| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] érzi 22 érzik 1 érzõ 1 és 1394 esdõ 1 esély 1 esélyének 1 | Frequency [« »] 2396 s 2190 nem 1505 egy 1394 és 1305 is 1245 azt 1170 volt | Jókai Mór Az arany ember IntraText - Concordances és |
Part, Chapter
501 8 | võlegénye hideg tekintetébõl.~És akkor valami villant át 502 8 | Sietett a sötétben hazafelé.~És siettében egy tervet fõzött 503 8 | asztalon hagyott gyertyát és gyújtószert. Ahelyett egy 504 8 | aztán kiejté a kést kezébõl, és utolérte a rettegés.~Most 505 8 | hogy milyen egyedül van; és milyen sötét van körös-körül, 506 8 | milyen sötét van körös-körül, és lelkében is olyan sötétség.~ 507 8 | magát ruhástól az ágyára, és azt akarta, hogy imádkozzék.~ 508 8 | egész háznál csak anyja és Timéa voltak még, akiket 509 8 | öltözetet, egynehány szalvétát és ezüstkanalat is eldugott 510 8 | szegényes viseletben. Tejet és kávét forralt a tûzhelyen 511 8 | nagy sikoltozásra fakadt, és nyakába borult.~- Jaj, édes 512 8 | sajátszerû öngyilkolási és könnyen meghalási gondolatai 513 8 | Az idõ pedig egyre telt, és a dobszó és a kikiáltás 514 8 | egyre telt, és a dobszó és a kikiáltás egymást váltogatták; 515 8 | ismét tenyerébe hajtá arcát, és a semmibe bámult. A szép 516 8 | pírja szederjesre vált, és ajkai elkékültek; zöldes, 517 8 | Az idõ dél felé járt már, és akit várt, mégsem jött el.~ 518 8 | látatlanban - valami bolond ember.~És az is felötlik Zófia asszonynak, 519 8 | csak ott ült a falócán, és még várt, és nézte a faliórát. 520 8 | a falócán, és még várt, és nézte a faliórát. Pedig 521 8 | belép, elõre levett kalappal és tiszteletadó fõhajtással - 522 8 | megállt.~Athalie a csalódás és a gyûlölet rossz tekintetével 523 8 | tördelve nézett rá félelemmel és tétova reménykedéssel, Timéa 524 8 | árverésen megvettem ezt a házat és mindent, ami benne eladó 525 8 | Nem is hízelgett soha. És most mindent odaád neki, 526 8 | nevére van átírva. Ön szabad, és senkitõl nem függ többé. 527 8 | megszûnt gyermek lenni. Komoly és hallgatag lett, odanézett 528 8 | nyugodtan Mihály szemébe, és azt mondá:~- Már meggondoltam.~ 529 8 | odanyújtá Mihálynak a kezét, és ezt mondá halkan, de biztos 530 8 | hanem egy férfi hódolatával, és hosszasan nézett a leány 531 8 | Én nõül megyek önhöz, és leszek önnek hûséges, engedelmes 532 8 | engem, árvát, eddig ápolt, és fogadott testvérem, ki mellett 533 8 | Tekintse ön õket az én anyámnak és az én testvéremnek, s bánjék 534 8 | megteszi azt, amire kértem? És visszaadja Athalie-nak, 535 8 | ruhákat, az ékszereket? És együtt fog õ velünk lakni, 536 8 | együtt fog õ velünk lakni, és ön olyan jó lesz õhozzá, 537 8 | mint édes testvéremhez? És Zófi mamát is úgy fogja 538 8 | válságos fordulatnál vezérelte és versenytársai fölé emelte. 539 8 | amit Timéa kívánt, õérte és önökért. Én nem menedéket, 540 8 | látott be tekintetével, és arra gondolt, hogy semmi 541 8 | ez a két némber házától és Timéától eltávozzék, s hogy 542 8 | lábát, azt az okos fejét! - És meg is tette, amit programjában 543 8 | egymáshoz ölelte Mihályt és Timéát, rájuk adva forró 544 1 | leány az övé. Neje lesz.~És még egy nagy tehertõl menekül 545 1 | tudja, hogy most már az övé. És ezzel ki van engesztelve 546 1 | görög egyháznál, a látás és hallás, hanem ezt meg is 547 1 | okosabb, rationabilisabb és elfogadhatóbb dogmák azok, 548 1 | ki a halál után a Monkár és Nakir angyal, mi jót, mi 549 1 | Hotáma, Száir, Szakár, Jahim és Al-Haviját fokozatosan melegebbek. 550 1 | csak egy virág, lehull és elmúlik, lelke virágillat, 551 1 | virágillat, elfújja a szél, és nincs többé.~Azért a nagytiszteletû 552 1 | mindazok, kik egymáséi voltak, és egymást szerették ide alant, 553 1 | képzelmet izgató képek és hangok. Itt pedig leülnek 554 1 | ráriad az egész gyülekezet, és végigénekli az egész zsoltárt.~ 555 1 | végigénekli az egész zsoltárt.~És akkor elhallgat minden ember; 556 1 | szószékre fellépdel a lelkész, és elkezd beszélni minden ceremónia 557 1 | akkor minden ember feláll és imádkozik; de csak a pap 558 1 | tekintetes nemes, nemzetes és vitézlõ Levetinczy Timár 559 1 | tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlett Csorbaffy Ali 560 1 | hitvallású keresztyén leányzót.