Part,  Chapter

  1 5 |               s onnan a zsebébe dugja.~Óh! nem kell azt neki a tüzes
  2 7 |             nyakamat le nem harapta.~- Óh, harapni embert sohasem
  3 8 |            szobából e sóhaj nyög fel: „Óh! Allah!”~Nem lehet aludni
  4 9 |           elszökött elõlük a föld alá.~Óh, a föld alá mielõlünk!~De
  5 9 |   megszabadított irtózatom tárgyaitól.~Óh! uram, az valami leírhatatlan
  6 9 |             örömet szerezhetnek annak. Óh! a fák oly okos lények!
  7 10|              ez a sóhaj a múlt éjrõl: „óh Allah!”~Végre halk kocogtatást
  8 1 |               õ tiszta búzát hozott.~- Óh, ott leszek, személyesen;
  9 1 |           tízezer mérõ tiszta búzával! Óh! ti akasztófáravalók, óh!
 10 1 |               Óh! ti akasztófáravalók, óh! ti gazemberek! Részegek
 11 2 |             volna egész kedve hozzá.~- Óh! Athalie kisasszonynak van,
 12 2 |             ettõl a keserû pohártól.~- Óh, Imre - szólt, kezét hajdani
 13 5 |          bolond! Timár látta ezt mind.~Óh! hányszor távozott el e
 14 5 |                 hogy „Isten önökkel!”. Óh! hisz e percben arra gondolt:
 15 6 |        erõdítéseit odáig kiterjesztik.~Óh! be kedves tudomány volt
 16 6 |                ablaka alá elénekelni: „óh! mely boldog az oly ember
 17 7 |             itt maradok a konyhában.~- Óh! kérem, azt meg nem engedhetem.
 18 7 |              ami kéjt és fájdalmat ád?~Óh! erre nem gondoltak azok,
 19 7 |            hangján súgá Athalie-nak:~- Óh! te nagyon szép vagy! Igen
 20 8 |            amit a szív óhajt.~Mindent? Óh! csak egyet nem.~De hisz
 21 8 |            papiros alá írni a nevét.~- Óh szóljon ön! Amit kigondolt,
 22 8 |             hálakitörése csókjaival.~- Óh! Levetinczy úr, óh! drága,
 23 8 |       csókjaival.~- Óh! Levetinczy úr, óh! drága, kedves, nagylelkû
 24 1 |      nekizendíti a LXXXIII. zsoltárt: „Óh! Izraelnek Istene!” amibõl
 25 1 |               hogy õt mégis szereti.~- Óh! ha tudná, kedves Levetinczy,
 26 1 |            párért az egész gyülekezet, óh! bizonyosan õ is imádkozott
 27 1 |                meg tudja magyarázni.~- Óh, te gyermek! - sóhajta Timár,
 28 2 |          átlátszó, de a ház falai nem!~Óh! erre a kérdésre volt még
 29 2 |         Athalie-nak, amit maga viselt.~Óh! Timéát lehetett megkeseríteni,
 30 2 |          egyedül, nagyokat sóhajtott: „óh! milyen boldog ön, Timéa;
 31 2 |           Timéa már kétségbe van esve, óh! milyen epedve várja önt.
 32 2 |                tudom, de én jól tudom. Óh! önnek a férji becsülete
 33 2 |          Mihály ott maradt a sötétben.~Óh milyen nagy sötétben!~Aztán
 34 3 |           Szerbiába, búzát adtak érte. Óh, ti áldott szép rózsáim,
 35 3 |            adnak, addig itt maradok.~- Óh! akkor itt marad ön egy
 36 3 |             önnek annyi dolgot adok.~- Óh! ugyan mi dolgot tudnál
 37 3 |           különösen a hernyók miatt.~- Óh, azzal minekünk nincsen
 38 3 |                mondja a maga párjának: óh mi szép vagy! óh! mi bájos
 39 3 |             párjának: óh mi szép vagy! óh! mi bájos vagy! Hát lehet-e
 40 3 |               nekünk idõt fog jóslani. Óh! te kedves, óh! te kedves
 41 3 |                jóslani. Óh! te kedves, óh! te kedves kis jószágom!~
 42 3 |             azóta? - kérdezé Mihály.~- Óh! Minden évben eljön, és
 43 3 |              volt itt - monda Noémi.~- Óh! ez az ember nem vész el.
