Part,  Chapter

 1 3      |          keresztül a férfira, aki ezt mondá.~Egy idegen, elõtte érthetetlen
 2 4      |         távolban látott hajóra, s azt mondá csendesen, elmorzsolgatva
 3 4      |                Nagy pazarlás volna! - mondá Timár. - Még ma többször
 4 5      |     inspiciens a hajóbiztossal, s azt mondá neki:~- Ön komáromi lakos.
 5 6      |           ismerem ezeket a betûket! - mondá Timéa.~Azok latin betûk.~
 6 7      |               ezt az urat a partra! - mondá neki a nõ; mire a megszólított
 7 7      |          homlokát, s ismét fennhangon mondá neki:~- Mármost eredj; vedd
 8 8      |          akarta.~A jövevény pedig azt mondá neki:~- Ah! be megszépültél
 9 8      |               s a ház asszonyának azt mondá:~- Az utas úr és kisasszonya
10 8      |               Mindjárt készen lesz! - mondá a nõ. - Noémi! Segíts a
11 9      |     kisleányomat ölben hordoztam, azt mondá: ezeket a gyermekeket összeházasítjuk.
12 9      |              elõl meghúzta magát. Azt mondá, hogy ez a sziget senkié.
13 11     |              érinték.~Az utasítás azt mondá, hogy szívgödrét is be kell
14 12     |               szemfödél.~Estefelé azt mondá Mihály az embereinek, hogy
15 12     |               darab posztót tettek! - mondá magában.~Aztán egy nehéz
16 1      |          leányt a parasztszekérbõl, s mondá neki, hogy itthon vannak.~
17 1      |              egy gyertyatartót, s azt mondá Timárnak: „No jól van, hozd
18 1      |              kedvében találtak, s azt mondá Timárnak: „No hát, Mihály,
19 1      |              felnyitá a dobozt, s azt mondá rá:~- Fi donc! hisz ennek
20 1      |          török csemegével. Az meg azt mondá neki, hogy rosszak a fogai,
21 2      |      átolvasta a levelet, s aztán azt mondá Timárnak:~- Jól van, pajtás!
22 2      |          meglátogatott bennünket, azt mondá a várkormányzónak: „Én azt
23 3      |             Mit kísértesz te engem? - mondá magában Timár, s hátat fordított
24 3      |           egyedül maradt a hajón. Azt mondá, összeszámolja a partra
25 3      |               alá, s végsugarával ezt mondá Timárnak:~„Gazdag vagy!
26 4      |             súgva, félig sikoltva azt mondá Athalie-nak, hogy bizony
27 4      |              S ezentúl (ezt már súgva mondá) biztos lehetsz felõle,
28 5      |            felöltve télikabátját, azt mondá, hogy mármost megy a gschäftbe.
29 5      |              Engem csak az bosszant - mondá Athalie -, hogy mindenre
30 5      |            Athalie-val, ki, midõn azt mondá võlegényének, hogy vessen
31 5      |             okozott vele.~Egyszer azt mondá Athalie Timéának, mikor
32 5      |               tréfa volt.~Athalie azt mondá Timéának:~- No lássad, a
33 7      |              menyegzõt megelõzte, azt mondá Athalie Timéának:~- A mai
34 7      |          összeállítva. Kacsuka úr azt mondá, hogy rózsákat hozott a
35 7      |           fehér kesztyûs kezével, azt mondá neki mosolyogva:~- Már mai
36 8      |       hetetlen tisztelõje. Kegyed azt mondá, hogy van Belgrádban egy
37 8      |      nyugodtan Mihály szemébe, és azt mondá:~- Már meggondoltam.~Zófia
38 8      |             Mihálynak a kezét, és ezt mondá halkan, de biztos hangon:~-
39 3      |              puha rózsahalomra, s azt mondá:~- Ah! milyen jó volna egy
40 3      |             undor és a panasz hangján mondá:~- Nézze ön, ott jön...~-
41 3      |              én viszem.~- Nem, nem! - mondá Noémi. - Nálam marad. Én
42 4      |               után Teréza asszony azt mondá vendégének, hogy ma nem
43 4      |          megnézte a drágaságot, s azt mondá:~- Pierre de Strass; testvérek
44 5      |          elgondolkozott, s ezután azt mondá:~- Nem, semmit.~És Timár
45 5      |             égvilágú szemeivel, s azt mondá neki édesen könyörgõ hangon:~-
46 6      |                        Fabula uram! - mondá Timár hûséges sáfárjának -
47 8      |             Kezét karjába ölté, s azt mondá neki:~- Menjünk reggelizni.~
48 8      |             kacagással vegyült hangon mondá neki:~- Nézd, nézd! Az én
49 8      |               Hanem a szívdobogás azt mondá neki; „Ne lopj!”~Most már
50 1      |    mindannyiszor megfenyegeté, és azt mondá, hogy rossz a világ.~- Pedig
51 1      |            vállára tette kezét, s azt mondá neki:~- Egy szegény csempésznek
52 1      |               nagyot kiáltva; tán azt mondá: „ugyan mit kérded azt?”,
53 1      |        csókokat arcán.~Teréza nevetve mondá:~- Szegény csempésznõ árvája!
