Part,  Chapter

  1 2 |                  No most nézze, kend - szólt Fabula János -, amióta itt
  2 2 |            Charybdis.~Timár Mihály nem szólt semmit, visszaadta Timéának
  3 3 |                 Add ide a távcsövet! - szólt Euthym rémülettõl rekedten.~-
  4 3 |             más szegény emberé volt! - szólt Timéa.~- Igaz; de nekünk
  5 4 |              Nekem semmi közöm hozzá - szólt vállvonva a tisztító -,
  6 6 |           szakadékot.~- Úgy képzelem - szólt Timéa a biztoshoz -, mintha
  7 7 |          közelebb, uram, s üljön le! - szólt a nõ sajátszerû rideg hangon,
  8 7 |        kötelezve, Almira kisasszony! - szólt Timár nevetve, s vette a
  9 7 |             elõször azt nézte, hogy ki szólt itten; azután meg azt, hogy
 10 7 |              tesz semmit, asszonyom! - szólt Timár nevetve. - Ebbõl ugyan
 11 8 |               Nem. Semmi baja sincs! - szólt Teréza. - Az az ember nincs
 12 9 |           vetõmagnak.~- Emlékszem rá - szólt bele Timár -, akkor voltam
 13 9 |              Még egyet mondok önnek! - szólt Teréza asszony, közelebb
 14 9 |              Ez a látogatás vagy önnek szólt, vagy ennek a másik úrnak.
 15 10|          üvegcse.~- Parancsol, uram? - szólt Timár.~- Nem parancsolok:
 16 13|             némán a vízbe bámulni. Nem szólt, nem sírt, csak nézett mereven
 17 1 |             Timár.~- Mi? Ez már baj! - szólt Brazovics úr, s igyekezett
 18 1 |              No, ez hát az én bajom! - szólt Timár nyugodtan. - Errõl
 19 2 |          keserû pohártól.~- Óh, Imre - szólt, kezét hajdani iskolatársa
 20 2 |               ezt a tudományt?~- Hm! - szólt az elkomolyodva - ott, ahol
 21 2 |           vissza.~- Majd meggondolom - szólt Timár elgondolkozva.~- Te!
 22 4 |                mind a zsebemben volt - szólt Mihály, kevélyen ütve zsebeire,
 23 4 |            utána fog önnek küldetni! - szólt kegyragyogású arccal a magas
 24 4 |    szerzõdésnek.~- Ne siessen ön még - szólt az excellenciás úr, midõn
 25 5 |               ölje meg ezt a fickót! - szólt végre Brazovics úr, fölkelve
 26 5 |                   Ah! bizony nem az! - szólt fitymálva Athalie. - Az
 27 5 | ezüstlevelekkel.~- Timéa kisasszony! - szólt forró, mély hangon. - Én
 28 6 |           egészet.~- Hohó! nagyuram! - szólt rekedt nevetéssel Fabula
 29 7 |               elrejteni.~- Bocsánat! - szólt Kacsuka úr családias otthonossággal -,
 30 7 |               tesz semmit, Zófi mama - szólt a kapitány nyájasan -; hát
 31 7 |          meglátja.~- Hát haragudjék! - szólt a gyermek dacosan, kifacsarva
 32 7 |             Most már én próbálom fel - szólt Athalie -, hát énrám hogyan
 33 7 |                   No jer ide, Timéa! - szólt a gyermekhez. - Látod, rád
 34 8 |                 Üljön le, kisasszony - szólt, Athalie-t az egyszerû bõrpamlaghoz
 35 8 |           valami?~- Igen, kisasszony - szólt Kacsuka hideg udvariassággal. -
 36 8 |          nõsülni nem szabad.~- Tudom - szólt Athalie -, nem is arra akartam
