Part,  Chapter

  1 2 |       Timéának a távcsövet, utasítva õt, hogy hol láthatja meg vele
  2 3 |               gyermekem - vigasztalá õt Euthym -, ha a sziklához
  3 3 |       tündérmeséire, hanem kikerülte õt, ha meglátta.~ ~
  4 4 |         hiszen a szeme elõtt sodorta õt le a hajó orráról a hullám.~
  5 7 |            útifüves ösvényen vezette õt aztán a part mentében végig,
  6 7 |         lehet tréfálni. Nem bántotta õt Almira, csak fogta szépen
  7 7 |              Timár váltig iparkodott õt kiengesztelni, nevezte Almira
  8 7 |             farkát, hogy visszahúzza õt magához. Ezért meg Narcissza
  9 8 |            jól, hogy másnak a gondja õt megvédelmezni. Noémi csitította
 10 8 |             fülét, annál fogva húzta õt vissza; a kutya nyöszörgött,
 11 8 |           vacsorának. Igen köszönöm!~Õt ugyan senki az elszámláltak
 12 8 |            állatot bosszanthat, mely õt el nem érheti, s mely amiatt
 13 8 |                 ember nem mérgezte-e õt meg, hogy úgy elhallgatott
 14 9 |           fogok; azért is fölnevelem õt! Hogyan fogok élni? Ahogy
 15 9 |            elpusztultunk, s a csapás õt is érte; mert apja õt is
 16 9 |         csapás õt is érte; mert apja õt is elhagyta.~Igazán nem
 17 9 |    asszonyának nevezi. Noémi gyûlöli õt. Pedig nem is sejti, hogy
 18 9 |           keresztelõje óta, elveszik õt tõlem erõvel, és beteszik
 19 10|               Trikalisz Euthym hívta õt.~- Uram, jöjj át hozzám!~
 20 10|         fojtatott meg Sztambulban, s õt magát tulajdon rabszolgája
 21 10|             kormány kéme. Én ismerem õt, s õ is rám ismert bizonnyal.
 22 10|            kívánhatja muzulmán, hogy õt keresztényi módon temessék
 23 10|            és megkéred, hogy fogadja õt leányának. Egy leánya már
 24 10|               szinte magammal vittem õt is. Pedig nem akarom. Neki
 25 10|      becsületedre, hogy fölébreszted õt, hogy életre hozod, hogy
 26 11|     összevonta.~Timár halkan szólítá õt nevén.~Arra hirtelen felszökött
 27 11|       mellszobor.~- Timéa! - szólítá õt Timár, s felhúzta meztelen
 28 11|              hátravonva, kényszeríté õt a kávét lenyelni.~Addig
 29 13|     lefoglalhatjuk. Hová temették el õt?~- A Duna fenekére.~- Ah!
 30 13|              mert az apja nélkül sem õt, sem a jószágot le nem tartóztathatom.
 31 14|           arra gondolt, hogy ha most õt a víz innen elviszi, addig
 32 14|              vízben, s felnyalábolta õt mindenestõl az ölébe.~-
 33 1 |              tollunkból!) No igenis. Õt alacsony sorsból emelte
 34 1 |            egy percben fogadott apja õt, az árvát? s hogy taszítja
 35 1 |             és elhallgat, nem bántja õt, mint nem bántották az örvények,
 36 1 |   érthetetlen katasztrófa után, mely õt ez idegen földre vetette,
 37 1 |            ülnie, s nem volt szükség õt szólítani: magától is felkelt,
 38 3 |              ennyiért üldözték volna õt oly szívósan? Érdemes volt
 39 3 |          akarsz gazdaggá lenni, hogy õt boldoggá tehesd.”~„Alhatol
 40 4 |          volt a legelsõ, aki sietett õt üdvözölni, s mindenki elõtt
 41 4 |      lehetett az a gonosz ember, aki õt így bevádolta?~- Már hiszen
 42 4 |          úrnak, ki viszont biztosítá õt mindenkorra kiterjedõ magas
 43 4 |             vagy? - e szókkal fogadá õt a fõtisztelendõ úr, ki oly
 44 4 |            Timár tudta, hogy mi köti õt oda. Õ tudta, hogy miért
 45 4 |          levõvel együtt!~Ez tartotta õt Komáromhoz kötve, mikor
 46 4 |               mégis ott maradt, ahol õt még mindig Timárnak hítták,
 47 5 |           beszél, mi nótát ver; csak õt látja.~De van is rajta mit
 48 5 |      meglátta, azt annak vette, hogy õt most minden ember nagyon
 49 5 |          Timéának. Nagyon mulattatta õt az, hogy Timéa az udvarlást
 50 5 |             hogy tetszik neki az, ha õt kisasszonynak nézik; ha
