Part,  Chapter

  1 2 |              a hajóbiztos neve Timár Mihály.~A hivatalos „tisztító”
  2 2 |              fel Komáromig. Ma Szent Mihály napja van; ha nem sietünk,
  3 2 |              olvashat belõlük.~Timár Mihály nagyon jártas volt már ebben
  4 2 |              szélnyomás alatt.~Timár Mihály visszakérte távcsövét Timéa
  5 2 |           tömeg a víz közepén.~Timár Mihály szemügyre vette azt messzelátójával,
  6 2 |           Scylla és Charybdis.~Timár Mihály nem szólt semmit, visszaadta
  7 4 |     megkísérlenünk, hogy vajon Szent Mihály napján belefullad-e az ember
  8 12|          híjatok Mihálynak.~- Zbogom Mihály!~Tehát Mihály minden percben
  9 12|                 Zbogom Mihály!~Tehát Mihály minden percben befutott
 10 12|        szemfödél.~Estefelé azt mondá Mihály az embereinek, hogy õ most
 11 12|          Azután elcsendesült minden.~Mihály megvárta ébren, míg megreggeledett,
 12 12|            lett a koporsó? - ez volt Mihály elsõ szava, amint kilépett.~
 13 12|            ne vigye õket Pancsovára.~Mihály tintát, tollat, papírt hozott
 14 12|     komolysággal elváltak egymástól; Mihály is megállta, meg az a négy
 15 12|       nevettek.~Azzal kitétette õket Mihály a partra.~...Ali Csorbadzsi
 16 13|          csak egy könnye sem fakadt. Mihály azt hitte, hogy szégyell
 17 14|    bezárkózott magányos szobájába, s Mihály nem tudott róla többet,
 18 14|              nagyot sóhajtott, mikor Mihály fejét ismét kiemelkedni
 19 14|       görögül az a szó, „háromszor”?~Mihály megmondta neki görögül.~
 20 1 |            neki ígérve a sietségért.~Mihály leemelte a leányt a parasztszekérbõl,
 21 1 |            kiáltana.~- Jaj, maga az, Mihály? - sikolta az úrnõ, pedig
 22 1 |       Athalie, miket hozott a Timár!~Mihály elõrebocsátá Timéát, és
 23 1 |     messzirõl küldé elõre.~- Itt van Mihály a kisasszonnyal? Hol van
 24 1 |            van a kisasszony? Hol van Mihály?~Mihály eléje sietett, hogy
 25 1 |          kisasszony? Hol van Mihály?~Mihály eléje sietett, hogy feltartóztassa
 26 1 |          egyszer megindult valahová.~Mihály aztán a szemével intett
 27 1 |            egész világ. Beszélhetsz, Mihály! Benne van már az újságban.~-
 28 1 | elcsodálkozott.~- Derék gyerek vagy, Mihály, hogy el tudtad hozni baj
 29 1 |            amit át kell adnom.~- Ah! Mihály, ez nagyon jól van. Mennyi
 30 1 |            Timéát - csak ezer arany? Mihály, te elloptad a többit!~Timár
 31 1 |            Micsoda? Mit beszélsz te? Mihály! Te?~- A hajó tõkére ment,
 32 1 |             mondá Timárnak: „No hát, Mihály, nem iszik elébb egy pohár
 33 4 |              a prófunt a katonáknak?~Mihály nevetett, majd szétprüsszentette
 34 4 |             a zsebemben volt - szólt Mihály, kevélyen ütve zsebeire,
 35 4 |               Nemes Levetinczy Timár Mihály”.~- Tetszik önnek ez a predikátum?~„
 36 4 |               Nemes Levetinczy Timár Mihály.” Ez bizony elég szépen
 37 4 |               midõn Levetinczy Timár Mihály rövid gondolkozás után ezt
 38 5 |          Athanáz úr nagyon jól, hogy Mihály sokat jár az õ házához;
 39 8 |       fõhajtással - Levetinczy Timár Mihály.~Timár Mihály tisztelettel
 40 8 |       Levetinczy Timár Mihály.~Timár Mihály tisztelettel hajtá meg magát
 41 8 |            lett, odanézett nyugodtan Mihály szemébe, és azt mondá:~-
 42 8 |                Én nõül megyek önhöz.~Mihály megragadá a neki nyújtott
 43 1 |             vitézlõ Levetinczy Timár Mihály úr, helvéciai hitvallású
 44 1 |             kellett elvárni, azalatt Mihály mindennapos volt Timéánál.
