| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] avagy 1 avandzsírozni 1 avisót 1 az 4310 az-é 1 azalatt 33 azáltal 1 | Frequency [« »] ----- ----- 11328 a 4310 az 2492 hogy 2396 s 2190 nem | Jókai Mór Az arany ember IntraText - Concordances az |
Part, Chapter
2001 4 | vissza.~- Na mi az? - kérdé az odasietõ anya.~- A rózsa 2002 4 | Azután Noémihez fordult; de az hirtelen félresiklott ölelése 2003 4 | éppen azért nem szerette azt az embert látni maga elõtt, 2004 4 | át a leány derekát, amit az úgy viszonzott, hogy eltolta 2005 4 | s félrefordította tõle az arcát.~- No hagyj békét 2006 4 | nekem Noémit megölelnem? Az én egyetlenegy kis mátkámat. 2007 4 | házadat, jószágodat, kertedet az Osztrován, mindent, amit 2008 4 | akarok veletek, azt nem lehet az egész világ elõtt elmondani.~- 2009 4 | asszony. - Hát hisz hol itt az egész világ, ezen a puszta 2010 4 | béleseket te tudsz készíteni! Az ember szeretne egészen gyomorrá 2011 4 | vendégszeretetét magasztalták. Az ennivalót nem kímélte semmi 2012 4 | belép a kis kunyhó ajtaján, az ajtóragasztó leüsse a fejérõl, 2013 4 | aztán elmondhassa:~- Ah! Az átkozott divatos kalap! 2014 4 | átkozott divatos kalap! Mikor az ember olyan magas ajtókhoz 2015 4 | magas ajtókhoz van szokva. Az új szállásomon csupa szárnyajtók 2016 4 | kérdezé Teréza, felterítve az étkezéshez az asztalt a 2017 4 | felterítve az étkezéshez az asztalt a kis lakszobában.~- 2018 4 | A legelsõ hajóépítõnek az ügynöke vagyok...~- Triesztben? - 2019 4 | tehetnék félre. El is hoztam az én kedves Noémimnek, amit 2020 4 | karátos brilliánt. Ez lesz az én kis Noémimnek a jegygyûrûje. 2021 4 | olyan ritkaság volt ezt az õ kacagó hangját hallani!~- 2022 4 | csizmaszárból kihullott az asztalra a szökevény gyûrû. - 2023 4 | Igaz jószág nem vész el. Az én Noémim jegygyûrûje nem 2024 4 | semmiképpen sem engedte az ujjára felvonni, saját kisujjára 2025 4 | tartsa.~Étvágya jó volt az ifjúnak.~Evés közben hosszat 2026 4 | aztán rátért a dolognak az érdemére.~- No de mármost, 2027 4 | Scaramellinél egyszerre „felcsapom az égót”. Hát hallgass csak 2028 4 | paripou-t, meg a patavouát, amit az oldalpalánkokhoz használnak, 2029 4 | sourgum-tree-fát, amibõl az evezõlapátok lesznek, a 2030 4 | sárkányvérfát, meg a casuárfát, meg az ördögkávéfát, aztán a teák-fát, 2031 4 | sok fától nem látom meg az erdõt? Mondd el hát, hogy 2032 4 | mennénk mi Brazíliába, mikor az ott termõ fáknál itt a mi 2033 4 | vannak a mi szigetünkön.~- Az én diófáim?~- A cascarillánál 2034 4 | cascarillánál sokkal jobb az almafa.~- Hát az almafákról 2035 4 | sokkal jobb az almafa.~- Hát az almafákról is gondoskodtál?~- 2036 4 | vagyunk téve. S ha egyszer az a sok haszontalan fa ki 2037 4 | várnai kereskedõknek eladja az évenkint levágott meggyfa 2038 4 | hírét.~- No hát mit mosolyog az úr? - förmedt rá Tódor. - 2039 4 | elcipelted, eladtad. Odaadtam, az Isten áldjon meg érte. Most 2040 4 | akarod a fejem fölül eladni. Az én kedves, egyedüli jó barátaimat, 2041 4 | tenni? Engem, te? Elmenj az ilyen ostoba tréfákkal, 2042 4 | ünnepélyes nap van ma. Ma van az én nevem napja. Ezen a napon 2043 4 | Ezen a napon született az én kedves kis Noémim. Tudod, 2044 4 | szerelmen kívül egyéb is kell az embernek. Nagy fizetésem 2045 4 | embernek. Nagy fizetésem van, az igaz, signore Scaramellinél; 2046 4 | szögletbe; s hátat fordított az egész társaságnak, homlokát 2047 4 | add át nekem, majd azután az én gondom lesz, hogy kinek 2048 4 | már csak bízzad te rám. Az már az én gondom.~- Hát 2049 4 | csak bízzad te rám. Az már az én gondom.~- Hát legyen 2050 4 | röviden végzek veled. Én az én kedves gyönyörû diófáimat 2051 4 | Hát szólj. Ez elõtt az úr elõtt szólhatsz, õ már 2052 4 | uram.~- Mit? - kérdezé az, vadul hátravetve fejét.~- 2053 4 | névtelen puszta sziget van az Osztrova-sziget mellett, 2054 4 | Sok pénzébe került neki az a zsák diós és aszalt gyümölcsös 2055 4 | csókolni a férfinak, ki az élõ kárhozatból õt kiszabadítá, 2056 4 | háznép ügyeibe beleártani?~- Az, hogy én õt szeretem! - 2057 5 | kebléhez tapadva, mikor már az eltávozott, akitõl õt öntestével 2058 5 | ezzel ûzni végképpen azt az embert, kinek jelenlététõl 2059 5 | Lehetetlenné akarta tenni, hogy az õt még nejének óhajtsa?