Part,  Chapter

 7501 3      |                    palotákat. Ezt a várost a földindulás szokta látogatni.
 7502 3      |                    Félek, hogy ránk szakad a boltozat. Onnan a kisajtóból
 7503 3      |                   szakad a boltozat. Onnan a kisajtóból valaki leskelõdik
 7504 3      |                  Ne nézz rá, Noémi. Megver a szemével. Valaha övé volt
 7505 3      |                kísérteni. Nézd, gyilok van a kezében, téged akar megölni
 7506 3      |                  vele. Siessünk innen!”~De a sietésnek ott volt az akadálya;
 7507 3      |            sietésnek ott volt az akadálya; a roppant sok pénz.~„Nem tudok
 7508 3      |               tudok felkelni! Agyonnyom ez a sok arany. Mind itt fekszik
 7509 3      |                    arany. Mind itt fekszik a mellemen. Vegyétek el rólam.
 7510 3      |                    besüllyedek az aranyba. A tetõ beszakadt, s a padlásról
 7511 3      |               aranyba. A tetõ beszakadt, s a padlásról mind rám ömlik
 7512 3      |             szörnyû hatalom lehet az, mely a szegény hajóst ily kínzó
 7513 3      |                    Te nem szereted, Noémi, a gyémántokat? Bohó vagy.
 7514 3      |                   Azt hiszed, hogy az, ami a gyémán­tokban tûz, az éget?
 7515 3      |                  eddig nem tudtam. Hisz ez a pokol tüze. A neveik is
 7516 3      |              tudtam. Hisz ez a pokol tüze. A neveik is rokonok: diamant,
 7517 3      |                  diabolus! Beledobjuk õket a vízbe, ugye? Rakd le magadról.
 7518 3      |                    le magadról. Beledobjuk a vízbe, ugye? Én tudom, honnan
 7519 3      |                  oda. Ne félj, nem maradok a víz alatt. Fojtsd vissza
 7520 3      |                   víz alatt. Fojtsd vissza a lélegzetedet, és imádkozzál.
 7521 3      |            elsüllyedt hajóba megyek, annak a kabinjába. - Hah, ki fekszik
 7522 3      |                  az ágyon!”~„De nem szabad a nevét kimondani.”~„Nézd,
 7523 3      |                     hogy süt be az ablakon a vörös hold! Csukd ki innen
 7524 3      |                 vörös hold! Csukd ki innen a holdvilágot. Nem akarom,
 7525 3      |                   ember talppal áll felénk a föld másik oldalán. Ha a
 7526 3      |                   a föld másik oldalán. Ha a föld üvegbõl volna, éppen
 7527 3      |           Csörgõkígyókat szed. Minek szedi a csörgõkígyókat? Hogy majd
 7528 3      |                  mikor visszajön, itt ezen a szigeten eleregesse. Ne
 7529 3      |                arca! Csak ne látnám, mikor a kígyó elnyeli! Csak ne nézne
 7530 3      |                    nézne rám így! Már csak a feje van kinn, és mégis
 7531 3      |                    lássam!”~Újra változott a rémlátvány.~„Egy egész flotta
 7532 3      |                     Egy egész flotta úszik a tengeren. Mivel van tele?
 7533 3      |                   tele? Liszttel. Most jön a forgószél, a tornádó, megkapja
 7534 3      |            Liszttel. Most jön a forgószél, a tornádó, megkapja a hajókat,
 7535 3      |             forgószél, a tornádó, megkapja a hajókat, felragadja a felhõkbe,
 7536 3      |             megkapja a hajókat, felragadja a felhõkbe, összetöri pozdorjává.
 7537 3      |            felhõkbe, összetöri pozdorjává. A liszt mind szétömlik. Az
 7538 3      |               világ fehér lesz tõle. Fehér a tenger, fehér az ég, fehér
 7539 3      |                 tenger, fehér az ég, fehér a szél; a hold kibukkan a
 7540 3      |                 fehér az ég, fehér a szél; a hold kibukkan a felhõk közül,
 7541 3      |                    a szél; a hold kibukkan a felhõk közül, s nézd, hogy
 7542 3      |                hogy festi be vörös pofáját a szél egyszerre liszttel.
 7543 3      |               tördelte, és reszketett.~Óh! a szegény teremtés éjjel-nappal
 7544 3      |             mellette egy széken; éjszakára a hárságyat odahúzta az õ
 7545 3      |                 fekhelye mellé, s ott hált a közelében, nem gondolva
 7546 3      |                    nem gondolva arra, hogy a hagymáz ragályos. Gyakran
 7547 3      |                 ragályos. Gyakran odatette a fejét Mihály vánkosára,
 7548 3      |                 száraz ajkairól lecsókolva a forró lázsóhajtást.~Teréza
 7549 3      |                   háziszerekkel igyekezett a lázat enyhíteni, s az ablakokat
 7550 3      |                    ablakokat leszedé, hogy a szabad lég járhassa a kis
 7551 3      |                 hogy a szabad lég járhassa a kis szobát: a hagymáznak
 7552 3      |                 lég járhassa a kis szobát: a hagymáznak legjobb gyógyítója.~
 7553 3      |                    Megmondá Noéminek, hogy a láz emberi számítás szerint
 7554 3      |                 hosszú éjszakákon át Noémi a beteg ágya elõtt, imádkozva
 7555 3      |                beteg ágya elõtt, imádkozva a látogató Istenhez, hogy
 7556 3      |                     inkább ha áldozat kell a sírnak, itt van õ, vegye
 7557 3      |                    õ meg Mihály helyett.~S a sorsnak tetszik néha az
 7558 3      |                    világot kínálta cserébe a rettenetes halálnak, saját
 7559 3      |                 alkudni enged magával.~Hát a rettenetes angyal elfogadta
 7560 3      |                 angyal elfogadta az alkut.~A tizenharmadik napon Mihálynak
 7561 3      |                   napon Mihálynak elmúltak a lázálomlátásai, fejének
 7562 3      |              felmagasztaltság helyet adott a bágyadt kimerülésnek: a
 7563 3      |                    a bágyadt kimerülésnek: a betegség jobbra fordultának
 7564 3      |                  gondos ápolás mellett, ha a betegre jól és szeretet­
 7565 3      |              indulatrohamoktól megõrzik; s a beteg ilyenkor oly ingerlékeny.
