Part,  Chapter

 1 1 |              bírnak alkotni.~Az egyik isten keze nyomait hirdetik a
 2 1 |        némasághoz, oly egyforma, s az Isten szavához: oly érthetõ. Amint
 3 4 |        temetõje fölött úszik; csak az Isten irgalma õrzi, ha sírkövét
 4 9 |           Hanem egyszer aztán jött az Isten ostora: az 1816-i rettenetes
 5 9 |              volt velem más, mint egy Isten, egy gyermek és egy eb.
 6 9 |         mindennapi eledelem. Áldassék Isten, ki a maga szegényeinek
 7 12|                  Jaksics Mirko.~- No, isten éltessen sokáig. Igyunk
 8 13|           hirtelen magához szólítá az Isten. Én voltam nála utolsó órájában.
 9 2 |              meg, azt mondja rá, hogy isten neki; már benne vagyunk!
10 5 |            életére. Megveri önöket az Isten! És most utoljára találkoztunk
11 5 |              ki a száján a szó, hogy „Isten önökkel!”. Óh! hisz e percben
12 5 |            percben arra gondolt: hogy Isten elvegye a kezét errõl a
13 7 |          szolgáját megkoronázlak ezen Isten szolgálójának urává!” Azután
14 7 |        szolgálóját megkoronázlak ezen Isten szolgájának asszonyává.”~-
15 7 |             olyan szép haja van, hogy Isten ellen való vétek azt vassal
16 2 |              hallgat, addig Timéát az Isten sem ítéli meg.~Athalie pedig
17 3 |       zsongásban, a virágok szemeiben Isten beszél, Isten néz...~Templom
18 3 |               szemeiben Isten beszél, Isten néz...~Templom ez...~S hogy
19 3 |                miként hajdan.~- Hozta Isten! De rég vártuk! - kiálta
20 3 |                No ugye? Hát másutt is Isten áldása a rózsa? Ez a drága
21 4 |            halálával.~- Ah! Igazságos Isten! Hát beteljesítéd rajtuk?~-
22 4 |      leányával. Én lábaihoz borultam, Isten nevére kértem, szánjon meg,
23 4 |     elcipelted, eladtad. Odaadtam, az Isten áldjon meg érte. Most már
24 5 |               megáldatni mind a három isten nevében, csak szeretett.~
25 5 |              az emberek kegyelmét, az Isten irgalmazását, csak szeretett.~
26 5 |        mögötte? Mi lesz utána? Hol az Isten, aki e kérdésre felel? Felel
27 5 |              gödrébe, embergyûlölõvé, isten­tagadóvá tették. S te most
28 5 |          mondani, hogy „te”.~- No hát Isten önnel, kedves Noémi! - rebegé
29 6 |            angyalt, akiknek egyike az Isten jobbján ül, s jegyzi azoknak
30 6 |    vadásztáskája zsebébe nem tette.~- Isten önnel! - monda neki Timár,
31 6 | nyugtalankodjék miatta, utána küldöm. Isten áldja önt!~Timéa~Semmi egyéb.~
32 6 |               ember nem kéri többé az Isten segítségét. Most már akart
33 7 |               volt náluk az, mikor az Isten elhozta rájuk az õ örömeiket.~
34 1 |      vademberrel harcolt, azt csak az Isten tudná elmondani! De mi mindnyájan
35 1 |               árváját felfogadtuk? Az Isten küldte õt nekünk.~Hogy haragszik-e
36 3 |               is lenni?”~„Elsõ Noémi: Isten kegyelmébõl a senki szigetének
37 5 |                aki Ádámot és Évát, az Isten.~- Bolond vagy, asszony!
38 5 |               a szentírásból, hogy az Isten mikor teremtett poklot és
39 5 |         tagadom. Sohasem teremtett az Isten ödögöt. Ti teremtettétek
40 5 |              ki keresztelte meg?~- Az Isten. Mikor nagy zápor volt,
41 5 |            pénz, nincs „Krisztus!”.~- Isten nélkül való boszorkány,
42 1 |               semmi tekintet, hogy az Isten irgalmára ne kérjem önt,
43 1 |             titkolni legyen kénytelen Isten és emberek elõtt. Levetinczy
44 1 |        másvilágon is vádolni fogja az Isten elõtt. Váljék el!”~Timéa
45 1 |          szeretett, azt mondanám: „az Isten áldja meg azt, aki õneki
46 2 |          történetét!~Azt mondaná rá: „Isten áldja meg, ki megadta neki
47 3 |            veszi, s szekérrel ráhajt, Isten legyen irgalmas szegény
48 5 |               bömböl felségesen, s az isten­kiáltás rettentõ roppanása
49 6 |          védelmez meg bennünket?~- Az Isten.~- Erõs az az Isten?~- Mindenkinél
50 6 |                Az Isten.~- Erõs az az Isten?~- Mindenkinél erõsebb.~-
51 6 |             Minek adott annak erõt az Isten? Én félek attól az embertõl,
52 8 |               ide, hogy hírt hordjak, Isten mentsen, az nekem nem szokásom.
53 9 |               mint ahogy megbocsátott Isten, midõn ideküldött.~Noémi
54 9 |              elkezdé reggeli imáját:~„Isten, áldd meg jó apát, jó anyát!”~...
55 9 |            másik leányt: óh! akkor az Isten õrizzen attól a gondolattól,
56 11|               Ah! Miért soha?~- Az az Isten, akiben én hiszek, mindig
57 12|               kedves életére, amit az Isten tegyen hosszúvá és boldoggá!
58 12|               esküszöm! Ide hallgass, Isten! Szentek, angyalok, ördögök,
59 12|              legyen nekem irgalmas az Isten, amilyen igaz, hogy Timár