~ 2060 5 | szegény hajóbiztos, akinek az anyja éppen olyan szegény 2061 5 | szegény asszony volt, mint az én anyám, maga mondta azt, 2062 5 | boldog lenni, büszke lenni, az õ urának úrnõje lenni, ezüstkoronával 2063 5 | kérte a férfi védelmét, az emberek kegyelmét, az Isten 2064 5 | védelmét, az emberek kegyelmét, az Isten irgalmazását, csak 2065 5 | melegség járta át idegeit.~Az a melegség, ami a halottat 2066 5 | ingatva, inte, hogy való az.~Mihály Terézára tekintett.~ 2067 5 | néma, hallgató jelenet volt az, melyben mindenki egymás 2068 5 | õt szeretni tudja.~Akinek az „arany ember”-bõl nem kell 2069 5 | arany ember”-bõl nem kell az arany, csak az ember!~Õ 2070 5 | nem kell az arany, csak az ember!~Õ is úgy érezte magát, 2071 5 | dobogni keblén.~És körös-körül az egész világon nem volt más 2072 5 | nekem!”.~S ha a ragyogó ég, az illatozó föld összeesküdött, 2073 5 | örömével nem tudtak betelni.~Az est leszállt, a hold feljött; 2074 5 | szemekkel nézett egykor az eltávozó után.~Timár leült 2075 5 | a gyopárfödte sziklára, az illatos levendulabokrok 2076 5 | karjára, átszellemült arcát az ég felé emelve.~Teréza ott 2077 5 | mosolyogva tekinte le rájuk.~Az ezüst hold ragyogva világolt 2078 5 | hold ragyogva világolt alá az aranyhomályú égrõl.~S a 2079 5 | fenékig. - Neked termett az. - Új ember léssz! - Félisten 2080 5 | ember léssz! - Félisten az, akit a nõ szeret! - Boldog 2081 5 | Az elsõ csók egy új világot 2082 5 | Fölébreszté szívében mindazt az ifjúkori ábrándot, azt a 2083 5 | elfásulva, meg nem értve, az élet minden célját elvesztve 2084 5 | oázt hoz eléje a pusztában. Az oázon megtalálja azt, amit 2085 5 | amit hasztalan keresett az egész világban: egy szívet, 2086 5 | vagy fusson elõle? Jó-e az, vagy rossz? Élet-e az, 2087 5 | Jó-e az, vagy rossz? Élet-e az, vagy halál? Mi jõ mögötte? 2088 5 | mögötte? Mi lesz utána? Hol az Isten, aki e kérdésre felel? 2089 5 | mely fészkét rakja; csak az embernek nem, mikor azt 2090 5 | hallgatott szíve dobogására.~Az a szívdobogás pedig azt 2091 5 | szemeiben.~Mihály elfeledte az egész világot, mikor e szemekbe 2092 5 | virága, mely fejére hull, az állatok, mik kezét nyalják, 2093 5 | állatok, mik kezét nyalják, az ajk, mely a szív titkát 2094 5 | mely többet árul el, mint az ajk.~Még az is, akinek félteni, 2095 5 | árul el, mint az ajk.~Még az is, akinek félteni, rejteni 2096 5 | szeretõ leány anyja, még az is elárulja õt: „nagyon 2097 5 | örökkévalósággal. Tele volt az érzelmekkel, amiknek nincsen 2098 5 | érzelmekkel, amiknek nincsen vége.~Az önfeledés, az ébren álmodás 2099 5 | nincsen vége.~Az önfeledés, az ébren álmodás napja volt 2100 5 | ébren álmodás napja volt az. Olyan álom, melyben amit 2101 5 | álom, melyben amit megkíván az álmodó, már elõtte áll.~ 2102 5 | fekhelyére tért, akkor elõvette az, aki nem alszik soha, egy 2103 5 | ifjú férjét eltemették az öngyilkosok gödrébe, embergyûlölõvé, 2104 5 | akiket egytõl egyig utolért az átok. Te a lélek nyugalmát 2105 5 | gyilkolod meg itten. Te ellopod az ártatlan szívet, s cserében 2106 5 | lenni! Menekülj innen!”~Az üldözõ szó nem hagyta magát 2107 5 | kik a reggelihez készíték az asztalt.~- Nekem el kell 2108 5 | hajókhoz! - monda Mihály.~Hisz az olyan természetes volt. 2109 5 | dolga van, nem lophatja az idõt, melyet gazdája bérbe 2110 5 | gondos anya.~- Nincs biz az! - monda Mihály.~- Jó lesz, 2111 5 | hogy „te”? Egyetlen szótag az. Nem tudod kimondani? Félsz 2112 6 | mulatság, s neki most nem az a kedélyállapota volt, hogy 2113 6 | Erõsebb hullámáradat volt az, ami ellen most egész erejével 2114 6 | Duna-áradás alkotásainak, minõk az Al-Duna vidékén láthatók. 2115 6 | szederindával és földi tökkel. Lehet az ilyen kunyhó szalonkalesõ 2116 6 | kezetesen keresztülvinni az életen, hát még kettõt. 2117 6 | talán nem is szenvedély az, amit érzesz? Múló vágy, 2118 6 | Hízeleg férfiúi hiúságodnak az, hogy van egy ifjú leány, 2119 6 | szép, deli férfi nõül kér, az ezt eltaszítja magától, 2120 6 | szereti azt a szép ifjút, mert az egy silány ember; téged 2121 6 | lesz a te életed, s mi lesz az õ élete, ha te e szerelmet 2122 6 | szenvedtek mindketten, nem az õ hibája, egyedül a tied. 2123 6 | meg azt soha, neki nem fog az fájni. Hiszen az év felét 2124 6 | nem fog az fájni. Hiszen az év felét házadtól távol 2125 6 | lehetsz, senkinek sem tûnik az fel. Hol jártál? Kereskedni 2126 6 | ezzel a leánnyal?