |          világ elõtt elmondani.~- Óh, te bolond! - monda Teréza asszony. -
140 4 |            vége a dolognak.~- Hahaha! Te kedves, okos mama! Milyen
141 4 |          amilyen pompás rác béleseket te tudsz készíteni! Az ember
142 4 |      gazdasszony a világon több, mint te vagy. Én ültem a török szultán
143 4 |            szakácsa annak sincs, mint te vagy.~Teréza asszonynak
144 4 |              Teréza mama. Ezt hozta a te jövendõbeli vejed a meny­
145 4 |             teákfával vetekednek.~- S te ezeket mind kivágatod, és
146 4 |               terved van ellenem. Azt te tudod, hogy nekem pénzem
147 4 |         meséket mondani énnekem! Hogy te kincseket kapnál a fákért,
148 4 |       legközelebbi mészégetõnek, ez a te furfangos terved. Kit akarsz
149 4 |           vele bolonddá tenni? Engem, te? Elmenj az ilyen ostoba
150 4 |              van tõled követelni. Õ a te egyetlen leányod. Követelheti
151 4 |           Hahaha! Azt már csak bízzad te rám. Az már az én gondom.~-
152 4 |             én gondom.~- Hát legyen a te gondod. - Hanem mármost
153 5 |            hallgató vád.~„Mit teszesz te most itt? Tudod-e, hogy
154 5 |            Tudod-e, hogy mit csinálsz te most? Lopsz, gyújtogatsz,
155 5 |              isten­tagadóvá tették. S te most ide lopod magadat,
156 5 |         egytõl egyig utolért az átok. Te a lélek nyugalmát gyilkolod
157 5 |        nyugalmát gyilkolod meg itten. Te ellopod az ártatlan szívet,
158 5 |            nem hagyod érte a magadét. Te õrült vagy, vagy õrültté
159 5 |               nem mondod nekem, hogy „te”?~A leány lesüté szempilláit,
160 5 |         ingatta.~- Mondd nekem, hogy „te!” - súgá Mihály.~A leány
161 5 |              nekem azt mondani, hogy „te”? Egyetlen szótag az. Nem
162 5 |               neki azt mondani, hogy „te”.~- No hát Isten önnel,
163 5 |          kiáltotta utána ezt a szót: „te!”~ ~
164 6 |         képzel. De hát ha tudná, amit te magad tudsz, hogy te is
165 6 |             amit te magad tudsz, hogy te is csak egy csaló vagy.
166 6 |         halálosan szeretne? Mi lesz a te életed, s mi lesz az õ élete,
167 6 |              s mi lesz az õ élete, ha te e szerelmet elfogadod? Nem
168 6 |            egy angyal; s ha szenvedsz te, szenved õ is; ha egymás
169 6 |              menekülsz meg tõle? Vagy te ölöd meg, vagy õ öl meg
170 6 |            vesztõhelynél végzõdik! És te, az arany ember, akit mindenki
171 6 |               tagja rázkódott bele.~- Te vagy az? - rivallt rá Mihály -
172 6 |             az? - rivallt rá Mihály - Te!~- Kegyelem! - rebegé az
173 6 |         elõvánszorgott a kunyhóból.~- Te engem meg akartál ölni! -
174 6 |          fölnézni.~- Krisztyán Tódor! Te még fiatal vagy, s már gyilkos
175 6 |             sikerült. Fordulj vissza. Te nem születtél rossz embernek:
176 6 |            azt a rövid kis szócskát: „te!”, mikor olyan nagyon kérte?~. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .~-
177 6 |              vagy!”~„Nem annak örülsz te most, hogy egy embert megszabadítottál,
178 6 |         szörnyen örülni. Nem gondolsz te most a lisztiparra, nem
179 6 |          világra nézve. Ez az, aminek te elõre örülsz!”~„Gyilkos
180 6 |        örömmel kiált:~- Visszajöttél! Te! Te! Te! - És ajkai, midõn
181 6 |            kiált:~- Visszajöttél! Te! Te! Te! - És ajkai, midõn megnémulnak
182 6 |                 Visszajöttél! Te! Te! Te! - És ajkai, midõn megnémulnak
183 6 |               akkor is mondják, hogy „te, te, te!”.~Körül az õsparadicsom.
184 6 |           akkor is mondják, hogy „te, te, te!”.~Körül az õsparadicsom.
185 6 |             is mondják, hogy „te, te, te!”.~Körül az õsparadicsom.
