Part,  Chapter

1001 1      |                  a gyenge kétsége támad, hogy õtet most talán izraelitának
1002 1      |           könyvébõl, s abból felolvassa, hogy ezennel kihirdettetik, miszerint
1003 1      |                 rendesen ürügyet talált, hogy a szobát elhagyhassa, s
1004 1      |             válogatott magasztalásokkal, hogy milyen kedves leány az õ
1005 1      |                 leány az õ menyasszonya; hogy mennyit emlegeti a kedves
1006 1      |                 a Szent Borbálán jöttek, hogy mentette meg a hajótöréstõl,
1007 1      |             törökök általi elfogatástól; hogy esett miatta a vízbe, hogy
1008 1      |               hogy esett miatta a vízbe, hogy vitte ki a süllyedõ hajóból,
1009 1      |             vitte ki a süllyedõ hajóból, hogy ment vissza a víz alá az
1010 1      |                 az ott feledt vagyonért; hogy tartotta tündér mesemondással,
1011 1      |             veszélyes helyeken jártak, s hogy keresett számára nyughelyet
1012 1      |               egy puszta szigeten. Aztán hogy ápolta betegségében a hajón!
1013 1      |             Timéa, s Mihály boldog volt, hogy Timéa azokra még emlékezik.
1014 1      |             azokra még emlékezik. Hitte, hogy a leány, ki ezeket Zófia
1015 1      |             elmondja, ezáltal tanúsítja, hogy õt mégis szereti.~- Óh!
1016 1      |              neki felõle.~Timár elhitte, hogy õ az a boldog ember, akit
1017 1      |                 Zófi mama el nem engedé, hogy a lakoma rendezésére õ ügyeljen
1018 1      |             elrejtõzve egy függöny mögé, hogy indul meg a hintók hosszú
1019 1      |                  pár elé ezüstkoronákat, hogy megkoronázza õket egymás
1020 1      |                igézetesebben hangzik az, hogy „goszpodi pomiluj”. Még
1021 1      |                  kezébe vette, úgy érzé, hogy szíve reszket, s ez a remegés
1022 1      |               Csak karját kell kitárnia, hogy õt keblére vonja. Nem meri.
1023 1      |                  midõn azt mondják neki, hogy atyja meghalt.~És most sem,
1024 1      |                  vele.~Mihály azt hiszi, hogy ha keblére fogja vonni e
1025 1      |                  suttogással. - Tudod-e, hogy te az én nõm vagy?~Timéa
1026 1      |                vagyok gyermek. Én tudom, hogy mi vagyok: önnek neje. Önnek
1027 1      |                 Ön velem annyi jót tett, hogy egész életem önnek van lekötve.
1028 1      |               Mihály most kezdé sejteni, hogy minõ rossz diadalt szerzett!~
1029 2      |                 máskor is megtörtént az, hogy egy férj nem találta meg
1030 2      |             talán más is úgy tett azzal, hogy bízta az idõre az orvoslatot.
1031 2      |                volt már nevelve odahaza, hogy aki nõül fogja venni, annak
1032 2      |                 kapja, megöli. Fõ dolog, hogy szép arca, eleven szemei,
1033 2      |                mást tanult a leány. Azt, hogy a keresztyéneknél az ábrándozás
1034 2      |               vérét tilalom alá vetette, hogy másról beszéljen neki, mint
1035 2      |                mert ha megengedte volna, hogy ábrándjairól beszéljen,
1036 2      |             csepp vére azt mondta volna, hogy - azon az úton menjen, amelyen
1037 2      |                 azzal biztatják magukat, hogy majd jön a tavasz, s az
1038 2      |                 ideig azon gondolkozott, hogy Komáromot végképp elhagyja,
1039 2      |                 mást gondolt.~Elhatárzá, hogy ott fog maradni Komáromban,
1040 2      |          berendezi üzleti ügyei számára, hogy abba a házba, hol neje lakik,
1041 2      |                  nem tûnik fel senkinek, hogy neje egyedül van.~A világ
1042 2      |               férjét, ha már itt az idõ, hogy haza kell menni, s karjába
1043 2      |                   Még rosszabb rá nézve, hogy gazdag. A pompa, a birtok
1044 2      |              gazdagságát, s hozzáfogott, hogy túladjon rajta. Ha szerencsétlen
1045 2      |                Ha elhitethetné szívével, hogy az mást szeret, hogy hûtelen,
1046 2      |           szívével, hogy az mást szeret, hogy hûtelen, hogy nõi kötelességeit
1047 2      |               mást szeret, hogy hûtelen, hogy nõi kötelességeit megtöri.~
1048 2      |                 amidõn Mihályt felkérte, hogy engedje Athalie-t és Zófiát
1049 2      |                tökéletesebbet, mint azt, hogy maga mellett tartá azt a
1050 2      |                ki nem kerülte figyelmét, hogy a kínálkozó alkalmat felhasználja
1051 2      |               ellenére tenni.~Kitalálta, hogy Timéa ragyogni akar azzal
1052 2      |                azzal a nagylelkûségével, hogy õ a ház egykori kisasszonyát
1053 2      |               mindenki elõtt kitüntetni, hogy õ csak cseléd.~Timéa mindennap
1054 2      |                   már megint azon kapta, hogy az úrnõ ruháit tisztogatja,
1055 2      |               lámpaelkészítésnél. Tudta, hogy Timéa mennyire bosszan­kodik
1056 2      |                   Timéa aztán azt tette, hogy ellopta tõle a boglárt,
1057 2      |               Athalie, amilyenrõl tudta, hogy azt bántani fogja. Ha az
1058 2      |                  Arra nem volt rávehetõ, hogy tegezze valaha Timéát.~S