 45 1 |         nyájassággal fogadta mindig. Mihály boldog volt a jövendõ elõérzetében.~
 46 1 |         tudhatott más, csak Timéa, s Mihály boldog volt, hogy Timéa
 47 1 |            komoly és engedelmes volt Mihály iránt. Engedte kezét kezébe
 48 1 |             võlegénye házánál.~Mikor Mihály végre egyedül maradt Timéával,
 49 1 |       lesütné szemeit ijedten, midõn Mihály ujjai vállát érintik, ha
 50 1 |       szenvtelen, mint egy álomjáró.~Mihály ugyanazt az alakot látja
 51 1 |            rá, nem gyújtja meg vele.~Mihály azt hiszi, hogy ha keblére
 52 1 |            kíván, amit ön parancsol.~Mihály félrefordult, és eltakarta
 53 1 |           fogom, amit ön parancsol!”~Mihály most kezdé sejteni, hogy
 54 2 |            az a szíveket átmelegíti.~Mihály a menyegzõi nap után elvitte
 55 2 |     magasabbra emelik a jéghegyeket.~Mihály átkozza a sorsot.~Minden
 56 2 |           Félt.~Egy napon azt mondta Mihály odahaza, hogy le kell mennie
 57 2 |             belõle azt a gúnyt, amit Mihály megérzett.~A káröröm, a
 58 2 |             mondja: „csak te eredj!”~Mihály magával vitte e kárvágyó
 59 2 |           Athalie és Zófia asszonyé.~Mihály nesztelenül közelített az
 60 2 |              derengetett a szobában.~Mihály félrevonta az ágy függönyét:
 61 2 |         aludni. Nem érezte meg, hogy Mihály közel van; nem látta õt
 62 2 |         szemmel is azt, akit szeret.~Mihály odahajolt keble fölé, s
 63 2 |            kérdé suttogva Mihálytól.~Mihály reszketett, mint a tetten
 64 2 |      asztalra, és - nem távozott el.~Mihály zavarodott tekintettel hányt-vetett
 65 2 |        rászögezett kérdõ tekintetet.~Mihály nem szólt semmit.~- Akarja
 66 2 |              hogy beszéljek valamit?~Mihály körül zúgott a világ erre
 67 2 |              tud ön? - kérdé hevesen Mihály.~- Mindent. Akarja ön, hogy
 68 2 |           Akarja ön, hogy beszéljek?~Mihály habozott.~- De elõre mondom,
 69 2 |           gyõzelmes démon, hagyta el Mihály szobáját. Még az égõ viasztekercset
 70 2 |     hálószobába, az ajtó bezárult, s Mihály ott maradt a sötétben.~Óh
 71 2 |             szemközt vágott, s Timár Mihály útra kelt egy födetlen szekéren,
 72 3 |     megváltozott már a táj is.~Amint Mihály váltott gyorslovakon haladt
 73 3 |            Al-Dunán a virágzó erdõk!~Mihály éjszakára levetinci kastélyában
 74 3 |            amíg visszakerül! S Timár Mihály szeretett vadászni, hajós
 75 3 |       embernek ez a mulatsága.~Hanem Mihály ezúttal meg sem töltötte
 76 3 |            jó. Ahol egyszer már volt Mihály, sötétben is odatalál.~...