186 7 |            soha: „Mi lesz belõlem, ha te elmégy? Itt hagysz-e vagy
187 7 |           másnak joga hozzád? Mi vagy te odakinn a világban? Micsoda
188 7 |              Micsoda világ az, amiben te élsz?” Még arcáról, még
189 7 |      Hallottam a két lövést s utána a te lövéseidet. Úgy van, ezt
190 7 |               tekinte Noémi arcába.~- Te? Te? Ily gyilkos gondolattal;
191 7 |           tekinte Noémi arcába.~- Te? Te? Ily gyilkos gondolattal;
192 8 |              a hazatérõ férjtõl: „hát te mit tettél azalatt?”.~Mihály
193 8 |            fogja olvashatni azokból: „Te nem vetted az ékszert Scutariban -
194 1 |          nagyságos úr”-nak szólíták: „te ezt két asszonynak köszönheted:
195 1 |           jövendõ felõl.~„Mit adhatsz te ennek a gyermeknek? - Sok
196 1 |      Istenadta), több neve nincs. Hát te mit adsz neki?”~Egy nap,
197 1 |            egész nap fogunk dolgozni, te, anyám, kihozod utánunk
198 1 |           mondd meg nekem, nem voltál te valamikor ácslegény?~- De
199 2 |             Sohasem tudod meg azt, se te, se más, hogy amit a télen
200 2 |            Találd ki, hogy híják azt, te védördöge ennek a háznak!”~
201 2 |               korán van.~- Mit értesz te ahhoz? Ha látnád!~- Húzd
202 2 |              felkölteném. Jöjj inkább te ki énhozzám.~- Az nem lehet.
203 3 |            hogy olyan magasan vannak. Te fázol ebben a nagy teremben?
204 3 |          megint csak Noémi jött elõ.~„Te nem szereted, Noémi, a gyémántokat?
205 3 |       parányim? angyalkám? Nézz rám a te szép szemeiddel!~A gyermek
206 3 |              van?~- Mert olyankor meg te alszol.~- Igaz. Hát majd
207 3 |       belefûzött selyemszállal.~- Ah! te már varrsz is? Ráérsz most?
208 3 |             tudta, hogy aludt volt.~- Te Noémi - monda -, a Dódi
209 3 |      szomorúfûzfa tövében.~- Eredj ki te is vele; maradj odakinn
210 3 |         napsugár a szivárványból.~- S te el tudtad ezt elõttem titkolni?~-
211 3 |            titkolni?~- Féltettelek.~- Te nem mertél könnyezni, hogy
212 3 |            nem tettem a fejéhez, hogy te ne járj oda hozzá szomorkodni.~
213 4 |              mondják neki: „Mit jössz te ide? Nem vagy te itthon.
214 4 |            Mit jössz te ide? Nem vagy te itthon. Idegen ember!”~Óh!
215 4 |         odahajol föléje. Egy nõi arc.~Te vagy az Noémi? - gondolja
216 4 |               megretten. - Hogy jössz te ide. Ha valaki meglátna!~
217 4 |               süssön.~„Óh! Noémi, hát te megint át akarod virrasztani
218 4 |             érez egyszerre szívében.~„Te itt akarsz lefeküdni ágyam
219 4 |             álommal.~„Hiszen nem vagy te itt! mert ez csak álom!”~
220 4 |          miért nem mutattad meg, hogy te is az vagy? Egy éles kard
221 4 |             hogy tégedet vádoljon.~És te nem tudsz tõle megválni!~
222 4 |            oldjuk fel frigyünket.”~De te félsz valamitõl.~Attól,
223 4 |  egyetlenegyszer lehetnél birtokomban te szép hófehér nyak, te bársonysima
224 4 |     birtokomban te szép hófehér nyak, te bársonysima gyönyörû kebel -
225 5 |               az érzett szó az igazi. Te érzed, hogy mi vagy Noéminek,
226 5 |             No hát nem ismersz talán, te bûnös asszony?~- Ismerlek,
227 5 |         helyre?~- Mi hozott e helyre, te fecsegõ vén banya? Azt kérded,
228 5 |              hogy mi hozott e helyre? Te Istentõl elvetemedett pogány
229 5 |           Mondtam már, hogy ismerlek. Te vagy az a pap, ki megholt
230 5 |              el, térj meg, bánd meg a te bûneidet, és gyónjál meg,
231 5 |                S ez a férfi hitvese a te leányodnak?~- Az!~- Ki kötötte
232 5 |           utat a mennyek országába, s te önkényt a pokolra akarsz
233 5 |        megátalkodott gonosznak, aminõ te vagy! Te poklok tüzére jutsz,
234 5 |             gonosznak, aminõ te vagy! Te poklok tüzére jutsz, az
