| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] avagy 1 avandzsírozni 1 avisót 1 az 4310 az-é 1 azalatt 33 azáltal 1 | Frequency [« »] ----- ----- 11328 a 4310 az 2492 hogy 2396 s 2190 nem | Jókai Mór Az arany ember IntraText - Concordances az |
Part, Chapter
3001 5 | lesz jó találkoznia, mert az Sándorovics úr, az érdemrendes 3002 5 | mert az Sándorovics úr, az érdemrendes esperes, aki 3003 5 | fel.~- Takarítsátok félre az asztalt, s hagyjatok mind 3004 5 | ereje, õ segített legjobban az asztalt áttolni a másik 3005 5 | úr kopogtatása hangzott az ajtón, már Teréza egyedül 3006 5 | felhasználatlanul hagyta ezt az alkalmat elveszni, ami az 3007 5 | az alkalmat elveszni, ami az érkezõt nem hozta kedvezõbb 3008 5 | hogy ismerlek. Te vagy az a pap, ki megholt férjemet 3009 5 | hitvese a te leányodnak?~- Az!~- Ki kötötte õket össze?~- 3010 5 | Ki kötötte õket össze?~- Az, aki Ádámot és Évát, az 3011 5 | Az, aki Ádámot és Évát, az Isten.~- Bolond vagy, asszony! 3012 5 | Bolond vagy, asszony! Az egyszer történt meg a világon. 3013 5 | oltár. De most már nem megy az olyan könnyen. Annak törvénye 3014 5 | törvénye van.~- Tudom. Hisz az a törvény kergetett ide 3015 5 | szigetre. De itt nem parancsol az a törvény.~- Hát pogány 3016 5 | gyalázatban éljen?~- Mi az a gyalázat?~- Mi a gyalázat? 3017 5 | megvetése.~- Hideget okoz-e az nekem vagy meleget?~- Érzéketlen 3018 5 | meg akarom neked mutatni az utat a mennyek országába, 3019 5 | nyomorult teremtéseit még az életen túl is szenvedni 3020 5 | is szenvedni parancsolja. Az én Istenem kegyelmes úr, 3021 5 | embernek pihenést ád.~- De nem az olyan megátalkodott gonosznak, 3022 5 | Te poklok tüzére jutsz, az ördög marcangoló fogai közé.~- 3023 5 | nekem a szentírásból, hogy az Isten mikor teremtett poklot 3024 5 | Tüzet a nyelvedre! Hát még az ördögöt is el akarod tagadni?~- 3025 5 | tagadom. Sohasem teremtett az Isten ödögöt. Ti teremtettétek 3026 5 | akik ijesztgettek vele. De az ördögöt is rosszul alkottátok 3027 5 | hasított patákkal. Hisz az ilyen állat fûvel él: az 3028 5 | az ilyen állat fûvel él: az embert nem eszik soha.~- 3029 5 | kisgyermeket is?~- Azt tanítja az, aki fiának fogadta.~- Kicsoda?~- 3030 5 | fiának fogadta.~- Kicsoda?~- Az, akit a gyermek atyjának 3031 5 | nevez.~- S hogy híják azt az embert?~- Mihálynak.~- De 3032 5 | énrám tartozik. Micsoda az az ember? Pápista, kálvinista, 3033 5 | énrám tartozik. Micsoda az az ember? Pápista, kálvinista, 3034 5 | gyermeket ki keresztelte meg?~- Az Isten. Mikor nagy zápor 3035 5 | napon. Nem tagadtam meg az Istent; nem dobtam el magamtól, 3036 5 | magamtól, amit õ adott, az életet. Eljöttem a pusztába, 3037 5 | pusztába, itt kerestem fel az Istent, és megtaláltam. 3038 5 | Istent, és megtaláltam. Az én Istenem nem kíván cifra 3039 5 | rendeleteiben megnyugvó szívet. Az én penitenciám nem az olvasóforgatás 3040 5 | Az én penitenciám nem az olvasóforgatás hanem a munka. 3041 5 | semmit sem hagytak számomra az emberek, s én azért nem 3042 5 | azért nem gyûlöltem meg az embereket; itt élek idegenek, 3043 5 | hanem azt kérdezem, hogy ki az az ember, aki itt lakik 3044 5 | azt kérdezem, hogy ki az az ember, aki itt lakik a kunyhódban, 3045 5 | miért nincs megkeresztelve az a gyermek? Lehetetlen, hogy 3046 5 | Lehetetlen, hogy ne tudnád annak az embernek a nevét.~- Igen. 3047 5 | sem mondom meg senkinek. Az õ életének is lehetnek titkai, 3048 5 | lehetnek titkai, mint voltak az enyimnek. Az enyéimet elmondtam 3049 5 | mint voltak az enyimnek. Az enyéimet elmondtam õelõtte, 3050 5 | enyéimet elmondtam õelõtte, az övéi után nem fürkésztem 3051 5 | fölneveltem, s mikor õ volt az egyedüli kincsem, drágaságom, 3052 5 | nincs-e énnekem erõs hitem az Istenben?~- Ne papolj te 3053 5 | minduntalan a te hitedrõl. Az ilyen hitért a régi idõkben 3054 5 | boszorkányokat, s úgy égették meg az egész keresztyén világban.~- 3055 5 | kiálta föl elbámulva az esperes. - S ki hozta neked 3056 5 | veled együtt, s bemegyek az ajtón; hiszen zár sincs 3057 5 | azt fogja mondani: „Ah! ön az, nagyságos Levetinczy Mihály, 3058 5 | Mihály, királyi tanácsos úr!”