| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] avagy 1 avandzsírozni 1 avisót 1 az 4310 az-é 1 azalatt 33 azáltal 1 | Frequency [« »] ----- ----- 11328 a 4310 az 2492 hogy 2396 s 2190 nem | Jókai Mór Az arany ember IntraText - Concordances az |
Part, Chapter
3501 4 | basa nélkül érkezett meg. Az útközben hirtelen meghalt, 3502 4 | bizonyította be Timár.”~„S az a Timár akkor szegény ember 3503 4 | szegény ember volt?”, kérdezé az öregem.~„Akár magam.”~„Mostan 3504 4 | Csorbadzsitól. Megölte a basát az úton, s eldugta magának 3505 4 | ide hallgass - dörmögött az öreg; s azzal a fejét a 3506 4 | Nagyon ismertem. Tolvaj volt az is, mint minden ember, természetesen, 3507 4 | a khazniárnak, hogy amit az innen-onnan összelopott, 3508 4 | szeretném tudni, hogy mi az a »minden«, mert én bekötött 3509 4 | akarom biztosítani.”~Hahaha! Az öreg olyan komolyan mondta 3510 4 | megmenekülök, neki adom az egyetlen leányomat, s akkor 3511 4 | akkor tudtam volna, hogy az a gyönyörû szép fehér arcú 3512 4 | fehér arcú hölgy, azokkal az egymást érõ szemöldökkel 3513 4 | aki már jóllakott.~- Hát az én apám szépen ráállt erre 3514 4 | apám szépen ráállt erre az alkura. „Abban egyeztünk 3515 4 | Abban egyeztünk meg, mondta az öreg, hogy Ali Csorbadzsi 3516 4 | kiválogatva. A drága kaméák, az igazgyöngysorok, a gyûrûk 3517 4 | eldugni belõlük?”, mondám az öregnek.~„Te marha! - förmedt 3518 4 | tizennyolc tolvaj: mikor az egészet módomban volt ellopni?”~„ 3519 4 | mondod. Bár legalább azt az egy klenódiumot zsebre dugtam 3520 4 | között; a basa feleségének az arcképe, két sor brilliánt 3521 4 | keretezve...”~...Timárnak az arca a hyppocratesi halálmerevedést 3522 4 | mégis kezébe jutott. S ettõl az embertõl nem várhatni irgalmat...~ 3523 4 | irgalmat...~Apám folytatá az elbeszélést.~„Én megtömtem 3524 4 | mesterséges zárral belakatolta az egészet, a zsák négy szegletét 3525 4 | boglárokat, a gyöngysorokat, az achátszelencét s a louis 3526 4 | tekercseket. Egy óra múlva az angol hajón voltam, s aztán 3527 4 | horgonyt, és indultunk ki az Aranyszarv-öbölbül.”~„És 3528 4 | feddém én fiúi elkeseredéssel az öreget. - Hát aztán a basa 3529 4 | Eredj, bolond! - kiálta az öreg -, kellettél is nekem, 3530 4 | megvárni Máltában; hanem azzal az útiköltséggel, amit a basától 3531 4 | velem jött. De képzeld: az átkozott! Mikor már biztos 3532 4 | helyre értem vele, ahol senki az ördög rám nem találhatott, 3533 4 | rézgombok, rozsdás vaspatkók! az achátszelence helyett, tele 3534 4 | Ennek még numerusa sincs.”~- Az öreg dühös volt, csaknem 3535 4 | azalatt elfutott másfelé az igazi kincseivel, s elvitte 3536 4 | agyontolvajlója, te vagy, az „arany ember”, Levetinczy 3537 4 | nem Timár Mihály, hanem az én apám kaparinthatja el, 3538 4 | sem ugat rám azért, hogy az õseim hogy szerezték a nagy 3539 4 | azokat a kincseket kapta el az orrom elõl, amik nekem voltak 3540 4 | lehetett boldog, akinek az apját megölte, tehát kellett 3541 4 | hírének megártson vele, mert az egész világ tiszteli benne 3542 4 | egész világ tiszteli benne az erény mintaképét: hát nem 3543 4 | magamforma jó ízlésû ember az õ helyzetében praeferálna, 3544 4 | világról, aki nem jön soha az emberek közé, akirõl ki 3545 4 | láncoltatta meg” Tódort... és az egész vád a maga összességében 3546 4 | kiütött a hajónkon a sárgaláz. Az apám is megkapta. Ott halódott 3547 4 | a padon; nem vitték el. Az nem szokás. A gályarabnak 3548 4 | meghalni, ahova levasalták. Az nekem nagyon kellemetlen 3549 4 | kellemetlen helyzet volt. Az öreget egész nap rázta a 3550 4 | hozzá. Kiállhatatlan volt az öreg a maga káromkodásával, 3551 4 | nem káromkodott spanyolul, az is igen szépen hangzik, 3552 4 | Emiatt egészen meghasonlottam az öreggel. Nem azért, mintha 3553 4 | összebeszélve. Csak azt az idõt kellett bevárnunk, 3554 4 | kellett bevárnunk, mikor az öregem már a halálos agónia 3555 4 | mellõle, hát fellármázza az õröket. Akkor lefûrészeltük 3556 4 | felfordította a csónakunkat. Az egyik társam nem tudott 3557 4 | látni. Most már te vagy az egyedüli apám; a másikat 3558 4 | mert onnan nem veheti ki az ördög. - Hogy mint jutottam 3559 4 | útiköltséghez, ami mind szükséges az óceánon járáshoz? azt majd 3560 4 | hanem elébb végezzük el az üzletünket. Mert hiszen 3561 4 | megvárlak, míg hazajössz. S hogy az idõ ne teljék hiába, eljártam 3562 4 | gyönyörû szép úrhölgyet azzal az alabástrom fehérségû arccal, 3563 4 | gályapadra. No de félre az érzelgéssel! Beszéljünk 3564 4 | Egyszer kicsináltam, hogy az öldöklõ angyal mellé jussak 3565 4 | hogy meglepõen hasonlít az anyjához.