| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] ruralis 1 rút 2 rútul 1 s 2396 s-nek 1 sáfárjai 1 sáfárjának 1 | Frequency [« »] 11328 a 4310 az 2492 hogy 2396 s 2190 nem 1505 egy 1394 és | Jókai Mór Az arany ember IntraText - Concordances s |
Part, Chapter
2001 4 | térdei közé fogta a puskát, s elkezdett falatozni. Oly 2002 4 | mint egy kiéhezett kutya, s nagyokat ivott rá, pattintva 2003 4 | százharminchárom neme van a lopásnak, s azok közül csak huszonhárom 2004 4 | szegény hajóbiztos volt, s maga hámozta a burgonyát 2005 4 | rendõrség megbízásából, s az éppen Timár hajóján szökött 2006 4 | nevetség volt nézni, mikor alá s fel mozgatta; mikor felhúzta, 2007 4 | feje bõrét a homlokára, s azt mondta, hogy „folytasd, 2008 4 | eléje kerültem a hajónak, s Pancsovánál készen vártuk, 2009 4 | útközben hirtelen meghalt, s mert sehol a parton nem 2010 4 | bizonyította be Timár.”~„S az a Timár akkor szegény 2011 4 | Megölte a basát az úton, s eldugta magának a kincseit.”~ 2012 4 | hallgass - dörmögött az öreg; s azzal a fejét a két térdére 2013 4 | meg fognak zsinegeltetni, s aztán a pénzeiket beseprik 2014 4 | adom az egyetlen leányomat, s akkor minden vagyonom a 2015 4 | visszahelyezkedett a karszékbe, s közbe a fogait szívogatta 2016 4 | viszem egy angol hajóra, s mint gyanútalan ember a 2017 4 | mintha sétakocsizásra menne, s majd aztán álutakon a pyraeusi 2018 4 | tûnjék, ha õ maga megy oda, s rám bízta, hogy válogassam 2019 4 | legértékesebbeknek tartok, s azokat rakjam a zsákba. 2020 4 | embernek mégis kezébe jutott. S ettõl az embertõl nem várhatni 2021 4 | Én megtömtem a bõrzsákot, s kihoztam a basához, anélkül, 2022 4 | köpenyem alá vettem azt, s a kertajtón át kiosontam 2023 4 | kezemmel a zsák tartalmát, s jól éreztem benne a boglárokat, 2024 4 | gyöngysorokat, az achátszelencét s a louis d’or-os tekercseket. 2025 4 | múlva az angol hajón voltam, s aztán felszedtük a horgonyt, 2026 4 | áthajóztam egyenesen Amerikába, s a bõrtarisznya is velem 2027 4 | ördög rám nem találhatott, s ott fogom a bicsakot, s 2028 4 | s ott fogom a bicsakot, s kihasítom a bõrzsák oldalát, 2029 4 | egy cserép tintatartó, s a louis d’or-tekercsek mind 2030 4 | másfelé az igazi kincseivel, s elvitte a tõlem nyert titkot 2031 4 | megölte és kifosztotta!”~- S ez a rendkívüli ember, a 2032 4 | vagyok, egyetlen majoresco, s a kutya sem ugat rám azért, 2033 4 | elbírhatatlan!~Õ álszínt játszott. S most minden bûnbe belekeveredett 2034 4 | rázta a hideg, káromkodott, s a fogai vacogtak hozzá. 2035 4 | társak is érthették volna? S miért szidta a Madonnát? 2036 4 | holnap rám ragadhat róla, s ami nem tartozik a legkellemesebb 2037 4 | eloldtuk a kis csónakot, s nekiereszkedtünk a tengernek. 2038 4 | másikat ezóta elnyelte a cápa, s legalább annak a hasában 2039 4 | megvárlak, míg hazajössz. S hogy az idõ ne teljék hiába, 2040 4 | amelyiknek õ volna a kapitánya, s nem bánnám, ha vagy öt évre 2041 4 | tiszteletgerjesztõ madonnáról, s megemlítém, hogy volt szerencsém 2042 4 | ismerni Törökországban, s hogy meglepõen hasonlít 2043 4 | tehát egyenlõ rangunk van, s ha tetszik, tegezzük, ha 2044 4 | várattál magadra, barátom - s én kezdtem nyugtalan lenni 2045 4 | nem akartak megérkezni. S amellett akárhová mentem, 2046 4 | megégetnek az asszonyok, s porodból minden férjnek 2047 4 | hogy mégsem jöttél