| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] hofstellenek 1 hófuvatos 1 hógörgeteg 1 hogy 2492 hogyan 39 hogyha 1 hogyne 6 | Frequency [« »] ----- 11328 a 4310 az 2492 hogy 2396 s 2190 nem 1505 egy | Jókai Mór Az arany ember IntraText - Concordances hogy |
Part, Chapter
1501 1 | hegyéig, s aztán azt mondta, hogy „jó lesz”.~- Óh! mi együtt 1502 1 | Noémi azzal vigasztalta, hogy az asszonyoknak sohasem 1503 1 | három fa le volt vágva, hogy egyiket a más kettõre lehetett 1504 1 | rá.~Mihály megérte hát, hogy megtanulja, mi sorsa van 1505 1 | a férj arcát kötényével, hogy a legyek ne háborgassák, 1506 1 | mivel kieszközli nála, hogy ne sírjon addig, míg a favágó 1507 1 | ülnek, fenekéig iparkodnak, hogy jó idõ legyen holnap, s 1508 1 | aztán elbeszélik egymásnak, hogy mit csinált ma egész nap 1509 1 | nem kérdezik egymástól, hogy „szeretsz-e?”.~Mihály belejött 1510 1 | lett belõled ilyen nagy úr, hogy nyaratszaka elmaradhatsz 1511 1 | nem mesélte el neki aztán, hogy mi módon lett õbelõle olyan 1512 1 | lett õbelõle olyan nagy úr, hogy itt most fát fûrészelhet 1513 1 | ment a mesemondásban soha, hogy saját magáról beszélt volna 1514 1 | sürgetõbb kíváncsiságot azzal, hogy a dologhoz látott, s ha 1515 1 | ez ellen védelmet, azt, hogy ha lefeküdt, elalszik, s 1516 1 | töltött, lassankint rájött, hogy az még sincsen annyira elrejtve 1517 1 | elrejtve az emberek elõl, hogy senki se tudna róla.~Egy 1518 1 | Timárt gyakran meglepé, hogy egy-egy csónakot, dereglyét 1519 1 | Jöttek és mentek, anélkül, hogy ösvényt tapostak volna a 1520 1 | Mikor Almira jelt adott, hogy idegen közelít, olyankor 1521 1 | megõrzik titkát, mert tudják, hogy a tábororvos, gyógyszerész 1522 1 | mehetnek a bíróhoz. Tudják jól, hogy ott vádlót, vádlottat kalodába 1523 1 | istenirgalom gyógyító tudatát, hogy kibékíti õt önmagával.~Néha 1524 1 | Azt is tudja mindenki, hogy pénzt nem talál nála, még 1525 1 | kapzsiságnak sincs oka rá, hogy ellensége legyen.~Timár 1526 1 | Timár meggyõzõdött róla, hogy olyan helyre jutott, mely 1527 1 | faragómunkáját, nem tartva attól, hogy egyszer megtudja valaki 1528 1 | megtudja valaki odakünn, hogy Levetinczy Timár Mihály, 1529 1 | meg tollkését veszi elõ, hogy fûzvesszõbõl ernyõt faragjon 1530 1 | micsoda örömei vannak itten! Hogy lesi el a legelsõ szót, 1531 1 | kicsi kis ügyetlen ajkait, hogy ezt a szót eltalálja:~„Apa!”~ 1532 1 | eltalálja:~„Apa!”~Persze hogy ezt a szót tanulja meg leghamarább.~ 1533 1 | leghamarább.~Azt gondolja, hogy ennek úgy kell lenni. Hogy 1534 1 | hogy ennek úgy kell lenni. Hogy ez az ember, aki õrá mosolyog, 1535 1 | más.~Mit tudhat õ arról, hogy õ szegény csempésznek fia, 1536 1 | volt Mihály a vállalatával, hogy a diófa gerendákat öregébõl 1537 1 | Noéminek azt válaszolta, hogy ért hozzá. Nem tudta, hogy 1538 1 | hogy ért hozzá. Nem tudta, hogy mit csináljon tovább.~Az 1539 1 | természetes dolognak találták, hogy ilyenkor Timárnak õket el 1540 1 | képzelni. Timéa is azt hitte, hogy Mihálynak olyan üzlete van, 1541 1 | Azzal nem vádolhatta magát, hogy ne lett volna következetes.~ 1542 1 | húzás után jött elõ vele, hogy a véletlen százezeret felvegye, 1543 1 | kezdjen vele?~Azt kezdte, hogy hozatott a Székelyföldrõl 1544 2 | alkalmat adott neki arra, hogy egypár híres bécsi orvost 1545 2 | nyomán abban állapodtak meg, hogy itt éghajlat-változtatásra 1546 2 | lesz szükség, s tanácsolák, hogy Timéa a telet Meránban töltse.~ 1547 2 | modorú mulatólak volt. Tudta, hogy az ilyenekben Timéának öröme 1548 2 | s csakugyan úgy találta, hogy Timéának legkedvencebb helye 1549 2 | visszatért, akkor hozzáfogott, hogy a télen át egy éppen olyan 1550 2 | szabad azt senkinek elárulni, hogy meglepetés legyen belõle. 1551 2 | nem állta volna a titok, hogy õ azt vasárnap esténkint 1552 2 | kezébe minden szerszám, hogy beválnék öreg legénynek. 1553 2 | farag. És mindezt azért, hogy a feleségét meglepje vele. 1554 2 | úgyhogy Timéa elõre tudta már, hogy mikor haza fog érkezni Komáromba, 1555 2 | faragómestert meg fogja dicsérni, hogy ez milyen derék, mennyire 1556 2 | nõvendégek azt mondták, hogy ilyen férjet, mint Timár, 1557 2 | férfiak pedig azt mondták, hogy nem jó jel az, mikor egy 1558 2 | gúnymosolygása. Még azt is megteszi, hogy a cotillonban elviszi Athalie-t 1559 2 | meg azt, se te, se más, hogy amit a télen csináltam, 1560 2 | faragómunkát, azt azért tettem, hogy megtanuljam, hogyan kell 1561 2 | kérges lett. Találd ki, hogy híják azt, te védördöge 1562 2 | orvosi nevezetességeket, hogy Timéa egészsége fölött tanácskozzanak. 