 37 8 |                   Ön nem teheti azt! - szólt Athalie keserûen. - Ha valaki
 38 8 |                  Eredj, hagyj békét! - szólt Athalie, lerázva a nyakáról
 39 8 |             van.~- Én arra kérem önt - szólt Timéa -, hogy ha engemet
 40 8 |        indulattól elfojtott hangon így szólt:~- Köszönöm, uram. De énnekem
 41 2 |            mikor Timéával beszélt. Nem szólt a maga természetes hangján
 42 2 |        eltávozik anélkül, hogy valamit szólt volna. A férfiak utoljára
 43 2 |           kérdõ tekintetet.~Mihály nem szólt semmit.~- Akarja ön, hogy
 44 3 |               itt marad ön egy hétig - szólt bele Noémi -, mert én önnek
 45 3 |                Timár úrnak, te bohó? - szólt nevetve Teréza asszony.~-
 46 3 |            mint a selyem.~- Nézze ön - szólt Noémi -, ezek a diófák anyámnak
 47 3 |    elhalványult.~- No nézzen ön ide! - szólt hozzá Timár, tenyereit félig
 48 3 |             pislog a szép szemeivel! - szólt Noémi ragyogó arccal. -
 49 3 |                azt Timár is jól, kinek szólt az a sóhaj.~Noémi vissza
 50 3 |               levendula.~- Gyönyörû! - szólt Timár elragadtatva a méla
 51 3 |              akkor lássa ön majd meg - szólt Noémi hévvel -, mikor nyáron
 52 4 |           rajtuk?~- Anyám! Jó anyám! - szólt szelíd, kérlelõ hangon Noémi.~-
 53 4 |               ugye?~- Nem, asszonyom - szólt Mihály -, akadt, ki pártul
 54 4 |                ne félj, te kis bohó! - szólt fejét megsimogatva. - Üres
 55 4 |               Timár vállat vont, s nem szólt neki semmit.~Akkor aztán
 56 4 |                tõlem!~- Van okunk rá - szólt Teréza mogorván.~- No ne
 57 4 |              vagyok...~- Triesztben? - szólt bele Timár. - Hogy híják?~-
 58 4 |                 Tengeri hajókat épít - szólt lenézõ arcfintorulattal
 59 4 |             eladod Scaramelli úrnak? - szólt nyugodt hangon Teréza asszony.~-
 60 4 |                 Igenis, azt tehetem! - szólt most, igazi arcát megmutatva,
 61 4 |                ötven év óta alakult! - szólt Timár csendesen, szilárdan. -
 62 4 |             uram, Krisztyán Tódor úr - szólt Mihály -, láthatja ön, hogy
 63 4 |            nyakát karjaival.~Tódor nem szólt többet. Néma dühében megfenyegeté
 64 5 |                  Neki sok dolga van! - szólt Teréza asszony leányához.~-
 65 5 |           akinek neve Timéa?”~Csak nem szólt semmit, csak ment hallgatva,
 66 6 |                elõttem.~- Igaza van! - szólt Krisztyán Tódor. - Különösen
 67 7 |                 Mikor innen elmentél - szólt a leány heveskedve -, õ
 68 8 |                 hogy megjött ön már! - szólt halkan Timéa. - Mindennap
 69 8 |            való mulatság!~- Athalie! - szólt szigorúan Timéa.~Mihály
 70 8 |               vége legyen. Athalie nem szólt többet; de valahányszor
 71 8 |               így cselekedett volna! - szólt Timéa.~- Igen, igen - susogá
 72 8 |         halavány.~- Timéa, ön beteg? - szólt Timár gyöngéden.~- Nincs
 73 8 |                Az egész úton senki sem szólt a másikhoz egy szót is.