 77 3 |              Megismeri a csónakászt.~Mihály kiszökik csónakából a partra,
 78 3 |              A Narcissza csak maradt Mihály vállán, s dorombolt a fülébe.~
 79 3 |        vállán, s dorombolt a fülébe.~Mihály haladt Almira vezetése után.~
 80 3 |        meglátszik a kis szigeti lak, Mihály önkénytelenül megáll, mintegy
 81 3 |        rózsaliget tekervényes útjába Mihály, midõn egy hangos örömkiáltás
 82 3 |   kézszorítással üdvözli az érkezõt.~Mihály viszonozza a kézszorítást,
 83 3 |              van benne! - jegyzé meg Mihály.~- Az-é? Hát akkor jól vigyázz
 84 3 |          Teréza, bizalmasan megfogva Mihály karját. - Jöjj, Noémi, te
 85 3 |              fülénél fogva fölemeli.~Mihály odaugrott hozzá.~- Majd
 86 3 |           rózsalevéllel.~Hanem azért Mihály mégiscsak megfogta a kosár
 87 3 |         elébb meg kell fülledni ott.~Mihály segíté Noéminak kidönteni
 88 3 |             tegnap bubával játszott.~Mihály igazat adott Terézának,
 89 3 |         részvevõ szánalommal tekinte Mihály szemébe e szókra: „senkim
 90 3 |                  Veszedelmes szó az!~Mihály észrevette, hogy Teréza
 91 3 |           nem a békára nézett, hanem Mihály szemeibe, s megrezzent,
 92 3 |            az a rossz fiú? - kérdezé Mihály.~Noémi némán intett a kezével
 93 3 |            volt itt azóta? - kérdezé Mihály.~- Óh! Minden évben eljön,
 94 3 |    ugyanannyiszor megcsókolá anyját.~Mihály elfeledve önmagát és az
 95 4 |           napi munka, a rózsaszüret.~Mihály kívánságához képest a rózsatörõ
 96 4 |               Nem, asszonyom - szólt Mihály -, akadt, ki pártul fogta
 97 4 |          Noémi elhagyta a konyhát, s Mihály észrevette, hogy a leány
 98 4 |           azt, és akként cselekedék. Mihály a két hölggyel a sziget
 99 4 |             valaki is van itt: Timár Mihály.~Ez a találkozás kissé lehûtötte
100 4 |              reszketett.~Ekkor Timár Mihály a kezével csöndesen megnyomta
101 4 |             Teréza csak úgy odaesett Mihály lábaihoz szótlanul. Csak
102 4 |           Krisztyán Tódor úr - szólt Mihály -, láthatja ön, hogy kilencven
103 4 |       szenvedéllyel, s odaveté magát Mihály keblére, és átfonta nyakát
104 4 |             még azután is ott maradt Mihály kebléhez tapadva.~ ~
105 5 |            majd ezért szenvednie!~...Mihály elõször hallotta életében
106 5 |         ingatva, inte, hogy való az.~Mihály Terézára tekintett.~Teréza
107 5 |            hogy ne árulja el jobban.~Mihály pedig azon vette észre magát,
108 5 |             egy új világot teremtett Mihály elõtt.~Fölébreszté szívében
109 5 |         kicserélve egymás szemeiben.~Mihály elfeledte az egész világot,
110 5 |             ma innen mennem! - monda Mihály Terézának.~- Ilyen hamar! -
111 5 |           mennem a hajókhoz! - monda Mihály.~Hisz az olyan természetes
112 5 |                Nincs biz az! - monda Mihály.~- Jó lesz, ha megtölti
113 5 |        megállt a leány menés közben. Mihály is megállt vele, és szemébe
114 5 |              csak ment hallgatva, és Mihály kezét kezében tartá.~Mikor
115 5 |           Vissza fog ön térni ismét?~Mihály meg volt bûvölve ez esdõ
116 5 |             nekem, hogy „te!” - súgá Mihály.~A leány elrejté arcát Mihály
117 5 |        Mihály.~A leány elrejté arcát Mihály keblére, és nem mondta azt.~-
118 5 |               kedves Noémi! - rebegé Mihály, s csónakába ugrott. A mocsár
119 6 |           halásznak átadta csónakját Mihály, hogy viselje gondját addig,
120 6 |             s két golyó süvöltött el Mihály feje fölött, azzal a balhangzatú
121 6 |          mint a halálhárfa hangja, s Mihály fejérõl a kalap, két golyótul
122 6 |            az ijedség zsibbasztá meg Mihály tagjait; úgy jött rá ez
123 6 |             Te vagy az? - rivallt rá Mihály - Te!~- Kegyelem! - rebegé
124 6 |          könyörgésre kulcsolva tartá Mihály felé; térdei összeverõdtek,
125 6 |           akartál ölni! - monda neki Mihály. - Szerencsétlen ember!