235 5 |        ördögöt, akkor elhiszem.~- Óh! te istenkáromló asszony! Tüzet
236 5 |         Abirámot. Ilyen hitre tanítod te azt a kisgyermeket is?~-
237 5 |               világban imádnak. Ugye, te is imádod a kétfejû sast,
238 5 |   hiábavalóságot össze tudsz darálni, te nyelves asszony. Nem kérdezem
239 5 |              az Istenben?~- Ne papolj te énnekem minduntalan a te
240 5 |              te énnekem minduntalan a te hitedrõl. Az ilyen hitért
241 5 |        kérdezte tõle: „De hát ki vagy te mégis? Én már rövid napok
242 1 |              ember eljárása. Nem vagy te katona, aki karddal egyenlítse
243 2 |         úrnõvé tett engem.”~Nem igaz! Te voltál az úrnõ, õ volt a
244 2 |              úrnõ, õ volt a szolga. A te vagyonoddal tette magát
245 3 |              Uram, ki légyen lakója a te szentséges hajlékodnak?”,
246 4 |              emlékezel rá, ugye, hogy te engemet nehány esztendõ
247 4 |           becsületes ember leszek. De te nem azért küldtél engemet
248 4 |           csak kilábaltam belõlük - a te örömödre. Egyszer aztán
249 4 |             kezdett.~- Hanem hát az a te ostoba ügynököd odaát, a
250 4 |               Effendim. Nem kószáltál te Törökországban valaha?”~„
251 4 |             Igen!”~„Akkor én vagyok a te fiad, Tódor! A te kedves
252 4 |            vagyok a te fiad, Tódor! A te kedves kis Tódorkád, a te
253 4 |             te kedves kis Tódorkád, a te egyetlen magzatod!”~- Hahaha!
254 4 |         fejemre ütve az öklével: „Hát te, akasztófáravaló, hogy kerülsz
255 4 |            Nem lehetett ám a vastól.~„Te is ismered õt talán?”~Erre
256 4 |           elkölthetni.”~„No hát lásd, te ostoba, hogy igazat mondtam;
257 4 |          sápadt lettem - mint amilyen te vagy most, kedves cimborám.~„
258 4 |        belõlük?”, mondám az öregnek.~„Te marha! - förmedt rám -;
259 4 |           kellett volna tennem, ahogy te mondod. Bár legalább azt
260 4 |          fõtolvajnak agyontolvajlója, te vagy, az „arany ember”,
261 4 |              valami dolgom a világon. Te, mint jó kálvinista, én,
262 4 |             akartalak látni. Most már te vagy az egyedüli apám; a
263 4 |             kínzott férfihoz. - Tehát te ajándékba adtad neki, Ali
264 4 |        ékszert!... Akkor a többi is a te kezedbe jutott, mert egy
265 4 |               való ereje sem.~- Hanem te sokáig várattál magadra,
266 4 |           hogy verekedjem meg vele, a te megsértett jó hírnevedért.
267 4 |              amit a bõrömön viselek a te barátságodért. No de jól
268 4 |               tudom én, hogy hol vagy te! Én tudom azt, hogy miféle
269 4 |               miféle külföld az, ahol te az ország sorsát intézed.
270 4 |           indulatosan kiáltott fel:~- Te ott voltál a szigeten!~Reszketett
271 4 |                mint a tízparancsolat. Te táncolsz, én meg fizetek.
272 4 |             táncolsz, én meg fizetek. Te lefekszel énhelyettem az
273 4 |            hogy téged ott találjalak. Te pedig már akkor eljöttél
274 4 |        Közbevetõleg mondva, mit adtál te ennek a leánynak inni, hogy
275 4 |            maradj ülve, pajtás: nem a te bajod ez, hanem az enyém;
276 4 |            kutyaharapás, mind, mind a te baráti emlékjeleid a testemen.
277 4 |          Eredj oda, süttesd a hátadra te is az akasztófajegyet, vasaltasd
278 4 |            nem azért üldöznek, hogy a te pénzedet elköltöttem. A
279 4 |              most engemet egy ideig a te pénzed nem üdvözít, míg
280 4 |       lábvizek. Attól nem félek, hogy te üldözõimet nyomomba igazítsd.
281 4 |                ugye: „hát csak eredj, te rongyos; keress magadnak
282 4 |        legrosszabb esetben ki fogja a te mesédet elhinni, te ágrólszakadt,
283 4 |           fogja a te mesédet elhinni, te ágrólszakadt, ha én, az
284 4 |               sárból is fölveszik.” - Te ilyesmit gondolsz, látom.
