| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] nõcselédek 1 nõd 2 noé 1 noémi 321 noémiból 1 noémibõl 1 noémié 2 | Frequency [« »] 331 itt 326 mihály 325 pedig 321 noémi 312 athalie 304 fel 301 úr | Jókai Mór Az arany ember IntraText - Concordances noémi |
Part, Chapter
1 7 | hangon e nevet kiáltá:~„Noémi!”~E hívásra valaki közelített 2 7 | másik leánynak a vállán; Noémi pedig azért, mert õ nem 3 7 | én az estebéd után látok.~Noémi magával hívta a hajósokat, 4 7 | fapad; annak a közepére jön Noémi számára egy cseréptányér, 5 7 | macskaasztalhoz kerül az le; Noémi igazságosan oszt a maga 6 7 | asztaltul, s odakuporodott Noémi mellé a lépcsõre. Hiszen 7 7 | ugyan nem értett magyarul, Noémi pedig nem értett görögül; 8 7 | végigsimítja a hátát, s arra Noémi ölébõl áttörleszkedik Timéa 9 7 | és onnét ismét vissza.~Noémi örül annak, hogy az idegen 10 7 | hízeleg neki vissza, s mikor Noémi híja nevénél: Narcissza, 11 7 | horaion gation (szép cica).~Noémi megneheztelt Narcisszára, 12 7 | azt a hajlós karperecet, s Noémi kezére akarta azt fonni, 13 7 | fájdalmát enyhítse vele.~Noémi pedig félreérté a dolgot, 14 7 | akarta megérteni a hívást, Noémi hirtelen egy jó kis pofont 15 7 | nehezteléssel.~Timéa és Noémi e percben egymás szemébe 16 7 | egymásnak.~Timéa felszökött Noémi mellõl, s a lehúzott karperecet 17 8 | gondja õt megvédelmezni. Noémi csitította az ebet, amire 18 8 | abba az ugatást. Utoljára Noémi rátette a lábát a fejére, 19 8 | adni a két ujjával, amitõl Noémi annál gyorsabban elkapta 20 8 | megnõttél, amióta nem láttalak.~Noémi hátrahúzott fejjel nézett 21 8 | készen lesz! - mondá a nõ. - Noémi! Segíts a kisasszonyt levetkõztetni.~ 22 8 | kisasszonyt levetkõztetni.~Noémi fölkelt, s követte anyját 23 8 | jobb a semminél. Ne félj, Noémi! Mikor nõül veszlek, ehelyett 24 8 | alhatol. Én nem akarom. Noémi nem gyerek már. Eredj ki 25 8 | egyetlen jövendõbeli vejedet.~- Noémi, add oda neki fejed alól 26 9 | volna. Abba beleültünk, Noémi, én és Almira. Áteveztem 27 9 | itt maradsz, és õrt állsz Noémi fölött, míg visszatérek”. 28 9 | mindig emberszámba veszem. Noémi ugyan azt mondja, hogy négyen 29 9 | papot, sem templomot. Noémi nem tud arról semmit. Én 30 9 | menyasszonyának nevezi. Noémi gyûlöli õt. Pedig nem is 31 9 | a szép fehér arcú Timéa.~Noémi is készen volt már, s a 32 9 | idegen leány ajándékát, Noémi nagy bánatára.~Trikalisz 33 9 | selyemkendõt adott át Terézának, Noémi számára, mit az megköszönt 34 9 | neki, s megígérte, hogy azt Noémi viselni fogja.~- Visszajövök 35 9 | a partig kísérték õket.~Noémi pedig felment a téveteg 36 3 | a hangjáról is ráismere: Noémi volt az.~A kis Noémi, akit 37 3 | ráismere: Noémi volt az.~A kis Noémi, akit már harmadfél év óta 38 3 | tengeri csiga a csigaházat.