~És az a három légió asszony 561 1 | elpirulással. Szerény, komoly és engedelmes volt Mihály iránt. 562 1 | távozott, megszorítá kezét, és mosolygott rá.~És Zófi asszony 563 1 | kezét, és mosolygott rá.~És Zófi asszony mindennap tudott 564 1 | saját võlegénye megérkeztét.~És azután ott várt, míg a hintók 565 1 | elõtt, most már võlegény és menyasszony egy kocsiban, 566 1 | következett be, mikor a võlegényt és menyasszonyt letakarják 567 1 | a pap megfogja kezeiket, és az oltár körül vezeti õket 568 1 | El a közös pohárból ivás és a szent csók az oltár elõtt: 569 1 | Timéával, mikor leült melléje, és kezét kezébe vette, úgy 570 1 | közellétérõl semmit. Nem remeg, és nem hevül.~Ha csak egyszer 571 1 | megdermeszti; de õ hideg marad és nyugodt és szenvtelen, mint 572 1 | õ hideg marad és nyugodt és szenvtelen, mint egy álomjáró.~ 573 1 | neki, hogy atyja meghalt.~És most sem, midõn azt súgják 574 1 | él. Néz, de nem biztat, és nem tilt. Teheti vele, amit 575 1 | ellen természet, õrangyal és minden érzõ ideg fellázad.~- 576 1 | vagy?~Timéa szemébe néz, és nyugodtan felel:~- Az vagyok.~- 577 1 | lekötve. Ön nekem uram. És én mindig tenni fogom azt, 578 1 | parancsol.~Mihály félrefordult, és eltakarta arcát.~Ez a minden 579 1 | szentkép szobrát a pálmaággal és a töviskoszorúval? kinek 580 2 | milyen boldog ember! Mi szép és mi hû neje van!~S bár olyan 581 2 | férhet hozzá semmi rágalom.~És a tavasz mégsem olvasztja 582 2 | minden képtelenség lehetõvé és valóvá lett a kezében: a 583 2 | elbújt elõle, utána ment, és fölkereste.~És azt mind 584 2 | utána ment, és fölkereste.~És azt mind odaadta volna nejének 585 2 | hogy engedje Athalie-t és Zófiát vele ezentúl is együtt 586 2 | Athalie minden piperéhez és öltözékhez tartozó egész 587 2 | megkeseríteni, de haragba hozni nem.~És társalgási modorában is 588 2 | tele van alázatossággal és hízelkedéssel, kínozta Timéát, 589 2 | vajon kitalálja-e, ki jött?”~És azoknak tûrniök kellett 590 2 | õk nem voltak boldogok. És Athalie-nak tudnia kellett 591 2 | gúnyolódó szolgálatkészséggel.~És õk tûrték azt.~Mikor pedig 592 2 | mikor letehette a magát és másokat kínzó álarcot, hah! 593 2 | nyelével ütni a székeket és pamlagokat; azt mondta: 594 2 | órában megmutogatá a kék és zöld foltokat karjain, amik 595 2 | asszonyának kedvence volt!~És milyen jólesett neki, ha 596 2 | Timéa mindennap kapott.~És aztán, mikor a napot bevégezé 597 2 | vánkosba, azt tépte a fogaival, és gondolkozott pokolbeli kínszenvedé 598 2 | azt jól, hogy az ifjú férj és az ifjú nõ - nem boldogok.~ 599 2 | megmondja, mikorra várják, és aztán a mondott napnál hamarább 600 2 | hálószobáján túl volt Athalie és Zófia asszonyé.~Mihály nesztelenül 601 2 | keresi.~Sokáig állt ott, és nézte az alvó alakot.~Egyszer 602 2 | viasztekercset az asztalra, és - nem távozott el.~Mihály 603 2 | kigondol: én mind megtudom azt, és nem érezhet a szíve mélységében 604 2 | engem a házához fogadott. És ön nem fog innen engem elûzni, 605 2 | távol van, csupán kocsin és velem. Egyedüli sétája a 606 2 | poklot szenvedem, amit õ. És õmiatta szenvedem. Mert 607 2 | gyûlölök. Rám bízhatja a házát. És ön járhat e világba szerteszét, 608 2 | járhat e világba szerteszét, és nyugodt lehet: itthon hagyott 609 2 | lehet: itthon hagyott engem. És amíg ön visszatértében 610 2 | önnek mindent, amit Timéáról és önrõl és magamról tudok. 611 2 | amit Timéáról és önrõl és magamról tudok. Még egyszer 612 2 | tette ön e házban Timéát. És most láthatja, hogy mit 613 2 | neje nem nõ, hanem mártír. És önnek nem elég az, hogy 614 2 | a házát, Levetinczy úr, és nem fog e fájdalmára írt 615 2 | fájdalmára írt találni sehol; és ennek én örülök, szívembõl 616 2 | tõrt döfne annak szívébe.~- És most... ûzzön el ön házából, 617 2 | is fölvette az asztalról, és elvitte magával, otthagyva 618 2 | védördöge ennek a háznak.~És Mihálynak úgy súgta valami, 619 2 | a lábát azon ajtó elõtt és azt mondja neki:~„Tehát 620 2 | fusson vele ki e házból, és vigye õt olyan helyre, ahol 621 3 | rózsaszínû hó fedné, a mandula és barack virágzik. Olyan az 622 3 | Vajon mit csinál most Almira és Narcissza?