Part,  Chapter

1001 4      |               vörös fénybe borít a nyár; és azután azt a nagy égi talányt,
1002 4      |           körszikláival, fényes mezõivel és sötét árnyaival. Egy egész
1003 4      |                csak a semmi az, aki van, és tán az emlékezet?!~Az rettenetesebb
1004 4      |                 földre, ahol van zöld fû és piros vér, villámcsattogás
1005 4      |               piros vér, villámcsattogás és csókcsattanás, van élet,
1006 4      |                halál.~Mit mondott Noémi?~És Mihálynak valami untalan
1007 4      |            súlyát.~Hisz õ Timéát imádja!~És Noémi egész lelke.~Azzal
1008 4      |                kedéllyel talált Noémire, és ott lelt boldogságot?~Az
1009 4      |               ahhoz a harmadik emberhez, és azt mondanod neki: „Barátom,
1010 4      |            számodra, mint minden aranyad és gyémántod. A nõ szerelmét
1011 4      |             koldulni, hanem meghódítani.~És aztán lettél volna rajta,
1012 4      |                pedig áldozatoddá tetted, és mindennapi kísérteted lett
1013 4      |                   hogy tégedet vádoljon.~És te nem tudsz tõle megválni!~
1014 4      |        bátorságod, hogy most eléje lépj, és azt mondd neki: „Timéa,
1015 4      |             idegei, izmai acéllá lettek. És ekkor volt legbetegebb.~
1016 4      |                kuruzslószereket használ, és orvosi könyveket olvas;
1017 4      |                az enyim, semmi valóság!”~És azután egész éjszakákon
1018 4      |              képezõ fénymag homályosodni és szétterülni kezdett. A Jupiter
1019 4      |           üstökös; két külön fényfarkkal és világló fõvel, s a két csillagrém
1020 4      |                   milyen jó színben van.~És Timár jókedvet is mutatott
1021 4      |                  nincsenek rendes helyen és idõben alkalmazva, s felköltik
1022 4      |                 Minden vagyonát Timéának és a szegényeknek hagyta; és
1023 4      |                és a szegényeknek hagyta; és még olyan gyöngédséggel
1024 4      |                  még olyan gyöngédséggel és elõrelátó furfanggal bírt,
1025 4      |              legyen számukra biztosítva.~És azután ez volt a terve:~
1026 4      |         Észreveszi minden ismerõse arcán és szavain, hogy valami változást
1027 4      |            nyugalmat erõtetni a férfiak; és aztán megtörténik vele,
1028 4      |                  folyvást Athalie arcára és termetére voltak éhezve.~
1029 4      |                 volt. Igazi Ariadne-nyak és -kebel. Mihály szemei e
1030 4      |                hogy szekerét fölkeresse, és útra keljen.~Fejében össze
1031 4      |               össze volt zavarva az élet és az álom; a képzelet és a
1032 4      |              élet és az álom; a képzelet és a mámor; az emlékezet és
1033 4      |                 és a mámor; az emlékezet és a hallucináció.~Úgy tetszék,
1034 4      |                 jött, megnyalta a kezét, és nem ugatta meg, hanem megfogta
1035 4      |              Többet ér, mint Buda vára!”~És mikor felnyitotta a szemeit,
1036 4      |                 hangzott a gyaluharsogás és a dal.~ ~
1037 5      |                 meg voltak általa lopva.~És minden sikerült neki.~De
1038 5      |                  jól, hogy mi az õ neve!~És szeretett volna az lenni,
1039 5      |                az lenni, aminek látszik.~És az lehetetlenség volt.~A
1040 5      |             közül kiemelkedõ nádcsoport.~És belül is a falak táblázata
1041 5      |                 mûvészi ízlést árult el. És azonkívül ajtók és ablaktáblák
1042 5      |             árult el. És azonkívül ajtók és ablaktáblák nyitja eredeti
1043 5      |                  rabnak való munka volt. És a hatalmas, gazdag úrnak
1044 5      |                 szigetre vetõdött. Noémi és Timéa még akkor gyermekek
1045 5      |            gyógyítottátok ti szeretettel és örömekkel. Ha azt nem tettétek
1046 5      |                 hosszú álom következik - és nagyon csendes álom. Meg
1047 5      |            gyümölcsért. Akkor már Mihály és Noémi nem eresztették ki
1048 5      |                  magát; tûrt, hallgatott és tett.~Élete és halála bizonyítja,
1049 5      |                hallgatott és tett.~Élete és halála bizonyítja, hogy
1050 5      |               bizonyítja, hogy mit tett, és mit szenvedett.~És azután
1051 5      |                 tett, és mit szenvedett.~És azután arra a gondolatra
1052 5      |            szenvedéseiért éppen õáltala, és hogy mindazon nagy botlásainak,
1053 5      |              megismerné Levetinczy urat, és azzal együtt szép dolgokat
1054 5      |                     monda Teréza, Noémit és Dódit is felköltve; s mintha
1055 5      |                hosszabb lett a szakálla, és szürkével volt már erõsen
1056 5      |                sámsoni.~A ministráns fiú és a sekrestyés, kik idáig
1057 5      |                módon halt meg, gyónatlan és bûnbánatlan. Azért érte
1058 5      |                  bánd meg a te bûneidet, és gyónjál meg, míg idõd van
1059 5      |                  össze?~- Az, aki Ádámot és Évát, az Isten.~- Bolond
1060 5      |             Isten mikor teremtett poklot és ördögöt, akkor elhiszem.~-
1061 5      |             alkottátok meg. Két szarvval és hasított patákkal. Hisz
1062 5      |                szitkozódót, mint Dáthánt és Abirámot. Ilyen hitre tanítod
1063 5      |                   hogy becsületes ember, és Noémit szereti.~- De micsoda?
