Part,  Chapter

 1 8|             úrhölgyem. Én Krisztyán Tódor vagyok, lovag és kapitány,
 2 8|  foglalkozott aztán õvele Krisztyán Tódor, hanem gyakorlatibb oldaláról
 3 8|           visszament a szobájába, s Tódor egyedül maradt künn a tornácon,
 4 8|           lánc karikája volt kötve.~Tódor pedig annál jobban ingerkedett
 5 9|          nem hiszem, hogy Krisztyán Tódor csupán azért járna e szigetre.
 6 4| rózsalugasok közül.~Õ az. Krisztyán Tódor.~Ezúttal divaturacsnak van
 7 4|             nézem, hogy mit csinál.~Tódor bizalmasan fütyörészve közelít
 8 4|          fenevad! - mormogá magában Tódor. - No hát szabad bemennem
 9 4|              Talán a szeszfõzdében?~Tódor oda is elment, benézett;
10 4|         õrzi.~- Mi van ott, Almira?~Tódor, amint Teréza hangját meghallotta,
11 4|             pók?~- Igen. Egy pók...~Tódor nevetve ugrott ki rózsás
12 4|           ölelése elõl, s Krisztyán Tódor akkor vette észre, hogy
13 4|        Akkor aztán Noémihez fordult Tódor, nyájas barátsággal ölelve
14 4|           elérzékenyedett Krisztyán Tódor, hanem ez is hidegen hagyta
15 4|        gyerünk be a szobába - monda Tódor -, mert amiket közölni akarok
16 4|             lenézõ arcfintorulattal Tódor -, nem holmi „Schuper”,
17 4|     vájkálok a pénzben! - hencegett Tódor. - Milliók meg milliók fordulnak
18 4|            jegygyûrûje. Itt van ni.~Tódor belenyúlt a pantallon zsebébe,
19 4|            sem veszett el! - kiálta Tódor -, sohase tessék kacagni,
20 4|           saját kisujjára húzta fel Tódor, s evés-ivás közben mindig
21 4|            sóhajtja Teréza asszony.~Tódor megértette azt, és mosolygott.~-
22 4|        mosolyog az úr? - förmedt rá Tódor. - Én értem a dolgot.~Teréza
23 4|         fogytára jutott.~- Hallod-e Tódor; én nem tudom, hogy van-e
24 4|              Erre a szóra Krisztyán Tódor felállt a székrõl, de nem
25 4|         arcát megmutatva, Krisztyán Tódor; és kapzsi, villogó szemeivel
26 4|         kezével csöndesen megnyomta Tódor vállát.~- Ön azt nem teheti,
27 4|             fel.~- Ön? - kiálta fel Tódor, öklét Mihályra emelve.~-
28 4|             Mármost uram, Krisztyán Tódor úr - szólt Mihály -, láthatja
29 4|    keresnivalója nincsen.~Krisztyán Tódor a dühtõl elsápadtan, tajtékzó
30 4|           átfonta nyakát karjaival.~Tódor nem szólt többet. Néma dühében
31 6|  fegyverének csöve elõtt: Krisztyán Tódor. A kilõtt dupla pisztoly
32 6|  fegyvertelen vagyok. Nem félhetsz.~Tódor elõvánszorgott a kunyhóból.~-
33 6|            rá fölnézni.~- Krisztyán Tódor! Te még fiatal vagy, s már
34 6|        Igaza van! - szólt Krisztyán Tódor. - Különösen az én könnyem.
35 6|       orvosi és festõfák is vannak.~Tódor elmosolyodott.~- Igaz. Én
36 6|       mentül több legyen.~Krisztyán Tódor elámult e szókra. De már
37 6|       jobbra, másikunk balra mehet.~Tódor kezében reszketett az átvett
38 6|             rajtam van...~Krisztyán Tódor felszakítá mellén ruháit
39 6|        otthagyta õt, és odább ment.~Tódor ott állt egy ideig, és utána
40 6|           és bizalom. Atyám! Atyám!~Tódor megcsókolá Mihály kezét
41 6|           dupla pisztolyt, amellyel Tódor reálõtt a kunyhóból. Talán
42 7|            akkor elsápadt.~Ráismert Tódor pisztolyára, amit az ittjártában
43 8|            mesét, amilyet Krisztyán Tódor szokott közrebocsátani,
44 2|             pártfogoltja, Krisztyán Tódor galádul megcsalt és megkárosított
45 4|            Az egyetlenegy Krisztyán Tódor. A maga kedves kis fogadott
46 4|          Akkor én vagyok a te fiad, Tódor! A te kedves kis Tódorkád,
47 4|           hangon! - szólt Krisztyán Tódor; - de mindig háromlépésnyi
48 4|       borzadva nézett rá.~Krisztyán Tódor újra szemére húzta a takaró
49 4|         csúfolva! - szólt Krisztyán Tódor, s azzal felgyûrte szennyes,
50 5|           le akarja lõni.~Krisztyán Tódor ott halad el az erkély alatt,
51 7|                           Krisztyán Tódor sem hitte volna, hogy valaha