 51 5 |              táncestélyek alkalmával õt is elõkeresik valahonnan,
 52 5 |             fehér kezével! - biztatá õt a kapitány.~Mire aztán Timéa
 53 7 |          Kacsuka úr felvilágosította õt róla.~- Ugyan, Timéa kisasszony,
 54 7 |             asszony többször nevezte õt úgy, hogy kis menyasszony.~
 55 7 |             legyen; ne ébresszék fel õt hamarább, mint mikor már
 56 8 |          belõle, melyik öl hamarább; õt halva fogják találni.~Most
 57 8 |        menyegzõ napján kellett volna õt a võlegénynek vinnie, az
 58 8 |            kapitány pedig nem ölelte õt meg.~- Üljön le, kisasszony -
 59 8 |              és évek óta nem szereti õt a kapitány, hanem valaki
 60 8 |           hatalom meg nem szabadítja õt többé.~Az oszlopos ház hosszú
 61 8 |              volnának mind a ketten. Õt is kivégeznék, s megtalálná
 62 8 |           elõtti éjszakán, s melyért õt úgy kinevette. Annak a versei
 63 8 |             szemeibe. A leány engedé õt lelkébe nézni.~Timéa ismétlé
 64 8 |               óvakodó tekintet, mely õt minden válságos fordulatnál
 65 1 |    keresztanyja fog lenni: az vezeti õt ki a keresztelõ medencéig,
 66 1 |  Szentháromság nevében megkereszteli õt „Zsuzsánnának”. Ezt a nevet
 67 1 |              ezáltal tanúsítja, hogy õt mégis szereti.~- Óh! ha
 68 1 |           karját kell kitárnia, hogy õt keblére vonja. Nem meri.
 69 2 |           szerencse hódol annak, aki õt megveti. Akármihez fogott
 70 2 |           két kegyetlen gyûlölõ szem õt mindenüvé kíséri.~Amíg a
 71 2 |            házhoz ebédre, nem gyõzte õt a konyhából elõidézni.~Athalie
 72 2 |          Mihály közel van; nem látta õt meg lecsukott szempilláin
 73 2 |         mindig vele vagyok. Én látom õt szenvedni, de nem hallom
 74 2 |          várnék önre, hanem megölném õt magam, s ön csak a temetésére
 75 2 |             elsüllyedt, s felkarolva õt fekhelyérõl e rémkiáltással: „
 76 2 |           vele ki e házból, és vigye õt olyan helyre, ahol nem õrzi
 77 2 |            hagyta el a házat. Kiûzte õt abból az a leány!~Künn az
 78 3 |             szíve? Nem szerethetné-e õt egy asszony még akkor is,
 79 3 |           annak a fejét, kényszeríté õt áldozatának szabadon bocsátására,
 80 3 |              öröm sugárzik akkor, ha õt jönni látja.~- Milyen régen
 81 3 |          aludni.~- Te bohó ! - feddé õt Teréza -, sohasem ébrednél
 82 3 |         csinált belõle, s visszaadta õt az otthonának.~- Kedves
 83 4 |          annak a leánynak! - szólítá õt meg rideg, száraz hangon
 84 4 |              Követelheti tõled, hogy õt kiházasítsd.~Noémi haragosan
 85 4 |      férfinak, ki az élõ kárhozatból õt kiszabadítá, ki éjjeli,
 86 4 |            beleártani?~- Az, hogy én õt szeretem! - kiálta föl Noémi
 87 5 |            már az eltávozott, akitõl õt öntestével védnie kellett.~
 88 5 |             azt mondja: „én szeretem õt”?~El akarta ezzel ûzni végképpen
 89 5 |   Lehetetlenné akarta tenni, hogy az õt még nejének óhajtsa?~Nem
 90 5 |        szívében azon ember iránt, ki õt és anyját örök aggodalmaiktól
 91 5 |      szigetre, ha nem vonzotta volna õt ide valami? S ha õ szeret
 92 5 |            életében azt a szót, hogy õt szereti valaki.~Szereti
 93 5 |     vállaihoz, hogy magához szorítsa õt, és halk, suttogó szóval
 94 5 |             ön miatt! Ha látta volna õt esténkint a sziklára fölmenni
 95 5 |             egyre erõsebben szorítja õt magához.~Íme egy lény valahára
 96 5 |       valahára a széles világon, aki õt szeretni tudja.~Akinek az „
 97 5 |           világban: egy szívet, mely õt szereti!~Csodálatos átalakulás
 98 5 |            anyja, még az is elárulja õt: „nagyon szeret, úgy szeret,
 99 5 |             A hajnal már ott találta õt a fák alatt.~El volt határozva.