~„Hogyan? - kérdé 3566 4 | kisasszony -, ön ismerte az asszonyság anyját? Az nagyon 3567 4 | ismerte az asszonyság anyját? Az nagyon fiatalon halt meg.”~„ 3568 4 | Ali Csorbadzsi leányának az apjától lopott ékszert!... 3569 4 | miket gazdag nagynénémtõl, az admiralitástól, jószágigazgatómtól 3570 4 | akit halála után megégetnek az asszonyok, s porodból minden 3571 4 | hiszen mindjárt rátérek az üzletünkre. Egy napon nagyon 3572 4 | kétkedésemet fejezni ki az iránt, hogy egy emberben 3573 4 | pofon ütött. Megvallom, erre az egyre nem számítottam. Úgy 3574 4 | volt leány korában, s most az verekszik meg a madonna 3575 4 | teveled történhetik meg az életben, arany ember. Hanem 3576 4 | megint csak én adtam meg az árát, kaptam a fejemre egy 3577 4 | cinikus humorral mondá:~- Ez az emlék a Nro három, amit 3578 4 | világ végeig ellappanghat az ember ez országban, amire 3579 4 | azt, hogy miféle külföld az, ahol te az ország sorsát 3580 4 | miféle külföld az, ahol te az ország sorsát intézed. Nincs 3581 4 | ország sorsát intézed. Nincs az semmi ismeretes világrészben, 3582 4 | ismeretes világrészben, mert az a senki szigetén van. Megyek 3583 4 | Reszketett a haragtól és az ijedelemtõl.~- Ne ugrálj, 3584 4 | sülni, és aztán nem leszek az oka. Különben is nyugtasd 3585 4 | is nyugtasd meg magadat. Az én bajom lett az is, nem 3586 4 | magadat. Az én bajom lett az is, nem a tied, hogy odamentem. 3587 4 | Te lefekszel énhelyettem az ágyra, engem meg kidobnak 3588 4 | meg kidobnak tehelyetted az ajtón. Hogy minek mentem 3589 4 | is nagyon megijedt tõlem, az igaz. Csak kettecskén voltak 3590 4 | Csak kettecskén voltak az egész szigeten. Mennyire 3591 4 | fogadtak volna. De képzeld, az a Noémi még csak le sem 3592 4 | teremtés lett belõle, hogy az embernek a szíve megmozdul 3593 4 | nem a te bajod ez, hanem az enyém; akkor ez a leány 3594 4 | egy akkora pofont adott az ábrázatomra, hogy az õrnagytól 3595 4 | adott az ábrázatomra, hogy az õrnagytól kapottal kétszer 3596 4 | másik pofámra adott, mint az õrnagy, s így a szimmetria 3597 4 | megtagadni valami derengését az örömnek.~- Ago gratias! 3598 4 | örömnek.~- Ago gratias! Ez is az enyim volt. Hanem ekkor 3599 4 | háznál, mert hárman voltak; az az átkozott fenevad, az 3600 4 | mert hárman voltak; az az átkozott fenevad, az Almira 3601 4 | az az átkozott fenevad, az Almira is ott volt, ott 3602 4 | is ott volt, ott feküdt az ágy alatt, s az egész idõ 3603 4 | ott feküdt az ágy alatt, s az egész idõ alatt úgy tett, 3604 4 | dög egyszerre elõrohant az ágy alul, anélkül, hogy 3605 4 | Hjaj, pajtás! Ha csak ez az egy kutyavér terhelné a 3606 4 | döglött ám meg rögtön attól az egy golyótól. Fel sem vette. 3607 4 | rólam vonni a fenevadat. Az annál dühösebben szorította 3608 4 | gyermeknek, õrá hallgat az eb. Én aztán Dódinak könyörögtem. 3609 4 | ahogy keresztülharapta az izmaimat a csontig. Ez a 3610 4 | tetõled. Egy eleven album az én bõröm, tele a teérted 3611 4 | meztelenül állt elõtte, az is tele utálatos sebhelyekkel, 3612 4 | sebhelyekkel, és azokat is az õ keze verte rajta.~Ez az 3613 4 | az õ keze verte rajta.~Ez az ember tudja azt jól, hogy 3614 4 | elküldé; - hogy számított az õ rossz hajlamaira, mikor 3615 4 | akarta õt tenni lába alul. Ez az ember tudja azt, hogy Timár 3616 4 | meg, s irigy rá érte. Ez az ember tudja azt, hogy Timár 3617 4 | elvette mind a kettõt, s ez az ember most féltékeny és 3618 4 | lelkén. És most õ ennek az embernek a kezében van, 3619 4 | mellényzsebébe tette, s inggombját az ingelõbe kapcsolgatta. Még 3620 4 | süttesd a hátadra te is az akasztófajegyet, vasaltasd 3621 4 | Kell pénz? - kérdé Timár.