126 6 |              az átvett pénzes tárca.~Mihály felvette átlõtt kalapját
127 6 |            földrõl, s odaerõteté azt Mihály kezébe. - Tulajdon pisztolyommal
128 6 |              Atyám!~Tódor megcsókolá Mihály kezét hevesen, s azzal elrohant
129 6 |              kedves emlék fog lenni.~Mihály gyöngéden nyitá fel a borítékot,
130 6 |            rózsaszínû alakot látja-e Mihály ott egy virító jázminbokor
131 6 |     evezõnyomás: a csónak partot ér. Mihály kiszökik belõle, a csónakot
132 7 |              fáradságos munkában, de Mihály gyöngéden elutasította õket:
133 7 |            követni, együtt eszmélni.~Mihály napról napra jobban bámulta
134 7 |              dolga múlhatik most; de Mihály megnyugtatá õt afelõl: elvégzi
135 7 |        természetesnek találták, hogy Mihály elkészüljön már a szigetrõl.
136 7 |             õ maga szõtt, maga varrt Mihály számára, s amiket Mihály
137 7 |             Mihály számára, s amiket Mihály e szigeten viselt, ha innen
138 7 |             sírt. Hiszen tudta, hogy Mihály visszajõ. Inkább arra volt
139 7 |       indulatosan Noémi, meg­ragadva Mihály kezét.~Mihály csodálkozva
140 7 |            meg­ragadva Mihály kezét.~Mihály csodálkozva tekinte Noémi
141 8 |           túlparton ismét fölkereste Mihály a halászkunyhót.~Két dologgal
142 8 |             irodájául választott ki.~Mihály figyelmének minden aprólékos
143 8 |               mintha észre sem venné Mihály öltözetének szakadozott
144 8 |             fogta szájában a tollat.~Mihály megcsókolta Timéá kezét.
145 8 |               szólt szigorúan Timéa.~Mihály némán ült le a terítékhez,
146 8 |           menjen át vele az irodába. Mihály azon gondolkozott, hogy
147 8 |              pontosan összeegyeznek.~Mihály bámulva nézte ezt a nõt,
148 8 |             fog egyszerre szorítani.~Mihály elbámult. Ebben az asszonyban
149 8 |         Timéa.~- Igen, igen - susogá Mihály.~- Különben az is igazolja
150 8 |        fognak, és mi maradunk felül.~Mihály egyik bámulatból a másikba
151 8 |             te mit tettél azalatt?”.~Mihály azzal a félelemmel csókolta
152 8 |              kinek a munka a vigasz.~Mihály magához vonta Timéa kezét.
153 8 |             idõ legkedvezõbb.~- Nem, Mihály; elég sokáig voltunk egymástól
154 8 |      Postakocsival utaztak. Elsõ nap Mihály benn ült a két hölggyel
155 8 |     fiókjának kulcsát.~Azt már tudta Mihály, hogy Timéa a fiókot felnyitotta,
156 8 |                Kedves Timéa! - szólt Mihály, neje mellé leülve. - Én
157 8 |           Timéa arca elkezdett élni!~Mihály meg volt mentve.~Timéa keblébõl
158 1 |              önkénytelen irónia volt Mihály számára, hogy nem hagyhatta
159 1 |              ez évben már rábeszélte Mihály Timéát, hogy ne rontsa az
160 1 |            Ábrahám szent ember volt.~Mihály is bizonyítá, hogy az volt.~-
161 1 |           ért, akkor világosan látta Mihály, hogy ott egy egész hosszú
162 1 |          diófákat megláttam! - szólt Mihály, hogy komorságát igazolja.~-
163 1 |             mind a ketten? - kérdezé Mihály nyugtalanul.~Teréza szelíden
164 1 |              ismét mosolygott. Aztán Mihály vállára tette kezét, s azt
165 1 |            kis kezét arcához emelve.~Mihály mint a megbûvölt, állt meg
166 1 |       Mosolygott, és lesüté szemeit.~Mihály azt hitte, hogy most mindjárt
167 1 |          Noémi boldog nehezteléssel.~Mihály a térdein csúszott oda hozzá.