1059 2      |                volt a bosszantásnak, az, hogy kifogyhatatlan volt a házastársaknak
1060 2      |                 maradt saját szobájában, hogy verte a földhöz azt a seprût,
1061 2      |                  ment; nem kellett neki, hogy segítsen valaki a vetkõztetésnél,
1062 2      |                  tudnia kellett azt jól, hogy az ifjú férj és az ifjú
1063 2      |               fölkel, eltávozik anélkül, hogy valamit szólt volna. A férfiak
1064 2      |                 azt a szokást veszi fel, hogy útra távozik, megmondja,
1065 2      |               azt mondta Mihály odahaza, hogy le kell mennie Levetincre,
1066 2      |               készület úgy volt intézve, hogy hosszú idõre távol marad.~
1067 2      |               hordá. Bemehetett anélkül, hogy valakivel tudatta volna
1068 2      |                  be kellett hozzá nézni, hogy nem maradt-e égve a gyertyája.~
1069 2      |                  aludni. Nem érezte meg, hogy Mihály közel van; nem látta
1070 2      |             itthon.~- Felköltsem Timéát, hogy adja elõ?~Timár bosszús
1071 2      |                 elõ?~Timár bosszús volt, hogy elõször életében rajta hagyta
1072 2      |                     hiszen nem is tudta, hogy mit keres. Utoljára bezárta
1073 2      |            bezárta íróasztalát, anélkül, hogy kivett volna belõle valamit.~
1074 2      |               szólt semmit.~- Akarja ön, hogy beszéljek valamit?~Mihály
1075 2      |              tudott szólni.~- Akarja ön, hogy Timéáról beszéljek? - súgá
1076 2      |            Mihály.~- Mindent. Akarja ön, hogy beszéljek?~Mihály habozott.~-
1077 2      |             habozott.~- De elõre mondom, hogy ön akkor nagyon szerencsétlen
1078 2      |                 jól tudom, mint ön maga, hogy Timéa önt nem szereti. S
1079 2      |                olyan jól tudja, mint én, hogy Timéa kit szeret. De egyet
1080 2      |                  tud ön, csupán én: azt, hogy Timéa olyan hû önhöz, mint
1081 2      |           jólesett volna hallania tõlem, hogy neje megvetésre méltó, hogy
1082 2      |              hogy neje megvetésre méltó, hogy azt gyûlölheti, eltaszíthatja
1083 2      |                  gyûlöl, mert jól tudja, hogy amíg én itt vagyok, az az
1084 2      |                  nem hallom panaszkodni. Hogy is panaszkodhatnék nekem?
1085 2      |                 találja, addig tudhatja, hogy az önhöz hû maradt. Mert
1086 2      |                  haza. Mármost tudja ön, hogy mit hágy idehaza. A kifent
1087 2      |                Timéát. És most láthatja, hogy mit tett; önnek a neje nem
1088 2      |            mártír. És önnek nem elég az, hogy maga szenved, hanem még
1089 2      |             amellett azt is kell tudnia, hogy akinek elnyeréseért annyit
1090 2      |                is szerencsétlenné tette, hogy Timéa boldogtalan fog lenni
1091 2      |               Hiszen megmondta már neki, hogy õ nem alázatos szolgálója,
1092 2      |             ajtaja felé közeledni látta, hogy felugorjék helyébõl, megragadja
1093 2      |              nagy sötétben!~Aztán hallá, hogy a hálószoba zárában kettõt
1094 2      |                  csinált nagy neszezést, hogy föl ne ébresszen még valakit
1095 2      |                 a háznál, meg ne tudják, hogy itthon járt. Mikor a sötétben
1096 3      |                 tartotta azokat magánál, hogy majd egyszer megnyeri velük
1097 3      |             szeretnek otthon, az keresi, hogy szeressék az utcán.~Akit
1098 3      |                 A második stádium aztán, hogy tyúkot, baromfit nemesít.~
1099 3      |                 Az utolsó stádium pedig, hogy emberbaráti, jótékonysági
1100 3      |          hajnalban fölkelt, kocsira ült, hogy a Dunán rakodó hajóit megtekintse.~
1101 3      |               elkezdik a rákot vallatni, hogy mennyiért engedné a csontjábul
1102 3      |                hárman meg vannak akadva, hogy mit csináljanak mármost?
1103 3      |                  azt kérdi tõle: „No hát hogy vagytok idehaza? nincs semmi
1104 3      |                 kalimpáló szörnyeteghez, hogy az az egyik ollójával belekapott
1105 3      |              vágta a szörnyet a parthoz, hogy rögtön elterült, átadva
1106 3      |            elõfordul, Timár hozzálátott, hogy a ladikban hozott holmikat
1107 3      |          puskával azt gondolta ki Timár, hogy odaadta Almira szájába,
1108 3      |             Isten néz...~Templom ez...~S hogy énekese is legyen a templomnak,
1109 3      |         fiziológiája az a leányarcoknak, hogy némely ideálszép gyermeknek,
1110 3      |              amirõl Teréza megtudta azt, hogy valami kedves vendég érkezett,
1111 3      |                  jól vigyázz rá, Almira, hogy a Narcissza ne bántsa.~Ezért
1112 3      |                megcsókolgatta a leányát, hogy megengesztelje. Az meg hagyta
1113 3      |                   Noémi annak állt neki, hogy majd két fülénél fogva fölemeli.~
1114 3      |           szemével Noémi szemébe.~- Lám, hogy kitalál mindent.~- Nálunk
1115 3      |               virág, ami maga elég arra, hogy az emberrel a világot megszerettesse.