 74 8 |            Timéához.~- Kedves Timéa! - szólt Mihály, neje mellé leülve. -
 75 8 |              nem mondtam el mindent! - szólt Timéához. - Ugyanott, ahol
 76 1 |              meg, hol voltam, János! - szólt teljes nyugalmat erõszakolva.~-
 77 1 |               nagyságos úr tõlünk, nem szólt senkinek semmit. Titokban
 78 1 |             kérdezni.~- Semmi sincs! - szólt jámbor mosolygással Teréza.~-
 79 1 |        kiszáradt diófákat megláttam! - szólt Mihály, hogy komorságát
 80 1 |              énnekem már nem is jut? - szólt Noémi boldog nehezteléssel.~
 81 1 |                csúszott oda hozzá. Nem szólt neki semmit, csak a kezét
 82 3 |        elkezdett pityeregni.~- Látod - szólt Noémi szomorúan -, egy pipáért
 83 3 |               fel?~- Majd felköltöm! - szólt Noémi szelíden.~Azután egy
 84 3 |               csókját.~- Ezt mondta? - szólt Mihály. - A kedves! - S
 85 3 |            mellõl, és kiment.~- Nos? - szólt Timár Terézához fordulva.~-
 86 3 |                   Ne nehezteljen rá! - szólt Teréza nyugodt, engesztelõ
 87 4 |                hagyta el szobáját, nem szólt senkihez, s aztán elült
 88 4 |           angyalfõt ölelve.~- Ki ez? - szólt Timár egyszerre suttogássá
 89 4 |              türelemmel. Nemde?~Dehogy szólt Timár egy szót is. Elhajította
 90 5 |         odakünn járt a gyermekkel, így szólt Timárhoz:~- Mihály, én mondok
 91 5 |               ablakon, s azzal ijedten szólt Mihálynak: „Siess a benyílóba,
 92 5 |                pogányok!~- Pogányok? - szólt keserûn Teréza. - Miért
 93 5 |      ágytakarójául szolgált.~- Uram! - szólt kérlelõ hangon az espereshez. -
 94 1 |             megtudni, Levetinczy úr? - szólt folyvást mosolyogva a szép
 95 1 |             önnek”.~- Nem is kívánom - szólt vállvonva Athalie. - De
 96 1 |                 Mit gondol ön, uram? - szólt Timéa indulatosan.~- Kimondtam,
 97 1 |             öntõl nyerni, asszonyom! - szólt az õrnagy, felállva helyébõl. -
 98 1 |                s tekintetében e válasz szólt: „Látsz, és mégis kérdezesz?”~-
 99 1 |           ismét nyugodt volt.~- Uram - szólt szelíd, lágy hangon az õrnagyhoz -,
100 1 |                 Nézzen ön ide, uram! - szólt az õrnagyhoz, egy szekrénybe
101 1 |              ismét halk, szelíd hangon szólt hozzá:~- És most hagyjon
102 1 |            Hogy ön hosszú évek óta nem szólt, s nem közelített hozzám,
103 1 |   kiengesztelte azt, hogy egykor miért szólt, miért közelített.~(A Szent
104 2 |            nappal késõbbi kelettel így szólt:~Éppen most kapok egy levelet
105 4 |                nem ismer ön már rám? - szólt gúnyos nyájaskodással az
106 4 |              Amit leghamarább akarok - szólt az ágrólszakadt -, ezt a
107 4 |     hátrahagynom.~- Mit akar ön itt? - szólt hozzá Timár.~- Legelõször
108 4 |               No, ez is csak valami! - szólt, odadugva a tárcát a bekecs
109 4 |             Mihály, kedves cimborám! - szólt a szökevény felállva és
110 4 |                egymással más hangon! - szólt Krisztyán Tódor; - de mindig
111 4 |              is meg lettem csúfolva! - szólt Krisztyán Tódor, s azzal
112 4 |               a saját bõrét. Bosszúsan szólt oda neki:~- Végezze ön.
113 4 |              nem szólsz, folytassuk! - szólt kegyetlenül a szökevény. -
114 4 |                   Ahán, elõadod már! - szólt a fegyenc. - No hát üljünk
115 8 |               mondottakat, s akkor így szólt Zófi asszonynak:~- Zófi
116 9 |           osztályrészeül jutottak. Úgy szólt Noémi elõtt Timéáról, mint
117 9 |               az asszonyt.~- Jól van - szólt Noémi mosolyogva. - Tudok
118 10|           meghívás a mai napi estélyre szólt.~Kacsuka úr nem értette
119 10|                soká váratott magára! - szólt kezét nyújtva.~Az õrnagy
120 10|             mondott le önkényt róla. Õ szólt így, mikor Timár a nászhozománnyal
121 10|               az.~- Ah! minõ kedves! - szólt az õrnagy, kezébe véve a
122 11|                Timéa parancsoló hangja szólt:~- Világítsanak a folyosón
123 14|               ki az én történetemet! - szólt, megragadva kezemet. - Volt
124 14|                  Azzal megfordult, nem szólt többet, bement a lakába,