~- Az is kell; de arról majd késõbb 3622 4 | szükséges egy idõre eltûnnöm az ismeretes világból; mert 3623 4 | valahogy el nem pusztítom. Az elsõt majd föletetem kis-sár-fûvel, 3624 4 | föletetem kis-sár-fûvel, az utolsón segítenek ásványos 3625 4 | kötve hiszek a komának. Az mégis megeshetnék rajtam 3626 4 | véletlenül valaki fõbe kólint az utcán, vagy az útfélen holmi 3627 4 | fõbe kólint az utcán, vagy az útfélen holmi jószívû zsiványok 3628 4 | barátságos pohár borral arra az útra küld el valaki - amelyen 3629 4 | Tehát a nagyságos úrnak az kell, ugyebár, hogy én hallgassak 3630 4 | azon a szigeten mindaddig az ideig, amíg nekem is, nagyságodnak 3631 4 | most már bosszantotta ez az ízetlen kívánság.~- Ah! 3632 4 | azt a szigetet nem adom. Az ostoba kívánság.~- Nem ostoba 3633 4 | kívánság.~- Nem ostoba kívánság az, méltóságos uram. Lássa, 3634 4 | kiváló jó levegõje van, s ez az én Dél-Amerikában megrongált 3635 4 | A szibarita életmód után az aranykorbeli ruralis élvezetek 3636 4 | monda Timár, kit bosszantott az ingerkedés, s egyet taszítva 3637 4 | földönfutó instantiáját?~Ez az ízetlen gúnyolódás nem volt 3638 4 | cimbora kezd magához térni az elsõ ijedtségbõl, s ki akar 3639 4 | megtudtál. A legelsõ tréfa az lesz, hogy elcsípnek, becsuknak, 3640 4 | Ki fog róla tehetni, ha az útban valaki hátba lõ, mikor 3641 4 | te ágrólszakadt, ha én, az arany ember, magasra emelt 3642 4 | törvényszék okosabb lesz. Az aranyat a sárból is fölveszik.” - 3643 4 | négyféleképp fogalmazva. Az egyik denunciatio a török 3644 4 | Õneki is megírom, mit tettél az apjával, hogy jutottál anyjának 3645 4 | Látod azt a kettõs tornyot. Az ott Tihany. Ott becsületes 3646 4 | becsületes barátok laknak. Az egy konvent. Ott leteszem 3647 4 | nincs többé maradásod ebben az országban. Haza nem mehetsz, 3648 4 | mert feleséged, még ha az apja haláláért megbocsátana 3649 4 | kormány is be fog perelni, az osztrák kormány is. Az egész 3650 4 | az osztrák kormány is. Az egész világ megismer. Amilyen 3651 4 | számodra más, mint szökni az ismerõs világból úgy, miként 3652 4 | miként én, és rettegni az ajtóhoz közelítõ lépések 3653 4 | hiszen a senki szigete nem az enyim, hanem Noémié!~- Nagyon 3654 4 | Noémié!~- Nagyon helyes az észrevétel. Hanem az én 3655 4 | helyes az észrevétel. Hanem az én kívánságom megint egészen 3656 4 | magam viszek el neki. Ezóta az a csúf fekete dög meggebedt 3657 4 | kész elvenni, szemet hunyva az eddig történtek fölött. 3658 4 | Noémit is akarod?~- Hát mi az ördög? Csak nem gondoltad 3659 4 | valaki abban a magányban, aki az életemet megédesítse. Odaát 3660 4 | szerencsétlenné teszed.~Óh! ez az ember egyenesen a szívére 3661 4 | a kalandorra, s mielõtt az a fegyvert használhatta 3662 4 | hátra, s ettõl a lódítástól az ember kirepült a nyitott 3663 4 | volt, és csendes éjszaka. Az egyetlen ember, aki kettõjükön 3664 5 | Timár megölhette volna ezt az embert. Keze között volt. 3665 5 | volt. És kezeinek izmaiban az õrültek erejét érzé. Megfojthatta 3666 5 | Timár Mihály „most már” az igaz arany ember, midõn 3667 5 | szórva.~Õ futni hagyja azt az embert, aki õt semmivé teheti, 3668 5 | De Timár nem öli meg ezt az embert. Timár azt mondja: 3669 5 | Timár azt mondja: ennek az embernek igaza van! S a 3670 5 | mellén összefonva nézi, mikor az az ember kijön a kastély 3671 5 | összefonva nézi, mikor az az ember kijön a kastély ajtaján, 3672 5 | falára. Egy sötét alak ott az erkélyen igen jó célpont 3673 5 | Krisztyán Tódor ott halad el az erkély alatt, s feltekint 3674 5 | bosszúból meg fogja õt lõni?~De az megáll elõtte, és elkezd 3675 5 | beszél. Egyik lába sántít az eséstõl. Bal kezével ráütöget 3676 5 | pontot lát elõrehaladni az ezüst jéglapon a magas hegyorom 3677 5 | vihar harsogva üvöltött alá az arácsi völgy õs fáinak sudarai 3678 5 | õs fáinak sudarai között. Az ódon nyári kastély szélvitorlái 3679 5 | földi emlékeikért, s mikor az erõs szél végigsöpört a 3680 5 | végigsöpört a Balaton jegén, az ott felállított jéglapokon 3681 5 | zenehangot idézett elõ, hogy az ember látni vélte a szellemeket, 3682 5 | haragosan bömböl közöttük. Az ûzi tán a többit?~E rémséges 3683 5 | vészkiáltás, istenkáromlás hangja, az éjszakát felverõ, alvókat 3684 5 | csak a vihar zenéje szól.~Az is tovaenyészik. A fergeteg 3685 5 | végigfutott a tájon. Csupán azt az egy hófelhõt kergette. Az 3686 5 | az egy hófelhõt kergette. Az arácsi völgy fái nem zúgnak 3687 5 | harmóniában vész el a távolban. Az ég kitisztul, és csendes 3688 5 | fel fog ébredni belõle.