| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] avagy 1 avandzsírozni 1 avisót 1 az 4310 az-é 1 azalatt 33 azáltal 1 | Frequency [« »] ----- ----- 11328 a 4310 az 2492 hogy 2396 s 2190 nem | Jókai Mór Az arany ember IntraText - Concordances az |
Part, Chapter
2501 1 | Mihály is bizonyítá, hogy az volt.~- Vagy vegyük Jákób 2502 1 | neki? Hat. Mind egyszerre. Az sem volt neki elég; elválasztotta 2503 1 | volt, Uriás, ezt megölette, az asszonyt elvette! s mind 2504 1 | Hát még bölcs Salamon! Az meg éppen négyszáz feleséget 2505 1 | oszt vendégének, amikkel az - átúszhatja a Dunát.~Timár 2506 1 | Duna-parti pagony felé.~Az nagyon jó munka a Dunától, 2507 1 | régi partját; mert ezáltal az elhagyott parttal együtt 2508 1 | határõrkunyhók is hátul maradtak. Az olyan ember, aki útlevél 2509 1 | nélkül akar a Dunán átkelni, az új ligetben barátságos neutrális 2510 1 | elõreküldé új sandolinját az ismerõs halászkunyhóig, 2511 1 | s ha oly gyorsan röpült, az nem a sandolin hibája volt.~ 2512 1 | hibája volt.~Aprilban járt az idõ, tavasz volt már, a 2513 1 | fák zöldültek, virágoztak az Osztrova-szigeten. Annál 2514 1 | jobban megdöbbenté Mihályt az a látvány, mely az Osztrova-szigeten 2515 1 | Mihályt az a látvány, mely az Osztrova-szigeten túl közeledett 2516 1 | sziget belseje felé, s várta az üdvözlõ kutyaugatást. Semmi 2517 1 | kedéllyel bandukolt elõre. Az utak el voltak hanyagolva, 2518 1 | fogta el szívét. Mi történt az itt lakókkal? Õfelõle történhetett 2519 1 | szigetlakókat õrizte addig az ég, ha tetszett õriznie.~ 2520 1 | tornác alá lépett, kinyílt az ajtó, s kijött rajta Teréza 2521 1 | font bölcsõ, amellett ült az egyik oldalon Almira, a 2522 1 | csempésznõ árváját felfogadtuk? Az Isten küldte õt nekünk.~ 2523 1 | szívében a fájdalomnak, s az most egyszerre gátját törte! 2524 1 | ahol érte, összecsókolá az ég küldte jövevényt; kis 2525 1 | képzelte magát, ahonnan az ember, mint egy idegen világgömböt, 2526 1 | világgömböt, látja maga alatt az elhagyott földet.~Mindaz, 2527 1 | mely õt oda visszavonja.~Az az egész kör, melyben eddig 2528 1 | mely õt oda visszavonja.~Az az egész kör, melyben eddig 2529 1 | élet áll elõtte; - csak azt az egyet nem tudja, hogy lehetne 2530 1 | világba átjutni, mielõtt ezt az élõ földet elhagyta volna; 2531 1 | lakni, feljárni a földrõl az égbe, s az égbõl visszajárni 2532 1 | feljárni a földrõl az égbe, s az égbõl visszajárni a földre, 2533 1 | Egy más világ küldötte az. Egy más világé, melynek 2534 1 | mikor beszélni megtanult az ajk; ez a sajátszerû kék 2535 1 | megszeret. És találgatta az elsõ szótagokat, amiket 2536 1 | elsõ szótagokat, amiket az új ember ajka kimond, mit 2537 1 | mint mikor idejött.~Ennek az érzelemnek nem voltak vágyai, 2538 1 | nyugalom váltotta fel. Olyan az, mint a láz után a meggyógyulás 2539 1 | félig sárból, és benne az a mosolygó nõ azzal a gagyogó 2540 1 | mi lesz ebbõl.~Körüljárta az egész szigetet, és töprengett 2541 1 | Teréza, megvannak-e még az ácsszerszámok, amiket a 2542 1 | nélkül; ahogy a székelyek, az oláhok építenek szép tölgyfákból 2543 1 | lesz; fejedelmi kastély; az utolsó szeget is magam fogom 2544 1 | magam fogom készíteni, s az lesz majd a Dódi háza, ha 2545 1 | tetõztem be náddal; hanem már az ácsmunka nem egy embernek 2546 1 | embernek való: tudja, hogy az öreg fûrésznek két nyele 2547 1 | gömbölyû Diána-kar volt az, domború, idegteljes izmokkal.~ 2548 1 | Kimegyünk majd együtt az erdõre; a kis Dódinak csinálunk 2549 1 | kihozod utánunk szilkében az ebédet, s ott eszünk a faragott 2550 1 | szilkébõl. Milyen jól fog az esni!~És úgy lett.~Mihály 2551 1 | diófát ledöntött, s azt az ágaitól letisztogatta, csupa 2552 1 | azzal vigasztalta, hogy az asszonyoknak sohasem törik 2553 1 | kihozzák számukra a szilkében az ételt; a fatörzsre egymás 2554 1 | telepednek, a drága jó bablevest az utolsó cseppig elköltik; 2555 1 | favágóné viszi a gyermeket az ölében haza. Otthon már 2556 1 | kifaragásába. Jól szolgált kezében az ácsszekerce.~Noémi bámulta 2557 1 | valamikor ácslegény?~- De az voltam, mégpedig hajóács.~- 2558 1 | munkádtól, s úgy töltöd az idõt másutt? Mert most a 2559 1 | lassankint rájött, hogy az még sincsen annyira elrejtve 2560 1 | sincsen annyira elrejtve az emberek elõl, hogy senki 2561 1 | ismeri annak létezését; de az nem fedezi azt fel a világnak.