1064 5      |             ínségbe estem. Özvegy lettem és koldus egy napon. Nem tagadtam
1065 5      |                  kerestem fel az Istent, és megtaláltam. Az én Istenem
1066 5      |             kinevettek a lelkipásztorok, és én azért nem gyûlöltem meg
1067 5      |        mindenemet elvették, nemesemberek és elõkelõ urak, csak a kis
1068 5      |               egyebet, mint hogy szeret, és szerettetik. Hát nincs-e
1069 5      |              ember, otthagyva a pokolnak és az ördögnek martalékul az
1070 5      |                 az egész puszta szigetet és veszendõ lakóit. Az elátkozott
1071 5      |                  halkan suttogá: „Fiam”, és mélyen a szemébe nézett.
1072 5      |              ebben az órában hallottál!”~És mármost készüljünk a mi
1073 5      |                  Kivezetteté magát Timár és Noémi karjába kapaszkodva
1074 5      |               elkészítette Teréza házát.~És Teréza sohasem kérdezte
1075 5      |                 illatos diófalevelekbõl.~És azután betakarták a helyet
1076 5      |                Mikor másnap reggel Timár és Noémi a kis Dódit kézen
1077 1      |               világba. Az igazi világba.~És Noémit itt hagyja egyedül
1078 1      |           testét-lelkét sajátjává tette.~És azután Timéa is hadd legyen
1079 1      |                 Hanem ez már mégis igaz, és Zófi asszony másnap elmondta
1080 1      |                 õrnagytól a szentképnek, és egy levelet.~- Mi volt a
1081 1      |                cselédszobában nincs anya és leány, csak szolgálók vannak,
1082 1      |             tudhatja azt?~- Zófi asszony és én. S ön lesz mindjárt a
1083 1      |             lehet!”.~Timár arcát a harag és ijedtség rossz indulatai
1084 1      |            bezárkóznék Rác utcai házába, és ott várna csendesen, mindaddig,
1085 1      |                  De Mihály utánaszökött, és megfogta a kezét.~- Maradjon
1086 1      |               megfogadom az ön tanácsát, és mindent úgy teszek, ahogy
1087 1      |              ügyfelek, alkuvó kereskedõk és termelõk. Annak a szobának
1088 1      |                 jutni, mely világosságot és levegõt a háztetõn kijáró
1089 1      |            keresztül mindent lehet látni és hallani, ami a szobában
1090 1      |        ügyvezetõkkel. Jó konyhát tartott és jó borokat. Mikor aztán
1091 1      |              Ezen az úton igen egyszerûn és biztosan megtudta mindig,
1092 1      |        választotta el az üzleti irodának és hivatalnoki termeknek használt
1093 1      |                aztán leült az ablak elé, és várakozott.~A hideg téli
1094 1      |                csak egyszer szállhat le. És azután, ha ily erõs indoknál
1095 1      |             teheti õt, ahogy érdemes rá.~És mégis - és mégis úgy kínozta
1096 1      |             ahogy érdemes rá.~És mégis - és mégis úgy kínozta ez a gondolat!~
1097 1      |               tanútalan találkozást e nõ és a férfi között, vérének
1098 1      |                  kezében, s aztán életre és halálra!~Mikor pedig a nyugodtan
1099 1      |                 ablak felé, s pisztolyát és tõrbotját magához véve,
1100 1      |               másik házig, amelyben fény és gazdagság van felhalmozva,
1101 1      |               még, amit el nem követett?~És mindezt azért, „mert a szegény
1102 1      |                szentkép arca megmozdult, és a szûzfehérség rózsákkal
1103 1      |           Szorongó érzésekkel küzdött nõ és férfi.~Timéa szólalt meg
1104 1      |            vannak, melyek egyenesen önt, és még inkább önnek a férjét
1105 1      |        színházban, zöld egyenruha, arany és vörös hajtókával.~- Láttam.~-