haza, s a tiszti kávéházban, hol 2048 4 | tisztelettelen szót ejtettem, s a kapott leckét meg fogom 2049 4 | imádója volt leány korában, s most az verekszik meg a 2050 4 | szemére húzta a takaró kendõt, s cinikus humorral mondá:~- 2051 4 | dolog feltûnést okozott, s én könnyen kellemetlen kérdezõsködéseknek 2052 4 | fegyver meg van töltve, s ha mozdulsz, el talál sülni, 2053 4 | Akkor csavargónak nevezett, s azt mondta, hogy takarodjam 2054 4 | ekkor õt is magammal viszem, s valahogy át találtam karolni 2055 4 | pofámra adott, mint az õrnagy, s így a szimmetria helyre 2056 4 | mindjárt rád kerül a sor, s akkor beszélhetsz még sokat 2057 4 | ott feküdt az ágy alatt, s az egész idõ alatt úgy tett, 2058 4 | hogy valaki hívta volna, s nekem ugrott. Hanem én is 2059 4 | szemmel tartottam a fickót, s kirántva zsebembõl a pisztolyomat, 2060 4 | karomat, lerántott a földre, s akkor leszorított, hogy 2061 4 | Arra a kutya föleresztett, s engedte magát a gyermektõl 2062 4 | szólt Krisztyán Tódor, s azzal felgyûrte szennyes, 2063 4 | hogyan gazdagodott meg, s irigy rá érte. Ez az ember 2064 4 | Timár megcsalta Noémit, s megcsalta Timéát, elvette 2065 4 | elvette mind a kettõt, s ez az ember most féltékeny 2066 4 | odatámasztja a kandallóhoz, s félvállról beszél Timárhoz, 2067 4 | lángot vetve a kürtõbe, s azután felöltögette egész 2068 4 | a mellényzsebébe tette, s inggombját az ingelõbe kapcsolgatta. 2069 4 | megfésülje, a tükör elé állva. S amint készen volt, úgy felvágta 2070 4 | egész gentlemannek néz ki.~S azután két lábát szétvetve 2071 4 | azután két lábát szétvetve s karjait mellén összefonva, 2072 4 | hátamról ezt a bélyeget s a bokámról ezt a békótörést 2073 4 | szokásokkal akárhol elcsípnek, s akkor mit ér nekem a százezer 2074 4 | mégpedig jó hosszú idõre, s ott kényelmes és gondatlan 2075 4 | vette a puskát a kalandor, s a székbe leülve, úgy fogta 2076 4 | kiváló jó levegõje van, s ez az én Dél-Amerikában 2077 4 | bosszantott az ingerkedés, s egyet taszítva a székén, 2078 4 | legyen jól a Camorrával, s nem fogja bántani senki. 2079 4 | térni az elsõ ijedtségbõl, s ki akar úszni. No megállj, 2080 4 | talpig meg vagy kötözve, s tehetetlenül heversz elõttem, 2081 4 | felõled tudok, megírtam, s itt van a zsebemben, mégpedig 2082 4 | négy különbözõ cím alatt s négyféleképp fogalmazva. 2083 4 | sõt talán onnan is való; s hogy ezek a kincsek, apám 2084 4 | megnevezve, kinél kaphatók, s hogy jutottak annak a kezébe. 2085 4 | leveleket a zsebemben hordozzam, s azokat teneked valami brávód, 2086 4 | szerencsém, ajánlom magamat!”, s itt hagylak egész tisztelettel. 2087 4 | hiteles helyre a leveleket, s arra fogom kérni a perjelt, 2088 4 | eljutnak rendeltetésük helyére. S akkor azután neked nincs 2089 4 | vizsgálatot fog ellened rendelni, s elõ kell állanod rejtelmes 2090 4 | hát üljünk le még egyszer. S kezdjük megint elöl. Tehát 2091 4 | fekete dög meggebedt már, s bátran járhatok a szigetre. 2092 4 | kitûnõ és szép deli ifjú, s aki õt most is kész elvenni, 2093 4 | tündérnek! Ez a caprice-om most. S hát aztán te mi jogon tagadhatnád 2094 4 | odaveté magát a kalandorra, s mielõtt az a fegyvert használhatta 2095 4 | egyet taszított rajta hátra, s ettõl a lódítástól az ember 2096 4 | magát; feltápászkodott, s mintha még mindig ama veszedelmes 2097 4 | elbotlott a legelsõ lépcsõben, s úgy kalimpázott alá hörögve 2098 5 | ennek az embernek igaza van! S a sorsnak be kell teljesülni. 