100 6 |            meg róla? - Hogy hozod ki õt azon balsorsból, melybe
101 6 |        eltávozom? Nem azzal teszem-e õt öngyilkossá, ha soha nem
102 6 |             Timár, s azzal otthagyta õt, és odább ment.~Tódor ott
103 6 |             a legelsõ bokornál, mely õt eltakarta elõle, hogy nem
104 6 |            életedre tört. Visszaadni õt az életnek, a világnak,
105 6 |         mulasztásért.~Sokszor látták õt a Duna-parton fél napon
106 6 |            megint azt, hogy el fogja õt felejteni örökre.~Babonás
107 6 |            mártírarcot, s megtérítik õt újra.~Valami súlyos van
108 6 |           Timéának, melyben fölkérte õt, hogy minden levelét, mely
109 6 |           azt nem, hogy hová. Minden õt érdeklõ levelet intézzenek
110 6 |        elementumok nagyon is siettek õt baljóslataikkal visszariasztani,
111 7 |          most; de Mihály megnyugtatá õt afelõl: elvégzi azt mind
112 7 |         sóhajtott: „Mennyire szereti õt!”~Timárnak nagy szüksége
113 7 |            tudta tagadni.~- Megölted õt? - kérdé a leány.~- Nem.~-
114 8 |            legelõször; az öröm, hogy õt itt találja egyedül, s a
115 8 |            fogott toll nem invitálta õt, hogy még az ajkát is csókolja
116 8 |             a nõ mindennap így várta õt - és ki tudja, mióta?~De
117 8 |           Kérlek, Athalie! - csitítá õt Timéa.~- Hiszen én nem azért
118 8 |           pohara voltak föltéve. Itt õt mindennap várták. Itt az
119 8 |              nõ egymás után értesíté õt a nagy kiterjedésû üzlet
120 8 |            Levetinczy úr megérkezik, õt rögtön értesítsék róla,
121 8 |         környék jóltevõjét. Megtette õt Noénak, ki a bárkát építteté,
122 8 |               talán bûnös út vezette õt a mesés gazdagsághoz, mely
123 1 |           szíve hidegen marad: tegye õt bárki próbára. Tesznek is
124 1 |           kísérte figyelemmel, hanem õt is.~Athalie elõtt nem maradhat
125 1 |          volt szabad elárulnia, hogy õt az ittas fecsegõ szavai
126 1 |      kvaterkánál újból megfenyegette õt az ujjával, mintha valami
127 1 |           kinek jutott valaha eszébe õt bigámiáért beperelni? Menjünk
128 1 |             éve múlt, hogy nem látta õt.~Minden gondolatja el volt
129 1 |         felfogadtuk? Az Isten küldte õt nekünk.~Hogy haragszik-e
130 1 |          érzi már a szédületet, mely õt oda visszavonja.~Az az egész
131 1 |         lefeküdt, akkor nem lehetett õt kikérdezni, ahogy asszonyszokás,
132 1 |            idegennek nem volt szabad õt meglátni. Szakállt növelt
133 1 |            jöhetett volna valaki, ki õt már látta a világban.~A
134 1 |      gyógyító tudatát, hogy kibékíti õt önmagával.~Néha jön küszöbére
135 1 |           iszákját.~Sok ember ismeri õt, akinek hitvallása a hallgatás,
136 2 |           szép napon kikocsikáztatja õt a monostori dombra, hol
137 2 |         partján, kik többször látták õt az Osztrova-sziget felé
138 2 |            most is azok laknak, akik õt szeretik. Hogy tudassa velük