~Hát mit csinálnának 623 3 | gyümölcsfái most virágoznak, fehér és rózsaszín virágpyramidok, 624 3 | lélegzetvételnél aranyat és szerelmet lehel be. A virágok 625 3 | messzirõl nyújtja eléje kezét, és aztán õszintén, igazán, 626 3 | viszonozza a kézszorítást, és szemeit egy percig ott feledi 627 3 | fejlõ arcot, s a tartós jó és rossz indulat, a bánat és 628 3 | és rossz indulat, a bánat és az öröm, a nyugtalanság 629 3 | az öröm, a nyugtalanság és a béke idomítja át a vonásokat, 630 3 | kutyának -, fogd ezt a táskát, és vidd be a házba.~- Holmi 631 3 | Noémi átkarolta az anyját, és csókolá, kérlelé.~- Nem, 632 3 | mármost te maradj itten, és õrizd a lombikot; vigyázz 633 3 | mondák egymásnak az anya és leány, egymást megcsókolva. 634 3 | Azzal megindult Noémi és Timár a szigetet végigjárni.~ 635 3 | a füves rét, hol kecskék és bárányok legelésztek; egy 636 3 | évvel fiatalabbak, mint én.~És az oly természetesen volt 637 3 | nevetve, félig sírva az undor és a panasz hangján mondá:~- 638 3 | odavezesse a vízpartra, és magyarázza neki, milyen 639 3 | operaházban elnyomja az énekeseket és a zenekart, mikor rákezdi 640 3 | nevetés már fele út a gyûlölés és megszeretés között.~- Csak 641 3 | martalékot.~Noémi reszketett és hevült; arca hol elpirult, 642 3 | tõlünk.~Noémi a kíváncsiság és félelem tétovázásával nyújtá 643 3 | úgy bömböl, mint az ökör. És aztán megverte árvacsalánnal 644 3 | árvacsalánnal azt a szegény állatot; és arra az elkezdett oly kínosan 645 3 | hívta volna fel ellenünk, és egész alakját belepte a 646 3 | Óh! Minden évben eljön, és egyre gyötör. Most már kitalálta 647 3 | szigetlakóknak az örömeibe és bajaiba.~Az estebéd el lett 648 3 | a nyár, fehér a körtefa és rézzöld a szilvafák hullámzó 649 3 | kék koszorú.~- Eljövök, és látni fogom! - monda Timár.~- 650 3 | te kedves! Óh, te édes!~És ugyanannyiszor megcsókolá 651 3 | Mihály elfeledve önmagát és az egész világot, állt ott 652 3 | meglep fát, füvet, meleg és hideg vérû állatot?~Így 653 3 | delejárasztó kísértetfénnyel, és az vissza hozzájuk.~„Mégsem 654 4 | reggelivel várták, friss tejjel és vajjal, s azután kezdõdött 655 4 | Rio sárgára festi a hajat és szakállt, mégpedig oly tartósan, 656 4 | Meghalt! Tehát meghalt! És felesége? És leánya?~- Minden 657 4 | Tehát meghalt! És felesége? És leánya?~- Minden vagyonukat 658 4 | nevére kértem, szánjon meg, és legyen szószólóm férje elõtt. 659 4 | legyen szószólóm férje elõtt. És akkor amaz asszony megfogta 660 4 | asszony megfogta a karomat, és letaszított a lépcsõn. Én 661 4 | estemben õneki ne legyen baja; és amellett saját fejemet bele 662 4 | sebhely a homlokomon most is. És az ötéves gyermek odafenn 663 4 | sántikálva odább menni látott, és gyermekemet sírni hallotta. 664 4 | azt mondom, hogy hozsánna! És áldott legyen a kéz, mely 665 4 | Rongyban járnak, ugye? És hiába koldulnak régi ismerõseik 666 4 | lefekszel a veranda elé, és innen meg nem mozdulsz”.~ 667 4 | Almira megértette azt, és akként cselekedék. Mihály 668 4 | felõle magamnak tartom, és fegyveres semlegességben 669 4 | Brilliánt van benne, három és fél karátos brilliánt. Ez 670 4 | asszony.~Tódor megértette azt, és mosolygott.~- Mert tudod, 671 4 | legszükségesebb fákat, a macayát és murumurut, amibõl a hajófenék 672 4 | te ezeket mind kivágatod, és eladod Scaramelli úrnak? - 673 4 | levágott meggyfa pipaszárakat; és mi holdankint ötszáz aranyat 674 4 | gondom lesz, hogy kinek és hogyan tudom eladni. Add 675 4 | Hogy minket koldusokká és földönfutókká tégy.~- Igenis, 676 4 | megmutatva, Krisztyán Tódor; és kapzsi, villogó szemeivel 677 4 | oldalon levõ keletre. - És azt meg is fogom tenni, 678 4 | rögtön. Én azt tehetem, és meg is fogom tenni!~Teréza 679 4 | valahol e sziget létezését és azt, hogy azt önkényt elfoglalta 680 4 | csendesen, szilárdan. - És egyúttal fölkértem mind 681 4 | Most kaptam meg a pátenst és a fermánt mind a két helyrõl.~ 682 4 | került neki az a zsák diós és aszalt gyümölcsös bérlet.~- 683 4 | e sziget mostani lakóira és telepítõire. Íme, itt a 684 4 | szótlanul. Csak zokogni tudott és kezeit csókolni a férfinak, 685 4 | odaveté magát Mihály keblére, és átfonta nyakát karjaival.