Part,  Chapter

  1 1      |           szobába. Nézd, csak nézd, te Athalie, miket hozott a Timár!~Mihály
  2 1      |          fejével s dacoló keblével.~Ez Athalie kisasszony.~A férfi pedig
  3 1      |           felállt a leány láttára, még Athalie is.~De hát ki ez?~Timár
  4 1      |          engedelmeskedéssel közelített Athalie felé, és figyelmesen tekinte
  5 1      |                ennek az új testvérnek? Athalie még magasabbra látszott
  6 1      |      ellenszenves szarvasbõrt a kezén. Athalie engedé azt, szemei egyet
  7 1      |        tartozik. Haha! No ne haragudj, Athalie. Hisz tudja már az egész
  8 1      |             benne? - kiálta ingerülten Athalie.~- No, nem te vagy benne;
  9 1      |         számára messze földrõl hozott.~Athalie felnyitá a dobozt, s azt
 10 1      |         kisasszonynak neveljenek, mint Athalie. Zófia asszony azt véleményezte,
 11 1      |           mellé, de a saját ruháit meg Athalie finom fehér hímzéseit õ
 12 1      |        öltönyöket, amiket nem akar már Athalie viselni, Timéa fogja megkapni.~
 13 1      |        elégedve azzal, hogy vacsoránál Athalie mellé lehetett ülnie, s
 14 1      |            Hogy ott feledte tekintetét Athalie rózsás arcán, ragyogó szemein!~
 15 1      |          Szavait még nem értheté, mert Athalie nem beszélt semmiféle görögöt;
 16 1      |               átmentek a szalonba, ott Athalie leült zongorázni. Timéa
 17 1      |         ujjaira.~Azután megmutatá neki Athalie az arcképet, melyet a fõhadnagy
 18 1      |                mondott a megholt után.~Athalie aztán aludni ment, Timéa
 19 1      |               vitte elõtte a gyertyát.~Athalie leült pipereasztala elé,
 20 1      |              szép arc szomorú.~Kivette Athalie fésûjét a hajából, s hajfonadékait
 21 1      |            saját arca oly közel jutott Athalie arcához, hogy annak meg
 22 1      |         halavány, oly szelíd. És mégis Athalie bosszúsan ugrott fel székébõl,
 23 1      |                 Timéa szépen felszedte Athalie leszórt öltönydarabjait,
 24 1      |             hogy lehúzza a harisnyáit.~Athalie engedte azt tenni.~És mikor
 25 1      |                ezt a szép lábat.~...És Athalie engedte azt tenni.~ ~
 26 2      |             hogy te régen el is vetted Athalie kisasszonyt, amíg én odajártam! -
 27 2      |               egész kedve hozzá.~- Óh! Athalie kisasszonynak van, arról
 28 2      |               hogy ő nagyon jól áll. S Athalie igen szép és mûvelt hölgy.~-
 29 4      |               az adóssága. Amire aztán Athalie kisasszony azt felelte,
 30 5      |               mérnöktisztnek egész nap Athalie kisasszonnyal lehetett foglalkozni.~
 31 5      |                asszony, hogy alighanem Athalie szép szemeiért jár oda.
 32 5      |                kapitány régi võlegénye Athalie kisasszonynak, s ahogy mindennap
 33 5      |    menyasszonyát elhódítaná a kezérõl.~Athalie lenézi Timárt, apjának hajdani
 34 5      |                igen szívesen fogadják; Athalie kisasszony zongorához ül
 35 5      |           aztán Timár nem hallja, hogy Athalie kisasszony mirõl beszél,
 36 5      |        legkomolyabb viták alkalmával.)~Athalie jól járt Timéával nagyon.