139 2 |          jöjj be hát!~- Fel találjuk õt költeni, s majd sírni fog.~-
140 3 |           fájó homlokra meggyógyítja õt. Alázatos az iránt, akirõl
141 3 |            iránt, akirõl tudja, hogy õt imádja. És midõn azt a gyermeket
142 3 |              kell õrülnie annak, aki õt magáévá tette, és mégsem
143 3 |            Timéát látni, maga elõtt, õt néven szólítani, feleségének
144 3 |              akart. Noémi alig bírta õt visszaerõszakolni fekhelyére.~„
145 3 |    óriáskígyóra bukkant, az megkapja õt, elnyeli. Huh! milyen borzasztó
146 3 |              ne neheztelj! - kérlelé õt Noémi. - Friss vízért voltam
147 3 |     szeráfimok között, ott hallottad õt énekelni!~Estefelé kiküldte
148 3 |    végeszakadatlan.~Mihály odaölelte õt magához, és hagyta sírni.~
149 3 |              nálam nem voltál, akkor õt ápoltad, s én szidtalak
150 3 |            szeresse.~Mihály odavonta õt az ölébe.~A falevelek, a
151 3 |     megszólalt újra:~- Hová tettétek õt? Vezess el hozzá.~- Ma még
152 4 |        Mihályt elhalmozta, nem bírta õt búskomor kedélyébõl kigyógyítani.
153 4 |              Pedig Noémi tudta volna õt megvigasztalni; csak egy
154 4 |              urat, már fekve találta õt. Annak a hírére Timéa is
155 4 |             kétségbeesetten elhagyta õt, s ily szétzúzott kedéllyel
156 4 |      kezedben jobban megnyerte volna õt számodra, mint minden aranyad
157 5 |            nõi gyöngédségét, ellopta õt magát egészen.~Ellopta Teréza
158 5 |             egész óvilágot, számûzve õt ravaszul a másik hemisphaeriumra.~
159 5 |              méreg, mely elszállítsa õt a semmi csillagába; hah,
160 5 |              mondta, hogy maga fogja õt mindenre megtanítani. Olvasni,
161 5 |               hogy talán azért hozta õt össze e nõvel a sors, hogy
162 5 |            hogy azokat õrizze. De én õt jószívû, becsületes embernek
163 5 |             világa, akkor el hagytam õt venni egy embernek, akirõl
164 1 |     szerelmeért, átkozott volna, aki õt martalékul hagyná ott a
165 1 |             boldog legyen.~Bár tudná õt gyûlölni; bár tudna ellene
166 1 |              magát, s azután kínozni õt bizalmasságával. Zófi asszony
167 1 |              a szentkép arcán, mikor õt meglepte? Nem érezte, hogy
168 1 |         asszonyomnak. Nem rágalmazom õt ön elõtt többet. Mindig
169 1 |     uralkodójának. Most már elûzheti õt e trónról, amelyrõl egy
170 1 |              neki azt a rangot, mely õt megilleti: boldog nõvé,
171 1 |        boldog nõvé, asszonnyá teheti õt, ahogy érdemes rá.~És mégis -
172 1 |           ember, asszonyom? Láthatta õt nehányszor a színházban,
173 1 |          járatban van itt. Én vettem õt kérdõre. Ismét a szokott
174 1 |               Timár, midõn így látta õt, csüggedten üté homlokát
175 1 |             tudvágy újra visszavonta õt a sötétbe bevilágló fénysugárhoz,
176 1 |               az egyetlen lény, mely õt az élethez köti; az egyetlen
177 1 |             lenne, én el nem hagynám õt akkor sem. Akkor éppen nem.