~Noémi arcáról sugárzott a rokonszenv.~- 39 3 | ne bántsa.~Ezért megint Noémi duzmadt fel.~- Ah bizony, 40 3 | megfogva Mihály karját. - Jöjj, Noémi, te is.~- Mindjárt, a kosaramat 41 3 | ami benne tetézve állt. Noémi annak állt neki, hogy majd 42 3 | bevinni, hisz az nehéz lesz.~Noémi kacagott; vidám, gyermeteg, 43 3 | Teréza odavágott a szemével Noémi szemébe.~- Lám, hogy kitalál 44 3 | dobzódás volt az illatárban.~Noémi letette a fejét e puha rózsahalomra, 45 3 | rossz leány!~Akkor aztán Noémi átkarolta az anyját, és 46 3 | ön egy hétig - szólt bele Noémi -, mert én önnek annyi dolgot 47 3 | jó asszony volt? - kérdé Noémi.~- Nagyon jó.~- Ön is nagyon 48 3 | Igazat mondott...~Noémi részvevõ szánalommal tekinte 49 3 | gondoskodott önrõl? - kérdezé Noémi. - Ki látta el útravalóval?~- 50 3 | a kazánra is, te pedig, Noémi, addig vezesd körül a szigeten 51 3 | változások történtek azóta itten!~Noémi szófogadó leány volt; ellenmondás 52 3 | csak õk ketten egymásnak.~Noémi még egy kérdõ tekintetet 53 3 | menj!”.~Azzal megindult Noémi és Timár a szigetet végigjárni.~ 54 3 | nyakára kötve, az bizonyosan Noémi választottja.~Mikor meglátták 55 3 | selyem.~- Nézze ön - szólt Noémi -, ezek a diófák anyámnak 56 3 | Egyszerre nagyot sikoltott Noémi, s ideges rémülettel kapott 57 3 | hogy el ne essék.~- Mi az?~Noémi eltakarta az arcát, s mint 58 3 | vízárokban eltûnhessen.~Noémi szaladni sem bírt elõle, 59 3 | a csuhája olyan kopott?~Noémi kedvtelten csapta össze 60 3 | színházban a maga nótáját.~Noémi most már nevetett a borzasztó 61 3 | a világon, mint a béka?~Noémi már kezdte érzékenyül venni 62 3 | lemegy a vízbe.~- Ah! - Noémi kíváncsi kezdett lenni.~- 63 3 | foglyul esett martalékot.~Noémi reszketett és hevült; arca 64 3 | körül. Õ nem fél tõlünk.~Noémi a kíváncsiság és félelem 65 3 | világon. Tartsa a tenyerét.~Noémi félve is, nevetve is tartá 66 3 | viszem.~- Nem, nem! - mondá Noémi. - Nálam marad. Én viszem 67 3 | Azzal visszatértek a házhoz; Noémi elõreszaladt, s messzirõl 68 3 | zöld levelibékát meglátta Noémi kezében.~- Nézd, hogy pislog 69 3 | szép szemeivel! - szólt Noémi ragyogó arccal. - Eltesszük 70 3 | világból egy ilyen állattal...~Noémi pedig egészen enthuziálva 71 3 | neki se légy, se énekszó; Noémi pedig örült neki, hogy eszerint 72 3 | Paradicsom volna a szigetünk, ha Noémi úgy nem félt volna a békáktól; 73 3 | olyan nagyot? - kérdezé Noémi.~- Tudod te azt jól.~Tudta 74 3 | kinek szólt az a sóhaj.~Noémi vissza akarta vinni a beszélgetést 75 3 | rossz fiú? - kérdezé Mihály.~Noémi némán intett a kezével elvetõleg. 76 3 | még nem volt itt - monda Noémi.~- Óh! ez az ember nem vész 77 3 | Bárcsak most jönne el! - monda Noémi.~- Miért? te kis bohó.~Noémi 78 3 | Noémi.~- Miért? te kis bohó.