2099 5 | Kimegy a kastély erkélyére, s karjait mellén összefonva 2100 5 | kijön a kastély ajtaján, s végigmegy a kapuig.~A hold 2101 5 | a somogyi partok mögül, s odavilágít a kastély falára. 2102 5 | halad el az erkély alatt, s feltekint rá.~A bukfencezéstõl 2103 5 | felszakadt a hegedés homlokán, s egész arca véres tõle.~Timár 2104 5 | jobbjában tartott puskára, s aztán tagadólag rázza a 2105 5 | tagadólag rázza a fegyvert, s öklével sújt Timár felé, 2106 5 | öklével sújt Timár felé, s mutatóujjával fenyeget. 2107 5 | felforgatja a hullámot, s a csónakokat beragadja a 2108 5 | csónakokat beragadja a Balatonba, s kihányja a túlsó partra. 2109 5 | kihányja a túlsó partra. S néha félóra múlva már vége 2110 5 | fordulót akart táncolni. S azután ismét csendes lesz 2111 5 | sírnának földi emlékeikért, s mikor az erõs szél végigsöpört 2112 5 | sírnak, egymást kergetik, s röptükben nagyokat sikoltanak. 2113 5 | de rövidebb, halkabb már, s azután újra csak a vihar 2114 5 | völgy fái nem zúgnak többé, s a jéglapon s a jégtáblákon 2115 5 | zúgnak többé, s a jéglapon s a jégtáblákon fütyölõ szél 2116 5 | végigfutott elõtte, mint egy álom, s tudta, hogy most már fel 2117 5 | át, uralkodója kegyétõl s honfitársai tiszteletétõl 2118 5 | egy nagy hazugság volt?~S hogy lássa még egyszer Noémit, 2119 5 | keresni a senki szigetét, s az egyedül maradt nõt üldözésével 2120 5 | irányozni, melyben fényes pontok s nagy kerek ürességek váltogatják 2121 5 | ürességek váltogatják egymást, s kiválasztott magának egyet 2122 5 | a csillagokat forgatja, s a férgeket kikölti; s aki 2123 5 | forgatja, s a férgeket kikölti; s aki egy lényt teremtett, 2124 5 | Örök hatalom! Elõled futok, s tehozzád jutok ez órában 2125 5 | intettél, de én mást akartam; s most ide juték. Vak engedelmességgel 2126 5 | túlvilágba. Hideg lesz a lelkem, s tûrni fog ott. Bûnhõdöm 2127 5 | tettem, akik engem szerettek, s akiket én enyéimmé tettem. 2128 5 | riadni szélcsendben is, s mikor a jég borítja felszínét, 2129 5 | mielõtt fejét szétzúzná véle.~S amint a hullámhoz lehajol, 2130 5 | elé; a nyitott szájon ki- s bejárt a hullám.~A fantom 2131 5 | újra feldagadt a hullám, s a rémséges arc újra felmerült 2132 5 | a rianás széléhez közel, s akkor végképpen eltûnt a 2133 5 | végképpen eltûnt a jég alá a fõ, s akkor egy halott kéz görcsösen 2134 5 | orgonaszava bömböl felségesen, s az istenkiáltás rettentõ 2135 5 | meg az álló jégegyetem, s a szörnyû légnyomásra a 2136 6 | aláhúzta a jégdíszítmény, s ha a szellõ végigfuvall 2137 6 | Almira, a kunyhóban fekszik, s haldoklik. A golyó nemes 2138 6 | golyó nemes részbe hatolt, s el kell bele vesznie.~Este 2139 6 | kezd. Kis Dódi odaül mellé, s szalmaszálat tartva a rokka 2140 6 | Almira a szögletben fekszik, s nyög, mint egy ember.~- 2141 6 | Honnan tudod?~- Õ mondta.~- S amit apa mond, az mind igaz? 2142 6 | fölkelt a kis zsámolyról, s odament a nyögõ ebhez.~- 2143 6 | szép szemeit a gyermekhez, s farkával csendesen verte 2144 6 | Noémi abbahagyta a fonást, s tenyerébe hajtva fejét, 2145 6 | Még egyszer visszajövök, s majd akkor megmondom neked, 2146 6 | alatt Mihály asztali kését, s a kés ki van köszörülve 2147 6 | keresztrúddal szokta elzárni, s a rúd kötéllel van az ajtófélhez 2148 6 | fejét a gyermek ölébõl, s nyakát felnyújtva, szimatolni 2149 6 | nyugtalanul szûkölt, nyihogott, s körmeivel kaparta a földet; 2150 6 | jobbjával mellkendõje alá nyúl, s a kés markolatát kezébe 2151 6 | az ajtót elzáró kötelet, s Almira feláll két lábára, 2152 6 | hozzá, megnyalja a kezét, s aztán összerogyik, és meghal.