~Az elsõ vágy: a csodaszép, 3689 5 | amint ki van találva, meghal az...~Hogyan élhessen tovább, 3690 5 | pillanaton túl, amelyben az a nõ megtudja, hogy õ ellenkezõje 3691 5 | még egyszer Noémit, mikor az már tudni fogja azt, hogy 3692 5 | Dódit?~Nincs, nincs neki az egész világon hová menekülni! 3693 5 | menekülni! Úgy van, ahogy az az ember mondá: szökni az 3694 5 | menekülni! Úgy van, ahogy az az ember mondá: szökni az ismerõs 3695 5 | az az ember mondá: szökni az ismerõs világból, miként 3696 5 | erõszakkal dobták el maguktól az életet; kiknek nem kell 3697 5 | nincsen semmi! És ha majd ez az ember fel fogja keresni 3698 5 | keresni a senki szigetét, s az egyedül maradt nõt üldözésével 3699 5 | visszatért szobájába, hol az imént a kalandorral beszélt.~ 3700 5 | A félhold bevilágította az óriási jégtükröt. A jégmezõre 3701 5 | kalapját levéve; feltekintett az égre.~Évek múltak, hogy 3702 5 | Ez órában eszébe jutott az a nagy lény, aki a csillagokat 3703 5 | kárhozzam el! Senki sem oka az õ szenvedéseiknek: egyedül 3704 5 | mint ahogy megcsókolja az ember édesanyját, mikor 3705 5 | Úgy tetszett neki, mintha az maga után hívná!~A rianás 3706 5 | két partja közt harsogott az élõ hullám.~És ismét hangzott 3707 5 | harsogó orgonaszó, amit az éjjeli futó vihar küld maga 3708 5 | vihar küld maga elõtt, mikor az erdõk sudarai fölött végigrohan; 3709 5 | hangját.~És újra hangzik az egész jégegyetemen végig 3710 5 | egész jégegyetemen végig az a túlvilági zöngés, mintha 3711 5 | orgonaszava bömböl felségesen, s az istenkiáltás rettentõ roppanása 3712 5 | közben reszketve mozdul meg az álló jégegyetem, s a szörnyû 3713 6 | kristályborítékba szorult, mintha az egész liget üvegbõl volna; 3714 6 | végigfuvall a kristályerdõn, az összevert ágak úgy csilingelnek, 3715 6 | útnyom vezet a kunyhótól. Az is oda vezet, ahol Teréza 3716 6 | meg ne hallja.~- Nem érti az azt, Dódikám.~- Óh, megérti 3717 6 | védelmez meg bennünket?~- Az Isten.~- Erõs az az Isten?~- 3718 6 | bennünket?~- Az Isten.~- Erõs az az Isten?~- Mindenkinél 3719 6 | bennünket?~- Az Isten.~- Erõs az az Isten?~- Mindenkinél erõsebb.~- 3720 6 | apánál is?~- Apának is õ adja az erõt.~- Meg annak a rossz 3721 6 | Minek adott annak erõt az Isten? Én félek attól az 3722 6 | az Isten? Én félek attól az embertõl, ha vissza talál 3723 6 | mennyországba jutunk.~- Almira is?~- Az nem.~- Miért nem?~- Mert 3724 6 | nem?~- Mert õ állat.~- Hát az én kis pacsirtám?~- Az sem.~- 3725 6 | Hát az én kis pacsirtám?~- Az sem.~- Ah, ne mondd! Hisz 3726 6 | sem.~- Ah, ne mondd! Hisz az jobban tud repülni az ég 3727 6 | Hisz az jobban tud repülni az ég felé, mint mi.~- De a 3728 6 | én inkább idelenn maradok az apánál, meg a pacsirtámnál.~- 3729 6 | mondta.~- S amit apa mond, az mind igaz? Apa nem hazudik 3730 6 | hazudik soha?~- Nem, fiam, az mind igaz, amit õ mond.~- 3731 6 | neked. Tedd ide a fejedet az ölembe, aztán nézz rám szépen. 3732 6 | Megvédelmezlek én téged, Almira.~Az okos állat fölemelé szép 3733 6 | a mécsvilágba mélázott.~Az a rettenetes ember, mikor 3734 6 | megmondom neked, hogy ki az az ember, akit te szeretsz!”~ 3735 6 | megmondom neked, hogy ki az az ember, akit te szeretsz!”~ 3736 6 | ember, akit te szeretsz!”~Az, hogy még egyszer visszajön, 3737 6 | fenyegetés; de mit jelentsen az, hogy majd megmondja, ki 3738 6 | hogy majd megmondja, ki az az ember, akit õ szeret?~ 3739 6 | hogy majd megmondja, ki az az ember, akit õ szeret?~Hát 3740 6 | lett volna azt tudni, hogy az asszony kezében veszedelmes 3741 6 | élesre!~Éjszakára pedig az ajtót egy erõs keresztrúddal 3742 6 | elzárni, s a rúd kötéllel van az ajtófélhez hurkolva.~Ahogy 3743 6 | Ahogy a sors akarja!~Ha az egyik fog hamarább érkezni: 3744 6 | ami hangot tudott adni, az csak egy rekedt hörgés volt 3745 6 | vagy haragnak hangja-e?~Az állat valakinek közeledtét 3746 6 | ember-e, vagy a rossz ember? Az életadó, vagy a gyilkos?~ 3747 6 | életadó, vagy a gyilkos?~Künn az éji csendben a deres füvet 3748 6 | hallgatóznak: Noémi, Dódi és az eb.~Most a lépések gyorsan 3749 6 | fel Dódi kacagva. Noémi az éles késsel kettévágja sietve 3750 6 | késsel kettévágja sietve az ajtót elzáró kötelet, s 3751 7 | áttorlasztotta a somogyi partokra.