~Noémi arca egy percre kigyulladt.~- 79 3 | lássa ön majd meg - szólt Noémi hévvel -, mikor nyáron a 80 3 | érezett.~Azután odaborult Noémi Teréza vállára, karjait 81 3 | zengnek a békák? - suttogá Noémi Terézának. - Tudod, mit 82 4 | füvet sarlózni a tejelõknek Noémi kötelessége. Timár aztán 83 4 | szénából vetett neki fekhelyet, Noémi igazította a feje alját, 84 4 | rózsatörõ külyûhöz jutott, Noémi a letépett rózsafejekrõl 85 4 | õ piros orcáihoz, amiért Noémi bizonyosan kinevette volna, 86 4 | tanulságos dolgokat, amikre Noémi nagyon figyelt, s amikért 87 4 | otthon vannak? - kérdezé Noémi.~- Óh! igen, én sok messze 88 4 | szólt szelíd, kérlelõ hangon Noémi.~- Uram! Amit már önnek 89 4 | mely õtet is megrontja?~Noémi odaszökött anyjához, s mindkét 90 4 | szavakat.~Teréza magához tért Noémi csókjaitól.~- Ne félj! ne 91 4 | õket házamhoz fogadtam”.~Noémi vissza akarta vinni a beszédet 92 4 | ön nekem moggori rózsát.~Noémi elhagyta a konyhát, s Mihály 93 4 | leány szemei könnyeznek.~Noémi azután nem is jött vissza 94 4 | pihenni.~Azzal végigfeküdt a Noémi által szedett friss rózsalevélhalmazban.~- 95 4 | ki belõle; s mikor aztán Noémi betekintett a konyha ajtaján 96 4 | võlegényed van itt, szép Noémi!~Noémi nagyot sikoltva tántorodott 97 4 | võlegényed van itt, szép Noémi!~Noémi nagyot sikoltva tántorodott 98 4 | A rózsa közt... - hebegé Noémi.~- Mi van a rózsa közt? 99 4 | haragos tekintetével, sem Noémi ijedt arcával, összevissza 100 4 | brilliánttal elveszett.~Noémi erre hangos kacajban tört 101 4 | diffamált gyûrût, miután Noémi semmiképpen sem engedte 102 4 | hagyták meg, hogy mikor Noémi tizenhat esztendõs lesz, 103 4 | tõled, hogy õt kiházasítsd.~Noémi haragosan ült le a szögletbe; 104 4 | Teneked kell valamit adnod a Noémi számára. Ne légy oly önzõ. 105 4 | hogyan tudom eladni. Add ide Noémi hozományául a diófákat, 106 4 | vagy nincs; hanem hogy Noémi nem ezen a napon született, 107 4 | még jobban tudom azt, hogy Noémi téged, ha egyedül volnál 108 4 | kísértetét örökre elenyészteté.~Noémi két kezét szívére szorítva 109 4 | õt szeretem! - kiálta föl Noémi egész kitörõ szenvedéllyel, 110 5 | csak szeretett.~Ez volt Noémi.~Szegény Noémi! Mennyit 111 5 | Ez volt Noémi.~Szegény Noémi! Mennyit kell majd ezért 112 5 | odalépett hozzájuk, s kezét Noémi fejére tette, mintha mondaná: „ 113 5 | nevének suttogva kiejtését!~Noémi tiltó mozdulattal nyújtá 114 5 | leszállt, a hold feljött; Noémi fölvezette magával Mihályt 115 5 | illatos levendulabokrok közé; Noémi odaült melléje, s dús aranyfürtû 116 5 | Terézának.~- Ilyen hamar! - súgá Noémi.~- Neki sok dolga van! - 117 5 | halál órájáig - örökké...~De Noémi nem tudta megízlelni a csészét 118 5 | útján.