~Az esperes kinyitotta a külsõ 3059 5 | szólt kérlelõ hangon az espereshez. - Hallgass meg 3060 5 | gyõzzelek, mennyire erõs az én hitem az Istenben, hogy 3061 5 | mennyire erõs az én hitem az Istenben, hogy nem vagyok 3062 5 | énnekem olyan nagy a hitem az Istenben, hogy éjente ezzel 3063 5 | Arra a felfedezésre, hogy az a gyapotszõnyeg Brussából 3064 5 | otthagyva a pokolnak és az ördögnek martalékul az egész 3065 5 | és az ördögnek martalékul az egész puszta szigetet és 3066 5 | szigetet és veszendõ lakóit. Az elátkozott helynek egy rossz 3067 5 | Ráemlékezzél arra, amit ebben az órában hallottál!”~És mármost 3068 5 | Kiválasztotta magának az öltönyt, amiben eltemessék, 3069 5 | kell neki. Közelebb éri az édes anyaföld.~Kivezetteté 3070 5 | Timárnak, s kivette kezébõl az ásót, s maga kihantolta 3071 5 | elkészítetted, most készítsd el az enyimet. Aztán ne rakjatok 3072 5 | nem látszott semmi jel. Az õszi pókfonál mint egy ezüst 3073 5 | azt egyformán mindenütt. S az ezüst szemfödélen milliárd 3074 5 | gyémántként ragyogott a napban az õszi harmat.~De az ezüstös 3075 5 | napban az õszi harmat.~De az ezüstös zöld róna közepén 3076 5 | világ. Neki is készülni kell az útra. Vagy „ide”, vagy „ 3077 1 | visszatérjen a világba. Az igazi világba.~És Noémit 3078 1 | Noémi nem is tudta, hogy mi az a tél abban a hazában, ahol 3079 1 | nem maradhat többé egyedül az emberlakatlan szigeten. 3080 1 | káröröm lidércfénye volt az.~Ha Athalie tudna valamit!~ 3081 1 | fölfedezni.~Marad egyedül „az engesztelhetlen gyûlölet”.~ 3082 1 | mégis rányitotta valaki az ajtót.~Bosszús arccal tekintett 3083 1 | hogy akárki jön, azt még az ajtóból elutasítja; hanem 3084 1 | kárörvendõ villogás szemeiben, az a diadalmas gúnymosoly ajkain.~ 3085 1 | suttogá hevesen Mihály, betéve az ajtót s kerekre felnyílt 3086 1 | Hány éve már annak, hogy az ön házánál vagyok?~- Az 3087 1 | az ön házánál vagyok?~- Az én házamnál?~- No igen. 3088 1 | No igen. Amióta ez a ház az öné. Hat esztendeje annak. 3089 1 | évben más kifejezést láttam az arcán. Az elsõ évben a kínzó 3090 1 | kifejezést láttam az arcán. Az elsõ évben a kínzó féltést, 3091 1 | nem imádkozik oly igazán az ön életéért, mint én!~Mihály 3092 1 | valaki, aki önt szereti, az nem kívánhatja úgy, hogy 3093 1 | a tekintetet látom önnek az arcán, amit a legelsõ évben. 3094 1 | amit a legelsõ évben. Ez az igazi. Szeretne ön tõlem 3095 1 | nevetett. Hiszen Mihály volt az õ foglya.~- Sokat. Mindent - 3096 1 | elõbb - Timéa hûtlen-e?~- Az.~- Ah!~- Még egyszer mondom: 3097 1 | Ah!~- Még egyszer mondom: az! S ön meg fog gyõzõdni felõle 3098 1 | hogy minek rágalmazzák az oltári szentképet.~- Hallgatok, 3099 1 | én mégis beszélni fogok. Az ön szentképe mégiscsak leszállt 3100 1 | mégiscsak leszállt végre az oltárrámából a földre, hogy 3101 1 | bizalmasságával. Zófi asszony az én anyám.~Athalie megtörülte 3102 1 | anyám.~Athalie megtörülte az ajkát a szó után: „anyám”, 3103 1 | A besúgott könnyeknek az lett a következése, hogy 3104 1 | asszony egy skatulyát hozott az õrnagytól a szentképnek, 3105 1 | Hogy mi volt a dobozban, az nem olyan érdekes önre nézve, 3106 1 | ben. A dobozban volt annak az eltört kardnak a féldarabja 3107 1 | markolattal együtt, mellyel az õrnagy vívott. Ez egy emlék.~- 3108 1 | Zófi asszony vitte el.~- Az a válasz lehetett visszautasítás 3109 1 | elmondani, hogy mi rosszat mível az asszonya. A cselédszobában 3110 1 | sem rózsaszínû, itt lett az megírva önnek a saját íróasztalán, 3111 1 | pecsétjével lezárva; s tartalma az is lehetett, hogy a kérdezõ 3112 1 | örökre elutasíttatik. De nem az volt.~- Ki tudhatja azt?~- 3113 1 | partról a másikra menni. Az ember azt hihetné, hogy 3114 1 | hogy reszkettek a kezei az ön kezeiben? Ön nagyon rossz 3115 1 | hazaérkezett. De ami ma nem lehet, az lehetne holnap, ha ön eltávoznék. 3116 1 | alatti halászat megkezdõdik. Az érdekes sport. Ön holnap 3117 1 | míg valaki megzörgetné az ablakát, s azt mondaná: „ 3118 1 | nézd, itt fog lenni ma az a másik férfi, akit feleséged 3119 1 | kapni, s nem kérdezi, ki az; hanem megöli elébb, ha 3120 1 | szavakkal fordult Timárhoz, hogy az már kételkedni kezdett benne, 3121 1 | hinni, hogy amit hallott, az csak mese; de alig árulta 3122 1 | Maradjon ön. Én megfogadom az ön tanácsát, és mindent 3123 1 | pedig szögletet képez. Ebbe az üregbe a folyosó felõl lehet 3124 1 | edények állanak, ritkán van az nyitva. De ha mindig tárva 3125 1 | belõle semmit. Egyszerû szeg az, semmi más. Hanem aki birtokában 3126 1 | kulcsnak egy fordítására aztán az egész szekrény nesztelenül 3127 1 | Mire való volt e rejtek az ön atyjának?