~...Ez nem az a könnyelmû teremtés, akit 2127 6 | másutt vigasztalást. Ennek az apja már mint öngyilkos 2128 6 | jó játszani.~...És hátha az az áldás, amit a szeretõ 2129 6 | játszani.~...És hátha az az áldás, amit a szeretõ párok 2130 6 | amit a szeretõ párok várnak az égtõl, rád nézve ott száll 2131 6 | a lelkedet, s neked adja az egész lelkét; hogy felelsz 2132 6 | akadályt hogy fogsz elhárítani az utadból: a megvetett võlegényt? 2133 6 | a megvetett võlegényt? Az egy agyafúrt kalandor, akinél 2134 6 | kevesebb nem jön számba. Az téged képes lesz a világ 2135 6 | világ végére is elüldözni. Az utadba fog állni, mikor 2136 6 | életpályádon fölfelé törekszel. Az titkaidnak utána fog járni; 2137 6 | titkaidnak utána fog járni; az üldözni, az gyötörni, az 2138 6 | utána fog járni; az üldözni, az gyötörni, az fenyegetni 2139 6 | az üldözni, az gyötörni, az fenyegetni fog egész életeden 2140 6 | áron, semmi áldozattal. Az hûségesebb lesz hozzád az 2141 6 | Az hûségesebb lesz hozzád az üldözésben, mint akit a 2142 6 | vesztõhelynél végzõdik! És te, az arany ember, akit mindenki 2143 6 | mindenki tisztel, kitüntet, az erény és jótékonyság apostolának 2144 6 | Hát nekem nem szabad az életnek örülnöm soha? Közel 2145 6 | forró szerelmet hoztam-e én az elé, kit nõül vettem? Nem 2146 6 | midõn megtaláltam, most az is mind veszve van, s õ 2147 6 | koldulni. Most pedig minden az övé, ami az övé volt. Hisz 2148 6 | pedig minden az övé, ami az övé volt. Hisz magamnak 2149 6 | meleg érzelmei, nem lakik-e az igaz boldogság, melyet a 2150 6 | világ számûzött?~...És ez az ostoba fickó, aki közöttünk 2151 6 | ennek egyéb, csak pénz; - az pedig nekem van. Megfizetem, 2152 6 | tavaszi szellõ végigsuhogott az ifjú jegenyefák sudarai 2153 6 | nincsen a földön. Rideg, sivár az életed. Hanem nyugodt. Mikor 2154 6 | cserébe álmatlan örömekért?~Az ellenmondás nemtõje visszafelelt:~... 2155 6 | angyalt, akiknek egyike az Isten jobbján ül, s jegyzi 2156 6 | rozzant kunyhóból jött.~Az elsõ pillanatban az ijedség 2157 6 | jött.~Az elsõ pillanatban az ijedség zsibbasztá meg Mihály 2158 6 | rázkódott bele.~- Te vagy az? - rivallt rá Mihály - Te!~- 2159 6 | Te!~- Kegyelem! - rebegé az ember, elejtve kezébõl a 2160 6 | közelebb! - monda nyugodtan az orgyilkosnak.~- Nem merek - 2161 6 | orgyilkosnak.~- Nem merek - rebegé az, a kunyhó rõzsekötegeihez 2162 6 | országcsaló vagy. Tetszik neked ez az élet? Az lehetetlen! Kezdj 2163 6 | Tetszik neked ez az élet? Az lehetetlen! Kezdj másikat. 2164 6 | A gyilkos térdre esett az elõtt, kit meg akart gyilkolni, 2165 6 | zokogva.~- Óh! uram, ön az elsõ ember, ki hozzám így 2166 6 | Krisztyán Tódor. - Különösen az én könnyem. Hisz én híres 2167 6 | ön, vagy elkergették?~- Az elõbbi.~- Rábízott pénzzel?~- 2168 6 | tudok egy igen jó állomást az ön számára Brazíliában. 2169 6 | én önnek megszerzem azt az állomást, ahol tehetségeit 2170 6 | tehetségeit meg fogják jutalmazni. Az ügynökség, melyet önnek 2171 6 | nyereménybõl. Öntõl függ, hogy az mentül több legyen.~Krisztyán 2172 6 | nekem biztosítanom kell az életemet. Meg nem ölhetem 2173 6 | kell önbõl csinálnom. Ez az önvédelmem. Ha ön boldog 2174 6 | én is nyugodtan járhatok az erdõben. Mármost ért ön 2175 6 | ér, már akkorra ott lesz az én levelem Scaramellinél, 2176 6 | levelem Scaramellinél, s az majd tudatni fogja önnel 2177 6 | Tódor kezében reszketett az átvett pénzes tárca.~Mihály 2178 6 | hagyott békét addig, míg az el nem fogadta a pisztolyt, 2179 6 | csak ott állt óra hosszat az akácfa alatt, ahol Mihálytól 2180 6 | Noémi sápadt lett, mint az ákácvirágok ott feje fölött, 2181 6 | Timár hûséges sáfárjának - az idén nem viszik fel a búzát 2182 6 | lisztnek. Van két patakmalom az uradalomban; ehhez kibérlünk 2183 6 | annyi lisztet eladjunk.~- Az is meglesz. Kis hajókra 2184 6 | végre, ami Triesztig tart; az õrletést és a szállítást. 