1563 2 | berendezé; gondoskodott róla, hogy Timéa toalettje és úri fogata 1564 2 | hagyott kezében, arra kérve, hogy azt üresen hozza haza. Athalie 1565 2 | furfangot kellett kigondolnia: hogy ezeket a ládákat a senki 1566 2 | halászokat, s azt mondá nekik, hogy szállítsák ezeket át a puszta 1567 2 | felõle. Mindenki tudta már, hogy ez a szerb és a cernagorca 1568 2 | akivel csak egy szót váltott, hogy maga körül homályt borítson.~ 1569 2 | Mihály a parton végighaladt, hogy a házhoz vezetõ ösvényre 1570 2 | takargatva gondosan nádkévékkel, hogy a téli nedvesség meg ne 1571 2 | kellett neki csinálni azt, hogy „köd elõttem, köd utánam!”.~ 1572 2 | közeledett a kis lak felé. Hogy semmi neszt nem hallott, 1573 2 | hallott, azt jó jelnek vette. Hogy Almira nem ugat, ennek az 1574 2 | nem ugat, ennek az oka az, hogy benn hál a konyhában, s 1575 2 | s ez ismét azt jelenti, hogy gond van rá, nehogy az alvó 1576 2 | közelíteni.~Majd úgy látta, hogy a ház leégett, a kormos 1577 2 | senki. Majd meg azt látta, hogy amint annak ajtaján belép, 1578 2 | meg az a rémlátása volt, hogy mikor a kunyhóba lép, kedveseinek 1579 2 | álmodva, talán kigondolva, hogy mikor Noémi elé fog lépni, 1580 2 | Levetinczy úr?”~Most aztán, hogy a kis lak elõtt állt, minden 1581 2 | laknak, akik õt szeretik. Hogy tudassa velük megérkeztét? 1582 2 | tudassa velük megérkeztét? Hogy lepje meg õket?~Megállt 1583 2 | gyermek lármázott, fecsegett: hogy mit? azt csak õk értették 1584 2 | szerint annyit jelentett, hogy „nagyon jól van”.~ ~ 1585 3 | teljességét, csak az az egy, hogy még egy másik élete is van, 1586 3 | tudna rá valami utat-módot, hogy ettõl a másik élettõl el 1587 3 | az iránt, akirõl tudja, hogy õt imádja. És midõn azt 1588 3 | tudott volna barátkozni, hogy kincseit odavesse a világnak; 1589 3 | tudott kibékülni hiúsága, hogy ez a fehér arcú nõ, ki az 1590 3 | olyan szépen összeillesztve, hogy azokat a szél sem járhatta. 1591 3 | iparkodott vele elõadatni, hogy mit tanult ma megint. Egy 1592 3 | Mihály nagyon megbánta, hogy ráütött a Dódi kezére. Kérlelte 1593 3 | láthatá Noémi tekintetén, hogy az egészen meg van rémülve 1594 3 | levetkõzésnél. Aggódva vette észre, hogy Mihály kezei oly hidegek, 1595 3 | kezeit, s azt tanácsolá neki, hogy csak takarózzék be erõsen, 1596 3 | Mihály pedig úgy érzé, hogy annál valami rosszabb közelít 1597 3 | annyira eszméleténél volt, hogy elgondolja, mi lesz abból, 1598 3 | várjon-e az õ visszatértére?~Hogy fog két asszony holtig boldogtalan 1599 3 | arra is tudott eszmélni, hogy majd ha õ hagymázos önkívületbe 1600 3 | virrasztanak majd fölötte? Hogy fog elõttük rémledezni kincseinek 1601 3 | halavány arcú feleségérõl, hogy fogja Timéát látni, maga 1602 3 | tiszta ésszel arra gondolni, hogy majd nemsokára fog rá jõni 1603 3 | fogja mondani lázrohamában, hogy õ kicsoda.~A testi fájdalmakon 1604 3 | kívül még egy bántotta: az, hogy Dódit miért ütötte meg tegnap. 1605 3 | magához vitetni a gyermeket, hogy megcsókolja.~- Noémi! - 1606 3 | De már akkor nem tudta, hogy mit akar.~Amint az ágyba 1607 3 | világokban hordta magával, hogy rettegnie kellett a láztól, 1608 3 | úgy fogom õket nevezni, hogy »híveim«.”~Azután meg palotáiról 1609 3 | palotáiról kezdett beszélni:~„Hogy tetszenek teneked, Noémi, 1610 3 | Dódi. Ugye, olyanok? Kár, hogy olyan magasan vannak. Te 1611 3 | szokta látogatni. Félek, hogy ránk szakad a boltozat. 1612 3 | Bohó vagy. Azt hiszed, hogy az, ami a gyémántokban 1613 3 | imádkozzál. Amíg kibírod, hogy újra lélegzetet végy, én 1614 3 | olyan rettegés fogta elõ, hogy felugrott fekhelyérõl, és 1615 3 | nevét kimondani.”~„Nézd, hogy süt be az ablakon a vörös 1616 3 | holdvilágot. Nem akarom, hogy szemembe nézzen. Hogy közelít 1617 3 | akarom, hogy szemembe nézzen. Hogy közelít egyre felénk! Húzz 1618 3 | szedi a csörgõkígyókat? Hogy majd mikor visszajön, itt 1619 3 | Noémi, takard el az arcomat, hogy ne lássam!”~Újra változott 1620 3 | a felhõk közül, s nézd, hogy festi be vörös pofáját a 1621 3 | közelében, nem gondolva arra, hogy a hagymáz ragályos. Gyakran 1622 3 | s az ablakokat leszedé, hogy a szabad lég járhassa a 1623 3 | gyógyítója.