 37 5      |           egész tréfa tárgya rá nézve.~Athalie odaadja neki viselni saját
 38 5      |              neki. Úgy megörült, mikor Athalie felöltözteté divatból kiment
 39 5      |            gúnyt is komolyan vette.~És Athalie különösen szerette gúny
 40 5      |                a kacagás közül magasan Athalie gyönyörû csengõ hangja.~
 41 5      |               Még most sem ismered meg Athalie kanalát? Hát ebbõl a cukorsüteménybõl
 42 5      |                mert neked nincs béred.~Athalie kisasszony aztán védelmére
 43 5      |               csak az bosszant - mondá Athalie -, hogy mindenre olyan érzéketlen
 44 5      |              nem az! - szólt fitymálva Athalie. - Az betegség jele. Ilyen
 45 5      |                és nyers pörkölt kávét.~Athalie Timárhoz beszélt, de szemeivel
 46 5      |            Timéa ismét bejön az ajtón. Athalie észrevette azt.~És Timár
 47 5      |  sárkánykígyóvá akart lenni rögtön; de Athalie bevágta az útját: „Most
 48 5      |            tekintete nem kerülé ki sem Athalie, sem Timár figyelmét.~-
 49 5      |              Ugyan, kapitány úr - súgá Athalie võlegényének -, csináljon
 50 5      |              szépek és fehérek-e azok?~Athalie alig tudta visszafojtani
 51 5      |             sebesebben dobogjon. Azért Athalie bizonyos lehet felõle, hogy
 52 5      |                vele.~Egyszer azt mondá Athalie Timéának, mikor aludni akart
 53 5      |           elbújt, hogy ne lássa senki.~Athalie aztán sokáig gyönyörködött
 54 5      |                 Az arcanum jól hatott.~Athalie az egész háznépet beavatta
 55 5      |              Ez keresztyén tréfa volt.~Athalie azt mondá Timéának:~- No
 56 5      |     keresztelve.~- No lássák! - mondta Athalie, olyankor, mikor Timár is
 57 5      |              ez a gazdag Levetinczy úr Athalie miatt jár a házhoz. És azt
 58 5      |                Hát aztán odaadták neki Athalie menyasszonyruháját, hogy
 59 5      |             esküvõjének napja volt, de Athalie kisasszonnyal.~Hanem annak
 60 5      |          ásatni; itt az a kérdés, hogy Athalie férjhez menjen.~És a csere
 61 5      |              nem volt más, mint Timéa. Athalie és võlegénye a mellékszobában
 62 6      |            állt ez az ügy három nappal Athalie menyegzõjének határnapja
 63 7      |           menyegzõig.~Vasárnap délután Athalie kisasszony elment sorba
 64 7      |                 Hogy meg fog haragudni Athalie, ha hazajön, és meglátja.~-
 65 7      |                                        Athalie csak elbámult, mikor hazaérkezett,
 66 7      |          mindjárt, amit mondok?~- Nem!~Athalie elbámult e szokatlan makacsságon.