~Timár szótlanul ment Noémi mellett; a leány keze ott 119 5 | Kitalálta gondolatját is. Noémi azt akarta tõle kérdezni:~„ 120 5 | arcát, és nem mondta azt.~- Noémi, kérlek, mondd nekem e kis 121 5 | hát Isten önnel, kedves Noémi! - rebegé Mihály, s csónakába 122 6 | mért volnék én tolvaj?!~...Noémi szeret engem. Ezt már megváltoztatni 123 6 | gondolatomat.~- Tehát nem Noémi kedvéért jött ön a szigetre?~- 124 6 | Szegény kis Noémi csak ott állt óra hosszat 125 6 | dolgozzék valamit.~Egyszer Noémi felriadt.~- Hallottad, anyám?... 126 6 | lövöldöznek odaát, gyermekem.~De Noémi sápadt lett, mint az ákácvirágok 127 6 | elhatározásnak mégiscsak Noémi volt az oka. Arra, hogy 128 6 | segítségét. Most már akart menni. Noémi arra vonta, Timéa arra taszította 129 6 | gondolattól, hogy talán Noémi most veszélyben van a kis 130 7 | jõni jövõ tavasszal ismét. Noémi csak arra kérte, hogy azokat 131 7 | Mihálynak búcsúzni kellett.~Noémi okos volt; nem sírt. Hiszen 132 7 | pisztoly van táskádban - monda Noémi, s kíváncsian elõvonta a 133 7 | közöttünk! - kiálta indulatosan Noémi, megragadva Mihály kezét.~ 134 7 | Mihály csodálkozva tekinte Noémi arcába.~- Te? Te? Ily gyilkos 135 8 | csíkos vászonöltöny, amit Noémi varrt a számára; mert ami 136 8 | nevet találja kimondani: „Noémi!”, s azt meghallja az a 137 [Title]| NOÉMI~ 138 1 | teremnek a szigeten, hol Noémi lakik. Mikor Timéa szemei 139 1 | akarja neki mondani: lásd, Noémi fõfájása elmúlt, ha kezemet 140 1 | oldalon Almira, a másikon Noémi. Noémi ringatta a bölcsõt, 141 1 | Almira, a másikon Noémi. Noémi ringatta a bölcsõt, és megvárta, 142 1 | volt nézésében, s a talány Noémi arca volt. Valami édes boldogság, 143 1 | már nem is jut? - szólt Noémi boldog nehezteléssel.~Mihály 144 1 | Akkor aztán azt mondta Noémi Mihálynak, hogy most már 145 1 | elaltatá.~Egészen mást érzett Noémi iránt most, mint mikor idejött.~ 146 1 | meggyógyulás gyönyörérzete.~Maga Noémi is egészen megváltozott, 147 1 | bámulva csapta össze a kezeit; Noémi pedig azzal felelt, hogy 148 1 | ketten? - kiálta föl hévvel Noémi. - Hát nem segíthetek-e 149 1 | fogunk dolgozni - monda Noémi, kinek eleven képzelme egyszerre 150 1 | Mihálytól adott eszmét. Noémi lelkében Mihály gondolatja 151 1 | hólyag lett tõle a tenyere. Noémi azzal vigasztalta, hogy 152 1 | akkor már szüksége volt Noémi segítségére. Noémi nem vette 153 1 | volt Noémi segítségére. Noémi nem vette tréfára, amit 154 1 | kezében az ácsszekerce.~Noémi bámulta ezt nagyon.~- Ugyan 155 1 | álmatlan éjszaka van miatta! Noémi otthon marad vele a szobában, 156 1 | kis Dódinak. Aztán kiveszi Noémi kezébõl, s eljárkál vele 157 1 | õsz közelgett. Teréza és Noémi már egészen természetes 158 2 | hulláit látja maga elõtt, Noémi hosszú aranyhaja elterülve 159 2 | talán kigondolva, hogy mikor Noémi elé fog lépni, a szelíd, 160 2 | nyitva a kis ablak, s azon Noémi örömtõl, boldogságtól sugárzó 161 2 | értették ketten: õ maga és Noémi.