~Megmondá Noéminek, hogy a láz emberi számítás szerint 1624 3 | imádkozva a látogató Istenhez, hogy legyen irgalommal szegény 1625 3 | saját magát is beletudva, hogy Mihály megmaradjon. Azt 1626 3 | felgyógyulása attól függ, hogy kedélye nyugton maradjon; 1627 3 | kis Dódihoz sem ment ki, hogy egyszer megtekintse. Az 1628 3 | mély álomba szenderült, hogy „a kis Dódi nagyon beteg”.~ 1629 3 | aközben arra hallgatott, hogy a másik szobában alvó nem 1630 3 | Úgy váltották fel egymást, hogy amíg aludt Mihály, addig 1631 3 | akkor neszt adott Noéminek, hogy mire felébredt, már ismét 1632 3 | hazugságokkal kellett tartania, hogy hol járt most.~Mert a betegek 1633 3 | vannak felõle gyõzõdve, hogy az egész környezetük össze 1634 3 | környezetük össze van esküdve, hogy valami hallatlan, égrekiáltó 1635 3 | el kell szánva lennie, hogy mártír legyen.~Noémi az 1636 3 | Nem volt szabad sírnia, hogy Mihály a szemein meg ne 1637 3 | a szemein meg ne lássa, hogy sírt, s azt ne kérdezze 1638 3 | érezte magát; azt mondta, hogy valami húslevest szeretne 1639 3 | felszürcsölte azt, s azt mondá, hogy jólesett.~Noémi mutatta, 1640 3 | jólesett.~Noémi mutatta, hogy örül.~Akkor aztán Mihály 1641 3 | Timár észre fogja venni, hogy a szíve milyen nagyot dobbant 1642 3 | titkolnia Mihály elõtt, hogy Dódi beteg, s hazudozni 1643 3 | visszafojtotta a könnyeit szívébe. Hogy nem szakadt meg bele a szíve?~ 1644 3 | és gyanakodó.~Észrevette, hogy Noémi ruhájába elöl egy 1645 3 | folyvást azzal veszõdött, hogy mit csinál a kis Dódi. És 1646 3 | küldözte ki hozzá Noémit, hogy nincs-e valami baja.~És 1647 3 | nyájas, hízelgõ szavakat, hogy Mihályt elámítsa velük: „ 1648 3 | visszajött Mihálynak mondani, hogy nincs a kis Dódinak semmi 1649 3 | felriadt. Azt sem tudta, hogy aludt volt.~- Te Noémi - 1650 3 | Dódi énekelt! Én hallottam, hogy õ énekelt. De milyen szépen 1651 3 | földnek.~Noémi nem akarta, hogy dombot emeljenek föléje. 1652 3 | mondottam azt Noéminek, hogy amíg fel nem gyógyul ön, 1653 3 | én olyan ostoba voltam, hogy ez magamtól nem jutott eszembe! - 1654 3 | fogom tõle kívánni többé, hogy hozza ide Dódit. Szegény 1655 3 | végtelen magasba emelé föléje.~Hogy ez el tudott titkolni akkora 1656 3 | Te nem mertél könnyezni, hogy meg ne lássam, ha sírtál!~- 1657 3 | neki a csókomat, tudtad, hogy a búcsúcsók volt. Mikor 1658 3 | volt. Mikor azt mondtad, hogy piperét varrsz magadnak, 1659 3 | teremtés csak azt kívánta tõle, hogy szeresse.~Mihály odavonta 1660 3 | fejfát nem tettem a fejéhez, hogy te ne járj oda hozzá szomorkodni.~ 1661 3 | már annyira erejéhez tért, hogy magában elsétálhatott a 1662 3 | Noémi bámulva inte fejével. Hogy nem lehetett azt elõle eltitkolni! 1663 3 | rózsa rávezette. Rájött, hogy ezt most ültették oda.~És 1664 4 | Timár egész nap azt tette, hogy e rózsabimbók kifejlését 1665 4 | Mihálynak nem jutott eszébe, hogy kérdezzen.~A kedélybetegségnek 1666 4 | kedélybetegségnek az a jelleme, hogy csak a múltat látja; és 1667 4 | idegekre oly kínzólag hatott, hogy maga is átlátta, ha itt 1668 4 | és Mihály arra gondolt, hogy ültek már azon egyszer négyen 1669 4 | nagy távcsövek nincsenek, hogy élõ alakot lehessen rajta 1670 4 | bizonyosan tudnak felõle, hogy sem víz, sem levegõ nincsen 1671 4 | mit gondolsz?~- Elmondom, hogy mit gondolok. Sokszor, régebben, 1672 4 | arra a gondolatra jöttem, hogy az a lélek, ami így erõszakosan 1673 4 | akiknek nem tetszett az, hogy testük van; ott azután találnak 1674 4 | szavára így. Õ nem tudta, hogy saját atyja is öngyilkos 1675 4 | fogja, közel van ahhoz, hogy azzá legyen.~Mihály azt 1676 4 | legyen.~Mihály azt mondta, hogy hûvös az éj, menjenek be 1677 4 | Noémitõl.~Rettenetes bûnhõdés, hogy az ember mindig ott lásson 1678 4 | félbenhagyott diófa ház mellett, hogy egy tekintetet sem vetett 1679 4 | természetesnek találta már, hogy az esztendõ egyik felében 1680 4 | jókívánságot. Neki élni kell azért, hogy Timéa szenvedjen; mert ha 1681 4 | most még az a gondolat, hogy ez a démon, aki mindkettõjüket 1682 4 | az õ életéért imádkozik, hogy az sokáig tartson, hogy 1683 4 | hogy az sokáig tartson, hogy mind a kettõjük szenvedése 1684 4 | értesítésekkel; mindenre azt mondta, hogy „jól van”; aláírta, amit 1685 4 | szobájából, azt mondta, hogy aludni akar, s aztán mindenki 1686 4 | aztán mindenki hallotta, hogy óra hosszant szakadatlanul 1687 4 | oly komor tekintete volt, hogy senki nem merte megszólítani. 