Part,  Chapter

 1 7|                                      ALMIRA ÉS NARCISSZA~Timár a rejtett
 2 7|           mindjárt elvezettetem önt. Almira!~Timár szétnézett, hogy
 3 7|              a kertnek jön elõ az az Almira, aki õket a járt útra vezesse.
 4 7|              öreg dobot verne.~- No, Almira, vezesd el ezt az urat a
 5 7|             hát.~- Ah! tehát õ az az Almira, aki engemet el fog vezetni!
 6 7|            le vagyok érte kötelezve, Almira kisasszony! - szólt Timár
 7 7|      asszonyát, s ment a kutya után.~Almira folyvást a köpenye szegleténél
 8 7|              is tudnia kellett, hogy Almira hova viszi az idegent. Hol
 9 7|       Narcisszát magához hívta; mert Almira valami mély torokhangokat
10 7|        darabja a foga közt maradjon.~Almira igen szép útifüves ösvényen
11 7|              sem állt többé a lábán.~Almira abban a pillanatban, amelyben
12 7|            tréfálni. Nem bántotta õt Almira, csak fogta szépen a gallérját,
13 7|            õt kiengesztelni, nevezte Almira kisasszonynak, jó barátnõjének,
14 7|      hangjára, s messzirõl kiáltozta Almira nevét; mire aztán elereszté
15 7|           lövöldözzön ám, mert akkor Almira lefogja. A lövésért borzasztóan
16 7|              hogy már ezentúl, amint Almira meglátja önnek a kezében
17 7|            Már messzirõl hallatszott Almira csaholása. Az az üdvözlõ
18 7|          eléje szalad a közeledõnek.~Almira feleúton érte a kiszállókat,
19 7|        akárhogy emelgeti is a füleit Almira, s akárhogy törleszkedik
20 7|             szépen”.~Ekkor egyszerre Almira vonta magára a figyelmet.
21 8|            saját érdekeit szolgálja.~Almira dühösen ugatott a közeledõre,
22 8|      kutyának válaszolt:~- Sunyj le, Almira!~A jövevény otthonias biztonsággal
23 8|             meg a Tatalián? - Nesze, Almira! Aztán ne haragudjál rám,
24 8|          hogy se Timár nincs ott, se Almira. Otthagyták mind a ketten.
25 8|         magának az illatos szénában; Almira pedig elbújt valami odújában
26 8|              az orrod elõtt. Tessék!~Almira egyszerre a legnagyobb düh
27 8|              hangon e szót hallatá: „Almira?”, ugyanakkor suttogá egy
28 8|            suttogá egy másik hang is Almira nevét a tornácra nyíló ajtóból,
29 8|              a gondolat keltett fel. Almira!~A hívásra elõjött odújából
30 8|             alatt leheveretlen. Jer, Almira, hadd oldjalak fel.~A nagy
31 9|             beleültünk, Noémi, én és Almira. Áteveztem a senki szigetére.
32 9|            fark közül hiányzott, azt Almira ette meg. Az okos állat
33 9|              csónakjukhoz. Teréza és Almira a partig kísérték õket.~
34 3|                Vajon mit csinál most Almira és Narcissza?~Hát mit csinálnának
35 3|             vadászatra való, s abban Almira nem vehet részt; a madarakra
36 3|     víziállatokra. Az is szép sport!~Almira begázol a szép tiszta vízbe,
37 3|           odacsípve ollójánál fogva. Almira kétségbe­esetten szûköl,
38 3|             mit csináljanak mármost? Almira is, Narcissza is, meg a
39 3|     Narcissza is, meg a rák is.~Most Almira figyelme egyszerre másfelé
40 3|        csónakot, azután megcirógatja Almira fejét, s azt kérdi tõle: „
41 3|             De a puska, a puska! Azt Almira nem szereti a kézben látni.