~Az olvadó jég között a halászok 3752 7 | halászok egy hullát találtak.~Az egész a legnagyobb mértékben 3753 7 | A hullán megismerhetõk az eltûnt úr öltönyei, asztrakánprémes 3754 7 | inggombjai s a névelõbetûk az ingbe hímezve. Ismétlõórája 3755 7 | tökéletesen kimagyarázta az egész esetet.~Az öreg Galambos 3756 7 | kimagyarázta az egész esetet.~Az öreg Galambos jól emlékezett 3757 7 | többen igen jól, hogy azon az éjszakán egy rövid ideig 3758 7 | Balatonon; kétségtelenül ez volt az oka a nemes úr balesetének; 3759 7 | szerencsétlenül belebukott.~Az öreg Galambos, ki keveset 3760 7 | nevezetes embernek!~Timéa, amint az elsõ hírt vette ez esetrõl, 3761 7 | a roncsolt maradványokat az ón koporsóba beletették, 3762 7 | superintendens tartotta az egyházi szónoklatot, a komáromi 3763 7 | ezüstszegekkel volt kiverve az évszám és a név. A koporsót 3764 7 | magyar Szent István-rend, az olasz Szent Móric-rend s 3765 7 | szemfödél ezüstbojtjait az alispánok vitték, a címeres 3766 7 | a koporsó elõtt vonult az összes iskolai fiatalság, 3767 7 | arcával, kisírt szemeivel, az országbeli és bécsi celebritások, 3768 7 | alapítója sok nagy intézetnek.~Az „arany ember” száll alá 3769 7 | Ott van Kacsuka úr is, az õrnagy.~A szûk lépcsõn olyan 3770 7 | szép hölgyet, s felviszi az ölében a napvilágra, s aztán 3771 7 | kisasszony a megboldogult urat, az õ valóságos második édesatyját.~ 3772 7 | aranybetûkkel van felvésve az emlékirat: „Itt nyugszik. 3773 7 | Mindenki azt mondja rá, hogy az a szobor Timéa hasonmása.~ 3774 8 | öltönyben lehetett látni az utcán, sûrû fátyollal az 3775 8 | az utcán, sûrû fátyollal az arca elõtt.~A komáromi közvélemény 3776 8 | Onnantul egy esztendeig. Az éppen télre esik. Aztán 3777 8 | Legnagyobb botrány volt az, hogy férfilátogatókat éppen 3778 8 | közben hogyan osonhasson be az Angliába észrevétetés nélkül. 3779 8 | Angliába észrevétetés nélkül. Az Angliából azután, a barátságos 3780 8 | privatdinernek, hogy zárja be az ajtót, hát a major urat 3781 8 | hiszen, hogy el ne vigyem az álmát, egy kicsit leülök. 3782 8 | mert ha cselédre bízza az ember, mindent drágábbra 3783 8 | sem akarja a kosarat vinni az asszony után. Ez már derogál 3784 8 | beszéltem, hogy milyen lesz az a keresztelés? De nem arról 3785 8 | hanem egészen másról, mikor az õrnagy úr, még akkor csak 3786 8 | nappala. Én azt hiszem, ez az asszony utána megy a férjének; 3787 8 | benne. Tudja, major úr, az Athalie leányom mindig azt 3788 8 | mondja, hogy ha Timéa ahhoz az emberhez találna férjhez 3789 8 | kiállni tovább a leányommal az együttlételt. Nem szép ugyan, 3790 8 | beszélek. Igaz, hogy én vagyok az anyja, én hoztam õt a világra. 3791 8 | kezembõl ki nem vették, míg az apja el nem kényeztette, 3792 8 | De most már csak olyan az életem vele, mintha a pokolban 3793 8 | tesz, mintha nem hallaná. Az asztalnál kinézi a számból 3794 8 | úgyhogy leejtem a villáról az ételt, mikor a szemét rám 3795 8 | tette volna, felkötötte az én talpamra, úgyhogy csupa 3796 8 | tett velem. Reggelre hol az egyik, hol a másik cipõmnek 3797 8 | egyik, hol a másik cipõmnek az orrába egy csomó csepût 3798 8 | hogy vándorol a sántítás az egyik lábamból a másikba, 3799 8 | a másikba, míg rájöttem az okára. Õ meg csak nevetett. 3800 8 | ijesztõ alakoknak, odaállítja az ajtó mögé, hogy engem majd 3801 8 | nagy ünnepnapon elõveszem az imádságoskönyvemet, hogy 3802 8 | belõle; õ meg aztán odaül az asztalhoz átellenben, felteszi 3803 8 | felteszi a két könyökét, s az imádkozásom közé ilyeneket 3804 8 | erre a házra, ámen!” Ez az õ imádsága az õ jótevõiért. 3805 8 | ámen!” Ez az õ imádsága az õ jótevõiért. És azután 3806 8 | ha beteljesülne egyszer az, hogy férjhez megy a legelsõ 3807 8 | neki egy szerencséje. Biz az csak Fabula János uram, 3808 8 | s most özvegyember. Biz az már nem valami fiatal ember, 3809 8 | persze nem lesz semmi, ha az „egyik” nem jön ki a házból, 3810 8 | meg nem jön oda a házhoz; az egyik ott szomorkodik, a 3811 8 | hordjak, Isten mentsen, az nekem nem szokásom. De valamit, 3812 8 | meg minden reggel Timéának az ágyát. Ezt nem engedem másnak, 3813 8 | alatta? Egy kardmarkolatot, az eltört pengével. Timéa ezúttal 3814 8 | Bizonyosan minden éjjel ott van az az eltört kard a feje alatt. 