Part,  Chapter

  1 2 |           csupán búzát szállít.~Fabula uram odanézett a csuklya alá,
  2 2 |            mint a boszorkánynak. Timár uram, tutuljon annak a fullajtárnak,
  3 2 |            fullajtárnak, hohooó!~Timár uram pedig nem nyúlt a tülökhöz,
  4 4 |              mit tud.~- Segíts, Jézus! Uram Jézus! - dörmögé, hanem
  5 4 |          tartsa ön meg a száz aranyát, uram! - hangzék a hajó túlsó
  6 6 |              kormányoshoz megy.~Fabula uram megköti a kormányrudat kötéllel,
  7 7 |            volt.~- No jöjjön közelebb, uram, s üljön le! - szólt a nõ
  8 7 |            bántja az a jó embert soha, uram; ilyen szelíd az, mikor
  9 7 |              fogadta volna.~- Nos hát, uram, honnan jött ön, és mit
 10 7 |          fizetésért.~- Igenis adhatok, uram; s a fizetést is elveszem,
 11 7 |               nyúljon ön a tárcájához, uram; nálam nem fizetnek pénzzel.
 12 7 |             önt megcsalni.~- Elhiszem, uram!~- De most még egy kérésem
 13 7 |             zavarba.~- Azt is adhatok, uram! Nézzen ide, két szûk kis
 14 7 |                furcsa jó barát.~- Jaj, uram! - sopánkodék a nõ, árkon-bokron
 15 7 |               míg érte nem jövünk. No, uram, a viszontlátásig!~Nem telt
 16 8 |     napamasszony! Alásszolgája, biztos uram! Üdvözlöm önöket, uram és
 17 8 |          biztos uram! Üdvözlöm önöket, uram és úrhölgyem. Én Krisztyán
 18 8 |                útjok lehetett önöknek, uram, ebben a nagy szélben! Csodálom,
 19 8 |               Hát emlékezik ön még rá, uram, hogy egyszer Galacon találkoztunk? -
 20 9 |           bozótban a harmatkása érett. Uram, Istenem, ez a te terített
 21 9 |              irtózatom tárgyaitól.~Óh! uram, az valami leírhatatlan
 22 9 |                senki cselédei” esznek.~Uram! Két évig éltem én e kenyérrel,
 23 9 |              óta lakom ezt a szigetet, uram: - egyedül, harmadmagammal.
 24 9 |               kolostorba. Érti ön már, uram, azt a keserves sóhajtást -
 25 9 |           szikla legmélyebb üregébe. - Uram! - Ha e szigetbõl, mely
 26 10|           Trikalisz Euthym hívta õt.~- Uram, jöjj át hozzám!~Timár hirtelen
 27 10|              két üvegcse.~- Parancsol, uram? - szólt Timár.~- Nem parancsolok:
 28 12|         pestises hírben állunk.~Fabula uram nagyot köhintett rá, s azt
 29 4 |           vagyok nemesember, kegyelmes uram.~- Úgy? - Ön azért jött
 30 4 |             Távol van tõlem, kegyelmes uram - felelt Timár. - A kormány
 31 4 |        ajánlattal?~- Melyhez kegyelmes uram pártfogása szükséges rám
 32 4 |            saját gomblyukam, kegyelmes uram, nem találsz annál jobb
 33 4 |         kérdésére:~- Igenis, kegyelmes uram, bátor leszek egy ilyen
 34 5 |            ivott. Attól ilyen vitéz.~- Uram - monda neki nyugodt hangon -,
 35 5 |            bánnak önök vele, Brazovics uram, cudarul! Ezt én önnek szemébe
 36 5 |              ennél a háznál, Brazovics uram, s ne kívánja ön megérni
 37 6 |            árvereztetett, Fabula János uram vehetett meg húszezer forintért.~
 38 6 |       menyegzõi nap elõtt Fabula János uram röpült be Timár úr folyosójára.~
 39 6 |                mondtam?~- Így mondtad, uram, eszem azt az „Aranyszájú
 40 8 |               mi a nyögés, mi a szó.~- Uram! Míg boldog voltam, ön nagyon
 41 8 |          hangon így szólt:~- Köszönöm, uram. De énnekem Kacsuka úr sem
 42 1 |               Timéa is felállt.~- Nem, uram, én nem vagyok gyermek.
 43 1 |            önnek van lekötve. Ön nekem uram. És én mindig tenni fogom
 44 2 |            eltaszíthatja magától? Nem, uram. Ön egy alabástromszobrot
 45 2 |              önhöz hû maradt. Mert én, uram, ha azzal az emberrel csak
 46 3 |           rendben talált. Fabula János uram volt az összes hajóraj felügyelõje;
 47 3 |              úr kacsázni, ahogy Fabula uram utasítá. Elõhozatá a kis
 48 3 |            útravalóval?~- Fabula János uram biz az.~- Ah! az a derék
 49 3 |             ámulva fordult Timárhoz.~- Uram, ön bûvész. Még tegnap ezt
 50 3 |               tartós jó idõ lesz.~- No uram - monda Teréza asszony,
 51 4 |                kérlelõ hangon Noémi.~- Uram! Amit már önnek elmondtam,
 52 4 |                Ah! Szervusz, schreiber uram! - köszönté Timárt. - Megint
 53 4 |               féljen semmit, schreiber uram.~Timár vállat vont, s nem
 54 4 |           vállát.~- Ön azt nem teheti, uram.~- Mit? - kérdezé az, vadul
 55 4 |             fog megszólalni.~- Mármost uram, Krisztyán Tódor úr - szólt
 56 6 |         révtanyáig eljutni, hol Fabula uram fáradozik hajói teherrakodásával.