 7566 3      |                  felgerjedés halála lehet.~A tizennegyedik nap egész
 7567 3      |                 Timár kórágya mellett; még a kis Dódihoz sem ment ki,
 7568 3      |                    Teréza asszony mellett.~A tizennegyedik nap reggelén
 7569 3      |                   álomba szenderült, hogy „a kis Dódi nagyon beteg”.~
 7570 3      |                    nagyon beteg”.~Most meg a gyermek is!~Szegény Noémi!~
 7571 3      |                 gyermek is!~Szegény Noémi!~A kis Dódinak torokgyíkja
 7572 3      |             Dódinak torokgyíkja kezdõdött. A legveszélyesebb betegségük
 7573 3      |                 legveszélyesebb betegségük a gyermekeknek, amelybõl az
 7574 3      |                  Noémi rémülten sietett ki a gyermekhez. A kis ártatlan
 7575 3      |                   sietett ki a gyermekhez. A kis ártatlan teremtés arca
 7576 3      |               változva. Nem sírt az; ennek a betegségnek nincsen panaszhangja,
 7577 3      |                   de annál rettenetesebbek a kínjai!~Óh! az borzasztó,
 7578 3      |                 Teréza nem állhatta ki ezt a tekintetet.~„Annyi nyomorulton,
 7579 3      |                    segíteni; egyedül ennek a számára nincsen semmi tudományod?”~
 7580 3      |                    Nincsen.~Noémi leborult a gyermek ágyacskája mellé,
 7581 3      |              parányim? angyalkám? Nézz rám a te szép szemeiddel!~A gyermek
 7582 3      |                  rám a te szép szemeiddel!~A gyermek pedig nem akart
 7583 3      |                    gyermek pedig nem akart a szép szemeivel nézni. És
 7584 3      |            szemeivel nézni. És mikor aztán a sok csókra, könyörgésre
 7585 3      |                  nézése, aki már megtanult a haláltól félni.~- Óh! ne
 7586 3      |                 nézz rám így, ne nézz rám.~A gyermek nem sírt, csak rekedten
 7587 3      |            rekedten köhögött.~Jaj, csak az a másik beteg odabenn meg
 7588 3      |                reszketve tartá karjai közt a gyermeket, s aközben arra
 7589 3      |              aközben arra hallgatott, hogy a másik szobában alvó nem
 7590 3      |                    még fel.~Mikor maghallá a szavát, akkor otthagyta
 7591 3      |                    szavát, akkor otthagyta a gyermekét, és átment Mihályhoz.~
 7592 3      |                 forró rohamának elmúltával a visszahatás lankadtsága
 7593 3      |         ideglázasnak olyan megrögzött réme a patkánylátás.~- Nem jöhet
 7594 3      |             ablakon.~- Úgy? Hát hol van az a friss víz?~Noémi adott neki
 7595 3      |                 ölni?~Noémi tûrte szelíden a szidást.~És aztán, mikor
 7596 3      |                   ismét otthagyhatta Noémi a beteg gyermeket, s ott lehetett
 7597 3      |                 mellett.~Ez így ment aztán a hosszú éjszakán keresztül.
 7598 3      |              költözött egyik beteg ágyától a másikéhoz.~És Mihályt folyton
 7599 3      |                   hogy hol járt most.~Mert a betegek oly gyanakodók!
 7600 3      |             indulatosabbak. S egy kitörése a szenvedélynek, egy ijedség,
 7601 3      |              ijedség, egy felgerjedés elég a meghalásra.~Aki velük bánik,
 7602 3      |              mártír legyen.~Noémi az volt.~A gyermek egyre rosszabbul
 7603 3      |                 szabad sírnia, hogy Mihály a szemein meg ne lássa, hogy
 7604 3      |              elõhozni; készen volt tartva. A beteg felszürcsölte azt,
 7605 3      |                    azt kérdezte tõle: „Hát a kis Dódi mit csinál?”~Noémi
 7606 3      |                    észre fogja venni, hogy a szíve milyen nagyot dobbant
 7607 3      |                 milyen nagyot dobbant erre a szóra.~- Alszik - felelé
 7608 3      |              lássam.~- Jó lesz, Mihály!~És a gyermek egyre rosszabbul
 7609 3      |                    beteg, s hazudozni neki a gyermekrõl mindenféle meséket;
 7610 3      |                       Játszik-e Dódi azzal a kis faemberrel?~- Óh nagyon
 7611 3      |                   nagyon játszik (...azzal a szörnyû csontemberrel!).~-
 7612 3      |                    Vidd oda neki tõlem ezt a csókot.~S Noémi elvitte
 7613 3      |               csókot.~S Noémi elvitte neki a búcsúcsókot.~Megint egy
 7614 3      |          szobájában.~Noémi azt az éjszakát a gyermek mellett virrasztá
 7615 3      |          halálküzdelmét, és visszafojtotta a könnyeit szívébe. Hogy nem
 7616 3      |                  Hogy nem szakadt meg bele a szíve?~Mikor Mihályhoz belépett,
 7617 3      |              belépett, ismét mosolygott.~- A kis Dódinál voltál? - kérdezé
 7618 3      |                  Dódinál voltál? - kérdezé a beteg.~- Õnála voltam.~-
 7619 3      |                 éppen akkor fogta be Noémi a szemeit az örök álomra!~
 7620 3      |                    És nem volt neki szabad a fájdalmat elárulnia. Mosolyognia
 7621 3      |             elárulnia. Mosolyognia kellett a beteg elõtt.~Délután ismét
 7622 3      |               kedélyben volt Mihály; amint a nap lefelé haladt, idegbántalmai
 7623 3      |           súlyosbodtak. Noémit szólítá, ki a másik szobában volt.~Noémi