~- Úgy hiszem, 3128 1 | azok egymás között. Ezen az úton igen egyszerûn és biztosan 3129 1 | legmagasabb ajánlatnak? Az élelmezési kormánybiztosok, 3130 1 | tudhatták, hogy titkaikat az érdekelt fél olyan közelrõl 3131 1 | közelrõl hallhatja. Ezen az úton Brazovics úr sok, üzletéhez 3132 1 | õ maga nagyon elgyöngült az asztal áldásai alatt, s 3133 1 | vannak; a rejtek felõl, mint az ajtószárny, kinyílik.~- 3134 1 | ezt a kulcsot dobja bele az udvaron a mély kútba. Nem 3135 1 | valamit beszélt hozzá, de az nem volt hallható beszéd, 3136 1 | volt hallható beszéd, csak az ajkai mozogtak, csak a fogai 3137 1 | a postakihordó elfogta az úton. Levelet hozott neki, 3138 1 | levelet. Tengerentúlról jött az, rio-janeirói ügynöke küldé. 3139 1 | olvasatlanul. Mit gondolt õ most az egész világ lisztkereskedésével!~ 3140 1 | üres szoba választotta el az üzleti irodának és hivatalnoki 3141 1 | észrevétlenül jutott el az utcai szobába, s aztán leült 3142 1 | utcai szobába, s aztán leült az ablak elé, és várakozott.~ 3143 1 | cifra jégvirágokat rajzolt az üvegtáblákra, se ki, se 3144 1 | mint ahogy adózik a jobbágy az uralkodójának. Most már 3145 1 | kiszínezte képzeletében az elsõ, tanútalan találkozást 3146 1 | A szégyen, a bosszúvágy, az irigység pokolbeli szomja 3147 1 | hidegvérû bölcs kerül felül, az azt mondja: „Minek volna 3148 1 | csábítójával együtt. Ez az okos ember eljárása. Nem 3149 1 | ajánlott, készen ne tartsa az asztalán. Ki tudja, mire 3150 1 | azt, melyik kerül felül; az orgyilkos bosszúálló-e, 3151 1 | egy ilyen árnyék megállt az ablak elõtt, s halk kopogtatás 3152 1 | halk kopogtatás hangzott az ablaktáblán.~Timárnak úgy 3153 1 | ismétlõdött. „Megyek”, suttogá az ablak felé, s pisztolyát 3154 1 | szép, halavány asszony.~Az egész úton nem talált szembe 3155 1 | szembe senkit. Üres volt már az utca.~De egy sötét árnyat 3156 1 | a félhomályban, s végre az utcaszegletnél besuhanva. 3157 1 | tejüveggel födött lámpa az asztalon állt; Timéa a szobájában 3158 1 | ezt a súgást is maghallá. Az a fülke ott a szögletben 3159 1 | abban? Egy kardmarkolat, az eltört pengével.~Az elsõ 3160 1 | kardmarkolat, az eltört pengével.~Az elsõ tekintetre összerázkódott 3161 1 | szemöldei összehúzódása az iszonyt fejezte ki. Azután 3162 1 | Azután lassan kiderült az arca, s ismét olyan lett 3163 1 | arca, s ismét olyan lett az, összeérõ két vékony, fekete 3164 1 | most mindjárt megcsókolja!~Az a kard is vetélytársa volt 3165 1 | vágás után!~Most kopogtattak az ajtón, Timéa ijedten helyezé 3166 1 | keze csuklójáig.~Õ jött be. Az õrnagy.~Délceg férfi volt. 3167 1 | Mit kellett látnia?~Amint az õrnagy belépett a szobába, 3168 1 | arca mélyen elpirult.~Igen, az alabástromszobor tudott 3169 1 | közéjük, mielõtt Timéának az ajkai is mondhatták volna 3170 1 | mondhatták volna azt, amit az arca elárult...~De nem. 3171 1 | máskor. Hideg méltósággal int az õrnagynak, hogy foglaljon 3172 1 | oly tiszteletparancsoló.~Az õrnagy egyik kezében tartá 3173 1 | födélt, s kivette abból az odarejtette levelét.~- Önnek 3174 1 | önnek a férjét”. Ez volt az az ok, uram, mely engemet 3175 1 | önnek a férjét”. Ez volt az az ok, uram, mely engemet rábírt 3176 1 | ön; mi összefüggése van az ön párbajának Levetinczy 3177 1 | másra tér át, eltávozom.~Az õrnagy meghajtá magát gondolatteljes 3178 1 | valahol?~- Nem figyeltem az arcára.~- Igaz, hisz ön 3179 1 | Rólam ne beszéljünk.~- Ez az ember együtt szokott mulatni 3180 1 | lassankint unalmassá válni. Az ember mindennap tudakozódott 3181 1 | sarokba szorítottuk ezt az embert. Meg kellett tudnunk, 3182 1 | egészen kíméletlenül fogok az emberemmel bánni. - Hallja 3183 1 | kicsoda, azt nem tudjuk; hanem az bizonyos, hogy Levetinczy 3184 1 | felkelt helyérõl, odalépett az õrnagyhoz, és kezét nyújtá 3185 1 | már tartósan ott maradt az. A nõ úgy hevült annál a 3186 1 | ki szíveik között áll.