Part,  Chapter

  1 8|              a férfi a szavát.~- Hát Teréza mama, van-e sok pénzed? -
  2 8|             egészen. Légy jó hozzám, Teréza! Adj egy kis pénzt.~- Nincs
  3 8|               Nos hát mármost kedves Teréza mama, vess ágyat a te kedves
  4 8|            te kegyetlen, rossz szívû Teréza! Te a kemény hárságyra számûzöd
  5 8|            mikor te a szigeten vagy.~Teréza asszony alig bírta elõcsalogatni
  6 8|              indító oka ellen.~Amint Teréza visszament a szobájába,
  7 8|             egymás elé. A másik alak Teréza volt.~- Ön lejött fekhelyérõl? -
  8 8|            Semmi baja sincs! - szólt Teréza. - Az az ember nincs itt
  9 8|      szigeten az a gyûlölt jövevény.~Teréza közel lépett Timárhoz.~-
 10 9|       bennünket mindennap - folytatá Teréza. - Nem kell tõle egyéb,
 11 9|          egyet mondok önnek! - szólt Teréza asszony, közelebb hajolva
 12 9|             monda Timár, megszorítva Teréza kezét.~Aztán eltávoztak
 13 9|            gyepes úton csónakjukhoz. Teréza és Almira a partig kísérték
 14 3|           nagyon sokat emlegettük.~- Teréza mama egészséges?~- Ott jön
 15 3|         egészséges?~- Ott jön elénk.~Teréza asszonyt Almira idézte elõ
 16 3|            rábízott puskával, amirõl Teréza megtudta azt, hogy valami
 17 3|        Narcissza nem oly neveletlen.~Teréza asszony aztán megcsókolgatta
 18 3|           jerünk be hozzánk! - monda Teréza, bizalmasan megfogva Mihály
 19 3|              ebbõl? - kérdezé Timár.~Teréza odavágott a szemével Noémi
 20 3|                 Te bohó ! - feddé õt Teréza -, sohasem ébrednél fel
 21 3|              halál volna.~Erre aztán Teréza szemrehányást tett neki.~-
 22 3|             te bohó? - szólt nevetve Teréza asszony.~- Hát a rózsaleveleket
 23 3|              Mihály észrevette, hogy Teréza asszony megáll az ajtóban,
 24 3|            ki hirtelen.~- Tudja mit, Teréza mama? Ne menjen most a konyhába
 25 3|              tölteti a túlsó parton.~Teréza asszony is észrevette, hová
 26 3|           tekintetet vetett anyjára, Teréza a fejével inte neki, amivel
 27 3|           mit fogtunk. Szép madarat.~Teréza mama bölcs szigorral feddé
 28 3|            nézz csak ide a markomba.~Teréza asszony összecsapta a kezeit,
 29 3|          simogatá a kis levelibékát.~Teréza ámulva fordult Timárhoz.~-
 30 3|    batrachológiai értekezést tartott Teréza mamának azokból a tudományokból,
 31 3|              lesz.~- No uram - monda Teréza asszony, midõn az estebédet
 32 3|           otthon - jegyzé meg Timár.~Teréza nagyot sóhajtott.~- Miért
 33 3|             Timár kitalálta a nevet; Teréza asszonyra nézett; az helyeslõleg
 34 3|               Azután odaborult Noémi Teréza vállára, karjait nyaka körül
 35 4|              gazdasszonynak; a fejés Teréza asszony dolga; füvet sarlózni
 36 4|              magának alvóhelyül, oda Teréza asszony friss szénából vetett
 37 4| rózsafejekrõl szedte le a leveleket, Teréza asszony az üsttel foglalkozott.~
 38 4|              az, mert meghalt.û~Most Teréza kiálta közbe hevesen.~-
 39 4|             indulattól felgerjedten, Teréza. - Mit áll útjába a sorsnak?
 40 4|             ezeket a rossz szavakat.~Teréza magához tért Noémi csókjaitól.~-
 41 4|             ki lett fõzve, ebéd után Teréza asszony azt mondá vendégének,
 42 4|             Almirának megparancsolta Teréza asszony, hogy „te itthon
 43 4|             kérlek! Hol van a kedves Teréza mama?~Almira nem volt feleletre
 44 4|       Mihállyal a sziget belsejébõl.~Teréza meglepetve látta, hogy Almira
 45 4|            ott, Almira?~Tódor, amint Teréza hangját meghallotta, egy
 46 4|   mindenkinek, nagy hahotával rohant Teréza mama nyakába, nem törõdve
 47 4|    megleptelek benneteket! Te kedves Teréza mama. Szerelmes, édes, drága
 48 4|             meg rideg, száraz hangon Teréza. - Miért jöttél megint?~-
 49 4|                 Van okunk rá - szólt Teréza mogorván.~- No ne haragudjál,
 50 4|        mogorván.~- No ne haragudjál, Teréza mama. Ezúttal nem azért
 51 4|               Óh, te bolond! - monda Teréza asszony. - Hát hisz hol
 52 4|           annak sincs, mint te vagy.~Teréza asszonynak most is gyönge
 53 4|           valahol lakásod? - kérdezé Teréza, felterítve az étkezéshez
 54 4|             engem. Itt van. No nézd, Teréza mama. Ezt hozta a te jövendõbeli
 55 4|              mármost, kedves édes jó Teréza mama, elmondom hát, hogy
 56 4|               hogy miért jöttem ide.~Teréza gyanakodó aggállyal tekinte
 57 4|           elmentél volna! - sóhajtja Teréza asszony.~Tódor megértette
 58 4|         indus nevet! - szakítá félbe Teréza asszony. - Azt gondolod,
 59 4|         Gondoltam! - dörmögött közbe Teréza.~- A jegenyék tökéletesen
 60 4|                 szólt nyugodt hangon Teréza asszony.~- Rengeteg pénzt
 61 4|          Tódor. - Én értem a dolgot.~Teréza felelt neki.~- Én is értem.