~ 686 4 | ami fegyver után nyúl, és mérget kever.~A leány pedig 687 5 | társadalmi szabályok? a nõ és férfi viszonya egymáshoz, 688 5 | viszonya egymáshoz, miket állam és egyház erõs törvényekkel 689 5 | azon ember iránt, ki õt és anyját örök aggodalmaiktól 690 5 | készült magát védeni világ és ítélõbírák elõtt; nem gondolt 691 5 | hogy magához szorítsa õt, és halk, suttogó szóval kérdezé 692 5 | homlokához, hogy azt megcsókolja. És érzé annak szívét dobogni 693 5 | annak szívét dobogni keblén.~És körös-körül az egész világon 694 5 | föltalálják?~A nap letelt, és õk még egymás örömével nem 695 5 | Teréza ott állt fölöttük, és mosolyogva tekinte le rájuk.~ 696 5 | határozva. El fog innen távozni, és aztán - sokáig nem fog visszatérni 697 5 | találta Teréza asszonyt és leányát, kik a reggelihez 698 5 | biztos, ott farkasok járnak, és talán még rosszabb állatok 699 5 | még rosszabb állatok is.~És addig nem hagyott Mihálynak 700 5 | Mihály is megállt vele, és szemébe nézett.~- Akarsz 701 5 | azt mondá:~- Nem, semmit.~És Timár tudott már a leány 702 5 | semmit, csak ment hallgatva, és Mihály kezét kezében tartá.~ 703 5 | magára, valami baj ne érje.~És mikor megszorította kezét, 704 5 | leány lesüté szempilláit, és fejét szelíden tagadólag 705 5 | elrejté arcát Mihály keblére, és nem mondta azt.~- Hát nem 706 5 | eltakarta kezével arcát, és nem mondta azt.~- Noémi, 707 5 | leány némán ingatta fejét, és nem tudta neki azt mondani, 708 6 | oldalai befutva szederindával és földi tökkel. Lehet az ilyen 709 6 | s kebledre veti magát, és azt mondja: én ezt szeretem! 710 6 | Vajon szeretne-e akkor?~...És hátha csakugyan halálosan 711 6 | szívével nem jó játszani.~...És hátha az az áldás, amit 712 6 | megszerezni álmaid számára?~...És még egy akadályt hogy fogsz 713 6 | vesztõhelynél végzõdik! És te, az arany ember, akit 714 6 | tisztel, kitüntet, az erény és jótékonyság apostolának 715 6 | balga világ számûzött?~...És ez az ostoba fickó, aki 716 6 | pedig nekem van. Megfizetem, és eltûnik elõlem. Mit félek 717 6 | neveit, akik szenvedtek és elhervadtak, a másik pedig 718 6 | könyvbe azokat, kik szerettek, és el merték fogadni a boldogságot?~ 719 6 | arca halálsápadt volt, és szemeinek nem volt már fénye; 720 6 | kezet két kézzel ragadá meg, és csókjaival halmozá el, hevesen 721 6 | kell minden ismerõs arctól. És ön kezét nyújtja nekem; 722 6 | Engedjen lábainál térdelnem, és úgy hallgatnom parancsait.~- 723 6 | Náluk maradni nem akarok.~- És a brazíliai út?~- Egy szó 724 6 | elõszámlált; azok között orvosi és festõfák is vannak.~Tódor 725 6 | német, olasz, angol, francia és spanyol nyelvek ismerete.~- 726 6 | ismerete.~- Azokon én mind írok és beszélek.~- Tudom. És görögül 727 6 | írok és beszélek.~- Tudom. És görögül és törökül és lengyelül, 728 6 | beszélek.~- Tudom. És görögül és törökül és lengyelül, oroszul. 729 6 | Tudom. És görögül és törökül és lengyelül, oroszul. Ön lángeszû 730 6 | dollár rendes fizetéssel és esetleges százalékkal a 731 6 | okom sincs rá, hogy itt és most és önnel tréfáljak. 732 6 | sincs rá, hogy itt és most és önnel tréfáljak. Ön meg 733 6 | találja útiköltségét Triesztig és valószínûleg még annyi összeget, 734 6 | átlõtt kalapját a földrõl.~- És most vegye ön ezt a két 735 6 | semmit, csak lõjön agyon!~És nem hagyott békét addig, 736 6 | Timár, s azzal otthagyta õt, és odább ment.~Tódor ott állt 737 6 | Tódor ott állt egy ideig, és utána nézett; aztán utána 738 6 | nézett; aztán utána szaladt, és megállítá.~- Uram! Még egy 739 6 | kezdhessem: „Atyám!” Borzalom és undorodás volt eddig elõttem 740 6 | legyen ezután gyönyörûség és bizalom. Atyám! Atyám!~Tódor 741 6 | leveté magát arccal a fûbe, és sírt. Igazán sírt.~. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .~ 742 6 | nem fog visszatérni soha.~És aztán olyan nagyon fájt 743 6 | Triesztig tart; az õrletést és a szállítást. A kasznároknak, 744 6 | magyarnak is elegyedni. És méghozzá lisztet vinni oda! 745 6 | az érett cipókat az ágról és megsütni. S ilyen országba 746 6 | egész földtekét tegye maga és ez ember közé.