178 1 |             a boldogságot, amitõl én õt megfosztottam!”, és nem
179 2 |            senki arra gondolni, hogy õt megcsalja, meglopja, meggyalázza,
180 2 |               Mily hévvel magasztalá õt a feleség!~„Szolgálóleányból
181 2 |              boldogságot, melytõl én õt megfosztottam.”~Ez Timéa.~
182 2 | éghajlatunkban. Mi rögtön elfogattuk õt, azonban az ellopott pénzbõl
183 2 |             évi gályarabságra ítélte õt.~Timár nem bírta tovább
184 2 |  gonosztevõvé fogja tenni.~Nem ölted õt meg rögtön egy golyóval,
185 2 |            elõtted. Mert látni fogod õt a földön és annak minden
186 2 |              osztozik a barát, kitõl õt elragadta csalárdul.~Szenved
187 3 |        malomnak a kísértete ez, mely õt futása végén ijeszteni s
188 3 |            nincs semmi élõ közel, ki õt megszabadítsa?~Van.~A malomban
189 3 |            vállat vont.~Mi ijesztené õt meg már a világon?~Megtudta
190 3 |           már haza, Galambos - küldé õt Mihály. - El lehet fáradva.~-
191 4 |             a vastól.~„Te is ismered õt talán?”~Erre megrázta az
192 4 |          nagyobb tolvajra akadt, aki õt útközben megölte és kifosztotta!”~-
193 4 |           ugrálj, barátom! - csitítá õt a kalandor. - Ez a fegyver
194 4 |              hogy elmegyek, de ekkor õt is magammal viszem, s valahogy
195 4 |              Timárnak látnia kellett õt azokkal a borzasztó sebekkel,
196 4 |         tette; - hogy csak el akarta õt tenni lába alul. Ez az ember
197 4 |             te elõkelõ úr vagy. Hogy õt meggyaláztad, hogy soha
198 4 |          hogy csak kéjeidnek áldozod õt fel, és gonosztevõ vagy.
199 4 |             és szép deli ifjú, s aki õt most is kész elvenni, szemet
200 4 |             mi jogon tagadhatnád meg õt tõlem? Nem vagyok-e én eljegyzett
201 4 |              võlegénye Noéminek, aki õt törvényes nõmmé tehetem,
202 4 | visszaadhatom; míg te el nem veheted õt soha, csak szerencsétlenné
203 4 |       használhatta volna, megragadta õt a két karjánál fogva, egyet
204 5 |            hagyja azt az embert, aki õt semmivé teheti, aki semmivé
205 5 |          célpont valakire nézve, aki õt le akarja lõni.~Krisztyán
206 5 |             most bosszúból meg fogja õt lõni?~De az megáll elõtte,
207 5 |            ember udvaráról. Elkíséri õt szemeivel a hólepte úton
208 5 |            még egyszer azt a nõt, ki õt vetélytársa elõtt oly szent
209 7 |         távol temetõig gyalog kíséri õt ki asszony, férfi, gyermek.~
210 8 |           vagyok az anyja, én hoztam õt a világra. Jó gyerek is
211 9 |            ah, akkor úgy vigasztalta õt Noémi szelíd csókjaival.~
212 9 |          Noémi oly erõszakkal ölelte õt keblére, mintha vissza akarná
213 9 |        keblére, mintha vissza akarná õt tartani, hogy a sírba bele
214 9 |        Mihály karjába öltve, bevitte õt a szobába, s odavezette
215 9 |              hogy valaha alva lássam õt magam elõtt.~- Noémi, te
216 9 |             gyémánttal elárasztottam õt; de tetõled egy betût sem
217 10|           akasztva kezét, odavezette õt az étterem szárnyajtajához,
218 10| Visszafordult Athalie-hez, megölelte õt, és megcsókolá.~- Ne haragudjál,
219 11|          Ezen a széken ülve festette õt le Kacsuka úr, mikor a kezében
220 11|            ember volt a világon, aki õt megértette; aki tudta, hogy
221 11|               S az az egy ember, aki õt szívének irtózatában kellõ
222 11|          szét voltak húzva: láthatta õt, háttal kifelé fordulva
223 11|            kiszabadul, félretaszítja õt maga elõl, s visszafut a
224 11|               Zófi asszony megismeri õt, s lekiált rá:~- Siessen
225 11|    eszméletlenül.~Az õrnagy felvette õt karjaira, s ágyára fekteté.~
226 12|            ajtaját zárva találták, s õt magát eszméletlenül. Hogy
227 13|                mintha vonzotta volna õt oda valami titkos sejtés...