 62 4|        meggyfának a szára!~- No, no, Teréza mama, én nem tréfálok. Ok
 63 4|            hogy van szilárd vevõjük.~Teréza türelmének fogytára jutott.~-
 64 4|          kötekedõ hetykeséggel nézve Teréza szemébe.~- Nagyon kedves
 65 4|           Nagyon kedves vagy hozzám, Teréza mama. Hanem jut-e eszedbe,
 66 4|            kapzsi, villogó szemeivel Teréza arcába nézve, elõvonta zsebébõl
 67 4|               és meg is fogom tenni!~Teréza reszketett.~Ekkor Timár
 68 4|          emelve.~- Ön! - sikolta fel Teréza, két összekulcsolt kezét
 69 4|         hivatalos átengedési okmány.~Teréza csak úgy odaesett Mihály
 70 5|           Mihály Terézára tekintett.~Teréza odalépett hozzájuk, s kezét
 71 5| szívdobbanásainak beszédét hallhatá.~Teréza törte meg a hallgatást.
 72 5|             arcát az ég felé emelve.~Teréza ott állt fölöttük, és mosolyogva
 73 5|            kis lak elõtt ott találta Teréza asszonyt és leányát, kik
 74 5|          Neki sok dolga van! - szólt Teréza asszony leányához.~- Vissza
 75 5|              van, hadd menjen utána.~Teréza maga elõhozta neki fegyverét,
 76 5|             ha megtölti ön - unszolá Teréza -, mégpedig öreg göbecsre,
 77 5|        ismerték.~S azután azt mondta Teréza Noéminek:~- Vidd magaddal
 78 6|            fákat, hogy pénzt kapjak. Teréza kitalálta a gondolatomat.~-
 79 6|          ahol Mihálytól búcsút vett. Teréza utána ment már, hogy fölkeresse,
 80 6|            lövés! Anyám, mi volt ez?~Teréza megnyugtatólag biztatá:~-
 81 7|          örök kérdést: „Szeretsz-e?”~Teréza asszony néhanapján fölemlíté
 82 7|              János uram; s ha azután Teréza Noémire tekintett, ki szelídkék
 83 7|             gyümölcs felett alkudtak Teréza asszonnyal.~A szokott cserekereskedés
 84 7|             cserekereskedés volt az.~Teréza asszony szokás szerint búzát
 85 7|        viszik a tengerre.~Ezt persze Teréza nem akarta elhinni; ez csak
 86 1|       száradva. A diófák azok; éppen Teréza asszony kedvencei. Egytül
 87 1|              az ajtó, s kijött rajta Teréza asszony.~Elsõ tekintete
 88 1|            szólt jámbor mosolygással Teréza.~- Olyan rosszul esett,
 89 1|          árvíz ölte ki õket - felelt Teréza -, a diófa attól elvész.~-
 90 1|          kérdezé Mihály nyugtalanul.~Teréza szelíden felelt:~- Mi jól
 91 1|            mind a hárman.~- Micsoda?~Teréza mosolygott, sóhajtott, és
 92 1|          hogy most mindjárt megõrül.~Teréza karjára tette kezét.~- Nos,
 93 1|              a zápor csókokat arcán.~Teréza nevetve mondá:~- Szegény
 94 1|        sietett vissza a kunyhóhoz.~- Teréza, megvannak-e még az ácsszerszámok,
 95 1|             szép házat Dódi számára.~Teréza bámulva csapta össze a kezeit;
 96 1|           neki: „Hallod ezt?”~Mihály Teréza arcán a bámulat kifejezését
 97 1|          majd a Dódi háza, ha megnõ.~Teréza csak mosolygott.~- Jól van,
 98 1|         fekélyek, pokolvarok; azokat Teréza egyszerû füvekkel tudja
 99 1|        vérbosszú a perpatvar tárgya. Teréza ki tudja békíteni a dühöngõ
100 1|            tovább.~Az õsz közelgett. Teréza és Noémi már egészen természetes
101 3|              és lélegzete oly forró.~Teréza asszony odasietett, megtapintá
102 3|     lecsókolva a forró lázsóhajtást.~Teréza asszony ártatlan háziszerekkel
103 3|            Az ott aludt ez idõ alatt Teréza asszony mellett.~A tizennegyedik
104 3|  tizennegyedik nap reggelén azt súgá Teréza Noémi fülébe, mikor Mihály
105 3|            Mihály éppen aludt, mikor Teréza ezt megmondta Noéminek.~
106 3|              itt nincsenek szereid?”~Teréza nem állhatta ki ezt a tekintetet.~„
107 3|        voltam neked.~- Mért nem megy Teréza? Egyéb dolga sincsen. Itt
108 3|             amíg aludt Mihály, addig Teréza ült az ágya mellett, s mikor
109 3|       gyermek egyre rosszabbul lett. Teréza nem tudott segíteni rajta.
