Part,  Chapter

 1 2 |       ragállyal ajándékozott meg bennünket. Kínától kaptuk a vörhenyt,
 2 2 |         mert ha a Jézus nekivisz bennünket annak a kõbálványnak ott,
 3 2 |          a Krisztus sem ment meg bennünket. Jézus, segíts!~Ezt az áldást,
 4 2 |          ha nem sietünk, itt kap bennünket a november, s odafagyunk
 5 2 |        kõláb mellett segítsen el bennünket a Jézus! - fohászkodék nagy
 6 2 |       Egy malom!~- Akkor megvert bennünket a Jézus!~Egy dunai malom
 7 4 |        János - Persze hogy üldöz bennünket az a török hajó, persze
 8 8 |         még éltükben eljegyeztek bennünket egymással: Noémit és engemet.
 9 9 |         évben, talán kettõig is, bennünket a szükségtõl megszabadítson. -
10 9 |       azt is, hogy mi az, amivel bennünket ez az ember fenyeget.~Ez
11 9 |   mindent, amit kíván, feljelent bennünket az osztrák kormánynál s
12 9 |          vadonná alakítsa át, és bennünket ismét földönfutókká tegyen.
13 9 |          ember nyomorulttá tehet bennünket mindennap - folytatá Teréza. -
14 9 |        vidéken el nem fog árulni bennünket soha, egyedül õ. De én el
15 2 |         trónörökös meglátogatott bennünket, azt mondá a várkormányzónak: „
16 4 |     kereskedõk mindig megcsaltok bennünket, elhitetitek, hogy bõ termés
17 8 |   keserûen. - Ha valaki meglátna bennünket ez órában együtt, minõ gyalázat
18 8 |       nem hallod?~- Nem keresett bennünket valaki?~- Dehogy keresett,
19 8 |       keresett! Ugyan ki keresne bennünket ilyenkor?~Akkor aztán Athalie
20 8 |    minden ismerõsünk szid, átkoz bennünket. Hová leszünk, hová leszünk?~
21 8 |          az ablakon, nem keres-e bennünket valaki?~- Senki, senki.
22 3 |         ha ki nem segített volna bennünket a rózsa. De a rózsa minden
23 4 |     tudja meg azt is, hogy mikor bennünket az a végveszedelem ért,
24 4 |     Brazovicsnak, hogy ne tegyen bennünket végképpen koldusokká, akkor
25 4 |    szegény megboldogult szülõink bennünket még hajdan eljegyeztek,
26 2 |        megcsalt és megkárosított bennünket. Nem tehetünk róla. Az ember
27 4 |          kötelékek kapcsolnak is bennünket egymáshoz, mint minket,
28 4 |         egymás mellé láncolnának bennünket a gályapadra. No de félre
29 6 |          meghal, ki védelmez meg bennünket?~- Az Isten.~- Erõs az az
30 6 |          meghal.~- Nem hagysz el bennünket többé! - rebegi Noémi.~-
31 6 |     rebegi Noémi.~- Ne hagyj itt bennünket többé! - könyörög a kis
32 14|        temetésére kirukkoltattak bennünket, akirõl késõbb azt beszélték,
33 14|     nyájas szívességgel fogadott bennünket, amivel régi jó ismerõsök
34 14| Beszéltem neki a terhekrõl, amik bennünket nyomnak.~A füstfelleg azt
35 14|  vándorolt. Mikor a nõ elhagyott bennünket, az öreg azt kérdé tõlem:~-