1688 4 | után pedig inasát sürgette, hogy miért nem ebédelnek már. 1689 4 | ebédelnek már. Elfeledte, hogy már délután van, s hogy 1690 4 | hogy már délután van, s hogy már el is mosogatták a tányérokat.~ 1691 4 | hozzá, s megkérdezé tõle, hogy valami baja van tán?~- Nincsen 1692 4 | s eltávozott, anélkül, hogy kezét homlokára tette volna.~ 1693 4 | hallott a háznál. Hallotta, hogy mindenki suttogva beszél, 1694 4 | pedig azon gondolkodott, hogy hová lehetne az embernek 1695 4 | ember.~És Mihály tudta azt, hogy õ most aluszik, s ez a vakság, 1696 4 | teljes tudatával bírt annak, hogy õ hol álmodik most. Itt 1697 4 | is látni régi házaknál, hogy egy ágyban egész család 1698 4 | Timár azt is jól tudta, hogy a szobája ajtaját nem zárta 1699 4 | most valaki bejönne azért, hogy megölje? És aztán mi különbség 1700 4 | különbség volna a között, hogy alszik vagy meghalt?~Ezt 1701 4 | Egyszer aztán úgy álmodá, hogy az ajtaját csendesen felnyitják, 1702 4 | Mihály, s aztán megretten. - Hogy jössz te ide. Ha valaki 1703 4 | láthat semmit, de azt hallja, hogy valaki leült az ágya szélére, 1704 4 | ide is eljöttél utánam, hogy ápolj? Az nagyon szép tõled, 1705 4 | szélén ülõ alak feláll, hogy az óra ingáját megállítsa, 1706 4 | hajolnia az ágyon, úgy, hogy Mihály a hozzáérõ alaknak 1707 4 | látta Mihály; de tudta jól, hogy az Noémi. Ki lehetne õmellette 1708 4 | fényernyõt Mihály arca felé, hogy az éji lámpa szemébe ne 1709 4 | Szeretne odahajolni hozzá, hogy megölelje, megcsókolja, 1710 4 | nõalakhoz. Többször álmodja azt, hogy fölébredett, s a fantom 1711 4 | kezét ágya szélére téve.~- Hogy lehet az? - monda Mihály, 1712 4 | Aggódtam ön miatt; féltem, hogy valami baja lesz az éjjel: 1713 4 | közös lett volna; most, hogy a férj szenved, ezt a szenvedést 1714 4 | semmi bajom. De azt hiszem, hogy kerülnöm kell azokat, akik 1715 4 | mindennapi lélek volna, hogy azt gyûlölni, megvetni, 1716 4 | amelyre nincsen védelem.~Hogy mondja meg Timéának, hogy 1717 4 | Hogy mondja meg Timéának, hogy ki az a Noémi? s hogy mondja 1718 4 | Timéának, hogy ki az a Noémi? s hogy mondja meg Noéminek, hogy 1719 4 | hogy mondja meg Noéminek, hogy ki az a Timéa?~Ha minden 1720 4 | megvetésre méltó az egyik, hogy eltaszíthatná magától? Mért 1721 4 | napestig egy helyben, anélkül hogy valamivel foglalkozott volna.~ 1722 4 | tanácskozmány eredménye az volt, hogy Mihálynak el kell menni 1723 4 | valahová tengeri fürdõkre, hogy a hullám adja neki vissza, 1724 4 | aztán azt tanácsolták neki, hogy válasszon valami olyan hideg 1725 4 | hab.~Arra eszébe jutott, hogy hiszen van neki egy kis 1726 4 | azóta. Most hát azt mondá, hogy majd ott fogja tölteni a 1727 4 | elfeledtek utánajárni: - azt, hogy a nyár végén az egész Balaton 1728 4 | kilátás, s pénze is volt elég, hogy tetszését kielégítse. Kis 1729 4 | történetesen annyira megbolondul, hogy oda megy lakni.~Negyedórányi 1730 4 | és azt sem tudja senki, hogy miért.~S a Balaton közepén 1731 4 | hazaküldte, azon ürügy alatt, hogy elég neki szolgálattételre 1732 4 | emberek még arra emlékeznek, hogy a kolostort társzekerekkel 1733 4 | eldobták maguktól a testet, hogy ne legyen rajtuk semmi.~ 1734 4 | valami untalan azt súgá, hogy neki mégis oda kell menni 1735 4 | Mihály. Azt nem tudhatta, hogy Timéa mást szeret. Azt nem 1736 4 | szeret. Azt nem tudhatta, hogy annyira szeret, hogy a szerelmet 1737 4 | tudhatta, hogy annyira szeret, hogy a szerelmet megismerni sem 1738 4 | menekülést.~Mikor megtudtad, hogy nem szeret a nõ, mert egy 1739 4 | eszményképpé a nõ elõtt, hogy bátor, férfias alaknak tûnik 1740 4 | miért nem mutattad meg, hogy te is az vagy? Egy éles 1741 4 | aztán lettél volna rajta, hogy kiérdemeld, kivívd, s ha 1742 4 | sírból jár fel élõ arccal, hogy tégedet vádoljon.~És te 1743 4 | volna hát annyi bátorságod, hogy most eléje lépj, és azt 1744 4 | félsz valamitõl.~Attól, hogy Timéa így fog felelni:~„ 1745 4 | szenvedek. Én megesküdtem, hogy önhöz hû maradok. Én vissza 1746 4 | megbukott, s amirõl tudja, hogy mégis ott kell neki lakni.