110 3|        Hiszen éppen ahhoz készültek.~Teréza még az éjjel megásta a sírt
111 3|          maradni, kiment az udvarra, Teréza nyakába borult, hevesen
112 3|              s visszatért Mihályhoz. Teréza követte.~- Nos, hát hol
113 3|              nehezteljen rá! - szólt Teréza nyugodt, engesztelõ hangon. -
114 3|           akartam.~Mihály megszorítá Teréza kezét.~- Nagyon jól tette
115 3|             szegény.~- Ön nagyon jó, Teréza. Hát menjen ki a gyermekhez
116 4|        utolsó estén Mihály, Noémi és Teréza kiültek a kunyhó elé estebéd
117 4|              azt a vörös félholdat!”~Teréza felelt leánya kérdésére.~-
118 4|            senki sem tudja! - felelt Teréza. - Leány koromban a növeldében
119 4|            de nincs is örömük semmi!~Teréza és Mihály egyszerre keltek
120 4|          onnan. Azon az ágyon alszik Teréza.~Úgy van, ahogy õ kigondolta.
121 4|            ablakon.~- Én vagyok itt, Teréza!~A hívásra elõjött a nõ
122 4|            alá.~- Egyedül alszik ön, Teréza? - monda neki Timár.~- Egyedül.~-
123 4|      Noémihez.~Timár bámulva tekinte Teréza arcába.~Erre a nõ megfogta
124 4|             lenyomott kiáltó hangon.~Teréza szelíden mosolygott.~- Hát
125 4|           õket fel reggelig! - monda Teréza. - A gyermeknek árt az,
126 4|       ingujjait felgyûrte karjairól. Teréza azt hitte róla, hogy megõrült.
127 5|                                      TERÉZA~Timárnak sikerült már meglopni
128 5|            õt magát egészen.~Ellopta Teréza bizalmát, az embergyûlölõ
129 5|            az, aki ezt mondta, hanem Teréza.~Nyolc éve múlt már annak,
130 5|            Athalie huszon­ötben jár; Teréza negyvenöt évet haladt meg;
131 5|        életre való szenvedéssel - ez Teréza.~Teréza egy nyári délután,
132 5|            szenvedéssel - ez Teréza.~Teréza egy nyári délután, mikor
133 5|    háborította mindig. Õ látta, hogy Teréza egészsége hanyatlik. Észrevette
134 5|          lehetségre, hogy ha egyszer Teréza meg találna halni, mi lenne
135 5|            nem térhetett félre neki.~Teréza igazat mondott. Még aznap
136 5|         érkezett a szigetre, s mikor Teréza annak a barackkal rakott
137 5|         Harmadnap a kofa visszajött. Teréza erõtetni akarta a dolgot,
138 5|             kis folton van az.~Amint Teréza, fájdalmait némán tûrve,
139 5|            hogy anyja halálos beteg. Teréza ájulásaiért a meleg napokat
140 5|             a meleg napokat okolták. Teréza azt mondá neki, hogy szokott
141 5|       gyermeket, ha fecsegett, pedig Teréza még mindig nem tudott aludni.~
142 5|               hogy idegen közeledik. Teréza kitekintett az ablakon,
143 5|      hagyjatok mind magamra! - monda Teréza, Noémit és Dódit is felköltve;
144 5|   kopogtatása hangzott az ajtón, már Teréza egyedül volt a szobában.
145 5|      nyújtani, hogy azt megcsókolja. Teréza bizony felhasználatlanul
146 5|            Pogányok? - szólt keserûn Teréza. - Miért pogányok? hisz
147 5|        szolgálattevõ markos legényt.~Teréza szorongatott helyzetében
148 5|         embereket távol tartsa tõle.~Teréza kibocsátá a mellékszobából
149 5|             azt mondá neki: „Anyám!”~Teréza halkan suttogá: „Fiam”,
150 5|             készüljünk a mi utunkra!~Teréza úgy beszélt közelgõ haláláról,
151 5| elszomorodjék.”~S Timár elkészítette Teréza házát.~És Teréza sohasem
152 5|        elkészítette Teréza házát.~És Teréza sohasem kérdezte tõle: „
153 4|           mikor megtudtam, hogy a jó Teréza mama meghalt. Áldott jó
154 4|     kívánatos. A kedves megboldogult Teréza mamától hallottam, hogy
155 6|     kunyhótól. Az is oda vezet, ahol Teréza nyugszik. Ez Noéminek mindennapi