Part,  Chapter

  1 2 |              egy szentkép homlokán.~A leány neve Timéa.~Ezek a Szent
  2 3 |              átölelte jobb karjával a leány derekát.~- Hogy táncolnak,
  3 3 |                S a szegény cicából?~A leány ajkai remegtek, és szemeibe
  4 5 |       apostolnak a sírja? - kérdezé a leány.~- Mert azon a helyen számos
  5 5 |              parancsoló szava.~Erre a leány behúzta fejét az ablakból,
  6 7 |            borult, jött ki egy fiatal leány. Gyermekarc, gyermekidomok
  7 7 |             fejével odatörlészkedve a leány arcához.~A leány finom,
  8 7 |    odatörlészkedve a leány arcához.~A leány finom, kicsiny fehér lábai
  9 7 |               Amiért aztán mind a két leány egyszerre bosszúsan vállat
 10 7 |       gyümölccsel.~- Ejh, te ügyetlen leány! - kiálta reá a kunyhó asszonya -,
 11 7 |               balga, te!~Erre aztán a leány lángrózsává pirult, s odafutott
 12 7 |             nem választok - suttogá a leány -, válasszanak õk.~- Bohó
 13 7 |                válasszanak õk.~- Bohó leány! - monda nyájas nehezteléssel
 14 7 |            kezd jönni, hogy az idegen leány már nagyon is szereti az
 15 7 |             hamar elfogadja az idegen leány gyügyögtetését, hogy hízeleg
 16 7 |               álma hosszú volt.~A két leány e pillanatnyi összesugárzásából
 17 8 |              be megszépültél azóta!~A leány a kutyának válaszolt:~-
 18 9 |               szántó­földjei; én árva leány voltam, mikor elvett, s
 19 9 |               van, és fiatal, serdülõ leány, kit õ szeret azzal bosszantani,
 20 9 |               hogy itt e szigeten egy leány növekedik, aki még templomot
 21 9 |              s az elfogadta az idegen leány ajándékát, Noémi nagy bánatára.~
 22 10|            rokonom; Timéa anyja görög leány volt, az õ családjából való.
 23 11|             az már, az apa meghalt, a leány, ha te fel nem ébreszted,
 24 11|        alabástrom szobor feküdt ott a leány, keble lassú pihegéssel
 25 11|                Timár kénytelen volt a leány kezéhez nyúlni, hogy azt
 26 11|          perzsa szõnyegtakarót, mit a leány álmában lehajított magáról,
 27 11|        hirtelen felszökött fektébõl a leány; s felkiáltva: atyám! ágya
 28 11|          lecsúszott csalánszövetet. A leány nem vette azt észre.~- Timéa,
 29 11|                 monda neki Timár, s a leány arca, alakja nem mozdult
 30 11|             volt küzdelme; de amint a leány a keserû, meleg italt lenyelte,
 31 11|             akkor ágyára veté magát a leány, magára rántá takaróját,
 32 12|               vizes kendõket rakott a leány homlokára s lábszáraira,
 33 12|         lássék, egész éjjel ott ült a leány ágya mellett, és leste annak
 34 12|           akkor elõjött a kabinból. A leány csendesen aludt, s forrósága
 35 13|             És aztán bámulva nézett a leány arcára. Az nem mozdult meg
 36 13|              s félrevonult tőle; de a leány azután sem sírt, hogy egyedül
 37 14|          lehetett mondani Timéának.~A leány néha egész nap sem jött
 38 14|            idõ átcsapott az esõsbe; a leány egészen bezárkózott magányos
 39 14|           ékszerei is vannak, s így a leány váltópénzben értve a százezresek
 40 14|            hol van? - kiálta, midõn a leány távollétét észrevette.~-
 41 14|           ládikót?~- Igen! - rebegé a leány.~Azzal nem kérdezett tõle
 42 14|             az ágyon felejtette azt a leány? Az ágy fel volt már emelve
 43 1 |               volt a szobában még egy leány és egy férfi.~A leány kifejlett
 44 1 |             egy leány és egy férfi.~A leány kifejlett idomú, büszke
 45 1 |             elõtt.~Mindenki felállt a leány láttára, még Athalie is.~
 46 1 |           súgott Timéa fülébe, mire a leány Zófia asszonynak készséggel
 47 1 |            neki valamit Timár, mire a leány félénk engedelmeskedéssel
 48 1 |             és nyirkos csókot, amin a leány nagyon elcsodálkozott.~-
 49 1 |               hanem megáll a fogadott leány ranglépcsõjén. Az asztalnál
 50 1 |       megkapni.~Tizenkétezer forintos leány bizony adjon hálákat az
 51 5 |              is rajta mit megnézni.~A leány már a tizenötödik évében
 52 5 |      csináljon Timéából.~Ez a szegény leány, ki soha európai divatot
 53 5 |          másnak, mint „a bolond török leány”-nak.~Aztán minden bolondot
 54 5 |           szidja.~Akármit tesz-vesz a leány, azért megkorholja. Az pedig,
 55 5 |           nevelõben voltunk, akárhány leány tudott produkálni, aki krétát
 56 5 |          reszketõ kezeiben tartott.~A leány nagy, sötét szemeinek hálás
 57 5 |           azzal a cukorsüteménnyel.~A leány leemelte az ezüstállványról
 58 5 |              meg magának, ha egy szép leány közelébe jut, annak valami
 59 5 |             árva gyermek, aztán török leány, még meg sincs keresztelve,
 60 7 | templomajtóból - gyóná meg õszintén a leány -, odalopóztam, mikor egy
 61 7 |                Kimégy innen, te török leány!” Én aztán elszaladtam.~-
 62 7 |          asszony nem azért volt eladó leány mamája, hogy a véletlenül
 63 7 |             mosni.~- Mit csinálsz, te leány? - sikoltozott rá Zófia
 64 8 |               és a szerelem között.~A leány tovább suttogott:~- Én már
 65 8 |             is szegény, koldussá tett leány, akkor a kapitánynak elég
 66 8 |    hódolatával, és hosszasan nézett a leány túlvilágian szép szemeibe.