~- 2153 6 | odaszorítja mindkettõt szívéhez, s könnyei csorognak a szeretett 2154 7 | felporhanyította a Balaton jegét, s azután egy erõs északi szél 2155 7 | kifogták, oly rögtön eltûnt, s akinek visszatértére oly 2156 7 | asztrakánprémes bekecse: inggombjai s a névelõbetûk az ingbe 2157 7 | felismerhetõ rajtuk a nyomtatás, s belsejében a gyöngyös hímzés: 2158 7 | ami hálójukba beléakadt. S ez azután tökéletesen kimagyarázta 2159 7 | nem vette észre a rianást, s szerencsétlenül belebukott.~ 2160 7 | leutazott személyesen Siófokra, s jelen volt a hivatalos tárgyalásnál.~ 2161 7 | ón koporsóba beletették, s sokat tudakozódott jegygyûrûje 2162 7 | vitette a drága maradványokat, s ott temették el azokat a 2163 7 | fekete posztóval bevont s a címerekkel ékesített templomban. 2164 7 | az olasz Szent Móric-rend s a brazíliai Annunziata-rend 2165 7 | földrõl a szép hölgyet, s felviszi az ölében a napvilágra, 2166 7 | az ölében a napvilágra, s aztán megmagyarázza a bámuló 2167 7 | akasztani a sírkõ párkányára, s saját maga öntözi meg a 2168 8 | ment sehova társaságokba, s nem fogadott házánál társaságot. 2169 8 | is megtartotta a gyászt, s nem ment el a táncvigalmakba. 2170 8 | Zófi asszony õgyeleg alá s fel, karján egy nagy füles 2171 8 | egy nagy füles kosárral, s csirkére alkuszik a kofákkal. 2172 8 | kijárónál hirtelen átsurran, s besompolyodik egy kis magánosan 2173 8 | magam viszem a kosarat, s megyek bevásárolni. Nem 2174 8 | egyezeregyszáz esztendeje, s azóta sok nagy dolog történt 2175 8 | Levetinczy úr nagy arcképe elé, s elnézi sokáig; azután meg 2176 8 | azzal a nagy hallal küldött, s végigolvassa. Néha nekem 2177 8 | Néha nekem is elolvassa. S aztán azt kérdezi tõlem: „ 2178 8 | Odateszi a szemembe a gyertyát, s reggelig olvas. Aztán nem 2179 8 | fölébredek a papirossercegésre. S ha könyörgök neki, még kiölti 2180 8 | akkor meg kapta magát, s a reszelt tormát, amit magának 2181 8 | felteszi a két könyökét, s az imádkozásom közé ilyeneket 2182 8 | legelsõ emberhez, aki megkéri. S most éppen volna neki egy 2183 8 | tavaly meghalt a felesége, s most özvegyember. Biz az 2184 8 | hogy most is kék a helye, s azt mondta, hogy megöl, 2185 8 | végighallgatá a mondottakat, s akkor így szólt Zófi asszonynak:~- 2186 8 | asszony férjétõl elvált volna, s szegényül, vagyontalanul 2187 8 | sokáig itt alkalmatlankodott, s másik ezeret azért, hogy 2188 8 | kiosont a sasos kapun, s egyfélét sem vásárolt a 2189 9 | világban; mit tettem ott; s miért akarok itt lenni. 2190 9 | estebéd után lefektette Dódit, s aztán kijött Mihályhoz, 2191 9 | elõtte Timéa szenvedéseit s a bánatot, mik e szenvedésekért 2192 9 | már lenézett a hullámba, s amidõn a víztükörbõl egyszerre 2193 9 | arca tekintett rá szemközt, s az istenkéz egyszerre összecsukta 2194 9 | hagytam ott a világban, s mit találtam itt? Megbocsáthatsz-e 2195 9 | Timéa megkapta birtokomat, s megkapta szabadságát. A 2196 9 | helyettem fogják eltemetni, s Timéa özvegy lesz. Tehozzád 2197 9 | pedig elhoztam a lelkemet, s te elfogadtad azt. Most 2198 9 | öltve, bevitte õt a szobába, s odavezette az alvó gyermekhez.