~ 2562 1 | társadalom törvényeinek, az egyház szabályainak fonalai.~ 2563 1 | határ õrzése. Ki ellen? Az ellenség, a török rég messze 2564 1 | titkos kormánya: állam az államon kívül.~Timárt gyakran 2565 1 | valami bajuk volt.~Ezek az emberek gyakran járnak olyan 2566 1 | sebeket. Azokkal nem mehetnek az ezredorvosokhoz, mert vallatás 2567 1 | asszonyához, elõadják neki az ügyöket: s amit az mond 2568 1 | neki az ügyöket: s amit az mond benne, az rájuk nézve 2569 1 | ügyöket: s amit az mond benne, az rájuk nézve ítélet, abban 2570 1 | olyan hûsítõ balzsamot, az istenirgalom gyógyító tudatát, 2571 1 | hitvallása a hallgatás, s nincs az a titkos szövetség, mely 2572 1 | úgy kell lenni. Hogy ez az ember, aki õrá mosolyog, 2573 1 | Azután kezdi a gyermek az életet megismerni a szomorúbb 2574 1 | danol neki altató dajkadalt:~Az én babám kis kunyhója~Többet 2575 1 | tovább már nem. Hja biz az ácsmesterség is tudomány, 2576 1 | hogy mit csináljon tovább.~Az õsz közelgett. Teréza és 2577 1 | lát teljes tudományával az ipar, gazdászat, üzérkedés, 2578 1 | lett volna következetes.~Az idén még korábban elhagyta 2579 1 | is neki kellett megkapnia az elsõ nyereményt. Valahol 2580 1 | egyetlen darab vas nincsen az egészben.~ ~ 2581 2 | Athalie-val együtt odáig. Az enyhe, szélmentes völgykebelben 2582 2 | mulatólak volt. Tudta, hogy az ilyenekben Timéának öröme 2583 2 | mûfaragó nagy mester volt az ilyenekben. Lerajzolta a 2584 2 | megfaragnak, összeillesztenek; az egészet, amint elkészül, 2585 2 | öreg legénynek. Nem törõdik az most üzletével; azt intézik 2586 2 | most üzletével; azt intézik az ügynökei, õ egész nap a 2587 2 | Annálfogva meg is tudta azt az egész város, s eszerint 2588 2 | megtudta Zófia asszony is, az pedig megírta Athalienak, 2589 2 | asztalát a hímzõkosárral az ablaknál, kedvenc olvasmányait 2590 2 | a cifra korlátot, ezeket az oszlopfõket ki csinálta? 2591 2 | nagyságos Levetinczy úr! Az õ munkája itt a legtöbb, 2592 2 | szomorú mosolygás, Timárén az alázatos nagylelkûség s 2593 2 | nagylelkûség s a vendégekén az üdvrivalgó irigység.~A nõvendégek 2594 2 | mondták, hogy nem jó jel az, mikor egy férj ajándékokkal, 2595 2 | hízelkedésekkel keresi kedvét az asszonyának. Nem jó jel 2596 2 | asszonyának. Nem jó jel az, mikor a férj esztergályozni 2597 2 | Timéával tisztában volt. Az állhatatosan szenved, és 2598 2 | állhatatosan szenved, és haldoklik. Az a méreg öli lassan, mely 2599 2 | történt Mihállyal? Ennek az arca valami boldogságot 2600 2 | férfi; szeretni csak azt az egyet tudná, akit gyûlöl. 2601 2 | Timár ismét összehívatta az orvosi nevezetességeket, 2602 2 | toalettje és úri fogata az angol ladyk és orosz hercegasszonyokéval 2603 2 | kik többször látták õt az Osztrova-sziget felé csónakkal 2604 2 | tanakodhatnak magukban: ki ez az ember? s miért jár ez itt 2605 2 | ösvényre rátaláljon. Rábukkant az ácstanyára, hol az õsszel 2606 2 | Rábukkant az ácstanyára, hol az õsszel félbenhagyta a munkáját. 2607 2 | a rózsaligethez vezetett az út. A rózsák rég elnyíltak 2608 2 | rózsák rég elnyíltak már, azt az idõt Mihály a monostori 2609 2 | Hogy Almira nem ugat, ennek az oka az, hogy benn hál a 2610 2 | Almira nem ugat, ennek az oka az, hogy benn hál a konyhában, 2611 2 | hogy gond van rá, nehogy az alvó gyermeket éjszaka felköltse. 2612 2 | ledobják a pinceodúba. Majd meg az a rémlátása volt, hogy mikor 2613 2 | gyûjtött magának, mikor ezeket az alakokat szívének megszerezte, 2614 2 | kellett hagynia. Néha meg az a kép állt elõtte talán 2615 2 | félig, s elkezdé dalolni az ismeretes nótát:~Az én rózsám 2616 2 | dalolni az ismeretes nótát:~Az én rózsám kis kunyhója~Többet 2617 2 | Timár, s két kezébe fogta az ablakon kitekintõ kedves 2618 2 | ajkaik egymásnak mondtak, az nagyon csendesen volt mondva.~- 2619 2 | Mindent eszik már.~- Az lehetetlen! Az még korán 2620 2 | eszik már.~- Az lehetetlen! Az még korán van.~- Mit értesz 2621 2 | Nem, a holdvilág rossz, ha az alvó gyermekre süt: attól 2622 2 | inkább te ki énhozzám.~- Az nem lehet. Õ mindjárt felébredne, 2623 2 | vissza; de hagyd nyitva az ablakot.