Part,  Chapter

 1 8 |       boldogságára. Te nem segítesz engem elõre, hogy jó állást biztosíthassak
 2 8 | elhallgatott egyszerre?~- Nézze ön, engem is ez a gondolat keltett
 3 8 |          Azt is hallotta ön, amivel engem az az ember fenyegetett?
 4 8 |         becsülést éreztem ön iránt; engem kínozna az a gondolat, hogy
 5 9 |             állat nem él azzal, ami engem táplál. Pedig nekem szükségem
 6 9 |             e szigeten életmódot, s engem megszabadított irtózatom
 7 9 |        szigetbõl, mely most senkié, engem ki akarnak ûzni, én e lõporba
 8 9 |        hûtelen! hát így szeretsz te engem? Hát el kellett pártolnod
 9 10|     politikai menekültjét. Csakhogy engem nem úgy fognak üldözni,
10 10|             akadhatnak. Ez az ember engem megismert, s azzal végem
11 12|        megtörtént akadály nélkül.~- Engem pedig Mihálynak hínak, a
12 3 |           hold is.~Mit kísértesz te engem? - mondá magában Timár,
13 4 |          kell nyerned. Képzeld, még engem is gyanúsítottak, hogy meg
14 5 |           volna a tanpályájából.)~- Engem csak az bosszant - mondá
15 6 |             lesz ennek a vége, hogy engem elébb-utóbb becsuknak, s
16 8 |    szerencsétlenség, mely önt érte, engem is ért, mert együtt vesztettünk
17 8 |            boldoggá tegyem, mint ön engem.~Timéa arca e szavak alatt
18 8 |             függ többé. Ha nem akar engem e házban többé látni, csak
19 8 |          hogy az én nevelõanyám, ki engem, árvát, eddig ápolt, és
20 1 |             Az vagyok.~- Szeretsz-e engem?~Ekkor bámulva nyitja fel
21 2 |          tett a becsületével, mikor engem a házához fogadott. És ön
22 2 |       fogadott. És ön nem fog innen engem elûzni, pedig gyûlöl, mert
23 2 |       nyugodt lehet: itthon hagyott engem. És amíg ön vissza­tértében
24 3 |          bûntudatnál is súlyosabb: „Engem nem tud a nõ szeretni!”~
25 3 |           halni? Hát te itt hagynál engem, te rossz leány!~Akkor aztán
26 4 |             azon a lépcsõn, amelyen engem levertek!~- Óh! anyám, ne
27 4 |             Timár gondolá magában: „engem már meg is fogott; én vagyok
28 4 |          mindig az következik, hogy engem kötnek meg, nem ezt az embert.
29 4 |             jegygyûrûje nem hagy el engem. Itt van. No nézd, Teréza
30 4 |             Azt gondolod, hogy majd engem bolonddá teszesz, ha egy
31 4 |         akarsz vele bolonddá tenni? Engem, te? Elmenj az ilyen ostoba
32 5 |           ide valami? S ha õ szeret engem, miért ne szerethetném én
33 6 |            tolvaj?!~...Noémi szeret engem. Ezt már megváltoztatni
34 6 |       közöttünk áll, mit háborít ez engem? Nem kell ennek egyéb, csak
35 6 | rõzsekötegeihez lapulva. - Ön megöl engem.~- Ne félj, nem öllek meg! -
36 6 |    elõvánszorgott a kunyhóból.~- Te engem meg akartál ölni! - monda
37 6 |      Engedje, hadd térdeljek itten. Engem gyermekkoromtól fogva, mint
38 6 |         mint orgyilkos! Ön meg akar engem szabadítani önmagamtól.
39 6 |             tréfáljak. Ön meg akart engem ölni - nekem biztosítanom
40 6 |             erdõben. Mármost ért ön engem. Hogy komolyan tettem önnek
41 6 |             Uram! Még egy szóra. Ön engem új emberré teremtett. Engedje
42 7 |        fegyvered?~- Nincs. Nem bánt engem senki.~- De igen: itt egy
43 8 |    foglalványú arcképpel kínált meg engem, mely nagyon hasonlít önhöz;
44 2 |           azt fogja hallani: „De ne engem dicsérjen a nagyságos asszony,
45 3 |            látom õtet, úgy lát õ is engem. Mit csinál odaát? Csörgõkígyókat
46 5 |        kicsoda. Mi nyugtalaníthatna engem? Meghalhatok anélkül, hogy
47 5 |             Igen komolyan beszélek. Engem Istennek legnagyobb csapásai
48 1 |          szomorújátéknak vége. S ez engem megijesztett. Ön úgy tudott
49 1 |             ágyát eltakarja. Ért ön engem?~A hölgy szenvedélyesen
50 1 |             Ön mindenrõl meggyõzött engem, asszonyom. Ezt hittem is.
51 1 |      legnemesebb ember a világon? Õ engem mint idegent, mint gyermeket
52 1 |              a halál országát, hogy engem megmentsen. Mint bohó, mindenkitõl
53 2 |        Szolgálóleányból úrnõvé tett engem.”~Nem igaz! Te voltál az
54 2 |            s vonj ki ez aranysírból engem!”~Timár folytatta a levelezések
55 4 |   szempontból fogta fel a dolgot, s engem elcsípetett, a gaz törvénybírák
56 4 |         ezek a gézengúzok elítéltek engem ezért az ifjúkori botlásomért,
57 4 |           Éppen arra a padra, ahova engem ilyen kegyesen kipányváztak,
58 4 |             valaha.”~„Láthattál biz engem, vakulj meg!”, felelt rá
59 4 |      ólompecsétekkel foglalá össze. Engem azután elküldött egy gyaloghintóért,
60 4 |        pénzt. A gazember tolvaj még engem is meglopott. Ez nem fordult
61 4 |           kacattal, azzal eresztett engem a tengerre. Õ meg azalatt
62 4 |          Timár úr! És ezért kellett engem tizenöt esztendõre a gályapadhoz
63 4 |     lefekszel énhelyettem az ágyra, engem meg kidobnak tehelyetted
64 4 |          vagyok bolondulva. Aztán õ engem pofon ütött, kikergetett:
65 5 |          boldogtalanná tettem, akik engem szerettek, s akiket én enyéimmé
66 5 |             én. Te örök igazság, ki engem ide hoztál, légy igaz õhozzájuk
67 5 |          nõket, a gyönge gyermeket. Engem pedig adj át a te bosszúálló
68 8 |           akin a mérgét kiönthesse, engem üldöz egész nap. Csíp, rúg,
69 8 |       odaállítja az ajtó mögé, hogy engem majd a nyavalya tör ki,
70 9 |          másik férfi iránt, s ha te engem megvetnél õmiatta, mint
71 9 |            magam elõtt.~- Noémi, te engem megrettentesz.~- Ilyenek
72 10|          itt vannak azok mind, akik engem Timéa napján meg szoktak
73 13|      nyerjenek, azoknak megmondta:~„Engem úgy bocsássanak el innen,