42 3|      gondolta ki Timár, hogy odaadta Almira szájába, s az aztán keresztbe
43 3|              a fülébe.~Mihály haladt Almira vezetése után.~Mintha kicserélték
44 3|           jön elénk.~Teréza asszonyt Almira idézte elõ a házikóból,
45 3|           tûnt a dobasz tarisznya. - Almira! - kiálta az utána sompolygó
46 3|            Hát akkor jól vigyázz rá, Almira, hogy a Narcissza ne bántsa.~
47 4|             innen meg nem mozdulsz”.~Almira megértette azt, és akként
48 4|      távozott. Alig tûntek el, midõn Almira nyugtalanul kezdte a füleit
49 4|        felsõkabátja a karjára vetve.~Almira meg sem moccan közeledtére.
50 4|              sem moccan közeledtére. Almira philosoph. Így okoskodik:
51 4|             ellenséghez.~- Szervusz! Almira, kedves Almira. Ide, ide,
52 4|             Szervusz! Almira, kedves Almira. Ide, ide, kedves kutyácskám.
53 4|            van a kedves Teréza mama?~Almira nem volt feleletre bírható.~-
54 4|        feleletre bírható.~- Szép kis Almira, nézd, mit hoztam neked.
55 4|          bohó vagy. No edd meg, szép Almira.~Almira pedig oda sem szagolt
56 4|             No edd meg, szép Almira.~Almira pedig oda sem szagolt a
57 4|            Akkor aztán megharagudott Almira, nekiállt egy nagy lyukat
58 4|           Azt sem adta tudtul szóval Almira, csak az ínyét húzta fel
59 4|           hogy el van állva az útja. Almira most már a fõzde ajtaja
60 4|        Teréza meglepetve látta, hogy Almira nem a veranda elõtt fekszik,
61 4|          ajtaját õrzi.~- Mi van ott, Almira?~Tódor, amint Teréza hangját
62 4|       ajtaján e szóval: „mi van itt, Almira?”, akkor kiemelkedék vigyorgó
63 5|           magaddal a fegyverét, hogy Almira meg ne támadja érte. Eredj,
64 6|        szorultak fel.~Most hallhatja Almira örvendõ ugatását. A fekete
65 1|        amellett ült az egyik oldalon Almira, a másikon Noémi. Noémi
66 1|              Terézát keresték.~Mikor Almira jelt adott, hogy idegen
67 2|            azt jó jelnek vette. Hogy Almira nem ugat, ennek az oka az,
68 3|            Ne hagyjátok visszajönni. Almira, Almira! Ébredj! Tépd össze!
69 3|       hagyjátok visszajönni. Almira, Almira! Ébredj! Tépd össze! Aha!
70 4|              sietett a kis lak felé. Almira eléje jött, megnyalta a
71 5|              a külsõ szobában, midõn Almira ugatása jelenté, hogy idegen
72 5|             arra a helyre.~Elöl ment Almira. Egy helyen lefeküdt, s
73 4|              az átkozott fenevad, az Almira is ott volt, ott feküdt
74 4|          megszánt, odajött, átölelte Almira nyakát karjaival. Arra a
75 6|          járnak már oda. A harmadik, Almira, a kunyhóban fekszik, s
76 6| orsószárnyára, szélkeleplõt játszik. Almira a szögletben fekszik, s
77 6|           súgni akarok valamit, hogy Almira meg ne hallja.~- Nem érti
78 6|              Hát mondd csak, meg fog Almira halni?~- Bizony meg, kedves
79 6|            kicsikém.~- Hát aztán, ha Almira meghal, ki védelmez meg
80 6|              mennyországba jutunk.~- Almira is?~- Az nem.~- Miért nem?~-
81 6|          jönni nemsokára.~- Óh! csak Almira meg ne halna addig!~A gyermek
82 6|              a nyögõ ebhez.~- Kedves Almira, ne halj meg, ne hagyj itt
83 6|             Megvédelmezlek én téged, Almira.~Az okos állat fölemelé
84 6|        gyilkos, elkárhozott lélek!~- Almira, mért nyögsz oly nagyon?~
85 6|             Erre közelednek.~Ki jön?~Almira kínosan hörög; fel akar
86 6|              ajtót elzáró kötelet, s Almira feláll két lábára, és üdvözlõ
87 6|         vannak.~Mihály, Noémi, Dódi.~Almira odavánszorog kedves gazdájához,