~ 2199 9 | csókokra, felnyitá a szemeit, s amint azt látta, hogy reggel 2200 9 | volt, hogy térdre állt, s kezeit összetéve elkezdé 2201 9 | felöltöztette a kis Dódit, s aztán hosszasan mélázva 2202 9 | amit ama másik férfi iránt, s ha te engem megvetnél õmiatta, 2203 9 | hisz írásom megismerné, s akkor õ nem lehet az én 2204 9 | nem lehet az én özvegyem, s én nem lehetek a te feltámadott 2205 9 | nevet; a könnyei csorognak.~S Noémi komolyan vette a dolgot. 2206 9 | Dódinak a lemásolandó levelet, s a komoly sorokat szépen 2207 9 | mályvalevélbõl volt az fõzve, s a levelet lepecsételte fehér 2208 9 | lepecsételte fehér szûzviasszal, s minthogy címeres pecsétnyomó 2209 10 | okmányokon mint névaláírást, s ezt tartotta fel mint neve 2210 10 | volt a meghívóra felülírva, s a névnapi meghívás a mai 2211 10 | elfogadó-szobájában várt reá. S ehhez a vidám estélyhez, 2212 10 | étterem szárnyajtajához, s felnyitá az ajtót elõtte.~ 2213 10 | ágbogas tartókban égtek, s egy hosszú asztal végig 2214 10 | akkor aztán értett mindent, s mentül jobban megértette 2215 10 | láttatva, ajkaihoz érinté, s az imádott férfi gomblyukába 2216 10 | rózsát, azt az egy szót, s hogy rím legyen belõle, 2217 10 | Mikor az õrnagy eltávozott, s visszatekintett az utcáról 2218 10 | jó „asszonytartó” ember, s inkább nõül lehet hozzá 2219 10 | amit Mihály kínált neki, s amit az akkor visszautasított.~ 2220 10 | hosszú bajuszát kipödri, s aztán az ezüstláncos mentéjét 2221 10 | megválasztják „kamarásnak”, s te kamarásné asszony fogsz 2222 10 | a háziak kedveznek neki, s gyanakodással fizet érte.~„ 2223 10 | részt vett a társalgásban, s ha elhagyta a szobát, vidám 2224 10 | van Athalie-nak Timéával.~S az adósságokat nem szokta 2225 10 | csókoló fekete szemöldeiden; s elsüllyed hajó és ház, amelybe 2226 10 | hordod. Elvész, aki üldöz, s elvész, aki megszabadít. 2227 10 | oka, hogy úgy szeretnek; s nem vagy oka, hogy úgy gyûlölnek; 2228 10 | de bírod mind a kettõt...~S te mersz egy födél alatt 2229 10 | azokon hideg gyûrûivel? s mikor poharadat teletölti, 2230 10 | látogatta meg elvált võlegényét, s egyedül, szerettelenül lett 2231 10 | csipkébõl, itthon is van már, s csak fel kellene azt próbálni.~ 2232 10 | De ím az õrnagy érkezik, s azzal mind a százhuszonnégy 2233 10 | És az is jelen van most.~S tán éppen ott állt a nagy 2234 10 | sèvres-i porcelánvázába, s aztán azt súgja neki:~- 2235 10 | jókedvvel állt a tükör elé, s levette fejérõl a gyászfõkötõt; 2236 10 | emelte a gyászcsipkéket, s csendesen megcsókolta azt, 2237 10 | Szegény Mihályom!...”~S azzal letette özvegysége 2238 10 | Athalie arcán megjelent, s eszébe jutott, hogy valaha 2239 10 | mint egy kárt tett cseléd, s elkezdett hízelegve és selypítve 2240 11 | beszédét csak az álomjárók - s a szerelem beszédét csak 2241 11 | beszédét csak a szerelmesek. S aki hallott, aki értett 2242 11 | jól iparkodott táborkart, s megvendégeli õket azzal 2243 11 | önnyomatú képmása odasült, s büszkék rá, hogy õk elébb 2244 11 | habzsolja a vaníliás cukorlevet, s a kocsis kenyérrel mártogatja 2245 11 | tán õ is anyjánál van, s mulatja magát az asszonyi 2246 11 | szeretõ pár mellett van, s élvezi azt a gyönyört, hogy 2247 11 | királynénak csúfolják a hízelgõk, s elhitetik vele, hogy imádják.