168 1 |          csempésznõ árvája mivel él.~Mihály kiment a ház elé. Egész
169 1 |       elbámulta e kék szivárványokat Mihály, mikor a gyermeket a fûbe
170 1 |          mondaná neki: „Hallod ezt?”~Mihály Teréza arcán a bámulat kifejezését
171 1 |          csak mosolygott.~- Jól van, Mihály, jól van; hiszen én is próbáltam
172 1 |        domború, idegteljes izmokkal.~Mihály végigcsókolta azt vállától
173 1 |         adott eszmét. Noémi lelkében Mihály gondolatja egyszerre megfogamzott. -
174 1 |            fog az esni!~És úgy lett.~Mihály rögtön vette a fejszét,
175 1 |          mintha tanították volna rá.~Mihály megérte hát, hogy megtanulja,
176 1 |       egymástól, hogy „szeretsz-e?”.~Mihály belejött lassanként a diófa
177 1 |          bámulta ezt nagyon.~- Ugyan Mihály - kérdé egyszer -, mondd
178 1 |            neked egyszer! - monda rá Mihály. De nem mesélte el neki
179 1 |       odakünn, hogy Levetinczy Timár Mihály, a királyi tanácsos, a földesúr,
180 1 |             marad vele a szobában, s Mihály minden órában odavágja a
181 1 |           Egyszer aztán annyira volt Mihály a vállalatával, hogy a diófa
182 2 |                        A FARAGÓEMBER~Mihály Timéát kissé szenvedõnek
183 2 |             a telet Meránban töltse.~Mihály maga kísérte el nejét Athalie-val
184 2 |         kerti mulatólak.~Mikor aztán Mihály Komáromba visszatért, akkor
185 2 |          haza fog érkezni Komáromba, Mihály a legelsõ szép napon kikocsikáztatja
186 2 |      rozsdafoltot nem lehet találni.~Mihály sokszor vette észre a titokkeresõ
187 2 |          fürdõket hozták javaslatba. Mihály oda is maga kísérte el Timéát,
188 2 |             oda kihordták a ládákat. Mihály ki akarta õket fizetni:
189 2 |      fülemile énekelt fészke fölött.~Mihály a parton végighaladt, hogy
190 2 |           elnyíltak már, azt az idõt Mihály a monostori lakban tölté,
191 3 |              egészen egyedül végezte Mihály, s napestig lehetett hallani
192 3 |               pajkos kézzel megfogta Mihály szájában a pipát, és addig
193 3 |            az csak cserépbõl volt...~Mihály nagyon megbánta, hogy ráütött
194 3 |            Aggódva vette észre, hogy Mihály kezei oly hidegek, és lélegzete
195 3 |          mert hideglelést fog kapni.~Mihály pedig úgy érzé, hogy annál
196 3 |            sors vár rá, ha megnõ, ha Mihály a földben lesz már?~Hát
197 3 |          akar.~Amint az ágyba feküdt Mihály, rögtön teljes erejével
198 3 |       teremtés éjjel-nappal ott volt Mihály ágya mellett. Nappal ott
199 3 |             Gyakran odatette a fejét Mihály vánkosára, annak izzó homlokát
200 3 |           cserébe. Hadd haljon õ meg Mihály helyett.~S a sorsnak tetszik
201 3 |             magát is beletudva, hogy Mihály megmaradjon. Azt hitte,
202 3 |           Teréza Noémi fülébe, mikor Mihály mély álomba szenderült,
203 3 |              keveset tud megmenteni.~Mihály éppen aludt, mikor Teréza
