Part,  Chapter

 1 1 |            az egész hegylap, mintha igazán vasból volna, néhol a gránit
 2 7 |           macskaasztalnál fog ülni. Igazán macskaasztalnál. A veranda
 3 8 |             Az tette aztán még csak igazán elkeseredetté fogságának
 4 8 |         akar Almirával?~- Megvallom igazán, az a gondolatom támadt,
 5 8 | megmérgezhetné Almirát?~- Megmondom igazán. Minden szó, amit ide alant
 6 9 |           mert apja õt is elhagyta.~Igazán nem csodálom, hogy e fiúból
 7 3 |           sikerül a vállalat, akkor igazán koldussá van téve.~Fabula
 8 5 |     Átkozott veszekedett ember! Ezt igazán közköltségen kellene elpusztíttatni.
 9 6 |              most mutassa meg, hogy igazán hû emberem, hogy igazán
10 6 |             igazán hû emberem, hogy igazán apjának tekint. Vallja meg,
11 6 |       semmit. Csak nekem mondja meg igazán. Tüzes harapófogóval sem
12 7 |      kapitány urat...~Zófia asszony igazán nagy zavarban volt. A vizitszobába
13 2 |         egynek a szerelmét nem, aki igazán, híven, boldogan szerethet.~
14 3 |           kezét, és aztán õszintén, igazán, meleg kézszorítással üdvözli
15 3 |             fogom! - monda Timár.~- Igazán? - A leány örömtelten nyújtá
16 4 |           tengerre!~- Hát van neked igazán valahol lakásod? - kérdezé
17 6 |       megtettem. Nem hiszik már, ha igazán teszem is. El fogom fojtani.~-
18 6 |  visszavinni Scaramelliékhez? Nekem igazán vannak velük összeköttetéseim.~-
19 6 |       komédiajátszáshoz, hogy mikor igazán meglepte a hálaérzet, azt
20 6 |             arccal a fûbe, és sírt. Igazán sírt.~. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .~
21 8 |          hazakerült ön valahára. Ez igazán szeretetre méltó ötlet öntõl!
22 3 |           alszik.~- Óh! nem igaz.~- Igazán mondom, alszik.~...Óh, hiszen
23 3 |            nem jutott eszembe! - Ez igazán okos gondolat volt. Talán
24 5 |          mert kitöltötte az idejét. Igazán kitöltötte egy egész hosszú
25 5 |           hogy már csak ideje volna igazán meggyónni s az utolsó szentségek
26 1 |            földön nem imádkozik oly igazán az ön életéért, mint én!~
27 2 |            legbüszkébb volt! Amiben igazán kevélykedett. Amiért királyi
28 3 |            rántottak ki. Ez a Timár igazán szerencse fia.~Ami halat
29 4 |         inni, hogy olyan szép lett? Igazán olyan gyönyörû teremtés
30 10|           ajtót elõtte.~Most azután igazán nem tudta az õrnagy, hogy
31 13|          beteg szívével.~Nem tudott igazán boldog lenni soha ettõl