 7624 3      |                  arccal tekinte reá.~Hanem a beteg rosszkedvû volt és
 7625 3      |         rátekintett, és gondolá magában:~(„A kis Dódi halotti ingecskéjét
 7626 3      |                monda rá:~- Hiúság, asszony a neved!~És Noémi mosolyra
 7627 3      |                 veszõdött, hogy mit csinál a kis Dódi. És egyre küldözte
 7628 3      |              Mihálynak mondani, hogy nincs a kis Dódinak semmi baja.~-
 7629 3      |                      Olyan sokat alszik az a gyermek! - monda Mihály. -
 7630 3      |                volt.~- Te Noémi - monda -, a Dódi énekelt! Én hallottam,
 7631 3      |                    az angyalok kardalában, a milliónyi szeráfimok között,
 7632 3      |                Noémit.~- Eredj, fektesd le a Dódit. Csókold meg helyettem
 7633 3      |                    mondott Dódi? - kérdezé a visszatérõtõl.~Noémi nem
 7634 3      |                  mondta? - szólt Mihály. - A kedves! - S ettõl a csóktól
 7635 3      |              Mihály. - A kedves! - S ettõl a csóktól aztán elaludt. A
 7636 3      |                   a csóktól aztán elaludt. A maga álmából küldött neki
 7637 3      |                  maga álmából küldött neki a gyermek.~Másnap reggel megint
 7638 3      |                  Másnap reggel megint csak a gyermekrõl beszélt Mihály.~-
 7639 3      |              beszélt Mihály.~- Vigyétek ki a kis Dódit a szabadba; nem
 7640 3      |                    Vigyétek ki a kis Dódit a szabadba; nem jó neki a
 7641 3      |                    a szabadba; nem jó neki a szobában lenni mindig. Vigyétek
 7642 3      |                  lenni mindig. Vigyétek ki a kertbe.~Hiszen éppen ahhoz
 7643 3      |                Teréza még az éjjel megásta a sírt egy szomorúfûzfa tövében.~-
 7644 3      |                  már magamat.~Noémi kiment a beteg szobájából, ráfordítva
 7645 3      |               beteg szobájából, ráfordítva a kulcsot az ajtóra, s azután
 7646 3      |                  ajtóra, s azután kivitték a kis hazatért angyalt, és
 7647 3      |                átadták az õ örök anyjának, a földnek.~Noémi nem akarta,
 7648 3      |               azzal egészségének árt majd. A sírhalom helyett sima virágágyat
 7649 3      |                   sima virágágyat körített a fa tövében, s annak a közepébe
 7650 3      |             körített a fa tövében, s annak a közepébe odaültetett egy
 7651 3      |                 vegyült.~Azután visszament a beteghez.~Mihálynak az volt
 7652 3      |                 Hol hagytad Dódit?”~- Kinn a kertben.~- Mi van rajta?~-
 7653 3      |                     ha ismét kimégy.~Ennél a szónál nem todott Noémi
 7654 3      |                    nem todott Noémi tovább a szobában maradni, kiment
 7655 3      |              tovább õdöngött. Elment ahhoz a szomorúfûzfához, leszakított
 7656 3      |                   félig nyílt bimbót arról a fehér rózsáról, s visszatért
 7657 3      |           mosolyogva nyújtá oda neki - azt a fehér rózsát.~Mihály elvette
 7658 3      |               fehér rózsát.~Mihály elvette a rózsát, s szagolni kezdé.~-
 7659 3      |                  különös! - mondá. - Ennek a rózsának semmi szaga nincsen;
 7660 3      |                    mintha valami halottnak a sírján termett volna.~Noémi
 7661 3      |                   amíg fel nem gyógyul ön, a gyermeket ne hozza az ön
 7662 3      |                 volt. Talán nincsen is itt a mellékszobában.~- Nincsen.
 7663 3      |                 mellékszobában.~- Nincsen. A kertben csináltunk neki
 7664 3      |                  jó, Teréza. Hát menjen ki a gyermekhez most, s küldje
 7665 3      |                 ugye?~- Oda, Mihály!~Ezzel a kegyes ámítással aztán el
 7666 3      |                     míg végre fölkelhetett a kórágyból, mikor már betegségén
 7667 3      |                 ereje.~Noémi segített neki a felöltözésnél. Az õ vállára
 7668 3      |              vállára támaszkodva hagyta el a szobát, s azután Noémi odavezette
 7669 3      |                    azután Noémi odavezette a ház elõtti kis padhoz, oda
 7670 3      |                   susogna, zúgna, beszélne a fülébe, mintha a döngõ méhek
 7671 3      |                  beszélne a fülébe, mintha a döngõ méhek tudósításokat
 7672 3      |        tudósításokat hoznának felé, mintha a fûszálak zengenének lába
 7673 3      |                   hozzá szemeit.~- Hol van a kis Dódi?~A szegény teremtés
 7674 3      |             szemeit.~- Hol van a kis Dódi?~A szegény teremtés ennél a
 7675 3      |                   A szegény teremtés ennél a szónál nem bírta tovább
 7676 3      |           mártírarcát az égre, s két kezét a magas menny felé terjesztve,
 7677 3      |                       suttogá Mihály.~Erre a szóra odaborult keblére
 7678 3      |                    Meg volt rettenve attól a léleknagyságtól, ami e nyomorult,
 7679 3      |             nagynak kell lenni akkor ennek a szeretetnek?!~Mikor aztán
 7680 3      |                  tekinte fel Timárra, mint a napsugár a szivárványból.~-
 7681 3      |                   Timárra, mint a napsugár a szivárványból.~- S te el