204 3 |      gyermekét, és átment Mihályhoz.~Mihály az idegláz forró rohamának
205 3 |             szidást.~És aztán, mikor Mihály elaludt, ismét kiszökött
206 3 |             egymást, hogy amíg aludt Mihály, addig Teréza ült az ágya
207 3 |            gyermeket, s ott lehetett Mihály mellett.~Ez így ment aztán
208 3 |             volt szabad sírnia, hogy Mihály a szemein meg ne lássa,
209 3 |               hogy örül.~Akkor aztán Mihály azt kérdezte tõle: „Hát
210 3 |              hadd lássam.~- Jó lesz, Mihály!~És a gyermek egyre rosszabbul
211 3 |        folyvást el kellett titkolnia Mihály elõtt, hogy Dódi beteg,
212 3 |             mindenféle meséket; mert Mihály folyvást csak róla tudakozódott.~-
213 3 |              érzékeny kedélyben volt Mihály; amint a nap lefelé haladt,
214 3 |           Magamnak varrok ingfodrot.~Mihály ízetlen fanyalgással monda
215 3 |         alszik az a gyermek! - monda Mihály. - Mért nem költöd fel?~-
216 3 |        Azután egy percre elszunnyadt Mihály, csak egy percnyi álom volt
217 3 |          énekelni!~Estefelé kiküldte Mihály Noémit.~- Eredj, fektesd
218 3 |       csókját.~- Ezt mondta? - szólt Mihály. - A kedves! - S ettõl a
219 3 |            csak a gyermekrõl beszélt Mihály.~- Vigyétek ki a kis Dódit
220 3 |              odakinn vele! - biztatá Mihály Noémit. - Én majd addig
221 3 |             emeljenek föléje. Ha azt Mihály meglátja, mindig ott fog
222 3 |              egyet azok közül, miket Mihály maga oltott, tiszta fehér
223 3 |            hát hol van Dódi? - kérdé Mihály türelmetlenül.~Noémi pedig
224 3 |           neki - azt a fehér rózsát.~Mihály elvette a rózsát, s szagolni
225 3 |            Hibáztam, de jót akartam.~Mihály megszorítá Teréza kezét.~-
226 3 |      odavezetnek hozzá, ugye?~- Oda, Mihály!~Ezzel a kegyes ámítással
227 3 |            hagyta magát csendesíteni Mihály mindaddig, míg végre fölkelhetett
228 3 |           ült, karjával átszorította Mihály karját, és fejét odanyugtatva
229 3 |            meleg nyári délután volt. Mihály úgy érzé mindig, mintha
230 3 |                   Meghalt! - suttogá Mihály.~Erre a szóra odaborult
231 3 |            hevesen, végeszakadatlan.~Mihály odaölelte õt magához, és
232 3 |           Nem szóltál semmi rosszat, Mihály.~- Mikor átadtad neki a
233 3 |         kívánta tõle, hogy szeresse.~Mihály odavonta õt az ölébe.~A
234 3 |     körülnõtték mind a négy oldalát; Mihály feléje sem ment többé.~Aki
235 4 |              mondá Noémi Timárnak:~- Mihály, neked jó lenne innen elmenni.~-
236 4 |     gyümölcsárusok holnap átvisznek.~Mihály nem felelt semmit, csak
237 4 |            az álmot!~Az utolsó estén Mihály, Noémi és Teréza kiültek
238 4 |          hárman arra a kis padra, és Mihály arra gondolt, hogy ültek
239 4 |             a hold? - kérdezé Noémi.~Mihály keze görcsösen szorult ökölre
240 4 |          nyugodni ottan. No ne félj, Mihály! régen volt; még „azelõtt”.