~És aztán ott maradt 2624 2 | nyüzsgõ nyöszörgés, minõ az ébredezõ gyermeké, azután 2625 2 | csendesen, mint egy álom: „az én babám kis kunyhója”, 2626 2 | csókcuppanás, aminõt jutalmul kap az a jó gyermek, ki a danára 2627 2 | nyitott ablakban könyökölve s az alvók suttogásait hallgatva, 2628 2 | fölépítem neked azt a házat. Mi az, Dódi?~A gyermek mondott 2629 3 | boldogsága teljességét, csak az az egy, hogy még egy másik 2630 3 | boldogsága teljességét, csak az az egy, hogy még egy másik 2631 3 | ami bántó. Szépsége nem az az egyhangú szépség, amit 2632 3 | ami bántó. Szépsége nem az az egyhangú szépség, amit a 2633 3 | búja, külön öröme, csupán az övé. Otthon aprólékos figyelmével 2634 3 | meggyógyítja õt. Alázatos az iránt, akirõl tudja, hogy 2635 3 | Még alkudozott a sorssal.~Az ár igen nagy! Még ehhez 2636 3 | egy mosolygó gyermekkel az ölében.”~De az ár egy egész 2637 3 | gyermekkel az ölében.”~De az ár egy egész világ! Otthagyni 2638 3 | hogy ez a fehér arcú nõ, ki az õ hitvesi lángjától nem 2639 3 | faragott széles zsindelyekkel. Az ácsmunka egészen elkészült. 2640 3 | egészen elkészült. Következett az asztalosmunka. Ezt már egészen 2641 3 | bölcsességénél nem nagyobb tudomány-e az az egy szó?~- Mennyiért 2642 3 | nem nagyobb tudomány-e az az egy szó?~- Mennyiért adnád 2643 3 | enyelgéssel Noémi. - Ezért az egész földért, tele gyémántokkal?~- 2644 3 | gyémántokkal?~- Nem, ezért az égért, tele angyalokkal.~ 2645 3 | eltörött.~Timár hirtelenkedett az igazságszolgáltatásban, 2646 3 | tevõ gyermek kezére, amitõl az szörnyen rábámult, s aztán 2647 3 | pipáért is odaadnád; pedig az csak cserépbõl volt...~Mihály 2648 3 | egyre szepegett, s eltakarta az arcát Noémi mellkendõjébe.~ 2649 3 | láthatá Noémi tekintetén, hogy az egészen meg van rémülve 2650 3 | Noémiból?~Ki fogja majd pártját az elhagyott Noéminak, ki özvegy 2651 3 | tegye fel, mikor vesse le az özvegyi fátyolt? Halála 2652 3 | Halála napjáig várjon-e az õ visszatértére?~Hogy fog 2653 3 | kívül még egy bántotta: az, hogy Dódit miért ütötte 2654 3 | tudta, hogy mit akar.~Amint az ágyba feküdt Mihály, rögtön 2655 3 | láz. Erõs testalkata volt, az ilyent leghamarább ledönti, 2656 3 | nem tudott magáról semmit.~Az, aki ajkával beszélt, az 2657 3 | Az, aki ajkával beszélt, az az idegen ember volt, az 2658 3 | aki ajkával beszélt, az az idegen ember volt, az az 2659 3 | az az idegen ember volt, az az igazi ember volt, akinek 2660 3 | az idegen ember volt, az az igazi ember volt, akinek 2661 3 | van valami hasonlatosságuk az õrültség képzelgéseihez. 2662 3 | körül; akárhogy változnak az álomképek, az az egy központot 2663 3 | változnak az álomképek, az az egy központot képezõ 2664 3 | változnak az álomképek, az az egy központot képezõ alak 2665 3 | uralgó alakja: egy nõ. De az a nõ nem Timéa volt, hanem 2666 3 | nevét ki nem mondá soha. Az nem foglalta el lelkét.~ 2667 3 | Kinek adja excellenciád ezt az érdemkeresztet? Én ismerek 2668 3 | Aztán tovább alakította az eszme képét:~„Ha én király 2669 3 | Noémi, ezek a tervek? Ez az aranyozás a padmalyon? az 2670 3 | az aranyozás a padmalyon? az aranylapra festett táncoló 2671 3 | De a sietésnek ott volt az akadálya; a roppant sok 2672 3 | el rólam. Ah! besüllyedek az aranyba. A tetõ beszakadt, 2673 3 | padlásról mind rám ömlik az arany. Megfulladok. Noémi, 2674 3 | minõ szörnyû hatalom lehet az, mely a szegény hajóst ily 2675 3 | Bohó vagy. Azt hiszed, hogy az, ami a gyémántokban tûz, 2676 3 | ami a gyémántokban tûz, az éget? Ne félj tõle! Hah! 2677 3 | kibírom oda alant. Csak az elsüllyedt hajóba megyek, 2678 3 | Hah, ki fekszik itt ezen az ágyon?”~Akkor olyan rettegés 2679 3 | Valaki fekszik ott azon az ágyon!”~„De nem szabad a 2680 3 | kimondani.”~„Nézd, hogy süt be az ablakon a vörös hold! Csukd 2681 3 | egyre felénk! Húzz függönyt az ablak elé!”~Pedig úgyis 2682 3 | úgyis le volt függönyözve az ablak, s ott künn sötét 2683 3 | ablak, s ott künn sötét az éjszaka.~Azután, mikor enyhült 2684 3 | éjszaka.~Azután, mikor enyhült az agy forrósága, akkor azt 2685 3 | másfelé tért rémlátása.~„Az az ember talppal áll felénk 2686 3 | másfelé tért rémlátása.