 44 3 |                mit mondanak ilyenkor? „Óh, mi kedves vagy! Óh, mi
 45 3 |         ilyenkor? „Óh, mi kedves vagy! Óh, mi édes vagy!” Ezt mondják
 46 3 |               Ezt mondják egész éjjel. Óh, te kedves! Óh, te édes!~
 47 3 |            egész éjjel. Óh, te kedves! Óh, te édes!~És ugyanannyiszor
 48 4 |             vannak? - kérdezé Noémi.~- Óh! igen, én sok messze földet
 49 4 |              amelyen engem levertek!~- Óh! anyám, ne beszélj így!~-
 50 4 |               világ elõtt elmondani.~- Óh, te bolond! - monda Teréza
 51 5 |              Leánya helyett beszélt.~- Óh! Ha tudná ön, mennyi könnye
 52 6 |         halmozá el, hevesen zokogva.~- Óh! uram, ön az elsõ ember,
 53 6 |         kedvéért jött ön a szigetre?~- Óh! Hiszen minden országban
 54 6 |            szívére szorítva, rebegé:~- Óh nem! Óh nem! Õ nem fog visszatérni
 55 6 |            szorítva, rebegé:~- Óh nem! Óh nem! Õ nem fog visszatérni
 56 6 |              elhatározzák, mit tegyen. Óh az álomlátások mindig azt
 57 6 |             lesz a férj születésnapja. Óh! ez kedves levél, kedves
 58 7 |                elveszett mámorában. - „Óh! ne szeress olyan nagyon!” -
 59 8 |              az evezõket is elrabolta. Óh! milyen nagy tolvajok vannak
 60 8 |          hangon suttogá:~- Köszönöm... Óh! nagyon köszönöm.~És Timárnak
 61 1 |             amin aztán mindenki kacag. Óh, dehogy! Levetinczy úr példánya
 62 1 |           gyermekszemekben észlelhetõ.~Óh! mennyi hosszú órán át elbámulta
 63 1 |              mondta, hogy „jó lesz”.~- Óh! mi együtt fogunk dolgozni -
 64 2 |                és egészséges a háznál.~Óh! Mennyiszer álmodta õ meg
 65 2 |               szétzúzott fejû gyermek. Óh! milyen kínt gyûjtött magának,
 66 2 |           költeni, s majd sírni fog.~- Óh! már nem olyan síró gyermek.
 67 3 |             akkor azt mondá Noéminek:~„Óh, milyen szép vagy gyémántok
 68 3 |                és mégis egyre rám néz. Óh! Noémi, takard el az arcomat,
 69 3 |               tördelte, és reszketett.~Óh! a szegény teremtés éjjel-nappal
 70 3 |              vagy életre vagy halálra.~Óh! mennyit térdelt e napokon,
 71 3 |              rettenetesebbek a kínjai!~Óh! az borzasztó, egy gyermek,
 72 3 |          megtanult a haláltól félni.~- Óh! ne nézz rám így, ne nézz
 73 3 |              valamire szükségem van.~- Óh! ne neheztelj! - kérlelé
 74 3 |               ilyenkor? Talán beteg.~- Óh nem. Õ jól van.~- Hát mért
 75 3 |              azzal a kis faemberrel?~- Óh nagyon játszik (...azzal
 76 3 |              alszik?~- Igen, alszik.~- Óh! nem igaz.~- Igazán mondom,
 77 3 |              Igazán mondom, alszik.~...Óh, hiszen éppen akkor fogta
 78 3 |            tõre volt a szívedbe verve! Óh! Noémi, mennyire imádlak
 79 4 |              majd kiszaladt az ajkán: „Óh! az egy angyal volt!”~Hamar
 80 4 |               minden álom a szemébõl.~„Óh! milyen hideg ez az ágy!”~
 81 4 |              te itthon. Idegen ember!”~Óh! milyen hideg ez az ágy!~
 82 4 |              lámpa szemébe ne süssön.~„Óh! Noémi, hát te megint át
 83 4 |          akarsz lefeküdni ágyam mellé? Óh! mint szeretlek! óh! mint
 84 4 |             mellé? Óh! mint szeretlek! óh! mint rettegek!”~És aztán
 85 4 |             vele, akkor ketten együtt.~Óh! Noémi bizonyosan rá fog
 86 4 |             hitte róla, hogy megõrült. Óh! dehogy õrült meg! Odarohant
 87 5 |             ördögöt, akkor elhiszem.~- Óh! te istenkáromló asszony!
 88 5 |               a szivárvány közepett.~- Óh! ti pogányok!~- Pogányok? -
 89 5 |                félek rossz emberektõl. Óh, uram! én nem vagyok pogány.~-
 90 2 |                is megtudná ezt.~Timéa!~Óh! milyen nehéz ez elõl a
 91 2 |               magában, hol jár õ most?~Óh! ha tudná!~Óh! ha tudná
 92 2 |              jár õ most?~Óh! ha tudná!~Óh! ha tudná mind a két nõ,
 93 2 |         bilincsei csörgését hallgatni!~Óh! milyen rémekkel teljes
 94 4 |                a tied, hogy odamentem. Óh! mindig én fizetem meg helyetted
 95 4 |                szerencsétlenné teszed.~Óh! ez az ember egyenesen a
 96 4 |        fájdalom e szót hozta ajkára:~- Óh! a kis Dódi!...~A szökevény
 97 6 |                érti az azt, Dódikám.~- Óh, megérti bizony. Mindent
 98 6 |              is fog jönni nemsokára.~- Óh! csak Almira meg ne halna
 99 8 |              beszéltünk a major úrral. Óh, a major úr nagyon kegyes!
100 8 |              fogja pártját ellenemben. Óh, mennyi mindent kell nekem
101 9 |              férfi azt a másik leányt: óh! akkor az Isten õrizzen
102 10|               és selypítve beszélni.~- Óh! kedves sép Timéa, csak
103 10|                kisz fejeckéd megsúrni. Óh! be sép vagy ezzsel a fõkötõvel.
104 11| szerencsétlennek senki más, egyedül õ!~Óh! sok álmatlan éjszakán csepegett
105 11|            alvó, s álmában felsóhajt:~„Óh! édes Istenem...”~Akkor
106 11|                ráismerne a gyilkosra: „Óh, ki lehet az?”~Végre rátalált
107 12|      Athalie-val szembesíttesse magát.~Óh! ez kegyetlen kényszerítés
108 12|             szembe álljon még egyszer.~Óh, Athalie nem retteg e pillanattól!