 7682 3      |               Mihály.~- Mikor átadtad neki a csókomat, tudtad, hogy a
 7683 3      |                   a csókomat, tudtad, hogy a búcsúcsók volt. Mikor azt
 7684 3      |                    istenanya hét tõre volt a szívedbe verve! Óh! Noémi,
 7685 3      |               Mihály odavonta õt az ölébe.~A falevelek, a fûszálak, a
 7686 3      |                  õt az ölébe.~A falevelek, a fûszálak, a dongó méhek
 7687 3      |                   A falevelek, a fûszálak, a dongó méhek már nem susogtak
 7688 3      |                    Noémi oda Mihályt, ahol a kis Dódi fekszik.~- Mindig
 7689 3      |               fekszik.~- Mindig ott laknál a sírja mellett; újra beteg
 7690 3      |              halmot, sem fejfát nem tettem a fejéhez, hogy te ne járj
 7691 3      |                 hogy magában elsétálhatott a szigeten, folyvást azt kutatta,
 7692 3      |                  derült arccal tért vissza a kunyhóhoz. Egy félig nyílt
 7693 3      |                félig nyílt rózsabimbó volt a kezében abból a tiszta fehér
 7694 3      |            rózsabimbó volt a kezében abból a tiszta fehér rózsából, aminek
 7695 3      |             lehetett azt elõle eltitkolni! A fehér rózsa rávezette. Rájött,
 7696 3      |               Egész naphosszant elüldögélt a kis padon a ház elõtt, és
 7697 3      |         naphosszant elüldögélt a kis padon a ház elõtt, és pálcájával
 7698 3      |                   ház elõtt, és pálcájával a sima kavicsok közt turkált,
 7699 3      |                    cseréppipáért ráütöttél a kezére.”~Ott állhatott már
 7700 3      |                 állhatott már félig készen a szép diófa kastély, a nagy
 7701 3      |               készen a szép diófa kastély, a nagy nárdus virágok körülnõtték
 7702 3      |                   virágok körülnõtték mind a négy oldalát; Mihály feléje
 7703 4      |                     MELANKÓLIA~Egyik bimbó a másik után nyílt a fehér
 7704 4      |                   bimbó a másik után nyílt a fehér rózsatõn. Timár egész
 7705 4      |              tárcájába, ott szárította meg a keblén.~Szomorú idõtöltés
 7706 4      |                 kigyógyítani. Terhére volt a nõi édes hízelgés.~Pedig
 7707 4      |                 került volna az. Hanem ezt a szót a szemérem tiltotta
 7708 4      |                 volna az. Hanem ezt a szót a szemérem tiltotta kimondani.
 7709 4      |                    eszébe, hogy kérdezzen.~A kedélybetegségnek az a jelleme,
 7710 4      |                     A kedélybetegségnek az a jelleme, hogy csak a múltat
 7711 4      |                    az a jelleme, hogy csak a múltat látja; és azt mindig
 7712 4      |                innen elmenni.~- Hová?~- Ki a világba. Téged bánt itt
 7713 4      |                 összekeresem útiszereidet; a gyümölcsárusok holnap átvisznek.~
 7714 4      |                    nem felelt semmit, csak a fejével inté a jóváhagyást.~
 7715 4      |                semmit, csak a fejével inté a jóváhagyást.~A kiállt nagy
 7716 4      |                fejével inté a jóváhagyást.~A kiállt nagy betegség idegeit
 7717 4      |                   túlizgatottakká tette, s a helyzet, amit szerzett magának,
 7718 4      |                     amit szerzett magának, a csapás, ami érte, ez izgatott
 7719 4      |                balhelyzetbõl kiszabadulni. A balsors, a szorongattatás,
 7720 4      |                   kiszabadulni. A balsors, a szorongattatás, a kétségbeesés,
 7721 4      |                 balsors, a szorongattatás, a kétségbeesés, a lélekküzdelem,
 7722 4      |            szorongattatás, a kétségbeesés, a lélekküzdelem, az emberek
 7723 4      |                 üldözése, az igaztalanság, a csalódások, a tört remények,
 7724 4      |                igaztalanság, a csalódások, a tört remények, a szívfájdalmak,
 7725 4      |               csalódások, a tört remények, a szívfájdalmak, a testi szenvedések,
 7726 4      |                 remények, a szívfájdalmak, a testi szenvedések, a lélek
 7727 4      |        szívfájdalmak, a testi szenvedések, a lélek rémei, a veszteség
 7728 4      |                szenvedések, a lélek rémei, a veszteség emléke, a kedves
 7729 4      |                 rémei, a veszteség emléke, a kedves halottak visszatérõ
 7730 4      |                   rossz álom; - egy nyomás a pisztoly ravaszán, s megvan
 7731 4      |                pisztoly ravaszán, s megvan a fölébredés. Aki itt marad,
 7732 4      |                    Noémi és Teréza kiültek a kunyhó elé estebéd után;
 7733 4      |              kunyhó elé estebéd után; mind a hárman arra a kis padra,
 7734 4      |                   után; mind a hárman arra a kis padra, és Mihály arra
 7735 4      |                    azon egyszer négyen is!~A hold teljes gömbalakja ott
 7736 4      |                  közt.~- Vajon mi lehet ez a hold? - kérdezé Noémi.~Mihály
 7737 4      |                   soha ne láttam volna azt a vörös félholdat!”~Teréza
 7738 4      |                    ismétlé Noémi. - Hát ez a nagy csillag maga van egészen?