~„Az az ember talppal áll felénk 2687 3 | egy óriáskígyóra bukkant, az megkapja õt, elnyeli. Huh! 2688 3 | elnyeli. Huh! milyen borzasztó az arca! Csak ne látnám, mikor 2689 3 | néz. Óh! Noémi, takard el az arcomat, hogy ne lássam!”~ 2690 3 | A liszt mind szétömlik. Az egész világ fehér lesz tõle. 2691 3 | tõle. Fehér a tenger, fehér az ég, fehér a szél; a hold 2692 3 | vén banya, aki hajporozza az arcát. Noémi, nevess.”~Noémi 2693 3 | éjszakára a hárságyat odahúzta az õ fekhelye mellé, s ott 2694 3 | igyekezett a lázat enyhíteni, s az ablakokat leszedé, hogy 2695 3 | szíve iránt! Adja vissza az életnek Mihályt; inkább 2696 3 | S a sorsnak tetszik néha az irónia!~Noémi az egész világot 2697 3 | tetszik néha az irónia!~Noémi az egész világot kínálta cserébe 2698 3 | rettenetes angyal elfogadta az alkut.~A tizenharmadik napon 2699 3 | lázálomlátásai, fejének forrósága; az eddigi ideges felmagasztaltság 2700 3 | kórjele; ami jelentheti az életre térést, gondos ápolás 2701 3 | hogy egyszer megtekintse. Az ott aludt ez idõ alatt Teréza 2702 3 | a gyermekeknek, amelybõl az orvosi tudomány is keveset 2703 3 | volt változva. Nem sírt az; ennek a betegségnek nincsen 2704 3 | rettenetesebbek a kínjai!~Óh! az borzasztó, egy gyermek, 2705 3 | panaszkodni nem tud, s akin az emberek segíteni nem tudnak!~ 2706 3 | rekedten köhögött.~Jaj, csak az a másik beteg odabenn meg 2707 3 | átment Mihályhoz.~Mihály az idegláz forró rohamának 2708 3 | dolga sincsen. Itt nyitva az ablak; valami patkány bejöhet, 2709 3 | látsz valahol egy patkányt?~Az ideglázasnak olyan megrögzött 2710 3 | kedvesem, szúnyogháló van az ablakon.~- Úgy? Hát hol 2711 3 | ablakon.~- Úgy? Hát hol van az a friss víz?~Noémi adott 2712 3 | Mihály, addig Teréza ült az ágya mellett, s mikor ébredezni 2713 3 | vannak felõle gyõzõdve, hogy az egész környezetük össze 2714 3 | ellenük.~Mentül gyöngébbek az idegeik, annál indulatosabbak. 2715 3 | hogy mártír legyen.~Noémi az volt.~A gyermek egyre rosszabbul 2716 3 | beszél (...nemsokára odafenn az Istennel!).~- Vidd oda neki 2717 3 | Megint egy nap telt.~Reggel az ébredõ beteg ismét egyedül 2718 3 | magát szobájában.~Noémi azt az éjszakát a gyermek mellett 2719 3 | fogta be Noémi a szemeit az örök álomra!~És nem volt 2720 3 | virradt.~Mihályt most már az álmatlanság kezdte el gyötörni. 2721 3 | baja.~- Olyan sokat alszik az a gyermek! - monda Mihály. - 2722 3 | csak egy percnyi álom volt az, melybõl hirtelen felriadt. 2723 3 | fojtá el fájdalma kitörését.~Az égben énekel õ már, az angyalok 2724 3 | Az égben énekel õ már, az angyalok kardalában, a milliónyi 2725 3 | ahhoz készültek.~Teréza még az éjjel megásta a sírt egy 2726 3 | szobájából, ráfordítva a kulcsot az ajtóra, s azután kivitték 2727 3 | hazatért angyalt, és átadták az õ örök anyjának, a földnek.~ 2728 3 | visszament a beteghez.~Mihálynak az volt az elsõ szava hozzá: „ 2729 3 | beteghez.~Mihálynak az volt az elsõ szava hozzá: „Hol hagytad 2730 3 | zubbonykája kék szalagokkal.~- Az nagyon jól illik neki. Jól 2731 3 | szobában maradni, kiment az udvarra, Teréza nyakába 2732 3 | Noémi pedig odatérdelt az ágyához, s negédesen, mosolyogva 2733 3 | termett volna.~Noémi fölkelt az ágy mellõl, és kiment.~- 2734 3 | veszélyes beteg volt; hála az égnek, már túl van rajta; 2735 3 | betegsége ragályos, s leginkább az, mikor múlófélben van. Én 2736 3 | ön, a gyermeket ne hozza az ön közelébe. Hibáztam, de 2737 3 | segített neki a felöltözésnél. Az õ vállára támaszkodva hagyta 2738 3 | elõtt; minden úgy zúgott az agyában.~Egy gondolat zúgott 2739 3 | szenvedéseit, fölemelé mártírarcát az égre, s két kezét a magas 2740 3 | piperét varrsz magadnak, az õ halottruháját varrtad! 2741 3 | szemembe mosolyogtál, akkor az istenanya hét tõre volt 2742 3 | szeresse.~Mihály odavonta õt az ölébe.~A falevelek, a fûszálak, 2743 3 | még nem - monda Noémi -, az még messze út volna neked; 2744 3 | semmi illata nincs.~- Ez az? - mondá kérdve Noéminek.~ 2745 3 | aki mindent elvégzett, ami az életben kitûzött feladata 2746 3 | kedélyét fel tudta még tartani az összeroskadástól, az csak 2747 3 | tartani az összeroskadástól, az csak egyedül Noémi volt.~ ~ 2748 4 | egy szavába került volna az. Hanem ezt a szót a szemérem 2749 4 | kérdezzen.