1106 1      |              mondám neki, én nem hiszem, és itt mi valamennyien kétkedünk
1107 1      |                  odalépett az õrnagyhoz, és kezét nyújtá neki:~- Köszönöm!~
1108 1      |                 nyújtá neki:~- Köszönöm!~És Timár újra látta a fehér
1109 1      |               amaz ismeretlen rózsapírt, és most már tartósan ott maradt
1110 1      |        országától, szökni fog Európából, és soha hírét nem fogják hallani
1111 1      |                rezzent fel erre a szóra. És azt a villanyütést megérezte
1112 1      |                indulatosan.~- Kimondtam, és feleletet akarok rá öntõl
1113 1      |               akárhonnan jött, hazudott, és rágalmainak semmi alapja
1114 1      |          titkolni legyen kénytelen Isten és emberek elõtt. Levetinczy
1115 1      |                  e válasz szólt: „Látsz, és mégis kérdezesz?”~- Kényelem,
1116 1      |                 Nehány percig nem látott és nem hallott semmit.~Midõn
1117 1      |                 meg nálam ezt az érzést, és ne kérdje tõlem soha azt,
1118 1      |    megajándékozott, házában úrnõvé tett. És midõn kezét nyújtotta, ezt
1119 1      |                  azóta éveken keresztül. És most váljak meg attól a
1120 1      |              gyógyítani halálos bajomat, és osztozott szenvedéseimben.
1121 1      |           dárdáját torkába verve tartja?~És még nem volt elég a torkába
1122 1      |              akkor sem. Akkor éppen nem. És ha gyalázat tetézné nevét,
1123 1      |             mindig tudott mit mondani.~- És végül, uram, ha azt tudnám
1124 1      |            amitõl én õt megfosztottam!”, és nem válnék el tõle. Nem
1125 1      |             mivel tartozom esküvésemnek, és mivel tartozom saját lelkemnek
1126 1      |             szelíd hangon szólt hozzá:~- És most hagyjon ön el engemet
1127 1      |            fülébe:~- Legyen ön átkozott! És átkozott legyen ez a ház!
1128 1      |                átkozott legyen ez a ház! És átkozott legyen annak a
1129 1      |               midõn mindenki eltávozott, és ismét sötét lett, sokáig
1130 1      |             össze, csak szemei forogtak, és összeszorított öklei fenyegetõztek.~
1131 2      |              nézve, az örök éjsarki tél.~És e szerencsétlen jégországból
1132 2      |              nincsen menekülés. A nõ hû.~És a vetélytárs is hû barát,
1133 2      |                hogy az emelkedett volna.~És Timéa szereti ezt az embert,
1134 2      |             Timéa szereti ezt az embert, és boldogtalan az is, õ is.~
1135 2      |                  távol kedvesére gondol, és találgatja magában, hol
1136 2      |             óceánt fogadni be a keblébe.~És álom nem jött szemére. Zsebórája
1137 2      |               egymás után bontogatta fel és olvasta végig az üzleti
1138 2      |                ha cége rá van nyomtatva.~És mindennek a roppant sikernek
1139 2      |                szétomlani?~Csak õ maga - és a hold. Ez pedig jó cimbora.
1140 2      |                  az igazság a nap alatt! És örömest látta volna kincsei
1141 2      |             gazdagság, hatalom, nagy hír és látszatos családi boldogság
1142 2      |            életre, melynek célja Noémi - és a kis Dódi. Mikor az elsõ
1143 2      |          másodiknál még jobban érzi azt. És nem teheti õket magáévá.
1144 2      |                eltemetett úgy erõlködik, és nem tudja e kiáltást hangoztatni: „
1145 2      |          fényesen valósult meg. Becsület és gazdagság alapja lett az
1146 2      |         Krisztyán Tódor galádul megcsalt és megkárosított bennünket.