 7739 4      |                   Teréza. - Leány koromban a növeldében sokszor néztük
 7740 4      |              lehessen rajta észrevenni; de a tudományos emberek már annyit
 7741 4      |               nehéz gondolat; kivált mikor a parton ültem, s a vízbe
 7742 4      |                    mikor a parton ültem, s a vízbe néztem. Úgy hívogatott:
 7743 4      |                  azelõtt”. Hanem aztán azt a kérdést tettem magamhoz: „
 7744 4      |                 tettem magamhoz: „Jól van; a tested odalenn fog feküdni
 7745 4      |                 tested odalenn fog feküdni a Duna fenekén; de hát a lelked
 7746 4      |             feküdni a Duna fenekén; de hát a lelked hová lesz? annak
 7747 4      |                  kell.” S akkor aztán arra a gondolatra jöttem, hogy
 7748 4      |                 gondolatra jöttem, hogy az a lélek, ami így erõszakosan
 7749 4      |                    nem mehet máshová, mint a holdba. Most aztán még jobban
 7750 4      |                    hang, se szín: akkor az a hely azoknak a számára van
 7751 4      |                    akkor az a hely azoknak a számára van rendelve, akiknek
 7752 4      |                   hûvös az éj, menjenek be a házba.~Most még eggyel több
 7753 4      |                    több rémgondolatja volt a hold felõl.~Egyet Timéától
 7754 4      |                    Egyet Timéától örökölt, a másikat Noémitõl.~Rettenetes
 7755 4      |               eszébe!~Másnap elment Mihály a szigetrõl.~Úgy haladt el
 7756 4      |                   szigetrõl.~Úgy haladt el a félbenhagyott diófa ház
 7757 4      |                    hát kié olyankor”, erre a kérdésre nem jött soha.)~
 7758 4      |             Komáromba visszakerült Mihály, a hosszú út még jobban megviselte.~
 7759 4      |                       felelt Timár, akinek a kikérdezés úgy tetszett,
 7760 4      |               máskor is csak ilyen volt õ.~A viszontlátás hideg csókja
 7761 4      |                   életére!~Timár elértette a gúnyos jókívánságot. Neki
 7762 4      |                  az volna Athalie-ra nézve a pokol.~Timár eddigi nézeteit
 7763 4      |                Timár eddigi nézeteit ehhez a gyûlölt élethez szaporította
 7764 4      |                   szaporította most még az a gondolat, hogy ez a démon,
 7765 4      |                 még az a gondolat, hogy ez a démon, aki mindkettõjüket
 7766 4      |                  sokáig tartson, hogy mind a kettõjük szenvedése sokáig
 7767 4      |              Mindenki észrevehette Timáron a nagy változást, melyen tavasztól
 7768 4      |               vonulva töltötte. És délutan a titkárja ugyan­azon a lapon
 7769 4      |              délutan a titkárja ugyan­azon a lapon találta felütve a
 7770 4      |                    a lapon találta felütve a fõkönyvet íróasztalán, amelyen
 7771 4      |                    kicsukott minden embert a szobájából, azt mondta,
 7772 4      |               szakadatlanul járt fel s alá a szobájában.~Mikor az étkezésnél
 7773 4      |                  hogy már el is mosogatták a tányérokat.~Este nem tudott
 7774 4      |               egyszerre kiment minden álom a szemébõl.~„Óh! milyen hideg
 7775 4      |              Minden bútordarab, minden kép a falon, maguk a régi freskófestmények
 7776 4      |                  minden kép a falon, maguk a régi freskófestmények a
 7777 4      |                    a régi freskófestmények a padmalyon mind azt mondják
 7778 4      |                    milyen hideg ez az ágy!~A cseléd, ki vacsorára hívni
 7779 4      |                    fekve találta õt. Annak a hírére Timéa is bejött hozzá,
 7780 4      |               aludni. Minden neszt hallott a háznál. Hallotta, hogy mindenki
 7781 4      |                  átlépni az embernek, mint a halál országába. De az álomvilágba
 7782 4      |                  sötétség van körül, aminõ a sûrû lomha köd, a föld alatti
 7783 4      |                    aminõ a sûrû lomha köd, a föld alatti mélység s a
 7784 4      |                    a föld alatti mélység s a megvakulás sötétsége; ilyen
 7785 4      |                  hogy õ most aluszik, s ez a vakság, ami szemeit meglepte,
 7786 4      |                mellett az éjszekrény, azon a kínai antik bronz mécstartó,
 7787 4      |                  fényernyõvel, ágya fölött a falon egy nagy óra zenélõmûvel;
 7788 4      |                  egy nagy óra zenélõmûvel; a selyemfüggönyök földig eresztve.
 7789 4      |           selyemfüggönyök földig eresztve. A nehéz, ódon készítésû ágynak
 7790 4      |               Timár azt is jól tudta, hogy a szobája ajtaját nem zárta
 7791 4      |                   aztán mi különbség volna a között, hogy alszik vagy
 7792 4      |                hosszú éjszakákon keresztül a kis kunyhóban.~Hát ide is
 7793 4      |                reggelre megint visszamenj, a napvilág itt ne találjon.~
 7794 4      |                  napvilág itt ne találjon.~A nagy óra üt; mély harangzengésû
 7795 4      |                    ágyon, úgy, hogy Mihály a hozzáérõ alaknak a szívverését
 7796 4      |                  Mihály a hozzáérõ alaknak a szívverését hallhatja.~„
 7797 4      |                     Milyen halkan ver most a szíved!” - mondja álmában.~
 7798 4      |              mintha egy kéz hálószekrényén a vegytani gyújtószert keresné.~„
 7799 4      |                 gondatlanság volna! Valaki a folyosóról benézhetne az
 7800 4      |                  ablakon, s meglátna itt.”~A gyújtó platinatapló izzásba
 7801 4      |                  Ki lehetne õmellette más?~A nõalak óvatosan fordítja
 7802 4      |                   nõalak óvatosan fordítja a fényernyõt Mihály arca felé,
 7803 4      |                   Hát magad mikor alszol?”~A nõalak mintha válaszolna
 7804 4      |                   nõalak mintha válaszolna a kérdésre, letérdel az ágy
 7805 4      |                   mint rettegek!”~És aztán a nõalak megveti magának az
 7806 4      |                   megveti magának az ágyat a kihúzó fiókban, s oda lefekszik.~
 7807 4      |                  fiókban, s oda lefekszik.~A gyönyör és rettegés folyvást
 7808 4      |               tagja, nyelve ólom.~És aztán a nõalak is elalszik.~S azzal
 7809 4      |                    Álomlátásai végigjárnak a múltban, a jövõben, a képtelenségek
 7810 4      |         Álomlátásai végigjárnak a múltban, a jövõben, a képtelenségek
 7811 4      |          végigjárnak a múltban, a jövõben, a képtelenségek országában,
 7812 4      |                   azt, hogy fölébredett, s a fantom még mindig ott van.~
 7813 4      |              Egyszer aztán hajnalodik már, a nap besüt az ablakon. Olyan
 7814 4      |                   Mihály. „Eredj már haza. A napvilág itt ne találjon.