~Mikor aztán ölébe kaphatta 162 2 | mondott rá valamit, ami Noémi tolmácslata szerint annyit 163 3 | NOÉMI~Timár legboldogabb napjait 164 3 | világot, s megmaradna neki Noémi.~És Noémi kincs!~A nõiségbõl 165 3 | megmaradna neki Noémi.~És Noémi kincs!~A nõiségbõl mindaz 166 3 | rágyújtott a cseréppipára, Noémi mellé ült, felállította 167 3 | egyszer tréfás enyelgéssel Noémi. - Ezért az egész földért, 168 3 | rábámult, s aztán elbújt Noémi keblére, és elkezdett pityeregni.~- 169 3 | pityeregni.~- Látod - szólt Noémi szomorúan -, egy pipáért 170 3 | szepegett, s eltakarta az arcát Noémi mellkendõjébe.~A gyerek 171 3 | idejekorán ki kell belõle irtani. Noémi oly szelíd feddõ tekintetet 172 3 | tanyára érkezett, láthatá Noémi tekintetén, hogy az egészen 173 3 | érzek. Le kell feküdnöm.~Noémi sietett a belsõ szobában 174 3 | feleségének nevezni! És Noémi ezt a nevet ismeri már.~ 175 3 | gyermeket, hogy megcsókolja.~- Noémi! - rebegé forró lélegzettel.~- 176 3 | Mit kívánsz? - suttogá Noémi.~De már akkor nem tudta, 177 3 | nõ nem Timéa volt, hanem Noémi. Õróla beszélt mindig. Timéa 178 3 | másik nevük is lenni?”~„Elsõ Noémi: Isten kegyelmébõl a senki 179 3 | Hogy tetszenek teneked, Noémi, ezek a tervek? Ez az aranyozás 180 3 | nõarc van ott. Ne nézz rá, Noémi. Megver a szemével. Valaha 181 3 | ömlik az arany. Megfulladok. Noémi, nyújtsd kezedet; húzz ki 182 3 | aranyhalom közül!”~Keze akkor is Noémi kezében volt, s Noémi rettegve 183 3 | is Noémi kezében volt, s Noémi rettegve gondolta el, minõ 184 3 | erõszakolja!~Azután megint csak Noémi jött elõ.~„Te nem szereted, 185 3 | jött elõ.~„Te nem szereted, Noémi, a gyémántokat? Bohó vagy. 186 3 | fekhelyérõl, és futni akart. Noémi alig bírta õt visszaerõszakolni 187 3 | szép vagy gyémántok nélkül, Noémi!”~Majd megint másfelé tért 188 3 | mégis egyre rám néz. Óh! Noémi, takard el az arcomat, hogy 189 3 | aki hajporozza az arcát. Noémi, nevess.”~Noémi pedig kezeit 190 3 | az arcát. Noémi, nevess.”~Noémi pedig kezeit tördelte, és 191 3 | e hosszú éjszakákon át Noémi a beteg ágya elõtt, imádkozva 192 3 | tetszik néha az irónia!~Noémi az egész világot kínálta 193 3 | éjjelén ébren virrasztott Noémi Timár kórágya mellett; még 194 3 | reggelén azt súgá Teréza Noémi fülébe, mikor Mihály mély 195 3 | meg a gyermek is!~Szegény Noémi!~A kis Dódinak torokgyíkja 196 3 | ezt megmondta Noéminek.~Noémi rémülten sietett ki a gyermekhez. 197 3 | emberek segíteni nem tudnak!~Noémi elmerevült tekintettel bámult 198 3 | semmi tudományod?”~Nincsen.~Noémi leborult a gyermek ágyacskája 199 3 | odabenn meg ne hallja ezt!