Part,  Chapter

  1 1 |          fenséges helynek hangja is oly isteni. Egy örökké tartó
  2 1 |         mely hasonlít a némasághoz, oly egyforma, s az Isten szavához:
  3 1 |      egyforma, s az Isten szavához: oly érthetõ. Amint az óriás
  4 1 |         között megszoruló légnyomás oly sze­szé­lyessé válik, mint
  5 1 |        aztán megint egyet fordul, s oly sebesen tolja elõre a megkapott
  6 1 |            rajta.~A templomi zengés oly ítéletnapi zajjá magasodik
  7 2 |          miknek õsapja a szeretõket oly híven táplálta; aztán hirtelen
  8 3 |           hajó útját, a kötél pedig oly hosszú, hogy vékonysága
  9 3 |             fel: „Jól van, fiam!” s oly erõsen megszorítá Timéa
 10 3 |        távcsõ, mert a malom és hajó oly közel jöttek már egymáshoz,
 11 4 |         parti sziklák hosszában egy oly keskeny sziklaárok vágva,
 12 4 |          orrán keresztül van vonva, oly forró tõle, mint a tûztõl;
 13 4 |       átlátszó hullám fénytörésében oly közel látszottak a sziklatömegek,
 14 4 |          szél mellett, a csatornába oly sebesen ömlik át a hullám,
 15 4 |             Igen, mert a fehér cica oly keservesen könyörgött mindenkinek,
 16 5 |         magát kigúnyolni.~Egyszerre oly fergeteget támaszt maga
 17 5 |          bóra, amily gyorsan hozta, oly gyorsan tovakorbácsolta
 18 6 |     összevonta vékony szemöldeit, s oly jéghidegen nézett az elbeszélõre,
 19 6 |          magyar síkság nyílni kezd, oly erõvel támadja meg a hajót,
 20 7 |            kell lenni.~Ezt a helyet oly sûrûen fogta körül az õsrengeteg,
 21 8 |             falán. Körül a rengeteg oly sötét; mélyében mintha tündérek
 22 9 |       szerezhetnek annak. Óh! a fák oly okos lények! Azokban lélek
 23 9 |           soha.~De azért nem vagyok oly ostoba, hogy készen ne legyek
 24 9 |      meséket szokott mondani, miket oly leleményesen tud elõadni,
 25 9 |          hogy ezt az édent, melyben oly boldogok vagyunk, ismét
 26 11|           italt lenyelte, egyszerre oly erõvel taszítá el magától,
 27 1 |      mintegy támadólag. A szép alak oly büszkén tudja magát tartani
 28 1 |     megértette, hogy miért sikoltoz oly hangosan Zófia asszony.
 29 1 |           az ember, aki hónapok óta oly hû kísérõje volt, aki „háromszor”
 30 1 |             mellé a lábzsámolyra, s oly áhítattal bámult fel annak
 31 1 |       függõket, s közben saját arca oly közel jutott Athalie arcához,
 32 1 |          ellentétes képet. Az egyik oly ragyogó, oly rózsás, oly
 33 1 |        képet. Az egyik oly ragyogó, oly rózsás, oly hódító; a másik
 34 1 |            oly ragyogó, oly rózsás, oly hódító; a másik oly halavány,
 35 1 |         rózsás, oly hódító; a másik oly halavány, oly szelíd. És
 36 1 |       hódító; a másik oly halavány, oly szelíd. És mégis Athalie
 37 3 |          ennyiért üldözték volna õt oly szívósan? Érdemes volt ezért
 38 4 |           kormánynak kötelessége az oly derék polgárokat, kik magukat
 39 4 |           õt a fõtisztelendõ úr, ki oly nagy barátja és jóltevõje
 40 5 |             gyûlöli Timárt, s azért oly édeskés arccal fogadja,