 67 7      |            ugye, hogy majd kikapsz, ha Athalie megjön?~Timéa pedig odanézett
 68 7      |          megjön?~Timéa pedig odanézett Athalie szikrázó szemeibe, s még
 69 7      |             Nem!~- Miért nem? - kiálta Athalie (most már az anyjához hasonlított
 70 7      |               mondta azt neked?~- Õ...~Athalie két kezének minden ujja
 71 7      |                vacsorára. Az asztalnál Athalie szokatlan nyájassággal halmozta
 72 7      |            Igaz! - erõsíté a kapitány.~Athalie mosolygott.~Most már nem
 73 7      |            menyegzõig.~E két nap alatt Athalie csupa figyelmesség és gyöngédség
 74 7      |       menyasszonyi köntösödet! - monda Athalie kegyetlen mosolygással.~
 75 7      |              hogy el ne nevesse magát.~Athalie pedig kegyetlen színleléssel
 76 7      |      meglátszottak márványfehér arcán.~Athalie elõhozta a menyasszonykoszorút
 77 7      |                én próbálom fel - szólt Athalie -, hát énrám hogyan illenék?~
 78 7      |         menyegzõt megelõzte, azt mondá Athalie Timéának:~- A mai napon
 79 7      |               is, s nem bírt elaludni. Athalie hallá, mikor aludni ment,
 80 7      |                 ki elöl született”!~És Athalie elég szívtelen volt magában
 81 7      |              ez volt a menyegzõ napja!~Athalie azt parancsolá a cselédeknek,
 82 7      |               hamarább, mint mikor már Athalie készen lesz a menyasszonyi
 83 7      |            pedig jó idõt vett igénybe. Athalie ma szépsége egész hadfelszerelésével
 84 7      |              visszafojtani jókedvüket.~Athalie pedig tündérnõi fölénnyel
 85 7      |           tudta annak, amit most érez.~Athalie érzett olyasmit, hogy nem
 86 7      |      aranynyíllal kellett azt odatûzni Athalie kontyán keresztül.~Timéának
 87 7      |            kiáltott izgatott kedéllyel Athalie, s hirtelenkedõ kézzel ráütött
 88 7      |               és a szerencsétlenséget.~Athalie heveskedését lázas izgatottságával
 89 7      |            nagy patrónus tiszteletére. Athalie keble liheg az ingerültségtõl,
 90 7      |           nyugtalanul tódulnak kifelé.~Athalie szobájából is kisietnek
 91 7      |               jön vissza hírt mondani.~Athalie sikoltozni hallja Zófia
 92 7      |             meg ön, mi baj van? - szól Athalie võlegényének.~A kapitány
 93 7      |                Timéáé.~És Timéa, midõn Athalie fejét ölében tartja, azt
 94 8      |               a gazdag egyenlõvé lesz. Athalie és Timéa egyforma ruhát
 95 8      |               amerre látnak, és a szép Athalie nézhet fel az égre, és kérdezheti,
 96 8      |              hová is hajtsa le a fejét Athalie?~Egy bukott csalónak az
 97 8      |          olaszországi útjában szerezte Athalie, bizarr szeszélybõl. E kincs
 98 8      |         szeretõ elhagyá menyasszonyát.~Athalie ágyából fölkelve nézegeté
 99 8      |                gyûrû még rosszabbakat.~Athalie elkezdi öltönyeit fölszedni.
100 8      |               Az alvókat nem költi fel Athalie, hanem felöltözik egyedül.~
101 8      |              Mindegy, akárhány az óra, Athalie megkeresi a kapukulcsot,
102 8      |                fõõrhelyen: több nincs.~Athalie az „Anglia” felé siet. Az
103 8      |              lebujokból kiverték õket. Athalie bizonyosan fog ilyen némberekkel
104 8      |         folyosó oltalmában halad végig Athalie. Siettében megbotlott valamiben.
105 8      |                volt a kapitány lakása.~Athalie megragadta az oroszlánfejû
106 8      |             Itthon a kapitány? - kérdé Athalie.~A fickó vigyorogva inte,
107 8      |                mikor már nem pipáznak.~Athalie sohasem látta még a kapitány
108 8      |                ablakon át tekintett be Athalie, mikor délutánonkint a Platzmusik