~A kedélybetegségnek az a jelleme, hogy csak a múltat 2750 4 | kétségbeesés, a lélekküzdelem, az emberek üldözése, az igaztalanság, 2751 4 | lélekküzdelem, az emberek üldözése, az igaztalanság, a csalódások, 2752 4 | Aki itt marad, folytassa az álmot!~Az utolsó estén Mihály, 2753 4 | marad, folytassa az álmot!~Az utolsó estén Mihály, Noémi 2754 4 | teljes gömbalakja ott bujkált az ezüstfelhõk között.~Noémi 2755 4 | kezében. Mondá magában: „Az én rossz csillagzatom! Bár 2756 4 | felelt leánya kérdésére.~- Az egy kiégett, kihûlt földgömb, 2757 4 | gondolatra jöttem, hogy az a lélek, ami így erõszakosan 2758 4 | se hang, se szín: akkor az a hely azoknak a számára 2759 4 | rendelve, akiknek nem tetszett az, hogy testük van; ott azután 2760 4 | miért indultak fel ezek az õ szavára így. Õ nem tudta, 2761 4 | atyja is öngyilkos volt, s az, akinek kezét fogja, közel 2762 4 | Mihály azt mondta, hogy hûvös az éj, menjenek be a házba.~ 2763 4 | Rettenetes bûnhõdés, hogy az ember mindig ott lásson 2764 4 | ember mindig ott lásson az égen egy fénylõ jelt, mely 2765 4 | természetesnek találta már, hogy az esztendõ egyik felében Mihály 2766 4 | felében Mihály ne legyen az övé!~(„De hát kié olyankor”, 2767 4 | beteg voltam.~- Valahol az utazásban?~- Igen! - felelt 2768 4 | És volt, aki önt ápolja az idegenek közt?~Timárnak 2769 4 | Timárnak majd kiszaladt az ajkán: „Óh! az egy angyal 2770 4 | kiszaladt az ajkán: „Óh! az egy angyal volt!”~Hamar 2771 4 | felelte:~- Pénzért mindent kap az ember.~Timéa nem tudta mutatni, 2772 4 | odasúgott Mihály fülébe:~- Az istenért, uram, vigyázzon 2773 4 | istenért, uram, vigyázzon ön az életére!~Timár elértette 2774 4 | boldogsága elõtt semmi. S az volna Athalie-ra nézve a 2775 4 | élethez szaporította most még az a gondolat, hogy ez a démon, 2776 4 | mindkettõjüket úgy gyûlöli, most az õ életéért imádkozik, hogy 2777 4 | életéért imádkozik, hogy az sokáig tartson, hogy mind 2778 4 | alá a szobájában.~Mikor az étkezésnél összekerült az 2779 4 | az étkezésnél összekerült az asszonyokkal, oly komor 2780 4 | megszólítani. Hallgatva költék el az étkeket. Õ alig nyúlt azokhoz, 2781 4 | is ízlelt.~Egy óra múlva az ebéd után pedig inasát sürgette, 2782 4 | szemébõl.~„Óh! milyen hideg ez az ágy!”~Minden olyan hideg 2783 4 | ember!”~Óh! milyen hideg ez az ágy!~A cseléd, ki vacsorára 2784 4 | ki vacsorára hívni jött az urat, már fekve találta 2785 4 | Mihály -, csak fáradt vagyok az úttól.~- Hívassam az orvost?~- 2786 4 | vagyok az úttól.~- Hívassam az orvost?~- Ne tegye, kérem. 2787 4 | gondolkodott, hogy hová lehetne az embernek saját maga elõl 2788 4 | saját maga elõl elfutni. Az álmok országába. Az jó volna; 2789 4 | elfutni. Az álmok országába. Az jó volna; csak olyan könnyen 2790 4 | lehetne abba is átlépni az embernek, mint a halál országába. 2791 4 | mint a halál országába. De az álomvilágba nem lehet erõszakkal 2792 4 | bejutni.~Mákony? Ez jó szer. Az álom öngyilkossága.~És azután 2793 4 | sötétül el szobája lassankint, az est árnyai behomályosítanak 2794 4 | behomályosítanak minden tárgyat; az éj egyre feketébb lesz; 2795 4 | sötétet már csak álmában „lát” az ember.~És Mihály tudta azt, 2796 4 | ami szemeit meglepte, ez az álom vaksága.~És teljes 2797 4 | álmodik most. Itt fekszik az ágyában komáromi lakásán - 2798 4 | komáromi lakásán - ágya mellett az éjszekrény, azon a kínai 2799 4 | Egyszer aztán úgy álmodá, hogy az ajtaját csendesen felnyitják, 2800 4 | föléje. Egy nõi arc.~Te vagy az Noémi? - gondolja álmában 2801 4 | hallja, hogy valaki leült az ágya szélére, és hallgatja 2802 4 | eljöttél utánam, hogy ápolj? Az nagyon szép tõled, Noémi. 2803 4 | ütése késõ éjszakát jelez. Az ágy szélén ülõ alak feláll, 2804 4 | szélén ülõ alak feláll, hogy az óra ingáját megállítsa, 2805 4 | megállítsa, nehogy felébressze az óraütés és zenemû az alvót, 2806 4 | felébressze az óraütés és zenemû az alvót, s eközben keresztül 2807 4 | keresztül kell hajolnia az ágyon, úgy, hogy Mihály 2808 4 | akarsz tán világot gyújtani? Az nagy gondatlanság volna! 2809 4 | a folyosóról benézhetne az ablakon, s meglátna itt.”~ 2810 4 | jött, egy szál forgáccsal az éji lámpa meg lett gyújtva. 2811 4 | gyújtva. Egy nõalak volt ott.~Az arcát nem látta Mihály; 2812 4 | Mihály; de tudta jól, hogy az Noémi. Ki lehetne õmellette 2813 4 | fényernyõt Mihály arca felé, hogy az éji lámpa szemébe ne süssön.