1116 3      |             házikó megszaporodott azóta, hogy Timár utoljára itt járt,
1117 3      |                  igazat adott Terézának, hogy az bizony semmi körülmény
1118 3      |                  azt mondja az anyjának, hogy valami halál nemét szépnek
1119 3      |                lombikot; vigyázz szépen, hogy kozmát ne kapjon a zucsma;
1120 3      |               szó az!~Mihály észrevette, hogy Teréza asszony megáll az
1121 3      |                ajtóban, s látszik rajta, hogy menne is, nem is. Valamit
1122 3      |         tarisznyámban annyi mindenfélét, hogy csak fel kell hozzá teríteni,
1123 3      |                   Be akarta bizonyítani, hogy õ meg nem félti tõle Noémit.~-
1124 3      |                megcsókolva. Úgy látszik, hogy õk, valahányszor valamelyik
1125 3      |                 neki, amivel azt mondta, hogy „menj!”.~Azzal megindult
1126 3      |            végigjárni.~Az út olyan szûk, hogy közel kellett egymáshoz
1127 3      |               Almirának volt annyi esze, hogy a nagy fejével odafurakodjék
1128 3      |                 oly vastagra nõttek már, hogy két ember át nem érte; a
1129 3      |                   Emlékezett arra Timár, hogy mikor legelõször itt járt,
1130 3      |                megszolgálják. Hallja ön, hogy énekelnek?~A liget valóban
1131 3      |                 tartotta kezét megfogni, hogy el ne essék.~- Mi az?~Noémi
1132 3      |           akkorát ugrani szükség esetén, hogy a legközelebb levõ vízárokban
1133 3      |              szövetségese. Ön tudja azt, hogy olyan lepkék, bogarak, hernyók
1134 3      |               azért csúszik ott a fûben, hogy önt megrémítse. Távol van
1135 3      |              varangy szájából. No, ugye, hogy nem megutálni való állat
1136 3      |                  a mi jó barátunk azért, hogy a csuhája olyan kopott?~
1137 3      |              annyira. Engedte Mihálynak, hogy megfogja a kezét, s odavezesse
1138 3      |                 egy miniatûr emberkéz. - Hogy piheg a szíve! Hogy néz
1139 3      |          emberkéz. - Hogy piheg a szíve! Hogy néz ránk azokkal az okos
1140 3      |                benne van.~- No lássa ön, hogy meg sem mozdul a kezében:
1141 3      |                 szorítsa össze a markát, hogy el ne ugorjék. Hanem gyöngéden.
1142 3      |               feddé a lyánt.~- Te tudod, hogy a madarat nem szabad elfogni.~-
1143 3      |          meglátta Noémi kezében.~- Nézd, hogy pislog a szép szemeivel! -
1144 3      |                 amiket Timártól hallott, hogy a békák milyen hasznos állatok;
1145 3      |                 igaz, amit rájuk fognak, hogy mérget fecskendenek magukból,
1146 3      |            mérget fecskendenek magukból, hogy az alvó embernek a szájába
1147 3      |              embernek a szájába másznak, hogy a teheneket kiszopják, hogy
1148 3      |              hogy a teheneket kiszopják, hogy ha pókot tartanak föléjük,
1149 3      |                  Noémi pedig örült neki, hogy eszerint tartós jó idõ lesz.~-
1150 3      |              lelte féltében. Arra pedig, hogy a kerített sövényen túlmenjen,
1151 3      |             rossz fiú. Aztán azt mondta, hogy ezt ökörbékának híják; ha
1152 3      |             elkezdett oly kínosan bõgni, hogy én azt soha el nem felejtem,
1153 3      |              Azóta azt képzeltem mindig, hogy az egész nemzetsége azért
1154 3      |              mász, ólálkodik körülöttem, hogy mérgével lefecskendjen.
1155 3      |                 Dereglyét hoz magával, s hogy pénzt nem tudok neki adni,
1156 3      |            eladja. Én odaadom neki, csak hogy meneküljek tõle.~- Az idén
1157 3      |                vész el. Mindennap várom, hogy itt lesz.~- Bárcsak most
1158 3      |               pedig azt gondolá magában, hogy ezt a két embert milyen
1159 3      |            belõle.~Valami arra ösztönzé; hogy egészen élje bele magát
1160 4      |                  birkák, kecskék várják, hogy tejüket átadják a gazdasszonynak;
1161 4      |              egész éjjel arról álmodott, hogy kertészlegénynek állt be,
1162 4      |                  zsongtak már körülötte. Hogy valaki járt itt már reggel,
1163 4      |            reggel, azt tapasztalá abból, hogy fekhelye mellé oda volt
1164 4      |                kelve nyugtalanul keresi, hogy hol kaphatna egy falatnyi
1165 4      |               beszélte neki a rózsákról, hogy azok milyen nagyon hasonlítanak
1166 4      |                   mégpedig oly tartósan, hogy évekig el nem veszti a színét;
1167 4      |            rózsagubancokról azt tartják, hogy a síró gyermek feje alá
1168 4      |              ahhoz még tudja meg azt is, hogy mikor bennünket az a végveszedelem
1169 4      |                könyörögtem Brazovicsnak, hogy ne tegyen bennünket végképpen
1170 4      |         koldusokká, akkor azt gondoltam, hogy ennek az embernek van neje,
1171 4      |             karommal gyermekemet védtem, hogy estemben õneki ne legyen
1172 4      |                   Azért most azt mondom, hogy hozsánna! És áldott legyen
1173 4      |                Mit áll útjába a sorsnak? Hogy meri házába fogadni az átkot,
1174 4      |                 arra gondja az Istennek, hogy a megtaposott férgek átkait
1175 4      |             odamenni?~- Üzlet miatt, meg hogy önnek moggori rózsát hozzak.~-
1176 4      |            konyhát, s Mihály észrevette, hogy a leány szemei könnyeznek.~
1177 4      |            asszony azt mondá vendégének, hogy ma nem lesz több dolog,
1178 4      |           megparancsolta Teréza asszony, hogy „te itthon maradsz addig,
1179 4      |                 bizonyosan azért énekel, hogy a házlakókat figyelmeztesse.
1180 4      |              akkor mindig az következik, hogy engem kötnek meg, nem ezt
1181 4      |           semlegességben maradva, nézem, hogy mit csinál.~Tódor bizalmasan
1182 4      |                   s megmutatta Tódornak, hogy milyen szép fehér fogakkal
1183 4      |                 a kezeit; jólesett neki, hogy összepiszkolhatta egy egész
1184 4      |              szeszfõzdébõl, úgy találta, hogy el van állva az útja. Almira
1185 4      |                 Teréza meglepetve látta, hogy Almira nem a veranda elõtt
1186 4      |                tömérdek rózsalevél közé, hogy nem látszott ki belõle;
1187 4      |                 Tódor akkor vette észre, hogy még egy harmadik valaki
1188 4      |                  amit az úgy viszonzott, hogy eltolta magától, s félrefordította
1189 4      |                eltörik tõle, ha ránézek? Hogy féltek tõlem!~- Van okunk
1190 4      |                Ezúttal nem azért jöttem, hogy kérjek tõled valamit. Ellenkezõleg.