~Akik látták, 747 6 | sáfárjai, felügyelõi, ispánjai, és õ mégis mindenütt maga lát 748 6 | embertõl megszabadultál! És ha annak fogod hírét venni, 749 6 | egy tavaszutói tornádó, és pozdorjává törve lisztestõl, 750 6 | lisztiparra, nem a nyereségre és veszteségre, hanem arra 751 6 | gondolsz, hogy ott a La Plata és az Amazon folyók mocsáraiból 752 6 | alakot hozzák eléje: boldogan és szenvedve, átadva és elveszítve; 753 6 | boldogan és szenvedve, átadva és elveszítve; azoktól csak 754 6 | s szokták ezt tenni!... És ha kutatott, akkor talált 755 6 | utalványozzon, vegyen át és adjon ki pénzeket saját 756 6 | gyanú szemének homály kell és sötétség, mint a bagoly 757 6 | kiugrást, ügyes is volt és szerencsés, nem törött sem 758 6 | elõre. Az indulat éjsarka és délsarka s az akarat vitte 759 6 | családi ünnepély ez itten.~És akarja, hogy így legyen; 760 6 | imádkozott. Hitt az Istenben, és megmenekült, és amihez kezdett, 761 6 | Istenben, és megmenekült, és amihez kezdett, az sikerült.~ 762 6 | amihez kezdett, az sikerült.~És ezen a félelmes estén nem 763 6 | hozzájusson az evezõihez és csáklyájához. Látta a hasadékon 764 6 | Akkor azután elkapta az ár, és vitte magával.~A Duna rettenetes 765 6 | hanem az emberi szenvedély és akarat még erõsebb. Timár 766 6 | benne; csak a téveteg szikla és környéke zöldült ki egy 767 6 | körülzárva hullámkerítéssel és abban - Ádám és Éva.~A leány 768 6 | hullámkerítéssel és abban - Ádám és Éva.~A leány remegve, sápadva 769 6 | Visszajöttél! Te! Te! Te! - És ajkai, midõn megnémulnak 770 6 | ezüstkoronáját, s a sárgarigók és fülemilék kórusa énekli 771 7 | érkeznek; abba pedig hetek és hónapok fognak telni.~Boldog 772 7 | fognak telni.~Boldog hetek és boldog hónapok!~Számlálatlan 773 7 | Ott talált magának munkát és nyugalmat.~Az árvíz leapadta 774 7 | földtúrás férfinak való munka.~És mikor készen volt a csatornával, 775 7 | mintha ez volna az egyedüli és egyetlen mûve egész életének, 776 7 | jövendõ miatt. Boldog volt, és boldogított. S nem kérdezte 777 7 | következett-e?~Boldog volt itthon, és szerette volna tudni, mi 778 7 | bõrfakóra barnul, vagy sárga és piros sávokat vesz föl; 779 7 | zöld pontocskák vegyülnek; és minden gyümölcs úgy mosolyog 780 7 | kíváncsian elõvonta a fegyvert.~És akkor elsápadt.~Ráismert 781 7 | ha ördög, ha tündér!...~És aztán szenvedélyesen ölelé 782 7 | a férfit. Az reszketett, és hevült.~ ~ 783 8 | senkivel tudatni, hogy honnan és milyen úton érkezett meg. 784 8 | semmi sem lesz rá nézve új és meglepõ, ha Komáromba hazajut.~ 785 8 | szárnyát az öreg tiszttartó és felesége lakta, a másik 786 8 | Hevesen nyitá fel az ajtót, és betoppant a szobába.~És 787 8 | és betoppant a szobába.~És akkor rajta volt a sor, 788 8 | Addig én is készen leszek.~És azzal keresztbe fogta szájában 789 8 | mindennap így várta õt - és ki tudja, mióta?~De hogy 790 8 | asztal fel volt terítve, és azon három teríték. Kire 791 8 | melynél ismerõs étszerei és szokott pohara voltak föltéve. 792 8 | vagyona, de kereskedõi hitele és becsülete is kockára van 793 8 | fogja ön találni. A könyvek és a pénztár állapota pontosan 794 8 | gyors kézzel megmenteni, és még többet is tudott annál!~- 795 8 | Krisztyán Tódornak ügyességét és becsületességét.~Timár gondolá 796 8 | nyakra-fõre õrletik a lisztet, és tömik vele a tonnákat, s 797 8 | ezért õk csalódni fognak, és mi maradunk felül.~Mihály 798 8 | örömeit kellene keresni, és - most nem kérdezi a hazatérõ 799 8 | irodában ülni, levelezni és két idegen nyelvet megtanulni 800 8 | megtanulni nyelvmester nélkül; - és mindezt a férjétõl kapott 801 8 | gyáriparra, a leszámítolásra, és ezeknek minden fejlõdményeirõl 802 8 | minden fejlõdményeirõl rendes és pontos számadást tárt a 803 8 | felesföld, regále, dézsma és robot, nehéz áru, könnyû 804 8 | tonnasúly, külföldi mértékek és pénznemek rettenetes tömkelegében 805 8 | megmutatja a különbséget a vádló és a vádlott között.~- Hát 806 8 | hivatalos: a tiszttartó és a nagytiszteletû esperes 807 8 | az éhhaláltól megmenté, és Mózesnek, ki mannát imádkozott 808 8 | Nagyon akadozva beszélt, és sületlenségeket. Valami 809 8 | a jókedv. Az esperes úr és a tiszttartó egyformán szerette 810 8 | volt fukar a bókokban Timéa és Athalie iránt, emiatt az 811 8 | tortúráját érzé lelkében.