~Az õrnagy folytatá, ki hogy 3187 1 | úgy tetszék neki, mintha az az ember minden szót egyenesen 3188 1 | tetszék neki, mintha az az ember minden szót egyenesen 3189 1 | egészen átváltozott annak az embernek az arca, mint mikor 3190 1 | átváltozott annak az embernek az arca, mint mikor az ember 3191 1 | embernek az arca, mint mikor az ember egy hunyászkodó ebnek 3192 1 | hiszik Levetinczyrõl, hogy az egy gazdag ember, hogy híre 3193 1 | megmutatom önöknek, hogy ez az ember, ez a Levetinczy, 3194 1 | szép feleségétõl, szökni az országától, szökni fog Európából, 3195 1 | Én válasz helyett azt az embert pofon ütöttem.~Timár 3196 1 | a leslyuktól; azt hitte, az õ arca kapja meg az ütést.~- 3197 1 | hitte, az õ arca kapja meg az ütést.~- Mindjárt láttam, 3198 1 | Mindjárt láttam, hogy ez az ember megbánta, amit beszélt, 3199 1 | nem bocsátottam. Elálltam az útját. - Ön katona, kard 3200 1 | útját. - Ön katona, kard van az oldalán, tudja, hogy mit 3201 1 | A párbaj megkezdõdött. Az ember úgy vívott, mint egy 3202 1 | mint orvosunktól megtudtam, az ember elhagyta a várost; 3203 1 | azután visszatette azt az asztalra, s némán nyújtá 3204 1 | asztalra, s némán nyújtá kezét az õrnagynak.~Az õrnagy gyöngéden 3205 1 | nyújtá kezét az õrnagynak.~Az õrnagy gyöngéden fogta két 3206 1 | Köszönöm! - suttogá halkan az õrnagy. Timár talán nem 3207 1 | s fejét tenyerébe hajtá.~Az õrnagy megszólalt:~- De 3208 1 | határos a nevetségessel, az önnel való beszélhetést, 3209 1 | nyerni, asszonyom! - szólt az õrnagy, felállva helyébõl. - 3210 1 | felállva helyébõl. - Ha ez az ember egyben hazudott, úgy 3211 1 | önhöz a kérdést, lehetõ-e az, hogy csak egy igaz szó 3212 1 | mondtam el mindent, amit az az ember Levetinczyre szórt, 3213 1 | mondtam el mindent, amit az az ember Levetinczyre szórt, 3214 1 | halálával elõzött meg? Mert ha az lehetõ, akkor nem tarthat 3215 1 | vissza semmi tekintet, hogy az Isten irgalmára ne kérjem 3216 1 | irgalmára ne kérjem önt, siessen az összeomló ház alul menekülni, 3217 1 | önt magával ragadja együtt az örvénybe valaki!~A forró 3218 1 | biztosíthatom önt róla, hogy az az ember, akárki volt, akárhonnan 3219 1 | biztosíthatom önt róla, hogy az az ember, akárki volt, akárhonnan 3220 1 | amit kockáztat belõle, az, ha mind elveszne is bármi 3221 1 | véletlen baleset miatt, az házának egy oszlopát sem 3222 1 | Ah! mint égett Timárnak az arca ott a sötétben!~Az 3223 1 | az arca ott a sötétben!~Az õrnagy felsóhajtott.~- Ön 3224 1 | folytatá merész hangon az õrnagy -; de ha való az, 3225 1 | az õrnagy -; de ha való az, amit én, becsületemre mondom, 3226 1 | bosszút álltam: ha való volna az, hogy ön szenved, hogy ön 3227 1 | másvilágon is vádolni fogja az Isten elõtt. Váljék el!”~ 3228 1 | szólt szelíd, lágy hangon az õrnagyhoz -, hogy önnek 3229 1 | tisztelem. Hagyja meg nálam ezt az érzést, és ne kérdje tõlem 3230 1 | amit ma kérdezett. Fölhívom az egész világot, tudja-e valaki, 3231 1 | Nézzen ön ide, uram! - szólt az õrnagyhoz, egy szekrénybe 3232 1 | elõtte. - Ismeri ön ezt az öltönyt? Ez azon köntös, 3233 1 | Azt hitették el velem, ez az én menyasszonyi köntösöm 3234 1 | a tõrdöfés halálos volt az én szívemen. Ezzel a gyógyíthatatlan 3235 1 | szenvedéseimben. Én váljak meg attól az embertõl, akinek rajtam 3236 1 | egy egész világ vagyok, az egyetlen lény, mely õt az 3237 1 | az egyetlen lény, mely õt az élethez köti; az egyetlen 3238 1 | mely õt az élethez köti; az egyetlen arc, melynek láttára 3239 1 | felderül? Én váljak meg attól az embertõl, akit mindenki 3240 1 | szeretet nélküli beteg szívet?~Az õrnagy eltakarta kezével 3241 1 | indulat sugallta szavára az asszonynak. Hát az a másik 3242 1 | szavára az asszonynak. Hát az a másik férfi ott a Szent 3243 1 | György-kép háta mögött, hát az nem érezte-e magát úgy, 3244 1 | érezte-e magát úgy, mint az a sárkány, melynek az arkangyal 3245 1 | mint az a sárkány, melynek az arkangyal dárdáját torkába 3246 1 | ragyogásában. Ha megvetné az egész világ, én örök tisztelettel 3247 1 | lennék. Ha rabló volna, az erdõn laknám vele. Ha meg 3248 1 | ölném meg magamat...~(Mi az? Sír az a sárkány ott azon 3249 1 | meg magamat...~(Mi az? Sír az a sárkány ott azon a képen!?)