 7815 4      |            fölébred.~Csakugyan reggel van, a napsugár az ablakfüggönyökön
 7816 4      |               ablakfüggönyökön átszûrõdik; a meggyújtott mécs még pislog
 7817 4      |                meggyújtott mécs még pislog a színes ernyõ mögött: a kihúzó
 7818 4      |              pislog a színes ernyõ mögött: a kihúzó ágyfiókban ott fekszik
 7819 4      |                Noémi! - sikolt fel Mihály.~A kiáltásra felébred az alvó
 7820 4      |                Kíván ön valamit? - kérdezé a nõ, fektébõl gyorsan fölemelkedve.~
 7821 4      |                 gyorsan fölemelkedve.~Csak a hangra ébredt fel, nem a
 7822 4      |                   a hangra ébredt fel, nem a névre.~Mihály még mindig
 7823 4      |                     Én vagyok itt! - monda a nõ, kezét ágya szélére téve.~-
 7824 4      |                  felemelkedik.~Timéa pedig a legnagyobb nyugalommal felelt
 7825 4      |                 aminõt nem lehet tettetni. A nõnek ösztöne a hûség.~Mihály
 7826 4      |                  tettetni. A nõnek ösztöne a hûség.~Mihály magához tért.
 7827 4      |                    tért. Elsõ érzelme volt a rémület, második az önvád.~
 7828 4      |              rémület, második az önvád.~Ez a szegény asszony itt fekszik
 7829 4      |               közös lett volna; most, hogy a férj szenved, ezt a szenvedést
 7830 4      |                   hogy a férj szenved, ezt a szenvedést eljön vele megosztani.~
 7831 4      |          következett az örök hazugság. Ezt a gyöngédséget nem szabad
 7832 4      |                    betegségben szenvedtem: a keleti pestis lepett meg
 7833 4      |             fölkelt az ágyból, és elhagyta a szobát. Le sem volt vetkõzve:
 7834 4      |               férje lábainál.~Amint kiment a szobából, Mihály is felkelt,
 7835 4      |               életben, annál jobban érezte a kettõs kötelesség ellenmondásokkal
 7836 4      |                 Szerencsétlenné tette mind a kettõt, s önmagát a legszerencsétlenebbé
 7837 4      |                   mind a kettõt, s önmagát a legszerencsétlenebbé a kettõ
 7838 4      |             önmagát a legszerencsétlenebbé a kettõ között. Hová meneküljön?~
 7839 4      |                  Hová meneküljön?~Ha egyik a kettõ közül valami mindennapi
 7840 4      |             magasabb, nemesebb lélek, mint a másik, s a kettõnek sorsa
 7841 4      |            nemesebb lélek, mint a másik, s a kettõnek sorsa együtt egy
 7842 4      |                   meg Timéának, hogy ki az a Noémi? s hogy mondja meg
 7843 4      |                   meg Noéminek, hogy ki az a Timéa?~Ha minden kincseit
 7844 4      |               minden kincseit feloszthatná a kettõ között? Vagy ha az
 7845 4      |                odaadhatná minden kincseit, a másiknak a szívét?~De mikor
 7846 4      |                minden kincseit, a másiknak a szívét?~De mikor mind a
 7847 4      |                    a szívét?~De mikor mind a kettõ lehetetlen!~Mért nem
 7848 4      |               nemes, olyan szép lélek mind a kettõ?~Mihályt még betegebbé
 7849 4      |                  oly szomorú, azt felelte; a keleti pestis utóhatása
 7850 4      |            valahová tengeri fürdõkre, hogy a hullám adja neki vissza,
 7851 4      |              hullám adja neki vissza, amit a szárazföld elvett tõle.~
 7852 4      |                 ahol már vége az idénynek, a vendégek eloszlottak: Tátrafüredet,
 7853 4      |               magányt fog találni. Fõdolog a hideg hab.~Arra eszébe jutott,
 7854 4      |                neki egy kis nyári kastélya a Balaton melletti völgyek
 7855 4      |                mikor évek elõtt kibérlette a balatoni halászatot, de
 7856 4      |                hogy majd ott fogja tölteni a késõ õszt.~Orvosai helyeselték
 7857 4      |                  õszt.~Orvosai helyeselték a választást. A Balaton veszprém-zalai
 7858 4      |                  helyeselték a választást. A Balaton veszprém-zalai partja
 7859 4      |                   elszórt úri lakházakkal, a méltóságteljes tó maga egy
 7860 4      |             gyógyerejûek; ott legjobb lesz a búskomor szenvedõnek az
 7861 4      |                    Füreden más vendég, aki a sötétkedélyû ember magányvágyát
 7862 4      |            megháborítsa. Helyettük ott van a dicsõ természet; a Balaton
 7863 4      |                 ott van a dicsõ természet; a Balaton mellett õsz táján
 7864 4      |                    Tehát elküldték Mihályt a Balatonhoz.~Hanem egyet
 7865 4      |                    utánajárni: - azt, hogy a nyár végén az egész Balaton
 7866 4      |                  Balaton környékét elverte a jég.~És aztán az ilyen jégverte
 7867 4      |                   melankolikusabb látvány.~A szõlõk, miket máskor szüret
 7868 4      |                  miket máskor szüret táján a szõlõszedõk vidám zaja vesz
 7869 4      |              bûzterjesztõ bozótot képeznek a bezárt kolnák körül. A gyümölcsfák
 7870 4      |            képeznek a bezárt kolnák körül. A gyümölcsfák másodlombja
 7871 4      |                 vagy rozsdavörös; búcsúzik a jövõ kikelettõl. A szántóföldeken
 7872 4      |                búcsúzik a jövõ kikelettõl. A szántóföldeken a lepaskolt
 7873 4      |               kikelettõl. A szántóföldeken a lepaskolt kalászok helyét
 7874 4      |                 Csendes és szomorú minden. A szekérutakat belepte a porcsfû:
 7875 4      |                     A szekérutakat belepte a porcsfû: nem jár azokon
 7876 4      |               Ilyen idõben jött kastélyába a Balaton mellett Mihály.~