~„ 2814 4 | megint át akarod virrasztani az éjszakát? Hát magad mikor 2815 4 | válaszolna a kérdésre, letérdel az ágy mellé, s az alsó ágyfiókot 2816 4 | letérdel az ágy mellé, s az alsó ágyfiókot kihúzza.~ 2817 4 | a nõalak megveti magának az ágyat a kihúzó fiókban, 2818 4 | és rettegés folyvást küzd az álmodó lelkében.~Szeretne 2819 4 | visszatérnek oda, ahhoz az alvó nõalakhoz. Többször 2820 4 | hajnalodik már, a nap besüt az ablakon. Olyan csodálatos 2821 4 | találjon. Hagyj el már!”~Küzd az álommal.~„Hiszen nem vagy 2822 4 | erõszakot téve idegein, széttépi az álom bilincseit, s valóban 2823 4 | Csakugyan reggel van, a napsugár az ablakfüggönyökön átszûrõdik; 2824 4 | Mihály.~A kiáltásra felébred az alvó nõ, s feltekint.~Timéa 2825 4 | alvó nõ, s feltekint.~Timéa az...~- Kíván ön valamit? - 2826 4 | névre.~Mihály még mindig az álom benyomása alatt volt. 2827 4 | szélére téve.~- Hogy lehet az? - monda Mihály, takaróját 2828 4 | álláig, mintha rettegne az arctól, mely elõtte felemelkedik.~ 2829 4 | féltem, hogy valami baja lesz az éjjel: itt akartam lenni 2830 4 | éjjel: itt akartam lenni az ön közelében.~Timéa hangjában, 2831 4 | volt a rémület, második az önvád.~Ez a szegény asszony 2832 4 | szegény asszony itt fekszik az õ ágya mellett; özvegye 2833 4 | megosztani.~És aztán következett az örök hazugság. Ezt a gyöngédséget 2834 4 | szemeit, s aztán fölkelt az ágyból, és elhagyta a szobát. 2835 4 | mondja meg Timéának, hogy ki az a Noémi? s hogy mondja meg 2836 4 | mondja meg Noéminek, hogy ki az a Timéa?~Ha minden kincseit 2837 4 | a kettõ között? Vagy ha az egyiknek odaadhatná minden 2838 4 | mért nem megvetésre méltó az egyik, hogy eltaszíthatná 2839 4 | Mihályt még betegebbé tette az itthonlét.~Egész nap nem 2840 4 | Timéa orvoshoz folyamodott.~Az orvosi tanácskozmány eredménye 2841 4 | tanácskozmány eredménye az volt, hogy Mihálynak el 2842 4 | hideg fürdõt, ahol már vége az idénynek, a vendégek eloszlottak: 2843 4 | lesz a búskomor szenvedõnek az õszi hónapokat eltölteni. 2844 4 | Hanem egyet nem tudtak az orvosok, ennek elfeledtek 2845 4 | azt, hogy a nyár végén az egész Balaton környékét 2846 4 | elverte a jég.~És aztán az ilyen jégverte vidéknél 2847 4 | magukra vannak hagyva, az új hajtású indák összegubancolódva 2848 4 | kalászok helyét felverte az irthatlan burján; minden 2849 4 | bojtorján, iszalag odatelepedett az aranykalász helyébe, és 2850 4 | Balaton mellett Mihály.~Az a kastély egy régi épület 2851 4 | Kis emeletre volt véve az épület tömör falakkal, a 2852 4 | körülrakva szent szobrokkal.~Az elsõ építtetõ örökösei késõbb 2853 4 | A kolnák, a pinceházak az idén fel sem fognak nyílni, 2854 4 | vannak mind a redõnyök: az utolsó vendég is elköltözött; 2855 4 | házra felügyelõ vincellér. Az pedig vén ember volt, és 2856 4 | a közeli fürdõ vidékén. Az ottani egyetlen nagy bérház 2857 4 | legcsöndesebb idõben elkezd az zajlani, színe smaragdzöldre 2858 4 | elkomorítja. A mell felszabadul, az étvágy kegyetlenül követelõ 2859 4 | zsálya és levendula, miket az elmúlt családok asszonyai 2860 4 | zivatarral. És amit élõk laknak, az is a mulandósághoz közelít. 2861 4 | két tengerszem volt: már az is elenyészett; az út mellett 2862 4 | már az is elenyészett; az út mellett puszta templom 2863 4 | egy elmaradt leánya volna az egykor itt úrkodott tengernek, 2864 4 | szerelmes a Balatonba.~Timár is az volt.~Óra hosszant elúszkált 2865 4 | éjféleken túl elnézegette az ég csodáit, a bolygókat, 2866 4 | nincs halál: csak a semmi az, aki van, és tán az emlékezet?!~ 2867 4 | semmi az, aki van, és tán az emlékezet?!~Az rettenetesebb 2868 4 | van, és tán az emlékezet?!~Az rettenetesebb volna a pokolnál: 2869 4 | világának lakói közé.~Ebbõl az õ szerencsétlen életébõl 2870 4 | szenved, ezzel együtt örül.~Az egy valódi szent, ez egy 2871 4 | és ott lelt boldogságot?~Az elsõ vád nem terhelé.~Timéa 2872 4 | terhelé.~Timéa úrnõje már az egész vagyonnak, mit Timár 2873 4 | mentett meg, vissza van az neki adva.~A második vádnak 2874 4 | a férfit.~Azt a másikat az tette eszményképpé a nõ 2875 4 | mutattad meg, hogy te is az vagy? Egy éles kard a kezedben 2876 4 | Én vissza nem esküszöm.”