~ 3250 1 | szeretett, azt mondanám: „az Isten áldja meg azt, aki 3251 1 | saját lelkemnek idebenn.~Az õrnagy „is” zokogott.~Timéa 3252 1 | látott ön?~Athalie volt az.~Timár félretolta a sötét 3253 2 | AZ ELSŐ VESZTESÉG~Futni, de 3254 2 | hová? Ez most a kérdés.~Az órák tízet vernek a városban, 3255 2 | lehet jutni anélkül, hogy az ember valamennyi jegyszedõt 3256 2 | se eresszék át a jégen.~Az ugyan meglehet, hogy amit 3257 2 | terjedve a városban, hogy az arany ember késõ éjjel egyedül, 3258 2 | sötétben még jobban rátalálnak az üldözõ rémek.~Hogy elpirult 3259 2 | üldözõ rémek.~Hogy elpirult az alabástromarc!~Tehát mégis 3260 2 | napja hiányzik.~A házasság az örök tél rá nézve, az örök 3261 2 | házasság az örök tél rá nézve, az örök éjsarki tél.~És e szerencsétlen 3262 2 | összetöri annak a fején, ki az imádott nõ férjét rágalmazni 3263 2 | aláznia fejét, hogy azt az embert, kit gyûlölt mint 3264 2 | éhenkórászt, aki felszedegeti az élelmezési ügyekben elhullott 3265 2 | Maga fölött! Anélkül, hogy az emelkedett volna.~És Timéa 3266 2 | volna.~És Timéa szereti ezt az embert, és boldogtalan az 3267 2 | az embert, és boldogtalan az is, õ is.~Mind a kettõjük 3268 2 | boldogtalanságának egy oka van: az, hogy Timár „arany ember”.~ 3269 2 | engem.”~Nem igaz! Te voltál az úrnõ, õ volt a szolga. A 3270 2 | rajtam kívül! Én vagyok az egyedüli arc, melynek láttára 3271 2 | szenvedj együtt velem!” Ez az angyalok kegyetlensége.~ 3272 2 | hát Noémi!~Mit csinál most az a puszta, lakatlan szigeten, 3273 2 | egy kis félénk gyermekkel az ölében, mirõl gondolkozik 3274 2 | ölében, mirõl gondolkozik az most? Nincs, aki egy vigasztaló 3275 2 | nõ, mily átkozottul bûnös az, aki mindkettõjüknek ily 3276 2 | mondott is ilyeneket már, akit az õrnagy ezért arcul ütött, 3277 2 | tengerésztiszt? Ki lehet ez az õ ellensége? Nem lehet megtudni, 3278 2 | súgja neki, hogy ez elõl az ember elõl jó volna elfutni.~ 3279 2 | elfutni.~Futni! Hiszen ez az õ folytonos ösztöne. Nincs 3280 2 | etetik, elindul gyalog elõre az országúton. Úgy sarkantyúzza 3281 2 | név a hajótörés rá nézve.~Az óceánban egy meleg folyamár 3282 2 | meleg folyamár tódul fel az egyenlítõtõl a sarkvidékig, 3283 2 | sarkvidéktõl jéghegyek úsznak alá az egyenlítõig: Timár arra 3284 2 | öngyilkosok szerelmi bú miatt. Az üzleti gond az az áldott 3285 2 | bú miatt. Az üzleti gond az az áldott lábvíz; mely elvonja 3286 2 | miatt. Az üzleti gond az az áldott lábvíz; mely elvonja 3287 2 | bontogatta fel és olvasta végig az üzleti leveleket. Mind szerencsés 3288 2 | odaadja, arannyá válik. Az üres papiros értékessé lesz, 3289 2 | mindennek a roppant sikernek mi az alapja?~Egy titok, amirõl 3290 2 | pedig jó cimbora. Látott az egyebet is.~Tehát a világrendnek 3291 2 | is.~Tehát a világrendnek az a hypomocliona, hogy az 3292 2 | az a hypomocliona, hogy az elkövetett bûn ne legyen 3293 2 | nagyság, erény.~Lehetetlen az!~Mihály érezte azt, mert 3294 2 | hamuvá kell lenni, mert ez az igazság a nap alatt! És 3295 2 | semmivé lenni; odaadta volna az egészet, azért, hogy azt 3296 2 | fel ne bírjon kelni arra az egyedül boldogító életre, 3297 2 | Noémi - és a kis Dódi. Mikor az elsõ kis Dódi meghalt, akkor 3298 2 | akkor megtudta, hogy mi volt az rá nézve. Most a másodiknál 3299 2 | mely nem mozdul onnan, az Timéa. Koldusasszony kisgyermekével 3300 2 | tépni a sírról: ez Noémi. Az élve eltemetett úgy erõlködik, 3301 2 | és gazdagság alapja lett az is.~Most jutott eszébe, 3302 2 | üzletfõnök írta azt is, ki az elébbi kedvezõ tudósítást.~ 3303 2 | bennünket. Nem tehetünk róla. Az ember éveken át oly hûségesnek, 3304 2 | hagyta kamatoztatni. Ez ez az ember a legnagyobb csaló 3305 2 | prokuravezetéssel, úgyhogy az eddig kiderült kár felmegy 3306 2 | veszteségnél sokkal érzékenyebb, az azon általa elkövetett csalás, 3307 2 | elkövetett csalás, hogy az utóbbi években az ön által 3308 2 | hogy az utóbbi években az ön által küldött lisztet 3309 2 | valaha visszaszerezni.~Ez hát az elsõ csapás, gondolá magában 3310 2 | Timár. És a legérzékenyebb az üzletek nagy emberére nézve. 3311 2 | tanácsosi rangját kapta.