~Noémi reszketve tartá karjai közt 200 3 | neheztelj! - kérlelé õt Noémi. - Friss vízért voltam neked.~- 201 3 | hol van az a friss víz?~Noémi adott neki vizet. Azért 202 3 | meg akarsz szomjan ölni?~Noémi tûrte szelíden a szidást.~ 203 3 | már ismét otthagyhatta Noémi a beteg gyermeket, s ott 204 3 | hosszú éjszakán keresztül. Noémi untalan költözött egyik 205 3 | lennie, hogy mártír legyen.~Noémi az volt.~A gyermek egyre 206 3 | húslevest szeretne enni.~Noémi sietett neki elõhozni; készen 207 3 | azt mondá, hogy jólesett.~Noémi mutatta, hogy örül.~Akkor 208 3 | a kis Dódi mit csinál?”~Noémi megijedt: azt hitte, Timár 209 3 | neki tõlem ezt a csókot.~S Noémi elvitte neki a búcsúcsókot.~ 210 3 | találta magát szobájában.~Noémi azt az éjszakát a gyermek 211 3 | hiszen éppen akkor fogta be Noémi a szemeit az örök álomra!~ 212 3 | ki a másik szobában volt.~Noémi sietett be hozzá, s szeretetteljes 213 3 | gyanakodó.~Észrevette, hogy Noémi ruhájába elöl egy varrótû 214 3 | piperét varrsz magadnak?~Noémi rátekintett, és gondolá 215 3 | Hiúság, asszony a neved!~És Noémi mosolyra vonta arcát, s 216 3 | nincs-e valami baja.~És Noémi valahányszor kiment; megcsókolá 217 3 | Majd felköltöm! - szólt Noémi szelíden.~Azután egy percre 218 3 | tudta, hogy aludt volt.~- Te Noémi - monda -, a Dódi énekelt! 219 3 | milyen szépen tud énekelni.~Noémi szívére szorítá két kezét, 220 3 | Csókold meg helyettem is.~Noémi úgyis azt tette.~- Mit mondott 221 3 | kérdezé a visszatérõtõl.~Noémi nem tudott neki felelni, 222 3 | Olyan jól érzem már magamat.~Noémi kiment a beteg szobájából, 223 3 | örök anyjának, a földnek.~Noémi nem akarta, hogy dombot 224 3 | Ennél a szónál nem todott Noémi tovább a szobában maradni, 225 3 | kérdé Mihály türelmetlenül.~Noémi pedig odatérdelt az ágyához, 226 3 | a sírján termett volna.~Noémi fölkelt az ágy mellõl, és 227 3 | hozza ide Dódit. Szegény Noémi! De mihelyt felkelhetek, 228 3 | alig volt jártányi ereje.~Noémi segített neki a felöltözésnél. 229 3 | hagyta el a szobát, s azután Noémi odavezette a ház elõtti 230 3 | zúgott legjobban.~Amint Noémi arcára tekintett; egy fájó 231 3 | lelkében támadni. Mi van Noémi arcában, ami oly érthetetlen?~ 232 3 | Meg akarta azt tudni.~- Noémi!~- Mit kívánsz, Mihályom?~- 233 3 | kívánsz, Mihályom?~- Kedves Noémi, nézz reám!~Noémi felemelte 234 3 | Kedves Noémi, nézz reám!~Noémi felemelte hozzá szemeit.~- 235 3 | szóra odaborult keblére Noémi, s nem bírta többé könnyeit 236 3 | volt a szívedbe verve! Óh! Noémi, mennyire imádlak én téged!~ 237 3 | hozzá.~- Ma még nem - monda Noémi -, az még messze út volna 238 3 | harmadnap és sohasem vezette el Noémi oda Mihályt, ahol a kis 239 3 | mondá kérdve Noéminek.~Noémi bámulva inte fejével. Hogy 240 3 | összeroskadástól, az csak egyedül Noémi volt.