109 8      |              levetette, úgy dolgozott.~Athalie megállt az ajtóban, és lecsüggeszté
110 8      |             Mit tesz ön? Hogy jön ide?~Athalie nem tudott szólni; hanem
111 8      |               Mit tesz ön, kisasszony?~Athalie letörlé könnyeit, s ragyogó
112 8      |                szabad.~- Tudom - szólt Athalie -, nem is arra akartam önt
113 8      |            miatt dacoltam az anyámmal.~Athalie keble lázasan lihegett;
114 8      |    kicirkalmozta, hogy mit feleljen.~- Athalie kisasszony, én egy õszinte
115 8      |          vagyok.~Ezt nem kérdezte tõle Athalie.~- Becsületes, lovagias
116 8      |               arca mutatott e percben, Athalie azt olvasá ki, amit nem
117 8      |               nõsül meg.~Ezt olvasá ki Athalie egykori võlegénye hideg
118 8      |                nem teheti azt! - szólt Athalie keserûen. - Ha valaki meglátna
119 8      |               nyolc órakor ott leszek.~Athalie magára burkolta fekete köpenyét,
120 8      |              amint házuk ajtajához ért Athalie, ott az a gondolat zsibbasztá
121 8      |            Csakhogy az nem alszik ott.~Athalie akkor tért magához, mikor
122 8      |         másodszor! ki ád többet érte?”~Athalie felvette gyászruháját, csak
123 8      |               még nyolc óra? - kérdezé Athalie. A konyhaóra még járt.~-
124 8      |        bennünket ilyenkor?~Akkor aztán Athalie leült a konyhapadra. Ugyanarra
125 8      |     konyhaasztalon a két úrnõ számára.~Athalie rá sem hallgatott a kínálásra,
126 8      |         megitta a maga csésze kávéját.~Athalie pedig a belgrádi útra gondolt
127 8      |            nemei nem következtek be, s Athalie sem volt megszólalásra bírható,
128 8      |             ezen való elbúsulását csak Athalie fölötti keserve múlta fölül.~-
129 8      |            Eredj, hagyj békét! - szólt Athalie, lerázva a nyakáról sopánkodó
130 8      |             minden ütésénél felrezzent Athalie, s aztán ismét tenyerébe
131 8      |       mindnyájunkat, amíg itt vagyunk.~Athalie pedig csak ott ült a falócán,
132 8      |           elõtt, s az ajtónál megállt.~Athalie a csalódás és a gyûlölet
133 8      |               tied; adom mind a kettõt Athalie kisasszonynak!” S nõül venné
134 8      |          asszony örömkitörésein.~Hanem Athalie elrontotta valamennyinek
135 1      |          látogatni jött, menyasszonyát Athalie társaságában lelte. Athalie
136 1      |            Athalie társaságában lelte. Athalie rendesen ürügyet talált,
137 1      |            rendezésére õ ügyeljen fel. Athalie pedig otthon maradt, egyedül,
138 2      |          házban együtt lakott Timéával Athalie.~Athalie, az õ becsületének
139 2      |               lakott Timéával Athalie.~Athalie, az õ becsületének nem védangyala,
140 2      |                az Isten sem ítéli meg.~Athalie pedig hallgat.~Athalie valódi
141 2      |                 Athalie pedig hallgat.~Athalie valódi házi ördöge volt
142 2      |             úrhölgyet tartja a háznál. Athalie csak azért is azt akarta
143 2      |              õt a konyhából elõidézni.~Athalie minden piperéhez és öltözékhez
144 2      |    alázatosságot tüntetett Timéa elõtt Athalie, amilyenrõl tudta, hogy
145 2      |              pedig aztán magára maradt Athalie, mikor letehette a magát
146 2      |         hangját hallá a háznál, akinek Athalie mindennap meg merte mutatni,
147 2      |          foltokat karjain, amik a szép Athalie kezének a nyomai. Mikor
148 2      |                kezének a nyomai. Mikor Athalie elfojtott dühével estenden
149 2      |                 mikor a napot bevégezé Athalie nyílt hízelkedéssel, titkos