~Az õszi éjszakák egyre hosszabbak, 2877 4 | tetszett a fürdés. Aki úszik, az nem fázik. Teste egészen 2878 4 | szenved többé. De mikor az ép, edzett férfi lelkét 2879 4 | lepi meg a búskomorság - az már halálos baj.~A hipochondria 2880 4 | szerint válogatja; nyûgösködik az orvosok nyakán, s titokban 2881 4 | ablaknál alszik, s nem keresi az élet hosszabbítását.~Az 2882 4 | az élet hosszabbítását.~Az õszi éjszakák folyvást derültek 2883 4 | voltak, ilyenkor olyan gazdag az ég csillagokban; Timár egész 2884 4 | gyûlölte már, mint ahogy tud az ember gyûlölni egy az unalomig 2885 4 | tud az ember gyûlölni egy az unalomig megismert vidéket, 2886 4 | üstökösöknek jelent meg az égen.~Timár azt mondta magában: „ 2887 4 | azt mondta magában: „Ez az én csillagom. Éppen olyan 2888 4 | olyan elszórt csillag, mint az én lelkem; éppen oly céltalan 2889 4 | céltalan járása-kelése, mint az enyim, éppen olyan látszat 2890 4 | enyim, éppen olyan látszat az egész létele, mint az enyim, 2891 4 | látszat az egész létele, mint az enyim, semmi valóság!”~És 2892 4 | kísérte a csodafény járását.~Az üstökössel egyenlõ irányban 2893 4 | kellett szelni egymást.~Amint az üstökös a nagy bolygó közelébe 2894 4 | nagy csillag merészkedett az õ urától, a naptól elvitatni 2895 4 | éjjel már kétfelé volt válva az üstökös fénykévéje, s két 2896 4 | közeledett gyorsan felé.~„Mi lesz az én csillagomból?” - kérdezé 2897 4 | Timár.~A harmadik éjjel az üstökös fejét képezõ fénymag 2898 4 | éjjel kétfelé volt szakítva az üstökös; két külön fényfarkkal 2899 4 | futását a végtelenben. Hát még az égben is megtörténhetik „ 2900 4 | távcsövével, míg el nem veszett az az áttörhetetlen ûrben.~ 2901 4 | távcsövével, míg el nem veszett az az áttörhetetlen ûrben.~Ez 2902 4 | világgal.~Százféle indoka van az öngyilkosságnak, azok között 2903 4 | legmakacsabb, a leggyõzhetlenebb az, mely a hosszas világnézetbõl 2904 4 | szakértelembõl vizsgálja az eget, búvárkodja a természet 2905 4 | búvárkodja a természet titkait; az elõl tegyétek el éjszakánkint 2906 4 | tegyétek el éjszakánkint az éles kést meg a pisztolyt, 2907 4 | hogy megöli magát. Nem jön az a gondolat erõs jellemeknél 2908 4 | sietteté ez a gyöngédség az éles kés hegye felé.~Minden 2909 4 | tudja már, hogy õ õrült, az öngyilkos is tudja azt mind. 2910 4 | hogy õ bolond; de azok az okos beszédek mind nincsenek 2911 4 | ki Timár, hogy nem fog „az” itthon végbemenni.~Megírta 2912 4 | való volt, hogy ha Timéa az õ holta után férjhez fog 2913 4 | egykor szegénységre jutnának, az alapítványból ezer forint 2914 4 | azután ez volt a terve:~Amint az évszak engedi, el fog utazni - 2915 4 | Mihály nélkül?~Mit ér ez az egész világ már így, ahogy 2916 4 | legnagyobb szerencsétlensége az, hogy mindenki arcáról azt 2917 4 | azt véli leolvasni, hogy az most ezt gondolja magában: „ 2918 4 | megjelen; hogy remegnek tõle az asszonyok; hogy iparkodnak 2919 4 | miért nem nevetnek hát azon az emberek. - Már félnek nevetni.~ 2920 4 | tekintetében valami, amitõl az ember háta végigborzongott.~ 2921 4 | termetére voltak éhezve.~Az ilyen kedélybeteg emberek 2922 4 | tekintete úgy ki tudja fejezni az éhszomjat a nõi bájak iránt.~ 2923 4 | Fabula Jánosnak:~- Atyámfia az Úrban. Legyen itt mellettem, 2924 4 | szekerembe, fektessenek az ülésbe, s aztán fogják be 2925 4 | Fejében össze volt zavarva az élet és az álom; a képzelet 2926 4 | volt zavarva az élet és az álom; a képzelet és a mámor; 2927 4 | a képzelet és a mámor; az emlékezet és a hallucináció.~ 2928 4 | mámor vagy képzelet volt az is.~Azután az a jelenet 2929 4 | képzelet volt az is.~Azután az a jelenet is jött eléje, 2930 4 | tündökölt a gyöngy fogsor, amint az égõ viasztekercset feje 2931 4 | Késõ éjjel érkezett meg az Al-Dunára, hol a halásztanyán 2932 4 | Al-Dunára, hol a halásztanyán az elõre megrendelt csempészbárka 2933 4 | szörnyû rábeszéléstõl!~Ami az embernek kedvenc rögeszméje 2934 4 | tavasszal pirosat fog virágzani: az Noémi. Most még egy harmadik 2935 4 | harmadik jön a kettõ mellé: az lesz sárga rózsa, az arany 2936 4 | mellé: az lesz sárga rózsa, az arany ember virága.~Ezzel 2937 4 | arany ember virága.~Ezzel az ábránddal szállt ki a sziget 2938 4 | köpenye szárnyát, s odavezette az ablakhoz.