1191 4      |               Iszonyú sok pénzt. Annyit, hogy visszaszerezheted rajta
1192 4      |                  hát gyere be no. Tudom, hogy éhes vagy: ez a vége a dolognak.~-
1193 4      |                 Tódorkádnak a gyengéjét, hogy mindig kitûnõ étvágyam van.
1194 4      |                hetykeséggel úgy intézte, hogy mikor belép a kis kunyhó
1195 4      |           ajtóragasztó leüsse a fejérõl, hogy aztán elmondhassa:~- Ah!
1196 4      |        Triesztben? - szólt bele Timár. - Hogy híják?~- Tengeri hajókat
1197 4      |             tartá szükségesnek elárulni, hogy signore Scaramellinál õ
1198 4      |            közben mindig gondja volt rá, hogy azt a gyûrûs ujját magasan
1199 4      |            közben hosszat beszélt arról, hogy milyen szörnyû vállalat
1200 4      |             fogyaszt el a gyár évenkint. Hogy a közelben már nincs olyan
1201 4      |               Teréza mama, elmondom hát, hogy miért jöttem ide.~Teréza
1202 4      |                 asszony. - Azt gondolod, hogy majd engem bolonddá teszesz,
1203 4      |                  az erdõt? Mondd el hát, hogy ha ilyen sok szép fa terem
1204 4      |                  Timár nem állhatta meg, hogy ne mosolyogjon. Ilyen merész
1205 4      |                mint a halálmadár: tudom, hogy valami kétségbeejtõ terved
1206 4      |               van ellenem. Azt te tudod, hogy nekem pénzem nincs, nem
1207 4      |               Jól van. Eddig azt tetted, hogy dereglyével jöttél, s amit
1208 4      |                 meséket mondani énnekem! Hogy te kincseket kapnál a fákért,
1209 4      |                 bizony, kivágatnád õket, hogy elprédáld potom árért, a
1210 4      |                  én is megtanítom neked, hogy mire jó még a török meggyfának
1211 4      |                gondolhatod. Gondold meg, hogy micsoda ünnepélyes nap van
1212 4      |                kedves kis Noémim. Tudod, hogy szegény megboldogult szülõink
1213 4      |          eljegyeztek, s azt hagyták meg, hogy mikor Noémi tizenhat esztendõs
1214 4      |                  valamit adnod Noémivel, hogy rangjához illõen léphessen
1215 4      |              leányod. Követelheti tõled, hogy õt kiházasítsd.~Noémi haragosan
1216 4      |                azután az én gondom lesz, hogy kinek és hogyan tudom eladni.
1217 4      |                 azoknak komolyan mondom, hogy van szilárd vevõjük.~Teréza
1218 4      |            Hallod-e Tódor; én nem tudom, hogy van-e neked neved napja
1219 4      |              napja ma, vagy nincs; hanem hogy Noémi nem ezen a napon született,
1220 4      |                 De még jobban tudom azt, hogy Noémi téged, ha egyedül
1221 4      |                 a székrõl, de nem azért, hogy elmenjen, hanem azért, hogy
1222 4      |              hogy elmenjen, hanem azért, hogy a széket keresztbe fordítsa,
1223 4      |               mama. Hanem jut-e eszedbe, hogy ha csak egy szót szólok...~-
1224 4      |          szólhatsz, õ már mindent tud.~- Hogy ez a sziget nem a tied.~-
1225 4      |             Bécsben, akár Sztambulban.~- Hogy minket koldusokká és földönfutókká
1226 4      |                 hátravetve fejét.~- Azt, hogy följelentse valahol e sziget
1227 4      |                 sziget létezését és azt, hogy azt önkényt elfoglalta valaki.~-
1228 4      |               Bécsben, mind Sztambulban, hogy itt egy névtelen puszta
1229 4      |               mind a sztambuli kormányt, hogy e szigetet nekem kilencven
1230 4      |               tartá, mintha attól félne, hogy ha szája hallgat, a szíve
1231 4      |             szólt Mihály -, láthatja ön, hogy kilencven esztendeig önnek
1232 4      |                ügyeibe beleártani?~- Az, hogy én õt szeretem! - kiálta
1233 5      |                kellett.~Miért tette azt, hogy keblére vesse magát, hogy
1234 5      |                hogy keblére vesse magát, hogy azt mondja: „én szeretem
1235 5      |               Lehetetlenné akarta tenni, hogy az õt még nejének óhajtsa?~
1236 5      |               gyermeknek fogalmai arról, hogy mi a világi illem, mi a
1237 5      |                  anyám, maga mondta azt, hogy neki nincs senkije, miért
1238 5      |            hallotta életében azt a szót, hogy õt szereti valaki.~Szereti
1239 5      |                 kezét a leány vállaihoz, hogy magához szorítsa õt, és
1240 5      |          nyugtatott fejét ingatva, inte, hogy való az.~Mihály Terézára
1241 5      |                anyja felé, mintha kérné, hogy ne árulja el jobban.~Mihály
1242 5      |                  azon vette észre magát, hogy egyre erõsebben szorítja
1243 5      |             Lehajolt a leány homlokához, hogy azt megcsókolja. És érzé
1244 5      |             illatozó föld összeesküdött, hogy õket elbûvölje, a kelõ érzelem
1245 5      |             midõn eljutott, akkor látta, hogy e paradicsom fáin számára
1246 5      |                most itt szemébe mondják, hogy szeretve van. Mindenki mondja,
1247 5      |               nagyon szeret, úgy szeret, hogy meg fog halni bele”.~...