54 2      |          odahívta a halászokat, s azt mondá nekik, hogy szállítsák ezeket
55 2      |             kaphatta a gyermeket, azt mondá neki:~- Most már aztán itt
56 3      |            mindig. Timéa nevét ki nem mondá soha. Az nem foglalta el
57 3      |              agy forrósága, akkor azt mondá Noéminek:~„Óh, milyen szép
58 3      |              felszürcsölte azt, s azt mondá, hogy jólesett.~Noémi mutatta,
59 3      |    ingecskéjét varrom.”)~És aztán azt mondá neki:~- Magamnak varrok
60 3      |            kezdé.~- Milyen különös! - mondá. - Ennek a rózsának semmi
61 3      |              illata nincs.~- Ez az? - mondá kérdve Noéminek.~Noémi bámulva
62 4      |             mindig látja.~Egyszer azt mondá Noémi Timárnak:~- Mihály,
63 4      |             ökölre Noémi két kezében. Mondá magában: „Az én rossz csillagzatom!
64 4      | kétszer-háromszor azóta. Most hát azt mondá, hogy majd ott fogja tölteni
65 4      |          dínomdánom kezdete elõtt azt mondá Fabula Jánosnak:~- Atyámfia
66 5      |           hangzott lelkében, mely azt mondá, hogy egy nagy örökség száll
67 5      |           napokat okolták. Teréza azt mondá neki, hogy szokott baj ez
68 5      |             megcsókolá a kezét, s azt mondá neki: „Anyám!”~Teréza halkan
69 1      |             rogyott karszékébe, s azt mondá: „nem hiszek önnek”.~- Nem
70 3      |             tõle! hahó!~„Megijedni?”, mondá magában Timár, s hitetlenül
71 4      |               bámult iszonyúan, s azt mondá: „Igen!”~„Akkor én vagyok
72 4      |            kendõt, s cinikus humorral mondá:~- Ez az emlék a Nro három,
73 5      |            Úgy van, ahogy az az ember mondá: szökni az ismerõs világból,
74 6      |            Mihály inkább, ahogy Noémi mondá: „Jobb szeretném, ha háromlábnyi
75 7      |          keveset alszik éjjel, azt is mondá, hogy õ hallotta is azt
76 9      |              elméjük van.~Egyszer azt mondá Noémi - férjének:~- Mihály!
77 10     |          Athalie naiv szégyenkedéssel mondá az õrnagy hallatára, hogy
78 11     |        szolgálattevõ fõhadnagynak azt mondá:~- Te, bajtárs, én téged
79 11     |              jólesett.~Maga pedig azt mondá, hogy nagyon el van törõdve
80 11     |         megvizsgálta a sebeket, s azt mondá, hogy egy sem életveszélyes;
81 [Title]|             erejét az õsi Szûcs vér - mondá a nagynéném; ki maga is