~A kis lak ablakán 2939 4 | másik hiányzik onnan. Azon az ágyon alszik Teréza.~Úgy 2940 4 | rózsafa alatt van már. Így van az jól.~Bezörgetett az ablakon.~- 2941 4 | van az jól.~Bezörgetett az ablakon.~- Én vagyok itt, 2942 4 | égett benne.~Timár benézett az ablakon, s a fehér ágyon 2943 4 | mondta, hogy jobb itt, mint az égben. Azt mondta az Úrnak: „ 2944 4 | mint az égben. Azt mondta az Úrnak: „Neked úgyis sok 2945 4 | akiknek csak egy volt.” S az Úr visszabocsátá.~- Hogyan?~- 2946 4 | Teréza. - A gyermeknek árt az, ha álmát félbeszakítják; 2947 4 | azt álmodta, hogy valaki az új házban asztalosmunkát 2948 4 | hangzik pihenés közben: „Az én babám kis kunyhója Többet 2949 5 | Timárnak sikerült már meglopni az egész világot.~Ellopta Timéától 2950 5 | Ellopta Teréza bizalmát, az embergyûlölõ utolsó hitét 2951 5 | embergyûlölõ utolsó hitét az egyetlen igaz emberben, 2952 5 | Ellopta Krisztyán Tódortól az egész óvilágot, számûzve 2953 5 | Lopta a tiszteletet, mellyel az egész ismerõs világ környezé; 2954 5 | környezé; a szegény könnyeit, az árva gyermekek kézcsókjait, 2955 5 | kézcsókjait, a királytól az érdemrendet, ez mind lopott 2956 5 | tolvajokat meglopta!~Meglopta az Istent magát, lelopott tõle 2957 5 | Istent magát, lelopott tõle az égbõl egy kis angyalt.~A 2958 5 | angyalt.~A lelke sem volt már az övé: azt is elzálogosította 2959 5 | magát. - Meglopta magát az ördögöt.~Kilopott a világ 2960 5 | lelopta a gyümölcsöket, míg az õrizõ arkangyal hátat fordított; 2961 5 | mindig.~Õ tudta jól, hogy mi az õ neve!~És szeretett volna 2962 5 | neve!~És szeretett volna az lenni, aminek látszik.~És 2963 5 | lenni, aminek látszik.~És az lehetetlenség volt.~A végtelen 2964 5 | A végtelen gazdagság... az általános tisztelet... a 2965 5 | alapja, életlevegõje volt az õszinteség, becsületesség, 2966 5 | fölszerelte; azután következett az esztergályos, a képfaragó; 2967 5 | mindegyike más alakot mutatott: az egyik két összefonódott 2968 5 | összefonódott kígyó volt, fejeik az oszlopfõ; a másik egy pálmatörzs, 2969 5 | akarta azt kiállítani. Csak az ablakokkal volt még megakadva; 2970 5 | megakadva; mivel pótolja az üveget? Eleintén szúnyoghálót 2971 5 | laknak volt használható, az esõ is beleesett, ha a táblákat 2972 5 | készített ablaktáblákat, mint az eszkimók; az meg nem illett 2973 5 | ablaktáblákat, mint az eszkimók; az meg nem illett a többi pompához. 2974 5 | állított össze, aminek a közeit az istenadta üveggel kitöltögeté. 2975 5 | üveggel kitöltögeté. Már az rabnak való munka volt. 2976 5 | volt türelme veszõdni vele.~Az volt aztán az öröm, mikor 2977 5 | veszõdni vele.~Az volt aztán az öröm, mikor készen volt 2978 5 | kedveseit. Nézzétek, ez mind az én kezeim munkája. Ilyet 2979 5 | mindig így fog menni, hogy az egészen így van rendén; 2980 5 | így van rendén; s hogy ezt az életet csak folytatni kell 2981 5 | Megállj!”~Nem is a sors volt az, aki ezt mondta, hanem Teréza.~ 2982 5 | negyvenkettõ, a kis Dódi az ötödikbe lépett.~Ezek közül 2983 5 | menni haza: mert kitöltötte az idejét. Igazán kitöltötte 2984 5 | neked valamit. Engemet ez az õsz elvisz magával. Én tudom, 2985 5 | Gyakran szédülök, csak az erõs akarat tart, hogy le 2986 5 | mondott szó üres beszéd; az érzett szó az igazi. Te 2987 5 | üres beszéd; az érzett szó az igazi. Te érzed, hogy mi 2988 5 | lecsüggeszté fejét. Ez volt az a gondolat, ami az õ álmait 2989 5 | volt az a gondolat, ami az õ álmait háborította mindig. 2990 5 | eltitkolt szörnyû bajjal, mely az embert ott támadja meg, 2991 5 | a gyümölcsöt.~A kofa azt az észrevételt tette, hogy 2992 5 | van; hanem arra is, hogy az a nõ egy nagy lélek volt, 2993 5 | életében, ezen a kis folton van az.~Amint Teréza, fájdalmait 2994 5 | tûrve, roskadozott elõtte, az intõ szó annál erõsebben 2995 5 | látszottak hozni, hanem az csak látszat volt; az õsz 2996 5 | hanem az csak látszat volt; az õsz kezdetén ismét elõjöttek 2997 5 | kezdetén ismét elõjöttek az ájulási rohamok, s a gyümölcskufárnõ 2998 5 | volna igazán meggyónni s az utolsó szentségek felvételérõl 2999 5 | közeledik. Teréza kitekintett az ablakon, s azzal ijedten 3000 5 | itt!”~Timár is kinézett az ablakon, s õ is úgy találta