1248 5      |            teszesz te most itt? Tudod-e, hogy mit csinálsz te most? Lopsz,
1249 5      |                Amíg majd õ is elfelejté, hogy három napig azt hitte, hogy
1250 5      |              hogy három napig azt hitte, hogy neki is szabad boldognak
1251 5      |                  tõle.~Nem is unszolták, hogy maradjon; egészen rendén
1252 5      |           maradjon; egészen rendén volt, hogy búcsút vegyen már; hiszen
1253 5      |               Vidd magaddal a fegyverét, hogy Almira meg ne támadja érte.
1254 5      |               csónakáig.~Õ biztatta még, hogy kísérje el Mihályt a csónakáig.~
1255 5      |                   mért nem mondod nekem, hogy „te”?~A leány lesüté szempilláit,
1256 5      |                  ingatta.~- Mondd nekem, hogy „te!” - súgá Mihály.~A leány
1257 5      |                akarod nekem azt mondani, hogy „te”? Egyetlen szótag az.
1258 5      |                  tudta neki azt mondani, hogy „te”.~- No hát Isten önnel,
1259 6      |                 átadta csónakját Mihály, hogy viselje gondját addig, amíg
1260 6      |                az a kedélyállapota volt, hogy a tornázást óhajtsa.~Erõsebb
1261 6      |           eszedre! Nem vagy már gyermek, hogy szenvedélyeid játsszanak
1262 6      |                  férfiúi hiúságodnak az, hogy van egy ifjú leány, kit
1263 6      |              tudná, amit te magad tudsz, hogy te is csak egy csaló vagy.
1264 6      |              neked adja az egész lelkét; hogy felelsz meg róla? - Hogy
1265 6      |                 hogy felelsz meg róla? - Hogy hozod ki õt azon balsorsból,
1266 6      |                      És még egy akadályt hogy fogsz elhárítani az utadból:
1267 6      |        megeskettek veled, a szeretetben. Hogy menekülsz meg tõle? Vagy
1268 6      |                 soha? Közel negyven éve, hogy egyebet nem teszek, mint
1269 6      |              egész nap fáradok... miért? Hogy másoknak nyugalmuk legyen,
1270 6      |                Érdemetlen vagyok-e arra, hogy egy nõ szeretni tudjon?
1271 6      |                 nem lehet. Szeret azóta, hogy legelõször meglátott.~...
1272 6      |                megszólalt újra:~...Igaz, hogy most semmi örömed nincsen
1273 6      |                    De hát ki mondja azt, hogy szeretni vétek, s hogy szenvedni
1274 6      |                   hogy szeretni vétek, s hogy szenvedni erény? Ki látta
1275 6      |                feje elé, s úgy remegett, hogy minden tagja rázkódott bele.~-
1276 6      |                 Kezdj másikat. Akarod-e, hogy én számodra szerezzek valami
1277 6      |     Három-négyszáz forinttal.~- Mondjuk, hogy ötszáz forint volt. Volna
1278 6      |                senki szigetérõl a fákat, hogy pénzt kapjak. Teréza kitalálta
1279 6      |                nyereménybõl. Öntõl függ, hogy az mentül több legyen.~Krisztyán
1280 6      |              szokva a komédiajátszáshoz, hogy mikor igazán meglepte a
1281 6      |               nem bírta kifejezni; félt, hogy azt is komédiának veszik.~-
1282 6      |                     Semmi okom sincs rá, hogy itt és most és önnel tréfáljak.
1283 6      |           erdõben. Mármost ért ön engem. Hogy komolyan tettem önnek ez
1284 6      |                 akkor tudnia kell önnek, hogy a legelsõ találkozásnál
1285 6      |                teremtett. Engedje nekem, hogy ha önnek valaha levelet
1286 6      |                 mely õt eltakarta elõle, hogy nem láthatá többé, leveté
1287 6      |                   Teréza utána ment már, hogy fölkeresse, aztán õ is leült
1288 6      |                fûbe, s elõvette kötését, hogy dolgozzék valamit.~Egyszer
1289 6      |                  nagyon fájt a szívének, hogy mért nem mondta neki azt
1290 6      |               mondogatá magában, de úgy, hogy más is meghallhatta - Brazíliába
1291 6      |        Magyarországból. Hiszen tudom én, hogy mi az a Brazília! Tiszteletes
1292 6      |               küzdött õ azzal a vággyal, hogy miért ne lehetne egy magyar
1293 6      |                 Noémi volt az oka. Arra, hogy rögtön hozzákezdjen a tervéhez,
1294 6      |              volt már; fõ dolog volt az, hogy Timár az egész földtekét
1295 6      |                 ember közé.~Akik látták, hogy heteken át micsoda sietséges
1296 6      |                  munkát végzetett Timár, hogy utazott egyik malomtól a
1297 6      |                 onnan megint a hajóihoz, hogy sietteté azokat, amint meg
1298 6      |                rögtön a továbbmenetelre, hogy ügyelt fel saját maga minden
1299 6      |         kereskedést!~(Tudták volna csak, hogy miben kereskedik!)~Három
1300 6      |        kereskedik!)~Három hét telt bele, hogy az elsõ hajó, tonnára vert
1301 6      |              csak el sem ment Triesztbe, hogy megnézze a hajóját, mikor
1302 6      |              legelõször is az lepte meg, hogy a levélben pénz van. Egy
1303 6      |                Nem annak örülsz te most, hogy egy embert megszabadítottál,
1304 6      |                  megszabadítottál, hanem hogy egy embertõl megszabadultál!