~És nem volt bátorsága azt mondani 812 8 | ez alatt voltak a kisebb és nagyobb fiókok. A nagyobbakban 813 8 | kisebbekben az értékpapírok és ékszerek. Az egész szekrény 814 8 | foglalva. Az anyja képe lehet. És akkor tudni fog mindent.~ 815 8 | is Timár keze mûködött.~És ha ily tudattal, ily gyanúval 816 8 | az ékszert megszereztem, és elhoztam önnek.~Minden kockára 817 8 | sötétség vesz téged körül?”~És akkor Timár el van veszve...~ 818 8 | hévvel szorítá ajkaihoz, és mind a két szeme megtelt 819 8 | gyermek futott oda hozzá, és sírással, kacagással vegyült 820 8 | Õ megszerezte ezt nekem!~És azzal visszasietett Mihályhoz, 821 8 | Óh! nagyon köszönöm.~És Timárnak úgy jött, mintha 822 8 | hálarebegõ ajkat megcsókolja, és aztán örökké csókolja.~Hanem 823 8 | számára. Fogadja el tõlem.~És ezzel egyenkint ölébe rakta 824 1 | úri fogatot, ékszereket és csipkéket vesz igénybe. 825 1 | milliomos komoly arccal. És méltán, mond a másik, oly 826 1 | mond a másik, oly szép és szellemdús neje van, amilyen 827 1 | kerül egy ilyen selyem- és csipkefogyasztó szép állat 828 1 | is vele kísérletet szép és szellemdús hölgyek, kiknek 829 1 | hölgyek, kiknek tudomány és mûvészet a hódítás; de Timáron 830 1 | ócsárlói.~Õ pedig hallgat, és - Noémira gondol.~Milyen 831 1 | hónapig nem látni õtet! És mindennap róla gondolkodni. 832 1 | mindennap róla gondolkodni. És mindabból, amit róla gondol, 833 1 | valami titkának kell lenni. És Athalie nem tûrheti azt, 834 1 | szerencsésen megérkezett, és most már a siker tökéletes. 835 1 | királyi tanácsosi címet, és egyúttal a Szent István-rend 836 1 | kiskeresztjét, a kereskedelmi és nemzetgazdászati téren hazájának 837 1 | asszonynak köszönheted: Noéminek és Timéának!”~No de mindegy! 838 1 | Az ember csak egyszer él, és aztán minek él? Én bizony 839 1 | üzlet után.~- Megtisztelem és elismerem õnagysága méltó 840 1 | büntesse meg a dezentort, és máskor ne engedje neki, 841 1 | vonásai az õszinte ijedséget és bámulatot tanúsítják; Athalie 842 1 | maga szentül hitte azt, és a fejét merte volna rátenni, 843 1 | érez, mivel küzd ott belül. És folyton figyelte e lélekharc 844 1 | talányon évõdött.~Timár és Timéa otthon is a világpéldányai 845 1 | ékszerekkel halmozta el Timéát, és Timéa felrakta azokat, mikor 846 1 | emberek közé tartoznának Timár és Timéa, akiknél abból áll 847 1 | folyvást Timéára gyanakodott, és nem Timárra.~Timár pedig 848 1 | mindannyiszor megfenyegeté, és azt mondá, hogy rossz a 849 1 | volt-e Ábrahám a legkegyesebb és tiszteletreméltóbb patriarcha 850 1 | hûséges férje? No mondd! És mégis ismerjük Hágár történetét, 851 1 | legyen bölcs Salamonnál, és szentebb legyen Szent Dávidnál?~ 852 1 | Égõ vágyak üldözték ébren és álmában.~Alig várta, hogy 853 1 | már? - monda Mihálynak, és eléje sietett kezét megszorítani. 854 1 | Teréza mosolygott, sóhajtott, és ismét mosolygott. Aztán 855 1 | Noémi ringatta a bölcsõt, és megvárta, hogy Timár odasiessen.~ 856 1 | egymással kibékült szeméremtõl és szerelemtõl. Mosolygott, 857 1 | szerelemtõl. Mosolygott, és lesüté szemeit.~Mihály azt 858 1 | egyszerre gátját törte! És ahol érte, összecsókolá 859 1 | szemeit, s aludt tovább, és mosolygott tovább, és nem 860 1 | tovább, és mosolygott tovább, és nem bánta a zápor csókokat 861 1 | ez sem hitte volna ezt!~És aztán félrefordult a szemeit 862 1 | a kezét szorítá ajkához, és arcát odanyugtatá ölébe, 863 1 | arcát odanyugtatá ölébe, és hallgatott.~Olyan hosszan 864 1 | akar tenni, amit megszeret. És találgatta az elsõ szótagokat, 865 1 | kimond, mit jelentenek azok? És hagyta neki a bajuszát tépni. 866 1 | hagyta neki a bajuszát tépni. És dalolta neki a dajkaéneket, 867 1 | félig fából, félig sárból, és benne az a mosolygó nõ azzal 868 1 | angyalkával ölében, mind valóság és nem álom!~És azután gondolkozott 869 1 | mind valóság és nem álom!~És azután gondolkozott róla, 870 1 | Körüljárta az egész szigetet, és töprengett magában a jövendõ 871 1 | Kivágom a kiszáradt diófákat; és azokból építek egy szép 872 1 | Milyen jól fog az esni!~És úgy lett.