~ 1747 4 | szerencsében részesült, hogy tanúja lehetett egy égi 1748 4 | Timár el volt rá szánva, hogy megöli magát. Nem jön az 1749 4 | találkozott vele, azzal fogadta, hogy mennyire magához jött, milyen 1750 4 | magát. Sok ember tudja már, hogy õ õrült, az öngyilkos is 1751 4 | Takargatni akarja a titkát, hogy meg ne tudják. Éppen azzal 1752 4 | árulja el. Fölteszi magában, hogy okos dolgokat fog beszélni, 1753 4 | okos dolgokat fog beszélni, hogy meg ne tudja senki, hogy 1754 4 | hogy meg ne tudja senki, hogy õ bolond; de azok az okos 1755 4 | aggasztó, oly rendkívüli, hogy aki látja, borzadva mondja 1756 4 | Úgy csinálta ki Timár, hogy nem fog „az” itthon végbemenni.~ 1757 4 | elõrelátó furfanggal bírt, hogy egy külön alapítványt tett, 1758 4 | tett, mely arra való volt, hogy ha Timéa az õ holta után 1759 4 | Ha Noémit is rábírhatja, hogy haljon meg vele, akkor ketten 1760 4 | legnagyobb szerencsétlensége az, hogy mindenki arcáról azt véli 1761 4 | arcáról azt véli leolvasni, hogy az most ezt gondolja magában: „ 1762 4 | ismerõse arcán és szavain, hogy valami változást sejtenek 1763 4 | sejtenek õrajta magán; hallja, hogy suttognak a háta mögött, 1764 4 | suttognak a háta mögött, hogy integetnek titkos jelekkel, 1765 4 | mikor valahol megjelen; hogy remegnek tõle az asszonyok; 1766 4 | remegnek tõle az asszonyok; hogy iparkodnak nyugalmat erõtetni 1767 4 | aztán megtörténik vele, hogy szórakozottságában olyan 1768 4 | s bosszantja végtelenül, hogy miért nem nevetnek hát azon 1769 4 | tõle. Még nincsen annyira, hogy felugorjék a helyébõl, s 1770 4 | elõveszik olyanforma vágyak, hogy mikor például Fabula János 1771 4 | bír a vágynak ellenállni, hogy a két kezét hirtelen a vicekurátor 1772 4 | Igen, Mihály arra gondolt, hogy csak egyetlenegyszer lehetnél 1773 4 | bársonysima gyönyörû kebel - hogy egy szorításával acélmarkomnak 1774 4 | magának kellett megindulnia, hogy szekerét fölkeresse, és 1775 4 | a jelenet is jött eléje, hogy egy sötét folyosón egy ajtó 1776 4 | a göndör hajfürtök, hah! hogy alakultak át kígyókká!~Talán 1777 4 | azt követeli a sorstól, hogy ne is lehessen másképp: 1778 4 | voltak takarva gyékénnyel, hogy hó, esõ be ne verjen.~Mihály 1779 4 | világos volt.~Láthatta jól, hogy csak egy ágy van a szobában, 1780 4 | Visszakívánkozott hozzánk. Azt mondta, hogy jobb itt, mint az égben. 1781 4 | Teréza azt hitte róla, hogy megõrült. Óh! dehogy õrült 1782 4 | hajnalodott.~Noémi azt álmodta, hogy valaki az új házban asztalosmunkát 1783 5 | ellopta tõle a senki szigetét, hogy azt megint visszaadja neki, 1784 5 | a semmi csillagába; hah, hogy örült, hogy vigyorgott minden 1785 5 | csillagába; hah, hogy örült, hogy vigyorgott minden ördög, 1786 5 | vigyorgott minden ördög, hogy tartotta a lehulló elé a 1787 5 | volt mindig.~Õ tudta jól, hogy mi az õ neve!~És szeretett 1788 5 | vasegészséggel áldotta meg, hogy semmi meg nem ártott neki. 1789 5 | nem ártott neki. Ahelyett hogy vénült volna, fiatalodott. 1790 5 | azt elõre kimondta Timár, hogy ezen a házon egyetlenegy 1791 5 | gyermek. Timár azt mondta, hogy maga fogja õt mindenre megtanítani. 1792 5 | tanulni.~Timár azt hitte már, hogy ez mindig így fog menni, 1793 5 | ez mindig így fog menni, hogy az egészen így van rendén; 1794 5 | egészen így van rendén; s hogy ezt az életet csak folytatni 1795 5 | Nyolc éve múlt már annak, hogy Timár legelõször a kis szigetre 1796 5 | elvisz magával. Én tudom, hogy meghalok. Húsz éve már, 1797 5 | meghalok. Húsz éve már, hogy szenvedek abban a bajban, 1798 5 | sokáig. Egy egész éve már, hogy nem alszom; semmit sem. 1799 5 | csak az erõs akarat tart, hogy le nem roskadok. Ezen a 1800 5 | szó az igazi. Te érzed, hogy mi vagy Noéminek, s hogy 1801 5 | hogy mi vagy Noéminek, s hogy Noémi rád nézve kicsoda. 1802 5 | engem? Meghalhatok anélkül, hogy imádsággal alkalmatlankodnám 1803 5 | háborította mindig. Õ látta, hogy Teréza egészsége hanyatlik. 1804 5 | gondolt arra a lehetségre, hogy ha egyszer Teréza meg találna 1805 5 | mi lenne akkor Noémibõl?~Hogy hagyná akkor itt, mint szokta, 1806 5 | azt az észrevételt tette, hogy bizony talán jó volna annak 1807 5 | hallott.~Nemcsak arra gondolt, hogy ez a nõ Noémi anyja, s egyedüli 1808 5 | távol van; hanem arra is, hogy az a nõ egy nagy lélek volt, 1809 5 | sors kiválasztott magának, hogy mint Jób prófétán, gyötrelmeinek 1810 5 | Élete és halála bizonyítja, hogy mit tett, és mit szenvedett.