Part,  Chapter

 1 2 |        férfitekintet.~Igaz, hogy még gyermek, alig több tizenhárom évesnél;
 2 4 |             malomnak, s a szép fehér gyermek is a szép fehér cicának.~
 3 4 |           alant a sok között. Csak a gyermek nem félt még semmitõl.~Most
 4 7 |          közeledõ alakot bevárják.~A gyermek azzal gondolta vendégeit
 5 7 |              rakott benne magának.~A gyermek elvégezte a hajósokkal a
 6 8 |        sikolt egyet a nádasban, síró gyermek hangját utánozva, s a zúgó
 7 9 |             hozzám jössz-e? s erre a gyermek olyan vígan nevetett.~Krisztyán
 8 9 |              okos állat ott feküdt a gyermek elõtt, farkát csóválva és
 9 9 |             más, mint egy Isten, egy gyermek és egy eb. Nem merem azt
10 9 |            Narcissza is számít. Bohó gyermek.~Tudnak igen sokan ittlétünk
11 9 |              Õ akkor tizenhárom éves gyermek volt, mikor így elpusztultunk,
12 10|             neki a pénzt, fordítsa a gyermek javára. És add át neki a
13 14|          kormányt, s sírva, mint egy gyermek, futott végig a hajófödözeten
14 1 |      foglalkozást.~A karcsú, nyúlánk gyermek arca és alakja valami lélekjelenésszerû
15 1 |           hirtelen levette a kezét a gyermek fejérõl. - De csak nem történt
16 1 |        sorsával.~Mint magára hagyott gyermek, azon nagy, elõtte érthetetlen
17 3 |              cukros sütemény? Hiszen gyermek.”~„Azután nem is jutna az
18 5 |              a tréfás csínyen kapott gyermek. - Hát te, Miska, nem jössz
19 5 |              bolondot ûzzön.~Szegény gyermek egész tréfa tárgya rá nézve.~
20 5 |        örömmel ült le az asztalhoz a gyermek, szemközt a hódító szép
21 5 |       gyermekkéz nyúl hozzá.~Hanem a gyermek fejében megmaradt ez a szó,
22 5 |      cukorsüteményt választott. Ez a gyermek bizony még azt sem tudta,
23 5 |             visszanyújtá Timéának.~A gyermek otthagyta azt a tányérján,
24 5 |           veszett fáradság. Most még gyermek ugyan, de elõreláthatólag
25 5 |              lesz belõle. Aztán árva gyermek, aztán török leány, még
26 5 |         megkért nõül. Hozzámégy-e?~A gyermek ijedten tekinte Athalie-ra,
27 5 |          gyönyörködött benne, hogy a gyermek nem tud elaludni attól a
28 5 |          egészen kegyes munka volt a gyermek fejét így elkábítani azzal,
29 5 |          elõtt kiegészíté a mesét. A gyermek mindenkitõl azt hallá, még
30 5 |         boldog: legyen ön még sokáig gyermek. De ha egyszer eljön egy
31 5 |           Azok nevetnek a megtréfált gyermek fölött, ki oly sietve hímzi
32 7 |               Zófia asszony kapott a gyermek érdekeltségén, s hozzálátott
33 7 |           szeretet fejében ment, s a gyermek nem tudta azt, hogy ez neki
34 7 |            Hát haragudjék! - szólt a gyermek dacosan, kifacsarva áztatott
35 7 |            kegyelemkenyérre fogadott gyermek, aki olyan alázatos volt
36 7 |           folytatta vele mindenki. A gyermek egészen meg volt már háborodva
37 7 |            fogsz már lenni”.~Szegény gyermek! Hogy tudott volna elaludni,
38 8 |              jutott eszébe, melyet a gyermek mondott el félelmében a
39 8 |           menyegzõi nap óta megszûnt gyermek lenni. Komoly és hallgatag
40 1 |           tudja magyarázni.~- Óh, te gyermek! - sóhajta Timár, felállva
41 1 |             Nem, uram, én nem vagyok gyermek. Én tudom, hogy mi vagyok:
42 3 |       eltakarta az arcát, s mint egy gyermek, félig nevetve, félig sírva
43 3 |           jókedvûen nevetett, mint a gyermek, aki sokáig fél a vízbe
44 3 | fösvénykedett azzal a szóval, mint a gyermek, aki valamely kedvenc ételéhez
45 4 |             azt tartják, hogy a síró gyermek feje alá téve, azt édesen
46 4 |     homlokomon most is. És az ötéves gyermek odafenn úgy kacagott utánunk,
47 5 |            kiegészíté a varázst: egy gyermek, ki soha nem szeretett senkit,