1147 2      |            iránta gyakorolnunk. Fizetése és tantième-je is oly nagy
1148 2      |                 ember a legnagyobb csaló és veszedelmes imposztor, aki
1149 2      |                   gondolá magában Timár. És a legérzékenyebb az üzletek
1150 2      |                  láncolva a gályapadhoz, és azalatt nem látni egyebet,
1151 2      |                 látni egyebet, mint eget és vizet! Reménytelenül, vigasztalanul
1152 2      |                évig az égetõ örök napot, és szidalmazni a háborgó örök
1153 2      |                  a háborgó örök tengert, és átkozni a kegyetlen örök
1154 2      |                  lesz, mire megszabadul! És miért kell ennek így lenni?
1155 2      |             elárulhatja Timéának Noémit, és Noéminek Timéát.~Nem gondoltál
1156 2      |                  látni fogod õt a földön és annak minden tengerein keresztül!~
1157 2      |             ablakokon zúzmarás jégvirág, és Timár mégis nehéz verítéket
1158 2      |                  bûnösök is megjavulnak.~És most jön a rettenetes cáfolat.~
1159 2      |                 rettenetes cáfolat.~Átok és szenvedés terem az õ öt
1160 2      |               miatta a nõ, akit imádott, és ennek szenvedéseiben osztozik
1161 2      |             elragadta csalárdul.~Szenved és nyomorult az a másik nõ,
1162 2      |                helyet találni a világon.~És ez az ember tizenöt évig
1163 2      |                 Egyedül volt a szobában, és félt, mint egy gyermek,
1164 2      |               fél úgy a sötét éjszakától és az ismeretlen jéghídtól,
1165 3      |                megy.~Csakhogy a sötétben és a ködben az ember éppen
1166 3      |               igazhívõknek, még a pogány és eretnek számára is kívánatos,
1167 3      |                  malomban egy gerendára.~És amint leül, azonnal lezáródnak
1168 3      |             azonnal lezáródnak a szemei.~És amint szemeit lezárja, ott
1169 3      |               hazaküldött minden embert, és lefeküdt.~Most érezte még
1170 3      |                 mennyire ki van fáradva.~És aztán aludt hosszú, egészséges
1171 3      |            idõnek látszott a tegnapelõtt és a ma közötti haladék.~Még
1172 3      |                 az egyik része violaszín és rézvörös fényt vesz fel,
1173 3      |             lövések hangjáig fokozódnak; és minden pattanásnál, minden
1174 3      |                lábai alatt. Mennydörgést és citerapengést hall össze­
1175 3      |              négy ökörrel. Itt már ember és állat megbarátkozott a jég
1176 3      |                 egész jégtábla megrendül és összerázkódik. S a dördülés
1177 3      |                  Mindenféle alakú szájak és fejek bukdácsolnak fel a
1178 3      |       elfogyasztott.~S ahol jó bor foly, és halászlé készül, ugyan a
1179 3      |            cigány van, virgonc menyecske és tüzes legények, a tánc hogy
1180 3      |          becsomagolta a deszkaládába jég és széna közé, s a ládát leszegezte.
1181 3      |                Arcturus, a Kalászos Szûz és Berenice, a hû feleség!~
1182 3      |                 feleség!~Az ember bámul, és nem gondolkozik. Lát, és
1183 3      |                 és nem gondolkozik. Lát, és nem érez. Sem hideget, sem
1184 4      |                felszítva hagyta. A lámpa és a tûz még világítanak ott
1185 4      |                 elõtte álló alakot...~...És mégis tudja, hogy ki az.~
1186 4      |                 A tengerészöltönyt a tél és a zivatarok ugyan erõsen
1187 4      |                asztrakánprémes bekecsét, és a hozzá tartozó egyéb öltönydarabokat,
1188 4      |              benne levõ pénzt, ezreseket és százasokat.~- No, ez is
1189 4      |           egymástól rég elszakított apát és fiút egymás ölelõ karjaiba
1190 4      |                  harapnivalót, mert éhes és szomjas vagyok, s még igen
1191 4      |              adott neki sonkát, kenyeret és bort.~A vendég odaült az
1192 4      |              nagyon jólesett az a korty. És aztán beszélt teletömött
1193 4      |                  van. Százhuszonkettedik és százhuszonharmadik tolvaj
1194 4      |                alatt jönnek a kormányzók és kincstárõrök. Rá voltak
1195 4      |               igazgyöngy­sorok, a gyûrûk és boglárok: egy achátszelence,
1196 4      |             aztán felszedtük a horgonyt, és indultunk ki az Aranyszarv-öbölbül.”~„
1197 4      |                 az Aranyszarv-öbölbül.”~„És engemet nem vittél magaddal
1198 4      |                  aki õt útközben megölte és kifosztotta!”~- S ez a rendkívüli
1199 4      |               szólt a szökevény felállva és gúnyosan meghajtva magát.~
1200 4      |               nem mondott neki ellent.~- És mármost beszéljünk egymással
1201 4      |                  háromlépésnyi távolból; és meggondolva részedrõl, hogy
1202 4      |             grófok õsei, a raubritterek. És ahelyett most nekem itt
1203 4      |      megveszekednem a büdös tengervízen. És mindezt miért? Azért, mert
1204 4      |                  osztja. Pfuj, Timár úr! És ezért kellett engem tizenöt
1205 4      |               láncoltatta meg” Tódort... és az egész vád a maga összességében
1206 4      |             mindig a Szûz Máriát szidta, és magyarul káromkodott. Már
1207 4      |             egymáshoz, mint minket, apát és fiút, én azokat el fogom
1208 4      |                 nem tagadhatsz semmit... És mármost tehát egyenlõ rangunk
1209 4      |       admiralitástól, jószágigazgatómtól és bankáraimtól mindennap kerestem
1210 4      |          szigeten!~Reszketett a haragtól és az ijedelemtõl.~- Ne ugrálj,
1211 4      |                mozdulsz, el talál sülni, és aztán nem leszek az oka.