150 2      |       látszólagos, szerzõdéses csókot, Athalie is jelen volt.~Athalie mosolygott.~
151 2      |                 Athalie is jelen volt.~Athalie mosolygott.~Más talán észre
152 2      |            Timéa hálószobáján túl volt Athalie és Zófia asszonyé.~Mihály
153 2      |            Athalie-t látta maga elõtt.~Athalie fel volt öltözve, s egy
154 2      |           megtalálta? - kérdé gúnyosan Athalie, s aztán meggyújtá a viasztekercset,
155 2      |            azzal a gúnymosollyal, mely Athalie ajkain koronkint elvonaglott.~-
156 2      |        Parancsol ön valamit? - kérdezé Athalie, felfogva a rászögezett
157 2      |             Timéáról beszéljek? - súgá Athalie, közelebb hajolva hozzá,
158 2      |             hálószoba ajtaja felnyílt, Athalie még egyszer visszatekintett
159 6      |             éjjel titokban hazatért, s Athalie szavai úgy megzavarták agyát.~
160 8      |             másik ajtón pedig belépett Athalie.~Ezé volt a harmadik teríték.~
161 8      |               volt a harmadik teríték.~Athalie arcán eltitkolhatlan harag
162 8      |                hogy hol jár!~- Kérlek, Athalie! - csitítá õt Timéa.~- Hiszen
163 8      |                nõknek való mulatság!~- Athalie! - szólt szigorúan Timéa.~
164 8      |          villásreggelinek vége legyen. Athalie nem szólt többet; de valahányszor
165 8      |              fukar a bókokban Timéa és Athalie iránt, emiatt az élces tiszttartó
166 8      |               már, ha elmennek! - súgá Athalie Timárnak. - Timéának esténkint
167 8      |             elkezdett hevesen zokogni.~Athalie belépett a mellékszobából
168 8      | Ezeregyéjszakai tündérajándék volt az.~Athalie az irigységtõl sápadtan
169 1      |              figyelemmel, hanem õt is.~Athalie elõtt nem maradhat észrevétlen
170 1      |                titkának kell lenni. És Athalie nem tûrheti azt, hogy valaki
171 1      |                érzett minden tagjában. Athalie szemei oda voltak szegõdve
172 1      |             maga, János barátom! Kérem Athalie, adjon Fabula úrnak feketekávét.~-
173 1      |               és bámulatot tanúsítják; Athalie arca a bosszús elízetlenedést
174 1      |            valószínûvé tenni, hogy még Athalie is higgyen benne.~Senkit
175 1      |                ád?~Hogy jöhetett volna Athalie arra a vakmerõ gondolatra,
176 1      |           boldog.~Mit adott volna érte Athalie, ha ezt a titkot tudhatta
177 1      |       szerelmét, mint a nõ gyémántjai?~Athalie elmerengett rajta.~Vajon
178 1      |                s mégis boldogok lenni?~Athalie még folyvást Timéára gyanakodott,
179 2      |              pedig megírta Athalienak, Athalie meg elbeszélte Timéának,
180 2      |              esztergályozni kezd.~Csak Athalie hallgatott. Õ kereste a
181 2      |      társaságokban tréfás, jókedvû; és Athalie irányában egész a jószívûségig
182 2      |            mintha nem fájna neki többé Athalie gúnymosolygása. Még azt
183 2      |                De hisz ez képtelenség! Athalie magáról tudja azt. Hiszen
184 2      |               akit gyûlöl. Timéát csak Athalie érti.~És ha ezt érti, akkor
185 2      |            hogy azt üresen hozza haza. Athalie iránt is bõkezû volt. A
186 2      |   vendégkönyvbe mint unokatestvér volt Athalie bejegyezve, s neki is naponkint
187 4      |               Alig ismerhetett rá.~Még Athalie is megijedt. Volt oka rá.~-
188 4      |               nem hozta õket közelebb.~Athalie odasúgott Mihály fülébe:~-
189 4      |                tekintettel találkozott Athalie is.~Gyakran, midõn szemközt
190 4      |       asztalnál, Timár szemei folyvást Athalie arcára és termetére voltak
191 4      |         éhszomjat a nõi bájak iránt.~S Athalie rendkívüli szépség volt.