 41 5 | menyasszonyruháját, hogy varrjon rá oly pompás hímet, aminõre otthon
 42 5 |             hogy ez most azért siet oly szorgalmasan a hímzéssel,
 43 5 |       hányszor távozott el e háztól oly keserûséggel szívében, hogy
 44 5 |          pedig, amelynek közeledtét oly titokteljes remegéssel várta
 45 5 |       megtréfált gyermek fölött, ki oly sietve hímzi menyasszonyi
 46 6 |     elénekelni: „óh! mely boldog az oly ember éltében!”~...De hát
 47 8 |          tovább suttogott:~- Én már oly mélyen vagyok megalázva,
 48 8 |            más célja, mint hogy önt oly boldoggá tegyem, mint ön
 49 2 |          meg­jelenni. Társaságokban oly méltóságteljes állást tud
 50 2 |            Ha az valamit kért tõle, oly szolgálat­készséggel ugrott
 51 2 |            Szent Borbála kajütjében oly nehéz szívdobogások között
 52 3 |            Ah bizony, Narcissza nem oly neveletlen.~Teréza asszony
 53 3 |          alul, melynek jegenyés fái oly vastagra nõttek már, hogy
 54 3 |           félöles átmérõjük mellett oly sima volt a héjuk, mint
 55 3 |         fiatalabbak, mint én.~És az oly természetesen volt mondva.~
 56 3 |       árulna el e helyen.~- Önök is oly egyedül vannak még mindig
 57 3 |       tárgyra.~- Azóta borzadtam én oly nagyon a békáktól, amikor
 58 3 |       állatot; és arra az elkezdett oly kínosan bõgni, hogy én azt
 59 4 |         hajat és szakállt, mégpedig oly tartósan, hogy évekig el
 60 4 |         pedig mámorít, az illatától oly ittassá lesz az ember, mintha
 61 4 |       sompolygott (a macska nem bír oly erõs karakterrel). Akkor
 62 4 |            a Noémi számára. Ne légy oly önzõ. Nem bánom hát, tartsd
 63 6 |      országban, ahol a szenvedélyek oly uralkodók, a játékbarlangoknak
 64 6 |        lehetett ráismerni.~A máskor oly higgadt kedélyû ember minden
 65 6 |             dologgal; máskor megint oly ingerült volt, hogy mindenkibe
 66 6 |     Csorbadzsi kincseit értékesíté, oly elõrevigyázó volt, hogy
 67 8 |          kezén megfordult milliókat oly hideg nyugalommal tudta
 68 8 |      egyszerre átváltozott az arca. Oly indulat, minõt nem lehet
 69 1 |            És méltán, mond a másik, oly szép és szellemdús neje
 70 1 |       Timéát búsítani azzal, hogy õ oly veszélyes útra vállalkozik,
 71 1 |        sikamlott a víz fölött, s ha oly gyorsan röpült, az nem a
 72 1 |            egy kisgyermek; két arca oly piros, hogy cseresznyeajkait
 73 2 |         tõle kérdezni: „Hol volt ön oly sokáig - Levetinczy úr?”~
 74 3 |          szépség, amit a tetszelgés oly hamar megunottá tesz; ez
 75 3 |           kell belõle irtani. Noémi oly szelíd feddõ tekintetet
 76 3 |            észre, hogy Mihály kezei oly hidegek, és lélegzete oly
 77 3 |           oly hidegek, és lélegzete oly forró.~Teréza asszony odasietett,
 78 3 |             hallani.~Borzalom, mert oly idegen dolgokat beszélt,
 79 3 |            idegen dolgokat beszélt, oly ismeretlen világokban hordta
 80 3 |        megõrzik; s a beteg ilyenkor oly ingerlékeny. Pedig felgyógyulása
 81 3 |    könyörgésre feltekintett, valami oly ijesztõ volt e szemsugárban.