1305 6      |                 annak fogod hírét venni, hogy hajódat az óceánon elõfogta
1306 6      |        veszteségre, hanem arra gondolsz, hogy ott a La Plata és az Amazon
1307 6      |                  megtörténhetik az vele, hogy a könnyelmû, heves vérû
1308 6      |                megint oly ingerült volt, hogy mindenkibe beleveszett a
1309 6      |         õrüléshez közelít, s azon kezdi, hogy házától elfut. Máskor meg
1310 6      |              Egyik nap azt határozta el, hogy visszamegy hozzá; a másik
1311 6      |                  a másik nap megint azt, hogy el fogja õt felejteni örökre.~
1312 6      |               napon aztán rávette magát, hogy megtér okos embernek, dolgai,
1313 6      |           felbontogatni.~Az lett belõle, hogy mire végigolvasott egyet,
1314 6      |       végigolvasott egyet, elfelejtette, hogy mi volt az elején.~Mindig
1315 6      |                szemekbül akarta olvasni, hogy mi van azokba írva.~Egyszer
1316 6      |              Legelõször is az lepte meg, hogy íróasztala kulcsa hullott
1317 6      |                 kulcsot, akkor meglehet, hogy kutatott is a fiókban. A
1318 6      |                   oly elõrevigyázó volt, hogy egyes mûremekeket nem bocsátott
1319 6      |                arcképét; abból megtudta, hogy ez ékszer az apjáé volt;
1320 6      |                apjáé volt; arról rájött, hogy apja kincsei Timár kezébe
1321 6      |              történetet legombolyíthatá: hogy lett Timár gazdag emberré,
1322 6      |                  Timár gazdag emberré, s hogy vette meg Timéát a saját
1323 6      |                   Ott már el van árulva, hogy kicsoda.~- Mármost lehet
1324 6      |              Most már el volt határozva, hogy vissza fog menni a szigetre.~
1325 6      |           Timéának, melyben fölkérte õt, hogy minden levelét, mely hosszas
1326 6      |                 neki íróasztala kulcsát, hogy ha okmányokat, szerzõdéseket
1327 6      |                 tromf.~Mikor azt érezte, hogy titkához közel járnak, sietett
1328 6      |                  mindegyiknek megmondva, hogy hosszú idõre el fog utazni,
1329 6      |                  fog utazni, de azt nem, hogy hová. Minden õt érdeklõ
1330 6      |             parasztszekéren. Azt akarta, hogy nyomát veszítsék, azért
1331 6      |               ügyelt; el volt határozva, hogy a szigetre átmegy.~Pedig
1332 6      |                 elég ok lett volna arra, hogy visszaforduljon maga is.~
1333 6      |             akarat vitte most már elõre.~Hogy lemaradt szekerérõl, megindult
1334 6      |            rõzsekunyhóra, s elhatározta, hogy ott megmarad éjszakára.
1335 6      |                  szolgált az a pisztoly, hogy fatalizmusában megerõsítse.
1336 6      |            ünnepély ez itten.~És akarja, hogy így legyen; most már akarja.~
1337 6      |        Gyermekkorától ahhoz volt szokva, hogy minden reggel, minden este
1338 6      |       keresztülment, az volt a menedéke, hogy imádkozott. Hitt az Istenben,
1339 6      |                 volt zárva, azt betörte, hogy hozzájusson az evezõihez
1340 6      |      csáklyájához. Látta a hasadékon át, hogy azok oda vannak betéve.~
1341 6      |            ellenkezõ szél is azt akarta, hogy visszakergesse a partra,
1342 6      |                volt attól a gondolattól, hogy talán Noémi most veszélyben
1343 6      |            Magasra fel kellett hatolnia, hogy onnan azután víz mentében
1344 6      |               többé, nem ügyel rá senki, hogy kivonja a partra. Õk csak
1345 6      |                is, még akkor is mondják, hogy „te, te, te!”.~Körül az
1346 7      |               Áldás lesz-e rajtam azért, hogy téged szeretlek? Micsoda
1347 7      |        néhanapján fölemlíté Timár elõtt, hogy sok dolga múlhatik most;
1348 7      |                 nagy szüksége volt arra, hogy egész nap árkot ásson, cölöpöket
1349 7      |                 mondta volna neki itten, hogy ne menjen el; hiszen tudták,
1350 7      |                menjen el; hiszen tudták, hogy dolga van odakünn a világban;
1351 7      |                 természetesnek találták, hogy Mihály elkészüljön már a
1352 7      |                   Noémi csak arra kérte, hogy azokat a ruhákat, amiket
1353 7      |      Megvesztegette a gyümölcskufárokat, hogy maradjanak ott még egy napig.~
1354 7      |                  este akartak elindulni, hogy hûssel utazhassanak odább.
1355 7      |                  nem sírt. Hiszen tudta, hogy Mihály visszajõ. Inkább
1356 7      |                 Inkább arra volt gondja, hogy eleséget készítsen számára
1357 7      |                azzal fenyegetve Almirát, hogy meglövi.~- Ez az õ fegyvere!~
1358 7      |                 rád lõtt e fegyverrel.~- Hogy hiszed azt?~- Hallottam
1359 7      |               vetted el!~Timár elbámult. Hogy akik szeretnek, a láthatatlant
1360 8      |                 Timárnak olyan jólesett, hogy valahára szemtõl szembe
1361 8      |                 akarta senkivel tudatni, hogy honnan és milyen úton érkezett
1362 8      |                 közül egyet felfogadott, hogy szállítsa el Levetincre.
1363 8      |                  Az volt az eszmejárása, hogy Levetincen tiszttartójától
1364 8      |         körülményre ki kellett terjedni, hogy egy hosszú hazugságot következetesen
1365 8      |           kulccsal, megdöbbenve észlelé, hogy belülrõl a zárban már van
1366 8      |                  akkor rajta volt a sor, hogy megrémüljön.~Íróasztala
1367 8      |                  ellentéte. Az ijedelem, hogy titkos útja végén éppen
1368 8      |             találja legelõször; az öröm, hogy õt itt találja egyedül,
1369 8      |            találja egyedül, s a bámulat, hogy ez a nõ itt dolgozik!~Timéa
1370 8      |               nõk tudnak látni, anélkül, hogy odanéznének.~- Örülök, hogy
1371 8      |              hogy odanéznének.~- Örülök, hogy megjött ön már! - szólt
1372 8      |            fogott toll nem invitálta õt, hogy még az ajkát is csókolja
1373 8      |                Mivelhogy föl nem teheté, hogy megérkezése napját tudhatta
1374 8      |             Timéa, azt kellett sejtenie, hogy a nõ mindennap így várta
1375 8      |                   és ki tudja, mióta?~De hogy jön ez a nõ ide? De mit
1376 8      |                 Volt dolga a szappannak, hogy kezeit lemossa. Vajon nem
1377 8      |         dolgozott ön ezekkel a kezekkel, hogy így megbarnultak, megkérgesedtek?~
1378 8      |                még csak azt sem tudatni, hogy hol jár!~- Kérlek, Athalie! -
1379 8      |             veszekedem Levetinczy úrral, hogy olyan soká távol volt. Az
1380 8      |            férjtõl. Azt más is megteszi, hogy az egyik elmegy Karlsbadba,
1381 8      |               spanyol nyelvtant magolni, hogy az angol, spanyol ügynökökkel
1382 8      |             számára terítve.~Alig várta, hogy a villásreggelinek vége
1383 8      |             Timéa ismét felkérte Timárt, hogy menjen át vele az irodába.