192 4      |              nem tudtak válni, úgyhogy Athalie nyugtalanítva érezé magát
193 4      |                 Ez a vágya volt, mikor Athalie bacchánsnõi szép termetére
194 5      |             Timéa huszonegy esztendõs; Athalie huszon­ötben jár; Teréza
195 [Title]|                                        ATHALIE~
196 1      |           jelenséget is látott Mihály, Athalie arcát.~E nõ szemeiben valami
197 1      |                lidércfénye volt az.~Ha Athalie tudna valamit!~Ebédnél ismét
198 1      |            megdöbbenve hátrált vissza: Athalie állt elõtte.~Ugyanaz a kárörvendõ
199 1      |          tekintet elõl.~- Mit akar ön, Athalie? - kérdé tõle zavarodottan.~-
200 1      |            felnyílt szemekkel tekintve Athalie arcába.~- Hogy mit akar
201 1      |    összeráncolta e szóra a homlokát, s Athalie talán olvasni tudott e homlokredõkbõl.~-
202 1      |              akarná tartani Athalie-t.~Athalie gúnyosan nevetett. Hiszen
203 1      |              Zófi asszony az én anyám.~Athalie megtörülte az ajkát a szó
204 1      |             általjönni?~- Ne kínozzon, Athalie!~- Nem vette ön észre a
205 1      |              kívánom - szólt vállvonva Athalie. - De adok önnek egy rossz
206 1      |        szörnyedt fel iszonyodva Timár.~Athalie megvetõen nézett végig rajta.~-
207 1      |              igaz. Õ nem hûtlen önhöz.~Athalie egyszerre oly alázatos arccal,
208 1      |          arcával hiszékenységét, midõn Athalie a szeme közé nevetett, s
209 1      |           Akkor hallgasson rám - monda Athalie, s olyan közel simult Mihályhoz,
210 1      |                szerelmesek.~Amit pedig Athalie suttogott Timárnak, ez volt:~-
211 1      |             leküzdhetlen borzadállyal.~Athalie büszkén mosolygott.~- Nem
212 1      |               ide nekem azt a kulcsot.~Athalie kivette zsebébõl a titkos
213 1      |      hallgatott rá; arra figyelt, amit Athalie suttogott fülébe.~- Ha ön
214 1      |            elválasztá.~Úgy tett, ahogy Athalie tanácsolá. Otthon maradt
215 1      |             tenni, azon tusakodott.~Ha Athalie mérge szívéig hatott volna,
216 1      |              azt a zsebpisztolyt, amit Athalie ajánlott, készen ne tartsa
217 1      |                hallott? Mit látott ön?~Athalie volt az.~Timár félretolta
218 1      |       levilágított a távozó õrnagynak. Athalie a rejtett fülke ajtaja mellé
219 5      |          szavakat beszélni. Éppen mint Athalie. Hogy illenék egymáshoz
220 7      |               asszony, férfi, gyermek.~Athalie is ott van a kíséretben.~
221 7      |         visszatérnek a sírboltlépcsõn, Athalie leveti magát a koporsót
222 8      |             benne. Tudja, major úr, az Athalie leányom mindig azt mondja,
223 8      |               Timéával maradnék. És ha Athalie lenne még egyszer valaha
224 8      |                Azzal bizony meglehetne Athalie nagyon jól; olyan szép háza
225 8      |           Bizonyos vagyok felõle, hogy Athalie rögtön hozzámenne csak bosszúból
226 8      |              ha Timéa szegénnyé lenne, Athalie pedig dúsgazdaggá, akkor
227 8      |             Timéával maradnék? Pedig õ Athalie anyja!~- Igaz. Én az anyja
228 9      |               nem tudod, hogy ki az az Athalie; de én tudom. Most megsirattam
229 10     |               van nála?~- Egyedül van. Athalie kisasszony mamájával mai
230 10     |          Zsuzsánna-napra volt kitûzve.~Athalie is úgy látszott, hogy megnyugodott
231 10     |               magasztalta az õrnagyot, Athalie elõtt pedig leszólta.~Mikor
232 10     |            elõtt pedig leszólta.~Mikor Athalie elfogadta Fabula János uram
233 10     |               teljhatalmú parancsnoka.~Athalie engedte magát ilyen gyámoltalan
234 10     |              nagyon rumosan szeretett. Athalie maga készítette el azt a
235 10     |               jól, hogy mi lakik az én Athalie leányom szívében!”~...Hiszen
236 10     |               szolgálatkészségig vitte Athalie az alázatosságot. Nem árult
237 10     |       zongorázzék vele négykézre, mire Athalie naiv szégyenkedéssel mondá