~ 2248 11 | ide-oda rugdalni való tárgy.~S két év múlva ez a lidérc, 2249 11 | ellenséget, milliomost, s csinál a menyasszony võlegényébõl 2250 11 | Senki sem volt mellette.~S ha vége volt a fénynek, 2251 11 | lakáig tett amaz éjszakán, s onnan vissza, kétszer végig-végig 2252 11 | kótyavetyélés dobpergése hangzott! S õ nem jött el!~És aztán 2253 11 | szenvedni, elhervadni látja. S az az egy ember, aki õt 2254 11 | boldogság ez alá a tetõ alá, s nem marad itt szerencsétlennek 2255 11 | szelencét felnyisson Athalie, s az abból kiszedegetett mérgek 2256 11 | ugrálnának fel az asztaloktól, s kezdenének egy olyan pokoli 2257 11 | hogy válna igazi márvánnyá, s a büszke võlegény hogy fintorgatna 2258 11 | mindent kihullatott a kezébõl, s elkezdettek a kezei görcsösen 2259 11 | ajtaja, mosdókészletekkel.~- S abból hova van kijárás?~- 2260 11 | eresztik le a földszintre, s egy rézcsövön hajtják fel 2261 11 | ez ruhatárszobámba vezet, s innen a látogatóterembe, 2262 11 | minden.~(„...Holnap!...?”)~- S be szokta ön zárni az ajtajait, 2263 11 | háznál!”)~Timéa mosolygott, s megsimogatá võlegénye komor 2264 11 | gyöngéd ölelés következik - s még egy suttogó szó.~- Szoktál-e 2265 11 | most már keresztyén ön, s a keresztyén imák nagyon 2266 11 | asztalán levõ gyertyatartót, s elõvilágított vele a sötét 2267 11 | az, ki az ajtót nyitja, s eléje világít. Nagylelkû 2268 11 | Nagylelkû akart lenni, s egy szép ezüsttallért nyomott 2269 11 | Bocsásson meg vakságomért, s adja vissza, kérem, sértõ 2270 11 | átkozta az ügyetlenségét, s úgy érzé, hogy az a megmagyarázhatatlan 2271 11 | kívánság, nyílt az ajtó, s jött Athalie kisasszony, 2272 11 | jó éjt kívánt anyjának, s a cselédeknek meghagyta, 2273 11 | puncsnak meg a cukornak, s pompásnak találták az éjt 2274 11 | Ilyen szagot érzett rajta.~S úgy megundorodott tõle, 2275 11 | egész napi fáradságtól, s õ is lelkére kötötte a cselédségnek, 2276 11 | lefeküdjék minden ember, s jól körülnézzék a kamrát, 2277 11 | háttal kifelé fordulva s fejéig betakarózva.~Õ is 2278 11 | miatta.~Mikor lefeküdt, s eloltotta a gyertyát, még 2279 11 | míg szempillái leragadtak, s elaludt.~S amint elaludt, 2280 11 | szempillái leragadtak, s elaludt.~S amint elaludt, odaálmodta 2281 11 | alácsügg a tûzhely szélérõl, s a kukta az asztal alatt. 2282 11 | nem itta még ki a magáét.~S azt álmodja, hogy Athalie 2283 11 | odalopódzik a háta mögé, s azt súgja fülébe: „Hát te 2284 11 | cukor még? Nesze cukor!” S színültig rakja poharát 2285 11 | magától a puncsos serleget, s azzal az ütéssel leveri 2286 11 | ágyban.~Fölkel remegve, s odamegy Athalie ágyához. 2287 11 | suttogja félelmesen. S azután, hogy nem kap választ, 2288 11 | kiáltani. Csak hallgat, s akkor meg úgy érzi, mintha 2289 11 | beteszi Timéa a könyvet, s nagyot fohászkodik. Azután 2290 11 | felveszi kézi gyertyatartóját, s megvizsgálja az ajtókat, 2291 11 | a pipereasztalához megy, s hajfonadékait lebontva, 2292 11 | azokat feje körül csavarja, s egy recés fõkötõvel leszorítja, 2293 11 | azokat illatos kenõccsel, s azután könyökig érõ szarvasbõr 2294 11 | rájuk.~Akkor levetkõzik, s hálóöltönyét felveszi. De 2295 11 | egy szekrénykét fölnyit, s annak fiókjából elõvesz 2296 11 | eloltja Timéa a gyertyát, s Athalie nem lát többé semmit.~ 2297 11 | Most egyet mozdul az alvó, s álmában felsóhajt:~„Óh! 2298 11 | fejét eltakarta álmában, s a kardcsapás keze fejét 2299 11 | vágásra felriadt az alvó, s térdre emelkedett ágyában.