~Az a fényes épület omlott össze, 3312 2 | való ismeretség vitte erre az útra. Idegenekre nézve ez 3313 2 | rögtön elfogattuk õt, azonban az ellopott pénzbõl semmit 3314 2 | sokáig fog várhatni; mert az itteni törvényszék tizenöt 3315 2 | olvasni a levelet; ledobta az asztalára. S aztán felkelt, 3316 2 | vigasztalanul tûrni tizenöt évig az égetõ örök napot, és szidalmazni 3317 2 | Számítottál rá, hogy ezt az embert az alkalom gonosztevõvé 3318 2 | Számítottál rá, hogy ezt az embert az alkalom gonosztevõvé fogja 3319 2 | tengerein keresztül!~Nem volt az a szoba éjszakára fûtve: 3320 2 | fûtve: hideg volt benne, az ablakokon zúzmarás jégvirág, 3321 2 | hogy akihez õ hozzáér, az mind boldoggá lesz: még 3322 2 | Átok és szenvedés terem az õ öt ujjának a helyén!~Szerencsétlenné 3323 2 | csalárdul.~Szenved és nyomorult az a másik nõ, kinek szerelmét 3324 2 | találni a világon.~És ez az ember tizenöt évig fogja 3325 2 | végigolvassa a tudósítást.~Az utóirat egy nappal késõbbi 3326 2 | innen!~Még éjszaka van, az éji õr odakinn egy órát 3327 2 | úgy a sötét éjszakától és az ismeretlen jéghídtól, mint 3328 2 | nem gyújtott-e meg valamit az eldobott levéllel. Visszatér. 3329 2 | sötét lesz. Akkor indul neki az éjszakának. Míg elõszobáján, 3330 2 | míg folyosóján végigmegy, az a névtelen rém jár elõtte, 3331 2 | keblét könnyebbülve, mikor az utcára kijutott.~Itt visszatér 3332 2 | azalatt. Léptei alatt csikorog az, amint a Duna-part felé 3333 3 | Timár úgy számította ki az átkelési tervét, hogy amint 3334 3 | annak a tetején meglátszik az õ nyaralója; egyenesen annak 3335 3 | nyaralója; egyenesen annak veszi az irányát.~Csakhogy jött valaki, 3336 3 | számítását megrontotta: az volt a köd. Õ csillagos 3337 3 | utat keresni, oly sûrû lett az, hogy nem látott háromlépésnyire.~ 3338 3 | visszafordul, s igyekszik az elhagyott partot újra megtalálni; 3339 3 | akart jutni a túlsó partra.~Az éj különben is sötét volt; 3340 3 | Semmi neszt nem vehetett ki az éjszakában. Kétségtelen 3341 3 | Csakhogy a sötétben és a ködben az ember éppen azt nem tudja, 3342 3 | kiszámítása dacára félretéríti az egyenes vonalból, zeg-zug 3343 3 | fölött jár. Érzi, hogy fárad. Az éjjel nem aludt, s egész 3344 3 | harangszót halljon.~Szép irónia az is a sorstól, hogy az istenes 3345 3 | irónia az is a sorstól, hogy az istenes harangszó, amely 3346 3 | istenes harangszó, amely szól az igazhívõknek, még a pogány 3347 3 | kívánatos, s a szökevény, az istenkerülõ úgy hallgatózik 3348 3 | féljobbot csinálva folytassa az elõrehaladást, mert akkor 3349 3 | látatlanul röpködtek el fölötte.~Az volt az utolsó reménysége, 3350 3 | röpködtek el fölötte.~Az volt az utolsó reménysége, hogy 3351 3 | egy fehér, fénytelen arc az égen, mint a nap árnyéka. 3352 3 | ezúttal jól számította ki az irányt; nemsokára a sûrû 3353 3 | hozzá, akkor látta, hogy az egy malom.~A jégtorlasz 3354 3 | menjen be ebbe a malomba. Az ajtaján fel volt pattanva 3355 3 | jégtorlat rázkódásától, s az ajtó tárva-nyitva állt. 3356 3 | fáradságát szaporították az út akadályai; gyomra üres, 3357 3 | Kétségtelenül a legkényelmesebb neme az öngyilkosságnak. De neki 3358 3 | van ezen a világon. Még az õ órája nem jöhetett el.~ 3359 3 | jöhetett el.~Mit mondanának az emberek, ha másnap itt találnák 3360 3 | éjszaka. A sóhajt, mely az égre szállna, elnyeli a 3361 3 | felleg, s nem bocsátja odább.~Az ember el van hagyatva minden 3362 3 | nyomokat észrevette Timár. Az emlõsök legparányibbja kivezette 3363 3 | partra.~Ott azután rátalált az országútra, s azon át a 3364 3 | másnap reggelre készülnek az elsõ fogáshoz a jégen. Vincellérjét 3365 3 | tartson készen.~Galambos, az öreg halászmester igen jó 3366 3 | elõjele van e kecsegtetésnek?~Az egyik jó jel az volt, hogy 3367 3 | kecsegtetésnek?~Az egyik jó jel az volt, hogy a Balaton korán 3368 3 | korán befagyott, ilyenkor az ívás elõtti idõkben a halak 3369 3 | halak nagy tömeggel jönnek az öbölbe. A még jobb jel pedig 3370 3 | öbölbe. A még jobb jel pedig az, hogy Levetinczy úr maga 3371 3 | a fogaskirályt is.~- Mi az a fogaskirály?~- Az egy 3372 3 | Mi az a fogaskirály?~- Az egy vén fogas, amit minden 3373 3 | Mikor a víz színén úszik, az ember azt gondolná, hogy 3374 3 | ablakokon besüt a hold. Tehát az idõ kitisztult.