1212 4      |             mondta, hogy fél tõlem õ is, és Dódi még jobban: csak ketten
1213 4      |             tisztelõje vagyok. De bosszú és elégtétel után vágytam. „
1214 4      |                 le volt vetkõzve elõtte. És Timárnak látnia kellett
1215 4      |                  sebeket õmiatta hordja.~És a lelke is éppen olyan meztelenül
1216 4      |              tele utálatos sebhelyekkel, és azokat is az õ keze verte
1217 4      |                  az ember most féltékeny és dühös mind a kettõ miatt.
1218 4      |             kelevényként rágódik lelkén. És most õ ennek az embernek
1219 4      |               mint mondám, nyugalom kell és búvóhely, mégpedig jó hosszú
1220 4      |            hosszú idõre, s ott kényelmes és gondatlan élet. No hát,
1221 4      |           megkíván; mindennel, ami drága és jó.~Timárt most már bosszantotta
1222 4      |               vagy úgy taszítottak bele? És a legrosszabb esetben ki
1223 4      |                 Ali Csorbadzsi gyilkosát és kincseinek elrablóját. Ne
1224 4      |              gyémántos keretû arcképéhez és a többi drágaságokhoz, miket
1225 4      |                   Beszélek neki Noémiról és Dódiról. - Nos, verjek még
1226 4      |                kéjeidnek áldozod õt fel, és gonosztevõ vagy. Hát mégsem
1227 4      |                félreesõ helyen, elvegye, és kezedbe adja. Amint te azt
1228 4      |             konvent. Ott leteszem biztos és hiteles helyre a leveleket,
1229 4      |               ember fogsz lenni ezentúl. És nem menekülhetsz a senki
1230 4      |             ajtót zárni. Ez a nõ büszke, és hamar átváltozik nála a
1231 4      |                 városra, úgy, miként én, és rettegni az ajtóhoz közelítõ
1232 4      |                kötözve? Menjünk rendében és sorjában. A dolog így lesz:
1233 4      |                   aki igen derék, kitûnõ és szép deli ifjú, s aki õt
1234 4      |                  kalimpázott alá hörögve és káromkodva a lépcsõ aljáig.~
1235 4      |              aljáig.~Odalenn sötét volt, és csendes éjszaka. Az egyetlen
1236 4      |           kastélyban lakott, süket volt, és részegen aludt.~ ~
1237 5      |                embert. Keze között volt. És kezeinek izmaiban az õrültek
1238 5      |               lõni?~De az megáll elõtte, és elkezd hozzá hang nélküli
1239 5      |               távolban. Az ég kitisztul, és csendes lesz minden.~Timár
1240 5      |                 fölfedezve Timéa elõtt - és Noémi elõtt!~Letaszítva
1241 5      |                  a magaslatról, hol bel- és külföld látta éveken át,
1242 5      |              mennek, ahol nincsen semmi! És ha majd ez az ember fel
1243 5      |                Azután fölvette köpenyét, és kiment a házból.~A Balaton
1244 5      | szalmacsutakoknak eljutott, ott megállt, és kalapját levéve; feltekintett
1245 5      |             angyalaidnak. Én elkárhozom, és elhallgatok!”~Letérdelt.~
1246 5      |                  olyankor is felháborog, és zajlik a rianások közt,
1247 5      |                 harsogott az élõ hullám.~És ismét hangzott a kísértetiesen
1248 5      |                magasabbra emeli hangját.~És újra hangzik az egész jégegyetemen
1249 6      |              elõveszi kerekes guzsalyát, és fonni kezd. Kis Dódi odaül
1250 6      |                hallgatóznak: Noémi, Dódi és az eb.~Most a lépések gyorsan
1251 6      |                Almira feláll két lábára, és üdvözlõ ugatása hangját
1252 6      |              kezét, s aztán összerogyik, és meghal.~- Nem hagysz el
1253 7      |            északi szél felszaggatta azt, és áttorlasztotta a somogyi
1254 7      |              zsebében; a tárcában százas és ezeres bankjegyek, ahogy
1255 7      |                 majd mikor éjjel a rókák és farkasok elõjönnek a berekbõl
1256 7      |               akkor õ a puskával kimegy, és meglõ közülök egynehányat.~
1257 7      |    ezüstszegekkel volt kiverve az évszám és a név. A koporsót városi
1258 7      |               koporsót városi szenátorok és megyei táblabírák emelték
1259 7      |                  volt téve a nemesi kard és babérkoszorú, a magyar Szent
1260 7      |               iskolai fiatalság, a papok és teológusok, a céhek zászlóikkal,
1261 7      |              céhek zászlóikkal, a magyar és német egyenruhás polgárság,