~ 2300 11 | hajtekercsek felfogták azt, s a lecsúszó kard csak a homlokát 2301 11 | kiálta, ágyából kiszökve, s amíg az éles kardvas tenyerét 2302 11 | ellenfele fejét a földre húzza, s a megmarkolt gyilkos vasat 2303 11 | kezébõl.~Timéa erõs volt, s a gyilkos mindig fél erõvel 2304 11 | ablakcsörömpölés hallik, s a kitört ablakon át Zófi 2305 11 | el a kardot e rémhangra, s mindkét kezét arra fordítja, 2306 11 | félretaszítja õt maga elõl, s visszafut a rejtek nyílásához, 2307 11 | visszafut a rejtek nyílásához, s csendesen behúzza maga után 2308 11 | õ is kiejti azt kezébõl, s ájultan rogy le a szõnyegre.~. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .~ 2309 11 | Zófi asszony megismeri õt, s lekiált rá:~- Siessen ön, 2310 11 | költse ön fel a cselédeket, s nyittassa ki az ajtót.~Zófi 2311 11 | visszaestek a helyeikre megint, s nem ébredtek föl.~Az utcaajtón 2312 11 | összeszedte minden lélekerejét, s elvette tõle a kulcsot, 2313 11 | elvette tõle a kulcsot, s elindult vele a sötét folyosón, 2314 11 | összetalálkoznék a sötétben! S egy még borzasztóbb kérdéstõl 2315 11 | Megérkezett a városkapitány is, s a legközelebb lakó katonaorvos, 2316 11 | belülrõl. Nekifeszíté a vállát, s kiszakította azt a zárából.~ 2317 11 | õrnagy felvette õt karjaira, s ágyára fekteté.~A tábori 2318 11 | megvizsgálta a sebeket, s azt mondá, hogy egy sem 2319 11 | jöhetett be ide valaki, s hol mehetett ki innen?”~ 2320 11 | hálószobájához vezetõ ajtót, s belépnek rajta. Zófi asszony 2321 11 | hímzett hálófõkötõbe szorítva, s szép „fehér” kezei, miket 2322 11 | rándulnak össze Athalie ujjai, s az õrnagy úgy érzi, mintha 2323 12 | mindent meg tudott cáfolni, s mikor utolérni vélték, olyan 2324 12 | tisztességes házasság vár; s Timéa neki jóltevõje, ki 2325 12 | este valami gyanús szert, s attól aludt olyan mélyen, 2326 12 | ajtaját zárva találták, s õt magát eszméletlenül. 2327 12 | juthatott be ebbe a szobába, s hogy juthatott ki ebbõl 2328 12 | õrnagy is ott idõz mellette, s gyakran az alispán is meglátogatja, 2329 12 | akkor elhagyta az ágyat, s karszékben ülve fogadja 2330 12 | az.~Az õrnagy felbontja, s amint az elsõ sort olvassa:~„ 2331 12 | eldobja a levelet magától, s mint egy õrült, rohan a 2332 12 | betöri azt az öklével, s aztán megragadva két kézzel, 2333 12 | õrnagy berohan a sötétbe, s perc múlva megjelen, kezében 2334 12 | felveszi az eldobott levelet, s ráteszi kezét a tanújelekre.~ 2335 12 | mérgekkel tölt szelencét s Athalie naplóját, a szörnyû 2336 12 | kezében vannak a tanújelek, s Athalie-nak nincs többé 2337 12 | törvényszék elõtt személyesen, s Athalie-val szembesíttesse 2338 12 | kérdéseire igazat fog mondani, s amit eddig mondott, igazak 2339 12 | mondott, igazak voltak: s midõn ekkor Timéa lehúzza 2340 12 | Timéa lehúzza kesztyûjét, s égre emeli kezét, melyet 2341 12 | elnök Athalie-hoz fordul.~- S mármost hallgassa meg, Brazovics 2342 12 | Falaztassa ön be azt az üreget, s vigyázzon kedves életére, 2343 12 | hosszúvá és boldoggá! Dódi.~S azzal egy szõnyeget emel 2344 12 | halálra sebzett keselyû, s két kezével eltakarja arcát.