3815 8 | minden éjjel ott van az az eltört kard a feje alatt. 3816 8 | megpihent volna közben, vagy az õrnagy által félbe hagyta 3817 8 | megváltozott hát akkor annak az úrnak a természete! - sóhajta 3818 8 | forint le nincs számlálva az asztalára.~- Hm! Nem Athalie-nak 3819 8 | asztalára.~- Hm! Nem Athalie-nak az anyja volt-e az, ki azt 3820 8 | Athalie-nak az anyja volt-e az, ki azt mondta, ha Timéa 3821 8 | Athalie anyja!~- Igaz. Én az anyja vagyok, mégis azt 3822 9 | Gyönyörûségteljes munka az. Mikor a kis tudatlan a 3823 9 | névnapi köszöntõt nyújt át az anyjának.~Nagyobb mû ez, 3824 9 | teleírva hieroglifokkal.~Mikor az elsõ névnapi köszöntõje 3825 9 | mint neked.~- Hol láttad te az írásomat? - kérdé bámulva 3826 9 | Szeretném tudni. Elszomorít az a gondolat, hogy ilyen eszes 3827 9 | minket szeret. Ha neked csak az az okod van, mindig itt 3828 9 | szeret. Ha neked csak az az okod van, mindig itt lenni 3829 9 | midõn ideküldött.~Noémi az estebéd után lefektette 3830 9 | nem a kísértõ csillag, nem az öngyilkosok jégparadicsoma, 3831 9 | bánatot, mik e szenvedésekért az õ osztályrészeül jutottak. 3832 9 | elõtte igaz õszinteséggel azt az esteli jelenetet, amelyen 3833 9 | tekintett rá szemközt, s az istenkéz egyszerre összecsukta 3834 9 | csókjai, könnyei feleltek.~Az elbeszélés sokáig tartott, 3835 9 | szabadságát. A kalandor az én öltönyeimet viselte, 3836 9 | a szobába, s odavezette az alvó gyermekhez.~A gyermek 3837 9 | hogy reggel van, elsõ dolga az volt, hogy térdre állt, 3838 9 | sírod fölött, másik angyal az ágyad fölött imádkozik, 3839 9 | adósa azzal a titokkal, amit az a másik nõ fedezett föl 3840 9 | titokkal?~- Azzal, hogy az õ szobájába egy rejtekajtó 3841 9 | Athalie-n kívül.~- Hát nem elég az?~- Mire gondolsz?~- Mihály! 3842 9 | minket. Te nem tudod, hogy ki az az Athalie; de én tudom. 3843 9 | Te nem tudod, hogy ki az az Athalie; de én tudom. Most 3844 9 | téged nem szeret; mert te az enyim vagy; de ha azt érezné 3845 9 | megvetnél õmiatta, mint az a férfi azt a másik leányt: 3846 9 | másik leányt: óh! akkor az Isten õrizzen attól a gondolattól, 3847 9 | megismerné, s akkor õ nem lehet az én özvegyem, s én nem lehetek 3848 9 | szabad neki kapni. Azok már az én drágaságaim. Timéától 3849 9 | nem szólíthatod meg ezt az asszonyt.~- Jól van - szólt 3850 9 | fekete mályvalevélbõl volt az fõzve, s a levelet lepecsételte 3851 10 | neve is volt: Zsuzsánna. Az elsõt anyjától kapta, ki 3852 10 | mert ezáltal ki volt mondva az, hogy akik meghívót nem 3853 10 | egyéb naptár pedig abban az idõben még nem termett ezen 3854 10 | tudni, micsoda napjára esik az évnek „Timéa”.~A szép május 3855 10 | A szép május hóban esett az. Mikor már Mihály úr régen 3856 10 | névjegyével szokott viszonozni. Az estélyre nem ment soha.~ 3857 10 | estélyre nem ment soha.~Ebben az évben a Zsuzsánna-napi estély 3858 10 | hozott Kacsuka úrnak, melyet az õrnagy felbontva, a szokott 3859 10 | Micsoda ötlet ez Timéától? Az egész komáromi világot felháborítani 3860 10 | sokkal inkább azzal, hogy az ünnepély reggelén hívja 3861 10 | meg magához aznap estére az egész társaságot. Hisz ez 3862 10 | várt; akkor ment oda.~Mikor az elõszobában az inasnak átadta 3863 10 | oda.~Mikor az elõszobában az inasnak átadta a kardját 3864 10 | vannak-e már itt sokan? Az inas azt felelte rá, hogy 3865 10 | felelte rá, hogy senki sincs.~Az õrnagy megdöbbent. A többi 3866 10 | senki se jöjjön el.~Ezt az aggodalmát még jobban megerõsítette 3867 10 | még jobban megerõsítette az, hogy mikor az elõszobából 3868 10 | megerõsítette az, hogy mikor az elõszobából a terembe belépett, 3869 10 | kikocsikázott Fabula úr jószágára, az most nagy halebédet ád.~ 3870 10 | a háziak is itt hagyták az úrnõt.~De még több talányon 3871 10 | kargyertyatartók fénye közepette.~Hanem az úrnõ arca ismét nem felelt 3872 10 | szólt kezét nyújtva.~Az õrnagy hódolattal csókolá 3873 10 | meghívtam.~- Hol? - kérdé az õrnagy elámulva.~- Itt az 3874 10 | az õrnagy elámulva.~- Itt az étteremben; már mind az 3875 10 | az étteremben; már mind az asztalnál vannak, csupán 3876 10 | akasztva kezét, odavezette õt az étterem szárnyajtajához, 3877 10 | szárnyajtajához, s felnyitá az ajtót elõtte.