1384 8      |                Mihály azon gondolkozott, hogy minõ mesét gondoljon ki,
1385 8      |           üzletének állása azon idõ óta, hogy ön annak vezetését rám bízta.~-
1386 8      |              vezette?~- Én úgy értettem, hogy ön ezt kívánta tõlem. Megértettem
1387 8      |           Megértettem önnek a levelébõl, hogy ön egy nagyszerû új vállalatot
1388 8      |       kereskedést külföldre. Úgy láttam, hogy itt önnek nemcsak a vagyona,
1389 8      |           üzlethez; hanem azt gondoltam, hogy itt minden tudománynál többet
1390 8      |       tudósítások után én azt gondoltam, hogy ön ezt tenné. Meg kell ragadni
1391 8      |               azt a megnyert nagy pénzt, hogy el ne szökjék tõle, s ez
1392 8      |         megtízszerezve.~- Én azt hittem, hogy ön is így cselekedett volna! -
1393 8      |                intézkedésem helyességét, hogy amint mi e vállalathoz nagyobb
1394 8      |              kell készítenünk a lisztet, hogy az amerikait legyõzzük.
1395 8      |            gyönge nõ éjt-napot áldozott, hogy roppant üzletének terhével
1396 8      |                 akar; most azután látta, hogy mibõl állt Timéának a mulatsága.
1397 8      |                 akkor meggyõzõdött róla, hogy ha õneki magának kellett
1398 8      |                 nem lehetett arra ideje, hogy kinyugodhassa magát.~- De
1399 8      |                  végzett, Timéa.~- Igaz, hogy a kezdet nehezen ment, hanem
1400 8      |              kézszorítás sem magyarázta, hogy „minek maradjunk együtt?”.~
1401 8      |                magának azt a szerencsét, hogy amint Levetinczy úr megérkezik,
1402 8      |                  rögtön értesítsék róla, hogy tiszteletét tehesse nála.
1403 8      |         imádkozott le az égbõl; elmondá, hogy ez a lisztüzlet, amit õ
1404 8      |              Valami úgy csiklandá belül, hogy nevessen fel hangosan, s
1405 8      |               jöttem én erre az ötletre, hogy titeket boldoggá tegyelek,
1406 8      |                 boldoggá tegyelek, hanem hogy egy ostoba fickót eltávolítsak
1407 8      |               célzással sürgeté egymást, hogy ideje lesz már elmenni:
1408 8      |                  fõfájása szokott lenni, hogy fél éjszakán át nem alhatik
1409 8      |                    Ha szenvedsz, engedd, hogy ott háljak szobádban, hogy
1410 8      |               hogy ott háljak szobádban, hogy melletted legyek, hogy ápolhassalak!”~
1411 8      |                   hogy melletted legyek, hogy ápolhassalak!”~Nem, nem!
1412 8      |                    Nem, nem! Attól félt, hogy álmában ezt a nevet találja
1413 8      |            hárman úgy vigyáztak magukra, hogy le ne találják álomra hunyni
1414 8      |              asszony azzal fogadta õket, hogy õ már megõszült az egyedüllétben.
1415 8      |           kulcsát.~Azt már tudta Mihály, hogy Timéa a fiókot felnyitotta,
1416 8      |              Timéa a fiókot felnyitotta, hogy egy szerzõdést kikeressen
1417 8      |                  titka, mely abból állt, hogy a kulcsot jobbra is, balra
1418 8      |                  azt nem tudta a kezelõ, hogy mely ponton kell a nyitást
1419 8      |               aztán következik a kérdés: hogy jutottál hozzá? Azt a „megszerzõnek”
1420 8      |                mindent.~Tudni fogja azt, hogy Timár az õ apjának kincseit
1421 8      |             gyanút is költheti lelkében, hogy itt is Timár keze mûködött.~
1422 8      |             alatt Törökországban jártam. Hogy mit tettem ott, azt majd
1423 8      |                 mintha itt volna az idõ, hogy ezt a hálarebegõ ajkat megcsókolja,
1424 8      |               Csodálatos egy asszony ez, hogy mikor kezében volt a kulcs,
1425 1      |               nevezik azt egymás között, hogy üzleti ügy.~Levetinczy úr
1426 1      |                 az megengedheti magának, hogy mikor az ékszerárusboltba
1427 1      |                 mindenki azzal faggatja, hogy hát neki van-e már valami
1428 1      |                 s tovább adják a titkot, hogy Timár azon szerencsétlen
1429 1      |                  azon kapja rajta magát, hogy szinte elárulta, mirõl gondolkozik.