 57 6 |                 hevesen zokogva.~- Óh! uram, ön az elsõ ember, ki hozzám
 58 6 |             brazíliai útról beszélt.~- Uram, abból egy szó sem igaz.~-
 59 6 |                is komédiának veszik.~- Uram! Nem tréfa ez, amit ön mond?~-
 60 6 |               szaladt, és megállítá.~- Uram! Még egy szóra. Ön engem
 61 6 |                                 Fabula uram! - mondá Timár hûséges sáfárjának -
 62 6 |                alássan! - monda Fabula uram, s nagyon lógott a feje,
 63 6 |            Brazília! Tiszteletes Ónody uram alatt tanultam én geográfiát.
 64 6 |           bolondság, amihez Levetinczy uram eddig hozzáfogott, s az
 65 6 |              galliote volt. Még Fabula uram is magasztalta, mert õ ott
 66 6 |         levélben pedig ez volt:~Kedves uram!~Ön íróasztala fiókjában
 67 7 |          elvégzi azt mind Fabula János uram; s ha azután Teréza Noémire
 68 8 |            káromkodnak soha).~- Nézze, uram, az árvíz alatt valami gaz
 69 8 |                az ember értekezni, ez, uram, nem fiatal nõknek való
 70 8 |                tette kezét.~- Itt van, uram, az ön üzletének állása
 71 1 |           hozzá üdvözölni Fabula János uram is mint a hajóscéh szónoka.
 72 1 |           megtiszteltetés érte.~Fabula uram igen õszinte, egyenes lelkû
 73 1 | meghallgattatást is nyerhetne!”~Fabula uram pedig nem találta elégnek
 74 1 |            Ezek éppúgy elhitték Fabula uram meséjét, mint ahogy õ maga
 75 4 |          Mihály fülébe:~- Az istenért, uram, vigyázzon ön az életére!~
 76 4 |             mikor például Fabula János uram meglátogatja, s mint egyházi
 77 4 |             arra dûlt el, Fabula János uram is horkolt édesdeden hátraszegett
 78 4 |          tántorgótól: „Hová készül ön, uram?”~S erre õ ezt súgá a bûbájos
 79 5 |                asszony?~- Ismerlek, jó uram, s hogy bûnös vagyok, azt
 80 5 |         köszönheted.~- Halkan beszélj, uram, a mellékszobában van leányom;
 81 5 |               embert nem eszik soha.~- Uram, ne vígy a kísértetbe! Most
 82 5 |            félek rossz emberektõl. Óh, uram! én nem vagyok pogány.~-
 83 5 |              ágytakarójául szolgált.~- Uram! - szólt kérlelõ hangon
 84 1 |                szégyenli ön még magát, uram, hogy velem itt suttog?~-
 85 1 |             Timéa szólalt meg elébb:~- Uram! Ön egy rejtélyes levelet
 86 1 |             férjét”. Ez volt az az ok, uram, mely engemet rábírt arra,
 87 1 |           férfi arcába soha.~- Tovább, uram. Rólam ne beszéljünk.~-
 88 1 |             kérdésre.~- Mit gondol ön, uram? - szólt Timéa indulatosan.~-
 89 1 |                legyen önnek aggodalma, uram! Én biztosíthatom önt róla,
 90 1 |             arca ismét nyugodt volt.~- Uram - szólt szelíd, lágy hangon
 91 1 |        felszakította.~- Nézzen ön ide, uram! - szólt az õrnagyhoz, egy
 92 1 |           menyasszonynak készült!” Ah! uram, ez a tõrdöfés halálos volt
 93 1 |           beleakadt szigonyvéget.~- De uram - folytatá Timéa a nõi méltóság
 94 1 |               mit mondani.~- És végül, uram, ha azt tudnám meg, ami
 95 2 |        tudósítást.~A levélben ez volt:~Uram!~Legutóbbi levelem óta egy
 96 3 |              rákezdé a kegyes éneket: „Uram, ki légyen lakója a te szentséges
 97 3 |                gyolcs.~- No, nagyságos uram, ezt az egyet elküldjük
 98 3 |               egy szekérrel. Nagyságos uram ír hozzá egy levelet, s
 99 4 |                háta mögül.~- Jó estét, uram!~A hang, a véletlen szó
100 4 |         Timárnak azt, hogy: „Jó estét, uram!”.~- Ki az? - kiálta rá
101 4 |                kívánság az, méltóságos uram. Lássa, annak a szigetnek
102 4 |              ön nekem hátat, kegyelmes uram. Señor! Eccelenza, Mylord,
103 7 |       Szerencsére ott van Fabula János uram is, aki felkarolja a földrõl
104 8 |                beszél, olyan alázatos. Uram, én félek már Athalie-val
105 8 |               Biz az csak Fabula János uram, akinek tavaly meghalt a
106 10|             sorsában; elfogadta Fabula uram jegygyûrûjét. Hát biz az
107 10|         Athalie elfogadta Fabula János uram jegygyûrûjét, az ugyan csak
108 10|                is sokkal különb Fabula uram, mint a másik. Mikor õ azt
109 10|           tiszteletben részesül Fabula uram a városban! Minden ember