~ 1811 5 | a gondolatra jött Timár, hogy talán azért hozta õt össze 1812 5 | õt össze e nõvel a sors, hogy kárpótolja azt nagy szenvedéseiért 1813 5 | szenvedéseiért éppen õáltala, és hogy mindazon nagy botlásainak, 1814 5 | lelkében, mely azt mondá, hogy egy nagy örökség száll reá 1815 5 | viselte.~Noémi még nem tudta, hogy anyja halálos beteg. Teréza 1816 5 | Teréza azt mondá neki, hogy szokott baj ez nõknél, kik 1817 5 | gyümölcskufárnõ nem gyõzött sóhajtani, hogy már csak ideje volna igazán 1818 5 | Almira ugatása jelenté, hogy idegen közeledik. Teréza 1819 5 | találta a maga részérõl, hogy azzal, aki most jön, neki 1820 5 | áttolni a másik szobába; úgy, hogy mire a fõtisztelendõ úr 1821 5 | akarna valakinek nyújtani, hogy azt megcsókolja. Teréza 1822 5 | Ismerlek, jó uram, s hogy bûnös vagyok, azt is tudom. 1823 5 | fecsegõ vén banya? Azt kérded, hogy mi hozott e helyre? Te Istentõl 1824 5 | ismersz?~- Mondtam már, hogy ismerlek. Te vagy az a pap, 1825 5 | bûnbánatlan. Azért érte a sors, hogy halála után, mint a kutya, 1826 5 | ha tehát azt nem akarod, hogy téged is, mint a kutyát, 1827 5 | állatok hozták hírül hozzám, hogy halálodon vagy, könyörögtek, 1828 5 | halálodon vagy, könyörögtek, hogy jöjjek ide, oldjalak fel; 1829 5 | tanítottad egyetlen leányodat, hogy gyalázatban éljen?~- Mi 1830 5 | meg nekem a szentírásból, hogy az Isten mikor teremtett 1831 5 | gyermek atyjának nevez.~- S hogy híják azt az embert?~- Mihálynak.~- 1832 5 | tudsz felõle?~- Azt tudom, hogy becsületes ember, és Noémit 1833 5 | hívja-e minden ember a pénzt, hogy „Krisztus”; ha elfogyott 1834 5 | Úgy maradtam a földön, hogy semmit sem hagytak számomra 1835 5 | tõled, hanem azt kérdezem, hogy ki az az ember, aki itt 1836 5 | az a gyermek? Lehetetlen, hogy ne tudnád annak az embernek 1837 5 | Nagy okai lehetnek rá, hogy azokat õrizze. De én õt 1838 5 | nem tudok egyebet, mint hogy szeret, és szerettetik. 1839 5 | világban.~- Jó szerencse, hogy ezt a szigetet a török szultán 1840 5 | agyában annál a gondolatnál, hogy ez a fõpap eléje fog lépni, 1841 5 | Hallgass meg még egy szót, hogy meggyõzzelek, mennyire 1842 5 | az én hitem az Istenben, hogy nem vagyok pogány; nézzed: 1843 5 | nagy a hitem az Istenben, hogy éjente ezzel a szõnyeggel 1844 5 | takarózom; pedig tudva van, hogy Brussában négy hét óta dühöng 1845 5 | válaszoljon. Arra a felfedezésre, hogy az a gyapotszõnyeg Brussából 1846 5 | idõben, amit úgy hínak, hogy »vénasszonyok nyara«. A 1847 5 | kívánom. Én nem akarom, hogy mikor valakinek öröme van, 1848 5 | világtól, s még nem tudom, hogy Noémit kire hagytam itt.”~ 1849 5 | Timár azon gondolkozott, hogy most már ezzel a sírral 1850 1 | Akkor határozta el rá magát, hogy visszatérjen a világba. 1851 1 | tõle.~Noémi nem is tudta, hogy mi az a tél abban a hazában, 1852 1 | Új-Szõnynél. A Duna úgy zajlott, hogy nem lehetett rajta átkelni.~ 1853 1 | Hiszen Timéához siet. Azért, hogy elváljék tõle.~El van határozva. 1854 1 | gondolat bántotta mégis nagyon. Hogy Timéa boldog legyen.~Bár 1855 1 | ellene valami vádat felhozni, hogy úgy taszíthatná el magától, 1856 1 | nyújtá eléje fehér arcát, hogy csókolja meg.~Timár azzal 1857 1 | azzal szobájába sietett, hogy úti köntöseit felcserélje.~ 1858 1 | akart elébb tanácskozni, hogy miként kezdhessen válópert 1859 1 | Meghagyta cselédeinek, hogy mindenki elõtt tartsák titokban 1860 1 | s már fogta a kilincset, hogy akárki jön, azt még az ajtóból 1861 1 | tudhatom.~- Én pedig tudom, hogy ön mit akar.~- Én?~- Nem 1862 1 | tekintve Athalie arcába.~- Hogy mit akar ön tõlem megtudni, 1863 1 | kitalálni. Hány éve már annak, hogy az ön házánál vagyok?~- 1864 1 | egy éve már azt hittem, hogy a szomorújátéknak vége. 1865 1 | folyvást. S ön tudhatja jól, hogy senki a kerek földön nem 1866 1 | az nem kívánhatja úgy, hogy ön sokáig éljen, miként 1867 1 | Mindent?~- Igen. Eleget arra, hogy elkárhozzunk mind a hárman; 1868 1 | majd a saját öt érzékeivel, hogy minek rágalmazzák az oltári 1869 1 | az oltárrámából a földre, hogy meghallgasson egy városi 1870 1 | mendemondát, mely azt kürtölé, hogy a délceg õrnagy párbajt 1871 1 | valakinek úgy szerezni örömet, hogy abból másnak nagy keserûsége 1872 1 | könnyeknek az lett a következése, hogy Zófi asszony egy skatulyát 1873 1 | Mi volt a dobozban?~- Hogy mi volt a dobozban, az nem 1874 1 | érdekes önre nézve, mint hogy mi lehetett a levélben. 1875 1 | tudom, mi volt benne.~- Hogy tudja ön?