241 4 |              örömük semmi!~Teréza és Mihály egyszerre keltek fel háborodottan
242 4 |             ahhoz, hogy azzá legyen.~Mihály azt mondta, hogy hûvös az
243 4 |       juttassa eszébe!~Másnap elment Mihály a szigetrõl.~Úgy haladt
244 4 |            az esztendõ egyik felében Mihály ne legyen az övé!~(„De hát
245 4 |          Mire Komáromba visszakerült Mihály, a hosszú út még jobban
246 4 |          közelebb.~Athalie odasúgott Mihály fülébe:~- Az istenért, uram,
247 4 |               Nincsen semmi - felelt Mihály -, csak fáradt vagyok az
248 4 |           álmában „lát” az ember.~És Mihály tudta azt, hogy õ most aluszik,
249 4 |            Noémi? - gondolja álmában Mihály, s aztán megretten. - Hogy
250 4 |         hajolnia az ágyon, úgy, hogy Mihály a hozzáérõ alaknak a szívverését
251 4 |              ott.~Az arcát nem látta Mihály; de tudta jól, hogy az Noémi.
252 4 |       óvatosan fordítja a fényernyõt Mihály arca felé, hogy az éji lámpa
253 4 |              alsó ágyfiókot kihúzza.~Mihály gyönyört és rettegést érez
254 4 |          nõalak is elalszik.~S azzal Mihály álma még mélyebb lesz. Álomlátásai
255 4 |        ébredj már!” suttogja álmában Mihály. „Eredj már haza. A napvilág
256 4 |        arccal.~- Noémi! - sikolt fel Mihály.~A kiáltásra felébred az
257 4 |             ébredt fel, nem a névre.~Mihály még mindig az álom benyomása
258 4 |               Hogy lehet az? - monda Mihály, takaróját ijedten rántva
259 4 |             A nõnek ösztöne a hûség.~Mihály magához tért. Elsõ érzelme
260 4 |           vissza kell azt utasítani.~Mihály nyugodt tekintetet erõltetett.~-
261 4 |             Amint kiment a szobából, Mihály is felkelt, felöltözött.
262 4 |           orvosi tanácsra azt mondta Mihály: „nem szeretek embereket
263 4 |         kastélyába a Balaton mellett Mihály.~Az a kastély egy régi épület
264 4 |             jött meggyógyulni Timár.~Mihály a Balaton melletti lakba
265 4 |         megérdemel, úgy lépett eléje Mihály. Azt nem tudhatta, hogy
266 4 |              csinálna ezen a világon Mihály nélkül?~Mit ér ez az egész
267 4 |              Ariadne-nyak és -kebel. Mihály szemei e szép hófehér nyaktól
268 4 |            néma hódolat által.~Igen, Mihály arra gondolt, hogy csak
269 4 |           hogy hó, esõ be ne verjen.~Mihály sietett a kis lak felé.
270 4 |        ablakán besütött a holdvilág. Mihály benézett: a szoba egészen
271 5 |    gyermekkel, így szólt Timárhoz:~- Mihály, én mondok neked valamit.
272 5 |           Nem kérdezek tõled semmit, Mihály. Nem kívánok tõled semmi
273 5 |           már megadta. Ugye igaz ez, Mihály?~Mihály lecsüggeszté fejét.
274 5 |       megadta. Ugye igaz ez, Mihály?~Mihály lecsüggeszté fejét. Ez volt
275 5 |          kofa gyümölcsért. Akkor már Mihály és Noémi nem eresztették
276 5 |            nagyon beteg - meggyónni.~Mihály mélyen elgondolkozott azon,
277 5 |             az, nagyságos Levetinczy Mihály, királyi tanácsos úr!”~Az
278 1 |            tél abban a hazában, ahol Mihály lakik. A sziget körül ritkán
279 1 |             más jelenséget is látott Mihály, Athalie arcát.~E nõ szemeiben
280 1 |           Megdöbbenve húzódott hátra Mihály e megigézõ tekintet elõl.~-
281 1 |               Mit? - suttogá hevesen Mihály, betéve az ajtót s kerekre
282 1 |             az ön életéért, mint én!~Mihály összeráncolta e szóra a
283 1 |            gúnyosan nevetett. Hiszen Mihály volt az õ foglya.~- Sokat.