 7877 4      |                 Balaton mellett Mihály.~Az a kastély egy régi épület
 7878 4      |         gyönyörûségére, akinek megtetszett a szép kilátás, s pénze is
 7879 4      |                  az épület tömör falakkal, a Balatonra nézõ verandával,
 7880 4      |                késõbb potom áron adtak túl a magányos kastélyon, melynek
 7881 4      |                 hozzá, azok is lakatlanok. A kolnák, a pinceházak az
 7882 4      |                   is lakatlanok. A kolnák, a pinceházak az idén fel sem
 7883 4      |                    mert szüret nem lesz, s a balaton-füredi nagy épületekben
 7884 4      |         épületekben már csukva vannak mind a redõnyök: az utolsó vendég
 7885 4      |             szerint még gõzhajó sincs ott; a savanyúvíz-forrás oszlopcsarnoka
 7886 4      |       oszlopcsarnoka látogatatlanul áll, s a sétányon a platánlevelek
 7887 4      |           látogatatlanul áll, s a sétányon a platánlevelek zörögnek a
 7888 4      |                   a platánlevelek zörögnek a végighaladó lába alatt,
 7889 4      |                  ember, se gólya nincs már a vidéken; csak a méltóságos
 7890 4      |                  nincs már a vidéken; csak a méltóságos Balaton mormog
 7891 4      |                 tudja senki, hogy miért.~S a Balaton közepén ott áll
 7892 4      |           fejedelmi csontok kriptája.~Erre a helyre jött meggyógyulni
 7893 4      |                 meggyógyulni Timár.~Mihály a Balaton melletti lakba csak
 7894 4      |                 elég neki szolgálattételre a házra felügyelõ vincellér.
 7895 4      |               kevés emberi nesz még maradt a közeli fürdõ vidékén. Az
 7896 4      |                    ott állandó lakhelye, s a kápolnában minden reggel
 7897 4      |                minden reggel beharangoztak a misére. Egy este aztán a
 7898 4      |                   a misére. Egy este aztán a bérház tulajdonosa leánya
 7899 4      |                 csapott, sütöttek, fõztek, a zsírláng kicsapott a kéményen,
 7900 4      |               fõztek, a zsírláng kicsapott a kéményen, a bérház kigyulladt,
 7901 4      |             zsírláng kicsapott a kéményen, a bérház kigyulladt, fürdõház,
 7902 4      |               maradt aztán egész tavaszig; a füstös romok közül minden
 7903 4      |                Most azután nem hallatszott a völgyi lak körül emberhang
 7904 4      |                   sem, harangszó sem, csak a roppant tó titokteljes mormogása.~
 7905 4      |                   rejtelmes beszédét; néha a legcsön­desebb idõben elkezd
 7906 4      |               smaragdzöldre változik egész a végtelen messzeségig olyankor,
 7907 4      |                    messzeségig olyankor, s a méla zöld hullámszín fölött
 7908 4      |                   dereglye: mintha õ volna a holt tenger.~Csodálatos
 7909 4      |                  kettõs ereje van e tónak: a testet megedzi, s a lelket
 7910 4      |                 tónak: a testet megedzi, s a lelket elkomorítja. A mell
 7911 4      |                    s a lelket elkomorítja. A mell felszabadul, az étvágy
 7912 4      |                     bánatos érzés lepi meg a kedélyt, mely a regevilágba
 7913 4      |                   lepi meg a kedélyt, mely a regevilágba andalít vissza.~
 7914 4      |                regevilágba andalít vissza.~A festõi hegycsoportok a tó
 7915 4      |                     A festõi hegycsoportok a tó partján még koronázva
 7916 4      |               partján még koronázva vannak a közelmúlt hõskor várromjaival;
 7917 4      |                   várkertjeiben még zöldül a zsálya és levendula, miket
 7918 4      |                 asszonyai ültettek oda; de a falak évrõl évre roskadoznak,
 7919 4      |                 fala dacol még csoda módon a zivatarral. És amit élõk
 7920 4      |                    amit élõk laknak, az is a mulandósághoz közelít. Maga
 7921 4      |                mulandósághoz közelít. Maga a tihanyi hegyoldal folyton
 7922 4      |                  még arra emlékeznek, hogy a kolostort társzekerekkel
 7923 4      |                 fala mellett; ma már éppen a meredély szélén áll, s a
 7924 4      |                   a meredély szélén áll, s a görgeteg kõ egyre hull alá
 7925 4      |                 király tömör épülete alul. A hegytetõn fenn két tengerszem
 7926 4      |                    puszta templom düledez; a falu helyén legelõ van.
 7927 4      |                  falu helyén legelõ van. S a nagy tó a belehulló kövekért
 7928 4      |                    legelõ van. S a nagy tó a belehulló kövekért özönvíz
 7929 4      |                   alakú kagylókat hányt ki a partjaira; és minden, ami
 7930 4      |                  vizek lakóitól, mintha ez a tó csakugyan egy elmaradt
 7931 4      |            emlékeit messze távozott anyja, a tenger után. Halai, csigái,
 7932 4      |               rákjai közt is uralkodó szín a fehér: azok más vízben nem
 7933 4      |                     spongyája hólyagot húz a bõrön, s egész vize édes
 7934 4      |                   aki valósággal szerelmes a Balatonba.~Timár is az volt.~
 7935 4      |                     Óra hosszant elúszkált a csendesen ringató hullámban,
 7936 4      |                   napon át járta alá s fel a partjait, s este késõn alig
 7937 4      |         halászatban. Egyszer magával vitte a fegyverét, s ott felejtette
 7938 4      |                   felakasztva, másszor meg a horogjára akadt fogas elvitte
 7939 4      |              horogjára akadt fogas elvitte a horgot pálcástól együtt.