~Mihály rögtön 873 1 | el nem pazarolt erõ volt és kitartó szívósság. A nagy 874 1 | mi sorsa van a favágónak és a favágónénak, akik korán 875 1 | elzárt határa, Magyarország és Szerbia végvidéke. Kedvezõ 876 1 | kunyhó környékét. Jöttek és mentek, anélkül, hogy ösvényt 877 1 | ültetõ munkáikkal, amíg annak és a rajta lakóknak története 878 1 | eljárkál vele óra hosszant, és danol neki altató dajkadalt:~ 879 1 | Az õsz közelgett. Teréza és Noémi már egészen természetes 880 1 | Olyanokban laknak a székely és oláh nemes birtokos urak; 881 2 | kertben fogják felállítani. És aztán õ maga, a dúsgazdag 882 2 | gyalul, fûrészel, farag. És mindezt azért, hogy a feleségét 883 2 | karosszékét a veranda alatt, és mindennek rá nézve majd 884 2 | meglepetésnek kell lenni, és azután majd mosolyognia 885 2 | mint aki ennek nagyon örül, és majd mikor a faragómestert 886 2 | legtöbb, nagyságos asszonyom.”~És ezért ismét mosolyogni kell 887 2 | mosolyogni kell majd Timéának, és keresni a szavakat, amikkel 888 2 | titok Ariadne-fonalát - és nem találta.~Timéával tisztában 889 2 | Az állhatatosan szenved, és haldoklik. Az a méreg öli 890 2 | társaságokban tréfás, jókedvû; és Athalie irányában egész 891 2 | Timéát csak Athalie érti.~És ha ezt érti, akkor Mihályt 892 2 | róla, hogy Timéa toalettje és úri fogata az angol ladyk 893 2 | úri fogata az angol ladyk és orosz hercegasszonyokéval 894 2 | összevásárolt, ládákba pakoltatta, és leküldte Pancsovára.~Most 895 2 | felé csónakkal elindulni és aztán csak hónapok múlva 896 2 | kelhetett azontúl nappal és holdvilágnál: senki nem 897 2 | tudta már, hogy ez a szerb és a cernagorca szabadsághõsök 898 2 | gyermeket éjszaka felköltse. És eszerint mindenki él és 899 2 | És eszerint mindenki él és egészséges a háznál.~Óh! 900 2 | Csendesen! Föl ne keltsük.~És azután, amit ajkaik egymásnak 901 2 | hisznek mindent. Jöjj be, és nézd meg idebenn.~- Nem 902 2 | hagyd nyitva az ablakot.~És aztán ott maradt a nyitott 903 2 | danára szépen elalszik.~És azután úgy virradt meg Timár, 904 2 | értették ketten: õ maga és Noémi.~Mikor aztán ölébe 905 3 | s megmaradna neki Noémi.~És Noémi kincs!~A nõiségbõl 906 3 | egyesülve van benne, ami kedves, és hiányzik nála mindaz, ami 907 3 | fel. Gyöngédség, szelídség és hév egyesült kedélyében. 908 3 | egyesült kedélyében. Együtt és összhangzatban él benne 909 3 | él benne a szûz, a tündér és a nõ. Szerelmének semmi 910 3 | akirõl tudja, hogy õt imádja. És midõn azt a gyermeket ölébe 911 3 | annak, aki õt magáévá tette, és mégsem tette azzá.~De Timár 912 3 | iparágak jövendõje függ. És ráadásul még Timéát!~Tán 913 3 | felállította térdeire a kis Dódit, és iparkodott vele elõadatni, 914 3 | Mihály szájában a pipát, és addig rángatta a száránál 915 3 | pipa bizony cserépbõl volt, és eltörött.~Timár hirtelenkedett 916 3 | aztán elbújt Noémi keblére, és elkezdett pityeregni.~- 917 3 | Mihály kezei oly hidegek, és lélegzete oly forró.~Teréza 918 3 | boldogtalan lenni õmiatta!~És azután még arra is tudott 919 3 | szólítani, feleségének nevezni! És Noémi ezt a nevet ismeri 920 3 | szüntelen félrebeszélt.~És minden szót, amit beszélt, 921 3 | nem foglalta el lelkét.~És lázszavait borzalom és gyönyör 922 3 | És lázszavait borzalom és gyönyör volt Noéminak hallani.~ 923 3 | hallani mégis, mert örökké és örökké csak õróla beszélt.~ 924 3 | Fojtsd vissza a lélegzetedet, és imádkozzál. Amíg kibírod, 925 3 | hogy felugrott fekhelyérõl, és futni akart. Noémi alig 926 3 | Már csak a feje van kinn, és mégis egyre rám néz. Óh! 927 3 | Noémi pedig kezeit tördelte, és reszketett.~Óh! a szegény 928 3 | homlokát arcához szorítva és száraz ajkairól lecsókolva 929 3 | mellett, ha a betegre jól és szeretetteljesen ügyelnek, 930 3 | a szép szemeivel nézni. És mikor aztán a sok csókra, 931 3 | akkor otthagyta a gyermekét, és átment Mihályhoz.~Mihály 932 3 | szenvedt. Ingerlékeny volt és haragos.~- Hol jártál? - 933 3 | tûrte szelíden a szidást.~És aztán, mikor Mihály elaludt, 934 3 | beteg ágyától a másikéhoz.~És Mihályt folyton hazugságokkal 935 3 | nem tudott segíteni rajta. És Noéminek nem volt szabad 936 3 | lássam.~- Jó lesz, Mihály!~És a gyermek egyre rosszabbul 937 3 | gyermek egyre rosszabbul lett.