2185 6 | Hiszen tudom én, hogy mi az a Brazília! Tiszteletes 2186 6 | ahol erdõszámra teremnek az olyan fák, amiket csak ki 2187 6 | fákon, csak le kell szedni az érett cipókat az ágról és 2188 6 | szedni az érett cipókat az ágról és megsütni. S ilyen 2189 6 | Harmadszor: sohase látja az a pénzét, akinek Brazíliából 2190 6 | uram eddig hozzáfogott, s az a lisztes hajó aranyporral 2191 6 | mégiscsak nagy bolondság biz az!...~Tökéletes igaza volt 2192 6 | elhatározásnak mégiscsak Noémi volt az oka. Arra, hogy rögtön hozzákezdjen 2193 6 | volt már; fõ dolog volt az, hogy Timár az egész földtekét 2194 6 | dolog volt az, hogy Timár az egész földtekét tegye maga 2195 6 | Három hét telt bele, hogy az elsõ hajó, tonnára vert 2196 6 | megnézze a hajóját, mikor az útnak indul. E nehány hét 2197 6 | Levetincen tartózkodott. Az egész vállalat a Scaramelli-cég 2198 6 | fölbontásakor legelõször is az lepte meg, hogy a levélben 2199 6 | van. Egy százas bankjegy. Az írott tartalom pedig ez 2200 6 | köszönettel megfizetem. Az ég áldja meg önt, amiért 2201 6 | könnyebbülten lélegzett fel. Ez az ember megjavult. Visszaemlékezik 2202 6 | megszabadíthatni!~Megmenteni az ellenséget, ki életedre 2203 6 | életedre tört. Visszaadni õt az életnek, a világnak, a becsületnek. 2204 6 | gyöngyszemet megtisztítani. Az õskeresztyének korszakába 2205 6 | Nemes lélek vagy!~Csak az a vádló szó odabenn mást 2206 6 | hírét venni, hogy hajódat az óceánon elõfogta egy tavaszutói 2207 6 | hogy ott a La Plata és az Amazon folyók mocsáraiból 2208 6 | mint a tigris leskelõdik az újon érkezõ idegenre; száz 2209 6 | még inkább megtörténhetik az vele, hogy a könnyelmû, 2210 6 | heves vérû ember, abban az országban, ahol a szenvedélyek 2211 6 | van halva rád nézve, meg az egész ismeretes világra 2212 6 | ismeretes világra nézve. Ez az, aminek te elõre örülsz!”~„ 2213 6 | majd meg kerülni kezdte az üzletét, s úgy tett, mint 2214 6 | sétálni, mint mikor valaki az õrüléshez közelít, s azon 2215 6 | senkit.~Levelei pedig, amiket az ország minden részébõl küldöztek 2216 6 | utána, ott hevertek halommal az asztalán - felbontatlanul.~ 2217 6 | asztalán - felbontatlanul.~Az okos ember nem tudott egyébrõl 2218 6 | gondolkozni, mint arról az aranyhajú leányról, akit 2219 6 | kezdett lenni. Jeleket várt az égtõl, az álomlátásból, 2220 6 | Jeleket várt az égtõl, az álomlátásból, amik elhatározzák, 2221 6 | elhatározzák, mit tegyen. Óh az álomlátások mindig azt az 2222 6 | az álomlátások mindig azt az alakot hozzák eléje: boldogan 2223 6 | csak még õrültebb lett. Az égbõl pedig nem jött semmi 2224 6 | egyenként felbontogatni.~Az lett belõle, hogy mire végigolvasott 2225 6 | elfelejtette, hogy mi volt az elején.~Mindig csak azokból 2226 6 | megismerte a kéz írását.~Az Timéa írása volt...~Valami 2227 6 | hidegség futott át erein.~Ez az égbõl jött jeladás!~Ez a 2228 6 | lelke harcát.~Timéa ír, az angyali jóságú teremtés, 2229 6 | a férfi kedélyére, mint az ébresztõ szózat a mámorálomban 2230 6 | Valami súlyos van a levélben. Az valami gyöngéd meglepetés 2231 6 | pecsétet rajta.~Legelõször is az lepte meg, hogy íróasztala 2232 6 | hullott ki belõle. Ez volt az a súlyos tárgy benne.~A 2233 6 | rémületes eszme villant az agyán keresztül.~Ha Timéa 2234 6 | vonásaihoz. Ez bizonyosan az õ anyja, ki görög nõ volt. 2235 6 | megtudta, hogy ez ékszer az apjáé volt; arról rájött, 2236 6 | kerültek, s arról aztán az egész történetet legombolyíthatá: 2237 6 | le van álcázva. Ott többé az „arany embert” játszani 2238 6 | kikeresni, kéznél legyen az.~Ez volt a tromf.~Mikor 2239 6 | titokra; így talán nem fog az kiderülni. A gyanú szemének 2240 6 | mint a bagoly szemének; az a világosságban nem jól 2241 6 | nap elõtt babonás volt; az égtõl, az elemektõl várt 2242 6 | babonás volt; az égtõl, az elemektõl várt titkos jeleket, 2243 6 | a szigetre átmegy.~Pedig az égi jelek, az elementumok 2244 6 | átmegy.~Pedig az égi jelek, az elementumok nagyon is siettek 2245 6 | fakóvörös felhõfolt támad az égen, s jön sebesen gomolyogva 2246 6 | füstfellegforma, káromkodásra fordítja az áhítatos szót.~„A galambóci 2247 6 | galambóci szúnyogok jõnek!”