1262 7      |                 szemeivel, az országbeli és bécsi celebritások, katonai
1263 7      |                kíséretében részt vegyen. És azután a végeláthatatlan
1264 7      |             harangjainak zúgása mellett. És minden harang és minden
1265 7      |                mellett. És minden harang és minden embercsoport azt
1266 7      |              közel szorul össze Timéával és - Athalie-val.~Mikor a kísérõk
1267 7      |                koporsót rejtõ fülke elé, és azt kívánja, hogy temessék
1268 7      |              nyugszik. Nagyságos. nemes. és. vitézlett. Levetinczy.
1269 7      |                   Sz. István. Sz. Móric. és. Annunziata. rendek. lovagja.
1270 7      |                  szobor Timéa hasonmása.~És Timéa mindennap kijár a
1271 8      |                  már a tavasz is eljött, és Timéa még mindig nem tette
1272 8      |               nem tette le a gyászruhát, és nem fogadott magánál társaságot.~
1273 8      |              akkor is Timéával maradnék. És ha Athalie lenne még egyszer
1274 8      |               még egyszer valaha gazdag, és Timéa lenne szegény, én
1275 8      |                imádsága az õ jótevõiért. És azután mikor szemben van
1276 9      |                 rajzolt oda semmi lovat! És aztán mikor másfél év múlva
1277 9      |                   hisz oly régen volt.~- És te most nem írsz levelet
1278 9      |                künn a világban?~- Nincs; és nem is lesz.~- Hát ami dolgaid
1279 9      |                  aztán kijött Mihályhoz, és leült melléje a nyírfából
1280 9      |              hanem egy ismerõs jó barát.~És azután Mihály elmondott
1281 9      |             Timéáról, mint egy szentrõl. És mikor elmondta elõtte igaz
1282 9      |          zokogott, úgy siratta Timéát...~És azután elmondta neki Mihály,
1283 9      |                 Noémi szelíd csókjaival.~És végül mikor elbeszélte elõtte
1284 9      |            maradtál a világban.~- Mivel? És kinek?~- Timéának maradtál
1285 10     |              Mihály úr régen távol volt.~És Timéa azért mégis minden
1286 10     |                 inasnak átadta a kardját és köpenyét, azt kérdezte tõle,
1287 10     |          feketébe volt öltözve.~Gyászol, és névestélyét üli. Fekete
1288 10     |              Timéa arcán üde mosoly volt és halvány pír. Nyájasan fogadá
1289 10     |                olyan szépen kérték.~- No és most vége van a vendégségnek -
1290 10     |              ember, de „hatvan személy”, és csak a kisujját mozdítsa,
1291 10     |                  a város minden ökreinek és lovainak teljhatalmú parancsnoka.~
1292 10     |                  tudni még jobban.~Timéa és az õrnagy irányában pedig
1293 10     |              készül Fabula uramhoz méltó és hozzáillõ feleséggé átalakulni.~
1294 10     |                volt, szeretve a férfitól és irigyelve a nõktõl? És attól
1295 10     |          férfitól és irigyelve a nõktõl? És attól a perctõl kezdve,
1296 10     |           szemöldeiden; s elsüllyed hajó és ház, amelybe lépsz. Nem
1297 10     |                az árát ki lehet fizetni! És hogyne hinné? Hisz Athalie
1298 10     |      szerettelenül lett tõle elbocsátva. És Timéa nem tudja azt, hogy
1299 10     |                azért retteg Timéa miatt, és nem meri azt neki megmondani.~
1300 10     |                  pedig özönlenek levelek és levélkék Timéához. Tömérdek
1301 10     |                Tömérdek az ismerõs távol és közel: hivatalos és önkéntes
1302 10     |                távol és közel: hivatalos és önkéntes tisztelõk. Azon
1303 10     |        keresztfia, leánya van a városban és a vidéken. Azoknak a primitív
1304 10     |           aranyos bogár van ragasztva.~- És milyen különös színû tintával
1305 10     |                egy másik menyasszonynak.~És az is jelen van most.~S
1306 10     |                  aztán azt súgja neki:~- És mármost én is fogok önnek
1307 10     |                öné soha, hanem az enyim, és mégis az öné lesz.~A kedves
1308 10     |                  menyasszonyfátyolomat.” És talán Athalie sem gondolt
1309 10     |               Athalie-hez, megölelte õt, és megcsókolá.~- Ne haragudjál,
1310 10     |            cseléd, s elkezdett hízelegve és selypítve beszélni.~- Óh!