~- Mert a szent 1876 1 | elmond - mert tudja jól, hogy azzal, amit nekem elmond, 1877 1 | cselédtársának, elmondani, hogy mi rosszat mível az asszonya. 1878 1 | szégyenli ön még magát, uram, hogy velem itt suttog?~- Szóljon 1879 1 | tartalma az is lehetett, hogy a kérdezõ örökre elutasíttatik. 1880 1 | véletlenül megérkezett... Ejh, de hogy is jöhetett ily alkalmatlan 1881 1 | menni. Az ember azt hihetné, hogy egy ilyen napon olyan biztosan 1882 1 | el van zárolva a város, hogy abba még egy nyughatatlan 1883 1 | aki egyszer kívül rekedt. Hogy tudott ön éppen ma általjönni?~- 1884 1 | õt meglepte? Nem érezte, hogy reszkettek a kezei az ön 1885 1 | önnek egy rossz tanácsot, hogy hihessen majd saját szemeinek. 1886 1 | végig rajta.~- Azt hittem, hogy ön férfi. S mikor önnek 1887 1 | szavakkal fordult Timárhoz, hogy az már kételkedni kezdett 1888 1 | kezdett benne, s kezdte hinni, hogy amit hallott, az csak mese; 1889 1 | közel simult Mihályhoz, hogy keble annak vállát érte, 1890 1 | olyan közel voltak arcához, hogy lélegzete forróságát érezheté; 1891 1 | sem jutna eszébe senkinek, hogy a szekrény polcai alá illesztett 1892 1 | titkos lesbe, s kihallgatta, hogy mit beszélnek azok egymás 1893 1 | eljár, s azt nem tudhatták, hogy titkaikat az érdekelt fél 1894 1 | De én kevély voltam arra, hogy lopjak!~- Tehát abból a 1895 1 | volt rá szükségem soha, hogy rejtekúton lépjek be hozzá. 1896 1 | aluszik, s ön tudja jól, hogy én keresztüljárhatok a szobáján. 1897 1 | valami, tán védangyala, hogy ezt a kulcsot dobja bele 1898 1 | tõrbotot? Ön nem tudhatja, hogy mi fog történni. A Szent 1899 1 | egyszer aztán felveté a fejét, hogy még valamit kérdezzen Athalie-tól.~ 1900 1 | rejtélyes kulcs bizonyítá, hogy nem álmodott.~Ilyen kínt 1901 1 | délig; ebéd után azt mondta, hogy a Balatonra megy le, a halászatot, 1902 1 | bizonyítványa. Rég kívánta azt. Hogy lelkét megnyugtassa, hogy 1903 1 | Hogy lelkét megnyugtassa, hogy elmondhassa: most már kölcsönösen 1904 1 | tartozunk egymásnak semmivel! Hogy meg tudja vetni, utálni, 1905 1 | is.~Most kezdte érezni, hogy Timéa milyen nagy kincs. 1906 1 | gondolatnál állapodnék meg, hogy gyilokkal kezében, orozva 1907 1 | tagadhatta meg magától, hogy azt a tõrbotot meg azt a 1908 1 | Itt volt a dicsõsége.~Jó, hogy föld alatti sötétség van 1909 1 | állt Timárral szemközt, hogy a lámpa teljes fényét arcára 1910 1 | emelte ajkaihoz a kardot, hogy Timár rettegni kezdett: 1911 1 | annyira vitte a bátorságot, hogy meg merte fogni e kard markolatát, 1912 1 | vágni... Ah! ha tudta volna, hogy valaki van itt a közelben, 1913 1 | Timár közel volt hozzá, hogy kirúgja maga elõl a szentképet, 1914 1 | méltósággal int az õrnagynak, hogy foglaljon helyet egy széken. 1915 1 | kardom kettétörésén múlt, hogy ezt meg nem öltem. E párbajnak 1916 1 | néhány percnyi találkozást, hogy önnek mindent elmondhassak, 1917 1 | mely engemet rábírt arra, hogy önnek alkalmat adjak vélem 1918 1 | Tehát ott kezdem, asszonyom, hogy nehány nap óta jár itt a 1919 1 | katonatisztek vannak. Úgy látszik, hogy nagy világfi s mulatságos 1920 1 | világfi s mulatságos társalgó. Hogy ki ez ember, azt közelebbrõl 1921 1 | Láttam.~- S nem emlékszik rá, hogy valaha azelõtt látta volna 1922 1 | óta. Pénze, úgy látszott, hogy volt elég. Ittlétének indokát 1923 1 | a gyanúra kezdett jönni, hogy ez egy kalandor. Egy este 1924 1 | embert. Meg kellett tudnunk, hogy egy ember, aki társaságunkba 1925 1 | szokott mondatával állt elõ, hogy õneki Levetinczy úrral vannak 1926 1 | én arra szántam magamat, hogy egészen kíméletlenül fogok 1927 1 | kétkedünk benne méltán, hogy Levetinczy úrnak önnel bármi 1928 1 | amik kényes természetûek. Hogy ön kicsoda, azt nem tudjuk; 1929 1 | tudjuk; hanem az bizonyos, hogy Levetinczy úr egy derék, 1930 1 | hevült annál a gondolatnál, hogy íme a férfi, kit szíve imád, 1931 1 | Az õrnagy folytatá, ki hogy Timéa arcát ne sértse tekintetével, 1932 1 | azt hiszik Levetinczyrõl, hogy az egy gazdag ember, hogy 1933 1 | hogy az egy gazdag ember, hogy híre nagy, esze csodálatos, 1934 1 | híre nagy, esze csodálatos, hogy boldog családapa, hogy hû 1935 1 | hogy boldog családapa, hogy hû alattvaló? No hát én 1936 1 | hát én megmutatom önöknek, hogy ez az ember, ez a Levetinczy, 1937 1 | ütést.