~Azok az ördög teremtményei, amiknek 2248 6 | át kellett volna utazni; az apró, fullánkos szörnyek 2249 6 | Ha adott volna valamit az elõjelekre, ez már elég 2250 6 | olyan úton járt, amelyre az ember nem kéri többé az 2251 6 | az ember nem kéri többé az Isten segítségét. Most már 2252 6 | Timéa arra taszította elõre. Az indulat éjsarka és délsarka 2253 6 | indulat éjsarka és délsarka s az akarat vitte most már elõre.~ 2254 6 | bozótban. Ott aztán eltévedt. Az éjszaka ott lepte; mentül 2255 6 | Talán éppen ez a kunyhó volt az. Az bizony meglehet.~Hasznát 2256 6 | éppen ez a kunyhó volt az. Az bizony meglehet.~Hasznát 2257 6 | Hanem arra mégis szolgált az a pisztoly, hogy fatalizmusában 2258 6 | szüksége is volt, mert amint az éj leszállt, elkezdett a 2259 6 | aminõkkel a kígyók fogadják az embert, s lomha tömegek 2260 6 | benõtte kunyhóban tölti az éjszakát, egyedül! A farkasok 2261 6 | annyiszor keresztülment, az volt a menedéke, hogy imádkozott. 2262 6 | menedéke, hogy imádkozott. Hitt az Istenben, és megmenekült, 2263 6 | megmenekült, és amihez kezdett, az sikerült.~És ezen a félelmes 2264 6 | hajnal szürkülni kezdett, az éjszaka fenevadai behúzódtak 2265 6 | tanyájáról, s nemsokára rátalált az ösvényre, mely egyenesen 2266 6 | vezetett.~Itt várt azután reá az új rémület.~A Duna szertelenül 2267 6 | halászeszközöket is mind elvitték az elmenekült halászok.~Ha 2268 6 | isteni nyilatkozat: ez már az volt. A megáradt folyam 2269 6 | A megáradt folyam állt az útjában egész fenséges erõhatalmával.~ 2270 6 | betörte, hogy hozzájusson az evezõihez és csáklyájához. 2271 6 | közé.~Akkor azután elkapta az ár, és vitte magával.~A 2272 6 | Egymaga evezett két evezõvel, az volt egyúttal a kormány. 2273 6 | ladikját, mint egy dióhéjat, az ellenkezõ szél is azt akarta, 2274 6 | zuhannyal csapkodta arcát, de az sem hûtötte le. Melege volt. 2275 6 | erõszakos két hatalom, hanem az emberi szenvedély és akarat 2276 6 | végzett: ár ellenében eljutni az Osztrova-sziget végcsúcsáig.~ 2277 6 | Itt aztán megpihenhetett.~Az Osztrova-szigetet egészen 2278 6 | Osztrova-szigetet egészen elborította az ár, a fák között foly a 2279 6 | állt a Duna-ág közepén. Az áradat a nádas felett hömpölygött, 2280 6 | türelmetlenséggel bocsátá az árnak csónakját. Minden 2281 6 | egymást látják.~Körös-körül az õs paradicsom; gyümölcstermõ 2282 6 | közelítõ elõtt, s midõn az odarohan eléje, midõn maga 2283 6 | hogy „te, te, te!”.~Körül az õsparadicsom. Fejeikre a 2284 7 | AZ ÉDES OTTHON~A csónakot elragadta 2285 7 | magának munkát és nyugalmat.~Az árvíz leapadta után nagy 2286 7 | szeretve fogadták.~Eleintén az asszonyok is segíteni akartak 2287 7 | munkáján, mintha ez volna az egyedüli és egyetlen mûve 2288 7 | vasárnapokat; ünnep volt náluk az, mikor az Isten elhozta 2289 7 | ünnep volt náluk az, mikor az Isten elhozta rájuk az õ 2290 7 | mikor az Isten elhozta rájuk az õ örömeiket.~S a szigetlakók 2291 7 | Hûséges, háladatos kedély volt az, szeszély, követelés nélkül. 2292 7 | szeretlek? Micsoda vallás papja az, aki téged megáld? Enyém 2293 7 | világban? Micsoda világ az, amiben te élsz?” Még arcáról, 2294 7 | kétségeket soha; csupán csak azt az egyetlen örök kérdést: „ 2295 7 | könnyelmû szeszélyében ezt az egész vagyont szélnek szórja, 2296 7 | fáinak gallyait földig húzta az édes teher. Gyönyörûség 2297 7 | oldalán bíbor színezetet kap, az aranyszínbe kárminpettyek, 2298 7 | minden gyümölcs úgy mosolyog az emberre, mint egy nevetõ 2299 7 | Nagy kosarak teltek meg az istenadta drágasággal. Õ 2300 7 | érkeztek meg.~Hónapok óta az elsõ emberarcok, mik a külvilágból 2301 7 | szokott cserekereskedés volt az.~Teréza asszony szokás szerint 2302 7 | gyümölcsökért; hanem a kufárok az idén sokkal kevesebbet akartak 2303 7 | nagyon vásárolják, felverték az árát; mind lisztet õrletnek 2304 7 | annál jobban figyelt rá. Ez az õ ötlete volt. Vajon mi 2305 7 | Most már nem volt nyugta; az üzlet, a birtok gondolatai 2306 7 | szeretni, ha soká nem látsz?~Az az utolsó nap olyan gyorsan 2307 7 | szeretni, ha soká nem látsz?~Az az utolsó nap olyan gyorsan 2308 7 | eleséget készítsen számára az útra, s azzal útitáskáját 2309 7 | Tódor pisztolyára, amit az ittjártában gyakran fitogtatott 2310 7 | Almirát, hogy meglövi.~- Ez az õ fegyvere!~Timár megdöbbent 2311 7 | többé. Õ Brazíliába ment. Az egész földteke van közöttünk.