1311 10     |              fõkötõvel. Mint egy tündér!~És csókolta Timéának a vállait.~
1312 11     |                  Izgalmas éj.~A võlegény és a menyasszony a legbensõ
1313 11     |           pincébe áldozatul esett szelíd és vad pecsenyék vándorolnak
1314 11     |                publikuma, aki hallgatja, és háladatos érte. Kivált miután
1315 11     |  szerecsendió-virágot, gyömbért, fahéjat és cukrot is tesz bele, úgy
1316 11     |                  a beszédet mindenki itt és amott, és azt kérdezné: „
1317 11     |          beszédet mindenki itt és amott, és azt kérdezné: „Hol van Athalie?”~
1318 11     |             hüllõ! úrnõje lesz e háznak! és elfoglalja magának a szíveket;
1319 11     |               hangzott! S õ nem jött el!~És aztán a hosszú évei a kínos
1320 11     |                egy ostoba félrelépéssel! És most hazajön a boldogság
1321 11     |                azt a suttogást hallja...~És neki is van valami dolga
1322 11     |              Timéa kezét kezében tartja.~És Timéa arca olyan piros!~
1323 11     |                   Mióta özvegy vagyok.~(„És azelõtt is!” - súgja a sárkány
1324 11     |              legelõször meglátogatott.~- És az a másik kis ajtó?~- Azt
1325 11     |                  Minden cselédem szeret, és hûséges hozzám. Az utcakapu
1326 11     |                idebenn bizton vagyunk.~- És nincsen ebbe a szobába sehonnan
1327 11     |         dörzsöltetett, attól olyan sárga és illatos.~Zófi asszony így
1328 11     |              legjobban. Sok rumot hozzá, és még több narancshéj látta
1329 11     |                nézte azt a fekvõ alakot. És addig nézte, míg szempillái
1330 11     |                 a kukta az asztal alatt. És mindenik elõtt ott hever
1331 11     |                  rakja poharát cukorral. És õ folyvást érzi azt az undorító
1332 11     |                tetszik, mintha megvakult és megmerevedett volna. Nem
1333 11     |                  van a nõben. Hogy kezei és karjai fehérek és gyöngédek
1334 11     |                  kezei és karjai fehérek és gyöngédek maradjanak, bekeni
1335 11     |            hallgatja még.~Egy órát üt ez és háromnegyedet.~Van türelme
1336 11     |                kesztyûn keresztülvágott, és Timéa kezét megsebesíté.~
1337 11     |           borzasztóbb kérdéstõl üldözve: és ha ráismerne a gyilkosra: „
1338 11     |                   Az anya rábámul némán, és nem tud felelni.~Hisz ezt
1339 11     |           Athalie ott fekszik az ágyán - és alszik.~Szép, fehér patyolat
1340 11     |          takaróra.~Arca, kezei tiszták - és õ alszik.~Zófi asszony zsibbadtan
1341 11     |                orvos -, egészen hideg az és nyugodt.”~Athalie érzi,
1342 11     |                egészen; kiszáll ágyából, és végignéz démoni daccal,
1343 11     |                tekint az õrnagy szemébe, és aztán szemrehányó haraggal
1344 12     |              mindig fekszik sebei miatt, és nehezen gyógyul.~A lelki
1345 12     |                  át a beszéd, elhallgat, és többet egy szót sem lehet
1346 12     |                  szörnyek laknak ott!...~És Timéa elfelejti, hogy kezei
1347 12     |                   az orvost, az alispánt és võlegényét, hogy ne szóljanak
1348 12     |              kegyelem, csak az Istennél.~És Timéának is be kell tölteni
1349 12     |             vonásain, mikor belép Timéa, és Athalie látja ezt az arcot,
1350 12     |              szoborfehéren, mint valaha, és e fehér homlokon a halántékig
1351 12     |               sebhelyét. Ez az õ emléke.~És akkor is gyönyörtõl dagad
1352 12     |              Athalie menyegzõi ajándéka.~És Timéa ezzel a reszketõ,
1353 12     |                 az Isten tegyen hosszúvá és boldoggá! Dódi.~S azzal
1354 12     |                 kezével eltakarja arcát.~És amidõn kezeit leveszi arcáról,
1355 12     |           ördögök, akik vagytok az égben és a pokolban! Úgy legyetek
1356 12     |                  tanúnak híva az égieket és a föld alattiakat:~- Esküszöm!