~ ~ 241 4 | nõi édes hízelgés.~Pedig Noémi tudta volna õt megvigasztalni; 242 4 | látja.~Egyszer azt mondá Noémi Timárnak:~- Mihály, neked 243 4 | Az utolsó estén Mihály, Noémi és Teréza kiültek a kunyhó 244 4 | bujkált az ezüstfelhõk között.~Noémi Timár kezét ölébe vonva 245 4 | lehet ez a hold? - kérdezé Noémi.~Mihály keze görcsösen szorult 246 4 | görcsösen szorult ökölre Noémi két kezében. Mondá magában: „ 247 4 | Semmi sincs? - ismétlé Noémi. - Hát ez a nagy csillag 248 4 | mégis lakik valami? - monda Noémi.~- Ugyan mit gondolsz?~- 249 4 | keltek fel háborodottan Noémi mellõl, ki nem értette, 250 4 | súgá fülébe gyöngéden Noémi.~Szegény teremtés, olyan 251 4 | Egy nõi arc.~Te vagy az Noémi? - gondolja álmában Mihály, 252 4 | lélegzetvételét.~Így hallgatta azt Noémi hosszú éjszakákon keresztül 253 4 | ápolj? Az nagyon szép tõled, Noémi. De reggelre megint visszamenj, 254 4 | Mihály; de tudta jól, hogy az Noémi. Ki lehetne õmellette más?~ 255 4 | szemébe ne süssön.~„Óh! Noémi, hát te megint át akarod 256 4 | karjára nyugtatott arccal.~- Noémi! - sikolt fel Mihály.~A 257 4 | meg Timéának, hogy ki az a Noémi? s hogy mondja meg Noéminek, 258 4 | van halál.~Mit mondott Noémi?~És Mihálynak valami untalan 259 4 | Hisz õ Timéát imádja!~És Noémi egész lelke.~Azzal együtt 260 4 | akkor ketten együtt.~Óh! Noémi bizonyosan rá fog arra állni. 261 4 | gondolat kecsegtette. Hátha Noémi meghalt ezalatt!~Miért ne 262 4 | pirosat fog virágzani: az Noémi. Most még egy harmadik jön 263 4 | van, ahogy õ kigondolta. Noémi a rózsafa alatt van már. 264 4 | neki Timár.~- Egyedül.~- Noémi felment Dódihoz?~- Nem. 265 4 | dolgozni.~Éppen hajnalodott.~Noémi azt álmodta, hogy valaki 266 5 | a kis szigetre vetõdött. Noémi és Timéa még akkor gyermekek 267 5 | akkor gyermekek voltak; most Noémi huszonkét, Timéa huszonegy 268 5 | egy nyári délután, mikor Noémi odakünn járt a gyermekkel, 269 5 | mi vagy Noéminek, s hogy Noémi rád nézve kicsoda. Mi nyugtalaníthatna 270 5 | gyümölcsért. Akkor már Mihály és Noémi nem eresztették ki Terézát, 271 5 | arra gondolt, hogy ez a nõ Noémi anyja, s egyedüli gyámola, 272 5 | amivel azokat viselte.~Noémi még nem tudta, hogy anyja 273 5 | Kivezetteté magát Timár és Noémi karjába kapaszkodva a szép 274 5 | Mikor másnap reggel Timár és Noémi a kis Dódit kézen fogva 275 1 | E szóval vált meg tõle.~Noémi nem is tudta, hogy mi az 276 1 | csónakon! Hanem a parton Noémi várt akkor. Most pedig csak 277 1 | Nekik el kell válniok. Noémi nem maradhat többé egyedül 278 2 | senki szigetének titkát! Noémi történetét!~Azt mondaná 279 2 | megfosztottam.”~Ez Timéa.~De hát Noémi!