~- Mindjárt láttam, hogy ez az ember megbánta, amit 1938 1 | kard van az oldalán, tudja, hogy mit szokás egy ilyen találkozás 1939 1 | s olyat vágtam a fejére, hogy összerogyott. Szerencséjére 1940 1 | csapás közben, s ez okozta, hogy eltörött. Másnap, mint orvosunktól 1941 1 | alig volt észrevehetõ, hogy megcsókolta. Timéa nem vonta 1942 1 | találkozást, asszonyom, hogy itt ön elõtt eldicsekedjem 1943 1 | kötelesség; nem is azért, hogy jutalmamat kérjem, amit 1944 1 | miatt. Asszonyom! Lehetõ-e, hogy abban, amit amaz ember mondott, 1945 1 | a kérdést, lehetõ-e az, hogy csak egy igaz szó is volt 1946 1 | ezekben valami lehetõség? Hogy Timár élete azt a rettenetes 1947 1 | tarthat vissza semmi tekintet, hogy az Isten irgalmára ne kérjem 1948 1 | Hisz én nem engedhetem azt, hogy ön megsemmisüljön, én nem 1949 1 | nézhetem azt hidegvérrel, hogy önt magával ragadja együtt 1950 1 | biztosíthatom önt róla, hogy az az ember, akárki volt, 1951 1 | lélekkel mondhatom önnek, hogy Levetinczy úr vagyona között 1952 1 | vagyonát el nem vette soha, hogy valakinek szemrehányásától 1953 1 | legyen kénytelen valaha, hogy valami szerzeményének eredetét 1954 1 | álltam: ha való volna az, hogy ön szenved, hogy ön nem 1955 1 | volna az, hogy ön szenved, hogy ön nem boldog, akkor nem 1956 1 | lágy hangon az õrnagyhoz -, hogy önnek szavait végighallgatám, 1957 1 | végighallgatám, bizonyítja azt, hogy önt tisztelem. Hagyja meg 1958 1 | világot, tudja-e valaki, hogy egy szavam, egy könnyem 1959 1 | mélyét, a halál országát, hogy engem megmentsen. Mint bohó, 1960 1 | hagy, s akkor jött oda, hogy fölvegyen, keblére tûzzön; 1961 1 | szeret? Én mondjam azt, hogy gyûlölöm? Én, aki mindenemet 1962 1 | legkeserítõbb bántalom, hogy férjem hozzám hûtelen volt, 1963 1 | férjem hozzám hûtelen volt, hogy mást szeretett, azt mondanám: „ 1964 1 | tõle soha; mert én tudom, hogy mivel tartozom esküvésemnek, 1965 1 | zokogott.~Timéa elhallgatott, hogy nyugalmát visszanyerhesse. 1966 1 | rátekintek, azt fogom gondolni, hogy ön nemes lélek, s gyógyulni 1967 1 | gyógyulni fogok általa. Hogy ön hosszú évek óta nem szólt, 1968 1 | azzal kiengesztelte azt, hogy egykor miért szólt, miért 1969 1 | szava hangzott, szitkozódva, hogy ki oltotta el a lépcsõházban 1970 2 | nem lehet jutni anélkül, hogy az ember valamennyi jegyszedõt 1971 2 | parancsolva a városkapitánytól, hogy este nyolc órától reggeli 1972 2 | jégen.~Az ugyan meglehet, hogy amit amaz egyházfejedelem 1973 2 | volna terjedve a városban, hogy az arany ember késõ éjjel 1974 2 | rátalálnak az üldözõ rémek.~Hogy elpirult az alabástromarc!~ 1975 2 | odáig le kell aláznia fejét, hogy azt az embert, kit gyûlölt 1976 2 | fölött. Maga fölött! Anélkül, hogy az emelkedett volna.~És 1977 2 | boldogtalanságának egy oka van: az, hogy Timár „arany ember”.~Bálványozzák, 1978 2 | tud senki arra gondolni, hogy õt megcsalja, meglopja, 1979 2 | meglopja, meggyalázza, hogy becsülete gyémántjából egy 1980 2 | Valami azt súgja neki, hogy ez elõl az ember elõl jó 1981 2 | valami.~Majd arra gondol, hogy elviszi Noémit Dódival együtt, 1982 2 | egyenlítõig: Timár arra gondolt, hogy nagy õrültség volt tõle 1983 2 | végigtöprenkedni!~Mégis rátért, hogy gyertyát fog gyújtani. A 1984 2 | lakhelyére; tanúskodva afelõl; hogy Timár fél év alatt egyik 1985 2 | levélre Timéa írta fel, hogy õ már intézkedett e tárgyban.~ 1986 2 | világrendnek az a hypomocliona, hogy az elkövetett bûn ne legyen 1987 2 | gyöngéd alapú kedély volt, hogy e túlságos szerencséjének, 1988 2 | volna az egészet, azért, hogy azt hihesse, hogy számadása 1989 2 | azért, hogy azt hihesse, hogy számadása a sorssal be van 1990 2 | van fejezve. De érezte, hogy bûnhõdése éppen abban áll, 1991 2 | bûnhõdése éppen abban áll, hogy ennyi gazdagság, hatalom, 1992 2 | van õ azok alá temetve, hogy fel ne bírjon kelni arra 1993 2 | meghalt, akkor megtudta, hogy mi volt az rá nézve. Most 1994 2 | volt, lázálmában látott; hogy elevenen eltemetve fekszik 1995 2 | is.~Most jutott eszébe, hogy mikor a lépcsõn lejött, 1996 2 | szorgalmasnak mutatta magát, hogy a legnagyobb bizalmat kellett 1997 2 | tantième-je is oly nagy volt, hogy abból nemcsak megélhetett, 1998 2 | általa elkövetett csalás, hogy az utóbbi években az ön 1999 2 | liszttel hamisította meg, hogy a forgalmat ezáltal nagyobbítsa, 2000 2 | belõle a gonosztevõ, remélve, hogy kiszabadulásakor majd elõveszi: -