1357 12     |              Levetinczy Timár Mihály él, és te várhatod elsõ férjed
1358 13     |              láthatják egymást szemközt.~És a kincseken, miket Timár
1359 14     |               erõsen, hogy Timár még él, és valamikor ismét elõ fog
1360 14     |                 ült: olyan ragyogó volt, és olyan szelíd.~Emlékszem
1361 14     |               vörös vonallal a homlokán, és évrõl évre szomorúbb, halaványabb
1362 14     |       természettudós barátom, ki füvészi és rovargyûjtõi nevezetesség
1363 14     |          földterületekrõl, amik a magyar és török birodalmak között
1364 14     |             magántulajdont sem képeznek; és emiatt valóságos Kaliforniái
1365 14     |                  ott a legritkább flórát és faunát találja együtt. Az
1366 14     |         ezüstszín pulykáknak, az aranyos és fehér pávák, s a mesterséges
1367 14     |                  cserébe ritka rovarokat és szárított növények példányait
1368 14     |               ismét külföldi múzeumoknak és természettani gyûjteményeknek
1369 14     |            együtt már negyven körül jár.~És mind valamennyit eltartja
1370 14     |          eltartja valamennyit.~A szépapó és a szépanyó tanítja most
1371 14     |            nevelni; belõlük telik ki ács és molnár; a nõk török szõnyegeket
1372 14     |                 török szõnyegeket szõnek és festenek, hímeznek, csipkét
1373 14     |             sajttal, rózsavízzel bánnak. És minden munka úgy megy, hogy
1374 14     |             utánalát szólongatás nélkül, és öröme van abban, amit dolgozik.~
1375 14     |               kerek tér, s azon asztalok és lócák. Ide igyekezett mindenki
1376 14     |                  volt már, de kevés haja és bajusza alig látszott õsznek,
1377 14     |            bajusza alig látszott õsznek, és vonásaiban valami vasnyugalom
1378 14     |              most is egy hajadon szemei, és arca elpirul, midõn öregének
1379 14     |              nevemet, rám nézett sokáig, és arcát észrevehetõ pír futotta
1380 14     |            Magyarország Ausztriával egy „és” szócska segélyével összekötve.~
1381 14     |               folytak le azóta hazánkban és a széles világon.~A füstfelleg
1382 14     |                se kortes, se miniszter.”~És végül elmondtam neki, hogy
1383 14     |             ölében, azt be kellett vinni és lefektetni. Nagyobb dolog
1384 14     |              világot, amelyben bámulták, és csinált magának egy másik
1385 14     |                reszketõ kezét fölemelte, és a fejemre tevé. És nekem
1386 14     |            fölemelte, és a fejemre tevé. És nekem e percben úgy tetszett,
1387 14     |                 többet, bement a lakába, és egész ottlétünk alatt nem
1388 [Title]|                 Vedd a kezedbe a krétát, és számíts utána. A szépapánknak
1389 [Title]|                szépapánknak volt egy fia és öt leánya. Az öt leánynak
1390 [Title]|                Annak megint volt két fia és két leánya. És így édesapánkra
1391 [Title]|              volt két fia és két leánya. És így édesapánkra már csak
1392 [Title]|                Csak mi ketten: nagynéném és én maradtunk a födélzeten,
1393 [Title]|                  a tiszt korábbi kedvese és annak az anyja között, kiket
1394 [Title]|                tennem. De azok az alakok és helyzetek mind megvoltak