 82 3 |           járt most.~Mert a betegek oly gyanakodók! Meg vannak felõle
 83 3 |           Mi van Noémi arcában, ami oly érthetetlen?~Meg akarta
 84 3 |       nyomorult, elvetett teremtést oly végtelen magasba emelé föléje.~
 85 4 |          érte, ez izgatott idegekre oly kínzólag hatott, hogy maga
 86 4 |        összekerült az asszonyokkal, oly komor tekintete volt, hogy
 87 4 |      hangjában, tekintetében valami oly gyanútlan, õszinte gyöngédség
 88 4 |           Ha kérdezte valaki, miért oly szomorú, azt felelte; a
 89 4 |            minden, ami benne lakik, oly idegen, oly különbözõ más
 90 4 |            benne lakik, oly idegen, oly különbözõ más vizek lakóitól,
 91 4 |            mint az én lelkem; éppen oly céltalan járása-kelése,
 92 4 |           vigad, tréfál; de vígsága oly aggasztó, oly rendkívüli,
 93 4 |            de vígsága oly aggasztó, oly rendkívüli, hogy aki látja,
 94 5 |             legutóbbi betegsége óta oly vasegészséggel áldotta meg,
 95 5 |          tömege, ami a nagyvilágban oly fényes hazugságok pyramidjai
 96 1 |          kerek földön nem imádkozik oly igazán az ön életéért, mint
 97 1 |     nyugodtan fogok önnek elmondani oly dolgokat, amiknek végiggondolása
 98 1 |            önhöz.~Athalie egyszerre oly alázatos arccal, oly könyörgõ
 99 1 |      egyszerre oly alázatos arccal, oly könyörgõ szavakkal fordult
100 1 |         ember, a gazdag ember pedig oly dicsõ ember”. Itt volt a
101 1 |          Nézz oda ismét. Timéa arca oly fehér, mint máskor. Hideg
102 1 |             a pamlagra, s tekintete oly szigorú, oly hideg, oly
103 1 |            s tekintete oly szigorú, oly hideg, oly tiszteletparancsoló.~
104 1 |             oly szigorú, oly hideg, oly tiszteletparancsoló.~Az
105 1 |          meg nem öltem. E párbajnak oly rejtélyes körülményei vannak,
106 1 |          jutalmamat kérjem, amit ön oly jó volt nekem egy kézszorításban
107 1 |            éppen úgy szenved, éppen oly boldogtalan, mint ön; -
108 1 |          meg két ember szenvedését, oly szenvedést, mely egy harmadikat,
109 2 |        éjszaka lesz.~Mint a tolvaj, oly vigyázva nyitogatta fel
110 2 |       szerencséjének, melynek magva oly rohadt, hamuvá kell lenni,
111 2 |            róla. Az ember éveken át oly hûségesnek, okosnak, szorgalmasnak
112 2 |          Fizetése és tantième-je is oly nagy volt, hogy abból nemcsak
113 3 |        jégen elindult utat keresni, oly sûrû lett az, hogy nem látott
114 3 |           hosszában. Beletévedt egy oly jégmezõbe, mely csupa egymásra
115 3 |           kettõs tornyú templomával oly tisztán látszik most meg
116 3 |          mint maga a valóság.~Timár oly hosszan el tudott andalogni
117 3 |     keresztül kell magukat törniök, oly veszedelmes rugdalózás keletkezett
118 4 |              s elkezdett falatozni. Oly mohón evett, mint egy kiéhezett
119 4 |            maga összességében mégis oly elbírhatatlan!~Õ álszínt
120 4 |          hogy megszököm tõle. Bárha oly erõs kötelékek kapcsolnak
121 4 |          játszott, mikor Brazíliába oly nagylelkû ajánlattal elküldé; -
122 5 |             ki õt vetélytársa elõtt oly szent fájdalommal felmagasztalá,
123 6 |        lélek!~- Almira, mért nyögsz oly nagyon?~A szegény haldokló
124 7 |           fogaskirályt is kifogták, oly rögtön eltûnt, s akinek
125 7 |              s akinek visszatértére oly régen vártak már odahaza.~
126 7 |            a sírkõ rácsozatán belül oly szépen illatoznak. - Megöntözi
127 9 |             elfeledéd?~- Igaz; hisz oly régen volt.~- És te most
128 9 |           nyílását, ah, akkor Noémi oly erõszakkal ölelte õt keblére,
129 11|        cselédje csak lesz ott, hisz oly hûségesek mind. Azok bizony
130 11|           egy tallérral még egyszer oly súlyossá növekedett.~Amint
131 11|            az alvót nem látni.~Most oly nesztelenül alszik, hogy
132 12|          semmire, ami vele történt. Oly nagy volt a borzalma, hogy