284 1 |          hárman; én is, õ is, ön is!~Mihály ereiben forrni kezdett a
285 1 |              egy emlék.~- Jó - monda Mihály, nyugalmat erõtetve. - Ebben
286 1 |            azzal indulni készült.~De Mihály utánaszökött, és megfogta
287 1 |              juthat ez úton? - kérdé Mihály valami leküzdhetlen borzadállyal.~
288 1 |           szenvedélyesen szorítá meg Mihály kezét, kárhozatos dühvel
289 2 |             e tárgyban.~Ismét Timéa!~Mihály egymás után bontogatta fel
290 2 |       nagyság, erény.~Lehetetlen az!~Mihály érezte azt, mert mélyen
291 2 |         Azért, hogy Levetinczy Timár Mihály úr ne legyen háborítva a
292 3 |            nap ismét le nem áldozik.~Mihály kedélyére különösen hatott
293 3 |             eszik, királyhúst eszik.~Mihály megdicsérte az ötletet,
294 3 |            haza, Galambos - küldé õt Mihály. - El lehet fáradva.~- De
295 3 |             több tüzet! - monda neki Mihály. - Majd kivigyázok én, éjjel
296 4 |             ember”, Levetinczy Timár Mihály, kedves cimborám! - szólt
297 4 |        Csorbadzsi kincseit nem Timár Mihály, hanem az én apám kaparinthatja
298 4 |             miért? Azért, mert Timár Mihály nemcsak azokat a kincseket
299 4 |           egy kis porontyot. Ej, ej, Mihály barátom, ki nézné ki belõled
300 4 |                Abban a percben Timár Mihály egy ülõ helyébõl, mint a
301 5 |            önmagát védelmezze. Timár Mihály „most már” az igaz arany
302 6 |          akit õ szeret?~Hát ki lehet Mihály? Lehet-e õ más, mint aminek
303 6 |              miért nem tett vele úgy Mihály inkább, ahogy Noémi mondá: „
304 6 |             viseli mellkendõje alatt Mihály asztali kését, s a kés ki
305 6 |        percben egymás ölében vannak.~Mihály, Noémi, Dódi.~Almira odavánszorog
306 6 |                 könyörög a kis Dódi.~Mihály odaszorítja mindkettõt szívéhez,
307 7 |      kilétére.~Ez a Levetinczy Timár Mihály földi maradványa, ki amaz
308 7 |        vitézlett. Levetinczy. Timár. Mihály. úr. kir. tanácsos. több.
309 9 |        Másfél év tölt már bele, hogy Mihály otthon volt a senki szigetén.
310 9 |            írásomat? - kérdé bámulva Mihály.~- Elõször is a Dódi elé
311 9 |       nyírfából tákolt lócára, kezét Mihály karjába akasztva.~A telehold
312 9 |          ismerõs jó barát.~És azután Mihály elmondott mindent Noéminek,
313 9 |              És azután elmondta neki Mihály, miket kellett szenvednie
314 9 |            egészen megvirradt, midõn Mihály elvégzé élte történetének
315 9 |          minden adósságomat! - monda Mihály. - Timéa megkapta birtokomat,
316 9 |      egyenlítve minden.~Noémi karját Mihály karjába öltve, bevitte õt
317 9 |           Minden ki van már fizetve, Mihály!...~Egyik angyal a sírod
318 9 |            mondá Noémi - férjének:~- Mihály! te eggyel mégis adós maradtál
319 9 |          elég az?~- Mire gondolsz?~- Mihály! Te nem ismersz minket.
320 9 |            hogy Timéa boldog legyen.~Mihály megcsókolta Noémi homlokát.~-
321 10|            hóban esett az. Mikor már Mihály úr régen távol volt.~És
322 10|            összeget fogja adni, amit Mihály kínált neki, s amit az akkor
323 10|            mondta. Ennyit szánt neki Mihály is. Õ meg akarja alapítani
324 12|          ember volt Levetinczy Timár Mihály. Másnap, ahogy ezt a titkot
325 12|               akkor Levetinczy Timár Mihály nem halhatott meg másnap.
326 12|               Akkor Levetinczy Timár Mihály él, és te várhatod elsõ