~- 2312 7 | karjával magához a férfit. Az reszketett, és hevült.~ ~ 2313 8 | dologgal volt tele a feje; az egyik az a kép, ami az est 2314 8 | volt tele a feje; az egyik az a kép, ami az est ködében 2315 8 | az egyik az a kép, ami az est ködében szemei elõl 2316 8 | kirajzolni hosszú útjában az Al-Dunától hazáig.~Amint 2317 8 | Al-Dunától hazáig.~Amint az öreg halász meglátta Timárt, 2318 8 | káromkodnak soha).~- Nézze, uram, az árvíz alatt valami gaz tolvaj 2319 8 | a kunyhót is feltörte, s az evezõket is elrabolta. Óh! 2320 8 | tolvajnak nevezik. Igaz az. S ha még csak csónakot 2321 8 | mindamellett is ne átkozzuk azt az embert! - monda a halásznak. - 2322 8 | ladikjába, s igyekezzünk az éjjel a révig eljutni.~A 2323 8 | fizetésért rászánta magát az utazásra. Hajnalra a révig 2324 8 | a hajók szoktak rakodni. Az idõ nagyon korán volt még, 2325 8 | szállítsa el Levetincre. Az volt az eszmejárása, hogy 2326 8 | szállítsa el Levetincre. Az volt az eszmejárása, hogy Levetincen 2327 8 | felvilágosításokat fog nyerni az öt hónap óta történtekrõl ( 2328 8 | melynek egyik szárnyát az öreg tiszttartó és felesége 2329 8 | Vadásztáskájában semmi egyéb, mint az a csíkos vászonöltöny, amit 2330 8 | öltözetben odaérkezett, az még a hûsebb idõszaknak 2331 8 | idõszaknak volt szánva, s az is tépett, kopott volt már; 2332 8 | senkinek nem szabad belépni. Ki az a vakmerõ?~Hevesen nyitá 2333 8 | vakmerõ?~Hevesen nyitá fel az ajtót, és betoppant a szobába.~ 2334 8 | nem gondolt itt találni.~Az Timéa volt.~A túlvilágról 2335 8 | tekintetével, midõn jöttére felállt az íróasztal mellõl, s a tollat 2336 8 | Mihályt egyszerre rohanta meg az érzések minden ellentéte. 2337 8 | érzések minden ellentéte. Az ijedelem, hogy titkos útja 2338 8 | nejét találja legelõször; az öröm, hogy õt itt találja 2339 8 | rejlik e hideg közöny mögött? az elhallgatott megvetés-e 2340 8 | véralkat élõ dermedtsége az?~Õ sem tudott Timéának mit 2341 8 | megcsókolta Timéá kezét. Az a keresztbe fogott toll 2342 8 | nem invitálta õt, hogy még az ajkát is csókolja meg.~Átment 2343 8 | Átment a másik szobába. Az öltözõszobája volt.~Ott 2344 8 | átment írószobájába, már az ajtóban várta Timéa. Kezét 2345 8 | neki:~- Menjünk reggelizni.~Az írószobából az öltözõn keresztül 2346 8 | reggelizni.~Az írószobából az öltözõn keresztül kellett 2347 8 | öltözõn keresztül kellett az étkezõbe átmenni. Mihályra 2348 8 | asszony, vezesd helyettem az üzletet”, s aztán öt hónapig 2349 8 | hogy olyan soká távol volt. Az igen szeretetreméltó dolog 2350 8 | Azt más is megteszi, hogy az egyik elmegy Karlsbadba, 2351 8 | mulatságát. De köszönjük mi az ilyen mulatságot! Tavasztól 2352 8 | hajósokkal perlekedni; bezárkózni az irodába s nagy könyveket 2353 8 | nyelvtant magolni, hogy az angol, spanyol ügynökökkel 2354 8 | spanyol ügynökökkel tudjon az ember értekezni, ez, uram, 2355 8 | õt mindennap várták. Itt az asztal mindennap meg volt 2356 8 | nézve.~Mikor készen voltak az étkezéssel, akkor Timéa 2357 8 | Timárt, hogy menjen át vele az irodába. Mihály azon gondolkozott, 2358 8 | kérdezte azt.~Két széket húzott az íróasztalhoz, s leülve férje 2359 8 | kezét.~- Itt van, uram, az ön üzletének állása azon 2360 8 | is függ. Én nem értettem az üzlethez; hanem azt gondoltam, 2361 8 | Rögtön lejöttem Levetincre az ön levelének vétele után. 2362 8 | hagyta, magam vettem kezembe az üzlet vezetését. Tanulmányoztam 2363 8 | A szerencse kedvezett az idén - folytatá Timéa -, 2364 8 | összeg nem hever; én azt az ön meghatalmazása szerint 2365 8 | asszonynak eszébe jutni?~- Önnek az elsõ kísérlete a Brazíliába 2366 8 | mindannyian egyhangúlag elismerik az ön fõügynökének, Krisztyán 2367 8 | Mihály elbámult. Ebben az asszonyban több merészség 2368 8 | susogá Mihály.~- Különben az is igazolja intézkedésem 2369 8 | megkérdezte volna a feleségétõl, az meg tudta volna neki mondani. 2370 8 | Én ezt így találtam ki. Az amerikai gabonapiac árjegyzékében 2371 8 | készítenünk a lisztet, hogy az amerikait legyõzzük. Én 2372 8 | még annál is többet tett: az üzlet titkaiba mélyeszté 2373 8 | nõi lelkét, melynek csak az élet örömeit kellene keresni, 2374 8 | minden ágazatáról. Kiterjedt az a börzeüzletre, a földiparra, 2375 8 | tanulmányozást követeltek. Az mind a legrendesebben történt. - 2376 8 | kinyugodhassa magát.