~ 2345 12 | csokrot letépi két kezével, s a földre dobja: mintha a 2346 12 | aki meg akartalak ölni! S bánom csak azt, hogy mért 2347 12 | szomjamat kielégítettem, s mármost meghalok én! De 2348 12 | némber térdre bocsátkozék, s két kezét úgy rázta feje 2349 12 | hogy Timár most is él! s akit eltemettél, az egy 2350 13 | hétszeres mérgezési kísérlet s kiszámított orgyilkos merénylet 2351 13 | negyven év múlt el azóta, s ő most hatvanhét éves lehet.~ 2352 13 | szónoklata közepébe: „hazudsz!”, s odaköpött az oltár elé.~ 2353 13 | mérgezve örökre a hitvesi csók. S mikor halálát közelegni 2354 13 | titkos sejtés... Az õ sírköve s a sziget téveteg sziklája 2355 14 | szekérben a kocsis felé, s vele szemközt a pópa, kezében 2356 14 | a piacon végig szidták, s ujjaikkal a nyálat hányták 2357 14 | hidegen nézett maga elé, s nem ügyelt semmire.~A nép 2358 14 | maradtak a foga helyei.~S még azután sokáig láttam 2359 14 | ilyet otthon anyjaiktól, s az iskolában elbeszélik 2360 14 | birodalmak között találhatók meg, s minthogy egyik félhez sem 2361 14 | szokta e helyeket látogatni, s heteket tölt ott szenvedélyes 2362 14 | nagy részben vadon volt, s benne minden kezdetleges.~ 2363 14 | mely azt most is körülfogja s elrejtve tartja, azon helyen 2364 14 | van védve az árvizektõl s amellett vízcsatornákkal 2365 14 | termesztenek, a legzamatosabb, s a hozzáértõ kezelés mellett 2366 14 | bagolyszínû prince Albertek, s falkái az ezüstszín pulykáknak, 2367 14 | aranyos és fehér pávák, s a mesterséges tóban egymást 2368 14 | szükségük a sziget lakóinak, s azt hoznak nekik cserébe: 2369 14 | tojásait szokta idehozni, s azért cserébe ritka rovarokat 2370 14 | gyûjteményeknek adott el, s volt tisztességes haszna 2371 14 | képezi az egész telepet, s annálfogva ott az embereknek 2372 14 | környékbõl hozott magának nõt, s az unokák száma a dédunokákkal 2373 14 | valamennyit eltartja ez a sziget, s itt nem tudja senki, hogy 2374 14 | tud valami munkát tenni, s ha még tízannyian lesznek 2375 14 | tudja a maga teendõjét, s utánalát szólongatás nélkül, 2376 14 | egyesült erõvel építenek fel, s az új házasokról gondoskodnak 2377 14 | a cserealkukat megkötni s az idegeneknek a telepet 2378 14 | az egész népség apraja s az asszonyféle a gyönyörû 2379 14 | hátravolt, kosaraiba rakni, s ketten belekapaszkodva, 2380 14 | elõtt volt egy kerek tér, s azon asztalok és lócák. 2381 14 | miként egy menyasszonyé.~S mind a kettõnek arcán a 2382 14 | az egész nagy családot; s egyenkint neveiken szólítva, 2383 14 | szorítottak mind a ketten, s azután meghívtak estebédjükhöz.~ 2384 14 | a konyhára õ ügyel fel, s õ tálal ily nagy családnak; 2385 14 | egyikénél helyet foglaljon, s ott étkezzék. Õ maga velünk 2386 14 | helyen értékesíthessem, s beszéltem neki a világban 2387 14 | gyermeki szõke lenhaj födte, s láttam volna ez arcot valahol.~ 2388 14 | engedi, még ötven évig tart.~S ötven év alatt - ki tudja, 2389 [Title]| Színdarabot is írtam belõle, s ez az egyetlen színmûvem, 2390 [Title]| éven át fenntartotta magát, s német színpadokon is sikert 2391 [Title]| családunkhoz tartozott, s az iskolákra, jótékony alapítványokra 2392 [Title]| tengeribetegséget kapott, s menekült a kabinokba. Csak 2393 [Title]| férje után lett gazdag.~S aztán odaültetett maga mellé, 2394 [Title]| odaültetett maga mellé, s azalatt, amíg a hullám dobálta 2395 [Title]| hozzá kellett építenem, s a szereplõ alakokat, helyzeteket 2396 [Title]| természettudósunk által értesültem, s az a hatvanas években még