238 10     |            kolbásztölteléket aprítják. Athalie a nagy átváltozás óta csak
239 10     |                 Az õ szemei beleláttak Athalie lelkének sötétségeibe. Õ
240 10     |                 Õ meg akarja alapítani Athalie szerencséjét. Azt hiszi,
241 10     |         fizetni! És hogyne hinné? Hisz Athalie maga mondott le önkényt
242 10     |              jelenetrõl semmit, amikor Athalie titokban látogatta meg elvált
243 10     |                furcsa levél ez! - mond Athalie, egyikét az érkezett leveleknek
244 10     |               oszlopos tükör, amelyben Athalie még egyszer körülnézte magát,
245 10     |                 ön ahhoz nem ért. Majd Athalie lesz olyan jó.~Timéa egész
246 10     |           halaványságtól, ami e szónál Athalie arcán megjelent, s eszébe
247 10     |                valaha éppen így mondta Athalie Timéának: „Jer, tûzd fejemre
248 10     |       menyasszonyfátyolomat.” És talán Athalie sem gondolt akkor arra,
249 10     |       vérfagylaló méreg van szavaiban.~Athalie odalépett Timéához, hogy
250 10     |   jobbról-balról mindenféle hajtûkkel.~Athalie keze reszketett. Az egyik
251 10     |                villámot, mely e szónál Athalie arcát bevilágította.~A pokoli
252 10     |               rám?~Már abban a percben Athalie ismét alázatos volt, mint
253 11     |        lakodalom elõestéje van ma!~Hát Athalie hol van?~Sem itt, sem ott.~
254 11     |              és azt kérdezné: „Hol van Athalie?”~Athalie egyedül van abban
255 11     |           kérdezné: „Hol van Athalie?”~Athalie egyedül van abban a teremben,
256 11     |                a régiek közül emlékül; Athalie azon ült akkor, mikor a
257 11     |        regálpapíron Timéára elbámulva.~Athalie most is ezen a széken ül.~
258 11     |             lomtárba vándorolt már, de Athalie most is ott látja maga elõtt
259 11     |                komor födélorma mögött.~Athalie itt a sötétben végigálmodja
260 11     |         Megaláztatni azon ember elõtt!~Athalie tagjai reszketnek a láztól!~
261 11     |              annyi hajón keresztül.~De Athalie nem hallja azt a víg rikongatást;
262 11     |          hallja azt a víg rikongatást; Athalie csak azt a suttogást hallja...~
263 11     |               egy szelencét felnyisson Athalie, s az abból kiszedegetett
264 11     |          vegyész csalhatlan arcanumai.~Athalie válogat közöttük.~Egyet
265 11     |               pattant le a zongoráról.~Athalie úgy összerezzent, hogy mindent
266 11     |                 súgja a sárkány mögött Athalie.)~A võlegény tovább megy
267 11     |              szokott lenni?~- De igen, Athalie néném alszik ott Zófi mamával.~-
268 11     |             mondta ezt az ima alatt...~Athalie a pokol dühét érezte szívében.~
269 11     |           elõszobába kijött, már akkor Athalie is ott volt.~A hálószobából
270 11     |          elõkóstolásában voltak éppen.~Athalie fogta az elõszoba asztalán
271 11     |              szép ezüsttallért nyomott Athalie markába.~Csak akkor riadt
272 11     |              kérem, sértõ ajándékomat.~Athalie gúnyos bókolással húzódott
273 11     |        kívánság, nyílt az ajtó, s jött Athalie kisasszony, kezében egy
274 11     |                  rivall a cselédsereg.~Athalie mosolyogva helyezi le az
275 11     |               drága sültek közé, azzal Athalie után sietett.~Mikor közös
276 11     |               hálószobájukba érkezett, Athalie már feküdt. Az ágyfüggönyök
277 11     |            magáét.~S azt álmodja, hogy Athalie mezítláb, egy hálóingben
278 11     |               álmában Zófi asszony; de Athalie odaérteti ajkaihoz a párolgó
279 11     |            fenyegetõ szép szemeivel.~- Athalie, ébren vagy? - szól nyugtalankodva.~
280 11     |              Fölkel remegve, s odamegy Athalie ágyához. Az ágy üres.~Nem
281 11     |              ágyat. Nincs ott senki.~- Athalie, Athalie, hol vagy? - suttogja
282 11     |            Nincs ott senki.~- Athalie, Athalie, hol vagy? - suttogja félelmesen.