285 4 |          megírtam. Azt, hogy hol vagy te olyankor, mikor otthon nem
286 4 |              a világban nõd van, hogy te elõkelõ úr vagy. Hogy õt
287 4 |                és kezedbe adja. Amint te azt mondod, hogy nem alkuszol,
288 4 |           sorjában. A dolog így lesz: te egy levelet írsz Noéminek,
289 4 |            egymással boldogul.~- Mit? Te Noémit is akarod?~- Hát
290 4 |          Robinsonnak akarok beállni a te rongyos szigetedre? Nekem
291 4 |          caprice-om most. S hát aztán te mi jogon tagadhatnád meg
292 4 |         becsületét visszaadhatom; míg te el nem veheted õt soha,
293 5 |              Nem panaszkodom elõtted. Te vezettél, de én másfelé
294 5 |       vezettél, de én másfelé mentem; te intettél, de én mást akartam;
295 5 |          enyéimmé tettem. Vedd õket a te oltalmadba, örök igazság!
296 5 |          szenvedéseiknek: egyedül én. Te örök igazság, ki engem ide
297 5 |       gyermeket. Engem pedig adj át a te bosszúálló angyalaidnak.
298 6 |     mennyországba nem jöhetsz velünk; te csak itt lehetsz a mienk.
299 6 |             hogy ki az az ember, akit te szeretsz!”~Az, hogy még
300 8 |             aztán azt kérdezi tõlem: „Te Zófi mama, nem találsz te
301 8 |             Te Zófi mama, nem találsz te abban valami különöst, hogy
302 9 |              mint neked.~- Hol láttad te az írásomat? - kérdé bámulva
303 9 |             hisz oly régen volt.~- És te most nem írsz levelet senkinek?~-
304 9 |              ilyen eszes ember, aminõ te vagy, itt van most bezárva
305 9 |             szeretsz, úgy nekem fáj a te szerelmed.~- Jól van, Noémi.
306 9 |          pedig elhoztam a lelkemet, s te elfogadtad azt. Most már
307 9 |           Noémi - férjének:~- Mihály! te eggyel mégis adós maradtál
308 9 |              Mire gondolsz?~- Mihály! Te nem ismersz minket. Te nem
309 9 |                Te nem ismersz minket. Te nem tudod, hogy ki az az
310 9 |           mert téged nem szeret; mert te az enyim vagy; de ha azt
311 9 |               másik férfi iránt, s ha te engem megvetnél õmiatta,
312 9 |              õt magam elõtt.~- Noémi, te engem megrettentesz.~- Ilyenek
313 9 |                  Ilyenek vagyunk. Hát te ezt nem tudtad? Siess tudósítani
314 9 |         homlokát.~- Kedves jó gyermek te! Én nem írhatok Timéának,
315 9 |          özvegyem, s én nem lehetek a te feltámadott halottad, a
316 9 |               feltámadott halottad, a te paradicsomod üdvözültje.~-
317 9 |           neki én.~- Nem! Nem! Nem! A te írásod nem megy õhozzá.
318 9 |             sem adok Timéának semmit. Te nem szólíthatod meg ezt
319 10|                                       TE ÜGYETLEN!...~Timéának még
320 10|         megválasztják „kamarásnak”, s te kamarásné asszony fogsz
321 10|              a sors elengedni.~Vajon? Te szép, fehér arcú asszony,
322 10|           gondolsz arra, hogy mielõtt te ehhez a házhoz jöttél, ez
323 10|    elhagyatott, kicsúfoltatott?~Nem a te bûnöd, hogy így történt,
324 10|              bírod mind a kettõt...~S te mersz egy födél alatt aludni
325 10|         megszúrta Timéa fejét.~- „Ah, te ügyetlen!” - kiálta Timéa,
326 10|                kedves sép Timéa, csak te ne nehestelj rám. Nem akartam
327 11|            mostani megalázó szó:~„Ah, te ügyetlen!”~Mikor menyasszonyi
328 11|      reszketni.~Csak egy húr volt az, te gyáva szív!~Még nem vagy
329 11|          bosszú azért a szóért, hogy „te ügyetlen!” - A tigris nem
330 11|           kastélynak nézi!~(„...Hát a te házad ez?... Te építtetted?”)~-
331 11|                 Hát a te házad ez?... Te építtetted?”)~- De hát tegye
332 11|             fõhadnagynak azt mondá:~- Te, bajtárs, én téged meghívlak
333 11|            holnapi menyegzõmre; hanem te meg ezért oszd meg velem
334 11|        narancshéj látta cukrot.~- Hát te nem tartasz velünk? - kérdi
335 11|              s azt súgja fülébe: „Hát te miért nem iszod ki a puncsot,
336 12|           érve küzdöttek egymással.) „Te vádolni sem mersz azzal,
337 12|           mért nem találtalak jobban! Te voltál életemnek átka -
338 12|               voltál életemnek átka - te fehér arcú kísértet! Miattad
339 12|        Levetinczy Timár Mihály él, és te várhatod elsõ férjed visszatértét.