~Gyorsan 3375 3 | megragadó látvány, kivált az elsõ napokban.~Az óriási 3376 3 | kivált az elsõ napokban.~Az óriási tó nem úgy szokott 3377 3 | kristály, s reggelre ott van az egész vízen a sima, tündöklõ 3378 3 | csoportban voltak, körbe álltak, az öreg halászmester rákezdé 3379 3 | énekszóval megcsalni?~Pedig az az ének kétmértföldnyire 3380 3 | énekszóval megcsalni?~Pedig az az ének kétmértföldnyire is 3381 3 | kezdett, a hold elsápadt, s az ég egész hosszában rózsaszínûvé 3382 3 | rózsaszínûvé kezdett lenni, mire az óriási jégtükör is csodálatos 3383 3 | élesen kétfelé volna osztva, az egyik része violaszín és 3384 3 | pompája növekedik, amíg az ég egyre világosul; a skarlát, 3385 3 | egyre világosul; a skarlát, az arany az égen megkétszerezõdik 3386 3 | világosul; a skarlát, az arany az égen megkétszerezõdik a 3387 3 | mozgó hullámtükör; mert az olyan, mintha két igazi 3388 3 | tündéri hárfáról; emlékeztet az a Memnon-szobrok zengõ sziklájára, 3389 3 | csillámló repedés támad az eddig üveg módra átlátszó 3390 3 | irányban összevissza pattog az egész óriási jégtábla, míg 3391 3 | bizony hevesen kezd dobogni.~Az egész jéglap szól, beszél, 3392 3 | keverve. Egy-egy pattanás az ágyúdörejhez hasonlít, s 3393 3 | kedélyében helyet talált az a gondolat, hogy ami él, 3394 3 | a gondolat, hogy ami él, az öntudattal is bír. A szél, 3395 3 | tûzaknát vetettek volna fel. Az egész jégtábla megrendül 3396 3 | természettünemény kábító hatása alatt.~Az odaérkezõ halászok zavarták 3397 3 | jég megint összecsukódik. Az is éppen ilyen zengéssel, 3398 3 | nagy a szél ereje, hogy az elvált jég két szélét harántosan 3399 3 | a víz színét.~Délre járt az idõ, mire a halászathoz 3400 3 | munka.~Elõször is abban az öbölben, melybe a halászok 3401 3 | mindenfelé elszórt jégkockákra, az olyan, mintha ezernyi gyémántóriás 3402 3 | harmadik legény áll, s ugyanezt az utat teszi meg a négyszög 3403 3 | léknél.~Ekkor a háló, melyet az alsó végén levõ ónsúlyok 3404 3 | most tartja õket elzárva az idegen elemtõl, de nem annak 3405 3 | de nem annak lakóitól, az emberektõl.~A jég csak vesztükre 3406 3 | befúrni magát izmos farkával az iszapba, hogy a háló alatt 3407 3 | összeszorított haltömeg törekszik az egyedüli nyílás felé. Az 3408 3 | az egyedüli nyílás felé. Az a halála.~Mindenféle alakú 3409 3 | menekülés.~Három halászlegény az öreg halászmesterrel nagy 3410 3 | kilökik a jégre, ahol aztán az idomtalan test meztelen 3411 3 | vízbõl; tiszta ezüstfehér az egész, szétnyitott torkában 3412 3 | ütközetet harcolt vele. Az ütközet ugyan mind a hal 3413 3 | lehetett hova állni tõle, hogy az ember el ne csússzék bennük.~- 3414 3 | pofon vágta a farkával azt az egyik legényt úgy, hogy 3415 3 | akkor megszûnt élni.~Ennek az egynek a kézre kerítése 3416 3 | volt a halászok közt, mint az egész gazdag fogás. Régen 3417 3 | mindegyiknek s gonosz halpusztító. Az a rossz szokása, hogy csak 3418 3 | No, nagyságos uram, ezt az egyet elküldjük a nagyságos 3419 3 | eszik.~Mihály megdicsérte az ötletet, s biztatást adott, 3420 3 | adott, hogy meglesz érte az áldomás.~Mire a fogással 3421 3 | is vége volt már, de csak az égen, de nem a jégen.~A 3422 3 | jégen most kezdõdött még az élet.~A szomszéd falvakból, 3423 3 | is nyereségük van. Ezzel az egy húzással valami háromszáz 3424 3 | jó estét akart szerezni az összegyûlt népségnek. Lehozatott 3425 3 | valami mesterség, amit csak az ért, akinek tudománya van 3426 3 | cimbalmának, s rárántja az uraság nótáját:~„Jaj, de 3427 3 | a húr!~Majd megfizet ez az úr?”~S ahol cigány van, 3428 3 | világlottak a jégtükrön az örömtüzek.~A mulatság a 3429 3 | részletével együtt; végezte az esti mulatság leírásával; 3430 3 | szoktak azok írni, akik az öngyilkosság tervével vajúdoznak.~ 3431 3 | levitte azt a kocsisnak.~Az öreg halász még akkor is 3432 3 | jégen a tüzeket - monda az öreg, pipáját meggyújtva -, 3433 3 | mind elõjön, s körülhasalja az öreg lékünket, s ott halászik 3434 3 | felébredek. Olyankor majd kilépek az erkélyre, s kilövöm a puskámat; 3435 3 | halász is, s istennek ajánlva az urat, hazakullogott.~A süket 3436 3 | vincellér, Timáron kívül az egyedüli élõlény e háznál, 3437 3 | pihenést keresett.