~- De hisz az borzasztó munka, amit ön 2377 8 | mit gondol most Timéa?~Az a fiókkulcs nem ment ki 2378 8 | várnunk a tudósítást, s az nem jön meg a télnél hamarább.~- 2379 8 | Olaszországba? Ahhoz ez az idõ legkedvezõbb.~- Nem, 2380 8 | Timéával szemközt állt.~Az üzleti iratok áttekintése 2381 8 | késõ ebéd idejéig tartott.~Az ebédhez két vendég is volt 2382 8 | nagytiszteletû esperes úr.~Az esperes úr régen kikérte 2383 8 | nála. Sietett a kastélyba az értesítés vétele után. Az 2384 8 | az értesítés vétele után. Az érdemrendje is fel volt 2385 8 | felmagasztalá Timárt mint az egész környék jóltevõjét. 2386 8 | építteté, Józsefnek, ki a népet az éhhaláltól megmenté, és 2387 8 | ki mannát imádkozott le az égbõl; elmondá, hogy ez 2388 8 | Timárnak meg kellett köszönnie az üdvözletet. Nagyon akadozva 2389 8 | nem azért jöttem én erre az ötletre, hogy titeket boldoggá 2390 8 | okos dolog lett, ez ennek az asszonynak az érdeme itt 2391 8 | ez ennek az asszonynak az érdeme itt mellettem. Nevessünk 2392 8 | Nevessünk egy nagyot!”~Az ebéd fölött aztán megjött 2393 8 | aztán megjött a jókedv. Az esperes úr és a tiszttartó 2394 8 | egyformán szerette a jó bort. Az esperes úr kalugyer volt, 2395 8 | és Athalie iránt, emiatt az élces tiszttartó gúnynyilainak 2396 8 | másutt.~Bealkonyodott, mire az ebédnek vége volt; a két 2397 8 | feszült agymunkától van, meg az itteni rossz levegõtõl. 2398 8 | Noémi!”, s azt meghallja az a nõ, ki fél éjszakán át 2399 8 | hintóban. Unalmas utazás volt: az egész Bánátban minden le 2400 8 | tengeri zöldült még meg az éktelen hosszú nádasok. 2401 8 | éktelen hosszú nádasok. Az egész úton senki sem szólt 2402 8 | leckéjébõl. A csárda ronda, az ételek csömörletesek, az 2403 8 | az ételek csömörletesek, az ágyak kényelmetlenek, a 2404 8 | ecetes, a víz szemetes, az emberarcok ijesztõk, õ az 2405 8 | az emberarcok ijesztõk, õ az egész úton halálos beteg, 2406 8 | szenvednie, aki olyan ideges?~Ezt az egész úton kellett Timárnak 2407 8 | õket, hogy õ már megõszült az egyedüllétben. Pedig dehogy 2408 8 | érzett, mikor házába lépett. Az az otthon vagy pokol, vagy 2409 8 | mikor házába lépett. Az az otthon vagy pokol, vagy 2410 8 | kikeressen iratai közül.~Az íróasztal egy régi mûvû 2411 8 | szerzõdések, a kisebbekben az értékpapírok és ékszerek. 2412 8 | értékpapírok és ékszerek. Az egész szekrény mahagóni 2413 8 | ismerõik vannak; egész tudomány az, melynek tanárai, tanítványai 2414 8 | kihúzni, akkor õ is meglátta az ékszereket. Ha meglátta, 2415 8 | gyémántos ékszerre, melybe az õ arcához annyira hasonló 2416 8 | hasonló kép van foglalva. Az anyja képe lehet. És akkor 2417 8 | Tudni fogja azt, hogy Timár az õ apjának kincseit megkapta. 2418 8 | Akárhogy jutott hozzá, az nem volt igaz út. S e homályos, 2419 8 | lelkét, akkor mint jelent az az önfeláldozó hûség, az 2420 8 | lelkét, akkor mint jelent az az önfeláldozó hûség, az a 2421 8 | az az önfeláldozó hûség, az a szorgalom, az a féltékenység 2422 8 | önfeláldozó hûség, az a szorgalom, az a féltékenység a férj hitelére, 2423 8 | nagyon hasonlít önhöz; én ezt az ékszert megszereztem, és 2424 8 | szemei szárazon villannak az ékszerrõl a férj arcára 2425 8 | azokból: „Te nem vetted az ékszert Scutariban - itt 2426 8 | ékszert Scutariban - itt hever az fiókodban régen; ki tudja, 2427 8 | el van veszve...~De nem az történt.~Amint Timéa meglátta 2428 8 | Amint Timéa meglátta azt az arcképet, egyszerre átváltozott 2429 8 | arcképet, egyszerre átváltozott az arca. Oly indulat, minõt 2430 8 | márványvonásain; két kézzel kapott az arcképhez, s azt hévvel 2431 8 | mondá neki:~- Nézd, nézd! Az én anyám! Ez az én anyám... 2432 8 | Nézd, nézd! Az én anyám! Ez az én anyám... Õ megszerezte 2433 8 | úgy jött, mintha itt volna az idõ, hogy ezt a hálarebegõ 2434 8 | keresett fel mást, mint az iratot, melyre szüksége 2435 8 | Timéához. - Ugyanott, ahol az arcképet találtam, fedeztem 2436 8 | Mind megszereztem azokat az ön számára. Fogadja el tõlem.~ 2437 8 | Ezeregyéjszakai tündérajándék volt az.~Athalie az irigységtõl 2438 8 | tündérajándék volt az.