Part,  Chapter

 1 3 |       Euthym rémülettõl rekedten.~- Ah! be kedves! - monda Timéa,
 2 3 |     ugrálnak! Egy kergeti a többit. Ah! be kedves.~És Timéa közel
 3 3 |             ha át bírná-e ugrani?~- Ah! A szegény kis cica! - szepegett
 4 3 |       szaladt föl a tetõgerincre.~- Ah!~A malom pedig rohant a
 5 7 |        rajta, hogy no jöjjön hát.~- Ah! tehát õ az az Almira, aki
 6 8 |     messzirõl elkezdett beszélni.~- Ah! Még most is megvan ez az
 7 8 |             pedig azt mondá neki:~- Ah! be megszépültél azóta!~
 8 8 |    oldaláról fogta fel az életet.~- Ah! hisz itt mintha csak vártak
 9 9 |     gyümölcsfáim elkezdtek teremni, ah! akkor már gazdag voltam.
10 10|           ragyogva meredtek elõ.)~- Ah! ezt majd elfeledém, Timéa! -
11 10|          vele erõsen, míg fölébred! Ah! szinte magammal vittem
12 13|            õt?~- A Duna fenekére.~- Ah! Ez erõs dolog! És miért
13 1 |         hogy itt mások is vannak.~- Ah, nem tesz semmit! - mondta
14 1 |     készpénz, amit át kell adnom.~- Ah! Mihály, ez nagyon jól van.
15 1 |         tízezer mérõ tiszta búza.~- Ah! Az már más! Tízezer mérõ
16 1 |          fõhadnagyhoz a csemegével. Ah! az pompásnak találta ezt,
17 4 |           rám bízott vállalattal.~- Ah! tehát ön nem szándékozik
18 4 |         hozzám?~- Egy ajánlattal.~- Ah, egy ajánlattal?~- Melyhez
19 4 |       határõrvidéken, Levetincen.~- Ah; hum! - hápogott a magas
20 5 |             társaság kacajra fakad. Ah! hogy hangzik ki a kacagás
21 5 |         sincs, mint a rajtavalója.~(Ah! tehát már egészen szegénnyé
22 5 |    sajátsága! - jegyzé meg Timár.~- Ah! bizony nem az! - szólt
23 5 |             az a szív valósággal?~- Ah! ez nekem nagyon sok lesz! -
24 7 |         Pomiluj, Goszpodi Pomiluj”.~Ah! milyen bûbájosan hangzó
25 7 | ezüstkoronát tart a fejük fölött.~- Ah!~Zófia asszony kapott a
26 7 |          körül a nagy állótükörben. Ah! minõ szép fog lenni a menyasszonyruhában.
27 7 |         olyan szépen illett arra.~- Ah be szép fogsz lenni holnapután!~
28 7 |                                     Ah! itt, jön Timéa!~Végre-valahára
29 8 |   megtalálná a kijárást a világból.~Ah! csak egy döfés kellene
30 8 |             a hivatalos kótyavetye.~Ah! ez még a pallosütésre jelt
31 3 |             eléje; nevét kiálták.~- Ah, Timár úr!~S aki nevét kiáltá,
32 3 |           fejlõ rózsabimbó tûzve.~- Ah, Timár úr! - kiált, a lyánka
33 3 |         megint Noémi duzmadt fel.~- Ah bizony, Narcissza nem oly
34 3 |            kosár tartalmát a padra; ah az részegeskedés, az dobzódás
35 3 |        rózsahalomra, s azt mondá:~- Ah! milyen jó volna egy ilyen
36 3 |            összetörni a kölyûben!~- Ah! Talán nem is tudja, hogyan
37 3 |         Fabula János uram biz az.~- Ah! az a derék kormányos! Õ
38 3 |             akkor lemegy a vízbe.~- Ah! - Noémi kíváncsi kezdett
39 4 |         elveszték az õ halálával.~- Ah! Igazságos Isten! Hát beteljesítéd
40 4 |           hiszed, meg van mérgezve. Ah! de bohó vagy. No edd meg,
41 4 |        emlékei voltak összekötve.~- Ah! Szervusz, schreiber uram! -
42 4 |           hogy aztán elmondhassa:~- Ah! Az átkozott divatos kalap!
43 8 |            amint Timárt meglátta.~- Ah! Levetinczy úr, mégiscsak
44 1 |       meglátja, szinte megszólítja: ah, Narcissza, hol hagytad
45 1 |          mosoly jelent meg arcán.~- Ah! megérkezett ön már? - monda
46 1 |              emitt pénzt számlálni. Ah! ez nem emberi idegek számára
47 3 |        mellemen. Vegyétek el rólam. Ah! besüllyedek az aranyba.
48 3 |         belefûzött selyemszállal.~- Ah! te már varrsz is? Ráérsz
49 5 |        lépni, s azt fogja mondani: „Ah! ön az, nagyságos Levetinczy
50 1 |          úti köntöseit felcserélje.~Ah! ha ez ijedtségnek valami
51 1 |             Timéa hûtlen-e?~- Az.~- Ah!~- Még egyszer mondom: az!
52 1 |           levegõben védni, vágni... Ah! ha tudta volna, hogy valaki
53 1 |             nem tartozik pirulni...~Ah! mint égett Timárnak az
54 1 |            menyasszonynak készült!” Ah! uram, ez a tõrdöfés halálos
55 4 |            ami megért százezeret.”~„Ah! ön is látta e szép ékszert? -
56 4 |           ez az ízetlen kívánság.~- Ah! ne ügyetlenkedjék ön velem.
57 4 |     fordított Krisztyán Tódornak.~- Ah! ne fordítson ön nekem hátat,
58 6 |          kis pacsirtám?~- Az sem.~- Ah, ne mondd! Hisz az jobban
59 6 |             a föld túlsó oldaláról? Ah! miért nem tett vele úgy
60 6 |        lépések gyorsan közelítenek. Ah, a léptek hangját most már
61 9 |            védte saját szíve ellen: ah! akkor Noémi úgy zokogott,
62 9 |              lelke ábrándjai által, ah, akkor úgy vigasztalta õt
63 9 |             a nagy jégsír nyílását, ah, akkor Noémi oly erõszakkal
64 10|         fogadá egyetlen vendégét.~- Ah! ön ugyan soká váratott
65 10|          hogy elsõ vendég vagyok.~- Ah, dehogy! Mindenki itt van
66 10|    névnapomon, amit mindenki tud.~- Ah! az végtelen messzeség.~-
67 10|             az új fõkötõ volt az.~- Ah! minõ kedves! - szólt az
68 10|       szüksége volt a segítségre.~- Ah! ön ahhoz nem ért. Majd
69 10|           megszúrta Timéa fejét.~- „Ah, te ügyetlen!” - kiálta
70 11|            a mostani megalázó szó:~„Ah, te ügyetlen!”~Mikor menyasszonyi
71 11|             Timéa arca olyan piros!~Ah! kell-e még gyilkolóbb méreg?~
72 11|      imádkozni, kedvesem?~- Soha.~- Ah! Miért soha?~- Az az Isten,
73 11|          kezeit, nagyságos úr!...~- Ah! Az istenért, kisasszony!
74 11|             kezébe: a kardmarkolat.~Ah! de e hideg vastól pokoli