~Most azután 3878 10 | azután igazán nem tudta az õrnagy, hogy mit gondoljon.~ 3879 10 | õrnagy, hogy mit gondoljon.~Az étterem is ragyogott az 3880 10 | Az étterem is ragyogott az asztalon meggyújtott viaszgyertyáktól, 3881 10 | rokokó támlás székkel; hanem az asztalnál nem ült senki.~ 3882 10 | Egy ember sem.~Hanem amint az õrnagy az asztalon végignézett - 3883 10 | sem.~Hanem amint az õrnagy az asztalon végignézett - akkor 3884 10 | köszönteni, évrõl évre; ezek az én Timéa-napi vendégeim. 3885 10 | erre a napra meghívtam.~Az õrnagy szótlan boldogsággal 3886 10 | eltakarta kezével szemeit.~- Az én szegény rózsáim!...~Timéa 3887 10 | többet is engedett volna. De az a gyászfõkötõ olyan nagy 3888 10 | amit mindenki tud.~- Ah! az végtelen messzeség.~- Ne 3889 10 | fogjuk megtartani.~- Még az is távol van.~- De nem örökkévalóság 3890 10 | hogy hozzá tudjak szokni az örömhöz. Az nem megy egyszerre. 3891 10 | tudjak szokni az örömhöz. Az nem megy egyszerre. Elébb 3892 10 | örökké. Ugye, jól lesz így?~Az õrnagy nem mondhatott ellent, 3893 10 | visszaadok.~Azzal leszakított az üde rózsabokrétából egy 3894 10 | láttatva, ajkaihoz érinté, s az imádott férfi gomblyukába 3895 10 | gomblyukába tûzte. Hanem az elébb odaszorítá ajkaihoz 3896 10 | ajkaihoz azt a rózsát, azt az egy szót, s hogy rím legyen 3897 10 | megcsókolta azt...~Mikor az õrnagy eltávozott, s visszatekintett 3898 10 | eltávozott, s visszatekintett az utcáról a Levetinczy-ház 3899 10 | mind sötétek voltak. Õ volt az utolsó vendég...~. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .~ 3900 10 | mindennapos volt a háznál; de biz az õrnagy nemigen tartotta 3901 10 | tartotta meg a rendeletet az elõször egy perc, azután 3902 10 | uram jegygyûrûjét. Hát biz az nem elsõ eset, hogy derék 3903 10 | kapnak feleségül. Sõt inkább az ilyenrõl már be van bizonyítva, 3904 10 | Athalie-nak nászhozományul azt az összeget fogja adni, amit 3905 10 | Mihály kínált neki, s amit az akkor visszautasított.~Zófi 3906 10 | nagyon meg volt elégedve az életpályáknak ilyetén találkozásával. „ 3907 10 | párjával.” Azt hitte, hogy ez az õ munkája volt. Igyekezett 3908 10 | Timéa elõtt magasztalta az õrnagyot, Athalie elõtt 3909 10 | János uram jegygyûrûjét, az ugyan csak olyan ujjra való 3910 10 | jobban jártál vele, mint ha az a másik vett volna el, akinek 3911 10 | most is kontóra hordatja az ételt a vendégfogadóból. 3912 10 | bajuszát kipödri, s aztán az ezüstláncos mentéjét felölti! 3913 10 | mind le van borotválva. Biz az nem is valami fiatal ember 3914 10 | Minden ember köszön neki az utcán. A papok is megsüvegelik. 3915 10 | Nagyasszony” lesz a neved, mint az enyim.~Hatvan személy, kamarás 3916 10 | méltóságok voltak Komáromban: az egyik a külsõ tanács tagja, 3917 10 | a természetét, hogy még az anyjával is nyájasan bánt. 3918 10 | nyájasságnak is kitalálta az okát. Az olyan cselédtermészet 3919 10 | nyájasságnak is kitalálta az okát. Az olyan cselédtermészet mindig 3920 10 | cselédtermészet mindig keresni szokta az okát, ha a háziak kedveznek 3921 10 | gyanakodással fizet érte.~„Ez az én leányom azért kedvez 3922 10 | tudom én jól, hogy mi lakik az én Athalie leányom szívében!”~... 3923 10 | tudni még jobban.~Timéa és az õrnagy irányában pedig egész 3924 10 | szolgálatkészségig vitte Athalie az alázatosságot. Nem árult 3925 10 | magaviselete régi igényeket. Az érkezõ õrnagynak mosolyogva 3926 10 | naiv szégyenkedéssel mondá az õrnagy hallatára, hogy õ 3927 10 | elfelejtett zongorázni; az egyedüli hangszer, amin 3928 10 | Hackbrett”, tudniillik nem az, amit magyarul cimbalomnak 3929 10 | Kacsuka urat nem csalta meg. Az õ szemei beleláttak Athalie 3930 10 | Athalie-nak Timéával.~S az adósságokat nem szokta a 3931 10 | partra, elkezdõdött teveled az õ balsorsa? Koldus lett, 3932 10 | szerencséjét. Azt hiszi, hogy az elvesztett võlegénynek az 3933 10 | az elvesztett võlegénynek az árát ki lehet fizetni! És 3934 10 | nászhozománnyal megkínálta: „Nekem ez az ember sem ezen a világon, 3935 10 | többé!” Timéa nem tud arról az éjjeli jelenetrõl semmit, 3936 10 | Kacsuka úr jól emlékezik arra az éji találkozásra, azért 3937 10 | akarná magát hozzászoktatni az örömhöz. Elébb a fekete 3938 10 | Zsuzsánna napján ennek is az ereklyék tárába kell vándorolni 3939 10 | sugallta Timéának, hogy az új fõkötõ felpróbálásával 3940 10 | felpróbálásával várja meg az õrnagyot. Hisz a fehér csipkefõkötõ 3941 10 | Hisz a fehér csipkefõkötõ az ifjú özvegyre nézve az, 3942 10 | csipkefõkötõ az ifjú özvegyre nézve az, ami a hajadonnak a menyasszonykoszorú.