~Mit csinál most az a puszta, 280 2 | boldogító életre, melynek célja Noémi - és a kis Dódi. Mikor az 281 2 | thymiánvirágot tépni a sírról: ez Noémi. Az élve eltemetett úgy 282 2 | e kiáltást hangoztatni: „Noémi, add kezedet, s vonj ki 283 4 | szemem így be van kötve. Noémi is nagyon megijedt tõlem, 284 4 | volna. De képzeld, az a Noémi még csak le sem engedett 285 4 | könyörögni, hogy szabadítson meg. Noémi megszánt, el akarta rólam 286 4 | fogai közé. Végre azt mondta Noémi: könyörögj a gyermeknek, 287 4 | szigetére sem, mert ott meg Noémi fog elõtted ajtót zárni. 288 4 | A sziget Noémié, hanem Noémi meg a tied.~- Mi akarsz? - 289 4 | van, a szép Timéa, akire Noémi bizonyosan emlékezni fog. 290 4 | asszonyokkal: most, hogy Noémi aranyhaját, kék szemeit 291 5 | fölfedezve Timéa elõtt - és Noémi elõtt!~Letaszítva arról 292 5 | csillag. Hogyan is mondta Noémi? Oda mennek lakni majd azok, 293 5 | ejteni, akkor bizonyosan Noémi is utána fog jönni oda, 294 6 | bele vesznie.~Este van. Noémi meggyújtja a szövétneket, 295 6 | volna, amit hozzá beszéltek.~Noémi abbahagyta a fonást, s tenyerébe 296 6 | úgy Mihály inkább, ahogy Noémi mondá: „Jobb szeretném, 297 6 | háromlábnyi föld volna közöttük!”~Noémi nem gyönge szívû. Vadonban 298 6 | Van körme, van foga hozzá.~Noémi ama rémletes találkozás 299 6 | ugatni akar, de nem bír; Noémi felszökik a lócáról, jobbjával 300 6 | hárman némán hallgatóznak: Noémi, Dódi és az eb.~Most a lépések 301 6 | kiált fel Dódi kacagva. Noémi az éles késsel kettévágja 302 6 | egymás ölében vannak.~Mihály, Noémi, Dódi.~Almira odavánszorog 303 6 | bennünket többé! - rebegi Noémi.~- Ne hagyj itt bennünket 304 9 | köszöntõje Dódinak ott remegett Noémi kezében, Noémi szemében 305 9 | remegett Noémi kezében, Noémi szemében könny csillogott; 306 9 | te szerelmed.~- Jól van, Noémi. Én tehát el fogom neked 307 9 | Isten, midõn ideküldött.~Noémi az estebéd után lefektette 308 9 | osztályrészeül jutottak. Úgy szólt Noémi elõtt Timéáról, mint egy 309 9 | saját szíve ellen: ah! akkor Noémi úgy zokogott, úgy siratta 310 9 | akkor úgy vigasztalta õt Noémi szelíd csókjaival.~És végül 311 9 | jégsír nyílását, ah, akkor Noémi oly erõszakkal ölelte õt 312 9 | amit vétettem ellened?~Noémi csókjai, könnyei feleltek.~ 313 9 | ki van egyenlítve minden.~Noémi karját Mihály karjába öltve, 314 9 | imádkozik, hogy boldog légy...~Noémi felöltöztette a kis Dódit, 315 9 | elméjük van.~Egyszer azt mondá Noémi - férjének:~- Mihály! te 316 9 | lássam õt magam elõtt.~- Noémi, te engem megrettentesz.~- 317 9 | legyen.~Mihály megcsókolta Noémi homlokát.~- Kedves jó gyermek 318 9 | asszonyt.~- Jól van - szólt Noémi mosolyogva. - Tudok én még 319 9 | a könnyei csorognak.~S Noémi komolyan vette a dolgot. 320 9 | tartalmát nem is értette még.~Noémi szép sötét violaszín tintát 321 14 | amit mi óhajtunk.~...A kis Noémi elaludt szépapja ölében,