283 11     |              utcán semmi nesz.~Hol van Athalie?~. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .~
284 11     |                                        Athalie ott van a leskelõdés rejtekében.~
285 11     |             alá. Azzal szokott aludni.~Athalie látja ezt mind!~Azután eloltja
286 11     |            eloltja Timéa a gyertyát, s Athalie nem lát többé semmit.~Csak
287 11     |               ki soha sincs megölve!). Athalie kilép rejtekébõl. Mezítláb
288 11     |              jól kell kimérve lenni...~Athalie odatartja közel hozzá a
289 11     |              gondolatok láncán.~Ez itt Athalie. A másik szobában Athalie
290 11     |              Athalie. A másik szobában Athalie anyja. Bosszú, szerelemféltés,
291 11     |         asszony hangja az.~E kiáltásra Athalie tagjait tompa zsibbadás
292 11     |             utcán.~- Gyilkos! Gyilkos!~Athalie ijedten ereszti el a kardot
293 11     |                Ki tette ezt?~- Hol van Athalie? - kérdi az õrnagy Zófi
294 11     |             városkapitány felnyitja az Athalie hálószobájához vezetõ ajtót,
295 11     |               õket. Hisz õ tudja, hogy Athalie ágya üres.~Athalie ott fekszik
296 11     |                hogy Athalie ágya üres.~Athalie ott fekszik az ágyán - és
297 11     |              odalép, az is megtapintja Athalie üterét.~Nyugodtan ver az.~„
298 11     |          egészen hideg az és nyugodt.”~Athalie érzi, hogy most kezét az
299 11     |              görcsösen rándulnak össze Athalie ujjai, s az õrnagy úgy érzi,
300 12     |          minden el volt téve kéz alul. Athalie azt állítá, hogy õ maga
301 12     |            mint a kapott sebek.~Retteg Athalie sorsa miatt.~E rémeset óta
302 12     |               a gyilkosság tanújeleit, Athalie véres öltönyeit.~Timéa iszonyodva
303 12     |             mérgekkel tölt szelencét s Athalie naplóját, a szörnyû önvallomásokat,
304 12     |                álljon még egyszer.~Óh, Athalie nem retteg e pillanattól!
305 12     |            szívébe szúrni még egyszer!~Athalie egész gyászban jelent meg
306 12     |        vonásain, mikor belép Timéa, és Athalie látja ezt az arcot, szoborfehéren,
307 12     |       összeforrt hege éktelenít. Ez is Athalie menyegzõi ajándéka.~És Timéa
308 12     |          suttogja fogait összeszorítva Athalie. (Hiszen test testhez érve
309 12     |               hallgassa meg, Brazovics Athalie kisasszony, mi van ebben
310 12     |              az elnök; az alatt vannak Athalie vádolói: a véres hálóöltöny,
311 12     |                méregszelence, a napló.~Athalie felsikolt erre, mint egy
312 13     |               változtatta e büntetést.~Athalie még most is él.~Csak negyven