48 6 |           Térj eszedre! Nem vagy már gyermek, hogy szenvedélyeid játsszanak
49 8 |            nõt, önfeledten, mint egy gyermek futott oda hozzá, és sírással,
50 1 |              nálunk. A nõ meghalt, a gyermek itt maradt. Ez a harmadik.~
51 1 |     szegleteit, két piros orcáját. A gyermek angyal­torzképet csinált
52 1 |          hosszan hallgatott, amint a gyermek aludt.~Mikor aztán fölébredt
53 1 |     visszakönyöröghette tõle; mert a gyermek mindent a szájába akar tenni,
54 1 |              lehetnek boldogok; ez a gyermek csak itt járhat fölemelt
55 1 |              féreg számára, egy árva gyermek számára, akinek se apja,
56 1 |            el a legelsõ szót, amit a gyermek megtanul kimondani. Mint
57 1 |              meghalt?~Azután kezdi a gyermek az életet megismerni a szomorúbb
58 2 |             keblén a szétzúzott fejû gyermek. Óh! milyen kínt gyûjtött
59 2 |               Óh! már nem olyan síró gyermek. Hiszen elmúlt egyéves.~-
60 2 |          aminõt jutalmul kap az a jó gyermek, ki a danára szépen elalszik.~
61 2 |              A hajnalsugárra aztán a gyermek volt a legelsõ, aki fölébredt,
62 2 |      lehetett tovább alva maradni. A gyermek lármázott, fecsegett: hogy
63 2 |              a házat. Mi az, Dódi?~A gyermek mondott rá valamit, ami
64 3 |        ráütött könnyedén a kárt tevõ gyermek kezére, amitõl az szörnyen
65 3 |             megütött kis kezet; de a gyermek csak egyre szepegett, s
66 3 |            nagyon beteg”.~Most meg a gyermek is!~Szegény Noémi!~A kis
67 3 |        kínjai!~Óh! az borzasztó, egy gyermek, aki panaszkodni nem tud,
68 3 |            Nincsen.~Noémi leborult a gyermek ágyacskája mellé, odaérteté
69 3 |              a te szép szemeiddel!~A gyermek pedig nem akart a szép szemeivel
70 3 |             volt e szemsugárban. Egy gyermek nézése, aki már megtanult
71 3 |              rám így, ne nézz rám.~A gyermek nem sírt, csak rekedten
72 3 |             legyen.~Noémi az volt.~A gyermek egyre rosszabbul lett. Teréza
73 3 |                Jó lesz, Mihály!~És a gyermek egyre rosszabbul lett.~És
74 3 |              Noémi azt az éjszakát a gyermek mellett virrasztá át. És
75 3 |              Olyan sokat alszik az a gyermek! - monda Mihály. - Mért
76 3 |          maga álmából küldött neki a gyermek.~Másnap reggel megint csak
77 5 |           Egészséges, eszes, jókedvû gyermek. Timár azt mondta, hogy
78 5 |         Aztán meg egy férfi, meg egy gyermek?~- Úgy van!~- S ez a férfi
79 5 |                Kicsoda?~- Az, akit a gyermek atyjának nevez.~- S hogy
80 5 |            nincs megkeresztelve az a gyermek? Lehetetlen, hogy ne tudnád
81 2 |          szobában, és félt, mint egy gyermek, kinek zsiványkalandokat
82 4 |         híják, ugye? Kedves kis okos gyermek. Hogy félt tõlem azért,
83 4 |             rám sem ügyelne. Mikor a gyermek sikoltani kezdett, a cudar
84 4 |         aztán Dódinak könyörögtem. A gyermek jószívû, megszánt, odajött,
85 6 |               Anyám - szól egyszer a gyermek -, hajtsd ide a fejedet,
86 6 |         Almira meg ne halna addig!~A gyermek fölkelt a kis zsámolyról,
87 6 |          kínlódva emelte föl fejét a gyermek ölébõl, s nyakát felnyújtva,
88 7 |         kíséri õt ki asszony, férfi, gyermek.~Athalie is ott van a kíséretben.~
89 9 |     odavezette az alvó gyermekhez.~A gyermek felébredt a csókokra, felnyitá
90 9 |          Noémi homlokát.~- Kedves jó gyermek te! Én nem írhatok Timéának,
91 9 |              sorokat szépen leírta a gyermek a vonalazott papírra, egy
92 11|              hogy imádják.~Akkor egy gyermek vetõdik a házhoz. Egy ágrólszakadt,
93 14|              Komáromból. Ábécetanuló gyermek voltam akkor, mikor annak
94 14|        amikrõl én beszéltem. Az alvó gyermek szépapja ölébõl szépanyjáéba