Part,  Chapter

 1 3 |      rekedten.~- Ah! be kedves! - monda Timéa, mikor a távcsövet
 2 4 |         az ember a vízbe?~- Hm! - monda Fabula János, s egy rövidet
 3 4 |         kend, amit még nem tud! - monda Fabula János - Persze hogy
 4 5 |      Sírboltban járunk-e?~- Nem - monda Timár -, hanem sír elõtt.
 5 6 |      szánta.~- Hiszen semmi baj - monda Timár -, valamerre a két
 6 7 |   fõhetett.~- Pompás egy állat! - monda Timár a nagy kutyára. -
 7 7 |   válasszanak õk.~- Bohó leány! - monda nyájas nehezteléssel a nõ. -
 8 9 |            Visszajövök még ide! - monda Timár, megszorítva Teréza
 9 11|         önnek az atyja meghalt! - monda neki Timár, s a leány arca,
10 12|           valami veszedelem jön - monda Fabula János -, amint a
11 12|     Ezúttal én hozom a termést! - monda Timár. - Halottunk van a
12 12|      semmit.~- Így már jól van! - monda Timár, s azzal fogta a festékesbögrét,
13 2 |          nagy utat kell tennem! - monda Timár, kezet szorítva a
14 4 | kancelláriánál.~- Eredj, eredj! - monda neki Brazovics, s utána
15 4 |           becsülni!”~- Jól van! - monda a kegyelmes úr. - Ön derék
16 4 |         kellett venni.~- Jó, jó - monda a magas úr -; csakhogy az
17 5 |       Attól ilyen vitéz.~- Uram - monda neki nyugodt hangon -, énnekem
18 6 |         Fabula Jánost.~- János! - monda neki - kend öreg legény
19 7 |        menyasszonyi köntösödet! - monda Athalie kegyetlen mosolygással.~
20 7 |      hívatta.~- Egy kis baj van - monda a belépõnek.~- No csak nagy
21 8 |   válaszával, Timéa kisasszony! - monda Timár. - Én várni fogok,
22 3 |      mármost jerünk be hozzánk! - monda Teréza, bizalmasan megfogva
23 3 |          kell.~- Hogyne tudnám? - monda Timár. - Sokszor végeztem
24 3 |          jó idõ lesz.~- No uram - monda Teréza asszony, midõn az
25 3 |           idén még nem volt itt - monda Noémi.~- Óh! ez az ember
26 3 |          Bárcsak most jönne el! - monda Noémi.~- Miért? te kis bohó.~
27 3 |        Eljövök, és látni fogom! - monda Timár.~- Igazán? - A leány
28 4 |            gyerünk be a szobába - monda Tódor -, mert amiket közölni
29 4 |     elmondani.~- Óh, te bolond! - monda Teréza asszony. - Hát hisz
30 5 |           kell ma innen mennem! - monda Mihály Terézának.~- Ilyen
31 5 |         kell mennem a hajókhoz! - monda Mihály.~Hisz az olyan természetes
32 5 |           anya.~- Nincs biz az! - monda Mihály.~- Jó lesz, ha megtölti
33 6 |     fegyverét.~- Jöjj közelebb! - monda nyugodtan az orgyilkosnak.~-
34 6 |         engem meg akartál ölni! - monda neki Mihály. - Szerencsétlen
35 6 |           tette.~- Isten önnel! - monda neki Timár, s azzal otthagyta
36 6 |      jelen.~- Köszönöm alássan! - monda Fabula uram, s nagyon lógott
37 6 |      innen fordulni.~„Nem többé!” monda Timár. „Elindultam, odamegyek.”~
38 7 |           a túlsó partra átérsz - monda Mihálynak gyöngéd aggodalommal. -
39 7 |          pisztoly van táskádban - monda Noémi, s kíváncsian elõvonta
40 8 |         átkozzuk azt az embert! - monda a halásznak. - Ki tudja,
41 8 |          fogunk menni Komáromba - monda Timár -, a lisztüzlet rendben
42 1 |          szenved, azt akarja neki monda­ni: lásd, Noémi fõfájása
43 1 |       õnagysága méltó virtusait - monda János -, de már megkövetem
44 1 |             Ej, ej, ej, ej, ej! - monda a kalugyer, megfenyegetve
45 1 |         Ah! megérkezett ön már? - monda Mihálynak, és eléje sietett
46 1 |          együtt fogunk dolgozni - monda Noémi, kinek eleven képzelme
47 1 |    elmesélem azt neked egyszer! - monda rá Mihály. De nem mesélte
48 3 |  alakjából.~- Valami bajom van! - monda Noéminak. - A fejem olyan
49 3 |       Mihály ízetlen fanyalgással monda rá:~- Hiúság, asszony a
50 3 |      sokat alszik az a gyermek! - monda Mihály. - Mért nem költöd
51 3 |          aludt volt.~- Te Noémi - monda -, a Dódi énekelt! Én hallottam,
52 3 |          el hozzá.~- Ma még nem - monda Noémi -, az még messze út
53 4 |       Hátha mégis lakik valami? - monda Noémi.~- Ugyan mit gondolsz?~-
54 4 |   álomittasan.~- Én vagyok itt! - monda a nõ, kezét ágya szélére
55 4 |          téve.~- Hogy lehet az? - monda Mihály, takaróját ijedten
56 4 |      Egyedül alszik ön, Teréza? - monda neki Timár.~- Egyedül.~-
57 4 |       költse õket fel reggelig! - monda Teréza. - A gyermeknek árt
58 5 |         hagyjatok mind magamra! - monda Teréza, Noémit és Dódit
59 5 |        Ide a sík róna közepére! - monda Timárnak, s kivette kezébõl
60 1 |      vívott. Ez egy emlék.~- Jó - monda Mihály, nyugalmat erõtetve. -
61 1 |            Akkor hallgasson rám - monda Athalie, s olyan közel simult
62 1 |        Zófi asszony.~- Várok rá - monda Timéa.~Azután Zófi asszony
63 3 |   sóhajtva.~- Mernék rá fogadni - monda Galambos -, hogy holnap
64 3 |     halász.~- Még a hálóban van - monda fogait összeszorítva a kötélhúzó. -
65 3 |           nagyságos asszonynak! - monda a vén halász. - Becsomagoljuk
66 3 |      megrakom a jégen a tüzeket - monda az öreg, pipáját meggyújtva -,
67 3 |       csináljon már több tüzet! - monda neki Mihály. - Majd kivigyázok
68 4 |  hozzákezdhetek a toalettemhez! - monda cinikus enyelgéssel. - Hanem
69 4 |           látta e szép ékszert? - monda a szép kisasszony. - Nekem
70 4 |   könyörgött.~- Ejh, ön bolond! - monda Timár, kit bosszantott az
71 9 |  kifizettem minden adósságomat! - monda Mihály. - Timéa megkapta
72 11|           gyilkos?~„Különös ez! - monda a városkapitány. - Itt minden