1430 1      |                  Timéa szemei elárulják, hogy fõfájásban szenved, azt
1431 1      |                 maradhat észrevétlen az, hogy Timár, amióta visszaérkezett,
1432 1      |              volt. Mindenkinek feltûnik, hogy milyen jó színben van. Ennek
1433 1      |                 Athalie nem tûrheti azt, hogy valaki boldog legyen ennél
1434 1      |                 hírnevet Dél-Amerikában, hogy most még a benn termelt
1435 1      |              következése megint az lett, hogy Timár megkapta a királyi
1436 1      |           hazájának tett szolgálatokért.~Hogy nevetett az a gúnyolódó
1437 1      |              bíbort is úgy találták fel, hogy egy szerelmes pásztor kedvesének
1438 1      |                nyelvét, nem állhatá meg, hogy el ne mondja a nagyságos
1439 1      |                  a nagyságos asszonynak, hogy biz õ, mikor legelõször
1440 1      |         kisasszonyt, sohase hitte volna, hogy ilyen derék asszonyság váljék
1441 1      |             milyen véges az emberi elme! Hogy jóra fordult minden! Milyen
1442 1      |                 imádkozzák alá az égbõl, hogy számára valami új vendéget
1443 1      |                 Hanem hát ki tehet róla, hogy a nagyságos úrnak tûz van
1444 1      |                 volna arra a gondolatra, hogy Brazíliába lisztet küldjön
1445 1      |              megbolondult ez a mi urunk, hogy lisztet küld a föld túlsó
1446 1      |              irónia volt Mihály számára, hogy nem hagyhatta szó nélkül.~-
1447 1      |                amit tudok. Én tudom jól, hogy a nagyságos úr hol volt
1448 1      |              ijedség. Tudná ez az ember, hogy õ hol volt? Az rettenetes
1449 1      |                  a nagyságos asszonynak, hogy hol volt a nyáron a nagyságos
1450 1      |               nem volt szabad elárulnia, hogy õt az ittas fecsegõ szavai
1451 1      |                  máskor ne engedje neki, hogy akkora vargabetût tegyen
1452 1      |               fejét merte volna rátenni, hogy igaz.~Ekkor aztán Timár
1453 1      |                 magyarázni titkolózását, hogy a kegyes hazugságok egy
1454 1      |            akarja Timéát búsítani azzal, hogy õ oly veszélyes útra vállalkozik,
1455 1      |                 olyan valószínûvé tenni, hogy még Athalie is higgyen benne.~
1456 1      |                 a nõi szívet. Tudta jól, hogy Timéa mit érez, mivel küzd
1457 1      |            pénzszerzésbe. Így tesz a nõ, hogy szerencsétlen szenvedélyét
1458 1      |             sokkal inkább illik-e ahhoz, hogy fájó szívével õ is egy másik
1459 1      |                 ami lelkének meleget ád?~Hogy jöhetett volna Athalie arra
1460 1      |               arra a vakmerõ gondolatra, hogy éppen a férfi volt az, ki
1461 1      |            akiknél abból áll a szerelem, hogy gyémántokat adnak, s azokat
1462 1      |              Timár pedig alig várta már, hogy a tél elmúljék, s nyíljék
1463 1      |                tavasz.~No természetesen, hogy a malmok ismét megkezdhessék
1464 1      |                rábeszélte Mihály Timéát, hogy ne rontsa az egészségét
1465 1      |                 tõle senki. Hihetõ volt, hogy ismét átmegy Dél-Amerikába,
1466 1      |                  hazugságot fog mondani, hogy Egyiptomban vagy Oroszországban
1467 1      |             azután engedelmet kért tõle, hogy kinézhessen a konyhába,
1468 1      |          kapubálvány.~Timár menté magát, hogy õ egy szóval sem állította
1469 1      |              megfenyegeté, és azt mondá, hogy rossz a világ.~- Pedig hát
1470 1      |              énnekem valaki a bibliából, hogy a rossz világnak igaza van.~
1471 1      |               sem vállalkozott volna rá, hogy azt kimutassa.~- Nem volt-e
1472 1      |               volt.~Mihály is bizonyítá, hogy az volt.~- Vagy vegyük Jákób
1473 1      |              zsoltáron keresztül énekli, hogy õ milyen szent ember! Hát
1474 1      |                 aztán ki kívánhatja azt, hogy valaki bölcsebb legyen bölcs
1475 1      |                  éppen nem sejtette azt, hogy õ most útleveleket oszt
1476 1      |                  Noémihoz.~Fél éve múlt, hogy nem látta õt.~Minden gondolatja
1477 1      |                  és álmában.~Alig várta, hogy megvirradjon, felkelt már
1478 1      |               nagyon jó munka a Dunától, hogy ezt a pagonyt úgy szélesíti
1479 1      |                  világosan látta Mihály, hogy ott egy egész hosszú facsoport
1480 1      |                  S még azután õ kérdezé, hogy miért hozza magával ezt
1481 1      |               megláttam! - szólt Mihály, hogy komorságát igazolja.~- A
1482 1      |                  a bölcsõt, és megvárta, hogy Timár odasiessen.~A bölcsõben
1483 1      |          kisgyermek; két arca oly piros, hogy cseresznyeajkait középen
1484 1      |               szemeit.~Mihály azt hitte, hogy most mindjárt megõrül.~Teréza
1485 1      |                   nem haragszik ön érte, hogy a szegény csempésznõ árváját
1486 1      |                  Isten küldte õt nekünk.~Hogy haragszik-e érte? De leveté
1487 1      |               közé, mintha azt mondaná: „hogy kérdez tõlem ez ember valamit!”,
1488 1      |             sírásnak nevezik. Szerencse, hogy vannak, akik megértik azt
1489 1      |                  mondta Noémi Mihálynak, hogy most már menjen ki a szobából,
1490 1      |               neki nem szabad megtudnia, hogy a szegény csempésznõ árvája
1491 1      |                  azt az egyet nem tudja, hogy lehetne a régi világból
1492 1      |          Angelosz” eredetiben azt teszi, hogy „küldött”. Egy más világ
1493 1      |                 neki hozzá, míg elhitte, hogy ez nem álom. Hogy ez a kis
1494 1      |               elhitte, hogy ez nem álom. Hogy ez a kis kunyhó, félig fából,
1495 1      |                azután gondolkozott róla, hogy mi lesz ebbõl.~Körüljárta
1496 1      |                    Hisz akkor megtudnák, hogy ki vagy, s megvetnének érte. -
1497 1      |                Noémi pedig azzal felelt, hogy összecsókolta a kis Dódi
1498 1      |                egy embernek való: tudja, hogy az öreg fûrésznek két nyele
1499 1      |      segíthetek-e én neki? Azt hiszitek, hogy nekem nincs erõs karom?~
1500 1      |                 inge ujját egész vállig, hogy karjával eldicsekedhessék.