~És Noéminek folyvást el kellett 938 3 | gyermek mellett virrasztá át. És nézte annak halálküzdelmét, 939 3 | nézte annak halálküzdelmét, és visszafojtotta a könnyeit 940 3 | szemeit az örök álomra!~És nem volt neki szabad a fájdalmat 941 3 | a beteg rosszkedvû volt és gyanakodó.~Észrevette, hogy 942 3 | magadnak?~Noémi rátekintett, és gondolá magában:~(„A kis 943 3 | halotti ingecskéjét varrom.”)~És aztán azt mondá neki:~- 944 3 | Hiúság, asszony a neved!~És Noémi mosolyra vonta arcát, 945 3 | szemeit álomra erõszakolni. És ezalatt folyvást azzal veszõdött, 946 3 | hogy mit csinál a kis Dódi. És egyre küldözte ki hozzá 947 3 | hogy nincs-e valami baja.~És Noémi valahányszor kiment; 948 3 | ravatalon fekvõ kis halottját, és beszélt hozzá nyájas, hízelgõ 949 3 | felelni, csak odaborult rá, és ajkaira nyomta csókját.~- 950 3 | a kis hazatért angyalt, és átadták az õ örök anyjának, 951 3 | Noémi fölkelt az ágy mellõl, és kiment.~- Nos? - szólt Timár 952 3 | Nagyon jól tette ön. - És lám, én olyan ostoba voltam, 953 3 | kis padhoz, oda leülteté, és maga is mellé ült, karjával 954 3 | átszorította Mihály karját, és fejét odanyugtatva vállára.~ 955 3 | Mihály odaölelte õt magához, és hagyta sírni.~Szentségtörés 956 3 | volna neked; majd holnap.~És másnap és harmadnap és sohasem 957 3 | majd holnap.~És másnap és harmadnap és sohasem vezette 958 3 | És másnap és harmadnap és sohasem vezette el Noémi 959 3 | hogy ezt most ültették oda.~És akkor aztán meg volt nyugodva, 960 3 | a kis padon a ház elõtt, és pálcájával a sima kavicsok 961 3 | sima kavicsok közt turkált, és suttogta magában:~„Nem adnád 962 4 | rózsabimbók kifejlését és kinyílását leste. Mikor 963 4 | kinyílt, azt leszakította, és eltette tárcájába, ott szárította 964 4 | hogy csak a múltat látja; és azt mindig látja.~Egyszer 965 4 | utolsó estén Mihály, Noémi és Teréza kiültek a kunyhó 966 4 | hárman arra a kis padra, és Mihály arra gondolt, hogy 967 4 | testtel bíró állat nem élhet, és így ember sem lakhatik ott.~- 968 4 | is örömük semmi!~Teréza és Mihály egyszerre keltek 969 4 | feküdt?~- Hetekig.~- Istenem! És volt, aki önt ápolja az 970 4 | írószobájába vonulva töltötte. És délutan a titkárja ugyan 971 4 | elaludt; mikor levetkõzött és ágyba feküdt, akkor meg 972 4 | Az álom öngyilkossága.~És azután leste, hogyan sötétül 973 4 | álmában „lát” az ember.~És Mihály tudta azt, hogy õ 974 4 | meglepte, ez az álom vaksága.~És teljes tudatával bírt annak, 975 4 | bejönne azért, hogy megölje? És aztán mi különbség volna 976 4 | valaki leült az ágya szélére, és hallgatja lélegzetvételét.~ 977 4 | nehogy felébressze az óraütés és zenemû az alvót, s eközben 978 4 | kihúzza.~Mihály gyönyört és rettegést érez egyszerre 979 4 | szeretlek! óh! mint rettegek!”~És aztán a nõalak megveti magának 980 4 | oda lefekszik.~A gyönyör és rettegés folyvást küzd az 981 4 | minden tagja, nyelve ólom.~És aztán a nõalak is elalszik.~ 982 4 | szenvedést eljön vele megosztani.~És aztán következett az örök 983 4 | aztán fölkelt az ágyból, és elhagyta a szobát. Le sem 984 4 | nehány köhögõs professzoron és gyomorhurutos plébánoson 985 4 | környékét elverte a jég.~És aztán az ilyen jégverte 986 4 | az aranykalász helyébe, és senki nem jön azt onnan 987 4 | onnan lekaszálni. Csendes és szomorú minden. A szekérutakat 988 4 | verandával, nagy fügefákkal és törökszederfákkal lépcsõzete 989 4 | törökszederfákkal lépcsõzete alatt, és erõsen körülrakva szent 990 4 | hozzá közel emberi lak.~És amik közel vannak is hozzá, 991 4 | szavakat, mikor felháborodik; és azt sem tudja senki, hogy 992 4 | ott áll egy kopár hegy, és azon egy kéttornyú kolostor, 993 4 | hét szerzetes lakik. Felül és alant fejedelmi csontok 994 4 | Az pedig vén ember volt, és hozzá még süket is.~Valami 995 4 | várkertjeiben még zöldül a zsálya és levendula, miket az elmúlt 996 4 | csoda módon a zivatarral. És amit élõk laknak, az is 997 4 | kagylókat hányt ki a partjaira; és minden, ami benne lakik, 998 4 | tele, miknek érintése éget és gyógyít; spongyája hólyagot 999 4 | bõrön, s egész vize édes és iható. Sok embert ismerek, 1000 4 | levõ tárgyak iránt. Lelke és szemei a messzeséget járták.~