 67 8 |          túlvilágian szép szemeibe. A leány engedé õt lelkébe nézni.~
 68 1 |           hogy Timéát eljegyezheté.~A leány tündéri szépsége az első
 69 1 |            melyet Brazovicsék űztek a leány szívével, lovagias rokonszenvét
 70 1 |               vágyai céljához. A szép leány az övé. Neje lesz.~És még
 71 1 |                s cserét kért értük: a leány szívét. S hogy ez csalás,
 72 1 |                s egymáséi lesznek - a leány ezt a kérdést intézte hozzá:~-
 73 1 |          mindennapos volt Timéánál. A leány õszinte nyájassággal fogadta
 74 1 |  magasztalásokkal, hogy milyen kedves leány az õ menyasszonya; hogy
 75 1 |              emlékezik. Hitte, hogy a leány, ki ezeket Zófia asszonynak
 76 1 |       mennyire ragaszkodik önhöz ez a leány!~S Timéa nem jött zavarba,
 77 2 |           házánál aztán mást tanult a leány. Azt, hogy a keresztyéneknél
 78 2 |            menjen, amelyen az a másik leány sötét éjjel kétszer megbotlott
 79 2 |            roskadt egy karszékbe, s a leány összeszorított ökle mintha
 80 2 |              el ön házából, ha tud.~A leány arcáról eltûnt minden nõiség.
 81 2 |           házat. Kiûzte õt abból az a leány!~Künn az utcán az áprilisi
 82 3 |               egy percig ott feledi a leány arcán.~Íme egy arc, amelyen
 83 3 |             régen láttuk önt - szól a leány.~- Mint megszépült ön azóta! -
 84 3 |        gyöngédség, mint a durvaság.~A leány valóban sokat nyert az elmúlt
 85 3 |               hagynál engem, te rossz leány!~Akkor aztán Noémi átkarolta
 86 3 |               menthetõ, ha egy fiatal leány azt mondja az anyjának,
 87 3 |          azóta itten!~Noémi szófogadó leány volt; ellenmondás nélkül
 88 3 |           mondák egymásnak az anya és leány, egymást megcsókolva. Úgy
 89 3 |            monda Timár.~- Igazán? - A leány örömtelten nyújtá kezét
 90 4 |             Mihály észrevette, hogy a leány szemei könnyeznek.~Noémi
 91 4 |               barátsággal ölelve át a leány derekát, amit az úgy viszonzott,
 92 4 |              nyúl, és mérget kever.~A leány pedig még azután is ott
 93 5 |                     A VILÁGON KÍVÜL~A leány még azután is ott maradt
 94 5 |              tétovázva emelte kezét a leány vállaihoz, hogy magához
 95 5 |           tõle:~- De hát igaz-e ez?~A leány keblére nyugtatott fejét
 96 5 |           abban új életet.~Lehajolt a leány homlokához, hogy azt megcsókolja.
 97 5 |           kellene e titkot, a szeretõ leány anyja, még az is elárulja
 98 5 |       szótlanul ment Noémi mellett; a leány keze ott nyugodott kezében.~
 99 5 |                Egyszer csak megállt a leány menés közben. Mihály is
100 5 |              mondani? - kérdé tõle.~A leány hosszan elgondolkozott,
101 5 |         semmit.~És Timár tudott már a leány szemeibõl olvasni. Kitalálta
102 5 |            szíve!~Mikor átadta neki a leány a fegyvert, azt súgá:~-
103 5 |            mondod nekem, hogy „te”?~A leány lesüté szempilláit, és fejét
104 5 |           hogy „te!” - súgá Mihály.~A leány elrejté arcát Mihály keblére,
105 5 |       kimondani? Félsz azt mondani?~A leány eltakarta kezével arcát,
106 5 |              Ne bocsáss el anélkül.~A leány némán ingatta fejét, és
107 6 |     hiúságodnak az, hogy van egy ifjú leány, kit amidõn egy fiatal szép,
108 6 |             Csillapítsd hiúságodat: a leány nem szereti azt a szép ifjút,
109 6 |            törvények szerint?~...Ez a leány nem közönséges lélek; nem
110 6 |             és abban - Ádám és Éva.~A leány remegve, sápadva áll a közelítõ
111 7 |              innen elmentél - szólt a leány heveskedve -, õ rád lesett
112 7 |                Megölted õt? - kérdé a leány.~- Nem.~- Hát hová tetted?~-
113 4 |             tudja! - felelt Teréza. - Leány koromban a növeldében sokszor
114 1 |          cselédszobában nincs anya és leány, csak szolgálók vannak,
115 3 |             mellette áll a fehér arcú leány. „El innen!”, kiált neki;
116 3 |       szemközt, „be a kabinba!”. De a leány nem mozdul. Most alárohan
117 4 |             arcú madonna imádója volt leány korában, s most az verekszik
118 4 |            hanem az enyém; akkor ez a leány egy akkora pofont adott
119 10|             házhoz jöttél, ez a másik leány úrnõ volt ebben a házban:
120 11|             akkor, mikor a fehér arcú leány Timár kíséretében e szobába
121 11|              kezébe.~Akkor felkacag a leány, ledobja magáról a takarót;