~Hisz az is pihenés, ha az ember 3438 3 | Hisz az is pihenés, ha az ember téli hideg éjszakán 3439 3 | Berenice, a hû feleség!~Az ember bámul, és nem gondolkozik. 3440 4 | RÉM~A csillagok ragyogtak az égen, a csillagok ragyogtak 3441 4 | idege elzsibbad.~Nem ismeri az elõtte álló alakot...~... 3442 4 | És mégis tudja, hogy ki az.~Hideg éjszakán, a vak köd 3443 4 | látvány kedvéért lett volna az odavarrva. A posztó zöld 3444 4 | voltak jobb állapotban. Elöl az orraiknál szétvált a varrás, 3445 4 | fél szemet eltakarja.~Ez az alak mondta Timárnak azt, 3446 4 | Jó estét, uram!”.~- Ki az? - kiálta rá Timár.~- Ej, 3447 4 | szólt gúnyos nyájaskodással az idegen.~- Krisztyán! -, 3448 4 | Krisztyán! -, suttogá Timár.~- Az, az! A maga kedves Tódorkája. 3449 4 | suttogá Timár.~- Az, az! A maga kedves Tódorkája. 3450 4 | A maga kedves Tódorkája. Az egyetlenegy Krisztyán Tódor. 3451 4 | leghamarább akarok - szólt az ágrólszakadt -, ezt a dupla 3452 4 | nehogy eszébe jusson önnek az a szavam, amivel legutolsó 3453 4 | elfáradtam, s messzirõl jövök. Az ekvipázsom cserbenhagyott, 3454 4 | cserbenhagyott, s egy részét az útnak gyalog kellett hátrahagynom.~- 3455 4 | már nagyon magán viseli az idõjárás viszontagságainak 3456 4 | kezével egyenkint fölemelgeté az öltönydarabokat, s mûbíráló 3457 4 | s azt is odaveté neki.~Az országkerülõ elkapta azt 3458 4 | nagyságod elõtt. De hát mi az ördögért nagyságoljuk mi 3459 4 | abba a világrészbe, ahonnan az „asszonymérget” idehozták 3460 4 | valahogy csak el lesz téve az útból.~Timár csüggedten 3461 4 | hogy ellentmondjon neki.~Az a felülkerült gonosztevõ 3462 4 | a sok pénzedet? Mi volt az neked? Polyva! Számítottál 3463 4 | drága betegségekben, amiket az Indiákon a fájáról lehet 3464 4 | annál nagyobbnak lássék az összeg. Az egész alig tesz 3465 4 | nagyobbnak lássék az összeg. Az egész alig tesz százezer 3466 4 | szép szemeik vannak ott az asszonyoknak, nem is sokallnád 3467 4 | ömledezésekhez kezdett.~- Hanem hát az a te ostoba ügynököd odaát, 3468 4 | gézengúzok elítéltek engem ezért az ifjúkori botlásomért, képzeld, 3469 4 | vassal a lapockámra sütötték az akasztófa bélyegét.~A szökevény 3470 4 | lélekkínzó kíváncsisággal nézte az égetett bélyegnyomot a nyomorult 3471 4 | hálótársam. Csak illõ, hogy az ember ilyen hosszú idõre 3472 4 | vakulj meg!”, felelt rá az öreg.~Ekkor megszólítom 3473 4 | eredetileg, hogy Krisztyán?”~Az öreg rám bámult iszonyúan, 3474 4 | Képzeld, cimborám! Feltaláltam az apámat, az én rég elveszett 3475 4 | Feltaláltam az apámat, az én rég elveszett apámat 3476 4 | csodálatos utakon vezérelte az egymástól rég elszakított 3477 4 | és bort.~A vendég odaült az asztalhoz, térdei közé fogta 3478 4 | rá, pattintva a szájával az ivás után, mint ínyencek 3479 4 | kiknek nagyon jólesett az a korty. És aztán beszélt 3480 4 | gyöngéden fejemre ütve az öklével: „Hát te, akasztófáravaló, 3481 4 | hasonló kérdést intézzek az én életem okozójához. Mondám 3482 4 | nevû uraság pénzébõl. „Hát az hol lopta ezt a sok pénzt?”, 3483 4 | ezt a sok pénzt?”, volt rá az öregem megjegyzése. Mondám 3484 4 | megjegyzése. Mondám neki, hogy az nem lopja a pénzét, mert 3485 4 | nem lopja a pénzét, mert az igen derék, nagy birtokú 3486 4 | földesúr, hajótulajdonos. Az öregem nézete e tárgyban 3487 4 | tárgyban javíthatatlan maradt. „Az mindegy! Akinek pénze van, 3488 4 | mindegy! Akinek pénze van, az azt mind lopta. Akinek sok 3489 4 | aki nem maga lopta, annak az apja, a nagyapja lopott. 3490 4 | huszonhárom olyan, amiért az ember a gályára kerül.” 3491 4 | gályára kerül.” Látva, hogy az öregemet nem bírom jobb 3492 4 | De hát hogy hozott téged az ördög össze ezzel a Timárral?”~ 3493 4 | a dolgot.~„Ismertem ezt az urat, mikor még szegény 3494 4 | rendõrség megbízásából, s az éppen Timár hajóján szökött 3495 4 | Magyarországba.”~Ennél a szónál az öregem felhúzta a koponyája 3496 4 | vágott serték úgy álltak az ég felé, mint a majom szõre.~„ 3497 4 | azt a basát?”, mordult rám az öreg.~„Ali Csorbadzsinak.”~„ 3498 4 | ordított fel, nagyot ütve az öklével a térdemre: azt 3499 4 | õt talán?”~Erre megrázta az öreg a fejét haragosan, 3500 4 | Elmondtam neki a dolgot.~„Az ogradinai szigetnél ráakadtam;