~Athalie az irigységtõl sápadtan állt 2439 8 | szorított öklökkel. (Mindez az övé lehetett volna tán!) 2440 8 | lett, egykedvûen tekintett az ölébe halmozott drágakövekre: 2441 1 | A hosszú télszakot ismét az üzleti ügyek töltötték be. 2442 1 | Aki egyszer milliók ura, az megengedheti magának, hogy 2443 1 | megengedheti magának, hogy mikor az ékszerárusboltba megy újévi 2444 1 | mindenbõl, mert két szívet kell az embernek megörvendeztetni: 2445 1 | vendégeket elfogadja, mikor az uraság estélyt ád, máskor 2446 1 | volt szerencséje azokon az estélyeken is jelen lehetni, 2447 1 | a teát, s kérdezõsködnek az embernek az otthon maradt 2448 1 | kérdezõsködnek az embernek az otthon maradt családjáról; 2449 1 | van-e már valami ismerõsnõje az operaháztól?~A jó Timár 2450 1 | Levetinczy úr példánya az erényes férjeknek!, mond 2451 1 | erényes férjeknek!, mond az egyik milliomos komoly arccal. 2452 1 | férjnek lenni. Fösvény biz az, mondja a harmadik a háta 2453 1 | Mikor ebédnél ül odahaza, az a szó akar kiszaladni a 2454 1 | nem maradhat észrevétlen az, hogy Timár, amióta visszaérkezett, 2455 1 | szenved úgy, ahogy õ akarná?~Az üzlet igen jól megy. Új 2456 1 | tudósítás a tengerentúlról. Az elküldött lisztszállítmány 2457 1 | Ennek a következése megint az lett, hogy Timár megkapta 2458 1 | szolgálatokért.~Hogy nevetett az a gúnyolódó démon ott belül, 2459 1 | gúnyolódó démon ott belül, mikor az érdemkeresztet mellére akaszták, 2460 1 | s azzal veresre festette az állát, azért mégis világhírû 2461 1 | mellét, melynek közepén az összefoglaló nagy medaillonra 2462 1 | S íme, milyen csodálatos az isteni gondviselés, s milyen 2463 1 | gondviselés, s milyen véges az emberi elme! Hogy jóra fordult 2464 1 | boldogságot imádkozzák alá az égbõl, hogy számára valami 2465 1 | új vendéget küldjön alá az égbõl, egy kis angyalka 2466 1 | a bor olyan bor, amitõl az ember mindent kibeszél, 2467 1 | sokat strapacírozza magát. Az nem ér semmit. Az ember 2468 1 | magát. Az nem ér semmit. Az ember csak egyszer él, és 2469 1 | Magyarországról? Én bizony megvallom az igazat, mikor azt meghallottam, 2470 1 | Hanem hát persze, aminek az ember maga lát utána!~De 2471 1 | hagyhatta szó nélkül.~- Akkor az asszonyt illeti meg minden 2472 1 | mert bizonnyal õ látott az egész üzlet után.~- Megtisztelem 2473 1 | a nagyságos úr hol volt az egész nyáron azalatt, amíg 2474 1 | körmei hegyéig nyilallt az ijedség. Tudná ez az ember, 2475 1 | nyilallt az ijedség. Tudná ez az ember, hogy õ hol volt? 2476 1 | ember, hogy õ hol volt? Az rettenetes volna!~János 2477 1 | szabad elárulnia, hogy õt az ittas fecsegõ szavai zavarba 2478 1 | János, letéve a poharat az asztalra. - Megszökött a 2479 1 | feketekávét.~- De úgy van az, ahogy én mondom! - erõsködék 2480 1 | vademberrel harcolt, azt csak az Isten tudná elmondani! De 2481 1 | akkora vargabetût tegyen az átlanti óceánuson.~Timár 2482 1 | arcára nézett. Timéa vonásai az õszinte ijedséget és bámulatot 2483 1 | hazudott, nem Fabula János.~Az arany embernek hazudni kellett, 2484 1 | elsõ korszakában volt még az Amerikába átrándulás.~A 2485 1 | fel semmi a szenvedélyt, az alföldi pusztára. Ott rideg 2486 1 | hogy éppen a férfi volt az, ki szíve halálos betegségének 2487 1 | megkezdhessék mûködésüket; hisz az üzlet emberének mindig ezen 2488 1 | emberének mindig ezen jár az esze.~A lisztüzlet az elsõ 2489 1 | jár az esze.~A lisztüzlet az elsõ évi siker után még 2490 1 | Mihály Timéát, hogy ne rontsa az egészségét az üzlet vezetésével; 2491 1 | ne rontsa az egészségét az üzlet vezetésével; azt majd 2492 1 | volt.~Õ pedig sietett le az Al-Dunára.~Amint a nyárfák 2493 1 | Késõ este érkezett meg az esperes lakához; a konyhán 2494 1 | két teríték volt föltéve az asztalra.~A tisztelendõ 2495 1 | sietett neki legelõször is az érdemrendéhez gratulálni; 2496 1 | kvaterkánál újból megfenyegette õt az ujjával, mintha valami arcáról 2497 1 | tesznek mindenért. Pedig hát az ember csak ember! Az ember 2498 1 | hát az ember csak ember! Az ember nem tuskó, nem kõdarab, 2499 1 | egy szóval sem állította az ellenkezõt.~De a házigazda 2500 1 | patriarcha a világon? Nem volt-e az õ Sárájának hûséges férje?