~ 3943 10 | hajadonnak a menyasszonykoszorú.~Az õrnagy pedig sokáig váratott 3944 10 | levélkék Timéához. Tömérdek az ismerõs távol és közel: 3945 10 | ezüstkosárkába halmoztatnak azok fel az asztalon.~A levelek közt 3946 10 | minden gondolatját lefoglalja az, aki még hátravan.~- Nézd; 3947 10 | mond Athalie, egyikét az érkezett leveleknek kezébe 3948 10 | A kis Dódi levele volt az.~Odadobták a többi közé.~ 3949 10 | Odadobták a többi közé.~De ím az õrnagy érkezik, s azzal 3950 10 | másik menyasszonynak.~És az is jelen van most.~S tán 3951 10 | fehér rózsabokrétát elvéve az õrnagytól, beilleszti azt 3952 10 | ajándékozni valamit, ami nem lesz az öné soha, hanem az enyim, 3953 10 | lesz az öné soha, hanem az enyim, és mégis az öné lesz.~ 3954 10 | hanem az enyim, és mégis az öné lesz.~A kedves talány 3955 10 | elõkerült a rejtõ dobozból: az új fõkötõ volt az.~- Ah! 3956 10 | dobozból: az új fõkötõ volt az.~- Ah! minõ kedves! - szólt 3957 10 | Ah! minõ kedves! - szólt az õrnagy, kezébe véve a fõkötõt.~- 3958 10 | Akarja ön, hogy felpróbáljam?~Az õrnagy ajkán megfagyott 3959 10 | segíthetnék én?...~Timéának az akkori magas hajfonadékú 3960 10 | ejtette ki ezt a szót; de az õrnagy megdöbbent attól 3961 10 | Athalie keze reszketett. Az egyik hajtûvel érzékenyen 3962 10 | pokoli düh vulkánkitörése, az elkeseredés vésztûzfénye, 3963 10 | szégyen felhõpirulása volt az!~Minden vonása vonaglott, 3964 10 | Mily feneketlen mélysége az örvénylõ indulatnak ez egyetlen 3965 10 | már megbánta azt; sietett az engeszteléssel. Visszafordult 3966 10 | csókolta Timéának a vállait.~Az õrnagy idegein valami borzadály 3967 11 | beszédét csak a csillagok, az egyik Memnon-szobor beszédét 3968 11 | a valkûrok beszédét csak az üdvözültek, a hold beszédét 3969 11 | üdvözültek, a hold beszédét csak az álomjárók - s a szerelem 3970 11 | szentséges szent suttogásokból, az nem fogja azokat profanálni, 3971 11 | holnapi nagy ünnepélyhez. Az egy hadjárat.~Zófi asszony 3972 11 | messze földön, mint õ. Még az anyjától örökölte õ is ezt 3973 11 | mellékszobái, a pincék, az éléskamrák mind rakva vannak 3974 11 | már aminek sülni kellett, az megsült, aminek fagyni kellett, 3975 11 | aminek fagyni kellett, az megfagyott, Zófi asszony 3976 11 | összehívja a cselédszobába az egész jól iparkodott táborkart, 3977 11 | valahogy kárba ment. Mert biz az megtörténik. Aminek fel 3978 11 | kellett volna fúvódnia, az lepénnyé lapul össze, aminek 3979 11 | volna kocsonyává aludni, az lének maradt; más meg odapörkölõdött 3980 11 | mind drága gyönyörûség az a cselédnépnek, azért ha 3981 11 | a cselédnépnek, azért ha az úri asztalra fel nem adható 3982 11 | elébb ettek mindenbõl, mint az uraságok.~Zófi asszony ma 3983 11 | vörösborban kellett kifõzni: most az a vörösbor is elpocsékolni 3984 11 | anyjánál van, s mulatja magát az asszonyi gyönyörûséggel 3985 11 | most is ezen a széken ül.~Az arckép régen a lomtárba 3986 11 | csak a holdvilág süt be az ablakon, az is nemsokára 3987 11 | holdvilág süt be az ablakon, az is nemsokára el fog tûnni 3988 11 | varázslatával egy szolgájából az úri családnak hatalmas ellenséget, 3989 11 | Minõ menyegzõi nap volt az!~Hogy találta magát egyedül 3990 11 | Hogy találta magát egyedül az ájultából felocsúdó menyasszony, 3991 11 | ha vége volt a fénynek, az imádtatásnak, legalább szeretve 3992 11 | utasítva. Minõ emlék volt az az út, amit egykori võlegénye 3993 11 | utasítva. Minõ emlék volt az az út, amit egykori võlegénye 3994 11 | hasztalanul! Hogy számlálta az óraütéseket, mik közben 3995 11 | évei a kínos tettetésnek, az eltitkolt megaláztatásnak!~ 3996 11 | szívnek egyetlen gyönyöre az, hogy vágytársnõjét szenvedni, 3997 11 | szenvedni, elhervadni látja. S az az egy ember, aki õt szívének 3998 11 | elhervadni látja. S az az egy ember, aki õt szívének 3999 11 | teli e keserû pohár!~Csak az utolsó csepp kellett hozzá, 4000 11 | hozzá, hogy kiömöljön.~Ez az utolsó csepp volt a mostani