 7940 4      |                 együtt. Nem volt figyelmes a közel levõ tárgyak iránt.
 7941 4      |             tárgyak iránt. Lelke és szemei a messzeséget járták.~A hosszú
 7942 4      |               szemei a messzeséget járták.~A hosszú õsz is vége felé
 7943 4      |                 õsz is vége felé járt már; a víz nagyon áthûlt a hosszú
 7944 4      |                   már; a víz nagyon áthûlt a hosszú éjszakákon, a fürdést
 7945 4      |                áthûlt a hosszú éjszakákon, a fürdést rövidebbre kellett
 7946 4      |           rövidebbre kellett szabni; hanem a hosszú éjszakáknak is megvoltak
 7947 4      |                   éjszakáknak is megvoltak a saját méla gyönyöreik: a
 7948 4      |                   a saját méla gyönyöreik: a csillagos ég, a hullócsillagok,
 7949 4      |                gyönyöreik: a csillagos ég, a hullócsillagok, a hold.~
 7950 4      |            csillagos ég, a hullócsillagok, a hold.~Timár egy hatalmas
 7951 4      |                 elnézegette az ég csodáit, a bolygókat, mik holdakat,
 7952 4      |             látható fehér foltokat támaszt a tél, miket vörös fénybe
 7953 4      |                   miket vörös fénybe borít a nyár; és azután azt a nagy
 7954 4      |                borít a nyár; és azután azt a nagy égi talányt, a változatlan
 7955 4      |                    azt a nagy égi talányt, a változatlan holdat, mely
 7956 4      |                   változatlan holdat, mely a távcsövön át mint egy fénylõ
 7957 4      |                  semmi sincs!~Csak azoknak a lelkei, akik erõszakkal
 7958 4      |               erõszakkal eldobták maguktól a testet, hogy ne legyen rajtuk
 7959 4      |               semmi.~Azok vannak odaküldve a semmibe.~Ott nem bántja
 7960 4      |                születés, nincs halál: csak a semmi az, aki van, és tán
 7961 4      |                     Az rettenetesebb volna a pokolnál: ott élni a holdban,
 7962 4      |                 volna a pokolnál: ott élni a holdban, mint testtelen
 7963 4      |              holdban, mint testtelen lélek a semmi világában, s emlékezni
 7964 4      |               semmi világában, s emlékezni a földre, ahol van zöld fû
 7965 4      |                  neki mégis oda kell menni a semmi világának lakói közé.~
 7966 4      |          elszakítani.~Ilyenkor, mikor mind a kettõtõl egyformán távol
 7967 4      |                 egész vagyonnak, mit Timár a Duna fenekérõl mentett meg,
 7968 4      |                   vissza van az neki adva.~A második vádnak is van mentsége.~
 7969 4      |                  hogy annyira szeret, hogy a szerelmet megismerni sem
 7970 4      |               megismerni sem akarja!~Hanem a harmadik vád alul nem talált
 7971 4      |                 megtudtad, hogy nem szeret a nõ, mert egy harmadik alak
 7972 4      |                 kellett volna menned ahhoz a harmadik emberhez, és azt
 7973 4      |             kettõnk közül egyikünknek ezen a világon nincs helye; szeretlek,
 7974 4      |                  nem marad.”~Ez lett volna a dolgod.~Majd akkor a nõ
 7975 4      |                 volna a dolgod.~Majd akkor a nõ megismerte volna benned
 7976 4      |                    megismerte volna benned a férfit.~Azt a másikat az
 7977 4      |                 volna benned a férfit.~Azt a másikat az tette eszményképpé
 7978 4      |              másikat az tette eszményképpé a nõ elõtt, hogy bátor, férfias
 7979 4      |                  is az vagy? Egy éles kard a kezedben jobban megnyerte
 7980 4      |               minden aranyad és gyémántod. A nõ szerelmét nem szokás
 7981 4      |                  ha kell, kierõszakold ezt a szerelmet. Tudtál volna
 7982 4      |                     lettél volna szultánja a nõnek, kit rabul megvettél,
 7983 4      |                 kísérteted lett belõle, ki a sírból jár fel élõ arccal,
 7984 4      |                 éjszakák egyre hosszabbak, a napok rövidebbek kezdtek
 7985 4      |                rövidebbek kezdtek lenni, s a rövidülõ napokkal a tó is
 7986 4      |               lenni, s a rövidülõ napokkal a tó is lassanként áthûlt.
 7987 4      |                  még annál inkább tetszett a fürdés. Aki úszik, az nem
 7988 4      |               ekkor volt legbetegebb.~Mert a lépkóros, a spleenes embernek
 7989 4      |              legbetegebb.~Mert a lépkóros, a spleenes embernek a hipochondriája
 7990 4      |              lépkóros, a spleenes embernek a hipochondriája még kigyógyítható:
 7991 4      |       hipochondriája még kigyógyítható: ha a testi baj szûnik, a lélek
 7992 4      |                     ha a testi baj szûnik, a lélek sem szenved többé.
 7993 4      |               edzett férfi lelkét lepi meg a búskomorság - az már halálos
 7994 4      |          búskomorság - az már halálos baj.~A hipochondria betege meleg
 7995 4      |                magát; ablakait beragasztja a szél ellen; ételét latszámra
 7996 4      |                   szerint számítgatja; fél a haláltól. A melankólia betege
 7997 4      |               számítgatja; fél a haláltól. A melankólia betege pedig
 7998 4      |              betege pedig széttárja keblét a viharnak, s födetlen fõvel
 7999 4      |                 szobája nyitott ablakánál, a távcsõvel sorra járta a
 8000 4      |                    a távcsõvel sorra járta a végtelen ûr fénylõ pontjait.